Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

2019. május 30. Az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! A világ megtisztítása már folyamatban van. A rengeteg természeti katasztrófa ezt jelenti. Készüljetek, mert hamarosan kiárasztom rátok a Szentlelket, Akinek világosságában meglátjátok egész életeteket. Mindenki látni fogja gondolatait, szavait és cselekedeteit. Ha ez megegyezik törvényeimmel, akkor életszentségben éltek, és nincs mitől félnetek. Rátok mondtam: „Emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21, 28) De jaj azoknak, akik öntörvényűen megmásítják törvényeimet. Szeretet helyett a gyűlöletben élnek, és mindenféle ocsmányságot művelnek. Ők látni fogják a poklot vagy a tisztítótüzet, a szerint, amit kiérdemeltek.

Gyermekeim! Ütött az óra. A világ oly mélyre süllyedt a bűnben, hogy meg kell tisztítanom. Imádkozzatok, amíg még megtehetitek, mert hamarosan nem lesz rá lehetőségetek. Vagy azért, mert meg fognak ölni titeket Értem, vagy azért mert meghaltok. Ez a sok szerencsétlenség arra jó, hogy elgondolkozzatok azon, hogy ha titeket ért volna, készek vagytok-e megállni ítélőszékem előtt.

Gyermekeim! Már oly régóta figyelmeztetlek benneteket. Tartsatok bűnbánatot! Éljetek életszentségben, mert csak így menthetitek meg a lelketeket.

Megáldalak benneteket szívem túláradó, minden emberi értelmet felülmúló örök szeretetével, megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Máté 22, 31: „Isten mondta”

Máté 24, 21-22: „Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz. Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.”

A tanításbeli tévedések püspöki helyreigazítása.

2019 Pünkösdhétfőjén Raymond Burke bíboros, Athanasius Schneider püspök és még néhány másik püspök nyilatkozatot adott ki, amelyben 40 pontban igazítják helyre a kor leggyakoribb tévedéseit. Többek között érintik a pokol, Eucharisztia, homoszexualitás és az újraházasodottak áldozásának kérdéskörét is. A céljuk a tanításbeli zavar orvoslása. A Szűk Ösvény és a Katolikus Válasz  szerkesztősége után a Metropolita.hu is csatlakozik a nyilatkozat támogatóihoz, és közreadjuk a magyar fordítását a 40 pontnak, ill. a magyarázó jegyzetnek.

A Szűk Ösvény online hitvédő magazin fordíttatta le és tette közzé Raymond Burke bíboros, Athanasius Schneider püspök, és más püspökök 40 pontos deklarációjának teljes magyar nyelvű fordítását. A magazin szerkesztői (Endrédy Balázs és Hodász András atya) egyúttal csatlakoztak is a deklaráció támogatóihoz.
Forrás: http://www.szukosveny.hu/…/puspoki-helyreigazitas-a-tanita…/

————————————————————————————————————————–

„Az élő Isten egyháza – az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15)
A mai Egyház életében megfigyelhető leggyakoribb tévedések helyreigazítása

A hit alaptételei

1. Az „élő hagyomány”, az „élő tanítóhivatal”, a „folytonosság hermeneutikája” és a „tanítás fejlődése” kifejezések helyes értelme azt az igazságot is magában foglalja, hogy akármilyen új szempont merül is fel a hitletéteménnyel kapcsolatban, az soha nem mondhat ellent annak, amit az Egyház mindig is ugyanazon tanításként, ugyanazon értelemben tárt elénk, és amit mindig is ugyanúgy értelmezett (lásd az első vatikáni zsinat Dei Filius kezdetű hittani rendelkezését a katolikus hitről, 3. ülés, 4. fej.: „in eodem dogmate, eodem sensu, eademque sententia”).

2. A dogmatikai formulák jelentése mindig igaz és változatlan marad az Egyházban, még ha a kifejtés pontosodhat és mélyülhet is. A híveknek ezért őrizkedniük kell attól a vélekedéstől, hogy a dogmatikai formulák vagy az azokban használt fogalmak nem képesek végérvényesen kifejezni az igazságot, hanem csak mindig változékony módon közelítik meg, vagyis bizonyos mértékben eltorzítják, illetve módosítják azt, és hogy ezek a formulák csak bizonytalanul fejezik ki az igazságot, minthogy ez az igazság olyan cél, amelyet az efféle megközelítésekkel mindössze keresni lehet. E nézet képviselői a dogmatikai relativizmus csapdájában esnek, és meghamisítják az Egyház tévedhetetlenségének fogalmát azzal az igazsággal kapcsolatban, amelyet mint biztos igazságot kell tanítanunk és vallanunk” (a Hittani Kongregáció „Mysterium Ecclesiae” kezdetű nyilatkozata a katolikus egyháztan védelmében korunk bizonyos tévedései ellen, 5).

A Hitvallás

3. Isten országa, mely idelent Krisztus Egyházában vette kezdetét, nem ebből a világból való, melynek formája elmúlik, és a maga sajátos növekedése nem keverhető össze a civilizáció, a tudomány és az emberi technika haladásával, hanem Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságának egyre mélyebb megismerésében, az örök boldogság egyre erősebb reményében, az Isten szeretetére adott egyre buzgóbb válaszban, az

embereknek juttatott kegyelem és az életszentség ajándékának egyre nagylelkűbb befogadásában áll. Mikor az Egyház, Krisztus jegyese odaadóan törődik az emberek szükségleteivel, örömeivel és reményeivel, fájdalmaival és fáradozásával, arról a mély vágyáról tesz tanúságot, hogy jelen kíván lenni számukra, hogy Krisztus világosságával ragyogja be őket, és Benne, egyetlen Üdvözítőjükben mindannyiukat egybegyűjtse. Ez a jámbor törődés soha nem jelentheti azt, hogy az Egyház a világ dolgaihoz idomul, vagy hogy kevésbé buzgón vágyakozik az Úr és az örökké tartó ország után” (VI. Pál Solemni hac liturgia (Isten népének hitvallása) kezdetű apostoli levele). Téves tehát az a vélekedés, hogy Istent mindenekelőtt az emberi nem mulandó, földi állapotában végbemenő fejlődés dicsőíti meg.

4. Miután Jézus Krisztusban létrejött az új és örökké tartó szövetség, senki sem üdvözülhet pusztán azáltal, hogy megtartja Mózes törvényét, ha nem hisz Krisztusban mint igaz Istenben és az emberi nem egyedüli Üdvözítőjében (lásd Róm 3,28; Gal 2,16).

5. A muzulmánok és mások, akik nem hisznek Jézus Krisztusban, aki valóságos Isten és valóságos ember, – az egyistenhívőket is beleértve – nem képesek megadni azt a tiszteletet Istennek, mint a keresztények, vagyis nem képesek arra a lélekben és igazságban történő természetfeletti imádatra (lásd Jn 4,24; Ef 2,8), amelyre azok, akik elnyerték a fogadott fiúság Lelkét, képesek (lásd Róm 8,15).

6. Azok a spiritualitások és vallások, amelyek a bálványimádás vagy a panteizmus bármely formáját támogatják, nem tekinthetők az isteni ige „magvának” vagy „gyümölcsének”, hiszen olyan megtévesztést képviselnek, amely eleve kizárja követőik evangelizálását és örök üdvösségét, amint azt a Szentírás is tanítja: „Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik” (2Kor 4,4).

7. A valódi ökumenizmus arra törekszik, hogy a nemkatolikusok csatlakozzanak ahhoz az egységhez, amely a katolikus egyházban Krisztus imája folytán, melyet az Atya mindig meghallgat („hogy egy legyenek”, Jn 17,11), már most is elpusztíthatatlanul fennáll, és amelyet a katolikus egyház hitvallásban vall („hiszek az egy (…)

Anyaszentegyházban”). Az ökumenizmusnak tehát nem lehet célja, hogy egy még nem létező egyházat hozzon létre.

8. A pokol létezik, és azok, akik bármely meg nem bánt halálos bűn miatt oda kerülnek, az isteni igazságosság örökké tartó büntetését szenvedik el (lásd Mt 25,46). Nemcsak a bukott angyalok, hanem az emberi lelkek kárhozata is örökké tart (lásd 2Tesz 1,9; 2Pt 3,7). Az örökre elkárhozott emberek nem semmisülnek meg, hiszen az Egyház tévedhetetlen tanítása szerint a lelkük halhatatlan (lásd az ötödik lateráni zsinat 8. ülése).

9. Isten kifejezetten csak azt a vallást akarja, amely a Jézus Krisztusban, Isten megtestesült Fiában, az emberiség egyetlen Üdvözítőjében való hitből született. Téves tehát az a nézet, hogy amint Isten kifejezetten akarja, hogy több – férfi és női – nem és több nemzet legyen, ugyanúgy akarja a vallások többféleségét is.

10. [Keresztény] vallásunk ténylegesen létrehozza az igazi, életteljes kapcsolatot Istennel, amire más vallások nem képesek, még akkor sem, ha – úgy mondhatni – karjukat az ég felé tárják (VI. Pál Evangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítása, 53).

11. A szabad akarat ajándéka, amellyel a teremtő Isten ruházta fel az embert, csak azt a természetes jogot biztosítja az ember számára, hogy a jót és az igazat válassza. Egyetlen embernek sincs tehát természetes joga ahhoz, hogy a bűn erkölcsi veszedelmének, a bálványimádás, az istenkáromlás vagy a hamis vallás vallási tévedésének választásával megsértse Istent.

Isten törvénye

12. A megigazult embernek elegendő ereje van ahhoz, hogy Isten kegyelme segítségével teljesítse az isteni törvény objektív követelményeit, hiszen a megigazultak Isten valamennyi parancsát képesek megtenni. Isten kegyelme, mikor a bűnöst megigazulttá teszi, önnön természetéből kifolyólag az összes súlyos bűnből való megtérést is véghez viszi (lásd tridenti zsinat, 6. ülés, Határozat a megigazulásról, 11. fej., 13. fej.).

13. „A hívőknek ismerniük, tisztelniük és teljesíteniük kell azokat az erkölcsi parancsokat, melyeket az Egyház Istennek, az Úrnak és Teremtőnek nevében kijelent és tanít. …

Isten és a felebarát szeretete elválaszthatatlan a szövetség törvényeinek megtartásától, mely Jézus Krisztus vérében és a Szentlélek ajándékában új szövetséggé lett.” (II. János Pál Veritatis splendor kezdetű enciklikája, 76.) Ugyanezen enciklika tanítása szerint tévednek azok, akik „azt hiszik, hogy erkölcsileg jónak nyilváníthatnak olyan tudatosan és szabadon végrehajtott cselekedeteket, melyek szemben állnak az isteni és a természetes erkölcsi törvénnyel.” „Ezek az elméletek tehát nem hivatkozhatnak a katolikus erkölcsi hagyományra” (uo.).

14. Isten valamennyi parancsa egyszerre igazságos és irgalmas. Hibás tehát az a vélekedés, miszerint az ember képes úgy engedelmeskedni Isten tiltó rendelkezésének – például a házasságtörés hatodik parancsolatba foglalt tilalmának –, hogy az engedelmesség ugyanezen aktusával vétkezik Isten ellen, erkölcsileg árt önmagának, vagy vétkezik a másik ember ellen.

15. „A világon semmiféle körülmény, semmiféle cél, semmiféle törvény nem tehet megengedetté olyan cselekedetet, amely a lényegénél fogva tiltott, hiszen az ellenkezik Isten – minden ember szívébe írt, pusztán értelemmel is megismerhető és az Egyház által hirdetett – törvényével” (II. János Pál Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 62). Az isteni kinyilatkoztatásban és a természetes erkölcsi törvényben léteznek olyan erkölcsi alapelvek és erkölcsi igazságok, amelyek olyan tilalmakat foglalnak magukban, melyek bizonyos fajta cselekedeteket minden körülmények között tiltanak, mivel ezek a fajta cselekedetek tárgyuk okán mindig súlyosan törvénytelenek. Téves tehát az a vélekedés, miszerint a jó szándék vagy a jó következmény elegendő indok lehet az effajta cselekedetek végrehajtására (lásd tridenti zsinat, 6. ülés, de iustificatione, 15. fej.; II. János Pál Reconciliatio et paenitentia kezdetű apostoli buzdítása, 17; a Veritatis splendor kezdetű enciklika, 80).

16. A természetes erkölcsi törvény és az isteni törvény tiltja, hogy a méhében gyermeket fogant nő megölje ezt a benne levő emberi életet, akár saját, akár mások keze által, közvetlenül vagy közvetetten (lásd II. János Pál Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 62).

17. „Erkölcsileg elfogadhatatlan” az az eljárás, melynek következtében a gyermek méhen kívül fogan meg, „mivel kiszakítja az utódnemzést a házastársi aktus teljes emberi összefüggésrendszeréből” (II. János Pál Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 14).

18. Egyetlen ember sincs erkölcsileg feljogosítva arra, hogy önmagát megölje vagy megölesse, akkor sem, ha ezzel a szenvedést szeretné elkerülni: „Az eutanázia Isten törvényének súlyos megsértése, hiszen nem más, mint egy emberi személy szándékos megölése, ami erkölcsileg elfogadhatatlan. E tanítás a természetes erkölcsi törvényen és a Szentíráson alapszik, az Egyház Hagyománya adja tovább, és a rendes és egyetemes Tanítóhivatal tanítja” (II. János Pál Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 65).

19. Isten rendelkezése és a természetes erkölcsi törvény folytán a házasság egy férfi és egy nő felbonthatatlan szövetsége (lásd Ter 2,24; Mk 10,7-9; Ef 5,31-32). „A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul, és ezekben teljesedik be” (a második vatikáni zsinat Zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója, 48).

20. A természetes erkölcsi törvény és az isteni törvény szerint senki sem élhet nemi erejével kényszerítés nélkül az érvényes házasságon kívül anélkül, hogy ezzel bűnt követne el. Azt állítani tehát, hogy a lelkiismeret helyesen és jogosan ítélhet úgy, hogy olykor erkölcsileg helyes, Isten által kért, sőt parancsolt lehet a nemi aktus, amely olyan személyek között valósul meg, akik polgári házasságot kötöttek egymással, de egyiküket vagy mindkettőjüket szentségi házasságuk máshoz köti, ellentmond a Szentírásnak és a szenthagyománynak (lásd 1Kor 7,11; II. János Pál Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítása, 84).

21. A természetes erkölcsi törvény és az isteni törvény egyaránt tilt „minden olyan cselekedetet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy ne foganhasson gyermek” (VI. Pál Humanae vitae kezdetű enciklikája, 14).

22. Az az ember – férj vagy feleség –, aki polgárilag elvált házastársától, akihez érvényes házasság köti, és a törvényes házastárs életében másvalakivel kötött polgári házasságot, és aki új partnerével házastársként él együtt, és az aktus természetének teljes tudatában és ezen aktusba mindenestül beleegyezve úgy dönt, hogy ebben az állapotban marad, a halálos bűn állapotában van, és így nem részesülhet a megszentelő kegyelemben, és nem növekedhet a szeretetben. Ezért ezek a keresztények nem részesülhetnek szentáldozásban, kivéve ha „testvérként” élnek együtt (lásd II. János Pál Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítása, 84).

23. Két azonos nemű ember súlyosan vétkezik, ha egymásnak kívánnak nemi élvezetet szerezni (lásd Lev 18,22; Lev 20,13; Róm 1,24-28; 1Kor 6,9-10; 1Tim 1,10; Júd 7). „A homoszexuális aktus semmilyen körülmények között nem hagyható jóvá” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2357). Ellentétes tehát a természetes erkölcsi törvénnyel és az isteni kinyilatkoztatással az a nézet, hogy amint a teremtő Isten némelyeknek olyan természetes hajlamot ad, hogy az ellenkező nem tagjai iránt érezzenek nemi vágyat, úgy másoknak olyan természetes hajlamot ad, hogy saját nemük tagjai iránt érezzenek nemi vágyat, és hogy Isten azt szeretné, ha bizonyos körülmények között utóbbi hajlamukat ki is élnék.

24. Sem emberi törvény, sem bármely emberi hatalom nem jogosíthat fel két azonos nemű embert arra, hogy házasságot kössön egymással, vagy hogy két ilyen személyt egymás házastársainak nyilvánítsanak, mivel az ellentmond mind a természetes erkölcsi törvénynek, mind az isteni törvénynek. „A Teremtő tervében a két nem egymást kiegészítő természete és termékenysége a házasság lényegéhez tartozik” (Hittani Kongregáció, Megfontolások a homoszexuális személyek együttélésének törvényes elismerésére vonatkozó tervekkel kapcsolatban, 2003. június 3., 3).

25. Azok a kapcsolatok, amelyeket házasságnak hívnak ugyan, de a házasság lényegének ellentmondanak, nem részesülhetnek az Egyház áldásában, mivel ellentétesek a természetes erkölcsi törvénnyel és az isteni törvénnyel.

26. Az állami hatalom nem nyilváníthatja két azonos nemű ember kapcsolatát törvényileg elismert élettársi kapcsolatnak, amely gyakorlatilag teljesen megfelel a házasságnak, még ha nem is nevezik annak, hiszen az ilyen kapcsolatok súlyos bűnre buzdítanák a bennük részt vevőket, és másokat is súlyosan megbotránkoztatnának (lásd Hittani Kongregáció, Megfontolások a homoszexuális személyek együttélésének törvényes elismerésére vonatkozó tervekkel kapcsolatban, 2003. június 3., 11.)

27. A férfi és a női nem, a férfi és a nő olyan biológiai valóság, amelyet Isten bölcs akarata hozott létre (lásd Ter 1,27; A Katolikus Egyház Katekizmusa, 369). Lázadás tehát a természetes erkölcsi törvény és az isteni törvény ellen, és súlyos bűn, ha egy férfi önmaga csonkításával vagy pusztán a szándék kinyilvánításával nővé igyekszik válni, vagy ha egy nő hasonlóképpen férfivé igyekszik válni, vagy ha valaki azt állítja, hogy a polgári hatóságnak kötelessége és joga úgy tenni, mintha az efféle dolgok lehetségesek és elfogadhatók lennének (lásd A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2297).

28. A Szentírással, valamint a rendes és egyetemes tanítóhivatal állandó hagyományával összhangban az Egyház nem tévedett, mikor azt tanította, hogy az állami hatalom törvényesen élhet a halálbüntetés eszközével a gonosztevők esetében, amennyiben a társadalom fennmaradása, illetve igazságos rendje csak így biztosítható (lásd Ter 9,6; Jn 19,11; Róm 13,1-7; III. Ince, Professio fidei Waldensibus praescripta; a tridenti zsinat nyomán megjelent Római Katekizmus, III. old, 5, 4. sz.; XII. Piusz, Katolikus jogászok előtt tartott beszéd, 1954. december 5.).

29. Minden hatalom a földön és a mennyben Jézus Krisztusé, ezért a polgári társadalom és minden más emberi társaság Jézus Krisztus királyságának van alárendelve, így „a hiteles kultusz Isten felé az embernek egyénileg és társadalmilag egyaránt kötelessége” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2105; lásd XI. Piusz Quas primas kezdetű enciklikája, 18-19; 32).

A szentségek

30. A legszentebb szentségben, az Oltáriszentségben csodálatos változásra kerül sor, a kenyér egész lényege Krisztus testévé válik, a bor egész lényege pedig Krisztus vérévé. Olyan változás ez, melyet a katolikus egyház igen találó módon átlényegülésnek (transzszubsztanciációnak) nevez (lásd a negyedik lateráni zsinat, 1. fej.; tridenti zsinat, 13. ülés, 4. fej.). „Minden teológiai magyarázatnak, amely legalább valamelyest közelíteni kíván ehhez a misztériumhoz, és amely összhangban óhajt lenni a katolikus hittel, ragaszkodnia kell hozzá, hogy magában a valóságban, függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk róla, a kenyér és a bor az átváltoztatás után megszűnik létezni, és immár nem más, mint a mi Urunk Jézus imádandó teste és vére, amely a kenyér és a bor szentségi színe alatt ettől kezdve valóban ott van előttünk.” (VI. Pál Solemni hac liturgia (Isten népének hitvallása) kezdetű apostoli levele, 25)

31. Azok a kifejezések, amelyekkel a tridenti zsinat megfogalmazta az Egyház hitét az Oltáriszentségben, minden kor és minden hely emberének megfelelnek, mivel „az Egyház örökké érvényes tanítása jelenik meg bennük” (II. János Pál Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikája, 15).

32. A szentmisében a pap igaz és helyes áldozatot mutat be a Szentháromságnak, és ez az áldozat engesztelő hatású mind a földön élő emberekre, mind a tisztítótűzben szenvedő lelkekre nézve. Téves tehát az a vélekedés, hogy a szentmise áldozata mindössze abban áll, hogy az emberek imádságuk és dicséretük lelki áldozatát mutatják be, és hogy a szentmise nem több, mint a lelki táplálékul önmagát a híveknek adó Krisztus (lásd tridenti zsinat, 22. ülés, 2. fej.).

33. „A szentmise, melyet a pap végez, aki az egyházi rend szentségében kapott hatalom erejében Krisztus, a fő személyében cselekszik, és amelyet Krisztus és az Ő misztikus testének tagjai nevében mutat be, a Kálvária áldozata, mely az oltárainkon szentségi formában jelenik meg. Hisszük, hogy amint a kenyér és a bor az utolsó vacsorán az Úr szavai által az Ő testévé és vérévé változott át, melyet a kereszten értünk ajánlott fel, úgy a pap által átváltoztatott kenyér és bor a dicsőséges mennyei trónján ülő Krisztus testévé és vérévé változik, és hisszük, hogy az Úr titokzatos jelenléte is tényleges, valóságos és lényegi jelenlét, noha érzékeink mit sem észlelnek belőle.” (VI. Pál Solemni hac liturgia (Isten népének hitvallása) kezdetű apostoli levele, 24)

34. „Mikor az átváltoztatás szavai elhangzanak, és Krisztus mint áldozat megjelenik az oltáron, a vér nélküli áldozat bemutatását a pap és csakis a pap végzi, aki Krisztust, nem pedig a híveket képviseli. (…) A hívek a pap kezével ajánlják fel az áldozatot annak folytán, hogy az oltárnál szolgálatot tevő pap, mikor a misztikus test valamennyi tagjának nevében felajánlja az áldozatot, Krisztust, a misztikus test fejét képviseli. Az a megállapítás azonban, hogy a pappal együtt maguk az emberek mutatják be az áldozatot, nem jelenti azt, hogy az Egyház olyan tagjai lennének, akik semmivel sem kisebbek a papnál, és hogy látható liturgikus szertartást végeznének, hiszen ilyet csak az a szolgálattevő végezhet, akit Isten erre a tisztségre rendelt, hanem azt, hogy az emberek szívbéli dicséretüket, könyörgésüket, engesztelésüket és hálaadásukat a pap, sőt magának a Főpapnak az imádságaival, illetve szándékával egyesítik, hogy az áldozat egyazon felajánlásában és a pap által végzett látható szertartás szerint őket is bemutassák az Atyaistennek.” (XII. Piusz Mediator Dei kezdetű enciklikája, 92).

35. A bűnbánat szentsége az egyetlen rendes eszköz, amellyel a keresztség után elkövetett súlyos bűnök bocsánatot nyerhetnek, az isteni törvény pedig úgy rendelkezik, hogy minden ilyen bűnt meg kell gyónni száma és fajtája szerint (lásd tridenti zsinat, 14. ülés, 7. kán.).

36. Az isteni törvény szerint a gyóntató semmilyen okból nem sértheti meg a gyónási titkot, és semmilyen egyházi hatóság nem mentheti fel ezen kötelezettsége alól, az állami hatalom pedig teljességgel illetéktelen, hogy erre kötelezze (lásd az 1983-as Egyházi Törvénykönyv, 1388. kán, § 1; A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1467).

37. Krisztus akaratából és az Egyház változhatatlan szenthagyománya szerint az Oltáriszentség nem szolgáltatható ki azoknak, akik köztudottan az objektíve súlyos bűn állapotában vannak, és nem részesíthetők szentségi feloldozásban azok, akik nem hajlandók elfogadni az isteni törvényt, akkor sem, ha elutasításuk csak egyetlen súlyos dologra vonatkozik (lásd tridenti zsinat, 14. ülés, 4. fej.; II. János Pál, Üzenet William W. Baum bíboros főpenitenciáriusnak, 1996. március 22.).

38. Az Egyház állandó hagyománya szerint nem szolgáltatható ki az Oltáriszentség azoknak, akik hivatalosan eretnek vagy szakadárnak minősülő keresztény közösséghez tartozónak vallják magukat, és ezzel tagadják a katolikus hit bármely igazságát (lásd az 1983-as Egyházi Törvénykönyv, 915. kán.; 1364).

39. Az a törvény, amely arra kötelezi a papokat, hogy a cölibátusban teljes önmegtartóztatást gyakoroljanak, Jézus Krisztus példájára vezethető vissza, és az egyházatyák és a római pápák állandó tanúsága szerint az ősi és apostoli hagyomány része. Ezt a törvényt ez okból nem szabad hatályon kívül helyezni a római egyházban, és nem szabad a papi cölibátust fakultatívvá tenni sem helyi szinten, sem az egyetemes Egyházban. Az Egyház állandó tanúsága szerint a papi önmegtartóztatás törvénye „nem új szabály. A jelenleg érvényben levő szabályt kell megtartani, minthogy tudatlanságból, illetve nemtörődömségből egyesek megfeledkeztek róla. Ez a szabály mindazonáltal az apostolokig vezethető vissza, és maguk az Atyák honosították meg, amint azt a Szentírásban is olvassuk: »Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok« (2Tesz 2,15). Sokan vannak ugyanis, akik őseink törvényeit figyelmen kívül hagyva elbizakodottságukban szennyfoltot ejtettek az Egyház tisztaságán, és Isten ítéletét nem félve az emberek akaratát követték” (Siricius pápa Cum in unum kezdetű dekretáliája a 386-os esztendőből).

40. Isten akaratából és az Egyház isteni alkotmánya szerint csak megkeresztelt férfiak (viri) részesülhetnek az egyházi rend szentségében, akár püspökségről, akár papságról, akár diakonátusról legyen szó (lásd II. János Pál Ordinatio sacerdotalis kezdetű apostoli levele, 4). Téves továbbá az a vélekedés, hogy csak egyetemes zsinat dönthet erről a kérdésről, hiszen az egyetemes zsinat tanítói tekintélye semmivel sem haladja meg a római pápáét (lásd ötödik lateráni zsinat, 11. ülés; első vatikáni zsinat, 4. ülés, 3. fej., 8. p.)

2019. május 31.

Raymond Leo Burke bíboros, a Szuverén Máltai Lovagrend patrónusa
Janis Pujats bíboros, kiérdemesült rigai érsek
Tomash Peta, a Szűz Máriáról nevezett astanai főegyházmegye érseke
Jan Pawel Lenga, kiérdemesült karagandai érsek
Athanasius Schneider, a Szűz Máriáról nevezett astanai főegyházmegye segédpüspöke

Magyarázat „A mai Egyház életében megfigyelhető leggyakoribb tévedések helyreigazítása” című dokumentumhoz

Napjainkban az Egyház történelmének egyik legnagyobb lelki járványát tapasztalja meg. Csaknem általános zavarodottság és irányvesztés figyelhető meg a tanítás terén, ami súlyosan veszélyezteti sok lélek lelki egészségét és örök üdvösségét. Nem mehetünk el ugyanakkor a mellett az általános közöny mellett sem, amely az egyházi hierarchia különböző szintjein a tanítóhivatal gyakorlását jellemzi. Mindez nagyrészt annak köszönhető, hogy az apostolutódok elmulasztják megtenni kötelességüket – melyre a második vatikáni zsinat is figyelmeztet –, és nem „szállnak szembe éberen a nyájat fenyegető tévedésekkel” (Lumen gentium, 25).

Napjainkban a katolikus híveket szerte a világon kínzó lelki éhség gyötri, hogy újra erősítsék meg azokat az igazságokat, amelyeket korunk legveszélyesebb tévedései elhomályosítanak, aláásnak és tagadnak. A hívek, akik ettől a lelki éhségtől szenvednek, úgy érzik, magukra hagyták őket, és egyfajta egzisztenciális peremterületen találják magukat. Ez a helyzet sürgős és konkrét megoldás után kiált. A tévedések nyilvános helyreigazításával nem várhatunk tovább. Nagy Szent Gergely pápa örök érvényű szavai jutnak eszünkbe: „Nyelvünk ne legyen rest a buzdításra, és miután elfogadtuk a püspöki hivatalt, hallgatásunkban ne jövendő ítéletünket elővételezzük, mely majdan az igazságos Bíró színe előtt sújt minket. (…) A ránk bízott emberek hátat fordítanak Istennek, mi pedig hallgatunk. Bűnben élnek, mi pedig nem nyújtunk nekik segítő kezet, hogy jó útra térjenek.” (In Ev. hom. 17:3. 14).

Tudatában vagyunk annak, mily súlyos felelősség terhel minket, katolikus püspököket Szent Pál figyelmeztetése szerint, aki kijelenti, hogy Isten pásztorokat és tanítókat adott Egyházának, hogy „szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben” (Ef 4,12-16).

Mikor a mai Egyház életében megfigyelhető leggyakoribb tévedéseket helyreigazítjuk, a testvéri szeretet szellemében járunk el, és konkrét lelki segítséget kívánunk adni, hogy a püspökök, papok, plébániák, szerzetesi közösségek, a világi hívek egyesületei és a magánszemélyek rejtetten vagy nyilvánosan megvallhassák azokat az igazságokat, amelyeket korunkban leginkább tagadnak vagy eltorzítanak. Pál apostol alábbi buzdítása a mai püspökökhöz és világi hívőkhöz is szól: „Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást. Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig” (1Tim 6,12-14).

Az isteni Bíró szemében és saját lelkiismerete előtt minden püspöknek, papnak és világi hívőnek erkölcsi kötelessége, hogy határozottan és félreérthetetlenül tanúságot tegyen azokról az igazságokról, amelyeket napjainkban elhomályosítanak, aláásnak és tagadnak. Ezen igazságok rejtett és nyilvános megvallása olyan mozgalmat indíthat el, ahol a világiak és a klérus egymással karöltve vallják meg és védelmezik az igazságot és adnak elégtételt a hit ellen széles körben elkövetett bűnökért, azért a bűnért, amelyet a katolikus hit rejtett vagy nyílt megtagadása jelent a klérus és a világi hívek nem elhanyagolható hányada részéről. Arról sem szabad ugyanakkor megfeledkezni, hogy az efféle mozgalmat nem az abban részt vevők száma szerint, hanem annak igazsága szerint kell megítélni, amint azt az ariánus válság általános tanításbeli zűrzavara közepette Nazianzi Szent Gergely is hangsúlyozza: „Istent nem érdeklik a számok” (Or. 42:7).

Mikor a papok és a hívek a változhatatlan katolikus hitről tesznek tanúságot, arról az igazságról sem feledkeznek meg, hogy „a hívők összessége nem tévedhet a hitben, és ezt a különleges tulajdonságukat az egész nép természetfölötti hitérzéke révén nyilvánítják ki, amikor »a püspököktől kezdve a legjelentéktelenebb világi hívőkig« hit és erkölcs dolgában egyetemes egyetértésüket fejezik ki” (a második vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója, 12).

Azok a szentek és kiváló püspökök járjanak közben értünk és mutassanak utat tanításukkal, akik a maguk korában szintén a tanítás válságát tapasztalták meg. Szent Ágoston például a következő szavakkal fordult I. Szent Bonifác pápához: „Minthogy mindannyian, akik püspöki tisztet töltünk be, lelkipásztorként az igaz tanítás felett őrködünk (bár Ön kétségtelenül

magasztosabb helyen), minden tőlem telhetőt megteszek, hogy teljesítsem azt, ami kevéske rám jut e feladatból, amint az Úr az Ön imái által az erőt is kegyeskedik megadni hozzá” (Contra ep. Pel. I, 2).

Mikor a pásztorok és a hívek közösen és félreérthetetlenül megvallják az igazságot, minden kétséget kizáróan magának a pápának is hatékony testvéri és gyermeki szolgálatot tesznek abban a rendkívüli helyzetben, amelyet a tanítás általános zavara és irányvesztése a mai Egyház életében jelent.

Az igazság eme nyilvános megvallását a keresztény szeretet szellemében tesszük, amely a pásztorok és a hívek – vagyis Krisztus teste, az Egyház valamennyi tagja – lelki egészsége iránti féltő törődésben nyilvánul meg, ugyanakkor arról sem feledkezünk meg, amire Szent Pál mutat rá a Korintusiaknak írt első levelében: „hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai” (1Kor 12,25-27), valamint a Rómaiaknak írt levélben: „Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok” (Róm 12,4-11).

Azok a bíborosok és püspökök, akik az igazság fenti megvallását aláírják, Salus Populi Romani (lat. „a római nép megmentője”) segítségül hívásával az Istenanya Szeplőtelen Szívének ajánlják azt, tekintettel arra a rendkívüli lelki üzenetre, melyet ez a kép a római egyház számára hordoz. A Szeplőtelen Szűz és Isten anyja oltalma alatt az egész katolikus egyház „félelmet nem ismerve vívja meg a hit harcát, tartson ki szilárdan az apostolok tanításában, és a világ viszontagságai közepette bizton haladjon előre, míg el nem jut a mennyei városba” (a Boldogságos Szűz Mária, „a római nép megmentője” tiszteletére mondott mise prefációja).

2019. május 31.

Raymond Leo Burke bíboros, a Szuverén Máltai Lovagrend patrónusa
Janis Pujats bíboros, kiérdemesült rigai érsek
Tomash Peta, a Szűz Máriáról nevezett astanai főegyházmegye érseke
Jan Pawel Lenga, kiérdemesült karagandai érsek
Athanasius Schneider, a Szűz Máriáról nevezett astanai főegyházmegye segédpüspöke

A www.szukosveny.hu megbízásából fordította: Sallai Gábor

https://metropolita.hu/2019/06/25996/?fbclid=IwAR3w71OHqs_BtXgjkY3wgItItr3asB8iyY-QS0erhtRjiAjVQlaJ8up_X_g

Hamis béke grafikusan - május

Luther-módra azt, ami az egyházból megmaradt

Marx bíboros elítéli Bajorországot, amiért kereszteket tesznek fel az állami épületekre

szerint Krisztus megsértette Istent

"folyamatokat indít el" (Evangelii Gaudium, 223) ahelyett, hogy "egyértelmű doktrínát" hozna létre

Dolan bíboros aktív résztvevője volt a New York-i Met gálának, aki kigúnyolta a katolikus egyházat

az egyházzal, a katolikus doktrínával és még a Szentháromsággal is játszik

A Szentlélek majdnem "Bábel apostola"

ezt mondta egy homoszexuális férfinak 2018 májusában: "Isten teremtett ilyennek, és így is szeret téged!"

"Földanyát" dicsőíti

Fogy az idő

Új Notre Dame székesegyház: Egy menedékhely az ökológiai mérnöki munka "evangéliumának"

Tűzzel játszani

A pásztorok szaga

"Mert minden eltitkolt dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik!"

szereti a lutheránusokat

Szinodalitás akcióban

A reformátor akcióban!

A Vatikánt bekebelezte a sötétség

és a média

A német plébánia templom szivárvány zászlót tett ki: Woelki bíboros szerint a homoszexualitás kritizálása "hiba"

Egy újabb beszélgetés során Romano Christen atya, a kölni szeminárium rektora azt mondta a szeminaristáknak, hogy a homoszexualitás gyógyítható, mivel ez az önző, férfiasság iránti keresés rendellenessége.

A média, beleértve a katolikus médiát is, hisztérikus botránnyal reagált, nem voltak hajlandók semmilyen érvet hallgatni.

A kölni Markus Hoffmann generális Christen atyát támadta, bizonyíték bemutatása nélkül. A kölni Rainer Maria Woelki ellenállt a "katolikus" világiak szocialista elnökének, aki azt akarta, hogy rúgja ki Christen atyát, viszont május 20-án "hibának" nevezte az atya kijelentését anélkül, hogy elmagyarázná, miben is rejlik a "hiba".

Ellenkezés jeléül a kölni Szent Teodor plébánia egy meleg propaganda zászlót tett ki a templomra május 26-án. A hívők tapsoltak, a plébános pedig "büszkeségét" fejezte ki a kezdeményezés iránt.

A Kölner Stadt-Anzeiger napilap felfedte, hogy Woelki bíboros Christent nevezte ki a közelgő német de facto szinódus küldöttjének. A szinódus célja az, hogy normalizálja a homoszexuális paráználkodást. Ám május 27-én visszavonták ezt a jelölést.

https://gloria.tv/article/kUZAxxneVQSz1U13MpM6CJAcL

Profetikus bíboros: A bevándorlás bátorítása a Szentírás félreértése

A bevándorlás védelmezése "a Szentírás félreértése" a papok és püspökök által, akiket "megbabonáztak" a politikai és szociális gondok - mondta Robert Sarah bíboros a francia Valeurs Actuelles magazinnak.

"Jobb az, ha hagyjuk az embereket virágozni kultúrájukban, mint az, hogy arra bátorítjuk őket, hogy teljes dekadencia mellett jöjjenek Európába".

Sarah kiemelte, hogy az Európába érkező migránsok munka és önbecsülés nélkül jönnek: "Valóban ezt akarja az egyház?"

Arra sürgeti az egyházat, hogy "ne támogassa a rabszolgaság új formáját".

https://gloria.tv/article/1AH2q2dSrNV36dQKFQpFSMiKB

Isten szemével

2019.05 19.

1.

Olvastam az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye lapjában, hogy a 2020 évi Eucharisztikus Kongresszus fő témája lesz a szolidaritás és a népek közötti párbeszéd, barátság.

Egy idős néni adott interjút az 1938-as év Eucharisztikus Kongresszusáról, ki fontosnak tartotta a jó lelki élményt. De mind ezek ellenére nem sokkal, Magyarország a II világháborúban találta magát.

Érzés: Hasonló a helyzet ma is, mint akkor. Most is az Eucharisztikus Kongresszus előtt állunk, és az Úr üzeneteiből tudjuk, lesz III világháború, de nem tudjuk pontosan, hogy mikor. Sok függ a 2020-as évi Eucharisztikus Kongresszustól. Ha az engesztelők és más hívők felkészülnek a Kongresszusra, és méltóképpen megünneplik az Oltáriszentséget, az Úr megkönyörülhet Magyarországon egy adott mértékben.

Jézus: Mélységesen elszomorít, hogy az Eucharisztikus Kongresszuson, amely azért jött létre, hogy elmélyüljön az Oltáriszentség iránti imádat, fő témájául tűzi ki a szolidaritást és a népek közötti párbeszédet. Az előadásokban szó lesz az Oltáriszentségről is, de sajnálatosan a háttérbe szorul. Az egész ünnep hangulatára a humanitás, az emberközpontúság lesz a jellemző.

2.

Arról volt szó, hogy mit tegyünk akkor, amikor nem engedélyezik a papok, hogy térdelve áldozzunk.

Jézus: Azt ajánlom, hogy csak olyan helyen térdelj le az áldozáskor, ahol ismerős vagy, és tudod, hogy megengedik. És ahol nem tudsz letérdelni, ott mindig ajánld fel ezt a lemondást a sok méltatlan áldozásért.

3.

Horvátországban tartózkodtam, kértem az Urat, még a káoszos idők előtt hívja haza a horvátokat a nyugat-európai országokból.

Kép: Egy kéz mutat Horvátország felé a nyugat-európai országok felől.

Jézus: Ezen láthatod, hogy Én is úgy, mint te, Szívemből kívánom, hogy az idegenben lévő horvátok minél hamarabb térjenek haza.

4.

Horvátország területére gondoltam, ahol épp tartózkodtam.

Kép: Ég, lángol minden körbe-körbe, Nyugat-Európában is, egyedül észak-keletre, ami Magyarországot jelöli, nyugalom van és béke. Magyarország erős védőfallal van körülvéve, egy erős kéz védi.

Jézus: Ez az utóbbi kép arra utal, hogy a jövőben nagy megpróbáltatások lesznek mindenütt, de az Én magyarjaimat, Édesanyám tulajdonát erős fallal védem meg.

5.

A horvátokért imádkoztam.

Kép: Egy falevéllel teli fa, melyet erős szél rázott, de a falevelek nem estek le a fáról.

Jézus: A lombos fa, mely az erős szélben rázkódik, Horvátország szimbóluma. Ennek a népnek is, mint nektek, tisztulnia kell. Ezért nem védhetem meg minden megrázkódtatástól. Rájuk is illik, amit Natália nővérrel nektek üzentem, Horvátország tisztul, de nem pusztul el.

6.

Horvátország egy városában, Slavonski Brod központjában van egy kis templom, melynek oltárképén Szent István király ajánlja fel Magyarországot és népét a Szűzanyának, ki karján a kis Jézus tartotta. Ebben a templomban imádkoztam azért, hogy az Úr lángra lobbantsa e város lakói hitét.

Kép: A papok a gyóntatószékekben ülnek, és sok ember vár gyónásra.

Kép: A templom lángba borult, de nem égett le.

Jézus: A Nagyfigyelmeztetés után mindenütt, így Horvátországban is megindul, fellángol a hitélet. A frissen megtértek nagy elszántsággal és lelkesedéssel, bűnbánattal a szívükben sietnek megszabadulni bűneiktől. A templomok tele lesznek lángoló szívű hívekkel. Ez a kis Szent István templom is.

7.

Maria Valtorta írásából: Jézus: „Az emberi lélek valódi tápláléka Isten látása”.

Gondolat: Ez alátámasztja azt, hogy egyesek, akiket az Úr a Mennyországba vitt, nem beszéltek arról, hogy szükségük volt táplálkozni, mint a Földi élet során.

Kép: Fény.

Jézus: Amikor majd kiszabadultok testetekből, és lehull rólatok minden földi salak, bűn, beléptek Isten országába. A legnagyobb ajándék, amit ott kapni fogtok, hogy színről színre láthatjátok Istent. Ez valódi táplálékotok lesz, betölt titeket tudással, szeretettel, tökéletesedéssel.

8.

Kép: Arany ovális érem, rajta ötágú csillagok vannak.

Jézus: Az ötágú csillag ma kommunista jelkép, de ez nem mindig így volt. Láthatod, hogy vannak csodás érmek, melyeken a Szűzanyát sok-sok ötágú csillag veszi körbe. Ez valamikor a Kereszténység jelképe volt. Ezt akartam neked ezzel a képpel érzékeltetni.

9.

Hang: Átalakították.

Kép: Egy nagy piros fedelű könyv van kinyitva, fehérek a lapok benne, de nem tűnt fel, hogy a lapokon lett volna-e írás.

Jézus: Szomorú Szívvel mondom neked, hogy a régi hagyományos misekönyvet átalakították. Hamarosan találkozni fogtok vele.

10.

Kép: Felülről nézem a képet, legalább 4 asztal van egymás mellett. Az egyik közülük szív alakú, és fehér abrosz van rajta

Jézus: A Mennyben csak tiszta lelkek élnek egymás mellett nagy szeretetben.

11.

Hang: Jézus jelmondata ez.

Jézus: Nem az a fontos, hogy téged szeressenek, hanem, hogy te szeress.

12.

Kép: Jézus gyönyörű képe. Fehér a ruhája, arany szálak voltak benne. A két keze áldásra van téve, a karjai és kezei körül lángok, lobogó tűz volt. Maga a tűz piros színű, de voltak benne arany árnyalatok is. Jézus fején arany korona, felette pedig egy kereszt lebegett.

Jézus: A hófehér ruhám tisztaságomat jelenti, az arany díszítések, hogy szenvedésemmel megdicsőítettem Magamat, a lobogó láng körülöttem, amiből arany fények sugároztak, a tüzes szeretetemet jelenti irányotokban. Hiszen Én Magam vagyok a szeretet.

13.

Leborultam egy templomban.

Kép: Egy töviskorona, függőleges helyzetben áll, irgalmas fénysugarak áramlanak ki belőle.

Kép: Jézus a keresztről néz le rám, töviskorona volt a fejemen. Én felülről néztem a képet.

Jézus: Végtelen irgalmam tett képessé arra, hogy a töviskoronával járó szenvedéseimet vállaljam értetek. Választottaim nemcsak a szeretetben, hanem a szenvedésben is követnek Engem.

14.

Az Őrangyalom tevékenységeiről volt szó.

Kép: Az Őrangyalom énekel, kotta van a kezében.

Jézus: Az Őrangyal ezen a képen azt mutatja neked, hogy míg te a Szentségimádáson beszélgetsz Velem, imádkozol, addig Ő helyetted énekel.

15.

Hang: Az Angyaloknak kell ez belőled.

Jézus: Az Angyalok azt várják védenceiktől, hogy gondoljanak Rájuk, Rájuk figyeljenek, és kérésekkel halmozzák el. Tőled is ezt várják.

16.

Franciákért, németekért, és más nemzetiségűekért imádkoztam.

Kép: Gyorsan növő fű.

Kép: A németeknél visszamaradás van, mintha egy kéz lenyomná, és nem engedné a növekedésben.

Amikor az olaszokról volt szó:

Kép: Olaszország térképe fehérben.

Kép: Pio atya balra fordulva, jobb keze áld.

Kép: Jézus arca a torinoi lepelről.

Hang: A lengyelek.

Kép: Irgalmas Jézus.

Jézus: Mikor a nemzetekért imádkozol, fényes sugarak lövellnek ki az ajkadból, és felszállnak a Mennyei Atyához. Ő a Szívébe helyezi, kegyelemmé alakítja, és rászórja a különböző nemzetekre. E kegyelem hatására egyre többen térnek meg. Ellenségem eszközeivel, a szabadkőművesek csoportjaival gyengíti, lenyomja a német keresztényeket. Hitük nagyon elsorvadt. Az olasz gyermekeim szívében viszont él a hit. Jó úton jár Lengyelország is. Szent II János Pál sokat imádkozik hazájáért az Égben. Pio atya pedig Olaszország nagy védnöke.

17.

Hang: A Katolikusok Katolikusok voltak.

Kép: Az emberek kezébe illetve hónuk alá helyeznek 1-1 dossziét.

Jézus: A Katolikus vallás hűen megőrizte tanításomat. Nem reformálta meg a szavaimat. Régen ez így volt. De a II Vatikáni Zsinat óta az Egyház vezetői változtatásokat hoztak. 500 évvel ezelőtt pedig a nagy reformátorok kiszakadtak Egyházamból, és a híveket reformjaikkal elfordították a régi, Katolikus hagyományoktól.

18.

Kép: Keresztekkel mennek a hívők a csíksomlyói pápai találkozóra. Szinte harc, csata folyik azok között, akik a hagyományos Egyházat akarják és azok között, akik inkább a reformáció felé hajlanak.

Jézus: Lesznek olyan gyermekeim, akik szívvel-lélekkel mennek a csíksomlyói pápalátogatásra, mert látni és hallani szeretnék a pápát. De lesznek olyanok, akik kíváncsiságból mennek, hogy hallanak-e majd tőle valami újdonságot, hagyományokba ütköző szavakat. Ezért, meg fog történni, amit a képen mutatok, hogy lesznek heves szóváltások, nézetkülönbségek.

19.

Érzés: Akik gyengébbek lélekben, azokat mind el fogja távolítani az Úr a földi életből a káoszos időszakban, pl a felhőkbe emeli őket az elragadtatás során.

Jézus: Jól gondolod kislányom, azokat a gyermekeimet, akik érzékenyebbek, félősebbek, gyengébbek, elszólítom a büntetés előtt. Vagy úgy, hogy Angyalaimmal elragadtatom őket, vagy egyszerűen a Figyelmeztetés alatt a nagy bűnbánattól sokkot kapnak, és meghalnak. Nekik nincs értelme végig kínlódni a szorongattatásos időt, mert nem lesz erő bennük a feladatok elvégzéséhez.

2019.05.26.

1.

Egy idős nénit látogattam meg engesztelés helyett. Azon gondolkodtam, hogy jól cselekedtem-e.

Jézus: Drága kislányom, Szent Pál a Szeretet Himnuszában megmondta, hogy mindennél fontosabb a szeretet. Az engesztelés azért lényeges cselekedet, mert a közös imának nagyon nagy ereje van. Nemcsak saját lelkedet tökéletesíti. De azért, ha valaki rászorul segítségedre, és te ezt megtagadod az engesztelés miatt, akkor bizony hibát követsz el.

2.

Az interneten, a facebook egyik Katolikus csoportjában az egyik tag olyan írást küldött szét, amely szerint nem jó a Fausztina nővér naplója és az Irgalmasság műve, és Szent II János Pál pápát nevezték eretnek pápának, aki elfogadta ezt a művet. Többen is felszólaltak a mű megvédése érdekében, de mindennek a vége az lett, hogy aki elfogadja, és imádkozza az Irgalmas rózsafüzért, ki lett közösítve a csoportból.

Érzés: A tömegeket könnyen tévútra vezetik a különböző tévhitek, és azok terjesztése.

Hang: Gondolkodni kell.

Jézus: Legszívesebben eltörölném az internetet a szemetek elől. A sok igazság, szép és jó közé a gonosz embereivel belecsempészi a hazugságokat. II János Pál, az Én Szent pápám itt van Velem a Mennyben. Az Irgalmasság műve az egyik legfontosabb az Istenszeretet és felebaráti szeretet tökéletesítésében az emberiség számára. Atyám Fausztina nővért választotta ki erre, és az Én igaz pápám támogatta az Irgalmasság elterjesztését. Ez az eretnekség, amit ott a facebookon olvastál.

3.

Az Európai Parlamenti választásokról volt szó.

Kép: Európa lángol, főleg a nyugati része.

Kép: A magyar miniszterelnök dél-nyugat felé néz. Egyszer lángok, máskor sok ember van a háta mögött, mintha tüntetés lenne.

Jézus: Ha a bevándorlást támogató erők kerekednek felül, Európa kultúrája, Kereszténysége és gazdasági élete összeomlik. A lángoló tűz ezt jelenti. Ennek a veszélye dél-nyugat felől érkezik. Mint tapasztaltátok, a politika ravasz módon képes fellázítani a tömegeket. Ha jól sikerül az EP választás, akkor sem lesz béke és nyugalom országotokban.

4.

Hang: A Szűzanya kérése számodra ez.

Jézus: A Szűzanya azt kéri tőled, hogy a környezetedet készítsd fel a közelgő Nagyfigyelmeztetésre. Ne félj most már beszélni erről azoknak, akik kinyitják a szívüket, és befogadják. Még mindig rengetegen nem tudják, mi vár rájuk.

5.

Fausztina nővér naplójából: Fausztina nővér látomásban látta, hogy egy oltáron helyet kellett, hogy foglaljon. De előtte egy utat kellett, hogy megtegyen az oltárhoz. Az útján sokan dobálták őt mindenfélével. Azt érezte, azokat szerette jobban, kik rákényszerítették, hogy gyorsabban foglalja el a helyét.

Érzés: A szenvedés lerövidíti az időt és az utat a végleges helyünk elfoglalásához.

Jézus: A lelki sebek, amit ellenségeid okoznak, hozzásegítenek téged ahhoz, hogy egyre jobban tökéletesedj, és még közelebb kerülj Szentséges Szívemhez. Ha mindenki kedves, kényeztető lenne veled, sokkal lassabban fejlődnél.

6.

Fausztina nővér naplójából: Fausztina nővért Őrangyala elvitte a purgatóriumba, de őt nem égették a lángok.

Gondolat: A láng mindenkit a saját bűneinek megfelelően éget, a szenvedő lelkek a saját tisztítótüzüket szenvedik el. Fausztina nővér azért nem érzett fájdalmat a tisztítótűzben, mert az életútja még nem tartott ott, ő még a Földi életét élte.

Jézus: A tisztítótűz az Isteni Irgalmasság helye. Atyám ajándékba adta a bűnös emberiségnek. Nélküle szinte mindenki elkárhozna. Ott a lelkek elfogadják a büntetésüket, és tele vannak reménnyel, hogy egyszer majd vége lesz. Az Isteni Igazságosság helye is a tisztítótűz. Ugyanis, sok millió fokozata van, és mindenki a bűneinek megfelelő helyen tartózkodhat. Fausztina nővért nem égethették a lángok, mert még nem halt meg, és így testben nem érzékelt semmit.

7.

Hang: Angyali karban énekelsz.

Jézus: Amikor ott térdelsz az Oltáriszentség előtt, láthatatlanul ott vannak az Angyalok. Imádnak Engem. Leborulva, énekelve. Te is ezt teszed, mikor ott vagy a Szentségimádáson.

8.

Kép: Egy csukott szekrény előtt a padlón három tárgy helyezkedik el egymás mellett. Az első tárgyról nem tudtam megállapítani, hogy mi, a középső egy lángoló szív volt, a harmadik pedig egy fehér kockára hasonlított.

Jézus: A Biblia volt az első tárgy. A szekrény azokat a lelkeket szimbolizálja, akik nem nyílnak ki az Én lángoló Szívem előtt, tanításom előtt, és az erények előtt.

9.

Hang: A lélek működése ebben van.

Jézus: A lélek működése a hit erejében van. Akinek sziklaszilárd a hite, annak a lelke kifogástalanul működik. A világi dolgok távol vannak tőle. Az Ég felé emeli tekintetét. Betartja a Tízparancsolatot. De akinek nincs hite, vagy csak pislákol, azt lehúzzák a bűnök. Nem tud fejlődni, kinyílni. A gonosz könnyen kísértheti.

10.

Kép: Az Ég felé nézek, sötét felhők borítják az Eget, sok a halott körülöttem.

Jézus: A sötétség a Föld mai állapotát jelenti, mert a bűn mindent befeketít. A halottak a megátalkodottak, a lelki halottak, akik nem tudnak, és nem akarnak felkelni a bűnből.

11.

Hang: Félnek tőletek, mint a tűztől.

Jézus: Félnek tőletek engesztelőktől a bűnben és hitetlenségben élő felebarátaitok, mert nem mernek rajtatok keresztül beletekinteni sötét lelkükbe.

12.

Misén:

Kép: Jézussal vagyok egy asztalnál, félig fekvő pozícióban, az asztalon lévő tálba mártjuk a kenyeret.

Érzés: Tele van a szám, de az étel ízét nem éreztem. Mintha bőséges lakomán vettem volna részt.

Jézus: Ti, akik valami hiányában éheztetek, jöjjetek asztalomhoz, és Én jóllakatlak benneteket.

13.

Hang: Én nagyon sok vért veszítettem.

Jézus: Ki szeret jobban annál, mint aki életét adja barátaiért? Én Véremet az utolsó cseppig kiontottam értetek.