"Amikor versus populum, a nép felé néző asztalra tekintek, a lutheri vagy a kálvinista asztalt látom; amikor az átváltoztatás szavait az Utolsó Vacsoráról szóló elbeszélés formájában olvasom, kihallom belőlük a Cranmer-féle Common Book of Prayer és a Kálvin-féle istentisztelet ferdítéseit; amikor a megreformált naptár lapjait pergetem, abban pont azon szentek neveit nem találom többé, mert pont azon szentek nevei lettek kitörölve, akiket a pszeudo-reformáció eretnekei is kitöröltek. Ugyanez vonatkozik az énekekre is, melyeknek egy angol vagy német katolikust el kellene rémisztenie: Egy templom boltozata alatt azok kórusát hallani, akik papjainkat megkínozták és megölték, és a Legszentebb Oltáriszentséget a „pápai babona” elleni dacból lábbal tiporták, meg kellene értesse mindenkivel azt a mély szakadékot, mely a katolikus mise és ennek zsinati hamisítványa között tátong. A nyelvről már nem is beszélve: Az elsők, akik a latin nyelvet eltörölték, maguk az eretnekek voltak, a rítusoknak az egyszerű nép körében való jobb megértetésének nevében; Azon emberek állítólagos érdekében, akiket becsaptak azzal, hogy a kinyilatkoztatott igazságot megkérdőjelezték, és helyette a tévedést terjesztették közöttük. Az új misében minden hétköznapi, evilági. Minden átmeneti, minden véletlen, minden kontingens, változtatható. Semmi örökké való nincs benne, hiszen az örökkévalóság változtathatatlan, állandó, csakúgy, ahogy a hit is megváltoztathatatlan. Ahogy Isten megváltoztathatatlan."
Carlo Maria Vigano érsek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése