Fr. Tommy Lane tanúságtétele Bill atya lelkigyakorlatairól

Abban a kegyelemben részesültem, hogy 1999-ben Maynoot-ban, 2000-ben pedig Knock-ban részt vehettem a Joseph Bill atya, indiai lazarista szerzetes által vezetett lelkigyakorlatokon. Bill atya akkor 73 éves volt, lélekben viszont nagyon fiatalos, és jó a humorérzéke. Ez azt eredményezte, hogy előadásai igen könnyen érthetők és érdekesek voltak. Az első lelkigyakorlat olyan nagy hatással volt rám, hogy elhatároztam, a következő évben ismét részt veszek rajta. Végül is a második lelkigyakorlaton még mélyebbre hatolt belém az evangélium üzenete.

Bill atya lelkigyakorlatai vasárnap este kezdődnek és a következő vasárnap délelőtjén fejeződnek be. A lelkigyakorlatokon, melyeken résztvettem, a résztvevők többségét laikusok alkották. Csupán néhány szerzetesnővér vett rajtuk részt, és még 2 pap rajtam kívül.

A lelkigyakorlatok folyamán Bill atya felteszi a kérdést: ,,Boldogok vagytok? Ha nem vagytok boldogok, ez azért van, mert eltávolodtatok Istentől, vagy pedig azért, mert nem ismeritek Istent. Ha Isten valóban és igazán részese lenne életünknek, akkor boldogok lennénk. Mi azt hisszük, a pénz tesz minket boldoggá, azt hisszük a házunk tesz  majd boldoggá, vagy az alkohol. Viszont ezek közül egyik sem fog boldoggá tenni. Egyedül csak Isten tehet bennünket boldoggá.”

Manapság sokmindenről értesülünk a médiákból, negatívan hatnak ránk az egyes hírek. Bill atya minden egyes napon számos, szórakoztató jellegű beszédet mond azért, hogy a világias gondolkodásmódból kigyógyítson bennünket. A lelki gyógyulások a leggyakrabban az ő prédikációja alatt következnek be. Bill atyának páratlan képessége van ahhoz, hogy a mély bibliai igazságokat is olyan egyszerűen magyarázza, így ezek mindenki számára első hallásra érthetőek. A lekigyakorlat számos résztvevője elmondta, hogy a biblia egyes részei úgy tárultak fel előttük, mint azelőtt sosem. Bill atya arra buzdítja az embereket, hogy naponta olvassák a szentírást. Isten szavának gyakori tanulmányozása ugyanis igen fontos életünkben. Ezáltal egyre hasonlóbbá válhatunk Istenhez. Bill atya megkért bennünket, hogy a lelkigyakorlat idején csak a szentírást olvassuk. Életünkre igen gyakran jellemző, hogy hiszünk Istenben, viszont olyan életvitelt folytatunk, mintha Ő nem létezne.

Bill atya gyakran hangoztatta, hogy az egész egyháznak és mindannyiunknak szüksége van a Szentlélekben való újjászületésre. A lelkigyakorlat utolsó napján, a szentmise folyamán, a Szentlélek segítségét kértük életünk megújulásához. Ez volt a lelkigyakorlat tetőpontja.                  El kellett csendesednünk, és imádsággal várakoztunk a Szentlélek kiáradására. Hasonlóan várták Őt az apostolok is Máriával együtt pünkösdkor.  A záró szentmise előtt, 5 napon keresztül különös hangsúlyt  fektettünk a csendre, és csak az esti szentmise után beszélgethettünk. Bill atya a lelkigyakorlatot nem nevezi karizmatikusnak, ugyanis nem a lélek ajándékaival hanem a lélek gyümölcseivel foglalkozik. Ezek a gyümölcsök a szeretet, öröm, békesség, stb. (Kol 5,22-23), és mind nagyon fontosak.

A lelkigyakorlat nagyszerű segítséget nyújt a megtéréshez. A lelkigyakorlatos hét közepén Bill atya bebocsát minket - ahogy Ő nevezi -,,Jézus Krisztus korházába”. Az egész embert Jézus gyógyító terápiájának veti alá. (1 Tesz 5,23)

A lelkigyakorlat alatt Bill atya egy egész napot szentel a lélek jólétének és gyógyításának, mely magába foglalja a kiengesztelődés szentségét és a kölcsönös megbocsátást. Ezenkívül egy napot szentel az értelem jolétének, mely a fájdalmas emlékekből való gyógyulást segíti elő. Végezetül pedig, a záró szentmisén a test gyógyulásáért imádkozunk. Ebből azt láthatjuk, hogy Bill atya egyforma jelentőséget tulajdonít úgy a test, mint a lélek gyógyulásának. Kihangsúlyozza viszont azt is, hogy nem várhatunk testi gyógyulást azelőtt, hogy lelkünk meggyógyulna. Ezért van az, hogy Bill atya olyan sok időt szán a lélek és a szellem gyógyításának. A testi gyógyulást kérő imák csupán a záró szentmisén hangoznak el. Azt hiszem, hogy Bill atya lelkigyakorlatai éppen azért olyan eredményesek és népszerűek, mert helyesen közelíti meg és alkalmazza a gyógyulás módszereit.

A tisztesség azt kívánja, hogy elmondjam, a lelkigyakorlatok alatt sok csoda történik. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden esetben újra járni kezd a béna ember. Ezeken a  lelkigyakorlatokon elsősorban bensőleg gyógyulnak meg az emberek. A 2000-es Knock- i lelkigyakorlaton sokan számoltak be arról, hogy az 1999-es Maynooth-i lelkigyakorlat óta gyógyultnak érzik magukat. Ezek az egyhetes rendezvények nagyszerű lelki segítséget jelentettek valamennyiük számára. Ez egy valódi tanúságtétel.

Csupán Tőled függ, hogyan viszonyulsz a lelkigyakorlathoz. Természetesen, számos kifogást lehet felhozni: „Egy hétre nem vonulhatok el.” Ha viszont kórházba kéne menned, akkor minden ügyed folytatódna úgy otthon, mint munkahelyeden, vagy pedig más elfoglaltságoddal kapcsolatosan. Ez ugyanúgy lenne akkor, ha résztvennél a  lelkigyakorlaton.

Ráadásul ezt az egy hetet Jézus Krisztus „kórházában” töltenéd.

http://ignisoz.webnode.sk/news/fr-tommy-lane-tanusagtetele-bill-atya-lelkigyakorlatairol/