Igazság Isten előtt
és Krisztus példája: ebből a két forrásból ered Szent Ferenc alázata,
akinek példáját ma sokan akarják követni a világban. - többek között
erről is beszélt adventi prédikációjában Cantalamessa atya, a pápai ház
szónoka:
„A
világ Ferencet követi, mert benne látja megtestesülni azokat az
értékeket, amelyekre vágyik: a szabadságot, a békét önmagunkkal és a
teremtett világgal, a testvériséget és az örömöt. Mi azonban egy olyan
tulajdonságáról beszélünk, amire a világ egyáltalán nem vágyik, csak
nagyon kevesen, de ami a felsorolt értékek mindegyikének a gyökere: ez
az alázat”.
„Amíg
az ember saját magához vagy másokhoz, a társadalomhoz méri magát, addig
sosem ismeri meg önmagát: hiányzik a pontos mércéje. Ferenc azonban
éppen ezzel a teológiai alázattal rendelkezett. Azt mondta: ’Az, ami egy
ember Isten előtt, az és semmi egyéb”.
Alázatosnak
lenni azt jelenti, hogy előbb Istenre tekintünk, és csak azután
magunkra. Az, ami megérintette Szent Ferencet, Isten alázata. „Ferenc
egy nagyon mély igazságot fogott föl Istenről, ami csodálattal kellene,
hogy eltöltsön, kedves atyák és testvérek, minket is: Isten alázat, mert
szeretet” – mondta adventi prédikációjában Cantalamessa.
„Isten
alázatának látható megnyilvánulását Krisztust szemlélve tapasztalhatjuk
meg, aki térdre ereszkedik tanítványai előtt, hogy megmossa lábukat. És
képzelhetjük, milyen piszkos volt a lábuk! Akkor pedig még jobban
megérthetjük alázatát, amikor a kereszt végső tehetetlenségére ítélve
tovább szeretett, anélkül hogy ítélkezett volna”.
Ferenc
megragadta az összefüggést Isten alázata és a megtestesülés között. Így
jövünk rá arra, hogy az alázat nem abból áll alapvetően, hogy kicsinyek
vagyunk, mert lehetünk kicsik anélkül is, hogy alázatosak volnánk.
„Az alázatosság abban áll, hogy kicsik vagyunk, de nem valamilyen szükségből, hanem szeretetből, hogy felemeljünk másokat”. Így tett Jézus, aki alázatossá lett, megtestesült.
„Az alázatosság abban áll, hogy kicsik vagyunk, de nem valamilyen szükségből, hanem szeretetből, hogy felemeljünk másokat”. Így tett Jézus, aki alázatossá lett, megtestesült.
Az
alázat új arca ezzel a szóval foglalható össze: szolgálat. Ahhoz, hogy
elsők legyünk, utolsóknak kell lennünk, és ha Isten alázat, akkor az
Egyháznak is alázatosnak kell lennie. Ha Jézus szolgálat, akkor az
Egyháznak is szolgálnia kell, szeretetből. „Azt hiszem, hogy az Egyház a
maga egészében túl sokáig mutatta meg a világnak Krisztus igazságát, de
nem eléggé és ugyanolyan világosan Krisztus alázatát”.
És
ezzel, Krisztus alázatosságával megszűnik az ellenségeskedés, felül
lehet emelkedni az előítéleteken és megnyílik az út az evangélium
befogadása előtt – fogalmazott második adventi prédikációjában a pápai
ház szónoka.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése