A megszentelt élet világít, mint csillag az Égen. Felemelik és a magaslatokra helyezik, hogy mindenki lássa…

Az izzó Napból nyeri sugarát, melyet mindenkinek, szerteszét ád.

A megszentelt élet átadja magát Istennek, Ki Ura és őrzője mindennek.

A megszentelt élet meghajtja fejét Ura előtt, és alázatosan követi rendelkezéseit.

A megszentelt élet lemond önmagáról, másokért él, másokért küzd, másokért szenved, és másoknak szolgál mindenekfelett. Így, a legszebb és legnemesebb áldozatot hozza meg élete felett.

A megszentelt életet Isten virágoztatja fel attól a pillanattól kezdve, amikor a lélek „igen”-t mond Istennek, az Ő hívó szavának és minden kívánságának.

A gyertya, melyet meggyújtanak Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, maga a megszentelt élet, melyet a Világ Világossága gyújt meg, nagy, fényességes tüzében.

Ha a gyertya nagy lánggal ég és fényesen világít, messziről is látszik lobogása, de ha gyengén pislákol, félő, hogy kialszik a fénye.

Az Isteni Nap tüze és fényes csillogása ad életet, csak érte kell menni és érte nyújtani a kezeket. A szeretet tüze lobbantja lángra, hogy fényével világítson a sötétségben és világosságot adjon a messzeségbe.

A megszentelt élet összeköti az Eget a földdel, és Istent és szeretetének lángját vonja le az Égből a földre.

A megszentelt élet Isten ajándékaiból oszt szét, és a lelkekre helyezi Isten szent kenetét és pecsétjét.

A megszentelt élet az utat mutatja az Égbe, és gyűjti össze az eltévedt lelkeket.

A megszentelt élet fénye és illata a magasságokba száll fel, mely magával ragadja a Menny lakóinak a figyelmét is.

A megszentelt élet imája és háladala csatlakozik a Mennyei Seregek énekéhez, és együtt dicsérik és magasztalják a Legfelségesebb Istent.

Áldott a megszentelt élet, milliószor áldott, ki hűségesen és tiszta szívvel szereti és szolgálja az Ég és föld Urát, a Királyok Királyát.

Eljön majd az idő, hogy a fény teljesen kialszik e siralomvölgyében, és Isten világosságát minden eltakarja, miközben az ellenség ordítása körülvesz bennünket, és már semmi sem fog emlékeztetni a Mennyre. Áldott a megszentelt élet, milliószor áldott, amikor csak a hitére, reményére és szeretetére támaszkodva mégis teljes szívvel megvallja Istent.

De amikor eljön az idő, és Isten fellebbenti a fátylat mindarról, amit előtte eltakart, a megszentelt élet ujjong örömében, hogy szőlőmunkás lehetett Isten Kertjében. Hogy a Mennyek Országa nemcsak saját részére nyílik meg, hanem sokakat hoz magával, akiket felkarolt, és akikért életét áldozta.

Isten áldja a megszentelt életet!

Isten áldja munkásságodat!

Szeretettel

Lina