Aki himnuszokat énekel neked, egy és ugyanaz, mint aki a mindenséget teremtette!
2006. április 24.
2006. április 24.
Ó Uram, mily dicsőséges a Te Neved
az egész világmindenségben!
Kicsoda hozzád képest az ember, aki semmi egyéb,
mint por és hamu, de Te mégis gondját viseled?
Kik vagyunk mi, és ki vagyok én, aki miatt
leereszkedtél Dicsőségedből és Ragyogásodból
hogy meglátogass engem?
Kicsit alacsonyabb rendűnek teremtettél minket Angyalaidnál,
becsülettel és dicsőséggel ruháztál fel minket.
Megtöltötted lelkemet isteni tanításoddal,
és szívemből jó hír tör elő.
Terelgettél engem…
Nyelvemet gyors írnok hallható tollává tetted.
Dicsőítem az Egyet, aki megteremtett engem és mindeneket….
Ne félj! Lakóhelyet készítettünk
magunknak benned! Csakugyan írótollammá formáltalak, hogy közléseimet
írásba foglald. Közléseimet, melyekre emlékezni fog az összes eljövendő
nemzedék. Kegyelmet öntöttem ajkadra, hogy tisztelettel tudd hirdetni
nevemet. Felkentelek a boldogság olajával, ne engedd, hogy megtévedjen a
szíved, inkább engedd, hogy az enyém legyen! Ne feledd, hogy a végén
én győzök. –
Nem könnyű az út, amit neked
választottam, de ne félj! Ne tántorogj meg, mert én vagyok az Úr, és
királyi kormánypálcám igazságos pálca. Igazságosan emelem fel vagy
engedem le. Mindazokat, akiket kiválasztottam és olajjal felkenve
megáldottam, próbára teszem, mint az ezüstöt. Tűzpróbának vetem alá
őket, hogy méltóvá tegyem ajkaikat Szavam hirdetésére. Érezd, hogy
szeretlek…. és örvendezz, mert én magam prédikáltam neked udvaraimban.
Örvendezz, mert az, aki himnuszokat énekel neked, egy és ugyanaz, mint
aki a mindenséget teremtette! Aki téged teremtett, és aki mindenek
fölött áll, és aki mindent fenntart.
Én vagyok nyájam pásztora,
misztikus testemnek, az egyháznak Feje.
Nem ontottam hiába Véremet, mert
azáltal, hogy kiontottam a Kereszten, összebékítettem magamat mindennel.
Békét adtam a földön élőknek, és azoknak is, akik a mennyben vannak.
Vassula, én nem meséket mondok neked,
hanem az Igazságról beszélek. Ami igaz, arról prédikálni kell. Hirdesd
Szavamat mindenhol egyházam érdekében! Hadd váljanak beszédeim és
szentséges Szívem felbecsülhetetlen gazdagsága az egyház javára! Szavam
megvilágosítja a szíveket, és Lelkem megerősíti azokat. Szívük felém fog
fordulni. Soha ne veszítsd el a reményt, és sohase kételkedj hatalmas
jelenlétemben!
Ó, mily kellemes helyre ültettem el
Szavamat! Milyen jó, hogy erről a földről gyűjthetem be gyümölcsömet!
További oltárokat emelek ezen a földön, és megsokszorozom templomaimat.
Vassulám, mondd nekem ezeket a szavakat:
’Hatalmas az Úr,
nagylelkűen ad a szegénynek.
Igazságossága örökkön-örökké megmarad.
Megtartja az Úr a kicsinyeket.
Megalázott és megmentett engem.
Mit adhatnék én az Úrnak
mindazért, amit Ő nekem adott?’
Ugyanakkora szeretetet adhatsz
nekem, mint amekkorát én neked adok. Szeretetet a szeretetért. Tartsd
meg és kövesd parancsaimat. Emlékezz, azért választottalak, hogy a
házamért vállalt felajánlásaiddal tetszésemre légy. Én a te életed
vagyok és megerősítem jelenlétemet benned, hogy tervem részesévé válj. –
Kedvesem, a barátod vagyok, sohase kételkedj! Béke…. IC
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése