Szentmise
A mai napon a sátán rendkívülien támadott minket. Nem akarta, hogy eljussunk Vácra és, hogy megerősítsük fogadalmunkat a Szűzanyának. De Isten kegyelmének köszönhetően mégis eljutottunk. Az Égiek nagy vigaszt adtak a szívembe. A következő látomást adták: A mennyben Jézus így szólt Szent Édesanyjához: „Édesanyám, kísérd elém a gyermekeimet, látni akarom őket és sok kegyelemben részesíteni.” A Szűzanya meghallgatta Jézus kérését, és örömmel elindult értünk. Az út alatt a sátán meg akarta akadályozni ebben a Szűzanyát, azt mondta: „Hiába mész értük Asszony! Ezek a lelkek mind mellém fognak állni.” A Szűzanya azt felelte: „Jól tudod sátán, hogy mindaz, amit mondtál tévedés. Isten kezében vannak ezek a lelkek, akik kitartóan követik Szent Fiamat.” A sátán dühös lett és eltűnt. Amikor a Szűzanya eljött közénk így szólt hozzánk: „Drága kicsinyeim, nagy szeretettel köszöntelek titeket ezen a szép ünnepi napon. A Szentlélek már elkészítette a nektek szánt kegyelmeket. Látom, hogy milyen sok fájdalom van a szívetekben. Ne aggódjatok családtagjaitokért! Az ő lelkük Isten kezében van. Bízzatok mindennap Isten jóságában! Ma jelen van köztetek Boldog II. János Pál pápa is. Bizalommal kérjétek az ő közbenjárását! Imádkozom értetek, hogy Isten kegyelmeire nyitottak legyetek és teljesen be tudjátok fogadni szívetekbe.” Közben a sátán ott állt mögöttünk. A Szűzanya észrevette a sátánt, és a következőt cselekedte. Letérdelt és így imádkozott: „Atyám, esedezve kérem a segítségedet! Ne engedd a gonosznak, hogy gyermekeid lelkében kárt tegyen és letérítse őket a helyes útról különösen most ezen a fontos napon!” Isten meghallgatta a Szűzanya kérését. Angyalokat küldött le az égből élükön Szent Mihály arkangyallal. Ezek az angyalok lefegyverezték lándzsával, karddal a sátánt, aki nem tudott tenni ellenük semmit. Ezután a Szűzanya egy fényes úton vezetett minket. Az út mindkét oldalán üdvözült lelkek álltak, akik mindenféle virágszirmokat szórtak elénk, és mindenkinek adtak egy szál rózsát. Az egyik kislány egy fehér rózsát adott nekem és egy pirosat, melyet édesanyámnak adtam, aki nagyon örült neki. Mindnyájan fehér ruhát viseltünk. Olyanok voltunk, mint az okos szüzek. Az út végén egy fényes kastély állt. Amikor beléptünk oda egy hosszú arany lépcső vezetett fel egészen a Szentháromság trónjáig. Jézus, ahogy meglátott minket, rögtön lejött közénk és így szólt: „Gyermekeim, köszönöm, hogy eljöttetek. Sok ajándékban foglak részesíteni titeket, melyre nagy szükségetek lesz az elkövetkezendő nehéz időkben.” Jézus először mindenki homlokát megjelölte szent vérével. Egy nagy M betűt rajzolt a homlokunkra, mely azt jelzi, hogy a Szűzanya gyermekei vagyunk. Majd Jézusnak egy különleges kérése volt az angyalokhoz, mégpedig az, hogy hozzák el közénk azt a fakeresztet, melyen Jézust keresztre feszítették. Mindnyájunkat megérintett Jézus keresztjének látványa. Mert Jézus szenvedéseire gondoltunk és arra, hogy miként váltott meg minket. Jézus azt kérte tőlünk, hogy helyezzük keresztjeinket az Ő keresztje mellé. Megdöbbenésünkre azt tapasztaltuk, hogy keresztünk eggyé vált Jézus keresztjével. Ekkor Jézus azt mondta: „Gyermekeim, ti már együtt szenvedtek Velem. Hordozzátok egységben keresztjeiteket! Örüljetek, és mutassátok meg embertársaitoknak, hogy a szenvedés nem boldogtalanná, hanem boldoggá tesz titeket.” Jézus mindenkitől megkérdezte, hogy vállalnánk-e továbbra is a szenvedést a lelkek megmentéséért. Mindenki igennel válaszolt. Jézus örömmel hallotta válaszunkat, majd betakart minket bíbor palástjával, melyet halálra ítélésekor viselt és fejünkre egy töviskoronát helyezett. Amikor ez megtörtént minden emberben Jézus képmását láttam. Utána János Pál pápa így szólt hozzánk: „Drága gyermekeim, ti már az Egyház tagjai vagytok. Látom, hogy mennyire támad titeket a gonosz lélek. De megkérdezem tőletek, miért engedtek a kísértésének? Nektek erősnek kell lennetek. Ha nagy bennetek a szeretet és kitartás, akkor le tudjátok győzni a gonoszt. Mutassatok példát a más vallású embereknek. De ne csak nekik, hanem egymásnak is. Ne szégyelljétek megvallani hiteteket az emberek előtt! Mert amikor eljön az idő Jézus is szégyellni fog titeket a Mennyei Atya előtt a számadás idején. Imádkozom értetek, hogy mindig meg tudjatok maradni a helyes úton! Imádkozzatok XVI. Benedek pápáért! Az ő élete veszélyben van. Az egyházban pedig sok ellenség van, akik rosszat akarnak minden keresztény embernek.
Önmagunk Szűzanyának szentelése
Kint a kertben a Szűzanya szobrot nagy fény vette körül annyira, hogy nem lehetett látni semmit. Majd a fényből kilépett a Szűzanya úgy, mint egy földi ember. Kezében egy arany kosarat tartott. Ebben a kosárban aranyszínű rózsaszálak voltak. A Szűzanya megkérte II. János Pál pápát, hogy ossza ki közöttünk a rózsákat. Mikor kiosztotta, azt mondta nekünk: „Gyermekeim, ez az arany rózsa a hűségeteket jelképezi a Szűzanya iránt.” Majd így folytatta: „Ha tudnátok, gyermekeim, hogy mennyire boldog a ti jóságos Mennyei Atyátok, leborulnátok és térden állva áldanátok Őt nagy szeretetéért.” Az odaszentelő imádság alatt a Szűzanya mindenkit átölelt és homlokon csókolt. Majd odament a sátánhoz (akit fekete kígyó alakban láttam) és megmutatta neki szeplőtelen szent szívének szeretetlángját. A sátán teljesen megvakult tőle és elgyengült. Végül a Szűzanya eltaposta a kígyót, aki visszakerült a pokolba. Ekkor a Mennyei Atya így szólt: „Gyermekeim, ez egy győzelmi nap előképe, amit most láthattatok.” Miután a Szűzanya eltaposta a kígyót, letérdelt és hálát adott Istennek. Aztán felénk fordult, ránk mosolygott és azt mondta: „Ünnepeljetek kicsinyeim, mert a mai napon győztetek a gonosz felett!” Ezután a Szűzanya visszaállt a szobor helyére. Kitárta karjait, és kezeiben arany gyöngyöket tartott. Azt mondta: „Mindazok, akik kezemet fogják, általa igent mondanak Isten kegyelmeire.” E győzelem után egy nagy hegy jelent meg előttünk. Ez a hegy kettévált és közötte egy fényes út vezetett el egészen az Újvilágba. Ez alatt rögtön eszembe jutott az a szentírási szakasz, ahol Jézus így szólt apostolaihoz: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: „Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meg lesz nektek.” (Mk 11, 22-24)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése