Ha többé nem a katolikus Egyház a tanítómester, akkor az ősbűn felrobban az emberek gondolkodásában és cselekedeteiben (
Ettore-Gotti-Tedeschi)
De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre.
Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre?
Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra
napjainkat, úgy, mint régen tetted. Vagy tán végképp elvetettél minket,
olyannyira haragszol ránk?
Olvasók küldték a következő két beszámolót, amit szó szerint idézek – az első cikk forrása ismeretlen:
1.
Nesze neked integráció!
Pedig ezt nyilvánossá kellene tenni,
csak hogy mindenki tudja, hogy mire számíthat! Mert így mindkét fél
csalódik: a migráns azt hiszi, hogy itt kolbászból van a kerítés,
legalább is kebab-ból, a befogadó meg azt hiszi, hogy egy szerencsétlen
„menekültet” fogad be. S aztán mindketten felébrednek....
Arról bezzeg nem ír a sajtó, hogy egy
olasz kisvárosi plébánia befogadott iszlám migránsokat, akik mint
meghívottak a misén hangoskodtak, gyalázták a kereszténységet, és a
végén összetörték a szentek szobrait. Mire a rendőrség kiért, már késő
volt...
Erről nem beszél Bergoglio pedig tudomást szerzett róla..
Ma mondta a papunk a szentbeszéd keretében..
„Tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban”(forrás: www.atv.hu/kulfold – 2015. szeptember 18.)
Ugyanaz a kéz, amely most segélyért
folyamodik, megfogja a kést, és szép lassan ellenünk fordul,
figyelmeztet a magyarországi kopt keresztények vezetője.
Már nem lehet megállítani a
migránsáradatot – mondta a Magyar Nemzetnek a Magyarországi Kopt
Ortodox Egyház vezetője, aki szerint tíz év, és az európaiak nem
találnak maguknak helyet a saját országukban. Youssef Khalil egyetért
Orbán Viktor bevándorlással kapcsolatos intézkedéseivel, mert úgy véli:
„ugyanaz a kéz, amely most segélyért folyamodik, megfogja a kést, és szép lassan ellenünk fordul”.
A főpap azt követően jutott arra a meggyőződésre, hogy a magyar
miniszterelnöknek igaza van, miután elolvasta a külföldre akkreditált
nagykövetek előtt tartott kormányfői intelmek szövegét. Szerinte Orbán
az egyetlen európai politikus, aki érti, hogy mi is történik valójában
kontinensünkön. Egyetért azzal a megközelítéssel is, hogy a magyar
határokat ostromló migránsok nem menekültek, hiszen ha azok lennének,
akkor az olaj milliárdokban dúskáló Öböl-menti országokba mennének.
Khalil úgy látja, hogy fenti országok és a törökök is tudatosan irányítják Európa felé a bevándorlási hullámokat.
Utóbbiak abból a sértettségből fakadóan választották az iszlamizáció
ezen formáját, hogy nem csatlakozhattak az unióhoz, előbbiek pedig
egészen egyszerűen egy megszállási folyamatot generáltak vele, amit
anyagilag is támogatnak. Történelmi párhuzamként a kopt vezető saját
hazájának 1400 évvel ezelőtti megszállását említi, amikor is Egyiptom
őslakossága is elhitte, hogy az arabok szándékai békések.
„Tíz év, és az európaiak nem találnak maguknak helyet a saját országukban”
– vonta le a következtetést a kialakult helyzetből a főpap, aki
hazánkba történt letelepedése óta ezen az állásponton van, noha
rendszeresen vádolták gyűlölködéssel véleménye miatt.
Szerinte a beáramló muszlim tömegek kihasználják az alapvető keresztény értékekre épülő európai mentalitást.
A Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője meggyőződéssel állítja,
hogy a muszlim migránsok nem integrálhatók ateista társadalmakba.
Érkezésük egyik oka az iszlám terjesztése és csak idő kérdése, hogy Európa mikorra válik mohamedán kontinenssé.
Az biztos – mondja Khalil –, hogy akik ide érkeznek, abban hisznek,
hogy kontinensünk országainak iszlám hitre térítése kikövezi számukra az
utat a mennyországba. Ráadásul közben Európa az adófizetők
pénzéből finanszírozza „egy férfi négy feleségtől született húsz
gyermekének” iskoláztatását, egészségügyi ellátását, és a többit.
3.
MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK
„Amit itt átélünk, az végülis nem más,
mint Németország [Európa] humanitáriusnak palástolt ön-lerombolása”,
írta Windisch professzor „Németországnak vége van” című, a kath.net-en
2015. szeptember 14-én megjelent cikkében. Ebben az írásban olvasható a
következő megállapítás is:
„A politika súrolja a saját nép elárulásának gaztettét, amikor a német szövetségi elnök – a FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung szeptember 3-i számának első oldalán) szerint – azt
mondja, hogy előnyös lenne, „ha az eddiginél több ember válna ki a
nemzet képéből, ami nagyon homogén, melyben szinte minden embernek német
az anyanyelve, a nagy többség keresztény és világos bőrű”.
A német államfőnek ez az elképesztő
vélekedése nem egyedülálló, hiszen egyre többen – Magyarországon is –
és egyre nyíltabban beszélnek így. Mint azóta megtudtuk, ez a „nyitott
társadalom” az eszméjük azoknak is, akik Európának ezt a mostani, soha
el nem képzelt nagyságú tömeges lerohanását a gyakorlatban is
támogatják, és amit évtizedek óta terjesztenek, többek között itt,
nálunk is. Sőt, alapjaiban ugyanerről az elvről volt szó abban a
tervben is, ami úgy szólt, hogy Magyarországból kaszinó országot kell
csinálni, és meg kell tizedelni a népet, mert „4 millió ember bőven
elég arra, hogy a mellékhelyiségeket tisztítsa”. Nekem egyébként ez az
elképzelés jutott eszembe akkor is, amikor a hírekben láttam, ahogy két
középkorú önkéntes segítőnő kétoldalról egy migráns férfi lábfejét
mosogatja és simogatja a Keleti előtt. Meg akkor is, amikor a hírekben a
migránsokat szállító vonatok belsejéről mutattak képeket. No meg akkor
is, amikor teljesen megbízható forrásból hallottam, hogy egy budapesti
kórházban – ahova egy mohamedán migráns asszonyt szülésre
beszállítottak, aki a négyágyas betegszobának a közepén végezte el a
dolgát, és semmilyen módon nem lehetett erről leszoktatni – csak úgy
tudták ezt a helyzetet valamelyest megoldani, hogy a VIP-szobába
tették, hogy legalább a többi beteget ne zavarja, és a fertőzésveszélyt
arra az egy szobára minimalizálják.
Hát igen, aki olvasott már hiteles
tanulmányt Mohamedről, az iszlám vallásról, vagy kereszténnyé lett volt
mohamedánok figyelmeztetéseit – mint például Mark A. Gabriel PH. D.:
Iszlám és terrorizmus című könyvét –, az tudja, hogy Európa
lakosságára, illetve annak életben maradt részére pont ez a jövő vár:
kiszolgálni a dzsihád harmadik fázisában az uralomra jutott muzulmánokat.
„Ez a fázis – a dzsihád harmadik fázisa, az erőtlen és az előkészítő
fázisok után – akkor kezdődik, amikor a mohamedánok a befogadó
országokban bár még mindig kisebbségben vannak, de erősek, befolyásosak
és hatalomra tettek szert. Ebben a fázisban minden muzulmán kötelezve
van arra, hogy aktívan harcoljon az ellenséggel szemben, a nem-mohamedán
ország rendszerét megdöntse és ott az iszlám uralmat felállítsa. … [Az
iszlám számára mindenki ellenség, aki nem Allahnak szolgál és nem
iszlám törvények szerint él.] »Öljétek meg a bálványimádókat, akárhol
is találtok rájuk, fogjátok el őket, rohanjátok le őket és a háttérből
csaljátok őket tőrbe.« (Sure 9,5).” – írja és idézi a Koránt Mark
Gabriel.
Mark Gabriel fent említett könyve „Mohamed meghirdeti a
dzsihádot” részének „A dzsihád finanszírozása” című fejezetében többek
között ezeket írja: »Van egy arab keresztény barátom, akinek két
testvére, egy orvos és egy gyógyszerész Egyiptomban éltek. A radikális
mohamedánok felszólították őket, hogy fizessenek fejadót. Mivel
vonakodtak fizetni, mind a kettőt megölték. [A gyerekadóról lásd a
honlap következő cikkét:
Az „egyház” és a „menekült”-elmebaj]
A hitetlenek megadóztatása volt az egyik módszer, amivel Mohamed
pénzhez jutott. Legfontosabb pénzforrása azonban a csaták utáni
fosztogatás maradt: ez volt életének gazdasági feltétele, ahogy ma az
olaj az öböl-menti országok létfeltétele. A mohamedánok nem művelték a
földet, nem kereskedtek, nem űztek ipart – harcoltak és fosztogattak.
[Ahogy ma is: a gazdag arab országokban ma is szegény keresztény
vendégmunkások dolgoznak, sütik a kenyeret, bányásszák az olajat –
valószínűleg ez vár Európa életben hagyott polgáraira is a jövőben.]
Nyereségük másik részét a rabszolga-kereskedelem adta. [Ahogy ma is az
Iszlám Államban: olaj és rabszolga-kereskedelem, no és a külső
segítség.] Ha betörtek egy ellenséges területre, akkor minden férfit
megöltek, a nőket és a gyermekeket pedig eladták rabszolgának. Mohamed
így motiválta csapatait a harcra: „Aki valakit megöl, annak joga van
annak tulajdonát elrabolni.” A fosztogatásról pedig ezt: „Minden
nyereség, amit a lovak patája és a kardok hegye szerez meg, Allah
ajándéka. Allah gondoskodik azokról, akik harcolnak.” Mohamed
egyezséget kötött csapatának tagjaival a prédáról: Magának megtartott
húsz százalékot, a többit a harcosok feloszthatták egymás között.
Csakhogy így túl kevés jutott egy főre, ezért a fosztogatók zúgolódni
kezdtek. Mivel a helyzet kezdett súlyossá válni, Mohamed – hogy saját
20 százalékát biztosítani tudja – újabb „sugallattal” állt elő: „És
tudjátok: Ha valamit zsákmányoltok, akkor annak egyötöde Allahé és az ő
prófétáé és a közeli rokonaié, az árváké, a szegényeké és az úton
levőké.” Mohamed szövetségeseket is a préda ígéretével szerzett
magának, ezekkel a harc előtt alkudott meg a fosztogatás során szerzett
zsákmány elosztásáról.«
»Németország,
Ausztria és délkeleti szomszédjaink néhány hónap óta menekülteknek
álcázott, többségükben fiatal és harcra kész férfiak invázióját éli át.
Horst Seehofer bajor miniszterelnök krétafehéren jelentette be a
televízióban, hogy
a közrend az összeomlás előtt áll.
Báb-kormányaink és a tömegmédia azonban Isten ellenségeinek a
szolgálatában állva, támogatják ezt az inváziót minden rendelkezésükre
álló eszközzel, amihez felhasználják az állami intézményeket, beleértve a
rendőrséget és a katonaságot is.
Ezek a bábok folyamatosan
hazudnak, hogy a nép előtt elkendőzzék ezt az inváziót, hogy ily módon a
lehető legtöbb kárt okozhassák. … A problémákat –
egészségügyi, járványügyi veszélyeket, a határmenti városok lakóinak
életét és a kereskedelmet megbénító állapotokat – a tömegmédia
agyonhallgatja. [Ezt nap mint nap lehet tapasztalni a német és osztrák
hírekben, ahol mindenről van szó, csak ezekről nem; Ma például egyetlen
sajtóorgánum riporterét sem engedték be a salzburgi pályaudvar
területére, ahol miután előbb minden migránst elszállítottak, éppen a
fertőtlenítés zajlott. Nyilván azért, hogy ne csinálhassanak képeket az
ottani állapotokról, hogy az embereknek a hírekben továbbra is csak a
szegény „menekült”-gyerekeket mutathassák, és ne a valóságos helyzetet,
a hátrahagyott disznóólat]. A helyi hivatalnokok minden kontrollt
elvesztettek, és a rendőrség azt ajánlja a polgároknak, hogy segítsenek
ők magukon, állítsanak fel polgárőrséget – miután korábban komplett
lefegyvereztek mindenkit.« Ez a helyzetjelentés egy olvasói levélből
való, amit Williamson püspök legutóbbi kommentárjában idéz.
»Az iszlám tanai így idézik Mohamedet:
„A teremtésnél fogta Allah a földgöröngyöt, kettéosztotta, az egyik
felét a pokolra vetette és így szólt: ‘Ez mehet felőlem az örök tűzre’.
A másikat a mennybe vetette és így szólt: ‘Ez mehet a paradicsomba
felőlem’. Mohamed istene önkényeskedő, despota-isten. Allah nem enged
szabadságot az embernek, nem is engedhet, mert az ember szabadsága
korlátozná isten szabadságát és mindenhatóságát, ami megengedhetetlen.
Ezért Mohamed Allahról szóló tanítása szorosan össze van kapcsolva a
predesztinációval, a kettős eleveelrendelés tanával, ami vagy
üdvösségre, vagy kárhozatra rendeli az embert« – írja Dr. G. Bergmann
Jézus Krisztus vagy Buddha, Mohamed, hinduizmus című könyvecskéjében.
Ez az az eleveelrendelés tan, ami az irgalmasságot kiirtja a
mohamedánokból, és ami Eger várát annakidején megmentette: A hívő
janicsárok az erős ellenállás és saját balsikereik után vakon hitték,
hogy Allah a magyarokat segíti, ezért Allah akarata ellen nem voltak
hajlandók tovább harcolni.
Mark Gabriel írja könyvében: „Nincs
garancia arra, hogy egy mohamedán a paradicsomba jusson, még akkor sem,
ha egész élete folyamán megtartott minden törvényt. Minden attól függ,
hogy Allah hogyan döntött már előzőleg felőle. Az egyetlen út, mely
garanciát szerez a paradicsomra az, ha valaki a dzsihádban hal meg,
miközben az ellenség ellen harcol. Ez magyarázza az öngyilkos
merényleteket, melyek során az a fontos, hogy minél több hitetlent
vigyen valaki magával a halálba.” – Ez különbözteti meg a mohamedán
öngyilkosokat a buddhista szerzetesek nyilvános, valami vagy valaki
ellen való tiltakozásból elkövetett öngyilkosságától. [Nem lepődnék
meg, ha egykor kiderülne, hogy a 150 embert a halálba rántó
Lufthansa-gép pilótája mohamedán volt, már csak azért sem, mert a média
mélységesen hallgat az esetről, semmit nem árul el a nyomozásról.]
Azért említettem az iszlámnak e jellegzetességét, mert
olyan
fanatizmust, amivel a mohamedánok az ő Allahjukat szolgálják, lehet
azoknál a politikusoknál, publicistáknál, média-embereknél is
megtalálni, akik nem csak a tömeges bevándorlást védik körömszakadtáig,
de a legabszurdabb módon támadják azokat, akik ezt ellenzik. Ahogy
Mohamed és az ő vallása antikrisztusi, tehát sátáni, úgy viseli magán
ezen emberek magatartása a sátáni bélyeget. Népük- és önnön
elpusztításuk vágya ugyanazt a fanatizmust mutatja, ami azokban van,
akikről Z. atya azt mondta,
hogy a Sátán végső győzelme hajtja őket, tudják, hogyha ők nem is érik
meg, de mindig jön utánuk valaki, aki a harcot a Sátán végső győzelméig
folytatja.
Én azok közé tartozom, akik 20 éve
folyamatosan várják a „nagy csapást”, az összeomlást – ez a honlap
számos cikkéből is kiderült már. De nem vagyok ezzel egyedül, a józanul
gondolkodók, sőt próféciák sokasága beszél egy előttünk álló nagy
csapásról. Csakhogy – amennyire én tudom – eközben mindenki valami nagy
természeti csapásra, vagy valami atomszerencsétlenségre, vagy valami
hasonlóra gondolt, ami gyorsan végzi el a pusztítást. Viszont arra, ami
ma történik – amennyire én tudom –, legalábbis ilyen méretekben és
hatásfokban, senki nem gondolt. Azaz, hogy mégsem: H. V. Morton
katolikus angol író, Pál apostol nyomában című, 1930-as években készült
útleírásában Antiochia-t, a római birodalom harmadik legnagyobb
városát, a közvilágítással, fedett utcákkal, márványoszlopok ezreivel,
vízvezetékkel stb. rendelkező, „a mai világ bármely városánál szebb”
várost, jobban mondva ennek romjait, és e romok között élő nyomorúságos
mohamedán lakosságot meglátva, nagyonis elképzelhetőnek tartotta
mindazt, ami ma a civilizált világgal történik: „Képzeljük el, mintha
Londont a földdel egyenlővé tették volna, s minden téglát és követ
elhordtak volna, minden utat eltöröltek volna, s egy cigánytanya lenne a
Tottenham Court Road és a Charing Cross közti területen – s ezt a
helyet mégis Londonnak hívnák – ez a hasonlat egészen találó lenne.”
Tarsust, Szent Pál apostol szülővárosát megtekintve pedig ilyeneket
írt: „Az a büszkeség, amely Kis-Ázsiát a »községi hivalkodás
ígéretföldjévé« tette, eltűnt a mohamedán hódítással. Nyugati
politikusoknak nem volna szabad megengedni, hogy jelöltessék magukat
képviselőnek a választásokon, amíg nem járták be az ókori világot. Meg
kellene láttatni velük, hogy a civilizált világ kis szigeteit körülvevő
barbárság állandóan jelenlevő tengerének milyen könnyű oda betörni és
azokat tönkretenni. Kis-Ázsia szervezettsége valamikor éppen
olyan magasrendű volt, mint a mai Európáé. Nagy városok könyvtárai és
emlékművei olyan ragyogóak voltak, hogy amikor ennek az eltűnt világnak a
töredékeit visszakapjuk, érdemesnek tartjuk, hogy múzeumokat
létesítsünk azok elhelyezésére – mint ahogy a németek elhelyezték
Berlinben Pergamon és Miletos maradványait. Egy betelepített
idegen nép által történő megszállás néhány évszázada elég volt ahhoz,
hogy a legmagasabb oszlopokat is földre döntse, hogy az életet adó,
messze vidékekről hozott víz vezetékeit tönkretegye, s hogy az ókori
világ legpompásabb hajóinak védelmet nyújtó kikötőket eliszaposítsa.
Érthetetlen, hogyan tud egy turista megindultság nélkül megállni annak a
civilizációnak a sírja szélén, ahonnan a mi világunk is ered; vagy egy
sárba dőlt korinthuszi oszlopfőt szemlélni, anélkül, hogy érezné,
mindezek tanulságot, fenyegetést, sőt talán próféciát is rejtenek
magukban.” Ezeket a sorokat 80 évvel ezelőtt vetetette a szerző
papírra, a mai körülmények között nincs szükség évszázadokra, ennél
sokkal-sokkal kevesebb idő is elegendő ugyanennek az eredménynek az
elérésére.
A történelem során éppen elég sokszor
előfordult, hogy alkalmatlan vezetők hibáiból vagy egyikük árulásából
egy hadsereg vereséget szenvedett, vagy egy ország elveszett. De
olyanról, hogy egy egész földrészt, egy civilizációt szinte összes
vezetői, együtt döntsön romlásba, tudatosan, előre megfontolt
szándékkal és folyamatosan az ellenséggel cimborálva, azokat
kiszolgálva tegyék, tehessék ezt, még soha nem hallottunk. Olyan, hogy
egy csomó ország- és kormányfő a rájuk bízott polgárokat az ellenséggel
megegyezve a mostanihoz hasonló aljas módon félrevezesse, elárulja,
kiszolgáltassa, eladja, ilyen még nem volt. Ez az, ami a mostani
helyzetet annyira félelmetessé és egészen különlegessé teszi.
És
ez az, ami miatt őket és tetteiket nem lehet másképp megítélni, mint
hogy sátániak. Ilyet még a leggonoszabb ember sem tesz, ilyet csak a
Sátán cimborái, eszközei tesznek.
Az ember azt hinné, hogyha az ellenség
megtámadja az országát, akkor azt azzal a céllal teszi, hogy területét
elfoglalja, a lakosságra rákényszerítse akaratát. Különben mi más lenne
háborúja célja? Nos, miben különbözik ez a mostani „békés” elfoglalás a
fegyverrel való elfoglalástól? Hiszen akaratukat ugyanúgy
ráerőszakolják a „meghódított” országra, mint tennék ezt fegyveresen!
A legújabb híreket hallva: A görögök – nyilván bosszúból a pénzügyi
megszorítások miatt – lebontják korábban épített kerítésüket a török
határon, hogy az ázsiai bevándorlók télen is jöhessenek; hogy
Afganisztánban milliónyi útlevelet osztottak szét, hogy a világon egy
milliárd ember van „úton”, valamint látva a nyugati kormányok
viselkedését, nem lehet többé abban reménykedni, hogy Európa ellen tud
állni ennek a támadásnak.
Mint fentebb és
egy korábbi cikkben
már szó volt róla, Európa meg is érdemli, hogy elpusztuljon: Nemcsak,
hogy istentelenül, egyre gonoszabbul él, de még meg is tagadta gyökerét,
Istent és a kereszténységet. Mivel nem teljesíti tovább küldetését,
sőt maga lett a romlás egyik okozója, nincs joga tovább Isten
kegyelmére. Arra a kérdésre, hogy az a pusztulás, azaz a sokak által
várt és megjövendölt „nagy csapás” miért nem egy pillanat, vagy „három
sötét nap” következik be, hanem eltart pár évig vagy pár hónapig, nos,
ennek ilyen okai is lehetnek:
1) hogy világosan kiderüljön, kik a felelősek és ki melyik oldalon áll;
2) hátha mégis észre térünk.
Az első pont napjainkban valósul meg. A maszkok egyre gyorsabban és
egyre alaposabban hullanak le. Vannak emberek, akik mögött szinte
láthatóvá válik már a Sátán patája és szarva. Mint például Bergoglio
mögött, aki egyenesen a Sátán házába látogatott és áldását adta a
következő 15 év célkitűzéseire, melyekben az egyre szigorúbb
születésszabályozás, a gender.mainstreamig és hasonló sátáni tervek
szerepelnek (lásd: az ENSZ most megszavazott Post-2015-Agenda tervét és
az antimodernist.org honlap Bergoglio, als Umweltguru című
tanulmányát). Vagy Merkel mögött, akinek klímaguruja ugyanaz, aki
Bergoglio „öko-enciklikáját” írta, és aki ígérgetéseivel az egész
lavinát elindította. Vagy azok mögött, akik az amúgyis megrokkant
Németországra éppen most az évek óta ismert autós botránnyal újabb
gazdasági csapást mérték, hogy még gyorsabban omoljon össze, ami Európa
gazdasági összeomlását is meggyorsítja stb.. Vagy olyan magyar
politikusok és „filozófusok” és újságírók mögött, akik szerint azt a
szót, hogy Európa, a kereszténység „súlyos bűnei”, mint például
inkvizíció, kereszteshadjárat, holokauszt, stb. miatt már kiejteni sem
szabad.
A második pont emberileg lehetetlen…
Elsősorban azért, mert az „észre térés” nem azt jelenti, amit a józan
gondolkodású világiak – akiknek száma azért látva a szörnyűségeket,
mégiscsak növekszik – hisznek, azaz egyfajta emberi megoldást, hanem
csakis a megtérést, bűneink felismerését, magvallását, és az ezt követő
megalázkodást és könyörgést Istenhez.
A pokol országútján című könyvem
Isten legfőbb parancsáról szóló fejezetében
ezt írtam: »De Isten hiába közölte világosan Mózesen keresztül népével
parancsait, ők újra és újra megszegték azokat, amivel nemcsak Isten
ellen vétkeztek, hanem puszta fennmaradásukat is állandóan veszélybe
sodorták. „Izrael fiai a többi nép között laktak, feleségül vették
lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak isteneiknek.
Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében.
Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről és a környező népek isteneinek
szolgáltak. Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom
királyának kezébe adta őket, akinek tizennyolc évig szolgáltak. Izrael
fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael
fiainak, Otnielt, Kenáz fiát, akinek vezetése alatt Izrael
diadalmaskodott az idegenek fölött. Így negyven évig nyugalom volt az
országban. Kenáz fia, Otniel halála után Izrael fiai újra azt tették,
ami gonosznak számít az Úr szemében.” (Bír 3,5-11) – és így tovább
oldalakon, vagyis évszázadokon keresztül, amikor csak a nevek és a
büntetés éveinek száma változott, de maga a történet lényege mindig
ugyanaz maradt. A zsidók, ha csak egy kissé is lankadt hitük – amint más
kisebbség bárhol, bármikor a történelem folyamán –, már nem bírtak
ellenállni környezetük szívó hatásának. Házasság és kereskedelem révén
kapcsolatba kerültek a szomszédos népekkel, s a keveredés kivédhetetlen
következményeként átvették azok isteneit, vallási szokásait, amivel
Isten legfőbb parancsa ellen vétkeztek. Isten ezért megtorlásul idegen
uralom alá vetette őket. A zsidók e járom alatt magukba szálltak,
bűnbánatot tartottak, és bocsánatért könyörögtek Istenhez. Az Úr erre
megkegyelmezett nekik, elöljárót adott nekik, egy erős, hozzá hűségesnek
maradt zsidó személyében, aki nemcsak az elnyomók ellen vezette
győzelemre népét, hanem az igaz hitre is visszatérítette őket. Így a
zsidók újra függetlenül, nyugalomban élhettek – amíg a jólétben megint
meg nem feledkeztek Isten parancsáról, újfent el nem árulták Őt, és
ezzel kezdődött minden elölről.«
A Szentírás telis-tele van Isten
figyelmeztetéseivel, melyek a maihoz hasonló helyzetre, azaz elsősorban
a választott nép istentagadásakor bekövetkező katasztrófákra
vonatkoznak. Williamson püspök utolsó kommentárjában – a
bajor olvasó levelére
reagálva – a mostani szituáció helyes megértéséhez a 105. zsoltárt,
annak is kiváltképp 34-45 verseit ajánlja átelmélkedésre: „Nem irtották
ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett. Összeadták magukat a
pogányokkal, és utánozták tetteiket. Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez
lett a vesztük. Saját fiaikat áldozatul adták és leányaikat a
démonoknak. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán
isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,
tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek. Az
Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett
számára.
A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk. Majd újra meg újra
megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaesetek
vétkeikbe. Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta
könyörgésüket. Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában
megváltoztatta szándékát.”
Nos, mai ismereteink szerint Európában
és a világon nem létezik olyan hiteles és alkalmas ember, aki Isten
előtt érettünk és a veszélyeztetett országokért eljárhatna. Aki az
európai népeket képviselve, azok nevében szólva, bevallhatná bűneinket.
Hiszen azok között, akik erre a szerepre hivatottak lennének, olyan
sincs, aki egyáltalán belátja, hogy miért is kapjuk a büntetést!
Hol van az a katolikus politikus, aki lelki szőrcsuhában, mezítláb és
nyakában a kereszttel elismerné mindazt a rengeteg bűnt, amivel Európa
Isten ellen vétkezett! Persze, ez elsősorban nem is a világiak feladata,
hanem a katolikus Egyház vezetőjének, elsősorban Krisztus
helytartójának, Péter utódának a feladata! De hát hol van ilyen?
Évtizedek óta nincs ilyen! És aki van, az együtt munkálkodik a
világiakkal a Sátán birodalmának a felállításán, csakhogy abban is
vezető szerephez juthasson.
Nekünk, magyaroknak mégis van, még ebben az elveszettnek tűnő időben is, megalapozott reményünk: A
mi országunk törvényes királynője ugyanis közbenjárhat értünk a
mennyben. Ő megvédelmezhet bennünket, ha kérjük őt, ha könyörgünk hozzá,
ha hűségesek maradunk hozzá. Köztudott, hogy sok prófécia nem
csak a „nagy csapásról” beszél, hanem arról is, hogy a Duna mentén
katolikus királyság alakul, amit nem pusztít el a beözönlő ellenség.
Akár hitelesek ezek a próféciák, akár nem: Amellett, hogy
erőért imádkozunk Istenhez, hogy Hozzá hűségesen kiálljuk mindazon
szenvedéseket, amiket ránk küld, imádkozzunk azért is, hogy Magyarország
Királynője, a mi Boldogságos Szűz Máriánk járjon közbe érettünk, és
ezért a szerencsétlen bűnös országért, ami ugyan sokat vétkezett, de a
többi nép között mégiscsak a legtöbbet tette – korábban is és most is – a
keresztény Európa védelméért.