Az oroszországi bolsevista forradalom szorosan összefügg Vladimir Iljics
Uljanovval, akit Leninnek neveztek. 1870-ben született Szimbirszkben, a
Volga alsó folyásánál, olyan környezetben, ahova azok a démoni lények
vándoroltak ki éterikusan, akiket Rudolf Steiner az „Európai imagináció”
címü előadásában Görögország degenerált faunjainak és szatírjainak
nevezett. Ilyenek szállták meg az olyan embereket, mint Lenin. Amikor 17
éves lett, ifjúságának döntő eseményét élte át. Idősebbik bátyját
elfogták, elítélték és felakasztották, mert tagja volt annak a
terrorista szervezetnek, amely III. Sándor cár meggyilkolását tervelte
ki és végre is hajtotta. Ez az élmény Lenin életében nagy átalakulást
eredményezett. Most már tudta, hogy mit akar: forradalmár akart lenni.
Forradalmi munkáját már Kazánban, jogi tanulmányai folyamán elkezdte.
Ezért kizárták az egyetemről és majdnem egy évet ült börtönben. 1888-ban
professzionális forradalmárként került vissza, a cárizmus megdöntésének
eszméjétől megszállottan, hogy megbosszulja bátyját. Ezt később érte
el, amikor utasítására az egész cári családot agyonlőtték
Jekaterinenburgban.
Lenin áltudományának – amit később leninizmusnak neveztek – az volt a célja, hogy kialakítsa az „új embert”. Ha megpróbálunk erről megközelítő képet kialakítani magunknak, akkor érthetővé válik Rudolf Steiner kijelentése, amely szerint a bolsevizmus mögött a beavatásnak egy bizonyos formája rejtőzik, mégpedig olyan ellenbeavatásé, amely a mélységből, az apokaliptikus állat mélységéből nyúlik fel az emberi világba. Keresztény papoknak az Apokalipszisről tartott előadásciklusa során mondta, hogy Szórát démonai (ez a napdémon neve) a bolsevikok mögött álltak, hogy rajtuk keresztül hathassanak. Ebben is található utalás Gondisapur és az oroszországi bolsevizmus közötti kapcsolatra.
Itt az a kérdés merül fel, hogy miféle beavatottak voltak a bolsevikok, hiszen mind meggyőződéses materialisták és ateisták voltak. Bizonyára nem olyan beavatásról van szó, amely tudatosan nyitott utat azok felé a szellemi lények felé, akik ezt a beavatást létrehozták, hanem olyan, amely a beavatandókat teljesen én nélküli lényekké tette. Hogy hogyan működött ez a bolsevista ellenbeavatás, azt megfigyelhették azok, akik gyermekkorukat és ifjúságukat ebben a rendszerben töltötték el.
A Szovjetunió Kommunista Pártja különleges elv alapján épült fel, amely a hierarchia nomenklatúrájába való felemelkedést szigorúan szabályozta, és amelyet az infernális beavatás egyik fajtájaként lehet jellemezni. Minden magasabb pártcsoport minden alárendelttől megkövetelte az általuk megadott program teljesítését. Ez a program leírta a kommunista párt célját, amit az alacsonyabb szinten álló csoportnak teljesítenie kellett. Még a munka irányát is megszabták ezekben a programokban. Az utakat és egyes lépéseket azonban, amelyek a célok eléréséhez szükségesek voltak, átengedték a kivitelező csoportoknak. Ahhoz, hogy ezeket megtalálják és keresztülvigyék, szükség volt inspirációra. És ezeknek a céloknak a jellege, ami mindig ahrimáni volt, meghatározta aztán ezeknek az inspirációknak a jellegét is.
A mindenkori pártcsoport tagjainak együtt kellett kitalálniuk, hogy ezeket a célokat hogyan lehet a leggyorsabban és leghatásosabban keresztülvinni. Ehhez először is két lelki képességet kellett kifejleszteni. Az egyik képességet a minden érzelem nélküli és a végén teljesen lelkiismeretlen intelligenciának nevezhetnénk. Ezt a képességet a marxista nevelés során alakították ki, és következetesen fejlesztették. A másik képesség a bűnös akarat volt, amelyet semmi sem állíthatott meg a cél elérése felé vezető úton. Ezek a valódi beavatás ellenképei. Ezen a módon az emberi lélek közepét, a kedélyt és a lelkiismeretet fokozatosan elsorvasztották, és a hideg, a morál és a lelkiismeret iránt sohasem érdeklődő, szeretet nélküli intelligenciát összekapcsolták az akarattal, amely határtalan brutalitással teljesítette, amit névtelenül fentről, mint célt, megadtak. Ez volt a szóráti beavatás útja, amelyen keresztül a gonosz szellem teljesen eluralta az embert.
A program véghezvitele után következett a kontroll a párton keresztül. És aki ezen az úton bizonyította, hogy a legjobb és legeredményesebb szolgájuk, és aki ezzel kimutatta, hogy cselekedeteinek egyetlen rugója kizárólag a párt-feladat, azt előléptették a hierarchiában. Így a párt-hierarchiában felülről lefelé az egyik utasítás követte a másikat, lépésenként egyre nagyobb célokat írva elő, és ugyanakkor egyre gátlástalanabb cselekvést és egyre rafináltabb intelligenciát igényelve. Ezen keresztül az embereket egy ember alatti, tisztán ahrimáni-materialista intelligenciába, és egy bűnös, állati akaratba nevelték bele. Ebben a beavatásban a leghatásosabb hajtóerő az attól való állati félelem volt, hogy az illetőt bármikor eltüntethetik. És ez a félelem nem volt alaptalan. Mert aki a gonosz szóráti hatalmaknak ezen a beavatási útján képességeinek határára, az ahrimáni hatások felvételében pedig embertelenségének határára érkezett, az feleslegessé vált, és ez legtöbb esetben fizikai megsemmisítését jelentette. Az ilyen véres tisztogatások minden párt-rétegen átvonultak.
A rafinált intelligencia és az állati összekapcsolása az emberi közép teljes megsemmisítését jelenti. Ebben a középben, amelyben az emberi kedélyvilág, a meglepődés, az együttérzés és a lelkiismeret hangjának otthona található, ebben képződik az egyedüli erő, amelyből az individuális morál és a személyes felelősség a világban lévő dolgok iránti szeretettel összekapcsolódhat. Ez az a hely, ahol az énnek, az emberben levő szellem-énnek a feladata a lélek vezetése. A léleknek ilyen szellemmel teli és önálló vezetését, ahol a gondolkodás és a cselekvés emberhez méltóan össze van kötve, Rudolf Steiner a tudati lélekben való életnek nevezi. A bolsevizmus beavatása azonban oda vezet, hogy az emberi közép elpusztul, és ennek következtében énje nem tud kifejleszteni emberhez méltó gondolkodást és cselekvést.
Lenin áltudományának – amit később leninizmusnak neveztek – az volt a célja, hogy kialakítsa az „új embert”. Ha megpróbálunk erről megközelítő képet kialakítani magunknak, akkor érthetővé válik Rudolf Steiner kijelentése, amely szerint a bolsevizmus mögött a beavatásnak egy bizonyos formája rejtőzik, mégpedig olyan ellenbeavatásé, amely a mélységből, az apokaliptikus állat mélységéből nyúlik fel az emberi világba. Keresztény papoknak az Apokalipszisről tartott előadásciklusa során mondta, hogy Szórát démonai (ez a napdémon neve) a bolsevikok mögött álltak, hogy rajtuk keresztül hathassanak. Ebben is található utalás Gondisapur és az oroszországi bolsevizmus közötti kapcsolatra.
Itt az a kérdés merül fel, hogy miféle beavatottak voltak a bolsevikok, hiszen mind meggyőződéses materialisták és ateisták voltak. Bizonyára nem olyan beavatásról van szó, amely tudatosan nyitott utat azok felé a szellemi lények felé, akik ezt a beavatást létrehozták, hanem olyan, amely a beavatandókat teljesen én nélküli lényekké tette. Hogy hogyan működött ez a bolsevista ellenbeavatás, azt megfigyelhették azok, akik gyermekkorukat és ifjúságukat ebben a rendszerben töltötték el.
A Szovjetunió Kommunista Pártja különleges elv alapján épült fel, amely a hierarchia nomenklatúrájába való felemelkedést szigorúan szabályozta, és amelyet az infernális beavatás egyik fajtájaként lehet jellemezni. Minden magasabb pártcsoport minden alárendelttől megkövetelte az általuk megadott program teljesítését. Ez a program leírta a kommunista párt célját, amit az alacsonyabb szinten álló csoportnak teljesítenie kellett. Még a munka irányát is megszabták ezekben a programokban. Az utakat és egyes lépéseket azonban, amelyek a célok eléréséhez szükségesek voltak, átengedték a kivitelező csoportoknak. Ahhoz, hogy ezeket megtalálják és keresztülvigyék, szükség volt inspirációra. És ezeknek a céloknak a jellege, ami mindig ahrimáni volt, meghatározta aztán ezeknek az inspirációknak a jellegét is.
A mindenkori pártcsoport tagjainak együtt kellett kitalálniuk, hogy ezeket a célokat hogyan lehet a leggyorsabban és leghatásosabban keresztülvinni. Ehhez először is két lelki képességet kellett kifejleszteni. Az egyik képességet a minden érzelem nélküli és a végén teljesen lelkiismeretlen intelligenciának nevezhetnénk. Ezt a képességet a marxista nevelés során alakították ki, és következetesen fejlesztették. A másik képesség a bűnös akarat volt, amelyet semmi sem állíthatott meg a cél elérése felé vezető úton. Ezek a valódi beavatás ellenképei. Ezen a módon az emberi lélek közepét, a kedélyt és a lelkiismeretet fokozatosan elsorvasztották, és a hideg, a morál és a lelkiismeret iránt sohasem érdeklődő, szeretet nélküli intelligenciát összekapcsolták az akarattal, amely határtalan brutalitással teljesítette, amit névtelenül fentről, mint célt, megadtak. Ez volt a szóráti beavatás útja, amelyen keresztül a gonosz szellem teljesen eluralta az embert.
A program véghezvitele után következett a kontroll a párton keresztül. És aki ezen az úton bizonyította, hogy a legjobb és legeredményesebb szolgájuk, és aki ezzel kimutatta, hogy cselekedeteinek egyetlen rugója kizárólag a párt-feladat, azt előléptették a hierarchiában. Így a párt-hierarchiában felülről lefelé az egyik utasítás követte a másikat, lépésenként egyre nagyobb célokat írva elő, és ugyanakkor egyre gátlástalanabb cselekvést és egyre rafináltabb intelligenciát igényelve. Ezen keresztül az embereket egy ember alatti, tisztán ahrimáni-materialista intelligenciába, és egy bűnös, állati akaratba nevelték bele. Ebben a beavatásban a leghatásosabb hajtóerő az attól való állati félelem volt, hogy az illetőt bármikor eltüntethetik. És ez a félelem nem volt alaptalan. Mert aki a gonosz szóráti hatalmaknak ezen a beavatási útján képességeinek határára, az ahrimáni hatások felvételében pedig embertelenségének határára érkezett, az feleslegessé vált, és ez legtöbb esetben fizikai megsemmisítését jelentette. Az ilyen véres tisztogatások minden párt-rétegen átvonultak.
A rafinált intelligencia és az állati összekapcsolása az emberi közép teljes megsemmisítését jelenti. Ebben a középben, amelyben az emberi kedélyvilág, a meglepődés, az együttérzés és a lelkiismeret hangjának otthona található, ebben képződik az egyedüli erő, amelyből az individuális morál és a személyes felelősség a világban lévő dolgok iránti szeretettel összekapcsolódhat. Ez az a hely, ahol az énnek, az emberben levő szellem-énnek a feladata a lélek vezetése. A léleknek ilyen szellemmel teli és önálló vezetését, ahol a gondolkodás és a cselekvés emberhez méltóan össze van kötve, Rudolf Steiner a tudati lélekben való életnek nevezi. A bolsevizmus beavatása azonban oda vezet, hogy az emberi közép elpusztul, és ennek következtében énje nem tud kifejleszteni emberhez méltó gondolkodást és cselekvést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése