Egy vatikáni újságíró jóvoltából kiderült az, amit sokan sejthettünk már 2021-ben is: Franciscus nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy a megkérdezett püspökök többsége kérte őt a régi rítus elleni fellépésre. Valójában a püspökök többsége nem kívánt liturgikus háborút. Franciscus viszont úgy érezhette, hogy kevés az ideje, megpróbálta megszüntetni a régi rítust, és ennek érdekében nem riadt vissza a hazugságtól sem. De minden korok örök szentmiséje továbbra is létezik. Franciscusnak viszont valóban kevés ideje volt…
Diana Montagna vatikáni újságíró megszerezte az összefoglaló vatikáni jelentést arról a püspökökkel folytatott konzultációról, amely állítólag „kényszerítette” Ferenc pápát, hogy visszavonja a XVI. Benedek pápa által 2007-ben kiadott Summorum Pontificum apostoli levelet, amely a vetus ordo, közismertebb nevén a „hagyományos latin mise” és szentségek szabad gyakorlását célozta meg.
A korábban nyilvánosságra nem hozott szövegből kiderül, hogy „a kérdőívre válaszoló püspökök többsége úgy nyilatkozott, hogy a Summorum Pontificum törvényi változtatása több kárt okozna, mint hasznot”.
Az általános értékelés tehát közvetlenül ellentmond a Traditionis Custodes elrendelésének kinyilvánított indokaival, és komoly kérdéseket vet fel annak hitelességével kapcsolatban.
Amikor 2021. július 16-án Ferenc pápa kihirdette a Traditionis Custodes-t, azt mondta, hogy a kérdőívre adott válaszok „olyan helyzetet tárnak fel, amely nyugtalanít és elszomorít, és meggyőz a beavatkozás szükségességéről”.
„Sajnálatos módon” – mondta a világ püspökeihez intézett kísérőlevelében – „elődeim lelkipásztori célkitűzését … gyakran súlyosan figyelmen kívül hagyták”. A II. János Pál és – még nagyobb nagylelkűséggel – XVI. Benedek által felkínált lehetőséget … arra használták ki, hogy növeljék a szakadékokat, erősítsék a nézeteltéréseket és bátorítsák a viszályokat, amelyek kárt okoznak az Egyháznak, elzárják az útját és kiteszik a megosztottság veszélyének”.
A püspököknek azt mondta, hogy „kérésük” “kényszerítette” arra, hogy visszavonja nemcsak a Summorum Pontificumot, hanem „minden olyan normát, utasítást, engedélyt és szokást”, amely megelőzte az új dekrétumot.
A Vatikán általános értékeléséből azonban az derül ki, hogy a „szakadékok”, “nézeteltérések” és „viszályok” inkább a püspökök egy kisebbségének a Summorum Pontificummal szembeni tudatlanságából, előítéleteiből és ellenállásából fakadnak, semmint a hagyományos római liturgia híveitől származó problémákból.
Ezzel szemben a hivatalos CDF-jelentés azt állítja, hogy „a kérdőívre válaszoló püspökök többsége, akik nagylelkűen és értelmesen alkalmazták a Summorum Pontificumot, végső soron elégedettségüket fejezik ki azzal kapcsolatban”. Hozzáteszi, hogy „azokon a helyeken, ahol a papság szorosan együttműködött a püspökkel, a helyzet teljesen rendeződött”.
Az összegzés, amely a cikk végén eredeti olasz és angol fordításban is megtekinthető, szintén megerősíti azt az állítást, amelyről 2021 októberében számoltam be: a Traditionis Custodes felnagyította és nagy problémaként tálalta azt, ami a hivatalos CDF-jelentésben csupán jelentéktelen volt.
Továbbá a szövegből egyértelműen kiderül, hogy a Traditionis Custodes figyelmen kívül hagyta és elhallgatta, amit a jelentés a Summorum Pontificum által helyreállított békéről mondott, és nem vett tudomást a püspökök azon visszatérő tapasztalatáról, hogy a fiatalabbakat a liturgia e régebbi formája vonzza a katolikus egyházba.
Az átfogó értékelés a püspökök válaszai alapján azt is megjósolta, hogy mi következne be, ha a Summorum Pontificumot visszavonnák – ezek az előrejelzések pontosnak bizonyultak.
A hivatalos jelentés keletkezése és felépítése
A hivatalos jelentés elkészítésével a Hittani Kongregáció Negyedik Szekcióját bízták meg. TC-ig ez a korábban Ecclesia Dei Pápai Bizottság néven ismert egység volt felelős a Summorum Pontificumban megállapított rendelkezések betartásának és alkalmazásának felügyeletéért. Következésképpen a Negyedik Szekció széleskörű tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezett, amellyel a felmérés eredményeit megtekinthette és elemezhette.
2020 tavaszán a CDF akkori prefektusa, Luis Ladaria bíboros kérdőívet küldött a világ püspöki konferenciáinak elnökeinek, hogy továbbítsák az egyházmegyés püspököknek; a válaszokat 2021 januárjáig fogadta a CDF. A több nyelven beküldött anyagot a Negyedik Szekció feldolgozta, elemezte és beépítette megállapításaiba.
Bár nem láttam a jelentés egészét, megbízható információim szerint a 224 oldalas, 2021 februárjában kelt végleges jelentés két fő részből áll.
Az első rész a felmérés eredményeinek és megállapításainak részletes elemzését nyújtja kontinensenként és országonként, valamint az adatokat és tendenciákat szemléltető grafikonokat és ábrákat tartalmaz.
A Második rész, amelynek címe „Összefoglalás” [Sintesi], rövidebb, és tartalmaz egy bevezetést, egy összefoglalót az egyes kontinensekről, a felmérés eredményeinek általános értékelését [Giudizio Complessivo], valamint az egyházmegyéktől kapott válaszokból vett és tematikusan rendezett idézetgyűjteményt. E gyűjtemény célja az volt, hogy Ferenc pápa reprezentatív mintát kapjon a püspökök válaszaiból.
Az átfogó értékelés azzal a megállapítással kezdődik, hogy a Summorum Pontificum „jelentős, bár viszonylag szerény szerepet játszott az Egyház életében”. 2021-re „a latin egyházmegyék mintegy 20%-ában terjedt el világszerte, és a bevezetése ”nyugodt és békés volt, bár nem mindenhol”.
Ferenc pápa a Traditionis Custodesban kijelentette, hogy „figyelembe vette a püspöki karok által kifejezett kívánságokat és meghallgatta a Hittani Kongregáció véleményét”. Az átfogó értékelés éppen a jelentés azon része, amely szintetizálja és értelmezi a felmérés eredményeit, és a bizonyítékokból levont értékelő következtetést kínál. Más szóval, a Hittani Kongregáció megalapozott ítéletét vagy véleményét tükrözi.
Ferenc pápa nemcsak hogy birtokában volt a jelentésnek, hanem megbízható források szerint egy audiencia során szó szerint kivett egy munkapéldányt Ladaria bíboros kezéből, mondván, hogy azonnal kéri, mert kíváncsi rá.
Bár a Vatikán soha nem adta ki a hivatalos jelentés tartalmát, 2021 októberében megszereztem és közzétettem a II. részben szereplő idézetgyűjteményt – bár csak azt az országot vagy régiót jelezve, ahonnan az idézetek származnak. Ez a gyűjtemény teljes egészében megtekinthető a cikk végén olaszul és frissített angol fordításban.
Az átfogó értékelés hét legfontosabb tanulsága
1. A liturgikus béke és egység hiánya inkább a püspökök kisebbségének, és nem a hagyományos római liturgia híveinek köszönhető.
Ahol a liturgikus béke hiányzik, az a jelentés szerint inkább a püspökök kisebbségének a Summorum Pontificummal szembeni nemtudásából, előítéleteiből és ellenállásából fakad, semmint a hagyományos római liturgia híveitől eredő problémákból.
A CDF-jelentés emlékeztet XVI. Benedek azon vágyára, hogy a Summorum Pontificum végrehajtása révén „belső liturgikus megbékélést” érjen el az Egyházon belül, és felismerte annak szükségességét, hogy „nem a szakítás hermeneutikája szerint kell eljárni, hanem a hagyományokkal való folytonosságban történő megújulás útján”.
„A hagyománnyal való folytonosság és a koherens megújulás és fejlődés hermeneutikájának ezt az ekkleziológiai dimenzióját néhány püspök még nem fogadta el teljesen” – jegyzi meg a jelentés. „Ahol azonban befogadták és megvalósították, ott máris meghozta gyümölcseit, amelyek közül a leglátványosabban a liturgiában mutatkozik meg”.
A jelentés továbbá sajnálja, hogy „egyes egyházmegyékben a Forma extraordinaria [rendkívüli forma] nem az egyház életének gazdagságát jelenti, hanem inkább a hétköznapi lelkipásztori élet számára nem megfelelő, zavaró és haszontalan elemnek, sőt »veszélyesnek«, és ezért olyasvalaminek tekintik, amit nem szabad megengedni, vagy el kell fojtani, vagy legalábbis szigorúan ellenőrizni kell, hogy ne terjedjen el, az esetleges eltűnés vagy eltörlés reményében”.
Konkrétabban, a jelentés megállapította, hogy a spanyol nyelvű régiók püspökei általában „úgy tűnik, kevés érdeklődést mutatnak” a Summorum Pontificum végrehajtása iránt, a hívek kérései ellenére. Hasonlóképpen, jegyezte meg, „az olasz püspökök válaszai arra utalnak, hogy összességében nem tartják nagyra a Forma extraordinariát és a hozzá kapcsolódó rendelkezéseket, néhány kivételtől eltekintve”.
Ami a püspöki kar egy kisebbségének félreértését vagy tudatlanságát illeti, a jelentés megjegyezte: „Egyes püspökök azt állítják, hogy a Summorum Pontificum Motu Proprio nem érte el a megbékélés előmozdítását, és ezért kérik annak megszüntetését – vagy azért, mert az Egyházon belüli belső megbékélés még nem valósult meg teljesen, vagy azért, mert a Szent X. Piusz Papi Testvériség nem tért vissza az Egyházzal való teljes közösséghez.”. Válaszul a szerzők megjegyzik, hogy a megbékélés folyamata az Egyházban gyakran „lassú és fokozatos”, és emlékeztetnek arra, ahogy maga XVI. Benedek is tette, hogy a Summorum Pontificum nem az SSPX-nek szólt.
Továbbá, jegyzik meg a jelentésben, egyes püspökök „két egyházra való szétválástól” tartanak, és úgy vélik, hogy a rendkívüli formához kötődő csoportok „elutasítják” a II. vatikáni zsinatot. A jelentés elismeri, hogy ez utóbbi megállapítás „részben igaz”, de azt mondja, hogy „nem lehet általánosítani”. Itt is hozzáteszi, hogy „a püspök lelkipásztori gondoskodása döntő szerepet játszott a zaklatott lelkek megnyugtatásában és a stabil csoportok egyes tagjainak gondolkodásának tisztázásában”.
Végül a jelentés megjegyzi, hogy „egyes püspökök a korábbi állapothoz való visszatérést részesítenék előnyben, hogy nagyobb ellenőrzésük legyen a helyzet felett”.
2. A Summorum Pontificummal az azt végrehajtó püspökök többsége elégedettségét fejezte ki
Ezzel szemben a jelentés megállapította, hogy „a kérdőívre válaszoló püspökök többsége, akik nagylelkűen és okosan alkalmazták a Summorum Pontificum motu propriót, végső soron elégedettségüket fejezik ki azzal”. Hozzáteszi, hogy „azokon a helyeken, ahol a papság szorosan együttműködött a püspökkel, a viszony teljesen rendeződött”.
Továbbá a jelentés szerint „a kérdésre legnagyobb figyelmet fordító püspökök azt tapasztalják, hogy a liturgia régebbi formája az Egyház kincse, amelyet óvni és megőrizni kell: ajándékot jelent, amely segít, hogy megtaláljuk az egységet a múlttal, hogy tudjuk, hogyan lehet a szerves fejlődés és haladás útján járni, és hogy amennyire csak lehetséges, megfeleljünk e hívek igényeinek”.
A jelentés szerint: „A kérdőívre válaszoló püspökök többsége azt állítja, hogy a Summorum Pontificum törvényi módosítása több kárt okozna, mint hasznot”.
A jelentés megállapításai alapján azt jósolta, hogy „a Summorum Pontificum gyengítése vagy visszaszorítása súlyosan károsítaná az egyház életét, mivel újra előidézné azokat a feszültségeket, amelyeknek feloldásához a dokumentum hozzájárult”.
Néhány püspök úgy vélte, hogy a Summorum Pontificum szabályozásának módosítása „elősegítené a csalódott hívek távozását az Egyházból a Szent X. Piusz Testvérület vagy más skizmatikus csoportok felé”, erősítené a bizalmatlanságot Róma iránt, „a liturgikus háborúk újjáéledését” eredményezné, és „akár egy új skizma kialakulását is elősegítené”. Ráadásul „hiteltelenítené azt a két pápát – II. János Pált és XVI. Benedeket -, akik elkötelezték magukat amellett, hogy ne hagyják cserben ezeket a híveket”.
3. A püspökök hálásak a CDF negyedik szekciójának (a feloszlatott Ecclesia Dei Pápai Bizottság) kompetenciájáért.
A jelentés hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a stabil csoportoknak és közösségeknek legyen „kompetens tárgyalópartnere” intézményi szinten, azaz a Szentszéknél. A jelentés megjegyzi, hogy a tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező személyek által végzett gondos felügyelet segít „megelőzni az önigazgatás önkényes formáit és az anarchiát a csoportokon belül, valamint a hatalommal való visszaélést egyes helyi püspökök részéről”.
A püspökök „elégedettségüket és hálájukat” fejezték ki a CDF Negyedik Szekciójának (és a korábbi PCED-nek) munkájáért.
4. A jelentés megerősítette a fiatalok vonzódását a liturgia régebbi formájához.
A CDF jelentése megerősítette Benedek Summorum Pontificumban kifejezett megérzését, miszerint a fiatalabbak a hagyományos római liturgiában „az eucharisztia misztériumával való találkozásnak számukra különösen megfelelő formáját” találják meg. Ezt írja:
“A püspökök visszatérő megállapítása, hogy a fiatalok azok, akik felfedezik és választják a liturgiának ezt a régebbi formáját. A katolikus világban jelen lévő stabil csoportok többségét fiatalok alkotják, gyakran a katolikus hitre áttértek vagy az egyháztól és a szentségektől távol töltött idő után visszatérők. Őket a liturgia szentsége, komolysága és ünnepélyessége vonzza. Ami a legjobban megragadja őket, egy olyan társadalom közepette is, amely túlságosan zajos és bőbeszédű, az a szent cselekményeken belüli csend újrafelfedezése, a visszafogott és lényeges szavak, az Egyház tanításához hű prédikáció, a liturgikus énekek szépsége és az ünneplés méltósága: egy összefüggő egész, amely mélyen vonzó.”
5. A jelentés kiemelte a Summorum Pontificum óta az Ex-Ecclesia Dei közösségekben a hivatások növekedését.
A CDF jelentése kiemelte a Summorum Pontificum kihirdetése óta a hivatások növekedését a volt Ecclesia Dei közösségekben, de megjegyezte, hogy néhány egyházmegyés püspök nem teljesen elégedett ezzel. „Sok fiatal férfi” – mondta a jelentés – „az egyházmegyei szemináriumok helyett az Ecclesia Dei intézményeit választja papi vagy vallási képzésre, néhány püspök nyilvánvaló sajnálatára…”.
6. A jelentés a római rítus mindkét formájának tanulmányozását ajánlotta a szemináriumi képzés részeként.
A jelentés ezért a püspökök által felvetett ötlet alapján azt javasolta, hogy „a római rítus mindkét formájának tanulmányozására szánt órákat” építsenek be a szemináriumi képzésbe és más egyházi képzésekbe, mint a nagyobb egység és béke előmozdításának, az egyházmegyei hivatások növelésének és a római rítus ünneplésére „megfelelően képzett papok” felkészítésének eszközét .
7. A Jelentés ajánlása: „Hagyjuk, hogy a nép szabadon választhasson”.
A CDF jelentése a püspöki kar felmérésének eredményei alapján és egy fülöp-szigeteki püspököt idézve azzal zárul, hogy ajánlást tesz: „Hagyjuk, hogy a nép szabadon választhasson”. És emlékeztetve a püspök pótolhatatlan, bár néha kihívást jelentő szerepére és Isten előtti kötelességére, hogy gondozza a nyájat, a jelentés XVI. Benedek pápának a Summorum Pontificum kapcsán a francia püspökökhöz 2008-ban intézett szavaival zárul:
“Tisztában vagyok az Önök nehézségeivel, de nem kételkedem abban, hogy ésszerű időn belül megtalálják a mindenkit kielégítő megoldásokat, nehogy Krisztus varrás nélküli tunikája tovább szakadjon. Mindenkinek megvan a helye az Egyházban. Kivétel nélkül minden embernek otthon kell éreznie magát, és soha nem szabad elutasítva éreznie magát. Isten, aki minden embert szeret, és aki nem akarja, hogy bárki is elvesszen, ránk bízza ezt a küldetést azzal, hogy juhainak pásztorává nevez ki minket. Csak köszönetet mondhatunk neki a megtiszteltetésért és a bizalomért, amelyet belénk helyezett. Törekedjünk tehát arra, hogy mindig az egység szolgái legyünk”.
A hagyomány őrzői?
Az általános értékelés azután látott napvilágot, hogy a detroiti érsekség (USA) lett az elszenvedője a Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztérium (DDW), a Traditionis Custodes betartatásával megbízott szerv megszorításainak.
Áprilisban az újonnan beiktatott érsek bejelentette, hogy 2025. július 1-től a plébániatemplomokban többé nem engedélyezett a hagyományos latin mise. A DDW prefektusának, Arthur Roche bíborosnak 2023-as vatikáni reszkriptumára hivatkozva az érsek arról tájékoztatta papjait, hogy a helyi püspököknek többé nincs joguk engedélyezni a liturgia régebbi formáját a plébániatemplomokban.
A kilenc pontból álló vatikáni felmérés utolsó kérdésére adott válaszában, amelyet megszereztem, Allen Vigneron volt detroiti érsek összefoglalta, hogy – a hivatalos jelentés szerint – a püspökök többsége valójában mit kért.
A felmérés azt kérdezte: „Tizenhárom évvel a Summorum Pontificum motu proprio után mit javasol a római rítus rendkívüli formájával kapcsolatban?”. Vigneron érsek így válaszolt:
“Azt tanácsolom, hogy tartsuk fenn a Summorum Pontificumban meghatározott fegyelmet és normákat, és a felmerülő problémákat úgy kezeljük, hogy a papokat és az embereket ezek betartására hívjuk fel. A motu proprio figyelemre méltóan sikeres megközelítést adott az Egyházban a rendkívüli forma státuszával kapcsolatban fennálló viták megoldására. Az általa bevezetett szabályozás sok jó gyümölcsöt hoz, különösen a hívek életében és az egyházi béke helyreállításában. Számomra nem kérdéses a rendkívüli forma legitimitása rendkívüli formaként. Ezek az ünneplések az Egyház szent liturgiájának érvényes tapasztalatait kínálják, de kiegészítik a rendes formát. Ezek az ünneplések semmiképpen sem jelentenek veszélyt a Zsinat után létrehozott rendes formára, és az Egyházat sokszínűségében gazdagítják. Számomra a Summorum Pontificum figyelemre méltó siker volt”.
A Traditionis Custodes erkölcsi igazolása mindig is gyenge volt, tekintve a hagyományos római rítus pozitív gyümölcseit, növekvő népszerűségét, különösen a fiatalok körében, a családra mint „házi egyházra” gyakorolt hatását és a hivatások bevonzására való képességét. A CDF Summorum Pontificummal kapcsolatos püspöki konzultációjának általános értékelésének új felfedezése további kétségeket vet fel a Traditionis Custodes alapját és hitelességét illetően.
Diana Montagna: Official Vatican Report Exposes Major Cracks in Foundation of Traditionis Custodes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése