Az idõ közel: Az átalakulás a küszöbön áll
Amikor az éjféli misérõl hazamentem, leültem szobám padlójára, és Jézus nevét kezdtem ismételgetni szívemben. Nem tudom megmondani, mennyi ideig maradhattam így, de hirtelen hideg borzongás futott végig rajtam. Kinyitottam szememet és teljes sötétségbe pillantottam. Meg akartam érinteni a padlót, de lábaim alatt már nem a szõnyeget éreztem, hanem valami enyhén hideget, melyrõl érzékeim azt súgták, hogy homok lehet. Ebben a teljes sötétségben egyszer csak nem messze tõlem mélyvörös fény kezdett derengeni. Felismertem egy trónt, de csak hátulról. Így azt sem láttam, ki ül a trónon. A trónuson ülõnek csak a bal kezét láttam és azt, hogy ebben a kezében egy golyót tart. A fény egyre erõteljesebbé vált és én egyre több mindent ismertem fel ebben a Semmiben. A golyó a trónon ülõ kezében mozogni látszott. Felismertem, hogy két személy térdelt a trón elõtt, egy-egy csészét tartva a kezükben. Félelemmel telve néztek a trónra. Akkor mindketten kivettek valamit a csészéjükbõl - úgy nézett ki, mint az ostya, de fekete volt. Megették és a köszönet és az elégedettség arckifejezése töltötte el a térdeplõk arcát. Végül egyikük rám tekintett, kajánul vigyorgott és ezt mondta:
"Nem akadályozhatod meg! Elvetették az utat, és nem ismerik többé a titkot! Elrejtettük, és soha senki nem fogja újra megtalálni! Aki keresi, kudarcot fog vallani! Aki felkutatására vállalkozik, halál fia lesz!"
Még láttam, amint a két alak meghajol a trónuson ülõ elõtt, majd a vörös fény kialudt és én ismét a sötétségbe néztem. Egy ideig nem történt semmi. Azután egy fényt láttam felderengeni magam elõtt. Amint közelebb jött, Gábriel arkangyalt ismertem fel. Bal kezében egy lámpást tartott. Ebbõl jött a csodálatos fény, amit már egyszer a hegyi városban is láttam. A jobb kezében egy vándorbotot tartott. Úgy tûnt, a ruhája egyszerû világos anyagból készült, fején pedig liliomkoszorút viselt. Olyan boldogság sugárzott az arcáról, amilyet én rajta még nem láttam.
"A Szentháromság Egy Isten nevében: Légy üdvözölve Te, az Ég áldott gyermeke! A te szívedben a Magasságbeli szeretetének tüze ég. Te, a Fény reménységének hordozója: Vidd el a fényt a sötétségbe! Az idõ közel: Nagy változás elõtt álltok. Csodálatosak a Magasságbeli tettei, mert közben sok szív felgyulladt az Õ hívására. A harcosok serege növekszik. Imák áradnak Isten felé, amelyek megörvendeztetik Õt. A tûz szétterjed, és egyik lélekrõl a másikra kap. Tartsatok ki és hallgassatok a szavakra, amelyek közvetítésével engem megbíztak. Eltelt egy hónap. Egy hónap, amely a legjobban tükrözi, milyen törvénynek engedelmeskedtek ti a földön! Ha meg akarjátok ismerni az Igazság útját, meg kell értenetek, milyen titkot próbáltok ma megérteni. Isten emberré lesz. Õ maga jön, hogy megmutassa nektek az utat, mely az Õ szeretetébe visszavezet. Ehhez azonban meg kell tanulnotok számotokra már idegenné vált érzékekkel megismerni. Az ISTEN-rõl való beszéd olyan, mint valami kellemetlen betegség a világban. A RÓLA szóló sok beszéd a gondolatok olyan szálait szövi bennetek, melyek ellenkeznek Isten igazi természetével. A sok beszéd gondolkodásra késztet titeket. És ott veti el az ellenség az õ magvait. A lélek gondolkodásában merevvé válik, és törvényeket alkot; hagyja magát félrevezetni, elvakítani és olyan következtetésekre jut, melyek következményei nem világosak. Ezért kell megtanulnotok a földi léteteket feladni, és a hit misztériumában teljesen elmerülni.
A hitben születik meg az EGY iráni igazi érzék. A hitben megszûnik a gondolkodás, és kivirágozhat a Lét. A zsenge vetésnek ebbõl a csírájából a megismerés útján keresztül egy csodálatos fa ? az Élet Fája ? fog kihajtani. Minden lélek a teremtéskor kapott egy magot a szívébe. Mélyen elrejtve és jól õrizve. Aki a hitben ennek ismét tudatára ébred, az már rálépett az útra. Ezzel kiválasztja életének az útját, egy olyan utat, amin kertjének kertészeként járhat, amelynek célja az, hogy fáinak árnyékában idõzzön, és a megismerés segítségével a Világ Fényére várjon.
Mondom nektek: Hallgassanak az ajkak, mert a test szavai mulandó szavakat szólnak. De a lélek éneke megnyitja a kaput a misztériumhoz, és felismerteti azt veletek. Egykor, midõn már felismertétek, amikor magatokat az egyetlen Teremtõ tükörképeként megtapasztaltátok, akkor a földi utat választottátok. Egy olyan utat, melyet rátok róttak;azonban nem teherként, hanem hogy az igaz megismerés ajándékára felkészítsen. Egy olyan utat, mely csak a földi dolgok miatt válik majdnem megvalósíthatatlanná és fájdalmassá. Tegyétek félre a földi dolgokat, így meg fogjátok érteni.
Gyermekem: A te szívedbe is oda lett ültetve a csíra. Te is megtalálhattad az utat. Még ha egyelõre nem is tudod, hova fog téged vezetni, akkor is kövesd. Kövesd a Magasságbeli szavában bízva. Az Õ szeretete az, ami neked megmutatja az utat. Menj el Isten gyermekeihez és vedd el az ettõl az úttól való félelmüket! Vedd el a boldogságtól való félelmüket. Vedd el Isten gyermekeinek ettõl - a ti satnya és ködös értelmetek számára olyannyira félelmetes -végtelenségtõl való félelmeit. Ebben a végtelenségben be tudtok lépni Isten szeretetének igazi királyságába, és szét tudjátok robbantani gondolkodásmódotok korlátoltságát. Ha megértettétek, hogyan emeljétek Istenhez lelketeket, és hogyan mélyedjetek el az Õ szeretetében, akkor megváltoztatjátok a földi dolgok útját. A látható világ a láthatatlan világot követi. A látható világ a földi dolgok királysága - a láthatatlan világ az Ég királysága. Minden láthatóban van láthatatlan, de semmi látható nincs a láthatatlanban! A látható királya nem a láthatatlan királya. Mindenek felett áll Isten végtelensége ? a Fény végtelensége és a határtalan Szeretet. A láthatatlan mindent megtehet és örök. A látható nem tehet meg mindent és mulandó. Az emberben egyesül ez a titok. Azonban a láthatónak kell a láthatatlant szolgálnia és nem fordítva!
Mily nagyon panaszkodnak az angyalok az Égben, hogy ti a földi királynak engedelmeskedtek. A mulandóságnak e fejedelme még az Istenembert is próbálta megkísérteni, de nem sikerült neki. A jászol titka ? a láthatatlan királya eljön a látható királyságába. Kinyilvánítja és aláveti magát a földi királynak. Õ, aki nemcsak a láthatatlan királya, hanem maga az egyedüli Teremtõ, eljön ebbe a világba, hogy gyermekeinek a hazafelé vezetõ utat kinyilatkoztassa.
Évszázadok teltek el, és az Út feledésbe merült. A misztérium útját éppen azok az emberek fátyolozták el, akiknek Isten gyermekei hitüket ajándékozták, és hagyták magukat általuk elvakítani és félrevezetni, és szolgaként alávetették magukat nekik. De az is megtörtént, hogy ezek az emberek már maguk sem ismerték az Igazságot. Milyen nagy volt az atyák panasza! Úgy tûnt, az Igazság elveszett. És mégis: Õ álladóan itt volt. Most az Igazság vetése újra kicsírázik, és a Gonosz megpróbálja megsemmisíteni. Már most is démonok seregei vannak közöttetek és a kürtök felharsanására várnak. Nehéz idõ lesz, de nem elviselhetetlen. Csak bizakodva maradjatok meg hitetekben. A Fény megmutatja nektekaz utat."
Ekkor a távolban egy fényt vettem észre. Fényesen világított, mint egy ragyogó csillag. Az arkangyal vándorbotjával rámutatott a távoli, ragyogó fényre és mélyen meghajolt. Aztán ismét mosolyogva hozzám fordult. "Isten irgalma veled van és szeretetének fénye állandóan fölötted ragyog. Ideje menni. A misztérium útja kezdetét veszi. Hamarosan beköszönt az Új Év. Próbáld megérteni ezeket a szavakat. Mindent elmondtam ? egy hónapod van a megértésére. Szeretett gyermek: Indulj a városodba. Mondtam neked, hogy ott fog kezdõdni és neked jelen kell lenni, amikor elkezdõdik. Ne menekülj, amikor az alvilág egyik kapuja kitárul és megpróbálja eloltani az égõ szíveket.
Közösségben imádkozzatok fivéreitekkel és nõvéreitekkel, és adjátok tovább az üzenetet! Életed legyen világító fáklya és élõ tanúság!
Már megmondtam, hogy eljön az idõ, amikor el kell menned azokhoz, akik hívnak téged. Azokat, akik követni akarnak téged, vidd magaddal, a többiekkel maradj szoros kapcsolatban. Amit Isten tõletek kíván, már kihirdette. Már csak a földet kell megmûvelni, hogy az aratásra jó gyümölcsöt teremjen. Mutasd a kezeidet!" Bár nem tudtam, mért kéri ezt tõlem, megmutattam neki a kezeimet. Pillantása komoly lett. A vándorbotot a földbe szúrta, és a lámpást a botra akasztotta. Aztán kezeit körülbelül tíz centiméternyivel az enyémek fölé tartotta. Akkor láttam, amint kezeibõl fény áradt át az enyémbe. Felpillantott a sötétségbe és nyugodt hangon azt mondta:
"TE tiszta szeretet és igaz élet, TE búzaszem és forrás. TE kenyér és víz. Tekints le a TE kiválasztott eszközödre és áldd meg õt. Ezek a kezek NEKED akarnak szolgálni és a TE szereteted tüzét akarják a világban hordozni. Hûségesen akarnak NEKED engedelmeskedni. Erõsítsd meg ezt a szolgát leheleted ajándékaival és óvd meg õt a bukástól. Reménység van ezekben a kezekben ? de ez a remény csak a TE szereteted által él. Küldd le a TE fényedet és töltsd el ezt a gyermeket! Egyedül TÉGED illet minden dicsõség és a teremtés dicshimnusza."
Elhallgatott. A fény kialudt, õ lehajtotta fejét, és azt mondta:
"Az Ég szeretett gyermeke: Megkaptad a fényt, amely szíveket képes felgyújtani. Ez az adomány nagy ajándék, de nagy felelõsséggel van összekötve. Tanulj meg bánni vele és általa a világ üdvösségét szolgálni! Te, az angyalok reménye: A Mindenható Isten áldása nyugszik rajtad. Az Õ Szeretete izzik a szívedben. A Mennyei Királynõ oltalmazón tárja föléd anyai kezeit, és angyalok állnak oltalmazón és segítve oldaladon. Elkezdõdik. Fegyverkezzetek az imára! Akkor látjuk viszont egymást, amikor márelkezdõdött."
Ez alkalommal Gábriel arkangyal nem rajzolt keresztet a homlokomra. Leemelte a vándorbotról a lámpást. A vándorbotot is magához vette, aztán még egyszer a horizonton látható világító fény felé mutatott. Mellém állt és a fény hirtelen elkezdett felénk közelíteni. Nagyon gyorsan közeledett és egyre nagyobb lett. Úgy tûnt, mintha egy óriási tûzgolyó száguldana felénk. Hirtelen rápillantottam az arkangyalra. Õ, arcán sugárzó örömmel nézte a közelgõ tûzgolyót. Ismét a tûzgolyóra néztem. Olyan volt, mint egy óriási nap. Semmi félelmet nem éreztem, hanem megteltem örömmel. Egyre világosabb lett. Csak most vettem észre, hogy körülöttünk semmi sem volt a homokon kívül ? csak egy sivatag. Kék ég és sivatag. Semmi más. Kápráztató fény és forróság. A tûzgolyó egyre közelített és végül megállt felettünk. Ezt az érzést nem tudom leírni. Szavakkal nem tudom kifejezni. Teljes csend volt. Semmit sem lehetett hallani. És ekkor halk suttogást hallottam a semmibõl:
"Veled vagyok!"
Ezután egy csapásra kialudt a fény és ismét sötét lett. Körbetapogatóztam és megéreztem a padlószõnyeget a lábam alatt. Ismét a szobámban voltam. Négy óra huszonnyolc perc volt.
Amikor az éjféli misérõl hazamentem, leültem szobám padlójára, és Jézus nevét kezdtem ismételgetni szívemben. Nem tudom megmondani, mennyi ideig maradhattam így, de hirtelen hideg borzongás futott végig rajtam. Kinyitottam szememet és teljes sötétségbe pillantottam. Meg akartam érinteni a padlót, de lábaim alatt már nem a szõnyeget éreztem, hanem valami enyhén hideget, melyrõl érzékeim azt súgták, hogy homok lehet. Ebben a teljes sötétségben egyszer csak nem messze tõlem mélyvörös fény kezdett derengeni. Felismertem egy trónt, de csak hátulról. Így azt sem láttam, ki ül a trónon. A trónuson ülõnek csak a bal kezét láttam és azt, hogy ebben a kezében egy golyót tart. A fény egyre erõteljesebbé vált és én egyre több mindent ismertem fel ebben a Semmiben. A golyó a trónon ülõ kezében mozogni látszott. Felismertem, hogy két személy térdelt a trón elõtt, egy-egy csészét tartva a kezükben. Félelemmel telve néztek a trónra. Akkor mindketten kivettek valamit a csészéjükbõl - úgy nézett ki, mint az ostya, de fekete volt. Megették és a köszönet és az elégedettség arckifejezése töltötte el a térdeplõk arcát. Végül egyikük rám tekintett, kajánul vigyorgott és ezt mondta:
"Nem akadályozhatod meg! Elvetették az utat, és nem ismerik többé a titkot! Elrejtettük, és soha senki nem fogja újra megtalálni! Aki keresi, kudarcot fog vallani! Aki felkutatására vállalkozik, halál fia lesz!"
Még láttam, amint a két alak meghajol a trónuson ülõ elõtt, majd a vörös fény kialudt és én ismét a sötétségbe néztem. Egy ideig nem történt semmi. Azután egy fényt láttam felderengeni magam elõtt. Amint közelebb jött, Gábriel arkangyalt ismertem fel. Bal kezében egy lámpást tartott. Ebbõl jött a csodálatos fény, amit már egyszer a hegyi városban is láttam. A jobb kezében egy vándorbotot tartott. Úgy tûnt, a ruhája egyszerû világos anyagból készült, fején pedig liliomkoszorút viselt. Olyan boldogság sugárzott az arcáról, amilyet én rajta még nem láttam.
"A Szentháromság Egy Isten nevében: Légy üdvözölve Te, az Ég áldott gyermeke! A te szívedben a Magasságbeli szeretetének tüze ég. Te, a Fény reménységének hordozója: Vidd el a fényt a sötétségbe! Az idõ közel: Nagy változás elõtt álltok. Csodálatosak a Magasságbeli tettei, mert közben sok szív felgyulladt az Õ hívására. A harcosok serege növekszik. Imák áradnak Isten felé, amelyek megörvendeztetik Õt. A tûz szétterjed, és egyik lélekrõl a másikra kap. Tartsatok ki és hallgassatok a szavakra, amelyek közvetítésével engem megbíztak. Eltelt egy hónap. Egy hónap, amely a legjobban tükrözi, milyen törvénynek engedelmeskedtek ti a földön! Ha meg akarjátok ismerni az Igazság útját, meg kell értenetek, milyen titkot próbáltok ma megérteni. Isten emberré lesz. Õ maga jön, hogy megmutassa nektek az utat, mely az Õ szeretetébe visszavezet. Ehhez azonban meg kell tanulnotok számotokra már idegenné vált érzékekkel megismerni. Az ISTEN-rõl való beszéd olyan, mint valami kellemetlen betegség a világban. A RÓLA szóló sok beszéd a gondolatok olyan szálait szövi bennetek, melyek ellenkeznek Isten igazi természetével. A sok beszéd gondolkodásra késztet titeket. És ott veti el az ellenség az õ magvait. A lélek gondolkodásában merevvé válik, és törvényeket alkot; hagyja magát félrevezetni, elvakítani és olyan következtetésekre jut, melyek következményei nem világosak. Ezért kell megtanulnotok a földi léteteket feladni, és a hit misztériumában teljesen elmerülni.
A hitben születik meg az EGY iráni igazi érzék. A hitben megszûnik a gondolkodás, és kivirágozhat a Lét. A zsenge vetésnek ebbõl a csírájából a megismerés útján keresztül egy csodálatos fa ? az Élet Fája ? fog kihajtani. Minden lélek a teremtéskor kapott egy magot a szívébe. Mélyen elrejtve és jól õrizve. Aki a hitben ennek ismét tudatára ébred, az már rálépett az útra. Ezzel kiválasztja életének az útját, egy olyan utat, amin kertjének kertészeként járhat, amelynek célja az, hogy fáinak árnyékában idõzzön, és a megismerés segítségével a Világ Fényére várjon.
Mondom nektek: Hallgassanak az ajkak, mert a test szavai mulandó szavakat szólnak. De a lélek éneke megnyitja a kaput a misztériumhoz, és felismerteti azt veletek. Egykor, midõn már felismertétek, amikor magatokat az egyetlen Teremtõ tükörképeként megtapasztaltátok, akkor a földi utat választottátok. Egy olyan utat, melyet rátok róttak;azonban nem teherként, hanem hogy az igaz megismerés ajándékára felkészítsen. Egy olyan utat, mely csak a földi dolgok miatt válik majdnem megvalósíthatatlanná és fájdalmassá. Tegyétek félre a földi dolgokat, így meg fogjátok érteni.
Gyermekem: A te szívedbe is oda lett ültetve a csíra. Te is megtalálhattad az utat. Még ha egyelõre nem is tudod, hova fog téged vezetni, akkor is kövesd. Kövesd a Magasságbeli szavában bízva. Az Õ szeretete az, ami neked megmutatja az utat. Menj el Isten gyermekeihez és vedd el az ettõl az úttól való félelmüket! Vedd el a boldogságtól való félelmüket. Vedd el Isten gyermekeinek ettõl - a ti satnya és ködös értelmetek számára olyannyira félelmetes -végtelenségtõl való félelmeit. Ebben a végtelenségben be tudtok lépni Isten szeretetének igazi királyságába, és szét tudjátok robbantani gondolkodásmódotok korlátoltságát. Ha megértettétek, hogyan emeljétek Istenhez lelketeket, és hogyan mélyedjetek el az Õ szeretetében, akkor megváltoztatjátok a földi dolgok útját. A látható világ a láthatatlan világot követi. A látható világ a földi dolgok királysága - a láthatatlan világ az Ég királysága. Minden láthatóban van láthatatlan, de semmi látható nincs a láthatatlanban! A látható királya nem a láthatatlan királya. Mindenek felett áll Isten végtelensége ? a Fény végtelensége és a határtalan Szeretet. A láthatatlan mindent megtehet és örök. A látható nem tehet meg mindent és mulandó. Az emberben egyesül ez a titok. Azonban a láthatónak kell a láthatatlant szolgálnia és nem fordítva!
Mily nagyon panaszkodnak az angyalok az Égben, hogy ti a földi királynak engedelmeskedtek. A mulandóságnak e fejedelme még az Istenembert is próbálta megkísérteni, de nem sikerült neki. A jászol titka ? a láthatatlan királya eljön a látható királyságába. Kinyilvánítja és aláveti magát a földi királynak. Õ, aki nemcsak a láthatatlan királya, hanem maga az egyedüli Teremtõ, eljön ebbe a világba, hogy gyermekeinek a hazafelé vezetõ utat kinyilatkoztassa.
Évszázadok teltek el, és az Út feledésbe merült. A misztérium útját éppen azok az emberek fátyolozták el, akiknek Isten gyermekei hitüket ajándékozták, és hagyták magukat általuk elvakítani és félrevezetni, és szolgaként alávetették magukat nekik. De az is megtörtént, hogy ezek az emberek már maguk sem ismerték az Igazságot. Milyen nagy volt az atyák panasza! Úgy tûnt, az Igazság elveszett. És mégis: Õ álladóan itt volt. Most az Igazság vetése újra kicsírázik, és a Gonosz megpróbálja megsemmisíteni. Már most is démonok seregei vannak közöttetek és a kürtök felharsanására várnak. Nehéz idõ lesz, de nem elviselhetetlen. Csak bizakodva maradjatok meg hitetekben. A Fény megmutatja nektekaz utat."
Ekkor a távolban egy fényt vettem észre. Fényesen világított, mint egy ragyogó csillag. Az arkangyal vándorbotjával rámutatott a távoli, ragyogó fényre és mélyen meghajolt. Aztán ismét mosolyogva hozzám fordult. "Isten irgalma veled van és szeretetének fénye állandóan fölötted ragyog. Ideje menni. A misztérium útja kezdetét veszi. Hamarosan beköszönt az Új Év. Próbáld megérteni ezeket a szavakat. Mindent elmondtam ? egy hónapod van a megértésére. Szeretett gyermek: Indulj a városodba. Mondtam neked, hogy ott fog kezdõdni és neked jelen kell lenni, amikor elkezdõdik. Ne menekülj, amikor az alvilág egyik kapuja kitárul és megpróbálja eloltani az égõ szíveket.
Közösségben imádkozzatok fivéreitekkel és nõvéreitekkel, és adjátok tovább az üzenetet! Életed legyen világító fáklya és élõ tanúság!
Már megmondtam, hogy eljön az idõ, amikor el kell menned azokhoz, akik hívnak téged. Azokat, akik követni akarnak téged, vidd magaddal, a többiekkel maradj szoros kapcsolatban. Amit Isten tõletek kíván, már kihirdette. Már csak a földet kell megmûvelni, hogy az aratásra jó gyümölcsöt teremjen. Mutasd a kezeidet!" Bár nem tudtam, mért kéri ezt tõlem, megmutattam neki a kezeimet. Pillantása komoly lett. A vándorbotot a földbe szúrta, és a lámpást a botra akasztotta. Aztán kezeit körülbelül tíz centiméternyivel az enyémek fölé tartotta. Akkor láttam, amint kezeibõl fény áradt át az enyémbe. Felpillantott a sötétségbe és nyugodt hangon azt mondta:
"TE tiszta szeretet és igaz élet, TE búzaszem és forrás. TE kenyér és víz. Tekints le a TE kiválasztott eszközödre és áldd meg õt. Ezek a kezek NEKED akarnak szolgálni és a TE szereteted tüzét akarják a világban hordozni. Hûségesen akarnak NEKED engedelmeskedni. Erõsítsd meg ezt a szolgát leheleted ajándékaival és óvd meg õt a bukástól. Reménység van ezekben a kezekben ? de ez a remény csak a TE szereteted által él. Küldd le a TE fényedet és töltsd el ezt a gyermeket! Egyedül TÉGED illet minden dicsõség és a teremtés dicshimnusza."
Elhallgatott. A fény kialudt, õ lehajtotta fejét, és azt mondta:
"Az Ég szeretett gyermeke: Megkaptad a fényt, amely szíveket képes felgyújtani. Ez az adomány nagy ajándék, de nagy felelõsséggel van összekötve. Tanulj meg bánni vele és általa a világ üdvösségét szolgálni! Te, az angyalok reménye: A Mindenható Isten áldása nyugszik rajtad. Az Õ Szeretete izzik a szívedben. A Mennyei Királynõ oltalmazón tárja föléd anyai kezeit, és angyalok állnak oltalmazón és segítve oldaladon. Elkezdõdik. Fegyverkezzetek az imára! Akkor látjuk viszont egymást, amikor márelkezdõdött."
Ez alkalommal Gábriel arkangyal nem rajzolt keresztet a homlokomra. Leemelte a vándorbotról a lámpást. A vándorbotot is magához vette, aztán még egyszer a horizonton látható világító fény felé mutatott. Mellém állt és a fény hirtelen elkezdett felénk közelíteni. Nagyon gyorsan közeledett és egyre nagyobb lett. Úgy tûnt, mintha egy óriási tûzgolyó száguldana felénk. Hirtelen rápillantottam az arkangyalra. Õ, arcán sugárzó örömmel nézte a közelgõ tûzgolyót. Ismét a tûzgolyóra néztem. Olyan volt, mint egy óriási nap. Semmi félelmet nem éreztem, hanem megteltem örömmel. Egyre világosabb lett. Csak most vettem észre, hogy körülöttünk semmi sem volt a homokon kívül ? csak egy sivatag. Kék ég és sivatag. Semmi más. Kápráztató fény és forróság. A tûzgolyó egyre közelített és végül megállt felettünk. Ezt az érzést nem tudom leírni. Szavakkal nem tudom kifejezni. Teljes csend volt. Semmit sem lehetett hallani. És ekkor halk suttogást hallottam a semmibõl:
"Veled vagyok!"
Ezután egy csapásra kialudt a fény és ismét sötét lett. Körbetapogatóztam és megéreztem a padlószõnyeget a lábam alatt. Ismét a szobámban voltam. Négy óra huszonnyolc perc volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése