Gábriel arkangyal
Azzal kezdtem a napot, hogy hajnali 3 órakor keltem, mert meg szerettem volna nézni a napfelkeltét. Vettem a Bibliát és megnyitottam szívemet Isten igéjének. Az elmúlt hónapra gondoltam és arra, hogy mi minden történt. Elhatároztam, hogy böjtölni fogok egész nap, hogy elõkészítsem magamat az angyal jövetelére. Reggel lett és 8 órakor elmentem a szentmisére. Ezután sétáltam egyet és 11 óra körül értem haza. A délutánt csendben töltöttem, Jézus Krisztus nevét hívtam. Teltek az órák és lassan esteledett. Már több órája ültem a földön, amikor 21 óra körül melegség töltötte el a szobámat. Tudtam, hogy az angyal közeledik. Ekkor megjelent a fény és az angyal kilépett a fénybõl. Most megint nem volt szárnya és a ruhája is egyszerõ volt. Kitárta két kezét és így szólt:
A: /= angyal/"A Szentháromság egy Isten nevében: Légy üdvözölve, Te, a Magasságbeli eszköze! Áldott vagy az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Mennyei Édesanyánk védelme alatt állsz és méltó társa vagy az angyaloknak a pokol hatalma elleni harcban!"
Miután ezt elmondta az angyal, elhallgatott. Percek teltek el anélkül, hogy csak egy szót is szólt volna. Pillantása barátságos volt és nem vette le rólam a szemét egy lélegzetvételnyi idõre sem. Lassan kezdtem már nyugtalan lenni, és azt mondtam:
L: /=látnok/ "Miért nem beszélsz hozzám? Miért hallgatsz?
A: "Mert a szíved még nem készült fel. Látom, hogy kérdések égnek a nyelveden. Ezek a kérdések kétséget ébresztenek benned. Elzárják a szívedet. Ne félj, tedd fel a kérdéseidet, bármire is vonatkoznak! Igen, ismerem a kérdéseket, de neked kell feltenned azokat. Szíved nem nyugszik meg, amíg nem ismered a válaszokat."
Valóban voltak kérdéseim. Kérdések, melyek az utóbbi hónapban merültek fel bennem, és amelyeket fel kellett volna tennem. Ezért felálltam, mivel nem akartam elõtte ülni és elkezdtem:
L: Hogy hívnak?
" A: "Az én nevem Gábriel".
Isten trónjánál álló arkangyal vagyok, akit Isten kiválasztott, hogy üzeneteit elvigyem a világba. Én vagyok az a hírnök, aki az embereknek a remény üzenetét viszi. Én vagyok az, aki a nagy Király eljövetelét egyszer már hírül adta. És én vagyok az, aki újra jövetelének hírét elviszi majd a világba. Én vagyok az, aki neked ki kell, hogy nyilatkoztassam, mit kíván Isten, mielõtt Fia újra eljön."
L: "Szereted Istent?"
A: "Hogyan is tudnám Õt, aki mindent teremtett, nem szeretni? Isten iránti szeretetem tesz engem az õ kinyilatkoztatójává. Isten minket, angyalokat tiszta fénybõl teremtett. Tiszta szeretetébõl teremtett. Iránta való szeretetünk tart fenn minket. Mégis a szeretetem iránta, ami felépít engem, nem más, mint Õ maga, mert én egészen Belõle épülök fel, az Õ szeretetébõl.Isten tiszta szeretet."
L: "Hajlandó vagy imádni velem együtt a Szentháromságot?"
Az angyal hirtelen felfele nézett. Hangosan mondott valamit egy számomra ismeretlen nyelven. A fény, amelyben érkezett, ragyogóbbá vált és szétterjedt. Az angyal átváltozott, ruhája kéken csillogott. Egy láthatatlan kéz arany liliomokkal díszítette. Térdre esett és én, a történtektõl mélyen meghatva, ugyanezt tettem. Megfogta a kezemet, a szemembe nézett és így szólt:
A: "Légy készenlétben!"
Az angyal újra felfele nézett. Én is így tettem. Ekkor a fényen keresztül bepillanthattam a mennyországba. Angyalok és emberek serege térdelt egy nagy trón körül. Mindenütt tiszta fény ragyogott, mely a tróntól indult ki. A trónon nem ismertem fel senkit, csak fényt láttam. A trón körül térdeplõ angyalok és emberek ugyanazt az imádságot ismételték, amelyet a szentmisébõl ismerek. Az angyal bekapcsolódott és én is vele mondtam:
"Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenség Ura, Istene! Dicsõséged betölti a mennyet és a földet, hozsanna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében, hozsanna a magasságban!"
Ezt a fohászt kb. 20-30 percig ismételtük. Pontosan azonban nem tudom megmondani, mert idõérzékem teljesen megszûnt. Ezután bezáródott a menny. A fény az eredeti erõsségére csökkent, és az angyal újra az egyszerû ruháját viselte. Elengedte a kezemet, a szemembe nézett és térdeplõ helyzetébõl leült velem szemben a földre. Rám nézett és mosolyogni kezdett.
A: "Most már elhiszed, hogy Isten trónjától küldtek engem Hozzád, hogy megmutassam az utadat? Elhiszed most már, hogy az Úr elhívott téged, hogy az Õ országának eszköze légy?
Elhiszed most már, miután láttad Isten trónjánál az örök imádást, hogy ez nem fantázia?"
L: "Hogyan is ellenkezhetnék? - Igen, hiszek Neked! Mit tegyek? Hogyan szolgálhatnék
Istennek, a mi Atyánknak?"
A: "Hallgass most és figyelj a szavaimra, melyeket mondanom kell neked. Isten kezdettõl fogva meghagyta nektek a választás szabadságát. Nem olyan a természete, hogy bármire is kényszerítene benneteket, mivel Õ mindenek felett szeret titeket. Úgy áll a dolog, hogy az élet útja és a világ üdvössége az Õ kezében fekszik, azonban saját életutatokról ti magatok döntötök. A döntés a tiétek! Mindegyikõtök maga döntheti el, melyik utat választja az életében. Azonban legyetek biztosak benne, Istennek nagyon fáj, hogy gyermekei közül olyan sokan elfelejtkeztek ígéreteirõl és a halál útján járnak. Hagyták magukat eltántorítani az Õ Fiának, Jézus Krisztusnak az evangéliumától és azoknak a száma, akik hagyják félrevezetni magukat, napról napra nõ. Legyél mégis biztos benne: Valamennyi prófécia, melyet Isten adott, beteljesedik.
Keressétek a csendet a szívetekben és kövessétek a hangot, mely szólít benneteket! Kezdjetek el látni nem-látó szemekkel, hallani süket fülekkel és bevallani bûneiteket néma ajkakkal. A léleknek ez az új vallomása harsonaszóként visszhangzik majd a világban és felhatol Isten trónjáig. A léleknek ezek a vallomásai lehívják az Õ irgalmasságát Isten Gyermekeire. Ne higgyétek, hogy az utolsó ítélet ideje érkezett már el! Nem, azok az idõk, melyeket ti magatoknak készítetek és életeteket az éj sötétségébe dobjátok, éppen most kezdõdtek csak el. Ti hagyjátok, hogy hozzátok hasonló emberek uralkodjanak fölöttetek, akiknek hatalmat
adtatok magatok fölött.
" Mondom neked: Annak az ideje, hogy ezeket a képmutatókat megdöntsétek, hát igen, ez a lehetõség már elmúlt. Túl nagy hatalmat adtatok nekik. Túl sok vagyont tudtak felhalmozni. De ti kivonhatjátok magatokat hatalmuk alól. Mondjatok le az elõnyökrõl, amelyet ígérnek és nyújtanak nektek, amelyrõl úgy gondoljátok, hogy életeteket értékesebbé teszi! Ezek a rabszolgaság eszközei. Szabaduljatok ki a világ fogságából, a Sátán fogságából, aki az anyagi dolgok hajszolásán keresztül a halálba ránt benneteket. Amennyiben ezt meg tudjátok tenni, új korszak köszönt rátok. Egy olyan korszak, amelyben az uralkodóknak már senki fölött nem lesz hatalmuk, kivéve azokat, akik nem akarnak megszabadulni, mert szívük túlságosan kötõdik a világ elõnyeihez. Ti azonban: Isten gyermekei vagytok! Az Õ szeretetének gyermekei! A szabadság gyermekei!
Nem szabad elfelejtenetek, hogy valamennyien Isten gyermekei vagytok, és hogy nem csupán páran vannak közöttetek, akik különlegesek, hanem hogy mindegyikõtök valami rendkívülire hivatott. Ha ezt közületek valaki magától nem ismeri fel, segítsetek neki, hogy megtalálja szívében a tüzet. Legyetek tisztában azzal, hogy az Istenhez vezetõ földi út nem egyszerû. A Sátán sok erõdítményt hozott létre a földön, hogy az embereket az élet útjától távol tartsa. Még az Egyházba is beférkõzött, hogy az utat eltüntesse. A gonosz szolgái viszályt keltenek Isten szolgái és az Õ népe között. Minden eszközzel megkísérlik, hogy változtatásokat vezessenek be az Egyházban annak érdekében, hogy azt a korszellemhez igazítsák. Ezt a korszellemet azonban a pokol fejedelme szõtte és a szövetbõl ruhát készített. Annak, aki ezt a ruhát felveszi és felismeri, hogy ezáltal szembeszegült Istennek az Õ Egyházával kapcsolatos akaratával, sok kínt kell elszenvednie. Sok idõnek kell eltelnie, és sok imát kell ezekért a szegény lelkekért elmondani, míg a gonosz elhagyja õket. Nem Isten az, aki gyermekeit azok cselekedetei miatt megbünteti, mert az Õ szeretete mérhetetlen. Nem, hanem a sátán az, aki, ha egyszer már elcsábította a Magasságbeli egy gyermekét, nem tágít mellõle. Sok imára és fohászra van akkor szükség, hogy megtörjék a gonosz hatalmát a szegény, tõrbe csalt gyermek fölött. A pokol láncai ugyanis erõsek. Megfosztják Isten gyermekeit az élet szabadságától. Szabadságukat ragadják el tõlük. Mivel Isten az Õ gyermekeit nem láncolja magához, sokaknak ezért olyan nehéz, hogy ne kételkedjenek Benne, és el ne szakadjanak Tõle. Amikor hívására figyelve az élet útját követjük, és egyre jobban megtesszük akaratát, érezhetjük, hogy minél közelebb kerülünk Istenhez, annál jobban repes a szívünk a boldogságtól és annál kevesebb terhet cipelünk. Minél jobban követjük hívását, annál gyorsabban haladunk. Ezért leteszünk minden felesleges terhet, mert ennek az útnak a célja, hogy Istenhez érkezzünk. Ne foglalkozzatok azzal, ami megtörtént, vagy ami rátok vár, mert ebben a sötétség fejedelme veti el a kétkedés magvait.
Isten létezik! Minden pillanatban legyetek tudatában az Õ létezésének és senki sem fog tudni eltéríteni benneteket utatokról. Isten végtelenül jó. Minden cselekedete gyermekei javát szolgálja. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek. Az út nehéz és tele van szenvedésekkel. Azonban mibõl is kívántok megváltást, ha nem fogadjátok el a szenvedést. Ismerjétek fel, hogy a földi élet egymagában már szenvedés, mert nem vagytok még Atyátoknál. Életetek célja az, amitõl a legjobban féltek: Földi életetek elvesztése. Éppen ez az ugyanis, ami hazavisz benneteket. Két napja a végtelenül jóságos Isten egy képet adott neked. Ebben a képben felismerhetted az Õ Fiát, aki megbízott téged, hogy szeretetének gyermekeit visszavezesd hozzá. Értsd meg jól ezt a feladatot!
" Láss hozzá, hogy Jézus Krisztus követõje légy!
Válj követõjévé, hogy az élet igazi kenyerét adhasd az embereknek! Mondom neked: Eljön az idõ, amikor te saját kezeddel mutatod be az áldozatot és készíted el az eukarisztikus lakomát. Ne késlekedj. Ne törõdj azzal, hogyan fogod ezt tenni, mert már több ember elindult, hogy neked ezen az úton segítsen. Eljön majd az idõ, amikor Isten Gyermekeivel a magányba vonulsz. Úgy van az, hogy mindig kell lennie embereknek, akik mindent elhagynak, hogy egészen Istennek szenteljék magukat. Ezek az emberek a hit magvetõi. Férfiak és nõk lesznek majd körülötted, és egy várost alapítotok. Ezután sok más város emelkedik majd a föld porából, de az nem a te Mûved lesz.
" A te feladatod az, hogy létrehozd ezt az egy Új Várost, a hitnek ezt az új védõbástyáját, a csend városát a világ magányában. Isten Gyermekeivel közösen fogsz találni a hegyekben egy síkságot. Távol a világ zajától, tiszta víz mellett. Ez egy olyan hely, amelyet egyre inkább elhagynak az emberek. Fel fogjátok ismerni a síkságot a képeken keresztül, melyeket Isten majd küld még neked. Ezen a környéken teszitek le az igaz hit erõdítményének alapkövét. Egy világtól elzárt erõdítményét, melyet csend és ima tölt be. Egy erõdítményét, amely lakóin keresztül támogatja az angyalokat a démonok elleni harcban. Egy erõdítményét, amely menedéket nyújt Isten Gyermekeinek, amikor e világ uralkodói a démonoktól hajtva háborút indítanak. Ebben az erõdítményben senkinek sem esik bántódása, mert Isten azt teljes hatalmával védelmezi. Maga Isten küld majd neked a következõ hónapban újra egy képet. Egy képet, amelyen megmutatja neked a várost. Lépésrõl lépésre nyilatkoztatja ki neked Isten a várost, mert ugyanebben az idõben a Mennyországban is felépül ugyanez a város. A mennyben az angyalok erejébõl, a földön pedig Isten Gyermekeinek közössége által. Egy dolog azonban fontos: Ne sokáig tétovázzatok. Siessetek letenni az alapkövet, mert az idõ nem áll meg. A gonosz seregei napról napra új küzdõtársakkal gyarapodnak. Harcra készülnek az angyali seregek ellen. Szólítsd fel Isten Gyermekeit imára. Szólítsd fel õket a gonosz hatalom elleni harcra! Azonban óvakodjatok attól, hogy akár egyik kezetek is fegyverhez érjen. Óvakodjatok attól, hogy akár egy életet is kioltsatok, mert különben elveszítettétek a harcot. Fegyveretek az imádság legyen. Pajzsotok a Szûzanya! Most már mennem kell. Napfelkeltéig tartsd meg szavaimat a szívedben. Tarts ki az imádságban!"
L: "Segítesz majd nekem abban, hogy mindent úgy tudjak leírni, ahogyan azt mondtad?"
A: "Bízzál a szívedben. Mint az utóbbi alkalmakkor, most is ott hallod majd a hangomat,
mely mindent úgy mond el neked, ahogyan azt le kell írnod!
" Tarts ki az imádságban!
- Hirdesd az üzeneteket az embereknek!
- Valld meg bûneidet és vedd magadhoz Jézus Krisztus misztikus testét!
- Tanulmányozd Isten Igéjét és tanuld meg felismerni az értelmét!
- Bízz a Szûzanyában, aki jóságosan oltalmába vett! Azt üzeni neked, hogy továbbra is imádkozd a rózsafüzért, mert az már sok lelket kiszabadított a tisztítótûzbõl. Valamennyien imádkozzátok a rózsafüzért.
Kezdõdjék a munka! A Mû sok gyümölcsöt terem majd! Egy hónap múlva újra eljövök! Bizalmad ne csökkenjen! Ne félj a gonosz ellenség támadásaitól, aki hallott róla, hogy Isten kedvét leli benned, és a világba küld. A kegyelem jeléül és a gonosz elleni pajzsként: Add ide a keresztedet."
Mellemre mutatott. Elõvettem a keresztet és õ levette a nyakamból. Letérdelt és kérte, hogy tegyem én is ezt. Kezébe vette a keresztet és az ég felé emelte. Megint egy számomra ismeretlen nyelven kezdett el beszélni. Egy fénynyaláb jött le a keresztre, mely azonnal ki is aludt. Az angyal újra leengedte a keresztet, rám nézett és azt mondta:
"Ezzel a kereszttel Isten oltalma kísér téged. Amíg ezt viseled, semmiféle gonosz hatalom sem tud ártani neked! Mondom neked: Ne vedd le, mert a gonosz egy alkalmat sem szalaszt el, hogy az élet útjától eltántorítson!"
Az angyal felállt és kezét nyújtotta nekem. Felsegített és újra a nyakamba akasztotta a keresztet.
"A mindenható Atyaisten áldása nyugszik rajtad! Az Õ Fiának, Jézus Krisztusnak szeretete és irgalmassága kísér és oltalmaz téged! A Szentlélek ereje van veled, és utat mutat neked!"
Amint befejezte beszédét, az elõzõ alkalmakhoz hasonlóan megáldott, karon fogott, majd ezt suttogta:
"Bátorság!"
Ezután hátralépett és eltûnt a fényben, amelyben érkezett. A fény kialudt és én napfelkeltéig kitartottam az imádságban. Bár már régóta ébren voltam, fáradtságnak nyomát sem éreztem.
Most mindent leírok, amit Gábriel arkangyal mondott nekem és átadom nektek az üzenetet!
Azzal kezdtem a napot, hogy hajnali 3 órakor keltem, mert meg szerettem volna nézni a napfelkeltét. Vettem a Bibliát és megnyitottam szívemet Isten igéjének. Az elmúlt hónapra gondoltam és arra, hogy mi minden történt. Elhatároztam, hogy böjtölni fogok egész nap, hogy elõkészítsem magamat az angyal jövetelére. Reggel lett és 8 órakor elmentem a szentmisére. Ezután sétáltam egyet és 11 óra körül értem haza. A délutánt csendben töltöttem, Jézus Krisztus nevét hívtam. Teltek az órák és lassan esteledett. Már több órája ültem a földön, amikor 21 óra körül melegség töltötte el a szobámat. Tudtam, hogy az angyal közeledik. Ekkor megjelent a fény és az angyal kilépett a fénybõl. Most megint nem volt szárnya és a ruhája is egyszerõ volt. Kitárta két kezét és így szólt:
A: /= angyal/"A Szentháromság egy Isten nevében: Légy üdvözölve, Te, a Magasságbeli eszköze! Áldott vagy az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Mennyei Édesanyánk védelme alatt állsz és méltó társa vagy az angyaloknak a pokol hatalma elleni harcban!"
Miután ezt elmondta az angyal, elhallgatott. Percek teltek el anélkül, hogy csak egy szót is szólt volna. Pillantása barátságos volt és nem vette le rólam a szemét egy lélegzetvételnyi idõre sem. Lassan kezdtem már nyugtalan lenni, és azt mondtam:
L: /=látnok/ "Miért nem beszélsz hozzám? Miért hallgatsz?
A: "Mert a szíved még nem készült fel. Látom, hogy kérdések égnek a nyelveden. Ezek a kérdések kétséget ébresztenek benned. Elzárják a szívedet. Ne félj, tedd fel a kérdéseidet, bármire is vonatkoznak! Igen, ismerem a kérdéseket, de neked kell feltenned azokat. Szíved nem nyugszik meg, amíg nem ismered a válaszokat."
Valóban voltak kérdéseim. Kérdések, melyek az utóbbi hónapban merültek fel bennem, és amelyeket fel kellett volna tennem. Ezért felálltam, mivel nem akartam elõtte ülni és elkezdtem:
L: Hogy hívnak?
" A: "Az én nevem Gábriel".
Isten trónjánál álló arkangyal vagyok, akit Isten kiválasztott, hogy üzeneteit elvigyem a világba. Én vagyok az a hírnök, aki az embereknek a remény üzenetét viszi. Én vagyok az, aki a nagy Király eljövetelét egyszer már hírül adta. És én vagyok az, aki újra jövetelének hírét elviszi majd a világba. Én vagyok az, aki neked ki kell, hogy nyilatkoztassam, mit kíván Isten, mielõtt Fia újra eljön."
L: "Szereted Istent?"
A: "Hogyan is tudnám Õt, aki mindent teremtett, nem szeretni? Isten iránti szeretetem tesz engem az õ kinyilatkoztatójává. Isten minket, angyalokat tiszta fénybõl teremtett. Tiszta szeretetébõl teremtett. Iránta való szeretetünk tart fenn minket. Mégis a szeretetem iránta, ami felépít engem, nem más, mint Õ maga, mert én egészen Belõle épülök fel, az Õ szeretetébõl.Isten tiszta szeretet."
L: "Hajlandó vagy imádni velem együtt a Szentháromságot?"
Az angyal hirtelen felfele nézett. Hangosan mondott valamit egy számomra ismeretlen nyelven. A fény, amelyben érkezett, ragyogóbbá vált és szétterjedt. Az angyal átváltozott, ruhája kéken csillogott. Egy láthatatlan kéz arany liliomokkal díszítette. Térdre esett és én, a történtektõl mélyen meghatva, ugyanezt tettem. Megfogta a kezemet, a szemembe nézett és így szólt:
A: "Légy készenlétben!"
Az angyal újra felfele nézett. Én is így tettem. Ekkor a fényen keresztül bepillanthattam a mennyországba. Angyalok és emberek serege térdelt egy nagy trón körül. Mindenütt tiszta fény ragyogott, mely a tróntól indult ki. A trónon nem ismertem fel senkit, csak fényt láttam. A trón körül térdeplõ angyalok és emberek ugyanazt az imádságot ismételték, amelyet a szentmisébõl ismerek. Az angyal bekapcsolódott és én is vele mondtam:
"Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenség Ura, Istene! Dicsõséged betölti a mennyet és a földet, hozsanna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében, hozsanna a magasságban!"
Ezt a fohászt kb. 20-30 percig ismételtük. Pontosan azonban nem tudom megmondani, mert idõérzékem teljesen megszûnt. Ezután bezáródott a menny. A fény az eredeti erõsségére csökkent, és az angyal újra az egyszerû ruháját viselte. Elengedte a kezemet, a szemembe nézett és térdeplõ helyzetébõl leült velem szemben a földre. Rám nézett és mosolyogni kezdett.
A: "Most már elhiszed, hogy Isten trónjától küldtek engem Hozzád, hogy megmutassam az utadat? Elhiszed most már, hogy az Úr elhívott téged, hogy az Õ országának eszköze légy?
Elhiszed most már, miután láttad Isten trónjánál az örök imádást, hogy ez nem fantázia?"
L: "Hogyan is ellenkezhetnék? - Igen, hiszek Neked! Mit tegyek? Hogyan szolgálhatnék
Istennek, a mi Atyánknak?"
A: "Hallgass most és figyelj a szavaimra, melyeket mondanom kell neked. Isten kezdettõl fogva meghagyta nektek a választás szabadságát. Nem olyan a természete, hogy bármire is kényszerítene benneteket, mivel Õ mindenek felett szeret titeket. Úgy áll a dolog, hogy az élet útja és a világ üdvössége az Õ kezében fekszik, azonban saját életutatokról ti magatok döntötök. A döntés a tiétek! Mindegyikõtök maga döntheti el, melyik utat választja az életében. Azonban legyetek biztosak benne, Istennek nagyon fáj, hogy gyermekei közül olyan sokan elfelejtkeztek ígéreteirõl és a halál útján járnak. Hagyták magukat eltántorítani az Õ Fiának, Jézus Krisztusnak az evangéliumától és azoknak a száma, akik hagyják félrevezetni magukat, napról napra nõ. Legyél mégis biztos benne: Valamennyi prófécia, melyet Isten adott, beteljesedik.
Keressétek a csendet a szívetekben és kövessétek a hangot, mely szólít benneteket! Kezdjetek el látni nem-látó szemekkel, hallani süket fülekkel és bevallani bûneiteket néma ajkakkal. A léleknek ez az új vallomása harsonaszóként visszhangzik majd a világban és felhatol Isten trónjáig. A léleknek ezek a vallomásai lehívják az Õ irgalmasságát Isten Gyermekeire. Ne higgyétek, hogy az utolsó ítélet ideje érkezett már el! Nem, azok az idõk, melyeket ti magatoknak készítetek és életeteket az éj sötétségébe dobjátok, éppen most kezdõdtek csak el. Ti hagyjátok, hogy hozzátok hasonló emberek uralkodjanak fölöttetek, akiknek hatalmat
adtatok magatok fölött.
" Mondom neked: Annak az ideje, hogy ezeket a képmutatókat megdöntsétek, hát igen, ez a lehetõség már elmúlt. Túl nagy hatalmat adtatok nekik. Túl sok vagyont tudtak felhalmozni. De ti kivonhatjátok magatokat hatalmuk alól. Mondjatok le az elõnyökrõl, amelyet ígérnek és nyújtanak nektek, amelyrõl úgy gondoljátok, hogy életeteket értékesebbé teszi! Ezek a rabszolgaság eszközei. Szabaduljatok ki a világ fogságából, a Sátán fogságából, aki az anyagi dolgok hajszolásán keresztül a halálba ránt benneteket. Amennyiben ezt meg tudjátok tenni, új korszak köszönt rátok. Egy olyan korszak, amelyben az uralkodóknak már senki fölött nem lesz hatalmuk, kivéve azokat, akik nem akarnak megszabadulni, mert szívük túlságosan kötõdik a világ elõnyeihez. Ti azonban: Isten gyermekei vagytok! Az Õ szeretetének gyermekei! A szabadság gyermekei!
Nem szabad elfelejtenetek, hogy valamennyien Isten gyermekei vagytok, és hogy nem csupán páran vannak közöttetek, akik különlegesek, hanem hogy mindegyikõtök valami rendkívülire hivatott. Ha ezt közületek valaki magától nem ismeri fel, segítsetek neki, hogy megtalálja szívében a tüzet. Legyetek tisztában azzal, hogy az Istenhez vezetõ földi út nem egyszerû. A Sátán sok erõdítményt hozott létre a földön, hogy az embereket az élet útjától távol tartsa. Még az Egyházba is beférkõzött, hogy az utat eltüntesse. A gonosz szolgái viszályt keltenek Isten szolgái és az Õ népe között. Minden eszközzel megkísérlik, hogy változtatásokat vezessenek be az Egyházban annak érdekében, hogy azt a korszellemhez igazítsák. Ezt a korszellemet azonban a pokol fejedelme szõtte és a szövetbõl ruhát készített. Annak, aki ezt a ruhát felveszi és felismeri, hogy ezáltal szembeszegült Istennek az Õ Egyházával kapcsolatos akaratával, sok kínt kell elszenvednie. Sok idõnek kell eltelnie, és sok imát kell ezekért a szegény lelkekért elmondani, míg a gonosz elhagyja õket. Nem Isten az, aki gyermekeit azok cselekedetei miatt megbünteti, mert az Õ szeretete mérhetetlen. Nem, hanem a sátán az, aki, ha egyszer már elcsábította a Magasságbeli egy gyermekét, nem tágít mellõle. Sok imára és fohászra van akkor szükség, hogy megtörjék a gonosz hatalmát a szegény, tõrbe csalt gyermek fölött. A pokol láncai ugyanis erõsek. Megfosztják Isten gyermekeit az élet szabadságától. Szabadságukat ragadják el tõlük. Mivel Isten az Õ gyermekeit nem láncolja magához, sokaknak ezért olyan nehéz, hogy ne kételkedjenek Benne, és el ne szakadjanak Tõle. Amikor hívására figyelve az élet útját követjük, és egyre jobban megtesszük akaratát, érezhetjük, hogy minél közelebb kerülünk Istenhez, annál jobban repes a szívünk a boldogságtól és annál kevesebb terhet cipelünk. Minél jobban követjük hívását, annál gyorsabban haladunk. Ezért leteszünk minden felesleges terhet, mert ennek az útnak a célja, hogy Istenhez érkezzünk. Ne foglalkozzatok azzal, ami megtörtént, vagy ami rátok vár, mert ebben a sötétség fejedelme veti el a kétkedés magvait.
Isten létezik! Minden pillanatban legyetek tudatában az Õ létezésének és senki sem fog tudni eltéríteni benneteket utatokról. Isten végtelenül jó. Minden cselekedete gyermekei javát szolgálja. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek. Az út nehéz és tele van szenvedésekkel. Azonban mibõl is kívántok megváltást, ha nem fogadjátok el a szenvedést. Ismerjétek fel, hogy a földi élet egymagában már szenvedés, mert nem vagytok még Atyátoknál. Életetek célja az, amitõl a legjobban féltek: Földi életetek elvesztése. Éppen ez az ugyanis, ami hazavisz benneteket. Két napja a végtelenül jóságos Isten egy képet adott neked. Ebben a képben felismerhetted az Õ Fiát, aki megbízott téged, hogy szeretetének gyermekeit visszavezesd hozzá. Értsd meg jól ezt a feladatot!
" Láss hozzá, hogy Jézus Krisztus követõje légy!
Válj követõjévé, hogy az élet igazi kenyerét adhasd az embereknek! Mondom neked: Eljön az idõ, amikor te saját kezeddel mutatod be az áldozatot és készíted el az eukarisztikus lakomát. Ne késlekedj. Ne törõdj azzal, hogyan fogod ezt tenni, mert már több ember elindult, hogy neked ezen az úton segítsen. Eljön majd az idõ, amikor Isten Gyermekeivel a magányba vonulsz. Úgy van az, hogy mindig kell lennie embereknek, akik mindent elhagynak, hogy egészen Istennek szenteljék magukat. Ezek az emberek a hit magvetõi. Férfiak és nõk lesznek majd körülötted, és egy várost alapítotok. Ezután sok más város emelkedik majd a föld porából, de az nem a te Mûved lesz.
" A te feladatod az, hogy létrehozd ezt az egy Új Várost, a hitnek ezt az új védõbástyáját, a csend városát a világ magányában. Isten Gyermekeivel közösen fogsz találni a hegyekben egy síkságot. Távol a világ zajától, tiszta víz mellett. Ez egy olyan hely, amelyet egyre inkább elhagynak az emberek. Fel fogjátok ismerni a síkságot a képeken keresztül, melyeket Isten majd küld még neked. Ezen a környéken teszitek le az igaz hit erõdítményének alapkövét. Egy világtól elzárt erõdítményét, melyet csend és ima tölt be. Egy erõdítményét, amely lakóin keresztül támogatja az angyalokat a démonok elleni harcban. Egy erõdítményét, amely menedéket nyújt Isten Gyermekeinek, amikor e világ uralkodói a démonoktól hajtva háborút indítanak. Ebben az erõdítményben senkinek sem esik bántódása, mert Isten azt teljes hatalmával védelmezi. Maga Isten küld majd neked a következõ hónapban újra egy képet. Egy képet, amelyen megmutatja neked a várost. Lépésrõl lépésre nyilatkoztatja ki neked Isten a várost, mert ugyanebben az idõben a Mennyországban is felépül ugyanez a város. A mennyben az angyalok erejébõl, a földön pedig Isten Gyermekeinek közössége által. Egy dolog azonban fontos: Ne sokáig tétovázzatok. Siessetek letenni az alapkövet, mert az idõ nem áll meg. A gonosz seregei napról napra új küzdõtársakkal gyarapodnak. Harcra készülnek az angyali seregek ellen. Szólítsd fel Isten Gyermekeit imára. Szólítsd fel õket a gonosz hatalom elleni harcra! Azonban óvakodjatok attól, hogy akár egyik kezetek is fegyverhez érjen. Óvakodjatok attól, hogy akár egy életet is kioltsatok, mert különben elveszítettétek a harcot. Fegyveretek az imádság legyen. Pajzsotok a Szûzanya! Most már mennem kell. Napfelkeltéig tartsd meg szavaimat a szívedben. Tarts ki az imádságban!"
L: "Segítesz majd nekem abban, hogy mindent úgy tudjak leírni, ahogyan azt mondtad?"
A: "Bízzál a szívedben. Mint az utóbbi alkalmakkor, most is ott hallod majd a hangomat,
mely mindent úgy mond el neked, ahogyan azt le kell írnod!
" Tarts ki az imádságban!
- Hirdesd az üzeneteket az embereknek!
- Valld meg bûneidet és vedd magadhoz Jézus Krisztus misztikus testét!
- Tanulmányozd Isten Igéjét és tanuld meg felismerni az értelmét!
- Bízz a Szûzanyában, aki jóságosan oltalmába vett! Azt üzeni neked, hogy továbbra is imádkozd a rózsafüzért, mert az már sok lelket kiszabadított a tisztítótûzbõl. Valamennyien imádkozzátok a rózsafüzért.
Kezdõdjék a munka! A Mû sok gyümölcsöt terem majd! Egy hónap múlva újra eljövök! Bizalmad ne csökkenjen! Ne félj a gonosz ellenség támadásaitól, aki hallott róla, hogy Isten kedvét leli benned, és a világba küld. A kegyelem jeléül és a gonosz elleni pajzsként: Add ide a keresztedet."
Mellemre mutatott. Elõvettem a keresztet és õ levette a nyakamból. Letérdelt és kérte, hogy tegyem én is ezt. Kezébe vette a keresztet és az ég felé emelte. Megint egy számomra ismeretlen nyelven kezdett el beszélni. Egy fénynyaláb jött le a keresztre, mely azonnal ki is aludt. Az angyal újra leengedte a keresztet, rám nézett és azt mondta:
"Ezzel a kereszttel Isten oltalma kísér téged. Amíg ezt viseled, semmiféle gonosz hatalom sem tud ártani neked! Mondom neked: Ne vedd le, mert a gonosz egy alkalmat sem szalaszt el, hogy az élet útjától eltántorítson!"
Az angyal felállt és kezét nyújtotta nekem. Felsegített és újra a nyakamba akasztotta a keresztet.
"A mindenható Atyaisten áldása nyugszik rajtad! Az Õ Fiának, Jézus Krisztusnak szeretete és irgalmassága kísér és oltalmaz téged! A Szentlélek ereje van veled, és utat mutat neked!"
Amint befejezte beszédét, az elõzõ alkalmakhoz hasonlóan megáldott, karon fogott, majd ezt suttogta:
"Bátorság!"
Ezután hátralépett és eltûnt a fényben, amelyben érkezett. A fény kialudt és én napfelkeltéig kitartottam az imádságban. Bár már régóta ébren voltam, fáradtságnak nyomát sem éreztem.
Most mindent leírok, amit Gábriel arkangyal mondott nekem és átadom nektek az üzenetet!
