Medjugorjei üzenetek 2007. április

2007. április 2.
Drága gyermekek! Ne legyetek keményszívűek az Isteni Irgalmasság felé, amely oly hosszú időn át áradt rátok. Az imádságnak ebben a különleges idejében, engedjétek meg, hogy átformáljam szíveteket, s így segítségemre legyetek abban, hogy Fiam minden szívben feltámadjon, és Szívem győzedelmeskedjen. Köszönöm nektek!

Majd hozzátette: „Pásztoraitoknak szükségük van imáitokra.”

2007. április 25.
“Drága gyermekek! Ma újra a megtérésre hívlak benneteket. Nyissátok meg szíveteket. Ez az idő, amíg veletek vagyok, a kegyelem ideje; használjátok ki. Mondjátok: „Ez az idő a lelkemért van”. Veletek vagyok, és határtalan szeretettel szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Az egyházi év csúcspontja (Pater Schulz levele a bécsi hívekhez 2007 április havában)

Kedves Hívek! Az egyházi év csúcspontját, mintegy szent hitünk ünnepének legszentebbjét ünnepeljük „a nagy és szent héten”, vagyis nagyhéten és magán húsvétkor, amelyhez az Úr szenvedéseinek tisztelete végülis vezet. Ezért nem hiányzik még ezen időszak legkomolyabb és legszomorúbb óráiban, még magán nagypénteken sem, a szent liturgiában az egyik vagy másik utalás az előttünk álló húsvéti győzelemre. Hiszen az Úr megváltói műve nem a halállal, hanem a feltámadással, és végezetül dicsőséges mennybemenetelével végződik. A kereszt előtti nagypénteki hódolat egyik antifónája egészen csodálatosan fejezi ki ezt az érzületet: „Crucem tuam adoramus, Domine; et sanctam resurrectionem tuam laudamus et glorificamus: ecce enim propter lignum venit gaudium in universo mondo – Keresztedet imádjuk, Uram, és dicsérjük, s dicsőítjük szent föltámadásodat; mert íme e fa által jött az öröm az egész világra.”

Ezért kezdődik a szenvedés nagy hete virágvasárnappal, mely Krisztus-király-nap, de egyúttal a szenvedés első napja is. Az Üdvözítő földi életében e napon engedi meg először, hogy a nép királyként ünnepelje. A nép ujjongása közepette királyként vonul be a nagy királyi városba, hogy ott kínhalált szenvedjen érettünk. A tárgyalásán éppen ez a királyi bevonulása szolgáltatja majd a fő ürügyet az elítélésére. Ezért olyan fontos Pilátus számára a következő kérdés: „Te vagy a zsidók királya?” (Mt 27,11) És emiatt kezdődik éppen ezzel a Jeruzsálembe való ünnepélyes, nagyszerű bevonulással Jézus Krisztus szűkebb értelemben vett szenvedése. Az apostoloktól és tanítványoktól vezetve, a néptől kísérve fordul az Úr a szenvedés felé, hogy éppen azokat váltsa meg, akik ugyan most előtte hódolnak, de nemsokára magára hagyják, sőt „keresztre vele”-t kiabálnak feléje. A nép, a tanítványok és a mi számunkra azonban most ez az idő újabb alkalom, hogy Krisztushoz való tartozásunkat lelki pálmákkal a kezünkben Őt kísérve és követve megvallhassuk.
     A nagyhét virágvasárnap utáni első három napjának liturgiája az Úr szenvedésének közelebbi előkészületét szolgálja. Hétfőn Mária Magdaléna az Üdvözítőt a „temetése napjára” keni meg (evangélium: Jn 12, 1-9), kedden „szelíd bárányként viszik megölésre” (szentlecke: Jer 11,18-20), szerdán a véres vesztőhelyre lép.

A nagyhét utolsó három napját, nagycsütörtököt, nagypénteket és nagyszombatot, szívesen nevezik „Triduum sacrum – a három szent napnak”, az utolsó fokozatnak a húsvéti előkészülethez. Először az Úr keserű szenvedése áll előtérben. Eközben különösen az Üdvözítőnek az Olajfák hegyén történt szenvedését, kereszthalálát és a sírban eltöltött nyugalmát tiszteljük. Szomorúság, megbánás és halottsiratás tölti ki az imákat és az énekeket. És mégis, már ekkor mindig újra és újra kihallatszik ezekből Krisztus megváltói művének áldásthozó, kegyelemteljes oldala is, mint például a nagycsütörtöki első szentmisének ünnepében és magában a lábmosás ceremóniájában, aztán nagypénteken az „üdvöt egyedül bíró” kereszt előtti hódolatban, és nagyszombaton (sabbatum sanctum) a feltámadás és Urunk győzelmének vigília miséjében.      Tehát nagyszombat a valódi „szent sabbat”, az Úr szent (és második) nyugalmi napja. Éppen ezért kell ennek a napnak a hívek számára is az egyházi év legcsendesebb napjának lennie, melyen a húsvéti éjszakára készülnek fel (a „vigíliák vigíliája”-ra, „minden vigília anyja”-ra, ahogy Szent Ágoston ezt a napot nevezte), és magára a húsvéti ünnepre.      Egyébiránt régen ezt az egész hetet nem csak a „szent hétnek, a nagyhétnek, a szenvedés hetének”, hanem a „csendes hétnek” is nevezték. Aki tehát hivatali kötelezettségei, munkája mellett megteheti, ossza meg e legszentebb hetet a Megváltóval, mintegy ajándékozza neki e napokat, és még a legfontosabb húsvéti takarítást vagy más elfoglaltságot és munkát is helyezze háttérbe vele szemben – lelke hálás lesz érte.

http://www.katolikus-honlap.hu/0801/schulz.htm

2007. - A felebaráti szeretet éve - “Ami jót vagy rosszat teszünk felebarátunknak, azt Jézusnak tesszük!” 2007. április 1. 6-7.

26. Elsőpéntek, Elsőszombat és Elsővasárnap a Szentháromság hegyén.
A Szentírásból: elmélkedjük át Szent Pál apostoltól a “Szeretet himnuszát”! (1Kor. 13, 1-13)
Havi mottó: “Senkinek nincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja embertársaiért!”
Közös imaszándék: II. János-Pál pápával együtt kérjük az Irgalmas Szívű Jézust, hogy bocsásson meg az egész emberiségnek, különösen Európának!
Konkrét feladatunk: mondjuk bátran az elcsüggedt testvéreinknek: “Ne félj! Jézus Szeret téged!!!”
I. Nagyfalu: visszatekintő - lelkiismeretvizsgálat
Imádban, felelősséget érzel-e az egyházi és a világi vezetőkért? Minden reggel fél hét és hét óra között szoktál-e közbenjáró imát végezni segítségre szoruló testvéreidért? Az elmúlt hónapban követted-e az alázatos Jézus példáját? Képes vagy-e a lelki világosságra vezetni a lelki sötétségben élő testvéreidet?
A Szentháromság hegyén kapott tanításokat gyakorlatba teszed-e? Óvatos vagy-e az emberekkel, gondolva arra: nem biztos, hogy mindenki a javamat akarja? Kizártad-e vagy befogadtad-e Istent az életedbe? Konkrét, segítő szeretettel viszonyulsz-e reádszoruló testvéreidhez? Beismered-e bűnös voltodat és kéred-e minden nap alázatos lélekkel Isten Végtelen Irgalmát? A megaláztatásokat erős lélekkel el tudtad-e fogadni és fel tudtad-e ajánlani a bántalmazóid megtéréséért?

II. Nagyfalu - jelen
A mennyei Atya tanítása, 2007. április Virágvasárnapjára
Drága mennyei Atyánk! Már több mint 2 éve annak, hogy minden hónap elsővasárnapján összegyűlünk a Szentháromság hegyén, azért, hogy közös engesztelő imáinkkal, áldozatainkkal… megörvendeztessünk Téged, ebben a kis hitű világban! Együtt kérünk, hogy isteni Igazságosságoddal ne büntesd meg az emberiséget! Együtt kiáltunk Hozzád, Istenünk, Irgalmadért, az egész emberiség nevében.
A mennyei Atya válasza: “Kedves Teremtményeim! Ti, akik eddig örömömre voltatok, azt kérem tőletek, hogy ezután is tartsatok ki Mellettem! Nagyon örülök annak, hogy együtt ünneplitek meg a Húsvétot, Jézus Feltámadását! Nem az Én Akaratom volt, hogy eddig, különböző időben tartottátok meg a Húsvétot! Ti, emberek akartátok így! Ha a jövőben is örömömre akartok lenni, munkálkodjatok azon, hogy a Húsvét megünneplése, ezután is egy időben maradjon! Örömömet lelem abban, ha nem vagytok megosztottak! A megosztottság csak az Ellenségemnek és a követőinek tetszik.
II. János-Pál pápa, amíg a Földön élt, az egységért munkálkodott. Jelenleg, ha kéritek, az Égből segít nektek, hogy ti is szeretet-egységben legyetek mindenkivel. Legyetek mindig annak a tudatában, ti, mindannyian az Én gyermekeim vagytok. Én azért küldtem Jézust hozzátok, hogy visszavezessen titeket az Atyai Házba.
Sajnos, 2000 évvel ezelőtt megölték Jézust, mint hogy hallgassanak Rá. Jelenleg, amikor már betelt a pohár, az emberiség bűnei miatt, még megadom Szentlelkem kiáradása által azt a rendkívüli kegyelmet, hogy akik csak akarnak, megismerjenek és megszeressenek Engem! Tudnotok kell, akik ezek után is ellenállnak ‘Nagy Szeretetemnek’, azok végleg el fognak szakadni Tőlem! Akik Mellettem döntenek, azok még a ti időtökben, a Mennyországot fogják megtapasztalni a Földön. Nagyon kérlek benneteket, sokáig ne várjatok a megtéréssel, nehogy túl késő legyen! Előre tudomásotokra hozom, Szentlelkem visszautasítása után, már nem lesz több alkalom a megtérésre!!!
Most azt kérem tőletek, ki-ki ott ahol él, kis csoportokban gyűljetek össze engesztelő-imában, csütörtökönként és vasárnaponként, ha lehet az Oltáriszentség előtt és egy megáldott Kereszt mellett. Megígérem nektek, ha ezután, akár lélekben is együtt kéritek isteni Irgalmamat, minden nap, délután 3 órakor, sok kegyelmet fogok adni az egész emberiségnek és ti erősek fogtok maradni a nehéz időben is! Jézus az életét is feláldozta értetek azért, hogy szabaddá váljatok a bűntől! Ti, a saját lelketek és a lelkek megmentéséért megtesztek-e mindent? Ne sajnáljátok, még az életeteket is feláldozni Értem, mert ezáltal megnyeritek az Örök-Szeretetet, az Örök Életet! Édesatyai áldásom adom rátok!”

Az Úr Jézus üzenete, 2007. április Nagycsütörtökére
“Béke legyen veletek! Így köszöntöttem apostolaimat majdnem 2000 évvel ezelőtt! Béke legyen veletek! Így köszöntelek benneteket is, akik az utolsó idők apostolai vagytok! Örülök, hogy összegyűltetek a Szentháromság hegyén, annak emlékére, amikor megalapítottam az Oltáriszentséget és a Papság szentségét, hogy ‘ilyen módon’ is veletek maradjak addig, amíg vissza nem térek hozzátok a Földre, megdicsőült Testemben. Sajnos, egyre többen vannak az Egyházamban, akik nem hisznek az Oltáriszentség-i Jelenlétemben! Ti, ne tartozzatok azok közé! Tudnotok kell, Én soha nem foglak elhagyni titeket! Ezután, elsősorban a Szentlélek fog tanítani benneteket! Én is fogok szólni hozzátok nagyobb ünnepeken vagy nagy változások előtt. Soha ne felejtsétek el: Én nagyon szeretlek benneteket! Akik hisznek Bennem, azok egy szép világot fognak megélni hamarosan! Azért kértem tőletek az elsőcsütörtöki Szentségimádást, hogy Engem imádva az Oltáriszentségben, várjatok vissza a Földre! Az Utolsó Vacsora után, amikor Júdás már elárult Engem, azt mondtam a Getszemáni kertben alvó apostolaimnak: nem tudtok ébren maradni Velem még egy órát sem?
Most azt kérem tőletek, hogy legyetek éberek, mert elérkezett számotokra ‘az utolsó óra’, amelyben vagytok! Azért engedem meg, hogy ti is éljétek át a lelki sötétséget és a szenvedést, hogy ezáltal még jobban hasonlítsatok Hozzám! Soha ne csüggedjetek el, mert Én minden helyzetben veletek vagyok és megsegítelek benneteket! Jelenleg, ti nem láttok Engem, de Én, Aki köztetek vagyok, látlak titeket és Értem végzett munkátokat is. Tudjátok meg, hogy örömömre vagytok, akkor is, ha nem vagytok mindenben még tökéletesek! Én nem várom meg, amíg szentté váltok, Én most szeretlek benneteket, úgy ahogy vagytok! Most elköszönök tőletek: Békességem maradjon veletek!”

Az Úr Jézus tanítása, 2007. április Nagypéntekére
“Örömmel mondom nektek, ti, az Én, Isteni Irgalmasságom, Szeretet gyermekei vagytok! Mondjátok el mindazoknak, akikkel találkoztok, akik Isteni Irgalmasságomat elfogadják, azok meg fognak menekülni! Kérlek benneteket, ezután, vegyétek még komolyabban az engesztelő hivatásotokat!
Tudjátok meg, az egész világ elpusztulna, ha nem lennének gyermekeim, akik minden körülmények között hűségesek Hozzám! Az Én visszajövetelem előtt az egész emberiség meg kell tisztuljon! Előre megmondom, ez fájdalmas lesz mindenki számára. De tudnotok kell, a tisztulásra szükségetek lesz mindannyiotoknak! Enyéim ne féljenek a tisztulástól, mert ‘abban az időben’ meg fogják kapni a kegyelmeket, hogy kibírják. Jelenleg, jobban figyeljetek oda az idők jeleire, a körülményeitekre és aszerint döntsetek.
Ti, ne akarjatok minden áron mindenkinek megfelelni. Ha, mégis csak az emberek elvárásaira figyeltek, akkor nem foglak tudni felhasználni titeket az emberiséget megmentő Isteni Tervemben. Szeretettel elfogadott és felajánlott szenvedéseitek sok ember megtérésére szolgált! Vigyázzatok és imádkozzatok, mert a Gonosz Lélek veletek is el akarja hitetni azt, hogy még van idő és ráértek a teljes megtéréssel. Én, most azt mondom nektek: elérkezett az idő!!! Hamarosan visszatérek hozzátok a Földre.
Sajnos a közeljövőben is szomorúan fogjátok megtapasztalni, az emberiség nagy része, nem akarja elfogadni az Én Igaz Tanításaimat. A jövőben, a Szentlélek Isten fogja vezetni az imacsoportokat, a Szentháromság hegyén, azért, hogy az utolsó időben, a Gonosz félre ne vezessen benneteket! Kérlek titeket, a verseny vége felé ne lankadjatok el! Bátorításul mondom nektek, ha Mellettem maradtok mindvégig, ne féljetek senkitől és semmitől, mert végül az Én Szent Szívem és Mária Szeplőtelen Szíve - veletek együtt - győzni fog! Megáldalak benneteket a teljes megtérés kegyelmével!”

Szűz Mária tanítása, 2007. április Nagyszombatjára
“Tudjátok meg, hogy számomra, a Húsvét előtti napok voltak életem legnehezebb pillanatai. Amikor Szent Fiam a sírban volt, egészen a Feltámadásáig, az az idő, egy örökkévalóságnak tűnt a számomra. Ez idő alatt, a lelkem mélyén bizakodva vártam, hogy beteljesedjen Isten győzedelmes, Szent Akarata! Szent Fiam Feltámadása teljesen meggyőzött Engem arról, hogy mindaz ami jó és ‘Aki Jó’, elpusztíthatatlan. Most azt kérem tőletek, hogy csendben éljétek át Velem együtt azokat a fájdalmas órákat. Meglátjátok, jó hatással lesz a lelketekre!
Ma, gondolkozzatok el azon, vajon ti megtettétek-e mindenben Isten reátok vonatkozó Szent Akaratát? Ha ezen a területen hiányosságotok van, ne holnap, hanem ma kérjetek Istentől bocsánatot! A jövő vonatkozásában mondom nektek: ne féljetek, mert Én mindig veletek fogok maradni! Ezután, egészen konkrétan, a Szentlélek fog felkészíteni titeket az Ő kiáradására és Szent Fiam visszajövetelére! Azért mondom, hogy örüljetek, most is rendkívüli módon vagyok veletek! Édesanyai áldásom adom rátok!!!”

A Szentlélek üzenete, 2007. április 15-ére, az Isteni Irgalmasság vasárnapjára
“Én a Szentlélek Isten vagyok, az Atyának és a Fiúnak a Lelke, aki ezen a helyen, mint a Szentháromság harmadik Személye szólok hozzátok! A Szentháromság-Egy Isten Akaratából, a templom tornyában lévő kicsi harang hangján üzenem nektek: nyissátok meg a szíveteket Isten Végtelen Irgalmassága előtt és minden nap tartsatok bűnbánatot! A Szentháromság - Egy Isten be akarja gyógyítani a bűnöktől megsebzett szíveiteket, ha a bűnbánat által visszatértek Hozzá. Ha ezután meghallod, bárhol is a templomok harangjának a hangját, jusson eszedbe: ‘Isten Szeret téged és Irgalmazni akar neked is, szegény bűnösnek!’ A bűnben élőknek azt üzenem: ‘álljatok meg a bűn útján, hogy az örök pusztulásba ne jussatok és kérlek benneteket induljatok el a megtérés útján, hogy Isteni Irgalmasságunk által megmeneküljetek!”

III. Nagyfalu - előretekintés májusra
Mikor lesznek az engesztelések a Szentháromság Hegyén, 2007. májusától?
1. Minden hónapban: elsejétől - kilencedikéig; azután minden csütörtökön és minden vasárnap délután 15 órától!
2. Minden elsőcsütörtökön: 12-17 óráig!!!
Közös imaszándék lesz: a kilencedben, azután Hétfőn, Szerdán és Pénteken elvégezzük a szabadító imát önmagunkért és az engesztelő közösségünkért, arra a szándékra, hogy a Gonosz Lélek Terve megsemmisüljön és a Szentlélek Isten Terve megvalósulhasson bennünk és általunk! (’Imák nehéz helyzetben’ című imafüzetből végezhetjük.)
Konkrét feladatunk lesz: engedelmeskedjünk a Szentlélek indításainak és tiltásainak!
Házi feladat áprilisra:
Minden nap, délután három órakor, ha lehet, végezzük el az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét!
Ha dolgozunk, minden nap, d.u. három órakor mondjuk el a tökéletes bánatimát:
‘JÉZUSOM SZERETLEK! BOCSÁSS MEG NEKEM ÉS AZ EGÉSZ EMBERISÉGNEK!’

Bangha Béla: A “szeretet vallása” és a “harcos kereszténység”

Bizonyos oldalról állandóan szemünkre hányják, hogy midőn keresztény világnézetünket védelmezzük, megfeledkezünk a kereszténység erkölcsi alaptörvényéről: a szeretet parancsáról. Azt hisszük, így írják, hogy akkor vagyunk jó keresztények, ha gyűlöljük a másvallásúakat, elsősorban persze a zsidót s ugyanakkor, mikor szeretetet hirdetünk, gyűlölködő antiszemitizmust űzünk. Kérdem tehát szeretettel: mi ez irányban a korrekt s a kereszténység szelleméhez leginkább méltó felfogás?

A kérdés határozottan a legaktuálisabbak egyike. A sajtó egy része ugyan, mely a katolicizmus belső megerősödésétől s éppígy az antiszemitizmustól érthetően fél, szeretné a kérdést sommásan elintézni s tagadhatatlanul mesteri műfogással minden katolikus önvédelmi harcot vagy társadalmi szervezkedést egyszerűen a „szeretet vallásának” nevében szeretne leütni. Újságjaink — igaz, hogy 90%-ban érdekelt fél — állandóan a legszörnyűbb felháborodás hangján oktatják ki sokathívő olvasóikat, hogy csak egy bűn igazán nagy bűn a bűnök egész lajstromában: a „harcos” kereszténység s az ó- és közép- és az újkornak csak egy nagy megtévelyedése volt: az antiszemitizmus.

Akik azonban meg szokták maguknak engedni a luxust, hogy hébe-hóba nem az érdekelt lapok agyával, hanem a magukéval gondolkozzanak, hamar észreveszik, hogy ebben a szoriteszben sántikál a konklúzió. Valami logikai megcsuszamlás, vagy szofizma van benne, ha egy nem, hát legalább kettő, de három bizonyosan.

Mert először is ki beszél arról, hogy pl. az antiszemitizmus mások vallása ellen tör? Ki bántja a zsidók vallását, tanait, szertartásait? A zsidó vallást minden keresztény, eo ipso hogy keresztény, természetesen tévedésnek tartja: tárgyilag indokolatlan szembehelyezkedésnek Krisztussal s a keresztény kultúrával. De a merőben vallási tévedést ma senki sem szokta üldözni; ezt a szemita sajtó sem állította soha. Tehát csak tessék szépen kikapcsolni az egész vallási kérdést az antiszemitizmusból, mert az antiszemitizmus a zsidóságnak nem vallási, hanem egészen más ügyei ellen irányul. Vallási antiszemitizmus volna pl., ha mi is éppoly gyűlölködő hangon írnánk az ő hittételeikről, szertartásaikról, zsinagógáikról stb., ahogy ők írnak a mi papjainkról, a mi hitéletünkről és egyházi ügyeinkről.

Érdekes, hogy ugyanazok hangoztatják az antiszemitizmus undokságát, akik tele tüdővel harsogtatják az antiklerikalizmus jogosultságát. Pedig az antiszemitizmus elsősorban szociális önvédelmi harc, míg az antiklerikalizmus cégére alatt a szemita sajtó állandóan a kereszténység vallási intézményeit támadja; hogy csak néhányat említsünk: a pápaságot, a katolikus egyház személyi és belügyeit, dogmáit, szertartásait, fegyelmi, közigazgatási, sőt hitbuzgalmi életét, szerzetességét stb.

Mi azonban vallási antiszemitizmust nem űztünk soha s nem is akarunk űzni, éppen azért, mert keresztények vagyunk, s a szeretet vallását nem csak hirdetjük, de követjük is.

*

A vallási kérdés kikapcsolása után azonban megmarad az a súlyosabb, komolyabb kérdés: egyáltalában szabad-e akár társadalmi, akár erkölcsi téren bizonyos határozottsággal, erővel, kikényszerítő törekvéssel kelni ideáljaik védelmére? Szabad-e a katolicizmusnak szervezkedni s harcot viselnie az ellenségei ellen, akik bizonnyal nem csupán zsidók, hanem egyéb felekezetűek, sőt véletlenül katolikus bejegyzésűek is lehetnek? Nem ütközik-e bele ez a szervezkedés és harc a kereszténység szeretettörvényébe?

A felelet, azt hisszük, igen egyszerű. Minden rendezett szeretet elsősorban önmagunknál kezdődik, s ha mindenkit kell is szeretnünk, előbb kell szeretnünk a hozzánk közelebb állót, az érdemest, a megtámadottat, a jót, mint a kívülről rosszakaratúan támadót. S itt szükségképp elő fog állani a helyzet, hogy a szeretet kollíziójában esetleg meg is kell fenyítenünk, ártalmatlanná kell tennünk a javíthatatlan rosszat. Ezért font Krisztus is, a szeretet parancsának első hirdetője, ostort a kufárokra s nevezte el „viperafajzatnak” a cselszövő farizeusokat. És ezért mondta, hogy „nem békét jött hozni a földre, hanem kardot”. (Mt. 10, 34.) A „harcos kereszténység” gondolata tehát, az „ecclesia militans”, egyenesen krisztusi gondolat: az egyetlen ésszerű és egyetlen lehetséges ott, ahol a jónak ellenségei vannak, akiken a jó szó nem fog.

Ezzel szemben nem lehet azt hangoztatni, hogy a kereszténység pozitívum, tehát az anti- nem tartozhat programjába. Mert igenis, minden pozitívum egyúttal negatívum is: a negáció negatívuma. Minden kereszténység építés: tehát szükségképp lerombolója a destrukciónak (még ha azt némelyek progressziónak nevezik is). Szeretet; tehát harcüzenet a gyűlölet szellemének. Szelíd erkölcsiség; tehát küzdelem az erkölcstelenség ellen. A tisztaság kultúrája; tehát szervezkedés a piszok leküzdésére. Szóval a kereszténység lényegében harc és lényegében szeretet. És ezért van szükség a szeretet mellett s a szeretet nevében harcos kereszténységre és ecclesia militans-ra.

Mármost ami névleg a zsidóságot illeti, csakugyan rút igazságtalanság, ha valaki minden zsidót rossznak tart, vagy ha az rossz is, gyűlölködik vele. Ezt a kereszténység valóban nem engedi meg. Azonban különbséget kell tennünk gyűlölködés és a zsidó túlsúly elleni indokolt védekezés között.

Először igenis valláserkölcsi okokból. A szemitizmus, mely egykor Krisztust a keresztre verte, máig sem tette le gyűlöletét Krisztus és az ő Egyháza ellen. A materialisztikus zsidó világnézet, ahol csak érvényesül, lerontja a keresztények vallási életét s erkölcsi konzervativizmusát. Az üzleti és szexuális tisztességtelenségnek — ezt kimutatta Werner Sombart s igazolja a bűnügyi statisztika — főhordozója s terjesztője — hiába, ez így van — mindenütt a zsidóság. A keresztény vallás legszögesebb ellentétje, legádázabb gúnyolója az ókortól napjainkig, a farizeusoktól Anatole France-ig és Jászi Oszkárig a zsidók. Nem mondjuk, hogy minden bajnak a kereszténységen belül a zsidóság az oka; ez sehogy sem volna igaz: épp annyit, ha nem többet, ártott nekünk a keresztény testvérek torzsalkodása s a saját letérésünk az igazán erőssé és egységessé tevő katolikus hitélet útjáról; de azért a zsidóság keresztényellenes munkája még mindig van olyan erős, hogy vele szemben a legelszántabb védelmi és létfenntartási küzdelmet kelljen vívnunk.

Ezt a védekező irányú „antiszemitizmust” (megvalljuk, hogy ez a szó nekünk sem tetszik, mert nem fejezi ki teljesen a helyes fogalmat) a kereszténység régóta akceptálta. A zsidók egyéni szabadságának őre ugyan a keresztény népekkel szemben — bármily szokatlanul hangzik, de úgy van — az Egyház volt; de ugyanakkor az Egyház óvta a híveket a zsidóság előnytelen befolyásaitól. Ez az óvás a középkorban a zsidóság lokális és társadalmi elkülönülésében, valamint ama kánonjogi intézkedésekben nyilvánult meg, melyek pl. eltiltották a keresztény híveket a zsidókkal való együttlakástól (főleg természetesen a házasságtól); keresztény cselédeknek nem volt szabad zsidóknál szolgálniuk (ma is hány cseléd megy zsidó családoknál erkölcsileg s vallásilag tönkre!), keresztényeknek, főleg nőknek tilos volt zsidó orvosok igénybevétele (érthető erkölcsi okokból) stb.

De a keresztény szemponton kívül más szempontokból is magától értetődő a szociális antiszemitizmus jogosultsága. A legnagyobb nemzetgazdászok, bölcselők, államférfiak bizonnyal nem ok nélkül állapították meg oly megdöbbentő egyöntetűséggel, hogy a zsidóság terjeszkedése minden mélyebb járatú kultúrának megölője. Ismeretesek pl. azok a zsidóságra nézve nagyfokúan kompromittáló nyilatkozatok, melyek egy Napoleon, Bismarck, Goethe, Mommsen, Schopenhauer, Kant, Hegel, nálunk Trefort, Kölcsey s elsősorban Széchenyi István ajkairól elhangzottak. A legnagyobb magyar pl. elveszettnek tartotta az országot azon pillanattól kezdve, melyben a zsidóság emancipáltatik s ezzel úrrá lesz az országban. (Merthogy ez a két utóbbi momentum szétválaszthatatlanul együtt fog járni, azt Széchenyi nagy szelleme teljes biztossággal előre látta.) Nem is csoda. Ez az ateizmusból és materializmusból fakadó aggálytalanság, a betegessé fokozódott önzés és fajtalanságra hajló élvezetvágy, a zsidó szexuális túlingerlékenység és mindezzel keverten az ügyes kereskedői és érvényesülési szellem — mindez pillanatnyi külsőséges kultúrát teremthet ugyan, de hamar dekompozícióra, csömörre, elerőtlenedésre és bomlásra vezet. (Ezért is olyan nagy a zsidók közt az őrültek, a nemibetegek és az öngyilkosok száma.)

A népek önvédelmi, létfenntartási ösztöne szüli meg tehát állandóan a szociális antiszemitizmust azoknál is, akik minden „klerikális” befolyástól ég s földnyire vannak. (S épp ezért is mond valótlant a sajtó állandóan, midőn az antiszemitizmust tisztára „klerikális” és „felekezeti” okokra szeretné visszavezetni.)

Feleletünk tehát erre a kérdésre: filo- vagy antiszemitizmus? — csak ez lehet: egyik sem, ha antiszemitizmus alatt mást értünk, mint: védekezést, szociális és valláserkölcsi ellenállást s a saját vallásukban rejlő hatalmas lelki energiák független, szabad kifejlését. Az embert ne bántsuk, akármi a világnézete; más vallásához semmi közünk, de ami a magunké, abban védekezzünk: mentesítsük magunkat a dekompozíció bomlasztó csíráitól, még ha ez a mentesítő, védelmi akció harcba is kerül. Ez az egyedül ésszerű és egyedül lehetséges és épp azért keresztény szempontból is egyedül elfogadható álláspont.

Hogy ez a felfogás nem nagyon tetszik azoknak, akik a kereszténységet meg tudnák fojtani egy kanál vízben, hogy pl. (nem szólva a fékevesztett kereszténygyűlölet lapjairól) a Pesti Hírlap és társai állandóan izgatnak a létfenntartó antiszemita védekezés jogosultságával szemben — cseppet sem csodálatos. Végtére ez csak élelmesség és ravaszság, ez pedig a szemitizmusnak szembeszökő tulajdonsága.

Természetes, hogy őszerintük a kereszténység csak akkor lesz igazán a „szeretet vallása”, ha hagyja magát szép csendesen és ellentmondás nélkül a falhoz szorítani. (Édes Istenem, micsoda szeretet is az, amikor valaki még azt sem engedi meg, hogy a falhoz szorítsák, a vagyonát elvegyék, a becsületét tönkretegyék, az embereit pellengérre állítsák, az intézményeit megrugdossák és megnyomorítsák!) „Az egyházat tűzzel-vassal kellene kipusztítani a föld színéről”, írják ők; de ez ellen felszólalni, a vágást parírozni, tiltakozni és védelemre szervezkedni: hisz ez gyűlölet és zsidózás! Ni, ezek a „harcos keresztények”, milyen furcsán tartják meg a „szeretet vallását”: szeretetet hirdetnek és nyársra szeretnének húzni minden „másképpgondolkozót” (mert hiszen — védekeznek!); Krisztussal kérkednek, és azt hiszik, hogy „annál jobb katolikus valaki, mennél inkább gyűlöli a zsidókat” (mert nini: elítélik a zsidók túlkapásait).

Nos, a kusza mondások és gáncsvető szofizmák terén örökre mesterek maradhatnak a kereszténység ellenségei, de azért a keresztény népek szociális és vallási önvédelme is örökre jogosult marad, még ha azt antiszemitizmusnak nevezgetik is odaát ugyanazok, kik az „egyházához ragaszkodó keresztény” helyett forgalomba hozták a „klerikális” elnevezést.

A kereszténység a szeretet vallása, igenis, és ezt az ellentáborból jövő kioktatások előtt is tudtuk mindnyájan; de ez a szeretet nem jelentheti azt, hogy a mi hitvallásunk gyáva nyulak és örökké meghátráló vénasszonyok pipogya világnézete legyen. 

(amdg.betiltva.com)