A természetes
családtervezéssel (a TCST-vel) kapcsolatban nem is egy, hanem két
alapvető félreértést kell a katolikusoknak leküzdeniük a saját köreiken
belül. A rendszeresen templomba járó, és hitük katolikusságához
ragaszkodó emberek többsége (mind laikusok, mind papok), akik mondhatni
a 'katolikus közepet' képzik, és mentesek a teljes elvilágiasodástól,
mondjuk abban, hogy ellenzik az abortuszt és az abortív fogamzásgátló
szereket is, egyszóval a törekvő, igyekvő katolikusok is a TCST-vel
kapcsolatos két tévedés egyikét általában képviselik.
A katolikus középhez tartozó
konzervatívok azt tartják, hogy
csak a TCST elfogadható, mint családtervező módszer, és hogy a TCST bátran alkalmazandó, nincsenek lelki veszélyei, míg katolikus középhez tartozó
haladók azt tartják, hogy a TCST egy módszer a sok közül, és
ha a TCST legitim, akkor minimum a gumióvszer is az, miközben az abortív módszerekről elítélő véleménnyel vannak.
A
katolikusok között folyó belső vita tehát általában a “csak a TCST,
vagy esetleg más, nem abortív módszerek is engedélyezettek-e” kérdésről
szokott folyni.
Érdekes módon a tanítóhivatal által hitelesített katolikus hit
a családtervezés kérdésében nem középen helyezkedik el a két
látszólagos véglet között, hanem a konzervatív véleménynél is szigorúbb
álláspont a hagyományos, mely szerint a TCST is csak súlyos ok mellett alkalmazható.
Az, hogy erről jószerivel senki nem tud, még a hit oktatói sem, azt mutatja, hogy mennyire messze van a mai kulturális főáram a katolikus igazságtól a szexualitás és a házasság kérdésében. Az
Egyház bűnösnek nevezi egyrészt az egyes aktusok fogamzásgátlását, ám a
terméketlen ciklusokkal való tudatos számítást is súlyos ok híján.
A templomba járó és minden egyéb szempontból igyekvő katolikusok nagy
része mindkettőt vitatja (a haladó közép), a másik része meg azzal van
elfoglalva, hogy a TCST-t alapvető életmódként és a fogamzásgátlószerek
alternatívájaként hirdeti (a konzervatív közép), elhallgatva, vagy nem
is ismerve az Egyház figyelmeztetését a TCST-vel való visszaélés ellen.
A katolikus vitában, hogy “csak a TCST,
vagy esetleg más nem abortív módszerek is engedélyezettek-e”
természetesen a TCST-s oldalnak van igaza, és a haladó vélemény
konkrétan ‘nulla’ tanítóhivatali megnyilatkozással támasztható alá. Az Egyház évszázadok óta egészen Ferenc pápáig folyamatosan bizonyságot tesz nemcsak a szexualitás általános szentsége (azaz Istennek félretettsége) mellett, hanem minden egyes aktus életre való nyitottsága mellett. A gumióvszert megengedő álláspont minden esetben erkölcstelen és nyíltan engedetlen a katolikus tanítással szemben. Ezt az igazságot nyilván hirdetni kell szeretetben és megértéssel, ám mégis a lelkek üdvét szem előtt tartva elsősorban.
Kevésbé ismert azonban az a másik tanítás, mely a TCST-vel kapcsolatos bűnökre hívja fel a figyelmet, és melyet szintén ellentmondás nélkül tükröznek a tanítóhivatali megnyilatkozások. Alább ezeknek a tanítóhivatali megnyilatkozásoknak minimum ismerendő részét gyűjtöttük össze. Ahol nem volt fellelhető már meglévő magyar fordítás, ott saját angolból történő fordítással éltünk.
Külön kiemelendő, hogy valamilyen okból, a Humanae Vitae magyar változatai (az is, ami a Magyar Püspöki Kar oldalán, és ami a Vatikán oldalán szerepel) nem tartalmazzák az eredetiben
fellelhető hivatkozásokat, melyek korábbi egyházi tanításokra utalnak
vissza, ezért olybá tűnhet, mintha VI. Pál pápa új tanítással állt volna
elő a XX. század derekán. A TCST helyes megítélésének szempontjából
különösen jelentős a szintén kihagyott hivatkozás XII. Piusz írására,
mellyel összhangban olvasva lehetetlenség volna a Humanae Vitae-t úgy
felfogni, mint ami a TCST-t mindenkinek bármilyen körülmények között
ajánlja.
Tudjuk, hogy ez egy kényelmetlen
igazság, de igaz. Azt is tudjuk, hogy nem könnyű megérteni az
összefüggéseket, mert a közbeszédben több dolog is össze szokott
mosódni. 1) A szándék, hogy "ne foganjon meg élet" (és ezért kerüljük az
aktust: TCST) más, mint a szándék, hogy "az aktust terméketlenítjük"
(fogamzásgátlás: bűn). 2) A házasság életre való nyitottsága
megkülönböztetendő, az egyes aktusok életre való nyitottságától (az
Egyház mindkettőt elvárja). 3) Végül az, hogy az abortusz nagyobb bűn,
nem csökkenti a fogamzásgátlás bűnösségét; és az hogy az aktusok
fogamzásgátlása bűnös, nem csökkenti a TCST-vel való visszaélés
bűnösségét, noha azt adott esetben épp azért használja a pár, hogy
elkerüljék az előbbi bűnt. Figyeljük meg, hogy akik támadják az Egyház
tanítását általában összemossák ezeket a fontos különbségtételeket.
Az alábbi gyűjteményt ajánljuk minden jó
szándékú, igazságkereső, és az isteni szeretetet teljesen megismerni
szándékozó katolikus számára tanulmányozásra, megélésre és terjesztésre.
Külön kiemeljük, hogy ebben a kérdésben a lelkipásztorok között
történő terjesztés is azon kevesek feladata lesz, akik ezt az
agyonhallgatott katolikus tanítást felfogják. “Akinek füle van a
hallásra, hallja meg!”
***
Elítélt tévedések listája (1679)
9. Az olyan házassági cselekmény,
amelyet egyedül az élvezet kedvéért gyakorolnak, mindenféle bűntől és
megbocsátható gyengeségtől teljességgel mentes.
Boldog XI. Ince pápa, "A laxista erkölcsi tanítás tévedései", 1679.
március 2. (Forrás: Heinrich Denzinger, Peter Hünermann: Hitvallások és
az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai A Magyar Katolikus Lexikon
'
laxizmus' szócikke)
A Szent Penitenciária válasza (1880)
Kérdés: Vajon megengedett dolog-e csak azokon a napokon házaséletet élni, amikor a fogamzás nehezebb?
Válasz: Azokat a
házastársakat, akik az előbb mondott módon járnak el, nem kell
nyugtalanítani, a gyóntató - óvatosan ugyan! -, de ezt a véleményt,
amelyről szó van, sugallhatja azoknak a házastársaknak, akiket másképp
hiába próbált az onanizmus átkos bűnéből kivezetni.
XIII. Leó pápa, A Szent Penitenciária válasza, 1880. június 16.
(Forrás: Heinrich Denzinger, Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház
Tanítóhivatalának megnyilatkozásai)
A Szent Penitenciária válasza (1932)
Kérdés: Vajon
megengedett-e önmagában a házastársak azon gyakorlata, akik - mivel
jogos és nyomós okok miatt, tisztességes módon kívánják a gyermeknemzést
elkerülni, - kölcsönös egyetértéssel és tisztességes indítékból
tartózkodnak a házasélettől, kivéve olyan napokat, amelyeken egyes újabb
tudósok elméletei szerint [ti. Ogino-Knauss elmélete szerint] a
fogamzás természetes okokból nem lehetséges?
Válasz: A kérdés megválaszolása megtörtént a Szent Penitenciária válaszában 1880. június 16-án.
XI. Piusz pápa, A Szent Penitenciária válasza, 1932. július 20.
(Forrás: Heinrich Denzinger, Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház
Tanítóhivatalának megnyilatkozásai)
Üzenet a szülésznőknek a hivatásuk természetéről
... manapság egy újabb súlyos probléma
ütötte fel a fejét, nevezetesen, hogy összeegyeztethető-e, és ha igen,
milyen mértékig, az anyaság feladatára való nyitottság kötelezettsége a
nők természetes terméketlen időszakai ... egyre általánosabb
igénybevételével, ami világos kifejeződésének látszik egy, a nevezett
elvvel ellenkező akaratnak.
...
Mindenekelőtt szükséges két hipotézist
megfontolni. Amennyiben az elmélet alkalmazása azt jelenti, hogy a férj
és feleség élhet a házastársi joggal a természetes terméketlenség
napjai alatt is, úgy vele szemben semmi ellenvetés nem hozható. Ebben
az esetben a házasfelek semmilyen módon nem akadályozzák vagy
veszélyeztetik a természetes aktus beteljesülését, és annak végső,
természetes következményeit. ...
Amennyiben azonban a férj és feleség
ennél tovább megy, nevezetesen, a házastársi aktust kizárólag ezekre az
időszakokra korlátozzák, úgy az életvitelük közelebbi vizsgálatot tesz
szükségessé.
... a férj és feleség ilyen
életvitelének erkölcsi megfelelőségét aszerint kell megerősíteni vagy
elutasítani, hogy a szándékuk azoknak az időszakoknak az állandó
megtartására megfelelő erkölcsi bizonyossággal bíró okokra alapozott-e,
vagy sem. Az a puszta tény, hogy a férj és feleség nem sérti az aktus
természetét, és a gyermeknek, aki az elővigyázatosságuk ellenére
születhet, az elfogadására és felnevelésére is készek, még önmagában nem
elegendő a szándékuk becsületességének és a motivációik kifogástalan
erkölcsösségének garantálására.
Ennek oka az, hogy a házasság kötelezi a
feleket egy olyan életállapotra, amely még ha bizonyos jogokkal fel is
ruház, egyúttal magára az állapotra vonatkozó pozitív cselekmény
végzését is megköveteli. Egy ilyen esetben az általános elv úgy
alkalmazható, hogy a pozitív aktus elhagyható, ha súlyos indítékok,
amelyek függetlenek az aktust elhagyni kényszerülők szándékától,
egyértelművé teszik, hogy az aktus elvégzése nem kivitelezhető, vagy
bizonyítják, hogy nem követelheti az aktust egyenlő joggal a kérvényező -
ezesetben az emberiség.
A házassági szerződés, amely felruházza a
házaspárt a természetes hajlam beteljesítésének jogával, az élet egy
adott állapotába helyezi őket, nevezetesen, a házasság állapotába.
Mármost a házaspárokra, akik az állapotuknak megfelelő cselekménnyel
élnek, a természet és a Teremtő rábízza az emberiség fenntartásának
feladatát. Ez az a jellemző szolgálat, ami az állapotuk sajátos értékét,
a bonum prolis-t adja. Az egyén és társadalom, a nép és az Állam, maga
az Egyház, a létében függ, Isten által alapított rend szerint, a
termékeny házasságoktól. Éppen ezért, elfogadni a házas állapotot,
folyamatosan élni az ennek az állapotnak megfelelő és csakis benne
törvényes képességgel, egyúttal súlyos ok nélkül kibújni annak
elsődleges feladata alól, bűn lenne magával a házas élet természetével
szemben.
A súlyos indítékok, mint amilyenek azok,
amelyek nemritkán orvosi, fejlődéstani, gazdasági és társadalmi ún.
"indikációkból" erednek, felmentést adhatnak a férjnek és feleségnek a
kötelező, tevékeny adósság alól, hosszú időre, vagy akár a házasélet
teljes időtartamára is. Ebből következően a természetes terméketlen
időszakok használata törvényes lehet erkölcsi szempontból: és törvényes
is az említett körülmények esetén. Amennyiben azonban ésszerű és
igazságos ítélet alapján nem állnak fenn ilyen súlyos okok vagy
személyes vagy külső körülmények következtében, annak szándéka, hogy a
házasságuk gyümölcsözőségét elkerüljék, miközben az érzékiségük teljes
kielégítését folytatják, csakis az élet hamis értékelésének, és józan
etikai elvektől idegen indítékok eredménye lehet.
XII. Piusz pápa, "
Üzenet a szülésznőknek a hivatásuk természetéről", 1951. október 29. (Raffai Péter fordítása [2016])
Humanae Vitae (1968)
... elítélendő minden olyan cselekedet,
mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes
következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt
azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye.
A következő érveket sem lehet felhozni a
házasélet szándékos terméketlenné tételének érvényesítése mellett:
„két rossz közül a kisebbet kell választani” , vagy: „ezek az aktusok
egységet alkotnak a korábbi és a későbbi termékeny aktusokkal, s ezért
részesei azok erkölcsi jóságának” . Mert igaz ugyan, hogy néha szabad
eltűrni a kisebb erkölcsi rosszat egy nagyobb elkerüléséért, vagy hogy
egy nagyobb jót meg ne akadályozzunk,” de sohasem szabad, még a
legsúlyosabb okok mellett sem rosszat tenni, hogy abból jó következzék.
Tudniillik olyat akarni, ami természeténél fogva megszegi az erkölcsi
rendet, s ezért az emberhez méltatlannak kell ítélnünk, jóllehet azért
történik, hogy egyes emberek, családok vagy az emberi társadalom javát
megmentsük vagy előmozdítsuk. Ezért mindenképpen téved az, aki a házas
élet egészében előforduló termékeny aktusokkal igazolhatónak véli a
szándékosan terméketlenné tett aktusokat, amelyek természetüknél fogva
erkölcstelenek.
...
Az Egyháznak a házassági erkölcsre
vonatkozó ... tanítása ellen ma felhozzák ..., hogy az emberi értelem
feladata és joga uralni a természet erőit, s ezeket az erőket a maga
javára megfelelő célra használhatja. Sokan fölteszik a kérdést: "Nem az
volna-e észszerű sokszor az adott körülmények között, hogy a születést
mesterségesen szabályozzák, ha ez az eljárás a család nyugalmához és
békéjéhez hozzájárul, s biztosítja a már meglévő gyermekek jobb nevelési
körülményeit?"
Erre a kérdésre nyíltan kell felelnünk:
az Egyház mindenkinél előbb dicséri és ajánlja az emberi értelem
használatát egy ilyen cselekvésben, amely az értelemmel felruházott
embert oly szorosan összekapcsolja a Teremtővel, de ezzel együtt
állítja, hogy ezt az Istentől megállapított rend tiszteletben tartásával
kell tenni.
Ha tehát komoly indokok szólnak
amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (ez az indok
lehet a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények), az
Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben
adott periódusokat, csak azokban az időszakokban élvén a házaséletet,
amikor a fogamzás lehetősége szünetel, s így oly módon szabályozhatják a
születést, hogy az előbb kifejtett erkölcsi tanítást nem sértik meg. [Hivatkozás:
Pius XII, Address to Midwives: AAS 43 (1951), 846.] (A magyar
fordításokból hiányzik ez a hivatkozás, mely azt a hamis látszatot
keltheti, hogy a Humanae Vitae tanítása újszerű, holott az
folytonosságban áll előző korok tanításával).
Az Egyház hű marad önmagához és
tanításához, amikor úgy ítéli, hogy szabad a házasoknak a terméketlen
periódusokhoz folyamodniuk, miközben elítéli minden olyan dolog
használatát, ami a fogamzást közvetlenül megakadályozza; jóllehet ez
utóbbi eljárás mellett tisztességesnek és súlyosnak látszó érveket
hoznak fel. A két eljárás ténylegesen nagyon eltér egymástól: az első
esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetőséggel
élnek, a másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet
rendje szerint megtörténhessék. Tagadhatatlan, hogy mindkét esetben
kölcsönös megegyezéssel és megfelelő okok alapján akarják elkerülni a
fogamzást, és biztonságos megoldást keresnek egy újabb gyermek
születésének elkerülésére. Ugyanakkor meg kell vallani, hogy csak az
első esetben találják meg e megoldást, azaz akkor, amikor igaz ok miatt
nem kívánván új gyermek születését, a termékeny időszakokban
tartózkodnak a házasélettől, mikor pedig visszatér a terméketlen
időszak, élik a házaséletet a kölcsönös szeretet kifejezésére és az
ígért hűség megtartásáért. Így cselekedvén igaz módon és egészen
helyesen tesznek bizonyságot szeretetükről.
Boldog VI. Pál pápa, "Humana Vitae" enciklika, 1968. július 25. (Hivatkozásoktól megfosztott, magyar nyelvű változat:
itt és
itt. A hivatkozásokat is közlő, angol nyelvű változat
itt található.)
http://katolikusvalasz.blogspot.com/2016/07/erkolcsos-e-tcst-avagy-mit-is-mond.html