Ha fel akarjuk deríteni a bolsevizmus okkult forrásait, akkor a VII.
évszázadra kell utalnunk, arra a korszakra, amely összekapcsolódik János
Apokalipszisének 666-os számával. Rudolf Steiner szellemi kutatásai
alapján leírja a napdémonnak, a földalatti állatnak a támadását, melynek
az a célja, hogy az emberi fejlődést tönkretegye. Ezeknek az
érzékfeletti, okkult hatásoknak a következtében jött létre Bagdad
közelében a Gondisapuri Akadémia. Ott gyűjtötték össze – mivel
Justinianus minden görög iskolát bezáratott – egy fekete beavatott
segítségével, aki a napdémon eszköze volt, a Krisztus előtti
misztériumok ismereteit.
Ennek a tudásnak a segítségével akarták elérni „a tudati lélek tévútra vezetését”. Ezalatt azt értjük, hogy ami a tudati lélek fejlődéseként csak a III. évezred közepén kulminált volna, már a VII. évszázadban, vagyis extrém korai módon, és ezért éretlen és romboló formában jelent volna meg. Ezáltal akadályt gördítettek volna az egész én-fejlődés elé, ami az emberiség démonizálását eredményezte volna. Mert az emberek a VII. században még nem voltak felkészülve arra, hogy a tudati lélek erőit felvegyék. Az akkori európai lakosság tudata még egészen más volt. Teljesen azzal a hittel volt tele, amit a keresztény egyház terjesztett és kezelt. A szellemi tartalmakat az egyház vezetése kívülről közvetítette, és az akkori lelkek ezt hittel fogadták. Ez a lelki magatartás, megfelel az érzőléleknek. Az akkori időknek csak kevés képzett embere élt már a tudati lélekben, amely akkor a középkori skolasztikában érte el legnagyobb virágzását, azok, akik nem is annyira a nemesség körében, hanem inkább a kolostorokban és egyházi rendekben voltak megtalálhatók. Ebbe a tudati állapotba akarta a napdémon, mint kinyilatkoztatását, a tudati lélek erőit beleárasztani. Ezáltal – így írja Rudolf Steiner – minden további fejlődés lehetetlenné vált volna. Ezeket a célokat akkor nem tudta a napdémon keresztülvinni. Belsőleg a golgotai misztérium következményeként, külsőleg az iszlám fellépése miatt törtek meg, mindenesetre letörték a csúcsát.
E célok hatásait azonban még legyengült formájukban is követni lehet. A konstantinápolyi nyolcadik egyetemes zsinaton például 869-ben a keresztény hármasságból, amely szerint az ember szellemből, lélekből és testből áll, kettősséget hoztak létre, vagyis kimondták, hogy a testben lakó lélek csak néhány szellemi tulajdonsággal rendelkezik. Ebben is felismerhető a Gondisapuri Akadémia utóhatása. Mert a csak testre és lélekre redukált ember könnyebben válhat fogékonnyá a materializmusra. És itt van a gyökere a materialista irányzatú tudományosságnak, amely csúcspontját a XIX. században érte el.
A goetheanizmus és a szellemtudomány jelzi, hogy maga a tudomány nem materialista. A materialista tudomány azonban, mint végső konzekvenciát, létrehozta a marxizmust, és annak megvalósítását az oroszországi bolsevizmusban. Így közvetlen okkult-történelmi vonal vezet a Gondisapuri Akadémiától a bolsevizmusig.
Mindez még azzal is összefüggésben áll, hogy Oroszországban a XIX. század végén a vidéki népességben hasonló tudati állapot volt megfigyelhető, mint a középkori Európában. 1917-ben az orosz nép nyolcvan százaléka vidéken élt, és nem tudott sem olvasni, sem írni. Ezek az emberek érzőlelkükben tiszta ortodox-keresztény hitben éltek. A vékony intellektuális réteg elsősorban azokból állt, akikben jelen volt a tudati lélek, ezért emigráltak Párizsba, a tudati lélek középkori centrumába, amikor a bolsevikok hatalomra jutottak. Ebben a tudati állapotban a bolsevikok erőszakkal kényszerítették rá a lakosságra a napdémon által közvetített tudati lelket. A 666 impulzusa, ami Európában és Elő-Ázsiában a VII. században nem sikerült teljesen, 1917-től kezdve Oroszországban sikeresnek mutatkozott.
Ennek a tudásnak a segítségével akarták elérni „a tudati lélek tévútra vezetését”. Ezalatt azt értjük, hogy ami a tudati lélek fejlődéseként csak a III. évezred közepén kulminált volna, már a VII. évszázadban, vagyis extrém korai módon, és ezért éretlen és romboló formában jelent volna meg. Ezáltal akadályt gördítettek volna az egész én-fejlődés elé, ami az emberiség démonizálását eredményezte volna. Mert az emberek a VII. században még nem voltak felkészülve arra, hogy a tudati lélek erőit felvegyék. Az akkori európai lakosság tudata még egészen más volt. Teljesen azzal a hittel volt tele, amit a keresztény egyház terjesztett és kezelt. A szellemi tartalmakat az egyház vezetése kívülről közvetítette, és az akkori lelkek ezt hittel fogadták. Ez a lelki magatartás, megfelel az érzőléleknek. Az akkori időknek csak kevés képzett embere élt már a tudati lélekben, amely akkor a középkori skolasztikában érte el legnagyobb virágzását, azok, akik nem is annyira a nemesség körében, hanem inkább a kolostorokban és egyházi rendekben voltak megtalálhatók. Ebbe a tudati állapotba akarta a napdémon, mint kinyilatkoztatását, a tudati lélek erőit beleárasztani. Ezáltal – így írja Rudolf Steiner – minden további fejlődés lehetetlenné vált volna. Ezeket a célokat akkor nem tudta a napdémon keresztülvinni. Belsőleg a golgotai misztérium következményeként, külsőleg az iszlám fellépése miatt törtek meg, mindenesetre letörték a csúcsát.
E célok hatásait azonban még legyengült formájukban is követni lehet. A konstantinápolyi nyolcadik egyetemes zsinaton például 869-ben a keresztény hármasságból, amely szerint az ember szellemből, lélekből és testből áll, kettősséget hoztak létre, vagyis kimondták, hogy a testben lakó lélek csak néhány szellemi tulajdonsággal rendelkezik. Ebben is felismerhető a Gondisapuri Akadémia utóhatása. Mert a csak testre és lélekre redukált ember könnyebben válhat fogékonnyá a materializmusra. És itt van a gyökere a materialista irányzatú tudományosságnak, amely csúcspontját a XIX. században érte el.
A goetheanizmus és a szellemtudomány jelzi, hogy maga a tudomány nem materialista. A materialista tudomány azonban, mint végső konzekvenciát, létrehozta a marxizmust, és annak megvalósítását az oroszországi bolsevizmusban. Így közvetlen okkult-történelmi vonal vezet a Gondisapuri Akadémiától a bolsevizmusig.
Mindez még azzal is összefüggésben áll, hogy Oroszországban a XIX. század végén a vidéki népességben hasonló tudati állapot volt megfigyelhető, mint a középkori Európában. 1917-ben az orosz nép nyolcvan százaléka vidéken élt, és nem tudott sem olvasni, sem írni. Ezek az emberek érzőlelkükben tiszta ortodox-keresztény hitben éltek. A vékony intellektuális réteg elsősorban azokból állt, akikben jelen volt a tudati lélek, ezért emigráltak Párizsba, a tudati lélek középkori centrumába, amikor a bolsevikok hatalomra jutottak. Ebben a tudati állapotban a bolsevikok erőszakkal kényszerítették rá a lakosságra a napdémon által közvetített tudati lelket. A 666 impulzusa, ami Európában és Elő-Ázsiában a VII. században nem sikerült teljesen, 1917-től kezdve Oroszországban sikeresnek mutatkozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése