A címben Carlo Maria Viganò érsek állítására utaltam, mely szerint az abortusszal szennyezett oltás a gonosz egyfajta keresztsége lenne. Lehet-e egyáltalán bármiféle alapja és valószínűsége egy ilyen állításnak? Elképzelhető lenne – természetesen pusztán elméleti síkon -, hogy a Sátán egy oltást felhasználva sikeresen kerítene hatalmába embereket? Elképzelhető-e, hogy az embereket úgy hálózhatná be, hogy ők ne legyenek tudatában ennek, tehát ne hoznának a Sátán melletti kifejezett akarati döntést?

Ennek megválaszolásában párhuzamként segíthet a Sátán általi „behálózottság” egyik sarkos esete, az ördögi megszállottság példája. Hogyan is következhet be ördögi megszállottság, mármint azokban az esetekben, amikor beazonosíthatóak az okok?

Egyik viszonylag egyértelmű fajta az olyan megszállottság, amely mágia gyakorlása következtében történik meg. A mágia gyakorlása halálos bűn, amely nem csak az elkövető, hanem a körülötte lévő emberek számára is veszélyt jelent, súlyos sértés Isten ellen, talán ezért is szólhat így a lakonikus ószövetségi parancs: „varázslót ne hagyj életben” (Kiv 22,17). Ez talán érthető is: hiszen az ezt művelők annak tudatában gyakorolják, hogy saját céljaik érdekében gonosz erőket „mozgósítanak”. Ez a tudatosság és a gonosszal való szándékolt együttműködés biztos oka annak, hogy az ilyen okkult gyakorlatokban való részvétel az ördögi megszállottság fokozott veszélyével jár: ezek a cselekmények ugyanis a gonosz melletti nyílt és megfontolt döntések. Ilyen értelemben a megszállottság „jogos” következmény.

Némileg nehezebben érthetőek viszont az exorcisták azon tapasztalatai, amelyek szerint bizonyos emberek nem ilyen nyílt, hanem burkoltan okkult, látszólag ártatlan dolgokban való részvétel miatt váltak ördögtől megszállottá. Például sok olyan esetről számolnak be, amikor egy-egy jóga-foglalkozáson való részvétel vezetett ördögi megszállottsághoz. Ezért óvnak az ördögűzők az ilyen, okkult eredetű, eredetileg vallási gyakorlatok művelésétől, mert ezek kaput nyitnak a gonosz felé. Még akkor is, ha az illető nincs tudatában ennek, ha pusztán torna- és légzésgyakorlatként tekint arra. Azt jelentené ez, hogy minden jógázó ördögtől megszállottá válna? Hála Istennek, nem. A sátán rövid pórázon tartott kutyája Istennek, ahogy Ripperger atya mondja, és bár az okkult praktikákkal mindig megnyílik a kapu előtte, de az, hogy ő bemegy-e azon, nem automatikus, mert nem egyedül az ő gonosz szándékán múlik (ami konstans), hanem azon, hogy Isten megengedi-e azt neki vagy sem.

De hogyan lehet az, hogy úgy válnak megszállottá emberek, hogy látszólag semmilyen tudással nem rendelkeznek arról, hogy egy gyakorlat végzésével kaput nyitnak a gonosz előtt, tehát külső szemlélő számára nem feltételezhető a szabad akarati döntésük a gonosz mellett, hiszen látszólag nem is tudnak arról, hogy ennek bármi köze lenne a gonoszhoz?

Úgy tűnik, mintha a gonosznak valamiféle „szellemi tulajdonjoga” állna fenn ezen gyakorlatok felett. Ahogy „jogot” nyerhet bizonyos helyek fölött, például gonosz által fertőzötté válhatnak olyan helyek, ahol korábban valami nagyon súlyos bűn történt (például gyilkosság), úgy talán az adott gyakorlat születésénél betöltött szerepe révén is nyerhet a gonosz valamiféle „tulajdonjogot”, nem egy materiális hely, hanem egy légzéstechnika és mozdulatsor felett is, mint például a jóga esetében. És ez a „jog” annyi évszázad után is töretlenül fennállhat.

Ezek az esetek tehát arról tanúskodnak, hogy valószínűleg lehetséges úgy kerülni a Sátán hálójába, hogy nem vagyunk tudatában az erre vezető dolog vagy gyakorlat sátáni fertőzöttségének, és az ehhez kapcsolódó sátáni „jognak”.

De lehet konkrétan az abortusszal szennyezett oltás is ilyen? Lehet-e ennek révén is a Sátán hálójába kerülni, lehet-e valamiféle „joga” az oltásokhoz kapcsolódóan?

Ennek a kérdésnek eldöntéséhez a fenti példákból kiindulva érdemes megfontolni, hogy vajon ezen oltások kapcsolatba hozhatók-e olyan súlyos bűnnel, amelyhez hasonló például egy adott fizikai hely fölött ördögi „jogot” teremthet? Netán elképzelhető-e bármiféle szerepe a gonosznak ezen oltások megszületésében?

A kérdés első fele meglehetősen költői és triviális: az abortusz objektíve súlyos, égbekiáltó bűn, a gyilkosságnak igen súlyos esete, ezért, ha valamely gyilkosság egyáltalán teremthet sátáni jogot, akkor valószínűleg ez is. És a jógánál a gonosszal való öntudatlan együttműködésnek a légzésben és mozdulatokban megnyilvánuló „matériájával” szemben itt konkrét anyagi érintettség is van a jogalapot jelentő bűnhöz kapcsolódóan, sok esetben kiegészítve legalább említésszintű ismerettel arról, hogy az adott oltás kapcsolatba hozható az abortusszal. Itt tehát materiális kapcsolat is van a bűnnel, és bizonyos szintű tudatosság is jelentkezik a bűnnel való együttműködésben. Az abortált sejtvonalak felhasználásával elkészült oltások esetében a Hittani Kongregáció is a gonosszal való távoli materiális együttműködés eseteként vizsgálta a morális döntés lehetőségeit.

A kérdés második fele nehezebbnek tűnhet, mert a gyanún kívül hogyan lenne kívülről megállapítható a gonosznak bármiféle konkrét szerepe az oltások létrehozásában? Erre a kérdésre leginkább az oltás „gyümölcseinek” számbavétele révén nyerhetünk eligazítást, az oltást kifejlesztők és gyártók szándékairól ugyanis nincs pontos és biztos tudásunk.

A gyümölcsök számbavétele érdekében visszatérek Viganó érsek állítására. Vajon milyen jellemzői lennének annak az „eszköznek”, amit a Sátán valamiféle „ellen-keresztségként” próbálna létrehozni?

  1. A keresztség végső célja mindenki számára egyértelműen megállapíthatóan, nyíltan az üdvösség elérése. A Sátán eszköze viszont a kárhozatunkat célozná meg, de ezt nem nyíltan, hanem burkolva, valami kívánatos célba csomagolva tenné.
  2. A keresztség a hatékonyságát Krisztus szenvedéséből nyeri, amelynek a megkeresztelt részesévé válik a keresztség révén, mert Krisztus szenvedése az Ő üdvözítő akaratának megnyilvánulása és beteljesedése. A megkeresztelt meghal a bűnnek és új életet kezd Krisztusban. A sátáni “ellen-keresztség” a kárhozatra vezető akarat megnyilvánulása lenne, és nem önkéntes, hanem az érintett feláldozottnak a hozzájárulása nélkül erőszakkal elvett életét áldozná fel. Ez az eszköz ehhez az égbekiáltó bűnhez kapcsolná, bűnrészessé tenné a benne részesülőket, és elvenni igyekezne az új élet lehetőségét
  3. A keresztség egyszeri felvétele döntő változást hoz létre a megkereszteltben, alkalmassá teszi a Szentlélek befogadására. Ezt a jegyet még a bűn sem tudja letörölni: nem lehet „a keresztvizet leszedni” valakiről, ezért nem kell és nem is lehet azt megismételni. A Sátán teremtmény, akinek nem áll hatalmában a keresztséghez hasonló eltörölhetetlen jegyet adó, „ontológiai” hatással bíró szentséget alapítani, ezért az ő “ellen-szentsége” szükségszerűen ismétlésre, fokozatos, többszöri megerősítésre szoruló eszköz lenne.
  4. A keresztség kérése már önmagában feltételezi az üdvösség akarását, azaz szabad akarati döntést feltételez. A sátán eszköze ezzel szemben megtévesztéssel és hamis hangsúlyokkal próbálná megszerezni akaratunk fokozatos beleegyezését: nem lehetne teljesen rejtett a vele való együttműködés ténye, de elég megtévesztőnek kellene lennie ahhoz, hogy az ne tűnjék jelentősnek. Az “ellen-keresztség” igazi céljába való beleegyezés a fokozatosság által erősödne meg végletesen az azzal való „nem jelentős” együttműködéstől a teljes beleegyezésig.
  5. Azzal, hogy a Szentlélek lakást vesz bennünk, elnyerjük a hitet, amely az értelmünket megvilágosítva válik eszközévé annak, hogy a Szentlélek vezessen bennünket az üdvösség felé. A hit által megvilágosított értelemmel szemben az “ellen-szentség” értelemszerűen a másik irányba vezetne, szükségszerűen a hit gyengüléséhez vezetne, ezzel párhuzamosan pedig az értelem elsötétüléséhez. A hitbeli elsötétülés ugyanis bűnhöz, a bűn pedig a természetes logika sérüléséhez is vezet, mert a bűn nem logikus.
  6. A keresztség és általában az Isten melletti döntés szabadságot hoz, és a Lélek örömét adja. A gonosz “ellen-keresztsége” ezzel szemben megfoszt a szabadságtól, kényszerpályára állít és rettegéssel tölt el.

És mit láthatunk az abortusszal szennyezett oltások esetén? Felvételének hangoztatott célja fizikai életünk megvédése, ami nyilván kívánatos cél. Jelenleg a harmadik „életmentő”, „emlékeztető” oltásnál tartunk röpke egy év alatt, és már fél évente megismétlendő oltásokról beszélnek, de valószínűleg lesz ebből még négy havonta ismétlendő oltás is, és nemcsak azért, mert három a magyar igazság per év.

Bár a jelek szerint volt már főpróba korábban abortusszal szennyezett oltásra, de sosem vált hírré, nem szereztek róla tudomást egyszerű hétköznapi emberek. Most viszont már az első pillanattól fogva értesülhettünk arról, hogy ezeknek az oltásoknak köze van abortuszhoz, de csak annyira, hogy legalább említésszintű tudással bírjunk róla, de azért „megkerülhető” is legyen az információ.

Az elsötétülés természetes szinten is szembetűnő. Az oltásokkal párhuzamosan vált 2021 az évvé, amikor harsogó propaganda gyászkísérője közepette meghalt a logika. Amikor egy „védőoltást” felvevő retteg az oltatlanoktól, és sanda gyanúként sem vetődik fel benne, hogy nem jól van ez így, mert mitől is védőoltás az, ami nem védi meg őt a fertőzéstől? És miért a védett retteg a védetlentől? És ez még csak a természetes logika szintje.

De ezt láthatjuk az egyházi eseményeket figyelve is. Valami olyan történt az Egyházban, amire sosem volt korábban példa: a napi szentmiseáldozat beszüntetése, elérhetetlenné tétele, a szentmisén való részvételnek és a szentségekben való részesedésnek a hit rendszerén kívüli feltételekhez kötése (pl. oltási igazolás). A korábbi évszázadokban az interdictum alá helyezés főbenjáró dolog volt, ami mindig arányos okok miatt következett be. Ma pedig valójában emberek tömegeit helyezik interdictum alá a Hittani Kongregáció által nem kötelezőnek mondott oltás fel nem vétele miatt. Ez a jog és igazságtalanság a bűn logikátlanságával rokon, vagy teljesen azonos vele. Mindezek arról tanúskodnak, hogy sok püspök nem tudja a hit keretein belül kezelni az új helyzetet, tehát nem a hit rendszerén belül működik.

És ez a helyzet az alsóbb papság szintjén is. Nemrég egy pap verselt arról egy közösségi fórumon, hogy sírni fog az önfejű oltatlanok sírjánál, akik nem hallgatnak okos professzorokra, szakértőkre, nem oltatják be magukat, veszélyeztetve magukat, de az oltottakat is. Majd néhány héttel később egy újabb költeményben kért tanácsot ugyanazon a fórumon, hogy mitévő legyen a karácsonyi misével? Mert sokan elmennek majd, ha megtartja. Megfertőződnek, meghalnak, és az ő lelkén szárad haláluk. Ha viszont nem tartja meg az éjféli misét, nagy felháborodás lesz… Nem utal valamiféle hitbeli elsötétedésre, ha egy sok lélek üdvösségre vezetéséért felelős pap képtelen megtalálni egy morális döntés meghozatalához szükséges adekvát szempontokat, megfontolásokat? Ha nem tudja merre van az előre és merre a hátra, talán az origó is ködben lehet.

Az elsötétülés egyik sajátos egyházi megnyilvánulása a bűn iránti érzék elvesztése, a jó és rossz megkülönböztetési képességének elhomályosodása, eltűnése és ennek következményeként a bűnbánat hiánya, az istenfélelem eltűnése. Amiért például egy szerzetes pap röhögcsélve mesélheti, hogy ő „az abortuszos oltást kapta”.

Az abortuszból származó sejtvonalak felhasználásával készült oltások felvételét sokaknál a kényelem, biztonság elvesztésétől való félelem (a külföldi nyaralás, munkahely megőrzése, stb), de legtöbbeknél a fizikai élet elvesztésétől való félelem motiválta. A félelem tette elhanyagolható szemponttá az oltások abortuszhoz kötődését. Ez mindent elhitet és mindent elfogadtat a félelemben élőkkel, ami a fizikai életük megőrzését ígéri nekik. Ezáltal kényszerpályára állt, rettegő – és sokszor oltatlanokat gyűlölő életet élnek – a szabadság és a helyes döntésből származó öröm helyett. Lehet jó egy döntés, amelynek tömegesen ez a hatása? A fentiekben említett szempontok ugyanis arról tesznek tanúbizonyságot, hogy számukra a bűnnek való ellenállás, a gonosszal való együttműködés elkerülésének erős határai vannak. Hol van annak megértése, amit Szent Pál mond: „még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban” (Zsid 12,4)?

Nem állítom, hogy az abortált magzatok felhasználásával készülő oltás biztosan a Sátán keresztsége lenne, de a fenti megfontolások alapján talán az sem állítható kategorikusan, hogy teljesen abszurd és valóságtól elrugaszkodott lenne Viganò érsek felvetése. Ha a Sátán “ellen-keresztséget” „alapítana”, valahogy így nézhetne ki.

De az „ellen-keresztség” jellemzői alapján lenne némi reményre is ok: ha egy olyan sátánista, aki saját döntése alapján, tudatosan vált sátánimádóvá, abortusz klinikákon, meggyilkolt magzatokon végzett sátáni rituálékat, az Úr kegyelméből mégis megtérhetett és bűnbánatot tarthatott, akkor talán az ellen-keresztség sátáni eszközében részesülteknek – éppen annak megtévesztésen alapuló, fokozatosan bevonó jellege miatt – erre talán még nagyobb esélyük lenne. Minél kevesebbszer részesülnének benne, annál inkább. És, hogy miért is lehetne helye a bűnbánatnak, ha nem hiszik, hogy ennek az eszköznek köze lenne a Sátánhoz? Talán azért, mert annyi még megérthető számukra a megmaradt hit és természetes ész alapján, hogy a fizikai élet elvesztésétől való aránytalan félelem bűn. És aránytalan a félelem, ha felülírja a bűntől való tartózkodás kötelességét.


https://invocabo.wordpress.com/2021/12/10/az-ellen-keresztseg/

Mindenképpen kiemelendő:Jelenleg a harmadik „életmentő”, „emlékeztető” oltásnál tartunk röpke egy év alatt, és már fél évente megismétlendő oltásokról beszélnek, de valószínűleg lesz ebből még négy havonta ismétlendő oltás is, és nemcsak azért, mert három a magyar igazság per év.Bár a jelek szerint volt már főpróba korábban abortusszal szennyezett oltásra, de sosem vált hírré, nem szereztek róla tudomást egyszerű hétköznapi emberek. Most viszont már az első pillanattól fogva értesülhettünk arról, hogy ezeknek az oltásoknak köze van abortuszhoz, de csak annyira, hogy legalább említésszintű tudással bírjunk róla, de azért „megkerülhető” is legyen az információ.Az elsötétülés természetes szinten is szembetűnő. Az oltásokkal párhuzamosan vált 2021 az évvé, amikor harsogó propaganda gyászkísérője közepette meghalt a logika. Amikor egy „védőoltást” felvevő retteg az oltatlanoktól, és sanda gyanúként sem vetődik fel benne, hogy nem jól van ez így, mert mitől is védőoltás az, ami nem védi meg őt a fertőzéstől? És miért a védett retteg a védetlentől? És ez még csak a természetes logika szintje.De ezt láthatjuk az egyházi eseményeket figyelve is. Valami olyan történt az Egyházban, amire sosem volt korábban példa: a napi szentmiseáldozat beszüntetése, elérhetetlenné tétele, a szentmisén való részvételnek és a szentségekben való részesedésnek a hit rendszerén kívüli feltételekhez kötése (pl. oltási igazolás). A korábbi évszázadokban az interdictum alá helyezés főbenjáró dolog volt, ami mindig arányos okok miatt következett be. Ma pedig valójában emberek tömegeit helyezik interdictum alá a Hittani Kongregáció által nem kötelezőnek mondott oltás fel nem vétele miatt. Ez a jog és igazságtalanság a bűn logikátlanságával rokon, vagy teljesen azonos vele. Mindezek arról tanúskodnak, hogy sok püspök nem tudja a hit keretein belül kezelni az új helyzetet, tehát nem a hit rendszerén belül működik.És ez a helyzet az alsóbb papság szintjén is. Nemrég egy pap verselt arról egy közösségi fórumon, hogy sírni fog az önfejű oltatlanok sírjánál, akik nem hallgatnak okos professzorokra, szakértőkre, nem oltatják be magukat, veszélyeztetve magukat, de az oltottakat is. Majd néhány héttel később egy újabb költeményben kért tanácsot ugyanazon a fórumon, hogy mitévő legyen a karácsonyi misével? Mert sokan elmennek majd, ha megtartja. Megfertőződnek, meghalnak, és az ő lelkén szárad haláluk. Ha viszont nem tartja meg az éjféli misét, nagy felháborodás lesz… Nem utal valamiféle hitbeli elsötétedésre, ha egy sok lélek üdvösségre vezetéséért felelős pap képtelen megtalálni egy morális döntés meghozatalához szükséges adekvát szempontokat, megfontolásokat? Ha nem tudja merre van az előre és merre a hátra, talán az origó is ködben lehet.Az elsötétülés egyik sajátos egyházi megnyilvánulása a bűn iránti érzék elvesztése, a jó és rossz megkülönböztetési képességének elhomályosodása, eltűnése és ennek következményeként a bűnbánat hiánya, az istenfélelem eltűnése. Amiért például egy szerzetes pap röhögcsélve mesélheti, hogy ő „az abortuszos oltást kapta”.Az abortuszból származó sejtvonalak felhasználásával készült oltások felvételét sokaknál a kényelem, biztonság elvesztésétől való félelem (a külföldi nyaralás, munkahely megőrzése, stb), de legtöbbeknél a fizikai élet elvesztésétől való félelem motiválta. A félelem tette elhanyagolható szemponttá az oltások abortuszhoz kötődését. Ez mindent elhitet és mindent elfogadtat a félelemben élőkkel, ami a fizikai életük megőrzését ígéri nekik. Ezáltal kényszerpályára állt, rettegő – és sokszor oltatlanokat gyűlölő életet élnek – a szabadság és a helyes döntésből származó öröm helyett. Lehet jó egy döntés, amelynek tömegesen ez a hatása? A fentiekben említett szempontok ugyanis arról tesznek tanúbizonyságot, hogy számukra a bűnnek való ellenállás, a gonosszal való együttműködés elkerülésének erős határai vannak. Hol van annak megértése, amit Szent Pál mond: „még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban” (Zsid 12,4)?Nem állítom, hogy az abortált magzatok felhasználásával készülő oltás biztosan a Sátán keresztsége lenne, de a fenti megfontolások alapján talán az sem állítható kategorikusan, hogy teljesen abszurd és valóságtól elrugaszkodott lenne Viganò érsek felvetése. Ha a Sátán “ellen-keresztséget” „alapítana”, valahogy így nézhetne ki.De az „ellen-keresztség” jellemzői alapján lenne némi reményre is ok: ha egy olyan sátánista, aki saját döntése alapján, tudatosan vált sátánimádóvá, abortusz klinikákon, meggyilkolt magzatokon végzett sátáni rituálékat, az Úr kegyelméből mégis megtérhetett és bűnbánatot tarthatott, akkor talán az ellen-keresztség sátáni eszközében részesülteknek – éppen annak megtévesztésen alapuló, fokozatosan bevonó jellege miatt – erre talán még nagyobb esélyük lenne. Minél kevesebbszer részesülnének benne, annál inkább. És, hogy miért is lehetne helye a bűnbánatnak, ha nem hiszik, hogy ennek az eszköznek köze lenne a Sátánhoz? Talán azért, mert annyi még megérthető számukra a megmaradt hit és természetes ész alapján, hogy a fizikai élet elvesztésétől való aránytalan félelem bűn. És aránytalan a félelem, ha felülírja a bűntől való tartózkodás kötelességét.

Bazsó-Dombi Attila