Kedves magyar testvéreim! Államelnökünk
újévi
beszédében megemlékezett rólunk, bölcs öregekről, ezért veszem a
bátorságot, hogy – újév lévén - néhány szó erejéig a jövőbe tekintsek .
Bár Isten örök örömökre teremtett minket, mégis pillanatnyilag
mindennél jobban érdekel bennünket, hogy mit hoz a jövő, milyen lesz ez a
ma kezdődő, 2015-ös esztendő? Mivel én már végigéltem egy nagyon
hasonló időszakot, ezért pontosan tudom a választ, mert a történelem
megismétli önmagát! Bizonyára nagyon merésznek gondoljátok a
kijelentésemet. Nem tudom, hogy megérem-e 2016-ot, de ha igen, akkor
felelősségre vonhattok, ha tévedtem! A Szűzanya, ha meg akar
menteni egy népet, azt kéri, hogy építsenek számára egy kápolnát. Ezt
számtalan helyen meg is tették. Hogy csak Guadalupét említsem, ahol
kérésére azonnal felépítették, és Mexikóban 9 millió indián egy év alatt
megtért. 1939-ben a Szűzanya, - hogy meg tudja menteni Magyarországot, -
azt kérte Natália nővértől, hogy: „Az Egyház készítsen nekem helyet,
ahová kegyelmemmel leszállhatok, hogy onnét szólíthassam a bűnösöket
megtérésre, s a bűnbánat útjára az egész emberiséget.” De nem hallgattak
a nővérre, és én átéltem ennek szörnyű következményeit. És a Szűzanya
már hetvenöt éve vár a kápolna fölépítésére. Ha még ebben az évben
felszentelik az engesztelő kápolnát, csodálatos új élet virrad édes
hazánkra. Ha nem, minden, amit építettünk romba dől! Nem szeretném még
egyszer átélni a borzalmakat! Az engesztelőkápolna felépítésétől függ
országunk jövője! És én úgy kívánok nektek „Boldog Újévet”, hogy
kizárólag tőlünk függ, hogy mennyire lesz boldog ez az újesztendő! Itt a
cselekvés ideje! Arra kérnélek, hogy legalább beszélgessünk róla!
Szeretettel: Szabolcs atya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése