Medjugorjei Üzenetek , 2009. december

2009. december 2.
“Drága gyermekek! Ebben az időben, mely a készülődés és az örömteli várakozás ideje, én, mint édesanyátok, szeretnék rámutatni arra, ami a legfontosabb számotokra: a lelketek. Megszülethet-e benne a Fiam? Megtisztult-e a szeretet által a hazugságtól, a gőgtől, a gyűlölettől és a rosszakarattól? Szereti-e Istent mindenekfelett, mint Atyát és az embereket, Krisztusban testvéreiteket? Megmutatom nektek az utat, amely felemeli lelketeket a Fiammal való teljes egyesülésig. Arra vágyom, hogy Fiam megszülessen bennetek. Mekkora öröm ez nekem, édesanyának! Köszönöm nektek.”

2009. december 25.
„Drága gyermekek! Ezen az örömteli napon Fiam, a béke Királya elé viszlek mindnyájatokat, hogy békéjét és áldását adja nektek. Gyermekeim, ezt a békét és áldást osszátok meg másokkal a szeretetben. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

2009. december 25. Jakov éves jelenése
Jakov Colo látnoknak az utolsó minden napos jelenés alkalmával, 1998. szeptember 12-én a Szűzanya azt mondta, hogy ezentúl minden évben egyszer fog neki megjelenni, december 25-én, Karácsonykor. Így történt ez ebben az évben is. A jelenés 14:35-kor kezdődött és 12 percig tartott. A Szűzanya a következő üzenetet adta:

" Drága gyermekek, mindez idő alatt, amikor Isten különleges módon megengedi nekem, hogy veletek legyek, szeretnélek azon az úton vezetni benneteket, amely Jézushoz és az üdvösségetekhez vezet. Gyermekeim, csak Istenben találhattok üdvösséget, ezért különösen ezen a kegyelemteljes napon, a kis Jézussal a karjaimban kérlek benneteket: engedjétek meg Jézusnak, hogy megszülessen a szívetekben. Csak Jézussal a szívetekben indulhattok el az üdvösség és az örök élet útján. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Garay András: Karácsonyi történet

Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Az iskolának akkor egyszeribe vége szakadt, a szünidő kezdetét nem a kalendárium betűi, hanem az első hó jelentette. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat, szabadságunk kezdetét.

Idén sem kellett csalódnunk. Már november végén megjelentek a fellegek, András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka két arasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre. Hurrá! - rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlott, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása. Kezdetét vette a sütés-főzés, a készülődés.

Hamarosan itt a karácsony. S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férfiak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes figurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket.

Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. Őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú. Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett.

Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Mennyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát.

A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon.

A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott. A fagy megdermesztette a fákat, bokrokat, s tündérvirággá varázsolta az erdőt. A Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy dombtetőre, majd végig a gerincen. Megismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak egy réten, s már akkor látott egy kis fenyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmározott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett. De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el. S mikor arról beszélt az unszolásunkra, hogy volt egyszer Pesten is, teljes bizonyossággal gondoltuk, hogy apánk világlátott ember.

Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait. A hegyek alatt, a forrásnál - hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért -, kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban - mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított. Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt. Mi van magával? - kérdé apám, ahogy meggyújtotta a világot. Beteg vagyok, Márton - mondta az öreg. A kályha hideg volt. - Mindjárt befűtök. Zsófi majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót.

Kiment a fészerbe, fát keresett. De csak a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította. Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett. Akkor holnap - mondta apám búcsúzóul. Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza. Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás bódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk.

Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könnyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye. Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tőle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket.

Boldog karácsonyt mindenkinek - mondta, és behozta a gőzölgő levest.


http://oroscafe.hu/2009/12/26/boldog-karacsonyt/cikk/kozelet/imrejuli

2010-ben kezdődhet a jeruzsálemi Templom építése?

„Ha a Vilnai Gáonnak igaza van, akkor küszöbön áll a Harmadik Templom felépítése” – írta szalagcímében a Háárec. A baloldali izraeli napilapban megjelent írás nagy feltűnést keltett: már két nap alatt több száz internetes hivatkozás született a témában. A cikk egy 18. századi, de máig nagyon nagy tekintéllyel bíró rabbi előrejelzésére hivatkozik, amelynek értelmében a jeruzsálemi Harmadik Templom felépítésének 2010. március 16-án (a zsidó niszán hónap elsején) el kellene kezdődnie. A Nyugati fal főrabbija a Heteknek elmondta, hogy arra számítanak: a zsinagóga felavatásával „a szellem visszatér Jeruzsálembe”.

Akár igaznak bizonyul végül az előrejelzés, akár nem, a Harmadik Templom közeli felépítésének a lehetősége felkavarta az izraeli vallási életet. A Vilnai Gáon a judaizmusban nagyon nagy tekintély. A különös név jelentése: „a vilniusi jesiva (rabbinikus akadémia) vezetője"; a judaizmusban csak ezen a becenéven emlegetik Elijáhú ben Slómó Zalman rabbit (1720-1797), aki a litvániai fővárosban élt és tanított, és már harmincas éveiben Európa-hírű írásmagyarázó volt. Ő állította azt, hogy amikor a jeruzsálemi zsidó Óvárosban álló Churvá zsinagóga harmadszor is újjáépül, akkor megkezdődik a Harmadik Templom felépítése is.

A szóban forgó zsinagógát 1701-ben lengyel chászid zsidók kezdték építeni, azonban húsz év múlva, még elkészülte előtt leromboltatták azok az arab hitelezők, akiknek a kis zsidó közösség nem tudta fizetni az építkezéshez fölvett kölcsönt. Az épület egy évszázadon át állt romokban - innen kapta nevét: churvá héberül rom -, majd éppen a Vilnai Gáon jeruzsálemi tanítványai kezdték újra felépíteni 1836-ban, amit mesterük már nem ért meg. Ezután a hatalmas, boltíves épület a Szentföld legfontosabb, legtekintélyesebb zsinagógája lett egészen 1948-ig, amikor az Izrael Állam megalapítása utáni függetlenségi háborúban a jordániai hadsereg újra földig rombolta. Jeruzsálem 1967-es visszafoglalása és újraegyesítése után csak egyetlen boltívet építettek belőle újjá, mintegy mementóként - ez az óvárosi zsidónegyed egyik szimbólumaként vált közismertté azóta. Most azonban ismét - harmadszor is - újjáépítik a zsinagógát, amelynek 2010. március 15-én lesz az átadása. Így, ha a Vilnai Gáonnak igaza volt, akkor 16-ától (niszán 1-jétől) aktuálissá válik a Harmadik Templom felépítésének megkezdése.

(Ruff Tibor, Hetek)

Márton által Dejtéről 2009. december 15-én

2009-12-15 - Márton által

Gyermekeim!

     Nagyon szeretlek benneteket és nagyon vágyom arra, hogy szíveitek telve legyenek várakozással Fiam megszületésére, aki kisgyermekként a karjaimban jön el hozzátok. Azt kívánom, hogy megszülessen szíveitekben, hogy szeretetével lángra lobbantsa őket. Kívánom, hogy Emmánuel - a szeretet Istene közöttetek lakjon.
Anyai áldásommal megáldalak és Jézus és az én szívem szeretetébe merítlek benneteket.

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Jahve közel van, sietve jön

2009. december 14.

Múlt szombaton, itt Rodoszon az imacsoportunkban nem mindenki volt jelen, csak néhányan. A vége felé elővettük azt az imádságot, amelyet november 28-án továbbítottam, és mindannyian elimádkoztuk. Azután felnyitottam egy (vadonatúj) görög Bibliát és ujjam az Ezekiel 7,1-14 szakaszára mutatott.1 Miközben olvastam, mind úgy éreztük, mintha az imádságot olvasnánk újra! A folytatását. Mivel a görög nyelvtudásom nem a legtökéletesebb, kinyitottam az angol Bibliát is, és egy könyvjelző volt épp ennél a szakasznál. Ebből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezzel az Úr korábbi üzenetének, vagyis annak az imádságnak a komolyságát és a sürgősségét akarja hangsúlyozni. Az imádság után kinyitottuk az Igaz Élet Istenben kötetet, amely által Krisztus megerősítette mondanivalóját. A 2002. szeptember 13-i üzenetnél nyitottam ki a könyvet és tekintetem a következő fejezetre esett: „Ó ítélet napja! Amikor majd Fiam felragyog az égen!” (egész a végéig.)
Másnap vasárnap volt. Már vagy 5 perce ültem a Templomban, amikor arra lettem figyelmes, hogy az Úr hív és beszél hozzám. Attól féltem, hogy később nem fogok emlékezni a hallottakra, de az Úr értésemre adta, hogy ne aggódjak, mert Ő majd emlékeztetni fog mindenre, amikor leírom szavait, sőt újra Ő fogja vezetni a kezemet. Az üzenet végén a Szűzanya csak néhány szót mondott. Következik tehát Jézus Krisztus üzenete, amelyet tegnap és ma adott, és amelyet ma, december 14-én hétfőn írtam le.
Tégy tanúságot gyermekem az Én nevemben, beszélj és mondd el ennek a nemzedéknek:
Ne hallgassatok tovább a hamis prófétákra, akik folyamatosan hízelegnek nektek, és azt mondják, hogy minden rendben van és javultatok, pedig ti, bár keresztényeknek hívjátok magatokat, nem viselkedtek keresztények módjára, mert szinte sohasem váltjátok tettekre az Evangéliumokban megőrzött Szavaimat. Bizony mondom nektek, ha keresztény létetekre erényeitek nem gyökereznek mélyebben, mint az istenteleneké, Atyám soha nem fogja megengedni, hogy belépjetek Országunkba, mivel nem fog Engem felismerni bennetek! Atyám haragja rátok fog szabadulni. Nem tanultátok meg, hogy szigorúságom épp oly hatalmas, mint Irgalmam? Ti, akik jó kereszténynek állítjátok be magatokat mások előtt – de éppen az ellenkezői vagytok, és így hamis színben tüntetitek fel a kereszténységet – le fogtok lepleződni bűneitekkel együtt. És ti, ti kiknek nyelve soha nem szűnt meg igazságtalanul ítélkezni, a ti bűneitek visszahullnak majd saját fejetekre. Haragom kiárad rátok és a hozzátok hasonlókra, és megítéllek titeket viselkedésetek szerint, ahogyan megérdemlitek.
Nektek, akik nem tudjátok mások bűneit elengedni és megbocsátani úgy, ahogyan Én megbocsátok és elengedek, nektek Atyám is meg fogja tartani bűneiteket! Jahve közel van, sietve jön, mondjátok meg tehát Nekem, hová fogtok majd elbújni? Bűnös életet élni annyit jelent, mint az ördöghöz tartozni. Ti már tudjátok, hogyan lesztek megítélve, ha nem vagytok hajlandóak kibékülni azzal, akire nehezteltek. Mondom nektek, mivel vonakodtok kibékülni azzal, akit felelősnek tartotok, keserűen meg fogtok érte fizetni az utolsó fillérig. Nem mondtam-e meg, hogy szeressétek felebarátaitokat, mint saját magatokat, sőt, hogy tanuljátok meg szeretni ellenségeiteket is? Mit látnak mégis az Én Szemeim? Egy kicsiny maradékot, akik őszintén követik az Én útjaimat, de a többség bűnben van, és a Sátán cselekedeteit viszi végbe. Ne csapjátok be magatokat, mert ezekben a napokban a pusztulás felé tartotok, amiért nem követitek az Én Igémet2. Aki még mindig visszautasítja, hogy engedelmeskedjen az Én törvényeimnek, annak Atyám sem fogja megadni mennyei lakóhelyét. És ti, akik felvettétek Nevemet3, de tetteitek erőszakosak, haragosak és büszkék, titeket saját bűneitek fognak elítélni, és ugyanazokat a korbácsütéseket fogjátok elszenvedni, amit éles nyelvetekkel ti mértetek testvéreitekre. És ti, akik még mindig alusztok fásultságotokban és közönyötökben, ne gondoljátok, hogy titeket nem figyeltelek. Ti a pogányok közé lesztek besorolva, és amit vetettetek, azt fogjátok learatni.
