Hamis próféta téved

Ferenc pápa az elnyomottak ellenállására szólított fel a megszorításokban érdekelt pénzügyi "gyarmatosítókkal" szemben, a pénz gátlástalan halmozását a "sátán trágyájának" nevezte, és a szegények "szent jogaként" beszélt a munkáról, a lakhatásról, és a földhöz jutásról. Ugyanakkor a keresztények közel-keleti üldözését genocídiumnak és "harmadik világháborúnak" aposztrofálta. Történt ez azt követően, hogy a Guardian szerint meghallgatta a Che Guevarás kabátban szónokló Evo Morales bolíviai elnököt. Egyetérteni látszottak abban, hogy ami itt folyik nagy összességében, az "tolerálhatatlan".

A pápa fontos dolgokban alkalmasint téved. Az erős szavai inkább aláhúzzák ezeket a tévedéseket, mert olyan ember benyomását erősítik, aki nem lát kellően mélyére a dolgoknak, és szenvedéllyel pótolja azt, amit értelemmel nem bír el -- ami felveti azt is, hogy jól képviseli-e a katolikus egyház érdekeit. "Keresztényellenes" harmadik világháborút vizionálni az ISIS, Irán, Szíria gyalázatos, ám különböző és teljesen más érdekű ténykedése nyomán (sokkal relevánsabb példája lehetett volna Kína), gyengíti az egyháznak a borzasztó humanitárius katasztrófa elleni fellépését. Vallásháborúról, kultúrák vagy civilizációk összecsapásáról, etnikai harcokról, sok mindenről lehet esetleg beszélni, de világháborúról...?

Hasonlóan, a pénz gátlástalan halmozását és a gyarmatosítást róni fel a pénzügyi szervezeteknek a híresen korrupt Vatikáni Bankkal, a katolikus egyház globális pénzügyi tranzakcióival, állami adókedvezményeivel, stóla-pénzeivel és Péter-filléreivel, egész történetével és vagyonával a háttérben minimum visszás, de ennél is fontosabb, hogy szemben a -- ráadásul láthatóan nem értett, és messze nem méltányosan kezelt -- IMF-fel, a katolikus egyháznak nem feladata a pénz professzionális halmozása és használata. Viszont a hit halmozásában, ami a feladata volna, nagyon nem jeleskedik, ami éppenséggel -- sőt éppen katolikus szempontból, ha koherensen érvel, szükségszerűen -- hozzájárulhatott a pápa által elítélt ragadozó "rendszer" kialakulásához. Kapitalizmusellenes és szociális demagógiával, valamint moralizálással pótolni azt, ami rendszerszerűen hiányzik Krisztus egyházából, és amit kétségtelenül megsínylett a világ, azt hiszem arra utal, hogy a pápa teljesen eltévesztette a házszámot, máshol kopogtat, mint kéne.

A látszólag jó szándékú habitus mögött tehát a problémák fel nem ismerése, illetve helytelen érvelés áll. A pápa szavainak a hatása a világ strukturális "reformjára" nem lesz nagyobb, mint egy befuccsolt sztrájké. A világ olyan szekuláris logika szerint működik, amelyben nem érv a heves moralizálás. Hatni rá csak a struktúra fejlődését irányító logikába illeszkedve lehet, amit egykor -- amíg a hit működött -- a kereszténység erkölcsi érdekeivel konform módon el lehetett végezni, sőt -- amíg a Pápai Állam a vagyona révén és a pápaság a világi hatalmi jogosítványaival közvetlen hatalmi tényező volt a világban -- egyenesen a kereszténység diktált. Mára a kereszténység -- részint a korrupt egyházaknak is köszönhetően -- kifogyott a komolyan vehető érvekből, ezért maradt a moralizálás és a szociális demagógia (még rosszabb esetben -- magyar szószékekről -- a pártpolitika). Hacsak a pápa nem akar forradalmárnak állni, ennek sem lehet komolyabb kifutása. A kérdés praktikusan az, hogy a Föld legnagyobb vallási közösségének vezetője hogyan használja fel a befolyását, avagy mire fecsérli el azt. Nyilvános, vad médiaszereplésekre öt perc hírnévért, vagy okosan építkezve a színfalak mögött, valóban elérve valamit e konkrét esetben akár a pü-i szervezeteknél.

De e szigorú szavakat éppenséggel a kereszténység Patyomkin-faluvá romlása fölötti bánat szüli. Ferenc pápa jól indult, de mára a felületes problémalátás és az ennek megfelelő teátrális gesztusok miatt súlytalanná vált, ez a legutóbbi beszéde pedig egyenesen inzultus az értelemmel szemben. A pápaság számára a kiút, ha van ilyen egyáltalán, valahol a két pápa -- az emeritus és az aktív -- tudásának egységében van. Kár, hogy nem beszélgetnek többet, ám mindenesetre szimbolikus (ironikus?), hogy ketten vannak.