Erwin Pohl: JÖVENDÖLÉSEK EMBERISÉG JÖVÖJÉRÖL Nagy események előtt állunk!

Eredeti cím:
(Grosse Ereignisse stehen bevor
Prophezeiungen über die Zukunft der Menschheit (A zarándokhelyek történetével és néhány új látnok üzenetével kibõvítette Katona István

„Ha tovább alusztok, el fogtok veszni!”
(Szolzsenyicin Alexander)

Ha kérésemet teljesítik, Oroszország meg fog térni, és béke lesz; – ha nem, akkor elterjeszti tévtanait a világban, háborúkat és az Egyház üldözését okozva. A jókat fel fogják áldozni; a Szentatya sokat fog szenvedni; nemzetek fognak elpusztulni. Végül Szeplõtelen Szívem gyõzni fog.” (Mária üzenete 93 évvel ezelõtt hangzott el, 1917-ben, Fatimában.)

„(Jézust) körülfogták tanítványai és kérték: “Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?”

Jézus így válaszolt: “Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. Hallotok majd háborúról és háborús hírekrõl. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég. Akkor a nemzet nemzet ellen és ág ország ellen támad. Éhség, dögvész és földrengéslesz itt is, ott is. De mindez csak a gyötrelmek kezdete. Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyûlölni fog mindent a nemzet. Sokan el is tántorodnak hitüktõl, elárulják és gyûlölni fogják egymást. Számos hamis próféta támad, és sokat tévedésbe ejtenek. A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihûl a szeretet, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.” (Máté 2-14) (…)„Nyomban e gyötrelmes idõk után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égrõl és a világmindséget összetartó erõk megrendülnek. Akkor majd föltûnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az át, amint eljönég felhõinhatalommal és dicsõséggelSzétküldi angyalait hangos harsonaszóval, s azok összegyûjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétõl a másikig. „Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Amikor látjátok,átok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban(…) Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül. Virrasszatok! Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt. A vízözön elõtti napokban ettek-ittak, nõsültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába, és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit.” (Máté 24,29-39)

Ez a kis írásröviden összefoglalja az elmúlt évszázad misztikusainak a jövendöléseit az idõk végérõl. Nem félelmet akar ébreszteni, hanem bizalmat a mennyei Atya iránt, aki minden eljövendõ veszedelem mellett megõrzi lelkünket az õ szeretetében.végsõ kicsengése az írásnak az „Egyház tavasza”, amikor a hit újjászületik az emberekben, és szeretettel fordulnak egymás felé. ály: Az idõpontokat nem tudhatjuk, de a jeleket figyelhetjük, és felkészülünk, amennyire lehet, a jövõre. (Az eredeti írás megtalálható az interneten, – www.mittelstand-pro-nrw.de/Armageddon.htm -ez lett bõvítve a zarándokhelyek rövid történetével, és más misztikusok – Debora, Sepp Wudy – által kapott üzenetekkel.)

Elõszó

a következõ években jönni fog egy új háború? Nukleáris katasztrófa? Meg fogja-e fékezni Isten, – a világ Ura – az erkölcsileg egyre mélyebbre süllyedõ emberiséget a 21. században – egy háborúval, vagy kozmikus eseménnyel? Minden látnok, próféta, és jelenései folyamán a Szûzanya az utóbbi idõben beszélnek egy, az egész emberiséget érõ tisztitó-fenyítõ-megváltóztató eseményrõl. Maga Jézus is kijelentette egy látnoknak (Don Ottavio olasz atyának) és több másnak, hogy egy ‘nagy büntetõ ítélet’ lesz, ami jön a világra, ha az imádság, a bûnbánat, és a megtérés által nem javítják meg az emberek az életüket. Ezek az intések kell, hogy megnyissák az emberek szemét és figyeljenek az intésre.Ég figyelmeztetései egyre gyakoribbak lesznek az utolsó idõkben.

Az intések sürgetõk és konkrétak.
Hogy mi ezeket elhisszük-e, avagy nem, az tõlünk függ, de a megígért büntetõ ítélet akkor is jönni fog az emberiségre, mert az Ég eddigi figyelmeztetése, kérései, intései mind eredménytelenek voltak! És ez kell, hogy jöjjön, mert Isten nem hagyhatja, – és nem is fogja hagyni, – hogy az emberiség nagy része egyre mélyebbre és mélyebbre, esetleg a kárhozatba süllyedjen. Csak egy nagy fenyítés fogja az emberiséget újra észhez téríteni, és Istenhez visszavezetni.
„Az Idõ sürgetõ jelei egyértelmûen és világosan beszélnek.”

(Erwin Pohl)

Isten világossá teszi elõttünk a következõ idõt

Hogy Isten beavatkozik a világ menetébe, ennek az oka az, hogy az emberiség eltávolodott Istentõl és az Õ parancsaitól. Ezzel párhuzamosan növekszik a bûnözés, a terrorizmus, emberrablás, gyilkosságok, erõszakos cselekedetek, személyi és dologi károkkal. Az emberiség erkölcsi süllyedésének oka a negatív külsõ befolyások például TV, rádió, rossz könyvek, pornográf irodalom, szex, homoszexualitás, abortusz, élettársi viszonyok, elhamarkodott válások, drogfüggõség, alkoholizmus, gén-manipuláció stb. méhen kívüli mesterséges megtermékenyítések, az emberek nagy részénél vallás-ellenesség, vagy vallási közömbösség. Az ifjúság elidegenedett Istentõl (csökken a templomlátogatás, mert a vasárnapi szentmise/istentisztelet helyett inkább a diszkót keresik) sportrendezvényekre mennek, szabadidõs élvezetekkel és a gyárakban végzett munkával megszentségtelenítik a vasárnapot, és ünnepnapot. A vasárnapi munkával is hajszolják a pénzt, vagy kirándulnak. Továbbá az okok között szerepel még az is, hogy az okkultizmus terjedése hatalmas méreteket öltött, új szekták alakulnak, sátánista misét tartanak és terjed az ördög-kultusz.Egyházban is visszásságok fordulnak elõ, ilyen például egyeseknél Jézus istenségének tagadása, Szûz Mária szüzességének tagadása, Jézus Oltáriszentség-i valóságos jelenlétének a tagadása, a kézben való áldozás bevezetése, gyónás helyett bûnbánati szertartások végzése. Nem is szólva arról, hogy a szentelmények használata ismeretlenné vált sok keresztény elõtt. Sõt sokan tagadják a poklot, és a tisztító-helyet is. Beszélhetünk még a Föld mértéktelen kizsákmányolásáról, amely nagyon megnövekedett (kõolaj, és egyéb ásványkincsek), a növényzetet, a levegõt, a folyókat, tavakat és a tengereket beszennyezik, sõt még a szántóföldeket is megmérgezik vegyszerekkel és a városok levegõjét a kipufogó gázokkal stb., – ezek mind tények, amelyek Istennek nem tetszenek. Errõl a misztikusok és a látnokok hírt adtak.

Isten kénytelen beavatkozni

Isten meg fogja akadályozni a Föld és az emberiség megsemmisítését. Az Égbõl sürgetõ figyelmeztetések jönnek, de senki nem figyel rájuk!
Isten beavatkozása mikor fog bekövetkezni ezt pontosan nem tudhatjuk, ahogy azt az Újszövetségi Szentírásban olvashatjuk. Az apostolok kérdésére, hogy mikor következnek a büntetések és valósul meg az Isten Országa, Jézus ezt válaszolta 2000 évvel ezelõtt: „Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelõ idõpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete.” (ApCsel 1,7). érvényes számunkra ma is, illetve a mai idõkre is.

LaSalette-ben

(Franciaország) 1846. szeptember 19-én figyelmeztette elõször Mária a világot, két pásztorgyermeken (Melanie és Maximin) keresztül.

A Szent Szûz ezeket mondta:
“Az emberiség a legborzasztóbb ostorcsapások és legnagyobb események elõestéjét éli. El kell készülni arra, hogy vasvesszõvel fogják kormányozni, és ki kell ürítenie a harag kelyhét.földet mindenféle csapás éri majd (a pestis és éhínség mellett, mely általános lesz). Háborúk következnek az utolsó háborúig, amelyet majd az Antikrisztus tíz királya vezet. Ezeket a királyokat ugyanaz a cél lelkesíti, és õk lesznek a világon uralkodó egyedüli királyok. Ennek kezdete elõtt az egész világon egyfajta hamis béke lesz. Semmi másra nem gondolnak, csak a szórakozásra. A gonoszok mindenféle bûnben részt vesznek. De a szent Egyház gyermekei, igazi követõim növekedni fognak az Isten iránti szeretetben és az erényekben, a Szentlélek vezetése alatt. Velük együtt fogok harcolni, míg elérnek koruk teljességébe.természet bosszúért kiált, sóhajt az emberek miatt és megremeg az iszonyattól annak várásában, aminek a bûnnel szennyezett Földre el kell jönnie.” (…) „Jaj a Föld lakóinak! Véres háborúk jönnek, éhínség, pestisjárvány, fertõzõ betegségek. Félelmetes állatesõ (talán békák? – ford. megj.) fog hullani. Mennydörgés, amely városokat ráz meg, földrengés, amely országokat nyel el. Hangokat hallanak majd a levegõben. Az emberek fejüket verik majd a falba. A halált kívánják, de az csak kínokat hoz számukra. Mindenütt vér folyik majd. Ki gyõzhetne itt, ha Isten meg nem rövidítené a megpróbáltatás napjait? De Isten hagyja majd magát megindítani az igazak vére, könnye és imája által (…) Tûz fog az égbõl hullani (…) Az egész természetet iszonyat veri majd (…) A Nap elsötétül. Egyedül a hit világossága él majd.”

Fatima,

(Portugália) 1916. május 13 – 1917. október 13-ig. Mária három pásztorgyermekre (Ferenc Marto, Jácinta Marto, Lúcia Dos Santos) titkokat bízott. A 3. titok a jövõre vonatkozott, a nagy veszedelemre. Ekkor az idõpontot is kinyilvánította, a „XX. század közepe után”.”A bûnösök idõt kapnak arra, hogy a fatimai felszólításra megtérjenek. Amennyiben erre a felszólításra hallgat az emberiség, akkor béke lesz. Ha nem hallgat rá, egy újabb, még szörnyûbb háború lesz. Ha a Szent Szûz hangja még azután is süket fülekre talál a világban, akkor ideológiai eredetû, egyetemes jellegû pusztítás fog bekövetkezni, melyet súlyos vallásüldözés fog kísérni, és minden ember kárt szenved. A pápa is nagy megpróbál-tatások elõtt áll: Oroszország tévtanait az egész világon el fogja terjeszteni, háborúkat és egyházüldözéseket fog elõidézni… a Szentatya sokat fog szenvedni.” Tereza Musco
(Olaszország, sz.: Caserta 1943, +1976), olasz misztikus, stigmatizált nõ 1951 aug. 13.-án Máriától a következõ figyelmez-tetést kapta. “Az Atya nagy veszedelmet bocsát az emberiségre a XX. század második felében”.
Idõközben egyre gyakoribbá váltak az égbõl jövõ figyelmeztetések, amelyek okot adnak az aggodalomra a jövõt illetõen. Különösen említést érdemelnek a különbözõ zarándokhelyeken elhangzott Mária-üzenetek:
Amsterdamban
(Hollandia, üzenetek: 1945-1959), Ida Perdeman, (1900-1996) látnok azt az üzenetet kapta, hogy Mária visszavezeti a népeket Krisztushoz. Azt is mondta: “Harc következik, egész Európában, és onnan kiindulva más országokban is, súlyos szellemi harc… a vallást el akarják tiporni, olyan alattomosan, hogy az emberek alig veszik észre.” Mária, a Minden népek Asszonya-ként nyilatkozott meg.

Marienfried
(Németország, 1946), Barbara (Bärbl) Ruess Rehm stigmatizált látnok (sz.: 1924) három alkalommal (1946. április, május, június 25-én) részesült a Szûzanya jelenésében, és különbözõ üzeneteket kapott:
1. Légy tanú. Ahol a legtöbb bizalom van, ott kiszélesítem a bé-két. Amikor az emberek hinni fognak hatalmamban, akkor béke lesz. Én vagyok az élõ Isten jele, gyermekeim homlokára fogom helyezni jelemet. A “sötétség csillaga” üldözni fogja a jelemet. De az én jelem legyõzi a sátánt (a csillagot). Krisztus békéje legyen veletek, akik itt imádkoztok. 2. Én vagyok a nagy kegyelemközvetítõ. A világ csak a Fiú áldozatán keresztül találhat irgalmat az Atyánál. Közbenjárásom által ti meghallgatást kaphattok a Fiútól. Krisztus azért ismeretlen számotokra, mert engem nem ismertek. Az Atya kiönti a felhõkön keresztül a harag csészéjét, mert Fiát elutasították. A világ az én Szeplõtelen szívemnek lett szentelve, de ez sokaknak nagy fele-lõsséget jelent. Kérem, hogy a világ valósítsa meg ezt az odaszentelést. Szüntelenül bízzatok az én szeplõtelen szívemben, higgyétek, hogy mindent el tudok érni a Fiúnál. Helyezzétek bûnös szívetek helyébe az én szeplõtelen szívemet. Teljesítsétek a kérésemet, hogy Krisztus hamarosan a béke királyaként uralkodhasson. A világnak ki kell inni a keserûség kelyhét a megszámlálhatatlan bûnök miatt, amivel Isten szívét megbántották. Mert Isten szívének szenvedést okoztak. A “mély-ség csillaga” õrjöngve fog tombolni, szörnyû pusztítást fog rendezni, mert tudja, hogy kevés az ideje, és mert látja, hogy sokan az én jelemhez ragaszkodnak. Efölött nincs hatalma. Sokakat el akar pusztítani. A nekem hozott áldozat által nõ a hatalmam, hogy a maradék sereget Krisztus gyõzelméhez vezessem. Egyesek már hagyták, hogy a jelemet rájuk írjam, és egyre többen lesznek. Nektek gyermekeim azt mondom, hogy ne felejtsétek el e legvéresebb napokban sem, hogy pont ez a kereszt hozza a kegyelmet és köszönjétek meg mindig az Atyának ezt a kegyelmet. Imádkozzatok és áldozzátok föl magatokat a bõnösökért, imádkozzátok a rózsafûzért, ne várjatok külön jeleket és csodákat, rejtve fogok munkálkodni, mint a nagy kegyelemközvetítõ. A szív békéjét fogom nektek kieszközölni, ha kérésemet teljesítitek. Csak erre a békére épülhet a nemzetek békéje. Krisztus, mint a béke királya fog a népek fölött uralkodni. Gondoskodj róla, hogy a világ megismerje akaratomat. Az ördög látszólag olyan hatalmat kap, hogy mindenkit, aki nincs bennem megalapozva, meg fog téveszteni. Lesz idõ, amikor teljesen egyedül fogsz állni, az ördög a legjobbakat is meg tudja téveszteni. Alapozz mindent a bizalomra. Mindazok fölött, akik nem az én szeplõtelen szívemben bíznak, hatalma van az ördögnek. Akik bíznak szeplõtelen szívem-ben, azok fölött nem lesz hatalma. A gonosz üldözni fogja az én gyermekeimet, de nem tehet ellenük semmit.

3. Az Atya azt akarja, hogy a világ felismerje, hogy a Szentlélek mátkája és minden kegyelem közvetítõje vagyok. Hatalmamat még nem mutathatom meg a világnak, vissza kell húzódnom, a lelkek csodáját rejtetten fogom végezni, amíg az áldozat száma be nem teljesedik. Rajtatok múlik a sötétség napjainak a megrövidítése. A ti imáitok és áldozataitok fogja az “állat” képét összetörni. Válasszátok az én jelemet, hogy minél hamarabb mindenki a szentháromsághoz imádkozzon és tisztelje. Rajtam keresztül imádkozzatok és hozzatok áldozatot. Imádkozzátok a rózsafûzért. Mindent az én szeplõtelen szívemen keresztül kérjetek az Atyától. Imádkozzátok az immaculáta rózsafüzért, ahogy mutattam nektek. (a bevezetõ rész után: 1. szeplõtelen fogantatásod által mentsd meg hazánkat. 2. szeplõtelen fogantatásod által oltalmazd hazánkat. 3. szeplõtelen fogantatásod által vezesd hazánkat, 4. szeplõtelen fogantatásod által tedd szentté hazánkat, 5. szeplõtelen fogantatásod által kormányod hazánkat.)
Ne mulandó dolgokat kérjetek, hanem kegyelmeket kérjetek a lelkeknek, közösségeiteknek, népeteknek, hogy mindenki az isteni szívet szeresse és tisztelje. Tartsátok meg az elsõ szombatokat, ahogy kértem… Legyetek készen a kereszthordozásra, hogy ha-marosan béke legyen… Akik nem vetik alá magukat az Atya akaratának szörnyû fájdalmat fognak érezni.”
Montichiari-Fontanelle,

(Olaszország, 1947). A látnok, Gilli (ejts: Dzsili) Pierina 1911. augusztus 3-án született és betegápolónõként mûködött az ottani kórházban. A jelenések 1947-ben kezdõdtek. Az elsõ jelenéssorozat idején Tredici Jácint volt Brescia püspöke, s õ hitt a jelenések természetfeletti voltában. Az elsõ jelenés a kórház egy szobájában történt 1947 tavaszán. A Szûzanya ibolyaszínû ruhában, fején fehér fátyollal jelent meg. Szemébõl könnyek hulltak a padlóra. Keblét három tõr járta át. Csak ennyit mondott: — Ima, áldozat, vezeklés! –Utána eltûnt.
1947. július 13-án, vasárnap reggel ismét megjelent Pierinának a kórház egy termében. Most fehér ruhát viselt, és a mellén három rózsa volt látható: egy fehér, egy vörös és egy aranysárga. – A Szûzanya rámosolygott és kijelentette: – Jézus és mindnyájatok Anyja vagyok. Mindazoknak, akik jobban tisztelnek engem, meg-ígérem védelmemet, a hivatások felvirágzását, a hitehagyások csökkenését és az életszentség nagy vágyát Isten szolgáiban. Azt kívánom, hogy minden hónap 13. napját Mária-napnak tekintsék, és szenteljék meg azáltal, hogy az azt megelõzõ 12 napon külön imádkoznak erre a célra. Kívánom, hogy minden évben július 13-án ünnepélyesen tiszteljék a ,,Titkos Értelmû Rózsát”. Pierina kérte a Szûzanyát, hogy mutassa meg hatalmát valamilyen csodával. Az így válaszolt: — A legnyilvánvalóbb csoda az Isten-nek szenteltek lelkében fog történni, akik ellanyhultak, fõleg a háború alatt, amely elmúlt súlyos büntetéseivel és üldöztetéseivel. A három tõr jelentése: Az elsõ tõr jelképezi a szerzetesi és papi hivatások elvesztését. A második: sok pap bûnös életét. A harma-dik: a júdások árulását és egyház gyûlöletét. A három rózsa jelen-tése pedig: a fehér rózsa jelképezi az ima szellemét, a piros az áldozatét és önmegtagadásét, az aranysárga pedig a vezeklését. A harmadik jelenés 1947. október 22-én történt, Mária ezt mond-ta: — Közvetítõként állok az emberek, és különösen a szerzetesek és isteni Fiam között. Fiamat lesújtják a sérelmek, amelyekben állandóan részesül, és érvényesíteni akarja igazságosságát. Mária ezekkel a szavakkal távozott: — Járja át a szeretet életedet! – A negyedik alkalomkor a Szûzanya Montichiari dómjában jelent meg, 1947. november 16-án, néhány hívõ és néhány pap jelenlétében. Megismételte elõzõ figyelmeztetését az emberek bûneit, fõleg a tisztátalanságot illetõleg. Majd, kisvártatva folytatta: — Jézus a büntetések áradatát készül küldeni… Kis szünet után hozzátette: — Én közbenjártam, kérve, hogy legyen még irgalmas, és engesztelésül imát és vezeklést kérek. A Szûzanya tovább beszélt: — Nagyon bensõségesen kérem a papokat, hogy teljes szeretettel figyelmeztessék az embereket, hogy hagyjanak fel ezekkel a bûnökkel. Megajándékozom kegyelmemmel mindazokat, akik segítenek az engesztelésben ezekért a bûnökért. — Akkor bocsánatot nyerünk? — kérdezte Pierina. — Igen, ha mindenütt harcolnak a tisztátalanság bûne ellen — válaszolta a Szûzanya, s ezzel eltûnt. A következõ jelenés szintén a dómban történt, 1947. november 22-én. Ezt mondta: — Leszálltam erre a szent helyre, ahol nagy megtérések lesznek. Majd szomorúan hozzáfûzte: — Nemzeted keresztényei azok, akik ma leginkább megbántják az Urat a tisztaság elleni bûnökkel. Ez alatt a jelenés alatt két csodálatos gyógyulás történt. Egy hatéves gyermek, aki pólió miatt nem tudott a lábára állni, és egy 26 év körüli nõ, aki már tizenkét éve súlyos tüdõbajban szenvedett és kilenc éve egy szót sem tudott szólni, hirtelenül meggyógyult. Ez a nõ tiszta és erõs hangon ujjongó énekbe kezdett és azóta nehézség nélkül tud beszélni. A kisfiú, akit szülei hoztak be a templomba, már saját lábán ment ki. Ez a kisfiú szintén látta a Szûzanyát a jelenés alatt. Mindkét meggyógyult változatlanul jó egészségnek örvendett azután. 1975. január 30-án este fél tíz tájban megjelent a Szûzanya és azt mondta: – Az idõk egyre vészterhesebbekké válnak… nagy ve-szély fenyeget most… az Egyház is nagy veszélyben van… Ez még fokozódik, és így az emberek azt hiszik majd, hogy minden elveszett. Én azonban szeretõ szívû Anya vagyok gyermekeim iránt és meg tudom menteni õket.
Most is kijelentette a Szûzanya, kimondhatatlan szomorú tekintet-tel, könnyek között, elcsukló hangon: – “Óh, ha tudnád, mily sok gyermekem halad a kárhozat felé! — De az ima, az áldozat és az engesztelés megakadályozza, hogy Isten igazi ítélete eljöjjön az emberiségre. Szeretetem mindig újra közbenjár isteni Fiamnál, Jézus Krisztusnál. Imádkozzatok és hozzatok áldozatot, csend-ben!” Heroldsbach,
(Németország, Bayern, 1949 – 1952), A Szûzanya 1949. október 8-án, Rózsafûzér királynõjének ünnepén megjelent négy kislánynak (Kuni Schleicher, Grete Gügel, Erika Müller, Marie Heimann). A lányok 10-11 évesek voltak. Késõbb csatlakozott még hozzájuk három kislány (Betty Büttner, Antonie Saam, Irma Mehl). December 8-án 10.000 ember látta a napcsodát. Ekkor Antonie Saam látta a Napban az Szûzanyát a gyermek Jézussal. Háromnegyed órán át pulzált a Nap, úgy tûnt, hogy közeledik, majd távolodik. – 1950 májusában az egyik látnok úgy látta, hogy a világra nehezedik egy acélpókháló. Majd úgy látta, hogy megnyílik a Föld és házak tûnnek el a mélységbe. Hangos segélykiáltásokat hallott, amely mindenhonnan hallatszott. Sok ember feküdt holtan az utcákon, lapostetejû lovas-kocsikkal vitték el a halottakat. Nem voltak autók, se repülõk, semmiféle mesterséges fény. Látta, hogy a tenger elönti a városokat és falvakat. Az ételek többsége meg volt mérgezve. Akik ettek belõlük, fájdalmas gyomorgörcsökben haltak meg. Nagyon kevés volt az ehetõ táplálék. Az üzenet így hangzott: “Az emberek nem tették meg, amit kértem tõlük, hogy tartsanak bûnbánatot és imádkozzanak. Ha az emberek megjavulnak – ima és bûnbánat, szentgyónás által – akkor Jézus Krisztus, az Üdvözítõ visszatartja a büntetést. De ha nem, akkor jönni fog a szerencsétlenség és a nagy éhínség.” – Sok jelenésben Mária keservesen sir……..Végül az üzenet: “Nem hallgattatok szavaimra és drága Fiamra, arra, amit mindenki megmentésére kívántunk tõletek. Most már késõ, hogy az emberiség megtérjen. – Ezen a helyen ez az utolsó üzenetem: “imádkozzatok sokat a papokért, boruljanak térdre, veletek együtt és imádkozzanak. Fiam és én ki akarjuk nyújtani kezünket minden ember felé, és segíteni akarunk rajtatok.” – Ezután nagy fényesség támadt és angyalok kíséretében eltûnt a Szent Szûz.

Eisenberg, (Ausztria, 1956),
1956. szeptember 6-án Isten hatalmas angyala a kereszt jelével jelölte meg a földet a Lex család kertjében, a Rába-parti Eisenbergben (régi neve Csejke, Ausztria). Ehhez a földre rajzolt kereszthez számos imameghallgatás és csodás jel fûzõdik. Aloisia Lex, egy parasztgazda felesége, (1907-1984) akit a helybéliek Lex mamának ismernek, több üzenetet kapott Krisztustól és az õ kegyelemmel teljes Anyjától, Máriától. Ezek az üzenetek az Egyház belsõ zavaraival és a világ vészterhes állapotával foglalkoztak. 1956. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, a kereszt az eddigieknél határozottabb körvonalakkal, erõteljesebben jelent meg a talajon. Ezért Lex mama magyarázatot kért a mi Urunk Jézus Krisztustól, amire, belsõ hang formájában, a következõ választ kapta: “Isten leszállt a földre, hogy Keresztje által újból felajánlja szeretetét és irgalmát a gyarló emberi-ségnek.”

Kerizinen,
(Franciaország), A látnokot Ramonet Johanna Lujzának hívták, élt 1910-1995. Elsõ jelenése 1938. szeptember 15-én volt, amely kisebb megszakításokkal 30 éven át tartott. Még be sem fejezõdött a második világháború, amikor 1944. február 2-án a Szûzanya ismét figyelmeztetett minket: ,,Ha a világ nem tart bûnbánatot és nem tér vissza Istenhez, újabb és még súlyosabb büntetés vár rá. Õrjítõ vihar fog rászabadulni a bûnös világra.” A következõ években megismételte ezt a figyelmeztetést, és mivel nem hallgattak rá, 1957-ben szemléletes képben bemutatta választott-jának, miben fog állni a büntetés. A Szûzanya egy táblát tartott a kezében, amely mint egy széles térkép, a világot ábrázolta. A földrészeket azonban alig lehetett felismerni, mert sûrû felhõk borították. A Szûzanya így szólt:
,,Szemléld, gyermekem, ezt a világot 1957-ben, amely számos bûnének sûrû felhõjébe burkolózik. Szomorúság fogja elönteni, amikor a haragos Isten irgalmatlanul lesújt rá. Rettenetes csapások és dögvészek fogják megtisztítani és megszabadítani tévedéseitõl és zavaraitól, hogy elõkészítsék az általános újjáépítést.” Hirtele-nül jobbról-balról tûzgolyók bukkantak fel, amelyek a tábla felé tartottak, s mikor becsapódtak, nagy lánggal felrobbantak. Utána feltûnt a darabokra szakadozott föld. A robbanások helyén minden megsemmisült. De még másutt is rengett a föld és nagy darabok szakadoztak le róla. Sûrû sötétség borította el a világot. Majd hirtelenül szétoszlott a sötétség, s ismét elõtûnt a világ, azaz ami abból megmaradt. Vége volt az iszonyatos világkatasztrófának. A Szûzanya folytatta: ,,Szeretetem a bûnösök iránt oly nagy, hogy mindent megtettem megmentésükre. Azonban ma az emberek sokkal inkább ellenállnak a kegyelemnek és az Ég felhívásának, mint bármikor azelõtt. Az emberek nem értik meg, sem figyelmeztetéseimet, sem könnyeimet. És mégis itt vannak ezek a félreismerhetetlen jelek, hogy felhívják figyelmüket a fájdalmas eseményekre, amelyek a világot fenyegetik, s arra, hogy a nagy szenvedések órája közel van, ha az emberek nem térnek vissza Istenhez. Egy utolsó erõfeszítésben egyesítsétek imáitokat, bûnbánatotokat, könnyeiteket az én Fájdalmas Szívemmel, amely szomorú annak láttára, hogy mily sok lélek kárhozik el, és hogy az Egyház külsõleg-belsõleg meg van sebezve. Tudjátok meg, hogy Szívem, egész anyai szeretetével még tárva-nyitva áll minden bûnbánó számára, akik oda akarnak menekülni. És Isten, aki a Szeretet, Jóság és Irgalmasság, annak ellenére, hogy elérkezett igazságosságának órája, el tudja halasztani azt, látva a sok tiszta, szent, talán ismeretlen lélek áldozatát, akik szenvednek és imádkoznak a bûnös emberiség megmentéséért. Õ elfogadja az áldozatot és ezáltal sok nép megmenekül és megtisztul. A világ ismét fel fog lendülni és az Egyház diadalmaskodni fog Fiam Szívével mindenben egyesült Szeplõtelen szívem által. Amit neked mondok, sok lélekkel közöltem, hogy mindenkit figyelmeztessek arra, hogy ütött Isten órája.” (1957. január 12-én.)

Turzovka
(Szlovákia, 1958). A látnok Lassuta Máté erdõkerülõ. 1958. június 1-én, Szentháromság vasárnapján jelenik meg Mária elõször az erdõkerülõnek természetfeletti fényben, amikor hivatalos ellenõrzõ útján a friss erdei virággal feldíszített szentkép elõtt szokásosan térden állva imádkozik. A jelenés ideje alatt a fára helyezett szentkép eltûnik, és helyén kigöngyölõdik egy világtérkép. Az erdõkerülõ hét változatban látja az emberiség jövõjét: a vizek kék, a bûn sárga és a hitbõl élõ világ zöld színében. A legutolsó változatban uralkodóvá lesz a sárga, a bûnbe és szennybe merülõ emberiség apokaliptikus színe. – A Szûzanya tanítja meg az erdõkerülõt a rózsafüzér imádkozás gyermeki mûvészetére. Vezeklést kér a Szûzanya “a világkataszt-rófa elõtti másodpercekben.” Lassuta közlése szerint, Mária elõre jelzi, ha nem tér meg a világ és nem tart bûnbánatot, az emberiség kétharmada elpusztul. A megtérés elutasításának tragédiájáról Turzovka látnokának próféciája talán a legmegrendítõbb és leg-megdöbbentõbb. A megtisztulás után az emberiség sorsát színekben látó Lassuta szerint a sárga szín egészen elhalványul, a zöld a dicsõséges Mária-korszakban diadalmaskodva szétárad. Béke és öröm tölti el a harmadik évezred embereit.

A Szentháromság vasárnapját követõen 1958. június 7-én és 21-én, július 1-én, 7-én, 21-én, utoljára augusztus 14-én jelenik meg a Szûzanya. A fára függesztett szentkép a Mindenkor Segítõ Szüzet ábrázolta. A kommunista diktatúra, amelyben az akkori Csehszlovákiában is csak az aljasságnak volt létjogosultsága, elõbb a szentképet, majd a fát pusztítja el. Lassutát megverik és börtönbe zárják, majd amikor szabadul, elbocsátják mun-kahelyérõl. Garabandal,
(Spanyolország, 1961 – 1965), Garabandal története 1961. június 18-án, vasárnap este 1/2 9-kor kezdõdik. Négy egyszerû kisleány játszik a Callejá-nak nevezett ösvényen, a község déli végén. Hir-telen mennydörgést hallottak, majd utána egy fényes angyal jelent meg, elõször Gonzalez Conchitának, majd csaknem rögtön utána Mazon Lolinak, de ugyancsak Gonzalez Jacintának és Gonzales Mária Cruz-nak. Az azonos családi nevek ellenére a leányok nem voltak rokonságban. Az elsõ három leány 12 éves volt, míg a negyedik 7. A község elszigeteltségére való tekintettel azonban a leányok szellemi és pszichológiai fejlettsége a valóságban koruknál lényegesen alacsonyabb volt. Az angyal még nyolcszor jelent meg nekik júniusban. Az angyal elõször július elején beszélt hozzájuk. Azt kérdezte: “Tudjátok, miért jöttem? Hogy bejelentsem nektek, holnap, vasárnap, a Szûzanya fog nektek megjelenni, mint a kármelhegyi Miasszonyunk.” Az angyal küldetése az volt, hogy elõkészítse a gyermekeket Szûzanyánk érkezésére és az õ hírnöke legyen. Az angyal a következõ nap visszatért a Szûzanyával, de utána sokkal kevesebb alkalommal jelentkezett. A Szûzanya ezután majdnem mindennap megjelent, néhányszor a gyermek Jézussal a karján.

Július 4-én szólt a Szûzanya a leányokhoz, ami az elsõ üzenetnek tekinthetõ. Ez az üzenet megerõsítette az áldozathozatal fontosságát, a vezeklést és a szentségekhez járulás gyakoriságát. Mondta, hogy az embereknek elsõsorban becsületes életet kell élniük, mert ha nem teszik ezt, akkor nagy büntetés éri õket. Az üzenet ugyancsak figyelmeztet, hogy a pohár már nagyon teli, és ha az emberiség nem változik akkor nagy büntetés szakad rá. A második üzenet sokkal késõbben, a jelenések végén érkezett. A Szent Szûz Conchitának 1965. január 1-én kijelentette, hogy Szent Mihály arkangyal majd megjelenik június hó 18-án, és nevében üzenetet ad át. Szent Mihály útján a Szûzanya panaszkodott, hogy elsõ üzenetének nem volt foganatja és figyelmeztetett arra, hogy második üzenete az utolsó lesz. Ugyancsak figyelmeztetett arra is, hogy a pohár, amely legutóbb már majdnem tele volt, most már kicsordult. Kijelentette, hogy sok pap, püspök és érsek a kárhozat útján van, és sok lelket visznek magukkal. Nagy bánatot okoz neki az Oltáriszentség elhanyagolása. Sürgette, hogy fordítsuk el magunktól Isten haragját igyekezetünkkel, mert Isten meg-bocsátana nekünk, ha a bûnbocsánatot õszinte szívvel kérnénk. Biztosított bennünket arról, hogy ha ezt õszintén kérjük, kérésünk meghallgatásra talál. Végsõ szavaival azt mondta, hogy serkentsük magunkat fokozottabb önfeláldozásra és hivatkozzunk Jézus szenvedéseire.
Az elsõ leckét az egyéni imára 1961. augusztus 8-án adta Cruz Máriának, amikor az elragadtatásban volt a község templomában. Conchita ezt a következõképpen írja le naplójában: “Elõször nagyon lassan kezdte mondani a Hitvallást a Boldogságos Szûzzel. Cruz Mária akkor elmondta, hogy a Szûzanya átvette a szót, és elõre mondta az imát, hogy megtanítsa õt lassan imádkozni. A Hitvallás után az Üdvözlégy mennyország Ki-rálynéja-t és a keresztvetést végeztette vele igen lassan és pontosan.”
A Szûzanya megtanított minket a rózsafüzér, az egyéni és a közös imák elmondására. Közölte velünk, hogy mindezeket az imákat lassan kell elmondanunk, hogy gondolkodhassunk és szeressünk imádkozni. Ha gondolatunkat az imára fordítjuk, a szívünk követni fogja az imát. A rózsafüzérnek és minden más közös imának ez a lassú, kihangsúlyozott és hatásos imádkozása új és gyümölcsözõ jelleget ad.
a) A garabandali eseménynek még nincsen vége. A csúcspontja a nagy csoda lesz, amikor Isten, a mi Urunk a csodát végrehajtja.
b) Ahogyan megfegyelmezésünk lelki ürességünknek megfelelõen nagyon nagy lesz, ugyanolyan nagy lesz a világ ínségét kielégí-tendõ csoda is.
c) A Szûzanya megmondta nekem a csoda napját és, hogy az mibõl fog állani. Nyolc nappal elõtte kell nyilvánosságra hoznom úgy, hogy az emberek gyülekezzenek. A pápa látni fogja majd bárhol is lesz. A betegek, akik a csodánál jelen lesznek, meg-gyógyulnak, és a bûnösök megtérnek”.
d) “Senki lelkében nem lesz kétség, aki ezt a csodát látja majd, amelyet Isten, a mi Urunk fog végrehajtani a Boldogságos Szûz közbenjárásával. Most pedig, amikor várjuk a csodának eme nagy napját, lássuk, hogy a világ megváltozik-e és a megpróbáltatást el tudjuk-e majd ezáltal kerülni”.
e) Pió atyáról jelentették, hogy látta a csodát halála elõtt. Ezen ne csodálkozzunk, mert mint tudjuk, egy másik személy, Luis Andreu, S.J. atya is látta a csodát és a Boldogságos Szüzet 6 órával halála elõtt, 1961. augusztus 8-án.
f) Érdekes az a mód, ahogyan Conchita a csoda nagyságát leírja. “Nagy dolog lesz a világ szükségleteivel arányosan”. Sokan úgy érzik, hogy a világ egy nagy égi eseményre szorul, hogy az felrázza, és az Istenhez visszavezesse. Megjegyzendõ, hogy a megpróbáltatás feltételes. Elkerülhetõ, “amennyiben a világ megváltozik”.
g) Conchita leírásában további felvilágosítást is ad a csodát illetõ-en Istennel való párbeszédébõl 1963. július 20-án. “Mikor történik meg majd a csoda? Meg fog több embert téríteni?” – kérdezte Urától. “Megtéríti az egész világot” – válaszolta az Úr”. “Orosz-ország is megtér?” – kérdezte. “Igen, Oroszország is megtér és ezáltal mindenki szeretni fogja Szíveinket” – felelte az Úr.
h) Conchita az egyetlen, akinek a Boldogságos Szûz a csodáról beszélt. Egybe fog esni egy egyházi eseménnyel és egy szentnek a megünneplésével, aki az Oltáriszentség vértanúja, továbbá csütörtökön este lesz, 1/2 9-kor. Nemcsak a községben tartózkodók látják, hanem a környezõ hegyeken tartózkodók is. A legnagyobb csoda lesz, amit Jézus tett a világnak. Semmi kétség sem lesz a felõl, hogy Istentõl jön és az emberiség javára történik. A csodát lehetséges lesz filmezni, vagy televízión közvetíteni, de nem megérinteni, a fenyõk között marad. A Szûzanya Conchitát 1965. január 1-én a fenyõknél, egy isteni figyelmeztetésre intette, ami meg fogja elõzni a nagy csodát. Min-denki fogja látni és tapasztalni az egész világon, és Istennek közvetlen cselekedete lesz. Felfogóképességünket meg fogja haladni. Ha valaki meghal tõle, az kizárólag az ijedségtõl lesz, amit a figyelmeztetés meglátása okoz. A figyelmeztetés a csoda elõtt lesz és ideje Conchita elõtt ismeretlen; célja pedig az lesz, hogy az embereknek lehetõséget adjon megjavulni a nagy égi jel elõtt.
Miután megvizsgálták a gyerekeket elragadtatás közben, az orvo-sok megállapítják, a hogy a garabandali eseményeket természetes módon nem lehet megmagyarázni.
Ekkor mondtam neki: “Milyen méltatlan vagyok, Szûzanyám, a sok kegyre, amit rajtad keresztül kaptam. De ugyanakkor te eljössz hozzám ma, hogy megkönnyítsed kis keresztemet, amelyet hordozok most”.
A Szûzanya válaszolt: “Conchita, nem teéretted jöttem egyedül. Összes gyermekemért jöttem, hogy õket közelebb hozzam Szíve-inkhez”.
A Szûzanya mosolygott: “Tudod, Conchita, hogy miért nem jöt-tem személyesen június 18-án, hogy a világnak szóló üzenetemet meghozzam? Mert fájt volna, ha nekem kellett volna megmonda-nom neked. De meg kell mondanom neked a ti saját érdekeitekért, és ha megtartjátok, akkor Isten dicsõségére. Nagyon szeretlek titeket és kívánom, hogy üdvözüljetek, és hogy mennyei Atyátokkal itt az égben egyesülni tudjatok, ugyanúgy a Fiával és a Szentlélekkel, Számíthatunk rád, ugye, Conchita?”
“Ha láthatnálak állandóan, akkor igent mondanék. De ha nem, akkor nem tudom, mert én olyan rossz vagyok” – feleltem. “Te tégy meg mindent, amit tudsz és mi segíteni fogunk”. “Ez az utolsó alkalom, hogy engem itt látsz (sera la ultima ves que me vea aqui”). De én mindig veletek és a gyermekeimmel fogok maradni” – mondta.
Ugyancsak mondta nekem: “Conchita, miért nem látogatod meg gyakrabban a Fiamat a tabernákulumban? Õ ott vár rád éjjel és nappal”.
Mindennek vége most már. A boldog pillanatok, amikor az ?gi Mamámmal lehettem, a legjobb barátnõmmel (ezt a kifejezést Conchita gyakran használta) és a Gyermek Jézussal, elmúltak. Megszûntem õket látni, de nem szûntem meg jelenlétüket érezni.
Még egyszer nyugalmat adtak lelkemnek, örömet és erõs vágyat, hogy hibáimat legyõzzem, és hogy minden erõmmel Jézus és Mária szívét szeressem, akik minket annyira szeretnek”…
A négy leány között, akiket a garabandali események érintettek, Conchita a leglényegesebb személy. Conchita vezetõ szerepe a fatimai Luciáéhoz hasonlítható. Nemcsak abban hasonlít Luciára, hogy Isten fõ eszköze volt, hanem mint Lucia, õ is adott nekünk egy történelmi írást, ami a garabandali események legalapvetõbb része. Lucia megírta “emlékeit” -, Conchita a Naplóját. Mindkét irat egyszerû és valószerû. Conchita 1962-ben kezdte el írni, amikor 13 éves volt és 1963 végén fejezte be, amikor még csak 14 éves volt. Ez a lelki napló közvetlen és mentes minden meg-szépítéstõl és kicseng belõle a valószerûség, meg a különleges kedvesség.
Garabandal több oknál fogva egyedülálló a történelemben a Mária-jelenések között. A jelenések száma, ami kétezer körül van, már eleve csodálatos. A jelenések valamint egy újfajta égi kapcsolat gyakori használata, nevezetesen a lelkük mélyén hallott üzenetek a nyilvánosság számára, különböztetik meg Garabandalt Lourdes-tól és Fatimától. A látomások ideje (1961. június 18-tól 1963. november 13-ig) és a látomás nélküli üzenetek idõtartama (1963. áprilisától 1966. februárig) már maga is egyedülálló. A dolgok, amiket meghirdettek a jövõre nézve, és amelyeknek még be kell következniük (a figyelmeztetés, a nagy csoda és a fenyõk feletti állandó jel, valamint a lehetséges büntetés) még különösebbek. Az idõ, amikor a jelenések történtek, a nappalnak és az éjszakának valósággal minden órájában, szintén rendkívüli. A másodlagos vagy kísérõ csodák bõsége – mint a látható szentáldozás csodája, a hívások, az elragadtatásos menetek és esések – mind szinte lenyûgözõ. A látnokok küzdelmei, a nehézsé-gek és ellenkezések, amelyek szinte állandóan kísérték az eseményeket, olyan rendkívüliek, hogy nem igen lehet rájuk természetes magyarázatot találni. A mód, ahogyan Garabandal áthidalta az akadályokat és szélesebb körökben is ismertté és elfogadottá vált, még egy, szinte hihetetlen tény az eseményekkel kapcsolatosan. Végül mindezek között a legfontosabb, hogy a garabandali jelenések terjedését mindenütt szinte csodálatos áldásözön kísérte gyógyulásokkal, megtérésekkel és a hit, valamint a felebaráti szeretet csodálatos erõsödésével. San Damianoban, (Olaszország, 1961 – 1968) Rosa Quattrininek (Mamma Róza) az egyszerû, szegény parasztasz-szonynak jelent meg a Szent Szûz. 1966-ban San Damianóban a Szûzanya említett Rózának egy az égen feltûnõ ,,nagy világító csillagot, amelynek farka van,” ami kétségtelenül az üstökös leírása. 1967-ben nagy sötétségrõl beszélt, amely érthetetlennek fog tûnni. Majd arról szól, hogy “Elõször minden ember szívébe jön a világosság,, majd az egész világot fénybe borítja.” “Ezzel a világossággal mentem majd meg gyermekeimet, sokan meg fognak térni.” 1968-ban nagy megpróbáltatások óráját említette, amely mindenkit félelemmel fog eltölteni.

Medjugorje
(Bosznia-Hercegovina 1981-tõl napjainkig) “Medjugorje szakadatlan felhívás; egyúttal az isteni élet és béke ígérete a hit, a megtérés és az ima segítségével; mindez beláthatatlan következményekkel jár az Egyház és az egész világ számára.” Ezekkel a szavakkal foglalta össze a medjugorjei üzenetek lényegét dr. Ljudevit Rupcic professzor 1985 õszén a püspöki kar számára. A hat látnok életkorban így következik egymás után: Vicka Ivankovic (szül.: 1964. júl. 3.), Mirjana Dragicevic (szül.: 1965. márc. 18.), Marija Pavlovic (szül.: 1965. ápr. 1.), Ivan Dragicevic (szül.: 1965. máj. 25.), Ivanka Ivankovic (szül.: 1966. ápr. 21.), Jakov Colo (szül.: 1971. jún. 3.) A Medjugorjei történések megértésében nagyban segít bennünket dr. Frane Franic spliti érsek egyik, 1983-ban tett kijelentése, miszerint a medjugorjei esemény két év alatt nagyobb hatást fejtett ki a hitéletre, mint a háború után eltelt 40 év “szokványos” lelkipásztori mûködése.
Huszonkilenc évvel az események után beszédes statisztikát is felállíthatnánk: több mint húszmillió zarándok, a tömegkommuni-káció, többféle újság, telefonszolgálat, videoszalagok, rengeteg könyv áll a medjugorjei események szolgálatában, s ezek szerte a világban terjesztik a Szent Szûz üzeneteit, s egyre bõvül azoknak száma, akik megtérnek, és Jézus útján járnak.
Úgy tûnik, a Szûzanya kézbe vette és irányítja a világ evangelizá-lását. Négy medjugorjei üzenetrõl tudunk: a béke, a megtérés, az imádság és a böjt. Égi anyánk ,,Béke Királynéjának” nevezte magát, s munkáját azzal kezdte, hogy az emberek számára egyértelmûvé tette a szív békéjének fontosságát. A Szentírásban igen sokat olvasunk a lélek, és a szív békéjérõl. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus Krisztus ránk hagyta békéjét (Jn 14,27). A hívõ ember megérti, hogy a lélek krisztusi békéje az Isten hatékony munkálkodásának alapja. Ebbõl fakad a szeretet, az egység, ebbõl merít erõt a tanúságtevõ keresztény, ez a béke segítheti elõ a szívek, a nemzetek, az etnikumok és az Egyházak egymásra találását és alkotó együttélését.
,,Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megõrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). (Az idõközben lezajlott délszláv háború egészen sajátos fényben világítja meg Medjugorje békére szóló felhívását.) A Szent Szûz ez alkalommal nem csupán figyel-mezteti, és kegyelmi ajándékaival árasztja el a világot, de immár csaknem 30 éve közöttünk maradt, hogy tanítson és neveljen bennünket, s ez igen feltûnõ Medjugorjéban. Tanít, mit kell tennünk, s üzeneteit havonta szétküldik szerte a világba. Lehetetlen észre nem venni a pedagógiai szándékot. A Szent Szûz — mint jó anya a gyermekeit — úgy vezet, irányít és segít bennünket. A medjugorjei nevelés sikerének titka a napi imarend kialakítása, a rendszeres böjt és a szívós következetesség a lelki életben. A Szûzanya négyévi idõtartamra önként jelentkezõ fiatalokból közösséget hozott létre. Bárki tagja lehetett ennek a közösségnek, de feltétel volt a Szent Szûzre való teljes ráhagyatkozás. Úgy tûnik — s ez a közösség programjából is látnivaló — ezzel a néhány emberrel az Egyház Anyja egyrészt rá akart mutatni a kis közösségek jövõbeli hivatására, léleképítõ munkájára. A közösség programja igen kemény volt: napi három-órai ima, heti két napon (szerda és péntek) böjt kenyéren és vízen. A böjti napok száma gyakran háromra növekedett. A négyéves munka természetesen maga után vonta az élet teljes átrendezõdését. Emellett nyilván a rendszeres szentmisehallgatás, a szeretet és alázat gyakorlása és a heti egy, kettõ, majd három imádságos találkozás is feladata volt a közösségnek. A medjugorjei fiatalok közössége 1983. június 24-én kapta meg a szabályzatot. A Szent Szûz elsõdleges törekvése az volt, hogy ezeket a fiatalokat megtanítsa az elmélyült imára, mert amint mondta: egy kereszténynek mindennél fontosabb az elmélyült imaélet elsajátítása. Medjugorjéban egyértelmûvé válik a Mária-jelenések ismételten megfogalmazott célja, hogy megtisztuljon a föld, s az emberiség kiengesztelje az Istent. Ezért a megtisztulásért — s itt újra utalnunk kell La Salette-re — nagy árat kell fizetnie a világnak, ha nem hallgat Isten szavára. La Salette szerint Isten akkor is megtisztítja a földet, ha a végsõ eszközhöz (a fizikai megsemmisítéshez) kell folyamodnia a megátalkodottakkal szemben. - A látnokokat itt is meghurcolták, sok tortúrának tették ki valamennyit. A támadás azokat az egyháziakat sem kímélte, akik hitelt adtak a jelenéseknek. Miközben részt veszünk egy medjugorjei zarándoklaton, vagy informálódunk az eseményekrõl, fontos a Szent Szûz szándékára figyelni:

“A szavak, amit a világ tudtára adok: térjetek meg. Kérem Szent Fiamat, hogy a világot ne büntesse, de ti térjetek meg. Azt, amit Isten küld a világra, nem tudjátok, nem is fogjátok tudni és nem is tudhatjátok; de meg kell térnetek. Mondjatok le mindenrõl, legyetek mindenre készen! Mindaz, amit a világnak mondani akarok: térjetek meg!”
Egy másik helyen így szól az Istenanya: “Én mindig mondtam: térjetek meg, térjetek meg, térjetek meg. A megtéréstõl függ a jövõtök.” Ez a sürgetõ kijelentés az egész medjugorjei jelenséget világossá teszi, s alátámasztja, az ember választás elõtt áll. Vagy megtér, vagy nem lesz jövõje. Ezt tetszés szerint magyarázhatjuk, de a jelek szerint nincs harmadik lehetõség. A Szent Szûz — úgy tûnik — átvette a medjugorjei plébánia lelki életének vezetését, s egyben az üzenetek által egyre hatékonyabban formálja az egész világ lelkiségét is. Újra és újra biztat az imára és a böjtre. Ezek nélkül képtelenség megtérésrõl beszélni. A böjt fogalma többé-kevésbé világos az ember elõtt. Az ima mûvészetének megtanulása már sokkal nehezebb. A Szûzanya sok tanács mellett itt is ajánlja a rózsafüzért. A Szent Szûz arra bíztatja gyermekeit, hogy “állandóan égõ kívánságot és vágyat érezzetek Isten után”, és “imádkozzatok, amikor tudtok, imádkozzatok, ahogyan tudtok, de imádkozzatok egyre többet.” Feltétlenül észre kell venni a szünte-len imádságra (1 Tessz 5,17) való felhívást. Égi anyánk nagyon sok imát kér a példamutató keresztényi élet megvalósításán túl is. Legalább félórát reggel és este. Ez az ima legyen mélyen átélt. Napközben is keressük Istennel a kapcsolatot, amikor csak lehet-séges. A Szent Szûz a sok imádság egyik akadályát a televízióban látja. Ezért fontos az okos idõbeosztás. Az ima idejét soha ne rövidítsük meg. Az imádság legyen életünk középpontja. A Mária-jelenések során a Boldogasszony szinte minden alkalommal titko-kat bíz a látnokokra. Medjugorjéban is így van. Ezek egy része személyükre, a másik a világ sorsára vonatkozik. A medjugorjei gyerekek tíz titkot kaptak a világ jövõjével kapcsolatban. A Szûzanya jelenései után szép, állandó és elpusztíthatatlan jel fog maradni Medjugorjéban a jelenés hegyén. Addig az idõ a kegye-lem ideje lesz. A jel feltûnése elõtt három nappal a látnokok három titkot (ez három figyelmeztetés az emberiséghez) nyilvánosságra hoznak. A figyelmeztetés, valamint a jel után — ha még mindig nem fordul a világ Isten felé — büntetõ ítélet következik be. Mirjana szerint bár a büntetés enyhíthetõ, de biztosan bekövetkezik, mert nem képzelhetõ el, hogy az egész világ meg fog térni. A medjugorjei események, üzenetek, jövendölések sok tekintetben hasonlítanak Garabandal üzenetéhez. A Szent Szûz szerint a huszadik század a sátán hatalma alatt van: “Amikor a rátok bízott titkok megvalósulnak, az õ hatalma megtörik. A sátán agresszívvé vált, mert hatalma veszendõben van. Szétrombolja a házasságokat, viszályt szít a papság között… Éppen ezért védjétek magatokat imádsággal, böjtöléssel, de mindenekelõtt közösségi imával. Újra kezdjétek el használni a szenteltvizet, hordjatok magatoknál megszentelt tárgyakat, és helyezzétek el azokat lakásaitokban.” Meg kell még említeni a hely szentségét, amelynek valamennyi nyitott lelkû zarándok hatása alá kerül. A Medjugorjét megjárt ember szinte kivétel nélkül meghatottan beszél lelki él-ményeirõl, és visszavágyakozik a kegyhelyre. Szoktuk néha emlegetni a ,,kiimádkozott tér” fogalmát, ami áhítatra indít. Örvendetes, hogy II. János Pál pápa is hitelt ad a jelenéseknek. Gray bíboros errõl Glasgow-ban így nyilatkozott: ,,Tudom, hogy magánszemélyként a pápa elfogadja a medjugorjei eseményeket…, mert erre a jelenések gyümölcsei a bizonyítékok.’” (Zarándok.hu)

Mária Basilea Schlink, dr
(1904 Darmstadt + 2001) a Mária-testvériség alapítója, evangélikus- karizmatikus. “A föld tele van a bûn borzalmaival, amelyeket manapság ráadásul dicsõítenek is. Ez Isten ítéletét vonja maga után. Nem lehet másként: ha Isten a szeretet, ítélnie kell, különben a bûn örökké megmaradna, s vele a földünk pokoli állapota is. Ezért jön Isten ítélete, mert Isten nem akarja, hogy csak a bûnt és a poklot ízlelhessük meg. Sokkal inkább szeretné megtisztítani az õ világát, hogy az megújuljon, s végül elérje a tökéletességet. Így hát föl kell készülnünk arra, hogy az egész világ egy büntetõ ítélet elõtt áll. Ezért úgy kell élnünk, hogy egyre tökéletesebbek legyünk, s ne essünk áldozatul ennek a megsemmisítõ ítéletnek, hanem valahogyan megmenekülhessünk….A (jelenlegi) katasztrófákban megtapasztalhatjuk Isten elõ-ítéleteit, hiszen a kezdõdõ végidõket éljük. (v.ö: Haiti földrengés – szerk. megj.). Egy nukleáris háborúban megmérgezõdhet az összes víz, s nem lehet többé inni belõle…Az elkövetkezendõ ítéletben, amely világunkra fog jönni (Iz 4,3; 6,13; 10,20), minden attól függ, hogy a szent maradékhoz tartozzunk. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, milyen szörnyû lesz az ítélet…..Az ítélet, mely jönni fog, vagyis a tûzítélet, nem hasonlítható a korábbiakhoz (özönvízhez).

***

Az elmúlt 2000 év folyamán az Egyház több mint 772 (egyesek többször is részesültek jelenésben, összesen 2000 alkalommal) jelenésrõl tud. Az elsõ ezer évben mindössze 24-szer, a következõ kilenc évszázadban 375-ször, s a huszadik században, eddig, 372-szer jelent meg Mária “az Ég Királynõje”. Üzenetei hasonló tartalmúak: megtérés, bûnbánat, a bûnök elhagyása, Mária üdvtör-téneti szerepének kihangsúlyozása és Isten ítélete a világ felett.

Forrás: http://www.freeweb.hu/jelenesek/