Ami a hitehagyottakat illeti, ők meg fogják ízlelni a pokol tüzét! Atyám haragja fellángolt e gonosz és hitehagyott nemzedék ellen. Hogyan tarthatnám vissza tovább az Ő Karját attól, hogy lesújtson rátok? Forduljatok vissza gonosz útjaitokról, ez volt a Mi állandó mondandónk, de sem a jók, sem a rosszak nem voltak hajlandók elhagyni útjaikat. A jók azzal, hogy nem vették komolyan ezekben az üzenetekben kimondott Szavaimat, és nem cselekedtek azok szerint; a rosszak pedig azzal, hogy nem akarták, hogy megmentsem őket. Visszautasították Irgalmamat, visszautasították Kezemet. Mondd meg Nekem, mit fogsz tenni, mikor azon a Napon fölismered, hogy puszta test vagy, és ez a test az Én Jelenlétem nélkül semmi más, csak por?
A katasztrófa már itt van a küszöbön, és a lomb el fog száradni. Javítsátok meg mindnyájan viselkedéseteket és tetteiteket! Ne engedjétek, hogy a romlás legyőzzön benneteket! Válasszátok a jó utat, és hagyjátok el utálatosságaitokat és a romlottságotokat! Helyezzétek szíveteket Belém, a ti Uratokba, mert ha nem, porrá lesztek, mint a leégett város.
Ha most elszomorítottalak titeket, akár csak egy pillanatra is, ez az irántatok érzett nagy szeretetemben tettem. Bűnbánatra akarlak vezetni benneteket, és meg akarlak menteni. Azt akarom, hogy tiszta ajkak hívják segítségül Szent Nevemet, különösen ezekben a napokban, amikor Szent Nevemet megszentségtelenítik, és Szent Nevem sokak számára semmit sem jelent, miközben születésemet ünneplik anélkül, hogy tisztelnének és dicsőítenének. Tartsatok bűnbánatot mindnyájan és figyeljetek Rám. És imádkozzatok, hogy ennek a nemzedéknek a bűnössége ne legyen a pusztulásotok okozója. Máskülönben az Atya haragjában fel fog kiáltani: elég! És az Ő lángoló haragja sok nemzetet fog beborítani, és a világ darabjaira hullik. Boldog az az ember, aki most hallgat Rám, és megtisztítja magát. Segíteni fogom őt.
Én vagyok Jézus Krisztus, és Én vagyok a Szerzője ezeknek az Üzeneteknek. És Engem úgy ismernek, hogy gyengéden vezetlek benneteket. Engem úgy ismernek, hogy felvirágoztatlak titeket, ha engeditek, és ha szükséges, Könnyeimmel öntözlek benneteket. Engem úgy ismernek, mint a Jó Pásztort, aki sohasem hagyja el bárányait. Zöldellő legelőkre vezetlek benneteket, de hallgathatok-e, amikor a megállapodásokat felrúgják, követeimet pedig semmibe veszik és elutasítják? Maradhatok-e tétlen, 3 amikor tudom, hogy végzetes pusztulás felé tartotok? Az Atya haragjának Napján azok, akik megfeledkeztek Rólam, emlékezni fognak Rám, és ennek megfelelő bánásmódban lesz részük.
Sokan kérdezik, hogy milyen bűnökről van szó: azokról a bűnökről, amiket már említettem, továbbá Szentlelkem ellen elkövetett istenkáromlásotokról, lázadásotok és megosztottságotok bűnéről, fajtalanságotok bűneiről, amelyek utálatosak Szememben, az előítélet bűnéről, a lenézés, a romlottság, a fennhéjázás, a büszkeség bűneiről, a személy lezüllesztésének bűnéről, és a fásultság bűnéről. A világot beszennyezte a bűn. Értsétek meg most, hogy mennyire megbántjátok az Én Szentséges Szívemet, és ez mennyire fáj. Uralkodjatok gondolataitokon, és ne vétkezzetek többé. Soha ne feledkezz el Rólam Vassula, és hozd népem tudomására figyelmeztetéseimet. Én itt vagyok. IC
Aztán a Szűzanya szólt:
Kövesd és írd le mindazt, amit Fiam adott neked. Soha se félj.

---

2 A Szent Bibliát.
3  A keresztények.
Source: http://ichtys.hu/index.php/87-2009-december-14

Nagyfalui üzenet, 2009. december

“…Most engedjétek meg, hogy felfedjem nektek, békétlenségetek néhány okozóját!…”

2009 (2010)– A SZENTEK MEGISMERÉSÉNEK ÉS KÖVETÉSÉNEK AZ ÉVE – DECEMBER

”Isten Akarata az, hogy szentek legyetek!” (1 Tessz.4,2)

63. havi imatalálkozó Nagyfaluban, a Szentháromság hegyén

A Szentírásból elmélkedjük át a vasárnapi és ünnepnapi evagéliumokat! (Lk.3,1-6; 3,10-18; Lk.1,39-45; 1,26-38; Lk.2, 15-20; Mt.10,17-22; Lk.2,41-52; Mt.16,13-19)  

Havi mottó:„Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni!” (Mt.5,9)

Havi imaszándék: azért fohászkodunk, hogy Jézus lelkületében csak jót cselekedve élhessünk!

Konkrét feladatunk: Jézus segítségével békét viszünk oda, ahol békétlenség uralkodik!

Tanítás a Szentlélek Istentől 2009 decemberében

            „Szeretteim! Az év legszebb hónapjában, amikor a Béke Fejedelmének születését ünneplitek, a békéről akarok beszélni nektek. Azért teremtettünk titeket, hogy az égi békénk befogadói, hordozói és tovább adói legyetek. Mégis szomorúan látjuk, Karácsonyhoz közeledve, a békétlenséget a szívetekben, családotokban, a vallások és a nemzetek között.

Most engedjétek meg, hogy felfedjem nektek, békétlenségetek néhány okozóját!

Tudnotok kell, hogy a Tíz parancs nélkül, szentségek, áldozathozatal, megbocsátás – bocsánatkérés nélkül,… egyszóval Nélkülünk, nem fogjátok a békét sem a Földön, sem az Égben megtapasztalni. Egyes emberekkel csak úgy lehettek látszólag békében, ha gonoszságaikkal egyetértetek, ha a törvényeinket megszegitek. Ezt ne tegyétek, mert ez hamis béke.

Kérlek titeket ne legyetek olyanok, mint Jeruzsálem, amely a neve után a Béke Városa, mégis szinte állandó harc dúl benne. Vigyázzatok, ti necsak névszerint legyetek a béke emberei, hanem a valóságban is.

Jó, ha azt is tudjátok, hogy a világ összes javai sem képesek megadni nektek a szívbékét. Gondoljatok most egy családra, amely Nélkülünk építette fel az emeletes házát. Miután befejezték az építkezést, valaki megkérdezte a családfőt, mennyibe került ez a gyönyörű ház? Azt nem tudom megmondani, hogy mennyibe került, de azt igen, sajnos ráment a házasságunk, a családi békénk, mert számunkra a valami (a pénz) fontosabb volt, mint a Valaki (Isten, család).

Ezek után elmondom nektek azt is, hogy mi a feltétele a ti békességeteknek!

Tudnotok kell, hogy a szívbéke megszerzése az nem ’sült galamb ügy’, amely különösebb erőfeszítés nélkül a szátokba repül, hanem komoly önfegyelmező lelki munka, harc eredménye. Ebbe a harcba nem hal bele senki körülöttetek, csupán azok az egoista vágyaitok, bűneitek, amelyek békétlenségeitek előidézői.