[A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő írását: A MEDJUGORJE-I „JELENÉS”]
Egy, még a Ratzinger-éra alatt összehívott vatikáni „szakértőkből” álló bizottság, melynek Camillo Ruini a vezetője, s melynek feladata a Medjugorjei „jelenések” kivizsgálása volt, a „Vatican Insider” internetes honlap beszámolója szerint, végső jelentésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az 1981. június 24-én kezdődött és azóta megszakítás nélkül folytatódó „Mária-jelenések” közül az első hét természetfeletti eredetű volt, csak az ezeket követő immáron több ezerre rugó „jelenés” nem valódi [azaz magyarul: haszonvágyból hiszékenyekkel szemben elkövetett aljas csalás].
A bizottság tagjai tehát többéves vizsgálódás után arra az eredményre jutottak, hogy a hat „látnoknak” 1981. júniusa és decembere között hét alkalommal valóban Isten Anyja jelent meg. E döntésükkel tulajdonképpen arról tettek bizonyságot a világ előtt, hogy „szakértői” véleményük szerint olyan, mint természetfeletti kegyelem nem létezik.
Mert jelentésükből csak ezt az értelmet lehet kiolvasni: 1) Az Úristen nem lát bele a szívekbe, nem mindenható és nem mindentudó, ezért azt sem tudhatta előre, hogy méltatlan emberekhez küldi el a Boldogságos Szűz Máriát.
2) Ami az elsőnél semmivel nem kevésbé szentségtörő következtetés, hogy a bizottság tagjai szerint vagy egyáltalán nincs kegyelem, vagy ha van, az semmilyen nyomot nem hagy abban az emberben, aki részesül benne. [Ha a kegyelemnek nincs hatása, akkor nincs kegyelem sem. És ha Isten nem mindenható és mindentudó, akkor nem Isten többé.]
Jézus ezt mondta Nikomédusnak: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)
És János Evangéliumában ez áll: „Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,9-13)
Kézenfogható ezekután az a következtetés is, hogy a vatikáni „szakértő papoknak” nemcsak elvileg nincs semmi fogalmuk az isteni kegyelemről, de valószínűleg soha nem is volt benne részük, hiszen az isteni kegyelem meglétét nemcsak a kegyelmet kapó környezete, de maga a fogadó is észleli magán.
Jézus mondta tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16)
Az isteni kegyelem állapotában levő ember nem csak elvi síkon van a kegyelem állapotában, hanem ez a kegyelem teljesen átformálja, átjárja, ahogy Jézus mondta, újjászüli őt. Éppen azért, mert a kegyelem az Isten-gyermekséget közvetíti az embernek. Ezt minden kegyelmet fogadó azonnal észreveheti magán: ha természeténél fogva türelmetlen ember, egyszerre csak türelmesen kezd el reagálni olyan helyzetekben, melyekben korábban „felrobbant”. Ha addig gyáva volt, egyszerre bátorrá válik stb. Ez a kegyelem az, ami a vértanúkat képessé tette a legszörnyűbb fájdalmak elviselésére. A kegyelem nem jó tulajdonság, amivel egy ember bír, hanem Isten működése, ami az embert olyanná teszi, mellyé önmagától nem lenne képes. Az érintett ember viselkedése, reakciói annyira eltérnek a tőle megszokottól, hogy mind a külső környezete, mind saját maga számára világosan észlelhető lesz – egészen addig, amíg valamilyen bűn miatt el nem veszti Isten kegyelmét.
Az is teljes joggal feltételezhető, hogy Isten saját édesanyját, a Szeplőtelen Szüzet csak olyan személyhez küldi el, aki a kegyelem állapotában van. De ha mégsem (azaz, ha Mária látogatása előtt még sem lenne az illető a kegyelem állapotában), akkor az már a kegyelem mint ilyen tagadásával egyenlő, ha valaki azt hiszi, azt állítja, hogy Isten Anyjának – pláne többszöri – megjelenése a kitüntetett személyből nem teremt teljesen új, más embert! Akit Isten Anyja nemcsak megajándékozott megjelenésével, de át is itatott saját szeplőtelenségének erejével. Az ilyen ember – ha talán nem is egész életében –, de közvetlenül Mária megjelenése, vagyis Isten rendkívüli természetfeletti ajándékának fogadása után egyszerűen nem válhat azonnal csalóvá, hazuggá, gazemberré! Ha azzá válik, mint ahogy a bizottság véleménye szerint a Medjugorje-i hat „látnok” azzá vált, akkor az első hét jelenés sem lehetett valódi.
Ebben az egész történetben nem az a legrosszabb, hogy a zsinati szekta ebben a kérdésben is behódolt a világnak, engedett az üzleti érdekeknek, hanem az, hogy a vallási érzületet, a természetfelettiben való hitet, egyáltalán a természetfeletti iránti megértést irtják ki a „katolikusokból”. Egy ilyen döntés száz prédikációnál is hatásosabban veszi el az emberek érzékét a természetfeletti erő, azaz Isten ereje, kegyelme iránt, és teszi az egész katolikus vallást evilági üggyé, emberi szubjektív világnézetté.


forrás: www.kath.net – 2017. május 17
http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm