Negyvenéves a Veil-törvény
Különleges
módon emlékezett meg az abortusz engedélyezésének negyvenedik
évfordulójáról a francia parlament: a képviselők ünnepélyesen és szinte
egyhangúlag elfogadtak egy határozatot, amely kimondja, hogy a művi
terhességmegszakításhoz „minden nőnek joga van Franciaországban,
Európában és a világon”.
Minden
frakció vezetője aláírta a szöveget, amit aztán a nemzetgyűlés is
megszavazott november 26-án, az épp négy évtizeddel ezelőtti
abortusztörvényt megelőző heves parlamenti viták kezdetének
évfordulóján. Az 1974–75-ös szócsatákkal ellentétben ezúttal a megbékélés és az emelkedett hangulat volt a jellemző.
Catherine Deneuve
A
felszólalók többsége megemlékezett azokról a nőkről, akik a
legalizálás előtti időszakban belehaltak a tiltott abortuszokba. Olyan
ismert nők is szót kaptak – köztük Catherine Deneuve filmsztár –, akik negyven évvel ezelőtt részt vettek az abortusz engedélyezéséért folytatott harcban.
Csak heten nem szavazták meg az alkotmányos jog megerősítését. Közülük Jacques Bompard szélsőjobboldali
képviselő némi feltűnést keltett azzal, hogy verses formában kért
bocsánatot azoktól a gyermekektől, akik nem születhetnek meg.
Felszólalását a képviselők többsége erős tiltakozással fogadta: a
padsorok csapkodásával nyomták el a szónok hangját.
A most elfogadott határozat szerint „a
nőknek azon egyetemes joguk, hogy testükkel szabadon rendelkeznek,
elengedhetetlen feltétele a nők és férfiak közti egyenlőségnek és minden
fejlődő társadalom építésének”. A megelőzés és a szexuális oktatás meghatározó szerepének hangsúlyozásán túl a szöveg kimondja:
az államnak garantálnia kell, hogy a nők hozzáférjenek a minőségi
tájékoztatáshoz, a megfelelő fogamzásgátláshoz, valamint a biztonságos
és törvényes abortuszhoz.
Marisol Touraine
Marisol Touraine egészségügyi
miniszter szimbolikus jelentőségűnek nevezte a szöveg megszavazását
éppen akkor, amikor számos uniós országban ismét fellángolt a vita az
abortusz betiltásáról. A francia kormánytag szerint a reakciós
gondolatok felszínre törése miatt ébernek kell lenni, ugyanakkor – mint
emlékeztetett rá – Franciaországban az abortuszhoz való jog mára megkérdőjelezhetetlenné vált.
Az európai országok közül Franciaország viszonylag későn törölte el az abortusz büntethetőségét. A törvény elfogadtatása az akkoriban kizárólag csak férfiakból álló parlamenttel Simone Veil nevéhez fűződik. A jobboldali kormány egészségügyi minisztere a baloldali képviselők támogatásával, saját tábora ellenében vitte a javaslatot a nemzetgyűlés elé, amely akkor mélyen megosztotta a francia társadalmat.
Az
igazi fordulatot az jelentette, amikor 1972-ben egy bíróság nem ítélte
el azt 17 éves lányt, akire az ügyészség tiltott abortusz miatt
börtönbüntetés kiszabását kérte. Néhány hónappal később 331 orvos
ismerte el nyíltan, hogy rendszeresen végez abortuszt. Ezt követően
bízta meg Valéry Giscard d’Estaing államfő az egyik legnépszerűbb női politikust a törvény kidolgozásával.
„Nincs olyan nő, aki könnyű szívvel választja az abortuszt. Elég őket meghallgatni. Az abortusz mindig tragédia” –
érvelt Simone Veil a parlamenti vitát nyitó beszédében. Egyik
képviselőtársa egy formalinban tárolt magzatot tartott a magasba, s azt
kérdezte a minisztertől, hogyan tűrheti el, hogy az ilyen magzatokat
krematóriumba vessék. A holokauszttúlélő Veil, akit 15 évesen
családjával együtt deportáltak, de csak egyedül ő tért vissza
Auschwitzból, zokogva dőlt a parlamenti pulpitusra, de nem hátrált meg. 1974. november 29-én ellenzéki támogatással a francia nemzetgyűlés végül elfogadta az abortusztörvényt, amely 1975. januárban lépett életbe.
Azóta
évente átlagosan valamivel több mint 220 ezer abortusz történik
Franciaországban, a terhességek mintegy ötödét szakítják meg.
http://rejtettdolgok.blogspot.hu/2014/08/az-abortusz-hatasai.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése