Üzenet: A hit és az azt tökéletesítő isteni ajándékok

2024. november 19., kedd

A hit és az azt tökéletesítő isteni ajándékok

A hit isteni erény, amely fokozat szerinti, így növekedhet is bennünk, és bár nem mi vagyunk ennek közvetlen okai, mégis alkalmassá tehetjük magunkat a befogadására. Például azzal, hogy olvasunk és tanulunk róla. Ehhez kiváló segítség Jordan Aumann: Spiritual theology című művének vonatkozó fejezete.

A hit természetfeletti erénye

Ha a keresztény életet csak azzal a természetfeletti céllal kapcsolatban lehet megérteni, amelyre irányul, és amelynek fényében értékelni kell, akkor „a keletkezés sorrendjében” az első helyet a hit erényének kell elfoglalnia. Az Egyház a hit erényét a következőképpen határozta meg:

Olyan természetfeletti erény, amely által Isten kegyelmének indíttatása és segítsége révén elhisszük azt, amit Isten igaznak nyilatkoztat ki, nem azért, mert annak belső igazsága az értelem természetes fénye szerinti vizsgálat során nyilvánvaló, hanem magának a kinyilatkoztató Istennek a tekintélye alapján.

Az isteni és katolikus hit alapján mindazokat a dolgokat el kell hinni, amelyeket Isten igéje – akár az írott, akár a hagyományos szó – tartalmaz, és amelyeket az Egyház hitre javasol.(1)

A hit erénye Isten belénk oltott ajándéka, azonban „az ember nem tud ragaszkodni Istenhez, amikor kinyilatkoztatja magát, hacsak az Atya által vonzva nem engedelmeskedik Istennek ésszerű és szabad hittel.”(2) A hit cselekedete az Isten által kinyilatkoztatott igazságok elfogadása, ezért az értelem beleegyezését igényli. A hitaktus azonban nem az értelem bármiféle levezetéséből vagy a hitet szükségszerűen megalapozó bizonyítékból következik; a hit az Isten kinyilatkoztatásának tekintélyén nyugszik, és ezért a hitaktust megelőzően az akarat parancsára van szükség. De mivel ezek egy természetfeletti erényből indulnak ki, mind az akarat parancsa, mind az értelemnek a hithez való hozzájárulása természetfeletti cselekedet, és ezért a hit aktusának harmadik eleme az isteni kegyelem mozzanata, mert a tényleges kegyelem minden természetfeletti cselekedet belső elve. Ahogy Szent Pál mondja: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka.” (Ef 2,8).

A hit erényének tökéletes működéséhez a megszentelő kegyelem állapotára és a szeretet működésére van szükség. Ezért jelentette ki a tridenti zsinat, hogy a reménységgel és szeretettel nem egyesült hit nem egyesít bennünket tökéletesen Krisztussal, és nem tesz bennünket az ő misztikus testének élő tagjaivá.(3) Ugyanez a zsinat azonban kijelentette, hogy a halálos bűnben élő személyek még mindig rendelkezhetnek formátlan (a szeretet által nem éltetett) hittel. Ők még hisznek a hit igazságaiban a kinyilatkoztató Isten tekintélye alapján, de megszentelő kegyelem híján cselekedeteik nem érdemszerzőek.(4) Csak a hit ellen irányuló súlyos bűn semmisíti meg a hit erényét.

A tridenti zsinat kimondja, hogy a hit a megigazulás kezdete, alapja és gyökere, és hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni és gyermekei közé tartozni.(5) Azért kezdet, mert ez teremti meg az első kapcsolatot köztünk és Isten, a természetfeletti rend szerzője között. A legelső dolog az Istenbe vetett hit. Ez az alap, amennyiben az összes többi erény, beleértve a szeretetet is, feltételezi a hitet, és erre épül, mint egy épület az alapjára. Hit nélkül lehetetlen remélni vagy szeretni. Ez a gyökér, mert a szeretet által megelevenítve benne él az összes többi erény. Ha a hitet a szeretet élteti, a hit többek között két nagy hatást vált ki a lélekben: Isten iránti gyermeki tiszteletet, amely segít a léleknek megőrizni magát a bűntől, és a szív megtisztulását, amely a magasba emeli és megtisztítja a földi dolgok iránti vonzalmától.

A hit mind tárgyilag, mind pedig alanyilag növekedhet és fejlődhet lelkünkben, amíg rendkívüli mértéket nem ér el, de ezt a tanítást helyesen kell érteni. Senki sem magyarázta meg jobban, mint Szent Tamás, ezért mi az ő tanítását foglaljuk össze.

Egy szokás vagy erény kétféleképpen tekinthető: a tárgy szempontjából és az alanyban való részvétele alapján (objektív hit és szubjektív hit). A hit tárgyát (objektív hit) pedig kétféleképpen lehet vizsgálni: annak formális indítéka szerint (a kinyilatkoztató Isten tekintélye) vagy a hitre javasolt dolgok szerint (a hit igazságai). A hit formai motívuma (Isten tekintélye) egy, és ebből a szempontból a hit nem különbözik a hívőkben, hanem mindenkiben ugyanaz (valaki vagy elfogadja Isten tekintélyét, vagy nem). A hitünk számára kínált igazságok azonban sokfélék, és többé-kevésbé egyértelműen megismerhetők (egy teológus sokkal többet ismer, és világosabban ismeri őket, mint az egyszerű hívő).

Ennek megfelelően az egyik ember több igazságot hihet kifejezetten, mint a másik, és így nagyobb hitet gyakorolhat a hit nagyobb mértékű kifejtettsége szerint.

De ha a hitet az alanyban való részvétele szerint tekintjük (szubjektív hit), akkor is két módja lehet, mert a tevékeny hit az értelemből (az értelem elfogadja a kinyilatkoztatott igazságokat) és az akaratból (amely Isten és a mi szabad választásunk által mozgatva ezt az elfogadást az értelemre kényszeríti) indul ki. Ebben az értelemben is lehet a hit nagyobb az egyik emberben, mint a másikban, annak okán, hogy az akarat nagyobb készséggel parancsolja az értelemnek az beleegyezést. (6)

A fenti tanításhoz nincs semmi érdemleges hozzáfűznivalónk. Most azt fogjuk megvizsgálni, hogy a keresztény élet különböző szakaszaiban a lelkek milyen módon tudják hitüket elmélyíteni.

A kezdők legfőbb gondja az, hogy táplálják és erősítsék a hitüket, hogy az ne vesszen el vagy sérüljön meg. Ehhez bizonyos dolgokra van szükség:

1. Felismerve, hogy a hit Isten ajándéka, ahogyan Szent Pál tanítja (Ef 2,8), kérni fogják Istentől a kegyelmet, hogy erősítse meg hitüket.

2. Az isteni kegyelem segítségével határozottan elutasítanak mindent, ami veszélyt jelenthet a hitükre: a hit elleni kétségeket és kísértéseket; a veszélyes irodalmat, amely világi vagy keresztényellenes értékeket hirdet; az intellektuális gőgöt, amely az isteni kinyilatkoztatás engedelmes elofgadásának legfőbb akadálya. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.” (1Pt 5,5).

3. A katolikus tanítás tehetségük szerinti tanulmányozásával igyekeznek bővíteni a hitigazságok ismeretét, és ezáltal egyre több konkrét igazságra kiterjesztik beleegyezésüket.

4. Arra törekszenek, hogy a szubjektív hitet a hit áhítatos cselekedeteivel és az Egyház tanítóhivatalának való engedelmességgel gyarapítsák.

A haladó lelkek a hit olyan szellemét fogják ápolni, amely egy szigorúan természetfeletti síkra helyezi őket, ahonnan minden dolgot láthatnak és megítélhetnek. Ehhez a következő dolgok szükségesek:

1. Istent a hit fényében kell látniuk, anélkül, hogy figyelembe vennék az önszeretetet vagy az önző szempontokat. Isten mindig ugyanaz, végtelenül jóságos és irgalmas, függetlenül attól, hogy milyen vigasztalást vagy szárazságot tapasztalunk az imádságban, és függetlenül a nehézségektől vagy a jóléttől.

2. Mindent a hit tanításai szerint kell értékelniük, mindannak ellenére, amit a világ mond vagy gondol. Például meggyőződésük kell legyen, hogy a szegénység, a szelídség, a bűnbánat, az irgalmasság, a szív tisztasága és a békesség (Mt 5,3-10) nagyobb értéket képvisel az örök élet szempontjából, mint bármi, amit a világ kínálhat. Le kell mondaniuk minden világi szempontról és minden olyan szemléletről, amely tisztán emberi. „Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk” (1Jn 5,4).

3. Az intenzíven megélt hit szelleme vigasztalás forrása lesz az élet szenvedéseiben, a testi gyengeségben, a lélek keserűségében és megpróbáltatásaiban, az emberek hálátlansága vagy gyűlölete közepette, a rokonok és barátok elvesztésekor. A szenvedés elmúlik, de a jól szenvedés jutalma soha nem múlik el. Sőt, a szent élet sokkal fontosabb, mint a hosszú élet. Az apostolok és az őket követő összes vértanú, a hit fényétől megvilágosítva, állhatatosan és nyugodtan mentek a halálba, örömmel, hogy Jézus nevéért szenvedhettek (ApCsel 5,41).

A tökéletes lelkekben, akiket az értelem és a tudomány ajándékai megvilágítanak, a hit eléri a legnagyobb intenzitását. Fényesen ragyog, mint a boldogító színelátás és a dicsőség fényének (lumen gloriae) kezdete.

Az értelem ajándéka

Az értelem ajándéka egy természetfeletti habitus, amelyet a megszentelő kegyelem olt a lélekbe, és amely által az emberi értelem a Szentlélek megvilágosító hatása alatt alkalmassá válik a kinyilatkoztatott igazságok, vagy akár a természetes igazságok beható megismerésére is, amennyiben azok a természetfeletti célhoz kapcsolódnak. Az értelem ajándéka a spekulatív értelemben lakozik, amelyet tökéletesít (az értelem előzőleg a hit erénye által megvilágosítva lévén), hogy az a természetének megfelelően fogadhassa a Szentlélek indítását.

Az értelem ajándékának lényege a mélyrehatoló intuíció, és ez képezi a sajátos különbséget ezen ajándék és a hit erénye között. A hit a természetfeletti igazságok megismerését biztosítja tökéletlen módon (modo humano), ami a belénk öntött erények sajátja és jellemzője; az értelem ajándéka alkalmassá teszi az értelmet ugyanezen kinyilatkoztatott igazságok mélyreható és intuitív megismerésére (modo divino). Egyszerűen szólva, ez a belénk öntött szemlélődés egy fajtája, az igazság egyszerű és mély megértése.

Az értelem ajándéka abban különbözik a többi értelmi ajándéktól (bölcsesség, tudomány és jótanács), hogy a hit igazságainak mélyreható megismerése azok egyszerű felfogása révén történik, anélkül, hogy azokról ítéletet hoznánk. Az ítélőképesség, amennyiben az isteni dolgokra vonatkozik, a bölcsesség ajándékához tartozik; ha a teremtett dolgokra vonatkozik, akkor a tudomány ajándékához; amennyiben pedig ezen igazságoknak a konkrét cselekedetekre való alkalmazására vonatkozik, akkor a jótanács ajándékához tartozik.

Az értelem ajándékának tárgya a spekulatív és gyakorlati kinyilatkoztatott igazságokat foglalja magában, sőt a természetes igazságokat is, amennyiben azok a természetfeletti célhoz kapcsolódnak. Magába foglal mindent, ami Istenre, Krisztusra, az emberre és minden teremtményre vonatkozik, de elsősorban a hit igazságaira, másodsorban pedig minden más dologra, amennyiben az a természetfeletti céllal kapcsolatos.

Az értelem ajándéka csodálatra méltó hatásokat vált ki a lélekben, és ezek mindegyike tökéletesíti a hit erényét. Aquinói Szent Tamás különböző módokat sorol fel, amelyekkel az értelem ajándéka lehetővé teszi számunkra, hogy behatoljunk a hit igazságaiba.(7)

1. Feltárja a Szentírás rejtett értelmét. Ez az, amit az Úr az emmauszi tanítványokkal kapcsolatban tett, amikor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék a Szentírást (Lk 24, 45). Valamely szentírási szakasz mély megértésében sok szent megtalálta egész lelki életének vezérelvét: „Az Úr kegyelmeit éneklem örökké” Szent Teréz (Zsolt 89,2); „Aki tudatlan, jöjjön hozzám!” Lisieux-i Szent Teréz (Péld 9,4); „magasztaljuk dicsőséges kegyelmét” Szentháromságról nevezett Erzsébet nővér (Ef 1,6). Ezért ezek a misztikusok nagy megelégedést találtak a Szentírás ihletett szavaiban, és különösen magának Krisztusnak a szavaiban.

2. Feltárja a szimbólumok és jelképek titokzatos jelentőségét. Így Szent Pál Krisztust látta a sziklában, amelyből élő víz ömlött, hogy csillapítsa az izraeliták szomját a pusztában: „A szikla pedig Krisztus volt” (1Kor 10,4). Keresztes Szent János az Ószövetség számos szimbólumát és alakját magyarázza, amelyek az Újszövetségben vagy a kegyelmi életben nyerték el teljes megvalósulásukat.

3. Feltárja az érzékelhető látszat mögötti szellemi valóságokat. Az Egyház liturgiája tele van fenséges szimbólumokkal, amelyek többnyire elkerülik a felületes lelkek figyelmét. A szentek azonban nagy áhítatot és tiszteletet tanúsítottak az Egyház legapróbb szertartása iránt is. Az értelem ajándéka képessé tette őket arra, hogy meglássák e szimbólumok és érzékelhető jelek mögött rejtőző magasztos valóságokat.

4. Képessé tesz az okokban rejlő hatások szemlélésére. Ez különösen a szemlélődőknél és az imádkozó teológusoknál figyelhető meg. Az elmélkedés és elmélyült tanulmányozás hosszú órái után a Lélek sugallatára hirtelen minden világossá válik. Egy szó vagy kijelentés ekkor teljes mélységében és jelentésében láthatóvá válik.

5. Az okokat a hatásukon keresztül teszi láthatóvá. Az értelem ajándéka itt éppen az előbbi ponttal ellenkező módon, a hatásaiban tárja fel Istent és az ő mindenható ok-okozati összefüggéseit anélkül, hogy hosszas levezetésekhez folyamodnánk. A lélek egy egyszerű pillantással és isteni intuíció révén felfedezi a látható alatt rejtőző láthatatlant.

Ezek azok a fő hatások, amelyeket a lélekben az értelem ajándékának működése vált ki. Ezen ajándék által tökéletesítve a hit erénye elképesztő intenzitást ér el. Szent Tamás mondta: „Már ebben az életben, amikor a lélek szeme az értelem ajándéka által megtisztul, az ember bizonyos módon meglátja Istent.”(8) E magasságok elérésével a hit hatása kiterjed a lélek minden mozdulatára, minden cselekedete megvilágosodik, és mindent a hit prizmáján keresztül lát. Úgy tűnik, hogy ezeket a lelkeket teljesen az isteni ösztön vezeti, ahogyan a saját életük eseményeire vagy mások életére gondolkodnak, beszélnek vagy reagálnak.

Az ajándékok működése teljes mértékben a Szentlélektől függ, de a lélek sokat tehet azért, hogy a kegyelem segítségével felkészüljön erre az isteni mozgásra. Ezek a legfőbb eszközei az alkalmassá tételnek:

1. Az eleven hit hétköznapi gyakorlása a kegyelem segítségével. A belénk oltott erények a megfelelő cselekedetek egyre intenzívebb gyakorlása által tökéletesednek. És bár igaz, hogy ha nem lépik túl az emberi működési módot, sohasem érhetik el tökéletességüket, a Szentlélek az erényeket az ő ajándékaival tökéletesíti, ha a lélek mindent megtesz, amit csak tud a természetfölötti erények gyakorlása által. Isten a kegyelmeit azoknak adja, akik a leginkább hajlamosak befogadni azokat.

2. A lélek és a test tökéletes tisztasága. A hatodik boldogság, amely a szív tisztaságára vonatkozik, megfelel az értelem ajándékának. Csak a lélek és a test tökéletes tisztasága teszi képessé az embert arra, hogy meglássa Istent: ebben az életben a hit homályában az értelem ajándékának mély megvilágítása által; a következő életben a dicsőség tiszta látása által.

3. Belső szemlélődés. A Szentlélek az elmélyedés és a magány barátja. Csak ott beszél halkan a lelkekhez. Az a lélek, amely a szétszórtság és a világiasság barátja, soha nem fogja érzékelni Isten szavát a bensőjében. Ki kell üresedni a teremtett dolgoktól, vissza kell vonulni a saját szívünk cellájába, hogy ott az isteni vendéggel együtt élhessünk. Amikor a lélek mindent megtett, amit csak tud, hogy összeszedetté váljon és elszakadjon a világtól, a Szentlélek elvégzi a többit.

4. Hűség a kegyelemhez. A léleknek mindig figyelmesnek és óvatosnak kell lennie, hogy ne tagadja meg a Szentlélektől azt az áldozatot, amelyet ő kérhet. A léleknek nemcsak kerülnie kell minden olyan szándékos gondolatot, bármilyen csekély is legyen az, amely a Szentlelket elszomorítaná – Szent Pál titokzatos kifejezése szerint: „Ne tegyetek semmit, ami a Szentlelket elszomorítja” (Ef 4,30) -, hanem kifejezetten követnie kell minden isteni indíttatást, amíg nem mondhatja Krisztussal együtt: „Mindig azt teszem, ami neki tetszik” (Jn 8,29).

5. A Szentlélek segítségül hívása. E módszerek egyikét sem tudjuk gyakorolni a Szentlélek segítsége és megelőző kegyelme nélkül. Ezért gyakran és a lehető legnagyobb buzgalommal kell őt segítségül hívnunk, emlékezve Jézus ígéretére, hogy elküldi hozzánk a Szentlelket (Jn14,16-1). Az apostolokat utánozva, amikor visszavonultak a Cenákulumba, hogy várják a Paraklétosz eljövetelét, könyörgéseinket Mária Szeplőtelen Szívéhez (ApCsel 1,14), a leghűségesebb Szűzhöz és a Szentlélek mennyei Jegyeséhez kell intéznünk. Az isteni Lélek a kegyelemhez való hűségünk mértékében fog minket vezetni, és ezt a hűséget Márián, minden kegyelem egyetemes Közvetítőjén keresztül kell megszereznünk.

A tudomány ajándéka

Egyes szerzők a tudomány ajándékának a reménység erényének tökéletesítésére szolgáló funkciót tulajdonítanak, Szent Tamás azonban a hit erényéhez rendeli, a reményhez pedig az istenfélelem erényét társítja.(9) Ebben a kérdésben követjük az Angyali Doktor tanítását, elismerve ugynakkor azt is, hogy ez az ajándék az okossággal, az igazságossággal és a mértékletességgel is összefüggésbe hozható.

A tudomány ajándéka olyan természetfeletti habitus, amelynek révén az emberi értelem a Szentlélek hatására helyesen ítél azon teremtett dolgokról, amelyek az örök élethez és a keresztény tökéletességhez kapcsolódnak.

Nem emberi vagy filozófiai ismeretről van szó, amely a dolgok biztos és nyilvánvaló ismeretét nyújtja, amelyet a természetes ész a dolgok alapelveiből vagy közeli okaiból vezet le. Nem is teológiai megismerésről van szó, amely a kinyilatkoztatott igazságokból természetes észérvek felhasználásával vezeti le az azokban bennfoglalt lehetőségeket. Természetfeletti tudásról vagy „isteni ösztönről” van szó, amely a Szentlélek különleges megvilágosításából ered, aki képessé tesz bennünket arra, hogy helyesen ítéljük meg a teremtett dolgok és a természetfeletti végső cél közötti kapcsolatot. Szokásként az értelemben lakozik, akárcsak a hit erénye, amelyet tökéletesít. Elsősorban spekulatív és másodsorban gyakorlati.

Ennek az ajándéknak a hatására az egyén nem az észérvek alapján jár el, hanem egy felsőbbrendű ösztönzés és a hit által megvilágított egyszerű értelemnél magasabb rendű világosság alapján ítél helyesen minden teremtett dologról. Ez különbözteti meg a tudomány ajándékát az értelem ajándékától. Az utóbbi, mint láttuk, természetfeletti intuícióval hatol be a kinyilatkoztatott igazságokba, de anélkül, hogy ítéletet alkotna. A tudomány ajándéka ezzel szemben helyesen ítél a teremtett dolgokról a természetfeletti céllal kapcsolatban, és így különbözik a bölcsesség ajándékától, amelynek feladata az isteni dolgok megítélése, nem pedig a teremtett dolgoké. A teremtményeknek ez a helyes megítélése a „szentek tudománya”, és alapja a szeretet, amely nemcsak Istenhez, hanem a teremtményekhez is viszonyul, a tulajdonságaik szerint alkotva ítéletet róluk, majd mindegyiket Isten felé irányítja. Ennek az adománynak hatásai csodálatra méltóak, és mindegyiknek nagy megszentelő értéke van. A főbb hatások a következők:

1. Megtanít minket arra, hogyan ítéljünk helyesen a teremtett dolgokról Istenhez viszonyítva. Ez a tudomány ajándékához tartozik. Ennek ösztönzésére kettős tudatosság keletkezik a lélekben: felismeri a teremtett dolgok ürességét, és meglátja rajtuk keresztül az Istent, aki teremtette azokat.

2. Bizonyossággal vezet bennünket arra, amit hinnünk kell vagy nem szabad hinnünk. A lélek ösztönösen rendelkezik a hit érzékével (sensus fidei). Anélkül, hogy teológiát tanult volna, vagy bármilyen oktatásban részesült volna, az ilyen lelkek tisztában vannak azzal, hogy egy ima, egy tanítás, egy tanács vagy bármiféle kijelentés összhangban van-e a hittel vagy esetleg ellentétes vele.

3. Lehetővé teszi, hogy azonnal és bizonyossággal lássuk lelkünk állapotát. A tudomány ajándékának átható önvizsgálata előtt minden világos. Belső cselekedeteink és szívünk titkos rezdülései láthatóvá válnak előtte a maguk jóságában vagy gonoszságában. Ily módon felfedezzük a rosszat vagy a jót, ami korábban elkerülte a figyelmünket. Joggal mondta Szent Teréz, hogy „ott, ahová a nap bejut, nincs rejtett por”.

4. Arra ösztönöz bennünket, ami a felebarátainkkal szembeni legjobb magatartásmód az örök élet szempontjából. Ebben a tekintetben a tudomány ajándéka hatással van az okosság erényére, amelynek tökéletesedése közvetlenül a jótanács ajándéka által irányított. E képesség által az igehirdetők tudják, hogy mit kell mondaniuk hallgatóiknak, és mire kell ösztönözniük őket. A lelkivezetők érzékelik a felügyeletük alatt álló lelkek állapotát, lelki szükségleteiket és a hibáik ellenszereit. Az elöljárók tudják, hogy milyen módon kell irányítaniuk az alattvalóikat, és a szülők, hogyan kell nevelniük gyermekeiket. A tudomány adománya itt az igazságossággal is összefüggésben áll.

5. Eloldoz bennünket a földi dolgoktól. Ez a dolgok helyes megítélésének következménye, amely a tudomány ajándékának sajátos jellemzője. Istenhez képest minden teremtmény olyan, mintha nem is lenne. Ezért szükséges a teremtett dolgok fölé emelkedni, hogy egyedül Istenben találjunk nyugalmat. A tudomány ajándéka tanítja a szenteket az elszakadás szükségességére, amelyet például Keresztes Szent Jánosnál is megcsodálhatunk. A tudomány ajándékától megvilágosodott lélek túllép a teremtményeken, hogy ne tartóztassák fel az Istenhez vezető úton. Az egész teremtett világ nem ér egy pillantást sem attól, aki megtapasztalta Istent.

6. Megtanít minket arra, hogyan használjuk szentül a teremtett dolgokat. Bizonyos, hogy a teremtett dolgok Istenhez képest semmiségek, mégis Isten nyomai, és hozzá vezethetnek bennünket, ha helyesen használjuk őket. Erre számtalan példát találunk a szentek életében. A teremtett dolgok szemlélése Istenhez emelte lelküket, mert a teremtésben meg tudták látni Isten kezenyomát. Néha a legjelentéktelenebb részlet is, amely egy hétköznapi ember számára észrevétlen maradna, erős benyomást tett rájuk, és Istenhez vezette őket. Ebben a vonatkozásában ez az ajándék a mértékletesség erényéhez kapcsolódik.

7. Bűnbánattal és fájdalommal tölt el bennünket a múltbeli hibáink miatt. Ez elkerülhetetlen következménye a teremtett dolgok helyes megítélésének. A tudomány ajándékának fényében a lelkek felfedezik a teremtett dolgok ürességét, rövid idejét, azt, hogy képtelenek igazán boldoggá tenni bennünket, és azt, hogy a hozzájuk való ragaszkodás milyen károkat okozhat a léleknek. Ilyenkor, felidézve azokat az időket, amikor a teremtett dolgokhoz ragaszkodtak, a legmélyebb bűnbánatot érzik, amely a bűnbánat intenzív cselekedeteiben nyilvánul meg. A Miserere patetikus hangsúlyai spontán módon felcsendülnek ajkukon, mint a bánatuk enyhítésére szolgáló lelki szükségszerűség.

Ezek a tudomány ajándékának legfőbb hatásai. A lélek a teremtményekben nem az Istennel való egyesülés akadályait látja, hanem eszközként használja őket az Istennel való egyesüléshez. Az értelem és a tudomány ajándékai által tökéletesítve a hit erénye eléri a legnagyobb intenzitását.

Az elmélkedésen, a kegyelemhez való hűségen és a Szentlélek segítségül hívásán kívül, amelyek a Szentlélek ajándékainak szítására szolgáló általános eszközök, megjelölhetünk néhány különleges eszközt, amelyekkel a tudomány ajándékának működésére lehet felkészülni.

1. Fontoljuk meg a teremtett dolgok hiábavalóságát. A tudomány ajándékának teremtett dolgok hiábavalóságára vonatkozó mélyreható intuícióját saját erőnkből soha nem érhetjük el. Mégis eljuthatunk valamire, ha komolyan elmélkedünk ezen a kérdésen. Isten nem kér tőlünk többet, mint amennyit egy adott pillanatban meg tudunk tenni, és azoktól, akik megteszik, amit megtehetnek, nem fogja megtagadni az isteni segítséget a további fejlődéshez.

2. Szokjunk hozzá, hogy minden teremtett dolgot Istenre vonatkoztassunk. Soha nem szabad megrekednünk a teremtményekben, hanem rajtuk keresztül Istenhez kell jutnunk. A teremtett szépségek nem az isteni szépség fakó tükörképei? Törekednünk kell arra, hogy minden dologban felfedezzük Isten nyomait vagy lenyomatait, és így előkészítsük az utat a Szentlélek bennünk való működéséhez.

3. Határozottan szálljunk szembe a világ szellemével. A világ semmi mással nem foglalkozik, mint a teremtett dolgok élvezetével, minden boldogságát ezekbe helyezi. Nincs olyan magatartás, amely jobban ellenkezne a tudomány ajándékának szellemével. Kerülnünk kell a hamis eszméket, amelyek teljesen ellentétesek Isten szellemével. Mindig ébernek kell lennünk, nehogy meglepjen bennünket a ravasz ellenség, aki állandóan arra törekszik, hogy elfordítsa tekintetünket a természetfeletti világról.

4. Lássuk Isten kezét a világ kormányzásában és életünk minden eseményében, legyen az kedvező vagy akár kedvezőtlen esemény. Ennek a szemléletnek az elsajátítása sokba kerül, és soha nem lesz teljesen elsajátítható, amíg a bölcsesség ajándéka nem működik bennünk a tudomány ajándékához hasonlóan. Mindazonáltal törekednünk kell arra, hogy e tekintetben minél többet tegyünk. Isten szerető gondviseléssel gondoskodik rólunk. Ő a mi Atyánk, és sokkal jobban tudja nálunk, hogy mi a jó nekünk. Végtelen szeretettel vezet minket, bár sokszor nem tudjuk felfedezni a titkos tervet abban, amit elrendel vagy megenged, hogy velünk történjen.

5. Műveljük a szív egyszerűségét. Ez vonzza Isten áldását, és Ő nem fogja elmulasztani, hogy megadja nekünk a szív tökéletes tisztaságának eléréséhez szükséges ajándékokat, ha hűségesek vagyunk kegyelméhez. Szoros kapcsolat van a szív őrzése és minden kötelezettségünk pontos teljesítése között. „Több belátásom van, mint a véneknek, mert megtartom a te parancsolataidat” (Zsolt 119,100).

Jegyzetek