manduriai Debóra által

2000. február 7.

Késő éjszaka van, s én egyedül engesztelő virrasztást tartok.

J. „Kedves mátkám, légy áldott!"

D. „Ó, édes Uram, imádunk Téged!"

J. „Azért jövök, hogy megmutassam neked Szeretete­met és végtelen gyengédségemet! Azért jövök, hogy te visszahívhasd az embereket, mindenkit, különösen „a becstelenség munkásait!"! A Kinyilatkoztatott Bölcsességgel kiáltok „SOS-t" mindazoknak, akik a sötétségbe és a homályba akarták börtönözni magukat!

Leányom, buzdítsd arra az embereket, hogy utasítsák vissza tudatosan mindazt, ami lerombolhatja barátságu­kat a megtestesült Istennel, aki hozzád szól és feltárja előtted irgalmas Jóságát!"

D. Jézusom, a gyengéd szeretet Mestere, imádkozni fogok, hogy az emberek ellenkezése engesztelő himnusszá változzon!"

J. „Úgy legyen! Maradj Bennem! Később visszatérek hozzád azokért a lelkekért, akik a királyi palotáim lettek, s akikben megpihenhetek!"

2000. február 12.

Az egész testem olyan, mintha egy tövises csipkebo­korban vergődne. Nincs olyan része, amely ne fájna.

Édes, drága Uram, én Neked ajánlom szenvedései­met, elégtételképpen minden bűnömért és az egész em­beriség bűneiért! Kérlek, fogadd el őket túláradó irgal­madban, és adj nekem egyenes, tiszta lelket! Dicsőség neked, Uram és Megváltóm!

Hirtelen előttem terem Jézus.

J. „Eljöttem hozzád, lelkem! Vigasztalj meg úgy, hogy gyakran ajánlod Nekem szenvedésedet!"

D. „Milyen szomorú vagy, Uram!"

J. „Szívem a fájdalom szakadéka; annyi teremtmény rohan a vesztébe Szent Nevemet káromolva és átkozva! Neked a hasznodra válik, ha felajánlod, amit csak tudsz! Legalább te ne térj el előírásaimtól!"

D. „Nem vagyok benne biztos, hogy eleget tudok szen­vedni! Néha fellázadok, és nagy-nagy űrt érzek a szívem­ben!"

J. „Leányom, ezután, ha nem tudod örömmel hozzám emelni szenvedésedet, jöjj közelebb Szívemhez¹¹⁸, és el­mélkedj! Én meglátogatlak majd mennyei Kegyelmem­mel, és érezni fogod, ahogyan megerősítem akaratodat, hogy folytathasd a megkezdett küldetést!"

D. (Miközben hallgatom, egy pillanatra elszomorodok.)

J. „Miért keseregsz, édes, kicsi jegyesem? Jöjj, és ne en­gedd, hogy az ellenség megnyerje a háborút a mű ellen, amelyet bizonyságtételeddel megvalósítasz! Jöjj!"

D. „Vedd el szívemet, Uram, és helyezd a Te Szentséges Szívedbe!"

(Rögtön ezután álomba merülök. Ezzel minden véget ér.)

¹¹⁸ az Oltáriszentséghez

2000. február 16.

Egyedül imádkozom, amikor a három fénygömb jel­zi, hogy fel kell készülnöm a Mennyei Úrnő fogadására. A Szűzanya ezúttal Szent Mihály Arkangyallal együtt je­lenik meg. Az Angyal Tőle balra áll, valamivel hátrébb.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Leányom, gyerünk, éledj fel ebből a bizalmatlan, le­mondó állapotból! Éppen ez az az idő, amelyet oly sok próféta és szent megálmodott!¹¹⁹ Arra kérlek, tarts ki az imádságban és az áldozatos munkában, mert az Atya terve valósul meg manduriai Jelenésemen át!

Kevesen, nagyon kevesen értették meg, és fogadták el, hogy eljöttem erre az áldott földdarabra, s ezért sokan elbátortalanodtak! Nézd, leányom, neked nem szabad el­hervadnod, hiszen te látsz Engem, és hallod anyai szavai­mat! Az Oltáriszentség Szüze nem fog elhagyni bennete­ket, gyermekeim! Ajánljátok a megaláztatásokat, amelye­ket átéltek, Isteni Fiamnak, hogy megszabaduljatok attól az őrült zavarodástól, amely a földön úrrá lett! A Nemzeted súlyos bűnnel szennyezi be magát, ha felforgatja majd a család természetes rendjét!

Már beszéltem neked arról, hogy egy különleges csa­pástól mentelek majd meg titeket, de az ember nem akar többé együttműködni Istennel, ezért hamarosan kitör az Úr haragja. A manduriai Jelenésem, melyet a „legvitathatóbbnak" mondanak, nagy dicsőséget fog szerezni az Atya Szívének az által az engesztelés által, amely a kis kápolná­ból emelkedik majd az Égre! Én meg szeretném menteni Olaszországot és a világot! Maradj meg Isten békéjében, kislányom!"

D. „Viszontlátásra, édes Anyukám!"

¹¹⁹ előre látott és megízlelt

2000. február. 23.

Mint gyakran megesik, most is három fény előzi meg az Úrnőt. Közben érzem, hogy szívemben egyre jobban fellobban a szeretet lángja. Rám mosolyog, és üdvözöl.

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!"

D. „Mindörökké dicsértessék!"

(Kezébe veszi a Rózsafüzéren lévő feszületet, és megértem, hogy meg kell jelölnöm magam a kereszttel, ahogyan mindig is tanította.)

„Drága gyermekeim, ma elsősorban azt szeretném, ha együtt imádkoznánk egy olyan szándék megvalósulásá­ért, amely nagyon fontos nekem: mégpedig az Eukarisztikus Engesztelésről szóló Üzenet terjedéséért!

Drágáim, ezekben a napokban a Sátán bőszülten tá­mad e helyre és mindazokra, akiket Tervem megvalósítá­sára hívtam: a lustaság és a közönyösség által. Ő, a hazug­ság és a szemfényvesztés fejedelme a kétségbeesés szaka­déka felé akar csalogatni benneteket!

Gyermekeim, imádkozzatok kitartóbban: a többit majd Mi Ketten: Én és Jézus Fiam elintézzük. Még most is azt kérem: újuljatok meg, és fogadjátok el az utat, ame­lyet az Atya kijelölt számotokra!"

(Ekkor a Szűzanya felemeli karjait, és felém nyújtja őket. Lehunyja a szemét, és imádkozni kezd, leírhatatlanul szép mozdulattal. Eltelik néhány másodperc, és én még mindig megrendülve nézem.)

„Lény nyugodt! Még ha el is kellene hagynod ezt a he­lyet¹²⁰, én mindig, mindenüvé elviszem neked Üzenete­met - a kijelölt napig. Közeleg egy nagyon értékes kegyel­mi időszak: a Nagyböjt. Ne mondjátok, hogy lehetetlen időt szakítani rá! Közületek sokaknak akár az utolsó is le­het! Találjatok rá újra a lélek mosolyára! Tisztuljatok örömmel, gyermekeim! Menjetek Isten békéjében, és ne feledjétek, hogy nagy dolgokat teszek ezen a helyen!"

(Ezzel véget ér a nyilvános jelenés.)

¹²⁰ akkor is, ha minden nap sokan megátkozzák és el akarják zavarni Debórát szülőfalujából

2000. február 28.

Otthon imádkozom, a ház egyik sarkában, ahol egy kis kápolnarészt alakítottunk ki. Hirtelen meghallom szívemben a Mester határozott hangját: olyan, mint egy szerelmes üdvözlet.

J. „Kedvesem, már vártalak, mert végtelenül szomja­zom a lelkekre! Légy áldott, kiválasztott lélek, te határta­lan nyomorúság! Végy körül dicséreteddel!"

D. „Igen, az vagyok, Uram! Egy kenyérmorzsa, akit fel­emeltél! Édesen a fülembe súgtad: „Engedd, hogy meg­egyelek!" Bocsáss meg Uram, ha a válaszom nem volt nagylelkű!"

J. „Annyi ideig vártam lelkeket, akik nem válaszoltak úgy, mint te! Miért kínzód még mindig a kis szívedet az­zal, hogy feleslegesnek tartod magadat? Valójában te az Én erőmmel vagy felruházva, és Én választottam számod­ra - elválaszthatatlan társként - a magányt!

Te kihúzod Szívemből a keserű tőrt, amelyet annyian belém döfnek, mikor elutasítják megszentelő akaratomat.

Hányan leköpnek azok közül is, akik egész életük­ben arra használják szőlőmet, hogy magukat táplálják vele!

Te látod, Debórám, hogy meggyötörték Szívemet az emberek, de azt is tudod, hogy annyira szeretem őket, hogy még most is képes vagyok megkötözni magamat és a rabjuk lenni. És jóval nehezebb ez a rabság, amely az el­hagyott Tabernákulumban vár rám, mint az, amelyet egy­kor el kellett viselnem, amikor elítéltek. Ma jóval na­gyobb szenvedést kell átélnem: a lelkek közönyösségét!"

D. „Drága Jézusom, ha legalább biztosan tudnám, hogy küldetésem egy kicsit megédesíti kesém szádat, ak­kor én..." (közbevág)

J. „Állj meg, és ne folytasd, mert még mindig az önszeretet homályosítja el látásodat, ifjú leányom! Pedig jól tu­dod, hogy amit az Én Nevemben teszel, nem a te szeszé­lyed, hiszen Én adtam neked küldetést, amely nagy meg­becsülést hoz majd a Szentháromságnak! Miért nem hi­szed el még mindig, hogy az Én kegyelmem kísér uta­don?"

D. „Ölelj magadhoz, mert ha kételkedem, félő, hogy a kísértés szakadékába zuhanok! Segíts! Szabadíts meg tőle!"

J. „Leányom, imádkozz, hogy megmenekülj ezektől a sugalmazásoktól, amelyek a Sátántól erednek! Szegény kislányom, aki a megpróbáltatások csendjében elnyered bizalmamat! Éld meg a te pusztai magányodat azzal a méltósággal, amit Tőlem kaptál, és hallgasd a te Urad hangját, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy feltűn­jön a láthatáron üdvösségetek!

Maradj bennem, és soha ne félj! Soha! Soha!"

Medjugorjei üzenetek 2000. február

2000. február 25.
„Drága gyermekek! Ébredjetek a hitetlenség és a bűn álmából, mert ez a kegyelem ideje, amit Isten ad nektek. Használjátok fel ezt az időt, és kérjétek Istentől szívetek gyógyulásának kegyelmét, hogy szívetekkel lássátok Istent és az embereket. Különösen azokért imádkozzatok, akik még nem ismerték meg Isten szeretetét, és életetekkel tegyetek tanúságot, hogy ők is megismerhessék Istent és az Ő mérhetetlen Szeretetét. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

2000.február 23.

Dicsértessék  a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus szent kegyelméből, Ámen. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem és testvéreim, kik lelkükben építitek Isten templomát, a mennyei Atya irgalmas szeretetével, a fiú; Jézus Krisztus megváltó áldozata által, a Szentlélek Úristen munkálkodása által, a dicső szentháromságú egy Isten kegyelmével. Ámen.

Imádkozzunk testvérem és testvéreim! Legyen áldott és imádott szerető mennyei Atyám a Te szent neved. Legyen áldott a te atyai szereteted, mert annyira szeretted tékozló, botladozó gyermekeidet, hogy egyszülött szent fiadat; Jézus Krisztust küldted el a földre, hogy üdvössége legyen az embernek. Mi tudjuk Atyám, kik itt a földön élünk, hogy itt csak vándorok vagyunk, hívő, Istent szerető lelkünk hazavágyik az örök hazába, hogy letörölsz szemünkről minden könnyet. Mi pedig tudjuk Atyám, hogy szent Fiad milyen árat fizetett a mi üdvösségünkért. Minden ember előtt kinyílt a mennyek országa személyválogatás nélkül, mert te Atyám, minden egyes embert üdvözíteni akarsz. Ezt a csodálatos mennyei ajándékot tőled kapott szabad akaratunk alá helyezted. Mert Atyám nem szolgákat teremtettél, hanem szabad akaratú istengyermekséget adtál az embernek. Az teljesen mindegy, kit milyen szerepre, kinek milyen utat jelöltél ki a számára itt a földön. Teljesen mindegy, hogy szolga vagy úr, csak egy a fontos, Istentől kapott szabad akarata által kit szolgált itt a földön. A mulandóságnak élt-e, vagy a maradandónak?

Mennyei Atyánk, szerető Istenünk! Elküldötted érettünk szent Fiadat, ki tanította, oktatta az embert és megalapította, mit úgy hívunk: Krisztus egyházát, hol közöttünk maradt. Isten szent Lelke pedig közöttünk munkálkodik, építi a lelkekben Isten templomát. Az örök Atya legnagyobb ajándéka az embernek: a bűnbánat szentsége. Ezért pedig borzalmas árat fizetett Isten egyszülöttje; Jézus Krisztus. Pedig mikor a tanítványok azt kérdezték: „ - Mester! - ki üdvözül? ”  Jézus azt mondotta: „Embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ezért pedig, hogy ez lehetséges legyen Jézus Krisztus kiszolgáltatta magát a gonoszoknak és azt tettek vele amit tettek. Ez pedig akkor történt, a zsidó Húsvét  előkészületi napon, ölték még az áldozati bárányokat, hogy feláldozzák Istennek az áldozati oltáron. Krisztus pedig az igazi áldozati bárány a kereszten, sebein függve kiadta lelkét a bűnök bocsánatáért, ebben az órában.

Mennyei Atyám! Leborulva köszönjük meg végtelen szeretetedet, szent Fiadnak felül nem múlható áldozatát, erre nincs szó, sem elme, csak meleg emberi szív érzi azt bizonyos mértékig, Amen.

Könyörülj rajtunk dicső szentháromságú egy igaz Istenünk! Bocsásd meg vétkeinket és vezesd el a Te országodba bűnbánó, csetlő, botló gyermekeidet, és bocsásd meg vétkeinket. Add, ó Uram Istenem, Atyám, hogy szent Fiad kereszt-áldozata ne legyen oly sok ember részére hiábavaló áldozat. Ámen.

Testvérem és testvéreim! Krisztus áldozata a szentmisén mindig megújul. Bűnbánatra szólítanak papjaitok, utána az Ószövetségből olvasnak fel. Az apostolok cselekedetei következnek. Következik az Evangélium; az élő Krisztus szól hozzátok. Utána pedig Krisztus papja fejti ki értelmét kivetítve a jelen időre. Utána jön a felajánlás, hol ti is felajánljátok szeretteiteket magatokkal együtt. Utána pedig az átváltozás, Krisztus szenvedése és halála. Krisztus papja pedig megemlékezve Urunk, Jézus Krisztus szavaival átváltozik a hófehér ostya, Krisztus testévé. A bor pedig Krisztus vérévé. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Krisztus papja  külön emeli fel a testet és a vért. Ez pedig Krisztus halálát jelzi. Ti pedig közösen imádkozzátok: Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat. Elimádkozzátok azt az imát, mire Krisztus, az örökös főpap tanított benneteket, minél tökéletesebb nincs, mert ebben amire nektek szükségetek van, benne foglaltatik. Utána pedig felszólítanak benneteket a kiengesztelődésre (a bűnbocsánatra). Következik az áldozás. Krisztus papja felmutatja az Oltáriszentséget egy színben; a feltámadott Krisztust. Ti pedig ismételitek az Szentírásból a római százados szavait: „Ó, Uram! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak egy szóval mond, meggyógyul az én lelkem.”  Utána pedig Krisztus elé járultok, hogy szent testével és szent vérével tápláljátok lelketeket, egyesülve megváltó Üdvözítőtökkel, meleg emberi szívetekbe zárjátok, hogy Ő tibennetek, és ti Őbenne lakozzatok. És ezt a szentséget tiszta szívvel  és bűnbánó lélekkel vegyétek magatokhoz! Erre figyelmeztetett Uratok Jézus Krisztus: „Mert aki méltatlanul eszi az én testem és méltatlanul issza az én vérem, az kárhozatot  eszik és kárhozatot iszik.” Visszatérve pedig hálatelt szívvel köszönjétek meg azt az égből alászállott kegyelmi ajándékot. „Uram, Jézus Krisztus! Tested mit magamhoz vettem, véred, amit ittam, kérlek ne váljék kárhozatomra, hanem  kegyességed folytán testi, lelki gyógyulásomra.” (Régen ezt imádkozták közösen áldozás után a hívek Krisztus papjával együtt. Nagy hiba volt ezt kihagyni a szentmiséből) Ezzel is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem mindegy az, hogy ki milyen lélekkel járul Krisztus asztalához!

Testvéreim! Erre pedig nagyon  ügyeljetek! Mert ha úgy érzitek, hogy nincs minden rendben ott bent szívetekben, lelketekben, ha úgy érzitek, hogy több időt adtatok a világnak, mint Krisztusnak, szentgyónás nélkül ne járuljatok az oltárhoz, hogy magatokhoz vegyétek Krisztus szent testét és szentséges szent vérét. És Krisztus az örökös főpap feloldozza lelketeket a bűn kötelékétől. Testvérem és testvéreim! Jegyezzétek meg a sátán a bűn által magához láncol, Krisztus pedig feloldoz. Ne feledjétek, megváltó Krisztusotok nem tartja számon, hogy hányszor oldotta fel bűneitek láncát. Testvéreim! Vannak tévedések, ami nem tudatos, ha kicsi a tévedéstek végezzétek el a bűnbánatot. Kérjétek Krisztusotokat, hisz mellettetek van és megbocsát. De ha nagy baj származik belőle, igen is, szükséges a szentgyónáshoz járulnotok. Hát akkor a tudatos bűnök???

Úgy nem lehet vétkezni, jó majd úgyis megbánom ... Ha sokan ismernék a Szentírást, mit mondott Krisztus Urunk? - „Menj és többé ne vétkezz!”

Testvérem és testvéreim! Ti is látjátok és örömmel tölti el szíveteket, sokan vannak templomaitokban, sokan áldoznak. Figyeljétek meg testvéreim arányba van-e gyónókkal? Sokan mennek, mert más is megy. Nagyon nagy hiba, hogy erre papjaitok nem hívják fel a hívek figyelmét, mint ahogy az is kimarad, hogy „Engeszteljetek! Engeszteljetek, Engeszteljetek!”

Erre hívta fel figyelmeteket a szeplőtelenül fogantatott szent Szűz,  a fájdalmak anyja és mégis a boldogságos Szűz Mária. Pedig a feladat ez: imádkozni, engesztelni, lelkeket menteni! Pedig Krisztus is ezért szállott alá, hogy tanítson, azért vette vállaira a keresztet, ezért halt kínhalált, hogy lelkeket mentsen. Lehozta az égből az Atya legnagyobb ajándékát: a bűnbánat szentségét. A fiú, az Atya egyszülöttje pedig eledelül hagyta szent testét és vérét, hogy lelkünk tápláléka legyen. Ezen elmélkedjetek, kik Krisztuséi vagytok.

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket testvéreim szerető mennyei Atyátok, a fiú; Jézus Krisztus, ki engesztelő áldozat lett értetek emberek. Példát adott nektek, mondotta; „Ti is úgy cselekedjetek, ahogy én cselekedtem veletek”.  Járjon közben értetek a szeplőtelenül fogantatott szűz Mária. Szent Mihály főangyal védelmezzen Isten minden angyalai és szentjei imádkozzanak értetek. Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted, veled, értetek és veletek, Armin.