Kedves Testvérek!
Kedves Rokonok, Ismerősök, Barátok és Jótevők!
Kedves Testvéreim a Gyermek-Jézusban, aki érkezik,
és az Úrban, aki eljön újra!
Mindnyájan
érezzük, hogy a minket körülvevő világ zűrzavara csak fokozódik,
egyre nagyobb a sötétség, a megosztottság. Az emberek egyre jobban
félnek, egyre inkább össze vannak zavarodva, egyre jobban kétségbe
vannak esve, sőt vannak, akik öngyilkosok lesznek. Az eddig biztosnak
vélt, alapvető értékrendünk is súlyos támadás alatt van.
Isten-nemzet-család! Az egyház megosztott, a nemzet szükségességét
megkérdőjelezik és a család is teljes támadás alatt áll. Még az
engesztelők, vagy intenzív módon imádkozók közt is nagy a megosztottság
néhány kérdésben. Mindenki a saját bőrén érzi és tapasztalja, hogy
egy komoly szellemi háború, a nagy szorongattatás közepén vagyunk (Vö.
Mt 24,15-31; Mk 13,14-23; Lk 21,20-24; Dán 9,27; 11,31; 12,11).
Egyre
többen érezzük úgy, hogy Assisi szent Ferenc látomása a felkavaró
jövőről, amit halála előtt osztott meg rendtársaival, egyre inkább
beteljesedőben van:
(A Szeráfi Szent Ferenc atya Művei, Washbourne, 1882, 248-250 old.)
1
„A szorongattatás és a szomorúság nagy idői hamar eljönnek, melyekben
világi és szellemi zűrzavar és veszélyek harapódznak el, sokak
szeretete kihűl és a Gonosz hatalma minden mértéket meghalad.
3. Abban az időben a botrányok megsokszorozódnak, Rendünk kettészakad, a
többi szerzetesrendből sok teljesen elpusztul, mert nem mondanak
ellen a tévedésnek, hanem elfogadják.
4. Olyan sokféle vélemény és
szakadás lesz a nép körében, a szerzetesek között és a klérusban,
hogyha azok a napok az Evangélium igéi szerint nem rövidülnének meg
(Vö.Mt 24,22), még a kiválasztottakat is a tévedésbe vezetnék, ha nem
Isten mérhetetlen irgalmasságának hatalmas árama vezetné őket.
7.
Abban az időben néhány pap az igazságot agyonhallgatja, mások üldözik
és megtagadják. Az életszentségben élőket azok, akik csak külsőleg
vallják a hitet, nevetségessé teszik, ami miatt az Úr Jézus Krisztus
nekik nem méltó pásztorokat, hanem a pusztítót fogja küldeni.”
Abban
reménykedni, hogy majd minden szépen visszatér a normál kerékvágásba,
úgy tűnik egyre inkább hiú ábránd marad. Ebben a kaotikus helyzetben
sok kérdéssel fordulnak hozzám az emberek. Ezekből a kérdésekből
szeretnék néhányat kiemelni:
„Miért engedi meg mindezt a szenvedést Isten?”
„Mit kell tennem a családom megtéréséért, tisztánlátásáért? Meddig terjed a saját felelősségem ebben a kérdésben?”
„Mit
kell tennem ebben az apokaliptikus időben? Hogy tudok az Úr útján
haladni? Hogy tudom ezt az egészet túlélni, mikor néha én is félek, én
is össze vagyok zavarodva, hisz mindenki mást mond?”
Hogy miért engedi meg ezt ISTEN?
Mert előszőr meg kell tisztítani a világot ahhoz, hogy újjá lehessen
építeni, teremteni, mint új eget és új földet, és JÉZUS újra eljöhessen
(Vö. Jel 19,1.2; Iz 65,17; 2Pét 3,13). JÉZUS mondja: „mindezeknek be
kell teljesednie, mielőtt visszajövök…” (Vö. Mt 24,33). Úgy tűnik a
Jelenések Könyve apokaliptikus idejét éljük. Oly sokáig várt türelmesen
MENNYEI ATYÁNK, de az emberiség bűnei az egekig érnek. Az irgalmasság
ideje hamarosan véget ér és az igazságosság ideje következik (ahogyan
ezt már Fausztina nővér meghirdette). Mindennek be kell következnie,
ahogyan ez a Szentírásban megjövendöltetett (Vö. Mt 24,25). Oly sok
figyelmeztetést, és intő üzenetet kaptunk már felülről! Viszont ne
feledjük, hogy minden az ATYA tudtával és akaratával történik. Ez egy
hatalmas próbatétel, a konkoly és a búza szétválasztódásának ideje (Vö.
Mt 13,37-43). A megpróbáltatások és támadások soha nem látott
méreteket öltenek, de a kegyelmek is ehhez mértek. „Amikor azonban
elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20.). Évszázadok óta
generációk sokasága szeretne a helyünkben lenni. Olyan események
előtt állunk, amelyek megváltoztatják mindannyiunk életét. Ez Jézus
Krisztus második eljövetelének az ideje. Adjunk hálát az Úrnak, hogy
most, itt, ebben a világban élhetünk, bármennyire sötét és kaotikus,
mert ez az üdvtörténet legfontosabb ideje, leszámítva JÉZUS KRISZTUS
földön való tartózkodását. Adjunk hálát, hogy keresztények/katolikusok
vagyunk és szentségekhez járulhatunk! Adjunk hálát, hogy a
Szűzanyával és az angyalainkkal, szentjeinkkel járhatunk a keskeny
úton, amely ISTEN országába vezet (Vö. Mt 7,14).
A családunk.
A legtöbb engesztelő családja és a jó keresztény családok is
megosztottak, más nézeteket képviselnek, mint mi, más úton járnak. Az
egyik legnagyobb teher, amit hordozunk, az családtagjaink életvitele,
hite, megtérése. Mit kell nekik mondani? Hányszor kell elismételni,
hisz nem hallgatnak ránk…Úgy vélem egyszer legalább el kell mondani,
meg kell osztani azt, amit tudunk, arról, hogy milyen időben élünk, és
hogy mit kellene tennünk. De az sem helyes, ha erőszakosak vagyunk.
Mindenkinek szabad akarata van. Abban bízhatunk, amit az Úr mondott,
hogy az imádkozó, áldozatokat hozó, engesztelő gyermekeinek családját
megvédi és szeretteink nem kárhoznak el, hanem az üdvösségre jutnak.
Megígérte, hogy gondoskodni fog a Hozzá hű gyermekeiről. Ez hatalmas
ígéret! Bízzunk meg az Úrban és vegyük nagyon komolyan, hogy ha rábízzuk,
átadjuk Neki a családunkat, akkor Ő gondot visel rájuk. Akkor az már
nem a mi terhünk, hiszen átadtuk teljes bizalommal. Úgy érzem, az
egyik probléma, hogy az átadásunk nem hittel teli, nem teljes, mert
bár átadjuk őket az életükkel együtt, de újra és újra szenvedünk
miattuk és aggódunk értük. Teljes hittel és gyermeki bizalommal adjuk
át az életünket a szeretteinkkel együtt az Úrnak. Mi legyünk hitelesek
és ezzel mutassunk példát. Legyünk kiegyensúlyozottak, boldogok ebben
a zűrzavarban, és örömöt sugározzunk. Ne féljünk, hanem dicsőítsük az
Urat mindenért hálát adva Neki, és szeressük Őt mindenek felett.
És végül mit kell tennem?
Legyek világító lámpás ebben a sötétben! Mostanra már öltsem fel harci
ruhámat és szellemi fegyvereimet ehhez a szellemi harchoz. (A tavalyi levélben
összefoglaltam ezeket, kérem olvassuk el újra!). Legyek kegyelmi
állapotban és ne legyenek már rendetlen és rendezetlen kötelékeim. Már
csak ISTEN arcát nézzem és tekintetem ne vegyem le Róla. Ez most a
bűnbánat ideje, amikor a magam, a családom, a nemzetem és az egész
emberiség bűnei miatt könyörgöm irgalomért, bocsánatért. Mert amikor az
Emberfia jele megjelenik az égen, akkor ki kell mondanom JÉZUSNAK
teljes Igenemet (Fiat), sírnom és jajgatnom kell bűneim felett,
tökéletes bánatot kell felindítanom az egész emberiség bűnei miatt (Vö.
Mt 24,30 és Jel 1,7), mert aki még akkor is megkeményedve és gőgösen
elutasítja ezt a jelet, vagy egyenesen kigúnyolja, az már
menthetetlen. Magamért és értük, felajánlom a napomat az életemet,
halálomat és mindenemet engesztelésül. Ebben az időben még szorosabbra
kell fűznöm a kapcsolatomat az angyalokkal és a szentekkel, akiket az
Úr mellém állít és akik folyamatosan a segítségemre sietnek és
vezetnek a keskeny úton. Most már el nem engedem Szűzanyánk kezét és
mindig Vele járok. Emlékezzetek Bosco Szent János víziójára, ebben az
utolsó időben a két megtartó oszlop az Oltáriszentség és a Szűzanya.
Használjuk ki az időt, amíg még az Eucharisztiát magunkhoz vehetjük
minden nap, és éljünk a gyónás és az életgyónás lehetőségével.
Kérjük
JÉZUS drága, szent Vérének oltalmát, a megváltás, a megmenekülés és a
lepecsételődés hatalmas eszközét, imádkozzuk szívből és hittel a
rózsafüzért, már ne lépjünk ki otthonunkból a szenteltvíz és szent olaj
használata nélkül. Hordjuk magunknál a szentelményeket mint pl.
megáldott kereszteket, ereklyéket, skapulárét, megáldott érméket. Már
ne nagyon foglalkozzunk világi dolgokkal, ha megtehetjük.
És legfőképpen helyezzük magunkat gyermeki bizalommal és ráhagyatkozással JÉZUS és Mária egyesített Szent Szívébe,
mert ott a mi menedékünk, Ők a mi igazság és szeretet melletti
tanúink (vö. Jel 11. fejezet), Ők a kettős és végső megmentő
horgonyunk a végső időkben. Forrjunk egybe az ATYA tekintetével! Újra
Assisi szent Ferenc látomásait idézzük:
„6.
Azok, akik izzó lélekkel az igazság iránti szeretetből és buzgalomból
ragaszkodnak a vallásossághoz, mint engedetlenek és szakadárok
üldöztetéseket és jogtalanságokat fognak elszenvedni. Mert üldözőik a
gonosz lelkektől űzetve azt fogják állítani, hogy Isten iránti hű
engedelmességből ölik meg és törlik ki a földről ezeket a megromlott
embereket. De akkor az Úr a szorongatottak menedéke lesz, és meg fogja
menteni azokat, akik Benne bíztak. És ezek, hogy Urukhoz hasonlóak
legyenek, bizakodva fognak viselkedni, és a halál által az örök életet
elnyerve, úgy fognak dönteni, hogy inkább Istennek engedelmeskednek,
mint az embereknek; és mivel a hazugságba és a hűtlenségbe nem akarnak
beleegyezni, a haláltól semmi módon nem fognak félni.”
Advent
időszaka van újra. Használjuk ki ezt a kegyelmi időszakot, és
készítsük szívünket arra, hogy JÉZUS KRISZTUS valóban megszülessen
bennünk, és fel legyünk készülve az Ő eljövetelére. Töltsük fel
pislákoló mécseseinket a kegyelem és karizmák olajával és a végidők
próféciáinak olajával, mert „semmit nem cselekszik ISTEN, az Úr
anélkül, hogy szolgáinak, a prófétáknak előtte terveit ki ne
nyilatkoztatná” (Ámosz 3,7). Legyünk okos szüzek (Vö. Mt 5,15), hogy
tartóoszlopok, világító lámpások lehessünk (Vö. Mt 5,15). A kegyelmi
idő a vége felé közeledik, használjuk ki minden percét, hogy ISTEN
tetszése szerint éljünk!
És most
csatlakozzunk a fiatal Máriához, aki Gábriel arkangyal szavára
elindul a veszélyes úton. Méhében a gyermekkel, elindul egyedül a
sötét, veszélyes útra. Mert hitt ISTENNEK és mérhetetlenül bízott
Benne. Persze volt benne némi aggodalom Józseffel kapcsolatban, hogy
mit fog szólni, ha meglátja az állapotát, és mennyire meg lesz bántva.
De átadta Józsefet, és a vele kapcsolatos érzelmeit is az ATYÁNAK.
Rábízta magát teljes hittel és bizalommal és tekintetét nem vette le
az ATYÁRÓL. A szeretet vezette őt.
A ránk
váró nehéz szorongattatások idején (Vö. Mt 24,26-31), amely hamarosan
beköszönt, nekünk is vinnünk kell szeretettel a keresztünket (Vö. Mt
10,38; 16,24). Kereszt nélkül nincs üdvösség, nincs menedék. Nem tudjuk
eldobni, elhagyni a saját, ránk szabott keresztünket, hanem végig
kell vinnünk életünk útján. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz!
Keresztünkkel követnünk kell Jézust az Ő keresztútján, passióján. Úgy
kell követnünk, mint Mária, aki végig ott volt szent Fiával, végig
szenvedte Vele a passiót. Nekünk pedig Mária kezét kell fognunk, és így
követnünk Urunkat. De csak úgy tudjuk Máriát itt a keresztúton
követni, és vele együtt végig menni az utunkon, ha előbb a fiatal
Máriát követjük az adventi útján, amely reményteli örömmel tölt el
minket. Tőle kell eltanulnunk a gyermeki bizalmat, ráhagyatkozást és
szeretetet. Tőle kell eltanulnunk az engedelmességet és az alázatot.
Hogy vele együtt dicsőítsük és magasztaljuk az ATYÁT mindenért, amit
megenged az életünkben.
Tavaly
szentmise nélkül kellett a szent Karácsonyt töltenünk. Imádkozzunk,
hogy idén részesülhessünk szentmisében. De bármi lesz is, együtt
leszünk, egységben a szent családdal: Szűzanyával, Kisjézussal és Szent
Józseffel. Nem leszünk egyedül és nem leszünk magányosak. És mi is
együtt leszünk, az engesztelők nagy családja, a (SZENTHÁROMSÁG
Gyermekei Engesztelő Családja), mint egy igazi nagy család, akik imában
és szeretetben hordozzuk egymást.
Nincs okunk az aggodalomra, és ne feledjük: ISTEN, JÉZUS KRISZTUS velünk (Emmanuel) ki lehet ellenünk? (Vö. Róm 8,31)
Így
szeretnék ennek az adventi/karácsonyi levelemnek a végén
Nektek/Önöknek, minden testvéremnek, jótevőmnek, barátnak, ismerősnek,
az Angyalmű tagjainak Magyarországon, egész családotoknak egy örök
„Isten fizesse meg”-et mondani, minden imátokért, áldozatotokért,
barátságotokért, szeretetetekért, segítségetekért, adományaitokért az
elmúlt 2021. évben. Kívánunk Nektek/Önöknek, kegyelemteljes, áldott,
várakozásokkal teljes Karácsonyt kettős értelemben: amilyen első
eljövetele volt Betlehemben, az újra megtalált Paradicsomban, és amilyen
majd az Ő második eljövetele lesz az ég felhőin. Vigyen közelebb a
2022. év mindnyájunkat, kicsit közelebb az ószövetségi és az
újszövetségi próféták ígéreteihez a Szűzanya Szeplőtelen szívének a
győzelméhez!
Az érkező Megváltó örömteli várakozásával köszönt Titeket/Önöket P. Siegfried M.