A modern cionizmus okkult gyökerei - Szabbatai Zevi, Jacob Frank, a Dönmeh mozgalom, az Illuminátusok és a nemzetközi bankárok
A sorozat
első részében
többek között azt vázoltuk fel, miként épültek be a zsidóságba olyan
sajátos népelemek, amelyek aztán nagy szerepet játszottak abban a
folyamatban, aminek eredményeként az igaz ószövetségi vallásrendszert
felváltotta a farizeusi, illetve rabbinikus, valamint a kabbalista
judaizmus. Láthattuk, hogy Sátán egy zseniális, hosszútávú stratégia
részeként beoltotta a maga "ivadékait" a zsidó nép közé oly módon, hogy
általuk a későbbiekben még az eredeti zsidó identitást is sikeresen
lecserélte! Tudjuk, Sátán ivadékai adták halálra a Messiást
(vö. 1Móz. 3:15),
de stratégiájuk túlment ezen, és ma már a hamis, sátáni messiásnak, az
antikrisztusnak az eljövetelét és egyetemes elfogadtatását készítik elő.
Ez az előkészítés évszázadok óta folyik, s e terv végcélja a nyíltan
Sátánt imádó világuralom létrehozása az antikrisztus királysága alatt.
Az antikrisztus uralmának teljén ugyanis kötelezővé teszi Isten és
Krisztus megtagadását és Sátán imádatát. Sátán soha nem adta fel eredeti
tervét:
"Olyanná leszek, mint a Magasságbeli" (Ézs. 14:14).
Magjait tehát a választott nép közé hintette, majd általuk hamisította
meg az Ószövetség rendjét arra a farizeusi judaizmusra, ami elveti az
Isten parancsolatait, és helyette emberi szabályzatokat érvényesít
(Márk 7:9).
A Sátán zsinagógájának rendszere egy olyan eltorzított vallás- és
messiásképet alkotott meg, amely nem csupán az igaz Messiás
elutasításához vezetett, hanem egy ál-zsidóság létrejöttéhez, majd egy
hamis Izrael-kép felállításához is. Mindez Sátán ügynökeinek
szisztematikus, nagyrészt a háttérben zajló munkájának az eredménye
volt. Ennek a sötét munkának a része a nemzetállamok megszüntetése, egy
globális rend felállítása, valamint a kereszténység teljes megtévesztése
és judaizálása, illetve mindazok elpusztítása, akik nem igazodnak ehhez
a programhoz. A közélet legfontosabb területei, mint a gazdaság, a
politika, a szórakoztató ipar, de még az intézményesített vallás is a
Sátán zsinagógájának fokozódó irányítása alá kerül. A nyugati világ
kormányzatait, a politikát és a közéletet gyakorlatilag már ők
irányítják, ami a tervezett globális világrendbe fog torkollni. A vallás
területén egy olyan világvallás létrehozatala a céljuk, ami az általuk
teljesen meghamisított, de nevében továbbra is "zsidó-keresztény"
értékrendnek nevezett mintát fogja követni, miközben egy velejéig pogány
és okkultista kultusz marad, aminek a végcélja Sátán istenné
nyilvánítása. Sátán mesterien a jótékonyság köntösébe bújtatott
ideológiákkal vitte rabságba az emberiséget. A sorozat e része Sátán
zsinagógájának az újkortól megkezdett és mostanáig tartó munkájára vet
némi fényt. A globalizmushoz vezető lépcső fontosabb fokai a hamis
messianizmus és az olyan humanista ideológiák terjesztése, mint a
kommunizmus, liberalizmus, fasizmus és a politikai cionizmus, majd a
világ javainak szisztematikus kisajátítása. Mára ez a sötét erők által
megtervezett új világrend a küszöbön áll, de ezzel egyben eljött annak
az ideje is, hogy Isten egyháza felfedje a Sátán zsinagógájának munkáját
és kilétét.
I. Rész. A politikai cionizmus (zsidó önmegváltás) okkultista gyökerei
A modern zsidó okkultizmus térnyerésének körülményei
A
kései középkorra a kabbalizmus elérte virágzásának csúcspontját az
olyan zsidó misztikusoknak köszönhetően, mint pl. Moses Cordovero és
Isaac Luria, a Luriánus Kabbala megalkotója. Ez utóbbi misztikusnak a
munkássága jelentősen kihatott a további történelem alakulására.
Isaac
Luria (1534-1572) Jeruzsálemben született, szülei Németországból
kivándorolt askenázi zsidó voltak. Apja korai halála után, még
gyerekként került Egyiptomba, ahol intenzív rabbinikus talmudista
tanulmányokat folytatott. Tizenöt évesen feleségül vette unokahúgát,
majd egy apósa által birtokolt kis nílusi szigetre költözött, ahol
elmélyült tanulmányait már a Zohar-ral és egyéb kabbalista munkákkal
folytatta. Ezután a kor legjelentősebb kabbalista tanítójának, Moses
Cordoveronak az anyagait vette vizsgálat alá. Luria egyedi volt abban a
tekintetben, hogy nem kötelezte el magát egyetlen kabbalista irányzat
mellett sem. Ekkoriban a legtöbb kabbalista ugyanis egy adott iskola
mesterének tanítványa volt, és a különböző iskolák rivalizáltak
egymással. Luria viszont egyféle egyesítő teóriát képviselt. Ekkor már
azt is hirdette magáról, hogy régen elhunyt nagy tanítók, sőt próféták
szellemeivel kommunikál, és gyakran tanácskozik Illés prófétával. Egy
ilyen "találkozás" után "Illés" arra utasította őt, hogy költözzön
vissza Izrael földjére, amit a látomásba vetett hite miatt meg is tett,
és 1569-ben a galileai Szafedbe költözött. Itt a már említett nagy
kabbalista mesternek, Moses ben Jacob Cordoveronak a tanítványa lett.
Nem sokkal később, 1570-ben Cordovero meghalt, Luria pedig megalapította
a maga irányzatát, amit később az ő nevével fémjeleztek. Szafedben
számos neves kabbalista élt, akikkel Luria egy tancsoportot alkotott. A
maga tanítványait többek között teoretikus kabbalára és az elhunyt
igazak szellemeivel való kommunikációra tanította. Egyesek szerint ő
volt a József házából való felkent (Messiah ben Joseph, a várt, "nagy
próféta"). Luria 1572-ben, mindössze harmincnyolc évesen, egy járványban
meghalt és helyben, Szafedben temették el, ahol jól gondozott sírja a
mai napig látható.
Luria halálával a
tanítványai némi dilemmába kerültek, hiszen a judaizmusban a korai
halált átokként, illetve isteni csapásként tartották számon. Emiatt
aztán többen azt híresztelték, hogy az olyan isteni titkok feltárása
volt a bűne, amiket a beavatottaknak a szívükben kellene megőrizni. Maga
Luria csupán néhány könyvet írt meg, halála után egy bennfentes
tanítványa, Hayyim (vagy Chaim) Vital szedte rendszerbe az írásait és
adta ki egy nagy posztumusz válogatásban, ami a következő munkákat
foglalta magában: Ez Hayyim, Shulhan Aruch Shel R. Yizhak Luria, Orhot Zaddikim és Patora de Abba.
A Luriánus Kabbala a későbbi zsidó miszticizmus irányadó iskolájává
vált, messze meghaladva a Cordovero-féle Kabbalát. A rendkívül összetett
és komplikált rendszert itt a terjedelem miatt nincs lehetőségünk
bemutatni, csupán azon elemeit érintjük, amelyek ennek az írásnak a
szempontjából különösen fontosak.
A
kabbalizmus duális felfogása szerint - a gnoszticizmussal egyezően - a
gonosz és a jó egyformán isteni eredetű. A gonosz tehát nem önmagától
létezik, ereje az isteni fény aláesett "szikráiból" fakad, hiszen ha az
isteni fény nélkül semmi nem létezhet, a gonosz sem jöhetett létre
önmagától. A gonoszság ereje tehát az isteni világosság megannyi egyéni,
lehullott szikrájában nyilvánul meg. Isten történelmet átfogó munkája
pedig abból áll, hogy ezeket a szikrákat felszabadítsa, és a káoszt
megszüntesse. Amikor Isten megteremtette a világot és Ádámot, akkor
ennek a duális lénynek (isteni szellem és bűnös anyagi testből összetett
ember) adta azt a feladatot, hogy vigye véghez a helyreállítást. Ám
Ádám elbukott az eredeti bűn elkövetésekor, és újra a káosz uralma
győzött. Ezután Isten egy népet választott magának, Ábrahám ivadékaiból,
s ezzel a zsidók feladatává vált az Istennel való egység megvalósítása,
vagy helyreállítása. Ez egy kabbalista számára óriási felelősséggel
párosuló küldetéstudatot jelent.
A
Luriánus Kabbala szélsőségesen emberközpontú, ahol először az embernek,
majd később az erre kiválasztott zsidóknak kulcsszerep adatott a
világmindenség sorsának eldöntésében. A zsidóknak így nem csupán saját
sorsuk irányítóivá kell lenniük, hanem az egész világ, azontúl a
kozmosz, sőt még az Istennel való egység is az ő munkájuktól függ. Más
szóval, a zsidóság végső küldetése az, hogy az Isten céljait elvégezzék,
és az egész világot megreformálják. Ezáltal az isteni terv
kimenetelének, de még magának az Istennek a sorsa is egyedül az ő
kezükben van! Ez a zsidók egyedi sorsrésze, amit nem kerülhetnek ki, még
akkor sem, ha netán más vallást vesznek fel. A kabbalizmus e nézetei
hatással voltak a talmudista judaizmus irányzataira is, különösen az
ortodox haszidokra.
Luria szerint a
törvény minden parancsolatának van egy misztikus értelmezési módja. A
próféciák pedig nem "maguktól" válnak valóra, hanem kivétel nélkül
mindet olyan beavatott és elkötelezett emberek valósítják meg, akik
felvállalják azok kimunkálását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a
zsidóknak nem elég csak várni a Messiásra és az Isten országlásának
eljövetelére, hanem a próféciákat maguknak kell aktívan megvalósítani
határozott és céltudatos munkával, és persze a kabbalista misztika és
intrikák felhasználásával. Mindezzel természetesen Luria forradalmi
módon újraértelmezte a zsidóság küldetését és a messianizmus
koncepcióját.
Az elkerülhetetlen
volt, hogy ez a fajta kabbalizmus az önjelölt próféciamegvalósítók és
messiások végeláthatatlan sorát produkálja, ahogyan az is, hogy ez a
sajátos cionizmus aztán több - úgy vallási, mint szekuláris - eretnek
mozgalom alapvető filozófiájává váljon. Példákkal élve, a nagy
álmessiás, Szabbatai Zevi nevéhez fűződő messianisztikus mozgalom is
ebből a filozófiából merített, ahogy Theodor Herzl politikai cionizmusa
is. Szabbatai Zevi szülte meg a tisztán okkultizmusra felépített
messianizmus koncepcióját, a maga sajátos teológiájával, ahol a bűnök
erénnyé válnak, sőt, aktívan elősegítik, felgyorsítják a felvilágosodást
és Isten országának eljövetelét. A szabbateizmust aztán Jákob Frank és
követői vitték tovább. Valamivel később szintén ezen kabbalista
alapelvekre építve születettek meg a zsidó ön- és világmegváltás
(nemzeti messianizmus) szekuláris változatai a kommunizmus és a
politikai cionizmus formájában.
Tömören
és laikus nyelven összegezve e filozófia gyakorlatias oldalát: ha a
próféciák szerint Izrael visszakerül egykori földjére, akkor azt saját
maguknak kell megvalósítani, és önmaguk, valamint a világ messiásaiként
"addig kell manipulálni az események sorozatait a mágia erejével, amíg
azok az igényelt valósággá válnak. Mindenkor olyan politikai és erkölcsi
körülményeket kell biztosítani, amelyek a "király Messiás"
elfogadásához és az új világ eljöttéhez vezetnek." [Mondanunk sem kell,
ez az Antikrisztus istenítését és a világkormány elfogadását jelenti].
Lényegében mindazt a munkát, amit Isten Krisztusra bízott, a saját maguk
feladatának tekintik, és tagadhatatlanul szorgosan dolgoznak kitűzött
céljaikért. Ez pedig önmagában is kimeríti az antikrisztusi szellemiség
fogalmát.
A XVI. század végére
megérett az idő a luriánusi miszticizmusra épülő proto-cionizmus
széleskörű elfogadására az európai zsidóság köreiben. Korábban, 1391-ben
zsidók százezreit üldözték el Spanyolországból és Portugáliából, de
Európa több más államában is üldöztetésnek voltak kitéve. Zsidók tömegei
döntöttek úgy, hogy az elűzetés elkerülése végett felveszik a katolikus
vallást, ám titokban továbbra is zsidók maradtak, és folytatták
talmudista vagy kabbalista gyakorlataikat. Innen a crypto-zsidó
megnevezés (a görög kryptosz, szó után, jelentése rejtett, titkos). Ezeket a zsidókat aztán a spanyolok "marranos"-nak is nevezték, az eredeti spanyol szó disznót jelent.
Az
1500-as években spanyolországi kabbalista crypto-zsidók alapították meg
az "Allumbrados" néven ismert eretnek keresztény mozgalmat. Az allumbrados
jelentése: megvilágosodottak, illuminátusok (!). Az allumbrados a
misztikus kultuszok közé sorolható gnosztikus eredetű pszeudokeresztény
mozgalom volt, amihez aztán csatlakozni kezdtek spanyol katolikus
keresztények is. Teológiájuk több kabbalista elemet tartalmazott, úgy
vélték, hogy az ember már testében képes eljutni a tökéletességre és a
megistenülésre. Az Istennel való egyesülés és tökéletesség állapotában a
bűnnek nincs hatalma, így bármit elkövethetnek a lélek megrontása
nélkül. A mozgalom hulláma átcsapott Dél-Franciaországba is, ahol Illuminés
néven működtek, majd egy évszázaddal később maradékaik beolvadtak az
újabb keletű okkult iskolákba. A híres-hírhedt jezsuita rend
megalapítója, Ignatius Loyola maga is egy marrano volt, aki
ifjú korában tagja volt az allumbrado szektának. Isaac Luria elismerően
nyilatkozott Loyola munkásságáról. Az 1540-es éveket követően nagyszámú marranos
menekült el Angliába, Hollandiába, Franciaországba, az Ottomán
birodalomba, sőt, Brazíliába és egyéb dél-amerikai államokba is, ahol
folytatták sajátos kettős életüket. (Az illuminátizmus tehát nem Adam
Weishaupt által lett "feltalálva", ő csupán újraélesztette és
átszervezte azt.) A későbbiekben a safedi kabbalizmus egy új irányt és
új reményt ébresztett fel a zsidó tömegekben.
Természetesen
az okkult mozgalmak mindig is jelen voltak a középkori Európában, a
templomosok rendje, a Prieuré de Sion, a Rózsakeresztesek és néhány
kisebb titkos társaság tartotta életben az ősi misztériumokat. E
mozgalmak szintén a Kabbalában, vagyis a babiloni misztériumvallás és
gnoszticizmus zsidó változatában gyökereznek, de visszavezethetők az
özönvíz előtti misztériumokhoz. Nem véletlenül, az okkultista rendszerek
mindegyikének szinte teljesen azonos a szimbolizációs rendszere. A
sötét középkort lezáró reneszánsz, a reformáció és a tudományok
újjászületésének időszakát a fejlődés, illetve a felvilágosodás
korszakaként ismerjük. Ugyanakkor paradox módon éppen ez az időszak volt
az okkultista titkos társaságok, a neo-pogány kultuszok széleskörű
újjáéledésének és elterjedésének korszaka is. Nem csodálkozhatunk tehát
azon, hogy a felvilágosodás vezéregyéniségei között számos okkultista
volt. A korábbi templomosok mozgalma a Rózsakeresztes, a Prieuré de Sion
és a Szabadkőműves társaságokban élt és terjedt tovább. Ezek a
mozgalmak gyorsabb növekedésnek indulhattak a felvilágosodás szabadabb
légkörében. Gombamódra szaporodtak a kabbalista szekták is, amíg végül
az illuminátusok tetőzték a listát, élére állva az okkult megújulási
mozgalmaknak. A kialakuló új tudományágak közül több is az
okkultizmushoz vezethető vissza. Csak egyetlen példát kiragadva: a
modern orvostudomány atyjának tartott Theophrastus Bambastus Von
Honeium, alias Paracelsus egy rózsakeresztes okkultista volt.
Az
újkor kezdetével tehát hatalmas lendületet vett az okkultizmus. A
titkos társaságok rendszerezték a Kabbala, valamint az egykori egyiptomi
és babiloni misztériumkultuszok tanait, miközben a politikai arénában
megkezdték lerakni a célul tűzött sátánista világkormány alapjait.
A
kereszténység korántsem volt mentes ettől a befolyástól. A XIX. és XX.
századokban számos keresztény irányzat vett át olyan okkultista eredetű
nézeteket, amelyeket aztán hivatalos "keresztény" tantételekké
formáltak, hogy közvetve vagy közvetlenül megnyerjék ügyüknek a
keresztény világ egészét (lásd
A modern kereszténység eltérítése és a
Sátánizmus a Vatikánban című írásainkat).
I.1 Szabbatai Zevi, a szabbateisták és a Dönmeh mozgalom
Szabbatai
Zevi (héb Shabbtai Cvi) 1626-ban született a török birodalom Szmirna
nevű városában, és 1676-ban halt meg a mai Albánia területén. Zevi egy
zsidó miszticista volt, aki hírnevét pszeudo-messiási küldetésével
érdemelte ki. Szabbatai Zevi szefárd zsidó szülők, bizonyos források
szerint Spanyolországból elüldözött ún. crypto-zsidók vagy "marranos"
leszármazottja volt. Zevi a Luriánus Kabbala odaadó tanulmányozója és
gyakorlója volt, aki emellett erőteljes messiási komplexusban is
szenvedett. Mindenesetre, tehetsége és jó külseje miatt gyorsan számos
követőre talált. Ez időben a Kabbala rendkívül népszerűvé vált a
zsidóság köreiben, és a talmudizmus mellett a kabbalizmus volt a
legjelentősebb irányzat. Az 1600-as évek első harmadában a kabbalista
zsidók nagy jelentőséget tulajdonítottak az 1648-as és az 1666-os évnek.
Az első dátum szerintük Izrael megváltásának éve lesz, amit majd a
hazatelepedés és a Millennium fog követni 1666-ban. A zsidók tehát
egyfajta lázas várakozásban éltek, s ez a légkör hozzájárult a rendkívül
karizmatikus Szabbatai Zevi látványos sikereihez. Amikor eljött az
1648-as esztendő, az ekkor mindössze huszonkét éves Zevi a várt
messiásnak nyilvánította magát követőinek körében. A Kabbalában való
alapos jártassága, személyes magnetizmusa és furcsa, excentrikus
szokásai miatt egyre többen kezdték követni őt, míg harsányan azt
hirdette, hogy ő a várt messiás, aki minden földi uralmat eltipor.
Amikor ennek híre ment, már nem csupán a Kabbalista zsidó elemek
figyeltek rá, de egyre több talmudista zsidó is elhitte, hogy ő lesz a
várt messiás. Viszont fiatal kora miatt ekkor még sokan ellenezték őt,
és a rabbik 1651-ben kitiltották Szmirnából. Ezzel kezdte meg kalandos
utazásainak hosszú sorát. Először Szalonikába utazott, ami ekkoriban a
kabbalisták legfőbb központja volt, s itt Zevi hosszabb időt töltött. A
helyi Kabbalista iskolában nyíltan hirdette messiási mivoltát, és egy
szimbolikus házasságot is kötött, vagyis magát az Isten fiának
nyilvánítva, misztikusan "egybekelt" a Tórával. Amikor Konstantinápolyba
utazott, az ottani hívei hűen tanúskodtak messiássága felől, és egy
híres helyi prédikátor, Abraham Ha-Yakini odáig ment, hogy archaikus
betűkkel megírt egy olyan írást, ami határozottan tanúskodik Zevi
küldetése felől, megadva születésének dátumát és nevét, és ami úgy néz
ki, mintha egy ősrégi dokumentum lenne. Zevi ezzel az irattal – amit ő
valós szentiratnak nyilvánított – hirdette magát Szalonikában is, amikor
visszatért oda. A szigorúan vallásos zsidók azonban megbotránkoztak
egyre furcsább gyakorlatain, és a rabbik rendeletére el kellett hagynia
Szalonikát is.
Néhány
rövidebb, homályba merült útja után Palesztínába utazott, majd Kairóban
kötött ki. Kairóban körülbelül két évet töltött (1660-62), itt anyagi
támogatóra is talált egy Raphael Joseph Halebi nevű zsidó személyében.
Raphael Halebi Egyiptom kormányzójának egyik befolyásos, gazdag
hivatalnoka volt, de aszketikus vallásos életmódot élt. Pénzével gyakran
támogatta a vándorló kabbalista és talmudista hirdetőket, és Zeviben
megtalálta keresett mesterét, akinek odaadó híve és támogatója lett.
Zevi azonban nem látta Kairót megfelelő helynek az általa elképzelt nagy
növekedéshez, és mivel az 1666-os év vészesen közelgett, így következő
székhelyéül magát Jeruzsálemet választotta, ahová 1663-ban meg is
érkezett. Jeruzsálem idegen világ volt számára, ahol egy biztosnak
látszó taktikát választott: naphosszat az utcákat járta hosszasan
imádkozva, áhítatosan énekelve, önmagát ostorozva és böjtöket tartva.
Szokásává tette, hogy a kisgyerekek közt ajándékokat osztogatott, amire
sokan felfigyeltek, és hamarosan híre ment a városban kóborló
karizmatikus "szent embernek". Lassan, de biztosan elkötelezett
követőkre talált a nép körében, és egyre többen fogadták be tanításait.
Rövid
időre visszatért Kairóba, ahol találkozott egy Sára nevű fiatal zsidó
lánnyal, aki arról volt híres, hogy hatéves korában árván maradt, miután
túlélte a hírhedt Chmielnicki-i mészárlást, s egy olyan látomásban
részesült, ami szerint a hamarosan megjelenő Messiás felesége lesz. A
lány bejárta Európát, egy ideig prostituáltként élt meg, végül Kairóba
vetődött, ahol híre terjedt álmának, és közismert személyiség lett az
ottani zsidóság köreiben. Zevinek mindez kapóra jött, azonnal elvette
Sárát feleségül, mivel a zsidó hagyományok szerint a messiásnak egy
züllött asszony lesz a felesége, aki ráadásul látomást kapott afelől,
hogy a messiás felesége lesz. Ennek híre még jobban lázba hozta a
közel-keleti zsidóságot. Zevi 1665-ben visszatért Jeruzsálembe, hogy ott
tovább szervezze a mozgalmát, ami ekkorra egyre nagyobb lendületet
vett. Ekkor a Gázai Náthán hivatalosan is messiásnak nyilvánította
Szabbatait, aki végre győzelemre és szabadságra vezeti a zsidókat,
egybegyűjti Izrael tizenkét törzsét és a Szentföldre telepíti őket.
Meghirdették, hogy a földi hatalmakat maga alá veti, a szultán koronáját
leveri és a maga fejére teszi. A Gázai Náthán (Nathan Azzati) Zevi
jobbkeze volt, aki a zsidók által is várt Illésnek, a messiási
prófétának mondta magát, aki "bevezeti" a Messiást. A terv valóban jól
fel lett építve, annak részletei is mind harmonikusan egybeillettek.
A
jeruzsálemi rabbik azonban nem mind fogadták el Sabbatai tanait, s
amiatt is féltek, hogy a szélesedő mozgalom bajba keveri a zsidókat a
török hatóságok előtt. Miután a rabbik kitiltották Zevit és Náthánt
Jeruzsálemből, azok helyi követőikkel együtt visszatértek Szmirnába,
ahová diadalmenetben vonultak be. Szmirnai híveik harsonákat fújtak és
éljenezték a Messiást, így Zevi és Sára szinte a város tényleges
vezetőivé lettek. Az őt ellenző rabbik helyébe új rabbikat jelölt ki,
ugyanakkor a kor leghíresebb rabbijai közül is többen csatlakoztak
hozzá. Zevi híveinek száma folyamatosan növekedett szerte Európában is,
ahová szintén eljutott a mozgalom szele. Ugyanakkor hírneve a
keresztények közt is elterjedt, akik természetesen a maguk értelmezése
szerint, de szintén apokaliptikus lázba kerültek, és elfogadták az
1666-os dátumot. 1665-ben, a "Millennium közeledtével" a kontinens
zsidóságának nagy része teljes extázisban volt, a velencei, amszterdami,
londoni, hamburgi, dél-európai és észak-afrikai zsidók eladásra
hirdették mindenüket, készülve a Szentföldre való visszatelepedésre. Az
eseményeket szemmel tartó keresztények között szintén voltak, akik
eladták házaikat, és együtt várták a zsidókkal az új világ eljövetelét.
Európa szinte felbolydult, és láthatóan még azokat is elkapta a láz,
akik nem tartoztak közvetlenül a mozgalomhoz.
A
jelentős év, 1666 elején Szabbatai újra Konstantinápolyba érkezett,
valószínűleg azzal a céllal, hogy beteljesedjenek a Gázai Náthán
"próféciái", és a szultán koronáját a maga fejére tegye. Ehelyett a
helyi nagyvezír, Ahmed Köprülük utasítására a török hatóságok azonnal
elfogták és börtönbe zárták, mert egy nagyobb felkelés kibontakozásától
tartottak. Két hónapi börtön után Abydos szigetére szállították, ahol az
ottani börtönvárban igen nagy kényelmet biztosítottak neki, elsősorban
amiatt, mert gazdag követői és Sára nagy összegekkel megvesztegették a
török hivatalnokokat. Abydos szigetén történt meg nevezetes
törvényszegése, és itt hangzott el hírhedt imája is. Mivel Abydos
szigetére a Pászka ünnep körül érkezett, itt a vele lévő követőivel
leöltek egy bárányt, amelynek megették a háját, a törvény tiltása
ellenére. Ekkor mondta el az "áldott legyen az Isten, aki megengedi nekünk azt, ami eddig tiltott volt" imát.
Rendkívüli
karizmájának köszönhetően még a fogságban is valóságos kiskirályként
viselkedett, gyakran fogadta híveinek látogatását, majd üzeneteket,
parancsokat küldött szét általuk. Titokban még itt is tovább hirdette a
szultán közeli elbukását. Amikor híre terjedt a zsidóság között, hogy
milyen fenséges körülmények közt él, követői nemcsak hogy nem
ábrándultak ki belőle, de inkább növelte a hitüket az, hogy Zevi ilyen
magasztos körülmények közt raboskodik. Ekkorra körülbelül egymillió (!)
zsidó lett valamilyen szinten a mozgalom híve, és számos zsinagógában
bevezették a következő, Zeviért mondandó imát: "Áldd meg Urunk és Királyunk a szent és igaz Szabbatai Zevit, Jákob Istenének Felkentjét."
A tömegek, akik eladták vagyonukat és várták a csodás hazatérést, egyre
nagyobb gondot okoztak Európa-szerte. Moráviában akkora felfordulást
okoztak, hogy az államnak kellett közbelépnie, és fegyveresekkel
tartották fenn a rendet. Marokkóban a forrongások hatására hevesen
üldözni kezdték a zsidókat. Az 1666 áprilisa és júliusa közt eltelt
három hónapban teljes káosz uralkodott Európában, miközben Zevi
legbennfentesebb követői a törvény és az ünnepek elvetését hirdették,
beleértve az engesztelés böjtnapjának megszüntetését is, ami nagy
megoszlást okozott a zsidók közt. Zevi "messiási küldetésének" egy
gyorsan pergő, és nem várt eseménysorozat vetett véget. Abydos szigetén
ugyanis egymásnak adták a kilincset a zsidó kolóniák küldöttei, így két
Galíciából való jeles lengyel talmudista rabbi is meglátogatta Zevit,
akik közölték vele, hogy egy Nehemiás Ha-Kohen nevű galíciai próféta
meghirdette a messiás eljövetelét. Zevi azonnal kérvényezte a próféta
hozzájövetelét, aki három hónapos utazás után, 1666 szeptemberében meg
is érkezett Abydosra. A találkozás azonban hatalmas kudarcba fulladt,
mindkét fél durván megkérdőjelezte a másik hitelességét, majd hamisnak
nyilvánították egymást. Zevi fanatikusabb követői közül néhányan meg
akarták gyilkolni a "prófétát", de ennek Nehemiás idejében hírét vette
és elmenekült a szigetről, majd egyenesen Konstantinápoly felé vette
útját, ahol feljelentést tett "a birodalom ellen összeesküvést szövő"
sabbateisták ellen. Mehmed szultán ekkor Adrianople-be vitette Zevit,
ahol a kihallgatása előtt egy muszlim hitre áttért zsidó azt ajánlotta
neki, hogy ha élni akar, jelentse ki a szultánnak, hogy el kívánja vetni
zsidó hitét és muszlimmá szeretne lenni. Amikor Zevit a szultán elé
vitték, látványosan levetette zsidó ruházatát és egy turbánt helyezett a
fejére annak jeléül, hogy áttér az iszlám vallásra. Ez meg is mentette
az életét. A szultán rendkívül elégedetten megkegyelmezett Zevinek, sőt
jó fizetés mellett megtette őt ajtónállójának. Hogy teljessé legyen az
áttérése, Sára mellé legalább egy további feleséget kellett magához
vennie. Leghűségesebb hívei követték példáját, és mindannyian áttértek
az iszlám vallásra. Ezek után ezt írta a Szmirnában lévő híveinek: "Isten izmaelitává tett; megparancsolta nekem, s én azzá lettem."
Ez
természetesen megdöbbentette talmudista zsidó híveit, és mivel
követőinek nagy részét ők tették ki, a mozgalom ezzel lényegében össze
is omlott. A kiábrándult zsidó tömegek elhagyták, a rabbik pedig
azonnali hatállyal eretneknek nyilvánították Zevit és maradék követőit. A
"messiás" később felvette az Aziz Mehemet iszlám nevet, majd rövid idő
elteltével a mai Albánia területén halt meg, teljesen
eljelentéktelenedve. A történetnek azonban ezzel nincs vége, sőt, inkább
itt kezdődik!
Zevi követőinek egy
elszánt, fanatikus magja a föld alá vitte a mozgalmat, és titkos
társaságként fenntartották a szabbataita (vagy szabbateista) eszméket. A
szabbateisták e titkos szövetsége a Dönmeh (törökül aposztaták, vagy hitehagyottak)
mozgalom néven lett ismert, még akkoriban, amikor Zevi és maradék
követői felvették az iszlám vallást. A Dönmeh hívői tovább
radikalizálták a már amúgy is mélyen okkultista mozgalmat. A
szabbateizmus egyik kutatója és szakértője, Rabbi Antelman a
következőképpen foglalja össze Zevi és a Dönmeh tanait:
"Amikor
[Zevi] áttért [az iszlám vallásra], kiábrándult hívei tömegesen hagyták
el a mozgalmat. De maradt néhány makacs követője, akik továbbra is
hittek benne, s természetesen valami magyarázatot kellett adniuk arra,
hogy miért maradtak meg híveiként. Az ő okfejtésük hozta létre a
szabbateisták azon különleges szektáját Törökországban, amit a Dönmeh
néven ismerünk. A Dönmeh rend úgy tartotta, hogy a Messiásnak először
bűnbe kell esnie ahhoz, hogy később megváltást hozhasson, s ezzel adtak
magyarázatot arra, hogy a zsidó Messiás a muszlim hitre tért át. A
Dönmeh Szabbatai Zevi halála után is hosszú ideig fennmaradt, sőt még
növekedésnek is indult."
Zevi
tanításai tovább éltek halála után is, ahogyan módszerei is tökéletesen
elfogadottakká váltak a kabbalista zsidók köreiben: a megtévesztés és
hamis bizonyságtétel teljesen elfogadható eszközzé válhat a cél
megvalósításának érdekében, aminek mértékét egyre fokozták a mozgalom
további vezetői. A korai szabbateisták vezéregyéniségei:
Szabbatai Zevi (1626-1676)
A Gázai Náthán (16??-?)
Rebbe Berechiah
Jakob Frank (1726-1791)
A
Gázai Náthán munkásságát és annak maradandó hatását talán a neves
történész, Paul Johnson összegzi legtömörebben az alábbiakkal:
"Náthán
kiváló példája volt annak a hatalmas képzelőerővel rendelkező és
veszélyes zsidó archetípusnak, amely valamivel később egy világméretű
jelenséggé vált a szekuláris zsidó intellektualitás elterjedésével.
[Náthán] Mestere volt az olyan kétértelmű magyarázatok és előrejelzések
felépítésének, amelyek egyrészt értelemszerűek és elfogadhatóak voltak,
ugyanakkor annyira nem voltak konkrétak, hogy valami módon ne lehetett
volna alkalmazni azokat bármilyen megtörtént eseményre – még akkor is,
amikor valójában egyáltalán nem feleltek meg az eredeti elvárásoknak.
Rendkívüli adottságokkal adta elő ezeket a változatosság-teli teóriákat,
kiváló képességgel dolgozta fel a kialakuló jelenségek lehetőségeit,
majd magabiztos hidegvérrel és öntudatossággal adaptálta az adott
helyzetre. Marx és Freud [mindketten frankista zsidók sarjai] hasonló módszerekkel dolgoztak és hasonló képességekkel rendelkeztek" (Paul Johnson, A History of the Jews, 269. old).
A
szabbateista, a dönmeh, vagy a frankista megnevezések a hitükből
kitért, szekularizált, intellektualizáló, a politikában és közéletben
aktív zsidókat jelölik. Ezekben a mozgalmakban nagyrészt a zsidóságba
ősidők óta beépült, magukat zsidónak nevező, de idegen elemek kerültek a
"felszínre", vagyis Sátán az adott időben aktívvá tette ezt a lappangó
réteget. És valóban, a kabbalista szabbateizmus szülte meg azt a
szekuláris (valójában okkultista) és kozmopolita zsidó értelmiségi
réteget, amely messze elvetette a bibliai értékeket, és bárhol is élt, a
maga torz képére akarta formálni a körülötte lévő társadalmakat. Ennek
megfelelően bizonyos ultra-ortodox zsidó irányzatok a politikai
cionizmust is a szabbateizmus egyik jellemző megnyilvánulásának tartják.
Ez a megállapítás helytálló, hiszen a szabbateizmust valóban olyan
aposztata, ateista, illetve okkultista zsidók képviselik, akik az
önmegváltásban látják fajtájuk sikerét, nem pedig az isteni
gondviselésben és a bibliai etika követésében. A szabbateisták elvei
megengednek minden alantas eszközt a céljaik elérése érdekében, legyen
az politika, ármány, vagy hitszegés, a cél érdekében minden fogás
bevethető. Az egész zsidóság képviselőjének mondják magukat, felszínesen
az érdekeiket szolgálják, de a vallásos zsidóságot csupán eszközként
tartják a kezükben, akiket rideg módon egyfajta hasznos idiótáknak
tekintenek. Ennek az ideológiának Marx és Theodor Herzl csupán
elrettentő, de korántsem egyedi képviselői voltak. Tény, hogy a
hagyományos judaizmus korlátait átszakító szabbateisták nélkül soha nem
jöhetett volna létre a zsidó tömegek nagyfokú szekularizálódása, a
közéletben való aktív megjelenése, sőt maga a politikai cionizmus sem.
A
Zevi és Náthán nyomdokaiba lépő Rebbe Berechiah még szélsőségesebb
nézeteket vallott, mint elődei, számára minden eszköz megengedetté vált a
hit szolgálatában és érdekében. Jákob Frank, a mozgalom további
éltetője pedig már nagyon durva szélsőségbe esett azzal, hogy bevezette a
szexuális rítusok gyakorlatait, és kidolgozott terv szerint beépítette
híveit a politikai arénába.
A
szabbateisták és a Dönmeh rend tanai tehát maradandó változást okoztak a
zsidóság vallási életében és a judaizmus történelmi átalakulásában. A
sorozat első részében láthattuk, hogy miként került be Izraelbe, majd
Júdába a konkoly, miként ferdítették el az eredeti bibliai vallás
szabályzatait és gyakorlatait, felcserélve azokat emberi, sátáni
tanításokkal. Ebben a részben pedig azt vizsgáljuk meg, miként csapódott
ki a zsidóság felszínére ez a konkoly, és miként kezdte meg aktívan a
végidőkre szabott munkásságát. Ehhez már át kellett lépniük az általuk
korábban eltorzított judaizmus korlátain is, hiszen a végcél a
kereszténység megsemmisítése, a korlátok nélküli hedonizmus, az ego
imádata és Sátán istenné tétele. Ebben a folyamatban különösen nagy
szerep jutott a szabbateista mozgalom következő jeles vezetőjének, Jacob
Leib Franknak, illetve a frankistáknak.
I. 3. Jacob Leib Frank és a frankista mozgalom
A
zsidó származású Jakov ben Judah Leibowicz 1726-ban született a
lengyelországi Podolia városában, és 1791-ben halt meg. Frank
ismertségének forrása sokrétű, de leginkább arról híresült el, hogy a
hírhedt sabbateista zsidó szekta közép-európai terjesztője, majd legfőbb
vezetője lett. Frank már fiatal korától fogva inkább a Kabbala iránt
érdeklődött, mint a hagyományosabb Tóra vagy Talmud tanításai iránt.
Apja a mai Ukrajnából telepedett át Lengyelországba, aki az állítások
szerint maga is a szabbateisták szektájához tartozott, s ez szerepet
játszhatott a fiatal Frank Kabbala iránt mutatott nagy érdeklődésében.
Amikor Frank legényemberként kereskedő lett, egy üzleti utazása
alkalmával eljutott Törökországba, ahol meglátogatta Szabbatai Zevi
szülővárosát, Szmirnát, majd Szalonikit is. E két helység még ekkortájt
is a kabbalisták fő központja volt. Ekkor került szorosabb kapcsolatba a
Dönmeh mozgalom tagjaival, vagyis az
aposztaták
szektájával, akik beavatták őt a rítusaikba. Itt adták neki a Frank
nevet, amely névvel a törökök az európaiakra utaltak ez időben, és ezen a
néven vált híressé, majd követőit is innen nevezték el frankistáknak.
Mint már láttuk, "az aposztaták" olyan zsidók voltak, akik Zevit követve
elhagyták zsidó hitüket, látszólagosan felvették a muszlim vallást, de
titokban megmaradtak kabbalista zsidóknak. Jacob Frank az ő hatásukra
szintén felvette az iszlám vallást, majd ugyanaz a messiási
küldetéstudat ébredt benne, mint korábban Zeviben. Szalonikában teljesen
átadta magát az anti-Tóra és anti-Talmud tanoknak, itt messiásnak
nyilvánította magát, majd 1775-ben, huszonkilenc évesen e címet viselve
tért vissza Lengyelországba, az új tanok elterjesztésének céljával.
Szülővárosában,
Podoliában megalapította a frankisták szektáját, ami a Dönmeh nyugati
ágává vált, és rövid időn belül nagyszámú követőre talált. A
lengyelországi askenázi zsidók azt hitték, hogy Frank egy Törökországból
odavetődött szefárdi zsidó volt, (vagy talán annak adta ki magát).
Hívei a "szent mester" és a "megtestesült isten" címekkel illették
Frankot, aki olyannyira komolyan vette a bűnös messiás koncepciót, hogy a
szekta tagjait is aktív bűnök elkövetésére buzdította egy ambivalens
zsidó tantétel átértelmezésével. A parancsolatok azok megrontásával való
betöltése ugyanis egy talmudi diktátumban is szerepel, a mitcva ha'bah ba'ahvera-ban,
amit Frank felhasznált érveiben. Elmélete szerint, ha az üdvösséget el
lehet nyerni tisztasággal, akkor el lehet nyerni a bűnök elkövetése
által is. A talmudista zsidók természetesen hevesen ellenezték a
számukra eretnekségnek minősülő tanok hirdetőjét és követőit. Frank
azonban a Dönmeh jól bevált módszereit alkalmazva úgy talált menedéket a
zsidók üldözése elől, hogy felvette a katolikus vallást, amivel az
egyház védelme alá került.
Követőinek
azt hirdette, hogy egy mennyei kinyilatkozás révén jutott arra a
felismerésre, hogy fel kell venniük a keresztény vallást, mert az egy
szükséges átmeneti állapot a végső messiási vallás megnyilvánulása
előtt. A kereszténységre való áttérést egy általa kidolgozott elmélet
szerint vitte véghez.
Nagy
nyilvánosság előtt elégette a Talmud egy példányát, s arra hivatkozott,
hogy az általa elfogadott Zohar bizonyságot tesz a szentháromság
mellett, aminek egyik személyisége a Messiás. Ilyen körülmények között
1759-ben követőivel együtt katolikusokká keresztelkedtek, ekkor kapta
keresztnévként a József nevet. Keresztapja nem más, mint maga a lengyel
király, III. Ágoston volt. A katolikus egyház azonban hamarosan gyanút
fogott Frank őszinteségével és motivációjával kapcsolatban,
nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy "megtérése" csupán látszólagos volt, és
követőivel együtt csak felszínesen vallották a keresztény hitet,
miközben titokban továbbra is a kabbalista judaizmust gyakorolták. A
szekta tagjai csakis egymás közt házasodtak, és Frankot továbbra is
szent mesternek, messiásnak és istennek tartották, valamint szexuális
rítusokat is folytattak. Természetesen a zoharisták "háromsága" nem a
katolikus dogma megfelelője volt, ugyanis a zohári szekta háromságának
egyik istensége az ő mindenkori "messiásuk" volt, mint Szabbatai Zevi,
vagy esetükben Jacob Frank. Ilyen körülmények között gyorsan az
inkvizíció látókörébe kerültek.
Közben
nyilvánosságra került törökországi múltja is, beleértve a hasonló
körülmények közt végbement iszlám vallásra való áttérését is. Így,
néhány hónappal a "keresztsége" után, 1760-ban Varsóban letartóztatták
és egyházi bíróság elé állították, ahol elítélték a hamis
átkeresztelkedés és ártalmas eretnekségek terjesztésének vádjaival.
Ítélete börtönbüntetés volt, amit a czestochowai börtönvárban kellett
letöltenie. Innen tizenhárom év után, 1773-ban szabadult ki, amikor is
az oroszok elfoglalták Czestochowát és szabadon engedték. A börtönből
való szabadulása után a moráviai Brno városában telepedett meg, ahová
nagyszámú híve is követte, és "udvarában" hatszáz fegyveres férfi állt
rendelkezésére. Rendszeresen tartották szertartásaikat, és itt további
követőkre találtak. Frank gyakran utazott Bécsbe lányával, Évával az
ottani hálózat kiépítésének céljából. Egy ilyen útja alkalmával az
istenfélő Mária Terézia kegyeibe férkőztek, aki azt hitte róluk, hogy a
kereszténységet terjesztik a zsidók köreiben. A behálózott Mária Terézia
kinevezte őt a keresztény-zsidó párbeszéd szóvivőjének, ám itt sem
kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy fény derüljön sötét múltjára, s
arra, hogy egy szélsőséges szekta vezetője.
Emiatt
kénytelen volt elhagyni Bécset és Moráviát is, majd a németországi
Offenbachban telepedett le, ahol "báró" címmel jelölte magát, és ahol
pazar, fényűző életet élt. Vagyonának pontos eredetét máig homály fedi,
egyes állítások szerint a zsidó közösségek adományaiból élt ilyen jól.
Frank maga is azt állította, hogy a lengyelországi és morvai zsidók
kocsiszámra hozták az adományokat számára. Sokan azonban inkább azon a
meggyőződésen vannak, hogy a Rothschildok és a szektával kapcsolatos
politikai kapcsolatok biztosították a jelentős anyagi támogatást.
Frank
tanításaiban és szektájának gyakorlataiban rendkívül nagy szerepet
kapott a rituális szexualitás. Tanítása szerint az ilyen orgiákon és a
szexuális eksztázison keresztül lehet elérni a magas fokú szellemiséget,
sőt, a szentséget és az üdvösséget is. Utolsó éveiben szabadtéri
"istentiszteleteket" tartott, amelyeket pazar módon, pompás és drága
kellékek felhasználásával rendezett meg. Követői halhatatlannak
tartották, de 1791-ben mégiscsak elhunyt. Fényűző temetést rendeztek
neki és 800 híve kísérte őt el utolsó útjára.
Halála
után lánya, Éva vette át a mozgalom irányítását, akit "szent
nagyasszony"-ként tiszteltek, és aki 1816-ban bekövetkező haláláig a
frankisták vezetője maradt. Éva halálával a szekta számos tagja
katolikussá lett, de nagyon is kérdéses, hogy ezt a szekta vallási
küldetésének részeként, vagy megalkuvásból tették-e. Katolikussá vált
tagjaik a lengyel, cseh, valamint a magyar nemesség és polgárság részévé
lettek. A zsidó nevek elhagyása és a keresztény nevek felvétele a
frankisták jellegzetes dönmeh technikája volt.
1.4 A frankizmus bizonyos tanainak elemzése
Gershom Scholem*, a Kabbalista mozgalmak nagy szakértője szerint a frankizmus fontos eleme a Mitcvah ha Ba'ah ba Averah, vagyis a bűn szentségének koncepciója. A Kabbalista zsidó messianizmus fontos eleme volt a megváltás a bűnök által
nézet, miszerint a fokozottan bűnös életbe való elmerülés felgyorsítja a
messiás eljövetelét. A frankisták jellegzetes módon ezt elsősorban a
szexuális orgiáikon és kicsapongásaikon keresztül próbálták
megvalósítani. Gyakori volt köztük a családon belüli szexuális viszony
fenntartása és a vérfertőzés. Leginkább mégis a rituális orgiáikról
váltak hírhedtté. Ez a fajta zoharista szexuális mágia egy évszázaddal
később széleskörűbb befogadást nyert az olyan személyiségeknek
köszönhetően, mint P.B. Randolph, Max Theon és Aleister Crowley, de a
modern pszichológia "tudományát" kidolgozó Freudra és Carl Joungra is
hatással volt.
Jacob Frank a
vallási nihilizmus és az anarchizmus keverékét hirdette, szerinte
ugyanis egyedül a társadalmak teljes megdöntése mentheti meg az
emberiséget. Annak ellenére, hogy a frankisták vallási felekezetnek
számítottak, eredeti céljuk "minden vallás és hitrendszer abszolút megdöntése" volt. Ahogy az Internacionálé fogalmazza: "A múltat végképp eltörölni."
Itt nem csupán idealizmusról van szó, sokkal inkább egy eszelős sátáni
meggyőződésről, ami abból is látható, hogy hitük szerint csak "egy mindent elsöprő és mindent megdöntő forradalom után lehetséges egy új világot felépíteni." Gershom Scholem a Kabbala és szimbólumai című könyvében mindezt így fogalmazza meg:
"Annak
ellenére, hogy a frankisták külsőségekben vallásosak voltak, minden
vallás és pozitív hitrendszer felszámolását tűzték ki célul, és egy
olyan forradalmat álmodtak meg, ami egyetlen csapással eltörli a múltat,
hogy aztán egy teljesen új világot építhessenek fel. Frank számára az
anarchikus rombolás a luciferi ragyogást, azaz az 'élet' kifejezés
minden pozitív értelmezését és teljes színezetét jelentette."
*Megjegyzés: Gerschom
Scholem (1897-1982) a tudományos Kabbala kutatás megalapítója, aki a
jeruzsálemi héber egyetemen a zsidó miszticizmus professzora lett, s aki
a szabbateista és frankista mozgalmak egyik legjelesebb szakértője. A
kabbalizmusról és zsidó miszticizmusról több könyvet megírt.
Jacob
Frank a bibliai Jákob reinkarnációjának hirdette magát, aki megmenti
Izraelt és elsöpri Edomot (Rómát és a kereszténységet). Tartsuk észben,
hogy Jacob Frank kódokban megadott üzeneteiben Edom a Római Katolikus
egyházat és általában a kereszténység egészét jelentette.
A Zohar levelek:
Jacob Frank 1880-ban a magyarországi zsidókhoz szóló felhívásában
közli, hogy a zsidóságot egy mérhetetlen katasztrófa fogja érni,
amennyiben nem veszik fel az edomita (értsd: keresztény) hitet. A
keresztény vallás felvétele azonban nem más, mint egy cselfogás, ami
lehetőséget teremt számukra ahhoz, hogy később belülről pusztíthassák el
az egész kereszténységet. A zsidó holokauszt megtörtént, zsidók tömegei
"keresztelkedtek" ki, majd töltöttek be vezető szerepet a kommunizmus
keresztény- és nemzetellenes programjaiban.
A
próféciákból pedig jól tudjuk, a meg nem alkuvó keresztények keresztül
fognak menni egy irtózatos méretű népirtáson, amit a Szentírás a nagy
tribulációnak (nyomorúságnak) nevez. Így elmondhatjuk, Frank "sátáni
jóslata" nem állt távol az igazságtól.
Álljon
itt néhány árulkodó sor Jacob Frank apokrifjából, amelyek nagyon jól
tanúskodnak szellemi beállítottságáról, illetve a bűn általi
megigazulásba vetett hitéről:
2. "Azt mondták nekem, van egy Gemara [talmudi magyarázat], ami így szól: "a pálmalevelek kötege muksza [érinthetetlen,
tisztátlan], a szombat napján. De ha a szombat kezdete előtt valaki azt
mondja, hogy 'ezek a pálmalevelek nem lesznek majd tisztátlanok a
számomra', akkor használhatja azokat, akár fekhelyként, hogy megpihenjen
rajtuk. Mit jelent ez a mondás? Azt, hogy a kavana [misztikus erővel ható szándék] felhasználásával a tiltott dolgokat bárki tisztává, elfogadhatóvá teheti. Ezért mondhatta Az-Első-Aki-Eljött [Szabbatai Zevi] a következő borchát [áldást] a bárány veséjének kövérjére: "Áldott vagy Te, Urunk, Istenünk, aki a tiltott dolgokat megengedetté teszed nekünk." ...
3. E város [Szmirna] rabbijai nem akarják, hogy tudjátok azt, a Tóra parancsolatai betölthetők azon a módon is, hogy megszegjük azokat.
De szemetekben én vagyok az ostoba, holott én feltárom nektek azokat,
amiket ők elhallgatnak: mert ahhoz, hogy megehesd a mandulát, fel kell
törnöd a héját.
"… nagy az a bűn, amit magának a bűn elkövetésének a szándékával követünk el"
A
"kavana" fogalma, más néven ugyan, de bekerült a kereszténység
karizmatikus ágazatainak hiedelemvilágába is, "a kijelentés hatalmának",
vagy a "szóbeli megvallás erejének" formájában.
Nem
véletlen, hogy Jacob Frankot úgy a talmudista, mint a Tóra-hű zsidók is
a történelmük egyik legveszedelmesebb és legkárosabb tévtanítójának
tartják. Gershon Scholem a "The Messianic Idea in Judaism" című könyvében erre is kitér:
"[Jacob Frank] Minden tettében teljesen megromlott és degenerált egyén volt" és "az egész zsidó történelemben nem találhatunk hozzá hasonló rettenetes jelenséget." (1971-es kiadás, 126.o., kiemelés hozzáadva).
Frank
elvetette a Tóra helyes alkalmazását, nagyon válogatósan kezelte a
Talmudot, és elsősorban a Zohár-ra építette tanításait, emiatt nem volt
számára probléma az Isten erkölcsi parancsolatainak áthágását tanítani. A
szabbateisták amúgy is azt tartották, hogy a messiási korszakban a Tóra
érvénytelenné válik, s annak minden tiltása feloldódik, más szóval a
bűnök elkövetése megengedett dolog, sőt, egyféle elvárás lesz.
Jacob
Frank a saját nihilista vallására gyakran utalt az "Ézsau (vagy Edom)
útja" jelzővel. Azt az álláspontot képviselte, hogy bárki, aki valaha is
Istent hűen akarta követni, hiábavaló erőfeszítést tett, s kivétel
nélkül mindenki elbukott, beleértve a pátriárkákat is. Emiatt szükséges
volt egy olyan új utat találni, amely reálisabb alapokra épül, és
valóban elvezet az "igaz élethez". A frankisták számára Ézsau a
szabadságot szimbolizálta, illetve a törvények által megköthetetlen
emberi szellemet. Ha valaki el kíván jutni erre a szabadságra, el kell
vetnie mindenféle törvényt és megkötöttséget, de mindezt titokban kell
véghezvinni. Miután az "igazak" túlléptek a judaizmus és iszlám tanain,
számukra nem maradt más, mint "Edom vallása", a kereszténység.
Pontosabban szólva, a látszólagosan felvett kereszténység, amelyen belül
titokban megélhetik valós hitüket, ami szerint Jacob Frank az igaz
megváltó, sőt, maga az Isten, aki felszabadította híveit a törvények és
törvénykezés alól. A frankisták valójában a vallás köntösébe bújt
anarchista forradalmárok voltak, s így nem véletlenül voltak jelen nagy
számban a jakobinusok, majd később a kommunisták, bolsevikok és a
szélsőséges liberalizmus élvonalában.Frank követői rohamosan
szaporodtak, és elsősorban Lengyelországban, Galíciában, Ausztriában,
Moráviában és Csehországban alkottak közösségeket. A mozgalom pontos
taglétszámát nehéz meghatározni, annyi azonban bizonyos, hogy csak
Lengyelországban huszonnégyezer hívet mondhattak a magukénak. Prágában
egy külön polgári elitet képviseltek a frankista zsidó családok, köztük
nagyszámú orvos és ügyvéd akadt. A magyarországi közösségük központja
Máramaros volt. A frankistáknak azonban soha nem a tagság számának
növelése jelentette az igazi sikert, mint inkább a befolyásuk és
aknamunkájuk hatékonysága. A mozgalom jelesebb tagjai aktív szerepet
vállaltak a szabadkőműves páholyokban, és a felvilágosultság eszméire
hivatkozva a zsidó polgárosodás bajnokaiként mutatkoztak. A Habsburg
uralkodók hivatalnokai és arisztokratái között szintén nagyszámú
frankista volt, akik hivatalosan keresztényekként voltak elkönyvelve, de
valójában megőrizték kabbalista identitásukat.
Számos
frankista családban szokás volt egy Frank lányát, Évát ábrázoló
bálvány-szobrocska felállítása. Apja halála után ugyanis Éva vált a
mozgalom egyik főbb vezéregyéniségévé, aki szó szerint egy rituális
prostituált volt, bejáratos számos arisztokrata család otthonába.
Gerschom Scholem erről az időszakról így ír:
A
szekta egy szigorúan zártkörű szervezetté vált, és ezt a periódust úgy
élte túl, hogy ügynökeik helyről-helyre járva titkos találkozókat
rendeztek, vallási rítusokat tartottak és terjesztették a sajátos
frankista irodalmat. "A "hívőknek" szigorúan maguk között kellett
házasodni, és a frankista családok létrehoztak egy széleskörű, szorosan
együttműködő hálózatot, azokat is beleértve, akik hivatalosan zsidók
maradtak [nem vették fel a kereszténységet]. A frankizmus később
nagyrészt az ilyen egyéni családok magánvallásává lett, akik ennek
megfelelően nevelték fel a gyermekeiket is. A németországi, csehországi
és morva frankisták általában Karlsbad-ban tartották meg évi titkos
összejövetelüket nyaranként, Av hó 9.-e körül.
Szabbatai Zevi állítólagosan Av hó kilencedikén született meg, ezt a hónapot pedig a zsidók Tisha B'av-nak
nevezik, ez számukra az év legkomorabb napja, ugyanis ezen a napon
pusztult el a Jeruzsálemi templom mindkét alkalommal, először a
babiloniak, majd a rómaiak által. Spanyolországból 1492-ben ugyancsak Av
hónap kilencedikén űzték ki a zsidókat. A vallásos zsidók ezen a napon
böjtöt tartanak és imádkoznak, a frankisták pedig javában mulatoztak,
lakomákat és orgiákat rendeztek.
Az
alábbi összefoglaló Rabbi Antelman írásainak tömörített változata.
Antelman az olyan korábbi zsidó kutatók, mint Gershom Scholem munkáinak
felhasználásával a következőképpen mutatja be az okkultista judaizmus
képviselőinek összefonódását:
Frank
Jákob Szabbatai utódának, Rebbe Berachiah-nak volt a tanítványa, s így
került az eredetileg keleti Dönmeh ideológia Európa szívébe. Frank
szövetségben állt a szintén zsidó születésű volt jezsuita szerzetessel,
Adam Weishaupt-tal, aki az Illuminátus rend megalapítója volt, és akit
az ugyancsak zsidó Rothschild család finanszírozott. Ez a kapcsolat
adhat magyarázatot Frank látszólag kiapadhatatlan, de ismeretlen
forrásból származó jövedelmére. Ez a három egyéniség, és sajátos egyéni
képességeik szinte tökéletesen kiegészítették egymást. Weishaupt-nak
politikai ambíciója és új világrendet megalkotó tervei voltak, a bevált
dönmeh taktikát alkalmazó frankistáknak pedig jól beépült ügynökeik,
nemcsak keresztény körökben, de a törökországi muszlimok között is.
Emellett sikeresen beférkőztek jó néhány titkos társaság köreibe is. S
ami talán még ennél is fontosabb, a frankisták erősen hozzájárulhattak
ennek az új szellemi irányvonalnak a megszületéséhez az általuk
gyakorolt Kabbalizmus által. Meyer Amschel és a későbbi Rothschildok
pedig a feneketlen pénzeszsákot biztosították e sátáni háttérhatalomhoz.
Meyer
Amschel Frankfurtban született, s ott kezdte meg tényleges bankári
pályafutását is az 1760-as évek közepétől kezdődően. Jacob Frank a kései
1780-as években telepedett meg a Frankfurt peremvárosának mondható
Offenbach-ban, ahol fényűzően élt, és ekkor már az "Offenbach Bárója"
címet viselte. Johann Adam Weishaupt pedig a bajorországi Ingolstadt-ban
élt 1770-ben, de miután 1776-ban megalapította az Illuminátus rendet,
annak központját szintén Frankfurtba helyezte. Nem mellékesen, itt volt a
jezsuiták németországi központja is. E három személynek meghatározó
szerepe volt a sátán zsinagógájának modern munkájában, hiszen ők
fektették le az ideológiai alapjait annak a máig kibontakozásban lévő
sátánista új világrendnek, amely Sátán kezébe kívánja vezetni az egész
emberiséget.
A frankisták ügynökök
egész hálózatát építették be a magasabb keresztény és iszlám körökbe. Az
ezerhétszázas években népszerűvé váltak a titkos társaságok, ugyanakkor
egyféle pogány újjászületési hullám ragadta magával Európa
nagyvárosainak arisztokrata és előkelő köreit. Londonban, Párizsban és
az egyéb nagyvárosokban megjelentek a nyíltan okkult ún. "Pokoltűz
Klubok", ahol a korabeli nemesség hedonista elemei tobzódtak és élték ki
perverz vágyaikat. Ezekben a klubokban rituális szexorgiákat rendeztek,
amiket lényegében a frankisták által terjesztett okkult tanítások és
ilyen irányú rítusaik tettek divatossá. Angliában a neo-gnosztikus
"Választott Kohen" rend (a kohen héberül papot jelent),
Franciaországban a Martinisták rendje járt elől a hasonszőrű titkos és
féltitkos társaságok közt. Frank és lánya, Éva részben a nemesség és a
gazdag polgárok megnyerésének érdekében alkalmazta a szexuális
okkultizmust. Franknak azonban ennél nagyobb ambíciói is voltak, s e
célból szövetkezett Adam Weishaupt-tal.
Rabbi Antelman a To Eliminate the Opiate (Felszámolni a kábulatot) című könyvében így fogalmaz:
"Egy
velejéig gonosz mozgalom akaszkodott a világra. A jezsuiták eredeti
célja az volt, hogy elpusztítsák a protestáns reformációt és egy olyan
világot hozzanak létre, ahol a pápa ítéli meg az egész emberiséget.* A
Rothschildok célja az volt, hogy az egész világ vagyona az ő kezelésük
alá kerüljön. A frankisták pedig a zsidó [és keresztény] etika és
értékrend teljes lerombolását tűzték ki célul, aminek helyébe egy Istent
mindenben ellenző vallásrendet [teljes sátánimádatot] kívántak
felállítani. Azzal, hogy ezek a frakciók egymásra találtak, egy
emberiség ellenes véres harc robbant ki, igen, 'zsidókkal' az élen."
* megjegyzés:
a zsidó származású Adam Weishaupt, az Illuminátus rend megalapítója a
jezsuita rend tagja volt, s átvette a jezsuiták pápai világuralmi
elméletét, sok módszerüket sajátította ki és használta fel az
illuminátus mozgalom terjesztéséhez.
Frank
még korai pályafutása alatt elrendelte az akkori tizenháromezer
követőjének, hogy vegyék fel a katolikus vallást, illetve "épüljenek be"
a katolikus egyházba. Láthattuk, hogy Frank a katolikusokat a bibliai
Jákob testvérének, Ézsaunak nevével illette, a keresztény vallásra pedig
úgy utalt, hogy az Edom (Ézsau másik neve) vallása. Frank teóriája
szerint azért kellett a kereszténységbe beépülni, hogy megtévesszék
"Ézsaut", hasonlóan, mint egykor az eredeti Jákob is megtévesztette
testvérét, Ézsaut. Az egész diabolikus megtévesztés célja az volt, hogy a
háttérben működve, megfelelő erőkkel szövetkezve megvalósíthassanak egy
anti-keresztény, anti-krisztusi zsidó államot Palesztinában!
A frankistáknak erős politikai ambíciók is voltak. Jerry Rabow, egy másik kutató erről így ír:
"A
frankisták belekeveredtek a nemzetközi politikai játszmákba is, titkos
követeken keresztül tárgyaltak orosz politikusokkal és a keleti
egyházzal az ügyben, hogy segítséget nyújtanak Lengyelország és a
katolikus egyház megdöntéséhez." (u.o. 130. old.).
Jerry Rabow természetesen szintén fontosnak tartja a frankisták teológiájának kihangsúlyozását, amiről az "50 Jewish Messiahs" című munkájában a következőket írja:
"Ő
[Frank] tovább vitte Shabbatai Zevi paradox tanításait, miszerint a
messiási korszak eljövetelével a Biblia szexuális vonatkozású tilalmai
megszűntek, sőt, ezeknek a bűnöknek az elkövetése [vallási] kötelességgé
vált. Frank szerint ugyanis a szexuális orgiák megtisztítják a lelket a
bűnöktől. A dorbézolást és kicsapongást tehát egyféle gyógyterápiának
minősítette... *
*Megjegyzés:
A hedonista szexuális szabadosság elvét később két frankista zsidó,
Siegmund Freud és Carl Jung, a pszichológia tudományának megalkotásával
világszerte "tudományosan is elfogadott" nézetté tette.
A
frankisták nem nyilvános, de központosított hittérítést folytattak,
1832-ben ők alapították meg a "reform judaizmus" első hitközösségét
Prágában. A reform judaizmus mellett az ő nevükhöz fűződik a konzervatív
judaizmus megalapításai is, s e két felekezet követői ma a
legjelentősebb irányzatot képviselik az ortodox judaizmus mellett. A
reform judaizmus határozottan a zsidóság bomlasztásának célját
szolgálja, hiszen a zsidóság asszimilációjára biztatja híveit, s ahogyan
a frankista őseik, a kereszténység felvételét sem tartják a zsidóságra
nézve károsnak. A gyakorlatias frankizmusban az asszimiláció valójában a
beépülést és a belülről való rombolást jelenti.
A
frankisták mai kifejezéssel élve "karizmatikus hívők" voltak, akik
gyakran olyan fokú extázisba hergelték magukat, hogy habzott a szájuk és
egész testükben remegtek. Ez a jelenség nem sokkal később feltűnt a
fősodrú protestantizmus számos felekezetében is, amiben kétségtelenül
szerepet játszottak a"kereszténységet" felvevő frankista ügynökök is.
Ezek a gyülekezetek jellemzően antinómiánus, tehát anti-Tóra jellegűek,
ami párosul a "keresztény cionizmussal", vagyis a humanista zsidó
cionizmus keresztény változatának nézeteivel. Teológiájuk fontos részét
képezi a bővölködés és a Mammon imádatának legitimálása is.
A
frankisták gyűlölték a Tórát, s az általuk létrehozott reform és
konzervatív judaizmus célja olyan anti-Tóra judaizmus létrehozása volt,
amely már látszataiban sem nagyon kívánt a Tóra parancsolataihoz
ragaszkodni.
A kabbalisták, a
felszínen érzékelhető ellentétek ellenére, nagy hatással voltak a
talmudista judaizmusra is. Ba'al Shem Tov, a talmudista judaizmus egyik
sajátos ágának, a haszidizmusnak a megalapítója maga is számos
kabbalista elemet átvett és felhasznált az általa létrehozott haszid
irányzatban. A haszidizmusra tehát csaknem olyan befolyással volt a
Kabbala, mint a zoharistákra, ami nyilvánvalóan látható a haszidok
eksztatikus vallási megnyilvánulásaiból és a mágia iránti
elkötelezettségükből. Számos forrás bizonyítja, hogy a kabbalista
irányzatok vezetőinek, mint Ba’al Shem Heilprin-nek, Ba’al Shem Tovnak
és Jacob Franknak nagyon sok tanítványa és követője volt. Általuk a
judaizmus egésze is nagyobb mértékben itatódott át az okkultizmussal.
A
Ba’al Shem-ek (A Név Urai, vagy Kezelői) vagy a kabbalisták szorosan
együttműködtek a szabadkőművesekkel és egyéb titkos társaságokkal. A
haszidizmust megalapító Ba’al Shem Tov, "minden zsidók feje" a
szabadkőművesség beavatottja volt, és közvetlen kapcsolatban állt néhány
titkos társaság vezetőjével.
1.5 A frankista ármány: a vérvádaktól a zsidóüldözésekig
A
vérvádak hosszú időn át kísérték a zsidóságot a történelem folyamán. A
vádak szerint a pászka idején a zsidók keresztény gyermekek vérét
keverik a maceszba. Tény viszont, hogy a fősodrú judaizmusban tilos a
vér használata, emellett sem a Talmudban, sem az egyéb írásaikban nem
találhatók olyan részek, amelyekre rá lehetne fogni azt, hogy valami
módon alátámasztják a pogányok vérének vallási célokból való
felhasználását. Ez persze nem zárja ki, hogy szélsőséges okkultista
csoportok ne gyakoroltak volna ilyesmit, hiszen a sátánista okkult
kultuszoknak ősidők óta fontos eleme volt az emberek, sőt gyermekek
feláldozása. Ilyen szélsőséges kultuszok pedig mindig is léteztek, úgy a
zsidók, mint a "keresztények" között.
A
modern vérvádakat azonban a frankisták szították fel és tartották
életben a rabbinikus judaizmus elleni harcuk egyik fegyvereként. Jacob
Frank minden zsidó messiása kívánt lenni, aki a maga kabbalista
tanításait kívánta az elfogadott judaizmussá tenni, csakhogy nem
követték tömegesen. A versengés vége az lett, hogy úgy őt, mint követőit
eretneknek nyilvánították, majd kitagadták a rabbinikus, illetve
talmudista zsidó közösségek. Megtiltották még azt is, hogy egy zsidó
kapcsolatot tartson, vagy házasságra lépjen frankista zsidókkal. Frank
egy megátalkodott ember módjára örök bosszút fogadott a talmudista
zsidók ellen. A frankisták közéletbe beépült és befolyásos vezetői III.
Ágoston lengyel király hozzájárulásával egy nyílt vitára hívták ki a
talmudista zsidók képviselőit. Az első nyilvános összecsapásra 1759.
július 16-án, Lvov (Lemberg) katedrálisában került sor Mikulszki
kanonok, apostoli adminisztrátor felügyelete alatt. A híres disputában
csupán tíz frankista állt szemben mintegy negyven talmudista rabbival. A
találkozón hét viszálypontot vitattak meg. Hat pont tekintetében
úgy-ahogy dűlőre jutottak, de a hetedik ponton, a vérvádak
felhozatalával elmérgesedett a vita. A frankisták taktikája lehengerlő
volt. Azzal érveltek, hogy mint a Talmud ismerői bizonyságot tehetnek
arról, hogy egyedül annak tanai miatt áll fenn a keresztények és zsidók
között a rossz viszony. Ezután annak adtak hangot, hogy a talmudista
zsidók minden tagadásuk ellenére igenis használnak keresztény vért
bizonyos rítusok alkalmával, ugyanis azt a Talmud megköveteli. A
frankisták tanúsították, hogy ezt gyermekkoruktól fogva tudják, hiszen
zsidókként nevelkedtek.
A neves Huber Lipót, katolikus szerző így jellemezte a lezajló hitvitát:
Hogy
milyen alacsony fokon állott ezeknek a [talmudista] rabbiknak a
műveltsége, mutatja az is, hogy az ország nyelvén nem tudtak beszélni...
Tudatlanságuk még azt a szemrehányást sem volt képes visszautasítani,
hogy a Talmud követeli a keresztény vér használatát.
A
disputa kimenetelét minden fél másképpen ítéli és örökíti meg. A
katolikus vélemények szerint a frankisták messze túltettek a rabbikon. A
rabbinikus judaizmus néhány idevonatkozó leírásában viszont az áll,
hogy a rabbik kerekedtek felül, hiszen a frankisták végleg ki lettek
tagadva a zsidóság testéből. Gerschom Scholem szintén másként látja,
szerinte a katolikusok összejátszottak a frankistákkal, akik végre
alkalmat találtak arra, hogy bosszút állhassanak rabbinikus üldözőiken.
Scholem még idézi a jeles történészt, Meir Balabant is, aki lejegyezte a
talmudista Rabbi Chaim Rappaport és a frankista Eliezer Jezierzany
között lefolyt párbeszédet a lvovi disputát követően. Eszerint Eliezer a
következő szavakkal illette a rabbit: "Chaim, vérért vérrel válaszolunk. Ti törvényessé akartátok tenni a mi vérünk kiontását, és most vérért vérrel kell felelnetek."
E
szavak nem maradtak üres szavak, hiszen a vérvádak hirtelen újra
napirendre kerültek szerte Közép-Európában. Egy jellemző eset
Villovicsban történt, ahol a frankisták úgy álltak bosszút a hely
rabbin, hogy egy közülük való nőt felöltöztettek a rabbi feleségeként. A
hasonlóság teljes volt, és a nő azzal a váddal ment el a helyi paphoz,
hogy saját szemével látta, amint a rabbi megölt egy keresztény gyermeket
a pászka ünnepére. A rabbit és gyülekezetét rövid úton elítélték és
kivégezték, feleségét és gyermekeit pedig erőszakkal a kereszténységre
térítették.
A frankisták megvetik a
talmudizmust, ahogyan megvetik a kereszténységet és iszlámot is, e
vallásokat csupán eszköznek tekintik. Mivel esetükben egy valós
okkultista és sátánista szektáról beszélhetünk, ahol a rituális
szexualitás mellett a rituális gyilkosságok elkövetése a legmagasabb
szintű áldozat, így inkább ők álltak, és állnak ma is, a vérvádakat
ihlető gyilkosságok mögött, (csak az USA-ban évente több ezer gyermek
tűnik el nyomtalanul) amelyek elkövetésével aztán zsidó testvéreiket
vádolták meg. Ezzel pedig szították azt a zsidógyűlöletet, amelyet
azután maguk lovagoltak meg, mint az "antiszemitizmus áldozatai".
A
modern "antiszemitizmust" tehát egy aposztata zsidó szekta szította fel
és tartotta életben céltudatos módon. Ahogyan teszik ezt utódaik is a
mai napig. Ez egy zseniális eszköz, hiszen egyfelől félelemben tartják a
zsidóság egy jelentős részét, másfelől pedig életben tartják az
antiszemitizmus vádját is, ami egy mindenkori és mindent ütő adu
kezükben a nem-zsidók ellen. Frank hidegen kijelentette, hogy az európai
zsidóságra egy vészkorszakot hoznak. A Tóra-hívő embereket ki kell
irtani, beleértve a zsidókat is. Ezek után nem is csodálkozhatunk azon,
hogy a korai cionista politikusok csaknem kivétel nélkül olyan frankista
hátterű "ateista" vagy szekuláris zsidók voltak, akik gyakran
feláldozták és szenvedésre adták a zsidók tömegeit, hogy aztán olyan
szimpátiát zsaroljanak ki a világtól, ami az ő sötét céljaikat segíti
elő.
1.6 A kabbalizmus, okkultizmus és a frankista mozgalom szerteágazik
Nem
lehet a lengyel és németországi misztikusok életét elemezni anélkül,
hogy figyelembe ne vennénk franciaországi társaikat is. Azonnal
szembetűnik Baron von Offenbach, Comte de Saint-Germain és Comte de
Cagliostro történeteinek hasonlósága. Mindhárom okkultista azt
állította, hogy képes csodákat tenni. Egyformán nagy pompában éltek, és
vagyonuk ismeretlen forrásból származott. Egyikük mindenképpen zsidó
volt, de a másik kettőt is annak tartották. Annyi azonban bizonyos, hogy
mindhárman kabbalisták voltak. Mi több, mindhárman éveket töltöttek
Németországban, és történetesen éppen abban az időben, amikor Frank
Frankfurt egyik kertvárosában élt. Cagliostrót e várostól nem túl
messze, egy földalatti kamrában beavatták a "Szigorú Szertartásba".
Cagliostro korábban járt Lengyelországban is. Nehéz elhinni, hogy ezek a
nagyon hasonló életpályát befutott jeles okkultista személyek ne lettek
volna kapcsolatban egymással. Vagy csupán véletlen egybeesés lenne az
is, hogy a lengyel és németországi zsidó kabbalisták, misztikusok és
csodatevők a neves franciaországi mágusok kortársai voltak? Ahogy az is
csak a véletlen műve lenne, hogy Mardines Pasqually 1754-ben alapította
meg a maga kabbalista szektáját, Jacob Frank pedig 1755-ben?
Jacob
Frank egyik utóda és a mozgalom további vezéregyénisége Frank
unokaöccse, Moses Dobruška (1753-1794 lett. Dobruška alkimista volt, és
nagybátyja halála után ő is a zsidók messiásának mondta magát, de
íróként és költőként is ismert volt. A dönmeh elvekhez hűen 1778-ban
nyíltan megtagadta a judaizmust és felvette a katolikus vallást, nevét
szintén megváltoztatta, és így lett belőle Franz Thomas Schönfeld. A
nemessé emelt Schönfeld a bécsi szabadkőműves páholy tagja lett. Itt
ismerkedett meg Ecker von Eckhoffen-nel, aki éppen ekkor hagyta el az
Arany és Rózsa Kereszt társaságot. Eckhoffen szövetségre lépett
Dobruškával, valamint a Habsburg nemesség néhány tagjával, és
megalapították az Ázsiai Testvérek nevű titkos társaságot. Az Ázsiai
Testvérek (más néven Fratres Lucis, azaz a Világosság Testvérszövetsége)
a rózsakeresztes, martinista és illuminátus tanokat képviselte. Ugyanez
a szervezet később a Szent János Lovagjai, Ázsia és Európa Evangelistái
néven lett ismert. Az Ázsiai Testvérek nagymestere Károly herceg volt,
az illuminátusok egyik vezéregyénisége és a Hessen-Kassel-i I. Wilhelm
fivére. Az Ázsiai Testvérek egy másik tagja Comte de St. Germain, a
notórius sarlatán és alkimista volt, akiről sokan azt állították, hogy
halhatatlan. St. Germain szabadkőműves nagymester is volt, aki jó
viszonyban volt XV. Lajossal és szeretőjével, Madame de Pompadour-ral.
A
frankizmussal foglalkozó kutatók, mint Sholem, arra a meggyőződésre
jutottak, hogy 1820 körül már teljesen széleskörű, de földalatti
mozgalommá vált a frankista kabbalizmus. Az évek múlásával egyre
növekedett a befolyásuk úgy a gazdaságban, mint a közéletben, gyárosok,
újságírók, orvosok, ügyvédek voltak a tagok között, és persze aktívak
voltak a szabadkőműves páholyokban is. Titkos találkozóikat Av
[augusztus] hó kilencedikén tartották meg, amely napon a zsidók
gyászolnak és böjtölnek a két templom lerombolásának napján. A mozgalom
központja Frankfurt-Offenbach-ból visszakerült Prágába, majd onnan
Varsóba lett áthelyezve. A varsói frankistákat ekkor már a felszínen
katolikusként nyilvántartott családok alkották, de még a II. Világháború
előtt is tartották a kapcsolatot a keleti dönmeh szabbateistákkal, akik
Törökországban és a görög Szalonika szigetén működtek.
A
XIX. századból említésre méltó még Judes Lion Bimstein varsói rabbi
fia, Louis Maximilian Bimstein, más néven Aia Aziz, megint más néven Max
Theon, aki csaknem ugyanazt a mágikus szexualitást tanította, amit a
Világosság Testvéri Szövetsége. Elsősorban Franciaországban és
Észak-Afrikában működött, s az "okkult megújulás" egyik jeles egyénisége
volt.
A keleti, vagy törökországi
Dönmeh mozgalom teljes tagsága még 1683-ban hivatalosan felvette az
iszlám vallást, a nyugati Dönmeh, a frankisták pedig katolikusokká
lettek 1759-ben, de ezek a betérések csupán a szabbateista taktika
részei voltak, azon célból, hogy belülről döntsék meg a keresztény és
iszlám vallást. A keleti Dönmeh politikai párttá vált a tizenkilencedik
század végén, és a Dönmeh tagjai tették ki az Ifjú Török Mozgalom, s
azon belül a CPU (az Egység és Haladás Bizottsága) tagságának jelentős
részét. Munkájuk eredményeként Törökországot sikeresen szekularizálták,
így elmondható, hogy ott sikeresen megdöntötték az iszlám vallás erejét.
Cseppet sem mellékes megjegyezni azt, hogy a szisztematikus örmény
[keresztény] népirtás az ifjú törökök nevéhez fűződik (lásd Az örmény
genocídium című írást). A Dönmeh által irányított törökök az örmény
holokausztnak nevezett eseményben a legkegyetlenebb módon pusztították
el Kisázsia csaknem teljes keresztény lakosságát, az örmények mellett
görögöket és szíreket is. Ez a szisztematikus népirtás az első
világháború ideje alatt zajlott le, és másfél millió áldozatot követelt.
Törökország tényleges urai ekkor a Dönmeh szekta által dominált,
szekuláris ifjú török mozgalmárok voltak. A nyugati Dönmeh hasonló módon
pozicionálta magát a politikai életben, elsősorban a bolsevik és
kommunista rezsimek vezetésében. Ezek a rezsimek szintén elképesztő
kegyetlenségeket követtek el, elsősorban a keresztény és konzervatív
nemzeti értékeket képviselő emberek ellen. Magyar vonatkozású példaként
felhozhatjuk a "szekuláris" [frankista] zsidók által vezetett
Tanácsköztársaság rémuralmát, majd később az ÁVH-ban betöltött
szerepüket.
Gershon Sholem szintén kitér a jellegzetes frankista tulajdonságra, az identitásváltásra:
Egy frankista hívő "soha nem fedheti fel önmaga valós azonosságát. Ez
lehetővé teszi számukra a sajátos kettős életet. A frankista külsőleg
mutatkozhat mondjuk vallásos zsidónak, miközben a valóságban
elkötelezett frankista marad. Ahogyan a Dönmeh tagjai
hivatalosan felvették az iszlám vallást, a frankisták pedig a katolikus
vallást, úgy a vallásos zsidóként mutatkozó frankisták is beépültek a
zsidó közösségekbe. Annak ellenére, hogy külsőleg áhítatos és
odaadó híveknek mutatkoztak, titokban továbbra is azt tartották szent
ügyüknek, hogy "elpusztítsanak minden vallást és pozitív értékrendet."
Titokban továbbra is egy mindent elsöprő forradalmat vizionáltak,
amellyel egycsapásra megszűnik a múlt, amelynek helyébe egy új világot
építhetnek.
Ez a frankisták
és egyéb titkos társaságok " új rendet létrehozni a káoszból"
elméletének a lényege. Ehhez csupán annyit fűznénk hozzá, hogy magát a
káoszt is ők okozzák, hogy aztán megoldásokkal állhassanak elő, egyre
araszolva az új világrend létrehozatala felé.
A
frankisták köréből számos szabadkőműves került ki, elsősorban az
illuminátus irányzathoz tartozó páholyokból. A szabadkőművesség igen jól
tudta hasznosítani őket. Ez nyilvánvalóvá vált az 1848-as szabadkőműves
mozgalmakban és forradalmakban, amelyekben az ekkor már a kommunista
nevet viselő illuminátusok kulcsszerepet játszottak. Az egyik ilyen
kiemelkedő frankista ebben az időben
Marx Károly volt
, akiről még szót ejtünk majd a továbbiakban (lásd
A kommunizmus és Sátán zsinagógájának kapcsolata című írást).
1843-ban
a New York-i reform-zsidók hozták létre a hírhedtté vált, kizárólag
zsidó származású tagokat befogadó szabadkőműves szervezetet vagy
páholyt, a B'nai B'rith-et. A XX. század kezdetére a
B'nai B'rith megalapította az Anti-Defamation League-t, az ADL-t
(Rágalmazás-elleni Liga), az Amerikai Zsidókongresszust és a Zsidó
Jótékonysági Szövetséget. Ugyanazok a reform-zsidók, akik e szervezetek
létrehozásában kulcsszerepet játszottak, később megalapították az
American Civil Liberties Union-t, az ACLU-t (Amerikai Polgárjogi Unió)
is. Az illuminátus frankista zsidóság szervesen beépült a szabadkőműves
páholyokba. És pontosan ezekből az illuminátus zsidókból került ki Moses
Mendelssohn, Karl Marx, Vlagyimir Lenin és Leo Trockij, hogy csak
néhányat említsünk.
1.7 A sátáni ivadék önmegnyilvánulása
Hogyan
csapódott ki a zsidóság felszínére a Sátán által Júdába plántált ördögi
mag? A felvilágosodást megelőző évszázadban az európai és kisázsiai
zsidó gettókon végigsöprő szabbateista okkult-messianizmus ideológiája
véglegesen átalakította a zsidóság arculatát, és közvetve hatással volt a
kereszténység számos újabb keletű irányzatára is. Ennek ellenére – vagy
talán éppen emiatt –, szinte semmit nem hallani erről a mozgalomról.
Tény, hogy az addig egységesnek mondható talmudista, illetve rabbinikus
judaizmus falain ekkor nagyon komoly repedések keletkeztek, és a
zsidóság maradandóan megosztottá vált. Ez a nagyon nyilvánvaló
megosztottság két ellentétes zsidó identitást eredményezett. Az egyik
továbbra is a rabbinikus judaizmus hagyományait követő vallásos zsidó
identitás maradt. A másik pedig egy egészen különleges, humanista
világmegváltó identitástudatot eredményezett. Ez utóbbi egy istentagadó,
a pénz, a politika, a médiák és művészetek területén céltudatosan
törekvő kozmopolita réteg, amelynek a maga sajátos küldetéstudata messze
meghaladja az előző csoportét. Ezt a hatalomvágyban égő, minden igaz
bibliai értéket tagadó és romboló réteget mi minden kertelés nélkül a
Sátán zsinagógájának nevezzük
(Jel. 2:9; 3:9, lásd még
A Sátán zsinagógája I. rész című írást).
Sátán
zsinagógájának természetesen létérdeke volt az, hogy a felszínen a
zsidóság részének mutatkozzon, s munkáját ezen identitás mögé rejtőzve
végezze el. A zsidó identitás ugyanis egy páratlan, szinte érinthetetlen
védvárat biztosított számukra a történelem hajnalától kezdődően. A
zsidók az Isten választott és oly sokat szenvedő népe, tőlük származik a
Messiás, aki megszabadítja majd őket, királyuk, sőt az egész világ
királya lesz, s akit még a keresztények is Urukként várnak. Ennek az
igazán egyedi identitásnak a fedezékében a bibliai értékek "jogos"
örököseiként és képviselőiként parádéztatják magukat, miközben minden
erejükkel a valós bibliai hit és értékrend meghamisításán és rombolásán
dolgoznak. Röviden szólva: a Szentírásra hivatkozva a maguk és uruk,
Sátán képére akarják formálni az Isten képére megalkotott embert. Ezzel
a talmudista judaizmus, majd az általuk ugyancsak alaposan megreformált
és módosított modern keresztény teológia is titkos sátáni érdekeket
szolgáló eszközzé degradálódott.
Amit
a valós zsidó nép egésze hosszú évezredeken át nem volt képes elérni
(hazatérés, nemzetté válás stb.) azt Sátán zsinagógája néhány röpke
évtized alatt megvalósította és szilárdan bebetonozta. A katolikus
egyház által dominált középkori kereszténység erősen zsidóellenes
hozzáállása a felvilágosodás után hirtelen hatalmas fordulatot vett. A
felvilágosodás eszméinek elterjedésével (amiből Sátán zsinagógája
aktívan kivette a részét) újra felszínre került az ősi sztoikus tan, az
emberiség egyetemes testvériségének az elmélete. Ez a környezet remek
talajt biztosított a hagyományos, valóban biblikus judeo-keresztény
értékek átformálására. A humanizmus elterjedésével a keresztény erkölcs
fokozatosan elvesztette korábbi egyeduralmát, az Isten-központú
világképet egyre inkább felváltotta egy -izmusokban megnyilvánuló,
ember-centrikus világkép. A humanista erkölcs aztán először a nagy
francia forradalomban mutatta ki foga fehérjét, amit követtek a
kommunizmus és a fasizmus rémuralmai, majd megállapodott a jelenlegi, a
demokrácia köntösébe bújtatott liberalizmus [egyelőre] puha
diktatúráiban. Ezt a vihar előtti, viszonylagosan csendes állapotot
Sátán zsinagógája a társadalmak teljes szétzüllesztésére használja fel,
amit majd mesterműve, a diktatorikus világrend fog követni.
Az
általuk megalkotott terv rendkívül logikus, hiszen minden egyes
fontosabb bibliai tannak egy hamis változatával tévesztik meg az
embereket. Úgy a zsidók, mint a keresztények egy, a zsidóságból származó
messiást várnak, és mindkét vallásban fontos tétel ennek a Messiásnak
az eljövetele. A szabbateisták kinyitották a palackot, amibe nem
lehetett többé visszazárni a szellemet. Ez az újraértelmezett
messianizmus átcsapott a kereszténységre is, az 1800-as években egymást
követő "nagy fellángolások" sem jöhettek volna létre a szabbateizmus
hatása nélkül. A diszpenzacionalizmus és a titkos elragadtatás tanaival
kialakult a hamis keresztény messianizmus. A vele párosuló, valós alapok
nélküli, mesterségesen felgerjesztett emocionális megnyilvánulások
szintén elferdítik az igaz hitet. Mindezek nem csak a "szent várakozás"
méltóságát alacsonyítják le, de aktívan elősegítik a sátáni munka
következő fázisait és az antikrisztus felemelkedését. Létrejött egy
hamis messiáskép, egy hamis, titkos eljövetellel, megváltozott az
eszkatológiai értelmezés is, ami egy hamis Izrael „helyreállítását"
eredményezte. Mindezt már csak a hamis messiás megjelenése fogja
tetőzni.
Valójában itt nem a
zsidóság és a kereszténység viszályáról van szó, mint inkább a
világosság és sötétség képviselőinek a küzdelméről. A megtévesztés
egyetemes, ami kihat zsidóra, keresztényre egyaránt. Aki az
antiszemitizmus vádjával kívánja elhárítani a figyelmet a témakörről, az
a lehető legnagyobb ártalmat okozza nem csak az igazságnak, de vele
Júda igaz népének is.
Rabbi Antelman
nyomán a következőkben foglalhatjuk össze a szabbateizmus főbb
tanításait: a kabbalista nézetek szerint a szent nevet ki szabad
mondani, ellentétben a talmudista hagyományokkal. Ha a körülmények úgy
hozzák, fel lehet venni más vallást az ügy érdekében, és azon belül
éltetni tovább az eszméiket. Az Istenfő emberi formában jelenik meg,
amit úgy értelmeztek, hogy a mozgalom vezetői az Istenfő inkarnációi,
így Zevi, vagy neves utóda, Frank Jákob köztünk járó Istennek
nyilváníthatták magukat. A bűn erény lehet, ha azt megfelelő céllal
követjük el, így a szabbateisták felvehették a muszlim vallást, és a
látszat kedvéért megvallást tehettek Allah mellett. Hasonlóan, a
frankisták a katolicizmust vették fel és Jézust vallották meg, miközben
titokban megmaradtak régi önmaguknak; kabbalista zsidóknak, akiknek
istenei önmaguk közül kerülnek ki. Mivel számukra úgy Zevi, mint Frank
"Istenek" voltak, így a mozgalom utódai is azoknak számítanak.
Hozzátennénk,
hogy ez a tan a kereszténység számára valóban még nagyobb veszélyeket
jelent, hiszen amíg egy zsidó a fizikai megváltást várja, addig egy
keresztény az örök szellemi üdvösséget teszi kockára, ha tévtanoknak
enged.
Számunkra fontos, hogy az
olvasó lássa, mennyire eretneknek számított Zevi a rabbinikus zsidóság
köreiben, aminek nyomós okai voltak. A Szabbatai Zevi mozgalmával
foglalkozó zsidó történészek megegyeznek abban, hogy Zevinek a messiási
korszakkal kapcsolatos kinyilatkozásainak célja a Tórára alapozó
judaizmus gyökeres átformálása volt. Végtére is, Szabbatai messiási
korszakában a Tóra is érvényét vesztette volna, ahol a korábbi tilalmak
fel lettek volna oldva. Először csupán a szexualitást szabályzó
rendeleteket nyilvánította semmissé, de végül mind a harminchat legfőbb
bibliai bűn erre a sorsa jutott, sőt azok megszegése állítólag
felgyorsítja a megváltás eljövetelét! A témában kutató zsidó történészek
elgondolkodtatónak tartják azt a tényt, hogy a mozgalom milyen óriási
tömegeket volt képes magával ragadni és elvettetni az ősi hagyományokat.
Rabbi Antelman munkájából még idézni fogunk a további fejezetekben.
Elhallgatott
tény, hogy a szabbateisták közvetlen hatással voltak a ma ismert
"orthodox" vagy haszid judaizmus kialakulására, közvetve pedig a
keresztény megújulási mozgalmakra is. A Baal Shem Tov (1700-1760) által
létrehozott haszid mozgalom ugyanis szintén igen mélyen merített a
kabbalizmus misztikus, extatikus elemeiből. A haszidizmus egy teljesen
elfogadott vallási irányzattá vált a zsidóságon belül, annak ellenére,
hogy a mozgalom soha nem jöhetett volna létre Szabbatai Zevi eretneknek
nyilvánított mozgalmának hatása nélkül. A haszidizmus magában foglalja a
szabbateisták kabbalista tanait és messianisztikus elvárásait, s ez
utóbbi megnyilvánul abban is, hogy a nem oly régen elhunyt Lubavicsi
Rebbét tartották a Messiásnak, akinek feltámadását a mai napig sokan
várják. A haszidok nem biblikus, önmaguk által felállított "vallásos
tisztasága" volt az első modern "megújulási mozgalom". Ez a fajta hamis
megújulás kevesebb, mint egy évszázad elteltével aztán a protestáns
felekezetek köreiben is futótűzként terjedni kezdett. Az első nagy
amerikai ébredés, a metodista ébredés, a morvai ébredés, az adventizmus
mind a szabbateisták messianizmusának gyümölcsei voltak, ahol az
érzelmek és hamis bibliamagyarázatok élesztették fel a túlfűtött és
koraérett messianisztikus elvárásokat. A zsidók egy olyan messiást
vártak, aki Dávid házából származik, és helyreállítja Izrael országát és
a zsidó nép dicsőségét. A megújulás protestáns változatai elfogadták a
zsidó messiást, annyi különbséggel, hogy az általuk várt messiás Jézus, a
Dávid házából való Isten Fia.
Ha valaminek az alapjai inognak, akkor az arra épített egész struktúra is ingataggá válik, ami előbb-utóbb le is dől.
Amikor
Szabbatai Zevi felvette az iszlám vallást, azzal végbement a "nagy
csalódás" zsidó verziója. Ez az esemény ugyanakkor egy új precedenst
teremtett a vallásos zsidó körökben szerte a világon. Az 1492-ben
Spanyolországból kitiltott zsidók, a marranos, vagy
crypto-zsidók szétszóródott utódai pl. rendkívül pozitívan vették a
hamis áttérés elméletét, mint megoldást, és sokan Zevi hívei maradtak,
mert elfogadható teológiai választ adott egy más vallásba való
látszólagos betérésre (Zevi elődei maguk is Spanyolországból lettek
elüldözve). Így a mozgalom megmaradt, elkötelezett hívei és az
elképzeléseikkel továbbra is szimpatizáló zsidók egy földalatti
mozgalomba tömörülve vitték tovább Szabbatai Zevi tanításait. A
következő fejezetekben látni fogjuk, hogy a beférkőzés és beépülés
technikáját alkalmazva képesek voltak megvetni a lábukat az akkori
titkos társaságok mindegyikében.
Mielőtt
egy bukott, a semmibe tűnő mozgalomnak nevezhetnénk a szabbateistákat,
tudni illik, hogy utódaik, a Dönmeh mozgalom tagjai valóban Törökország
urai lettek, miután véghezvitték a szekuláris forradalmat 1908-ban. Az
Ifjú Törökök mozgalom pártjának jelentős részét dönmehisták tették ki,
ahogyan az ország első miniszterelnökét is ők adták, de ez már a
következő fejezetek tárgya lesz.
1.8 A káld misztikumok és a kabbalista Zohár kapcsolata
A
babiloni fogságban a zsidóknak alkalmuk volt közelebbről megismerkedni a
káld misztériumvallásokkal. A zsidók a szövetség megszegése miatt
kerültek a babiloni fogságba, ahol természetesen nem váltak hirtelen a
Tóra követőivé. Sokuk felvette a babiloni szokásokat, és a fogság ideje
alatt jött létre a kabbalizmus, a zsidó és káld misztériumok egyvelege.
Amikor i.e. 539-ben Babilont elfoglalták a perzsák, azzal a zsidók a
perzsa kultúra befolyása alá kerültek, s ekkor a kabbalizmusba
bekerültek perzsa zoroasztriánus valláselemek is. A babiloni fogságból a
zsidóknak csupán egy parányi töredéke tért vissza Jeruzsálembe Nehemiás
és Ezsdrás alatt, többségük Babilonban maradt, ahol a kabbalizmus
évszázadokon át fejlődött, s ahol később a Talmud, és a Zohár is meg
lett alkotva.
A babiloni fogságból a
legtöbb zsidó nem tért haza. A Babilonban maradtak felvették a babiloni
szokásokat és gyakorlatokat, itt sajátították el az uzsora rendszert,
itt változtatták meg a naptárrendszert, sőt, alapjában véve innen ered a
zsinagóga rendszer és a vallási tanítás (rabbinizmus) gyakorlata is. S
végül, de nem utolsósorban itt született meg a kabbalizmus, a zsidó
miszticizmus is. Amint a Talmud is bizonyítja, a zsidó teológia
fellegvára a következő évezredben nem Jeruzsálem volt, hanem Babilon. Az
Isten által vezetett és hazatérő zsidók közt jelen voltak olyan elemek
is, akik magukkal vitték a babiloni szokásokat, amelyek egy idő után
teret nyertek Júda vallási életében is.
1.9 "Antiszemita" zsidók, vagy emberiségellenes okkultisták zsidó köntösben?
A
frankistákról nagyon keveset hallani, ami érthető, hiszen ezt kívánja
meg a cél. Azokat, akik részletesebben feltárják a frankisták viselt
dolgait, azonnal antiszemitizmussal vádolják meg. Csakhogy egyre több az
olyan zsidó származású kutató is, akik szintén elítélik a mozgalmat, és
ismertetni kívánják a veszélyeit. Jerry Rabow az "50 Jewish Messiahs" című munkájában a következőket írja:
"Frank
kiszélesítette Szabbatai Zevi azon paradox tanításait, amelyek szerint a
messiási korszakban megszűnnek a Biblia szexuális tilalmai, amik aztán
nem csak engedélyezve lesznek, hanem egyféle erkölcsi kötelességgé
válnak. Frank szerint a szexuális orgiákban való kicsapongások
megtisztítják a lelket a bűnöktől. A dorbézolás terápiává válik …
Meggyőzte híveit afelől, hogy az általuk értelmezett judaizmus csak
akkor képes fennmaradni és tovább terjedni, ha külsődlegesen
keresztényekké válnak, ahogyan a Dönmeh is felszívódott az iszlám
világba. ... Ez vezetett oda, hogy 1759 februárjában a frankisták
közölték a katolikus egyházzal azt, hogy készen állnak a keresztségre."
Rabow
kitér a frankisták politikai intrikáira is, amikor azt ecseteli, hogy
"a frankisták részt vettek különböző nemzetközi politikai
cselszövésekben, és titokban hírnököket küldtek az orosz kormányzathoz
és az ortodox egyházhoz, felajánlva odaadó segítségüket Lengyelország és
a katolikus egyház megdöntéséhez."
Ugyanennek a könyvnek a 121. oldalán pedig ez olvasható:
"A
Dönmeh a szabbateista purimot egy évenként megtartott orgiává formálta
át, amikor a tagok felcserélték házastársaikat egy 'a fények
kioltásának' elnevezett szertartáson belül. A dönmeh bibliai példák
idézgetésével igazolta a szexuális orgiákat, a házastársaik
felcserélését és az egyéb hasonló rítusaikat."
Ezek annyira nyilvánvaló tények, hogy a The Jewish Encyclopedia a következő meghatározást adja a "Dönmeh" szócikk alatt:
"ez
egy török szó, jelentése 'hitehagyott', és azokra a közel-keleti
zsidókra utal, akik Szabbatai Zevi követői voltak és 1666-ban felvették
az iszlám vallást, de titokban zsidók maradtak, akik továbbra is
gyakorolták a zsidó rítusokat, Szabbatait pedig Messiásként és Isten
inkarnációjaként imádták."
Szabbatai
Zevi kijelentette, hogy létrehozza, illetve helyre fogja állítani
Izraelt a zsidók országaként. Ha belegondolunk, ez nem is áll olyan
távol a valóságtól, ugyanis a modern "Izraelt" a szabbateizmus, illetve a
frankizmus követői hozták létre: hiszen a Rothschildok, a frankisták
ateista, intellektuális "gondolkodói" és politikusai alkották meg a
cionizmust, majd ők érték el azt, hogy Izrael néven létrejöjjön egy
szekuláris cionista állam. Szabbatai Zevi világbékét és a messiási
korszak eljövetelét ígérte. Ne gondoljuk, hogy ha a sátán zsinagógája
képes volt megalkotni "Izraelt", azzal lezárult a nagy terv. Ez csupán
az első lépés volt ahhoz, hogy elhozzák a maguk "világrendjét" a maguk
sátáni messiásával, aki Istennek nyilvánítja magát, és megköveteli majd
az emberek imádatát.
Bár a globális
háttérhatalom elitje elsősorban a zsidó név mögé bújt ál-zsidó
imposztorokból áll, ennek ellenére egy multi-etnikumú szervezetről van
szó, amelynek minden nemzetben vannak hű kiszolgálói, a politikai
vezetőktől kezdve az utolsó ágyútöltelékekig. Sosem szabad azonban
elfelejteni, hogy Sátán zsinagógájának a végcélja nem csupán a világ
javainak teljes kisajátítása – ez csupán eszköz –, hanem az, hogy az
emberiséget uruknak, Sátánnak az imádóivá tegyék. Kevesen fogják fel,
hogy végső soron nem az emberiség anyagi léte a tét, hanem az örök
szellemi létünk. Mint
A Sátán zsinagógája 1 rész-ben
már rámutattunk, a megtévesztés egyszerűen megkívánja a zsidó
identitást már csak a bibliai tanok és próféciák miatt is. A céljaik
eléréséhez viszont meg kellett téveszteni és fel kellett használni a
zsidóság egészét, majd az általuk így átformált zsidó irányzatokat
felhasználták szükségleteik szerint. Emellett a szintén általuk
kidolgozott hamis judaizmus ad számukra vallási legitimitást, és egyféle
bevehetetlen mentsvárat is. Amikor azonban érdekeik ezt megkívánták,
akkor minden további nélkül feláldozták az általuk rászedett zsidó nép
tömegeit is. Tehetik ezt azért, mert a zsidó nép nem ügyelt az alábbi
próféciára:
Jeremiás 29:8-9 8 Ezt mondja a Seregek JHVH-ja, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! 9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldtem őket - így szól JHVH.
II. rész. A törvénytiprás titkos munkásai – a szentségtelen háromság
2.1 Az Illuminátusok
Adam
Weishaupt Németországban született 1748. február 6-án. Egy ideig a
jezsuita rend tagjaként tevékenykedett, és már 24 évesen a szervezet
ingoldstadti egyetemén a templomi törvények (kánonjog) tanának
professzora volt. Ezért nézeteit nem lehet megérteni jezsuita múltja
nélkül, hiszen a jezsuiták alkották a római katolikus egyház egyik
legtekintélyesebb szerzetesrendjét, amelyet 1541-ben Loyolai Ignác
alapított, és ő lett a rend első nagymestere is. A jezsuita rend
központja a Vatikánban volt, ahol a mindenkori pápák a legfontosabb
feladatokat bízták rájuk. Mai szóval élve, ők voltak a katolikus egyház
titkos ügynökei és elit kommandósai. Számos ország kérésére a pápa
feloszlatta őket, de hamarosan újraszerveződtek. A jezsuita rend felelős
az 1572-ben végrehajtott Szent Bertalan-éjszaka vérengzéséért, amelynek
során mintegy százezer hugenotta protestáns vesztette az életét.
Adam
Weishaupt tehát jó kiképzésben részesült, ugyanakkor fiatal korától
erős vonzódása volt az okkultizmus felé is. Miután kilépett a rendből, a
luciferi összeesküvés híve lett, majd 1776. május 1-jén ő alapította
azt a titkos mozgalmat, amit Illuminátus Rend-nek nevezett el. Weishaupt
ebben a rendben a Spartacus kódnevet viselte. A rend szervezeti
felépítését szigorú alá- és fölérendeltség szerint alakította ki, így
voltak noviciátusok, minerválok, és alacsonyabb fokú Illuminátusok.
Mindez hasonló volt a szabadkőműveseknél ismeretes fokozatokhoz. A
harmadik lépcső a misztérium-osztály volt, amely két fokozatból: a
papokból és a régensekből állt. Végül pedig volt egy király, akit
Illuminatus Rex-nek hívtak. Maga az illuminátus ("megvilágosodottak")
elnevezés Luciferhez fűződik, aki szerintük ma is a fény (minden
igazság) hordozója (Ézs. 14:12). A rend tehát Sátánt követi, okkultista nézeteiket a Kabbalából és a babilóniai miszticizmusból merítik.
Az Adam Weishaupt által lefektetett fő alaptételek a következők:
1. A monarchiák és a hagyományos kormányzatok eltörlése
2. A magántulajdon és az öröklés megszüntetése
3. A hazafiság és a nacionalizmus eltörlése
4. A házasság intézményének és a családnak a felszámolása, a gyermekek közösségi [állami] nevelése
5. Minden vallás megszüntetése
6. Egy központi világkormány létrehozása
A
logika azt diktálta, hogy először a szabadkőműves páholyokba épüljenek
be, hiszen azok már egy jól kidolgozott és szervezett hálózattal
rendelkeztek. Még rítusaik is hasonlóak voltak. Ráadásul a
szabadkőművesek számos államfőt, gondolkodót, írót és különböző
kormányzati tisztviselőt tudtak maguk között, s ez megkönnyítette az
illuminátus ügynökök dolgát. Ennek a szervezetnek a belső "átvételével"
már hatékonyabban tudták végrehajtani a "Novus Ordo Seclorum," vagyis az Új Világrend megvalósításához szükséges stratégiát.
Különösen
fontos az a tanácskozás, amelyre 1782-ben Wilhelmsbad-ban került sor,
ugyanis itt lépett hivatalos szövetségre a Rothschildok által
megszervezett nemzetközi pénzhatalom az Illuminátus Renddel, illetve a
már általuk kontrollált szabadkőművességgel. A nagy frankfurti bankárok
által finanszírozott illuminátusoknak sikerült az akkori Európa szellemi
és politikai elitjének több további kiemelkedő személyiségét
megnyerniük, így a mozgalom hamarosan elterjedt Olaszországban,
Spanyolországban és Svédországban, valamint Amerikában is számos
követőre talált. Az Egyesült Államok vezetésében hamarosan fontos
szerephez jutottak a rend tagjai, és a mai napig mélyen be vannak épülve
a kormányzatba.
A Wilhelmsbad-ban
megszerveződött összeesküvés a Francia Forradalom előkészítésével és
levezetésével kezdte meg a "régi rend" felszámolását. Ez egyféle főpróba
volt a későbbi forradalmak levezetéséhez. Cselszövésükre azonban egy
véletlen folytán utólagosan fény derült, és az illuminátusok 1785 után
formálisan be lettek tiltva Bajorországban, ahol szervezeteiket
felszámolták. Weishaupt a gotha-i fejedelemhez menekült, és Gothában is
halt meg 1830-ban.
A tizenhárom
téglasorból álló befejezetlen piramis a mindent-látó szemmel és a
csúcskővel az illuminátusok szimbóluma. E szimbólum pontos jelentéseire a
2012 – Sátán apokalipszise című írásunk ad részletes magyarázatot.
Az
elmúlt 300 évben az illuminátusok tagságát a világ leggazdagabb és
legbefolyásosabb családjai tették ki. A illuminátus rend nemzetközi
bankárai pénzelték a nagy háborúk mindkét oldalát, ami gyengítette a
nemzeteket, és tovább gazdagította a bankok vagyonát. A nemzetközi
pénzintézményeken kívül ők irányítják a törvényhozást, a médiát és az
oktatást.
Cion Bölcsei 1.8
A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az
erkölcs vezérel, nem jó államférfi, és ezért bizonytalan a maga trónján.
Annak, aki uralkodni akar, egyaránt igénybe kell vennie a cselvetést és
megtévesztést. A nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség
- bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le
trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen
erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket
azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek.
A
jelenkori illuminátusok a világállam mielőbbi létrehozása érdekében már
átvették a világ pénzrendszerének teljes irányítását az általuk
létrehozott központi bankok segítségével. Folyamatban van a világ
energiaellátásának teljes ellenőrzése, az államok saját fegyveres
erejének felszámolása is. Miközben a nemzeti hadseregek általános és
teljes leszerelését végzik, egy olyan nemzetközi, vagy globális haderő
létrehozását sürgetik, amely kizárólag az illuminátus háttérhatalom
által vezetett világkormány hadereje lenne.
A
kommunizmust és a proletárdiktatúrát szintén az illuminátusok alkották
meg, amire ugyancsak egy külön írásban térünk bővebben ki (lásd a
Marx és az illuminátusok című írást).
2.2 A Rothschildok és a pénz szeretete
A
Rothschild dinasztia kialakulásának és felemelkedésének történetével
számos könnyen elérhető írás és tanulmány foglalkozik, így itt nem
megyünk bele az aprólékos részletekbe. Az alábbi rövid, tömör és
releváns összefoglaló Endrey Antal: A disznófejű nagyúr című írásából származó kivonat:
A
zsidók gazdasági és társadalmi felemelkedésének úgyszólván egyetlen
számottevő útja a kora középkortól fogva a pénz forgalmazása: különböző
pénznemek átváltása és a pénz uzsorakamatra való kihelyezése volt. Ez
volt a zsidóság hagyományos specialitása a keresztény társadalmi és
gazdasági rendben, melyben éltek, ennek a feladatnak ellátásáért tűrték
meg őket, és ez volt jólétük és olykor üldöztetésük forrása is.
Ilyen
közepesen tehetős pénzváltó családba született Meyer Amschel Rothschild
a Majna-parti Frankfurtban az Úr 1743. esztendejében. Az ő
zseniális, maga és nemzetsége számára elképzelhetetlen vagyont és
hatalmat teremtő meglátása volt az, hogy nem kisembereket kell
uzsorakamatokkal szipolyozni, hanem uralkodók és államkincstárak
hitelezőjévé kell válni, és akkor majd azok fogják a kisemberekből
kisajtolni a kifogyhatatlan pénzáradatokat, melyek a soha ki nem
fizetett és lehetőleg ki sem fizethető kölcsönök folyományaként a
hitelező bankárok pénzeszsákjaiba vég nélkül ömlenek.
Ez
volt Meyer Amschel Rothschild brilliáns "találmánya", magának és
utódainak és a velük szövetkezőknek soha nem látott vagyon és hatalom,
az emberiség millióinak pedig pokolbéli átok és rákfenénél borzalmasabb
pusztulás
Mindez
pedig nem csupán a meggazdagodás telhetetlen vágyából fakadt, ennek
mélyebb rugói voltak: az egész emberiség fölötti uralom megszerzése,
amint a próféták megírták, és ehhez a mindenható pénz is csak eszköz
volt.
(A
Rothschild-házra nézve általában lásd Corti, Count Egon Caesar, "The
Rise of the House of Rothschild", Western Islands, 1972; Nicolov, Nicola
M., "The World Conspiracy, Portland, USA, 1990.")
A
vörös szín a kazár, vagy edomita (Edom jelentése vörös) zsidók
szimbóluma volt, és a Rothschildok vörös pajzsát egy hatágú csillag is
ékesítette. A hatágú csillag nem Dávid címere, mint inkább egy ősi
okkultista szimbólum, ami egyben a kabbalizmus egyik legfőbb szimbóluma
is. Nem véletlenül, Meyert nagyon érdekelte a kabbalista szám-misztika, s
ezáltal ifjú korától kezdve vonzódott az okkultizmushoz. A címert
csupán azért nevezték el Dávid pajzsának (címerének), hogy elfedjék
okkult jelentőségét, és bibliai legitimitást adjanak ennek a sátáni
jelképnek.
A Rothschildok üzleti
manővereinek és politikai összefonódásainak szintén részletes irodalma
van, itt csupán egy rövid és tömör összefoglalót kívánunk adni.
Tény,
hogy kevesebb, mint száz év elteltével a világ vagyonának nagy részét
ez a család birtokolta, ami sajátos filozófiájuknak, leleményességüknek
és Sátán aktív közreműködésének volt köszönhető.
De
ő [Amschel] volt az első, aki a mindenható pénzt politikai manőverekre
használta fel, a politikát pedig a pénz halmozására, és mindkettőben
teljesen gátlástalan volt. Neki egyedül a pénz volt fontos, és az általa
megszerezhető hatalom.
Meyer
Amschel Rothschild telhetetlenségét és ambícióját tehát nem lehet
alábecsülni, amit ez az általa kijelentett és sokszor felidézett mondat
is bizonyít: "Helyezzék kezembe a nemzet pénzének irányítását, és nem törődöm azzal, hogy kik írják [az adott nemzetnek] a törvényeit."
Nem
korlátozta magát egyetlen országra, célja az egész világ
pénzintézményeinek irányítása volt, amit hosszútávon, utódai által
kívánt megvalósítani. Öt fiát ezért stratégiai pontossággal helyezte el
Európa legfontosabb fővárosaiban. Legidősebb fia, Anselm Frankfurtban
maradt, második fia, Salomon pedig Bécsbe települt, ahol monopolizálta a
bankrendszert, kiütve a versenyből az öt meglevő, helyi zsidó családok
tulajdonában lévő bankot.
Jól
láthatóan nem vesztegették idejüket a politikával és szavazatok
megszerzésével, hanem a nemzet pénze fölötti kontroll megszerzésével és
politikai intrikák hosszú sorával érték el céljaikat. Nathan Angliába
települt, először a textil- és a ruhafesték-iparban tett szert nagyobb
profitra, s üzleti tevékenységei miatt sok gyűlölője volt. Később
megalapította a Rothschild bank londoni ágazatát. A negyedik fiú, Karl,
Nápolyba költözött, ahol az Alta Vendita nevű okkultista csoport
vezetője lett. Karl volt az egyik szerzője annak az 1818-ban megírt
titkos Alta Vendita dokumentumnak is ("Maradandó utasítások, vagy
gyakorlati szabályzatok a Szabadkőművesek legmagasabb fokozatú
fejeinek"), amelyet szerteküldtek a szabadkőműves székhelyekre. Végül a
legfiatalabb fiú, James, Párizsban alapította meg a Rothschild Ház
ottani fiókját.
A The Masonic reference book 10,000 Famous Freemasons
(4. köt. 74. old.) azt mutatja, hogy Amschel két másik fia, James és
Nathan szintén szabadkőművesek voltak. James a párizsi Skót Rítusú
Szabadkőműves páholy 33.-ik fokozatú nagymestere volt, Nathan pedig a
londoni Emulációk Páholyának tagja.
A
család életfilozófiája a pénz általi világdominancia volt, amiről a már
idézett és elhíresült Rothschild jelmondat tesz tanúbizonyságot.
Nathan
egy hasonló kijelentése azt mutatja, hogy a család filozófiája valóban a
pénz hatalma általi háttéruralom megszerzése volt: "Nem törődöm
azzal, hogy ki ül Anglia trónján, uralva a birodalmat, amely fölött
sosem száll alá a nap. Az ember, aki kezében tartja Britannia
pénzkészleteit, kontrollálja a Brit birodalmat, és én vagyok az, aki
kontrollálom a brit pénzkészleteket."
A XX. században a Federal Reserve System
létrehozásával az USA pénzkiadása is nemzetközi bankárok irányítása alá
került, a Rothschild ház fiókjaként nyilvántartott Kuhn, Loeb & Co.
intrikái által. A Kuhn, Loeb & Co. elnöke az a Rothschildok által
képzett és Amerikába áttelepített Jacob Schiff volt, aki egymillió
dollárral támogatta Lenint és a bolsevik forradalmat.
Mindez azért fontos, mert a pénz és az azzal megszerzett hatalom szeretete határozottan a gonosztól származik:
1Timóteus 6:10 Mert az összes gonosz dolgok gyökere a pénz szeretete.
Krisztus maga is figyelmeztetett a pénz szeretetének veszélyeire (Máté 6:24; Luk. 16:13-14), az apostoli tanítás szerint pedig a pénzsóvárság az utolsó idők gonoszsággal teli emberének jellemvonása (2 Tim. 3:2),
amitől a hívőknek tartózkodni kell. Végül pedig a pénzsóvárság a hamis
tanítók egyik azonosító jegye, hiszen Péter kijelenti, hogy a hívőt nem
vezethetik az anyagi javak megszerzésének alantas vágyai (1Péter 5:2).
A farizeusok ellenben nagyon is szerették a pénzt (Luk. 16:13-14),
nem véletlen, hogy éppen ők voltak azok, akik felváltották az Isten
parancsolatait a maguk emberi parancsolataival. A farizeusi
hagyományokat tovább vivő rabbinikus judaizmus megőrizte ezt a rendkívül
anyagias, sikerorientált felfogást.
Az
még némileg érthető is lenne, hogy a világi hatalmakat meg lehet
"fogni" a pénzzel, de az már nehezebben fogható fel, hogy miképpen adta
el magát ennek a kereszténység számos ágazata, beleértve a Katolikus
Egyházat is?
A XIX. század elején
még a pápa is a Rothschildokhoz fordult kölcsönért. A Rothschildok
nagyon kedvesek voltak a pápához, olyannyira, hogy a tárgyaló Rothschild
még a pápa kezét is megcsókolta. Egy jelenlévő újságíró gúnyosan meg is
jegyezte: "Rothschild megcsókolta a pápa kezét, végre helyreállt a rend." Ez a megállapítás azonban eléggé tévesnek bizonyul a Példabeszédek 22:7 fényében, s idővel a vatikáni vagyon nagy része a Rothschildok kezére lett bízva. Még a The Jewish Encyclopedia is elismeri és megemlíti:
"Valamelyest
furcsa eredményre jutott az kísérlet, hogy a katolikus pénzintézmények a
Rothschildok konkurrensei legyenek, hiszen jelenleg (1905) ez utóbbiak
kezelik a pápai vagyonokat." (The Jewish Encyclopedia, 2. köt. 497. old.)
A
Rothschildok 1823-tól teljes egészében átvették a katolikus egyház
pénzügyeinek kezelését. A katolikus egyház jelentős méretű bank-, és
szerteágazó pénzintézményei a mai napig összefonódnak a Rothschild és a
nemzetközi bankrendszerek egészével. Sokat fordult a világ azóta, hogy a
megtért adószedő Krisztus követője lett, manapság már inkább a
"krisztusiak" követik az "adószedőket" és pénzváltókat, az egyértelmű
bibliai figyelmeztetések ellenére:
Jakab 5:1-6 1 Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt! 2 Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. 3
Aranyatokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul
szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat
gyarapítottátok még az utolsó napokban is. 4
Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok,
felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe. 5 Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára. 6 Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást.
Rabbi Marvin Antelman a To Eliminate the Opiate
című munkájában az alábbiakban tömören összefoglalt tényeket közli: a
Rothschild dinasztia megalapítója vette rá Weishauptot a frankista tanok
és taktikák átvételére. Ennek fejében ő finanszírozta az
illuminátusokat a frankista tervek végrehajtásának érdekében. Az
összeesküvés fő célja a világ vallásainak és a magántulajdonnak az
eltörlése volt. Ezen túl pedig kidolgozták azt az okkultista
szellemiségű politikai cionizmust, amelynek létrehozása egy fontos
mérföldkő lesz a világkormány eljöveteléhez vezető úton, s egyben
elősegíti az általuk várt (ál)messiás uralmának megszilárdulását is. A
kommunizmust végeredményben a bankárok és a banktőke hozták létre, és
mindig is a háttérben lévő hatalom irányította. Az államosítás, bár
primitív, de a legegyszerűbb módja a nemzetek vagyona megszerzésének. A
gazdag nyugati demokráciák esetében más eszközök lettek bevetve, itt
ugyanis a pénzintézmények fölötti uralmat az olyan jegybankok
létrehozatalával valósították meg, mint az USA Federal Reserve
rendszere.
2.3 Az ördögi háromság – a Sátán zsinagógája lázas munkába kezd
A Szentírás leírása szerint az Atya és Krisztus állandóan munkában állnak (Ján. 5:17),
s teszik ezt egy bizonyos cél érdekében. Ez a munka röviden vázolva
abból áll, hogy a világmindenséget Isten országlása alá vonják, és a bűn
által elbukott emberiséget helyreállítsák, vagyis megmentsék az
üdvösségre, mert: Isten "sok fiat kíván a dicsőséges örök életre vezetni" (Héb. 7:2). Amikor Krisztus eljött, azért jött, hogy bevégezze az Atya által rábízott munkát (Ján. 4:34, 5:36, 9:4, 14:10), majd híveinek is kiadta a maguk munkáját (v.ö. pl. Luk. 19:13),
az evangélium hirdetését, a bűnök legyőzését, az Isten országához méltó
szent élet megélését stb. Röviden, Isten, Krisztus és az igaz hívők egy
cél érdekében dolgoznak, egy szellemben és egy
akaratban. Krisztus az elvégzett munkája után méltóvá vált ahhoz, hogy
átvegye a föld fölötti uralmat, s e bolygó Hajnalcsillagává
(uralkodójává) legyen a második eljövetelekor, amikor kiveti e világ
istenét (Kor. 4:4), Sátánt a föld fölötti uralmából. Azok, akik
e korban követik Őt, legyőzik Sátánt, a kísértéseket és a test húzását,
és Krisztussal együtt uralkodnak majd a Millennium idején, amikor az
eljövendő emberiség érdekében végzik tovább munkájukat.
Ám
kevesen fogják fel azt, hogy minden Isten-ellenes lázadás fejedelme,
Sátán, szintén egy nagy és céltudatos munkát végez. A lázadása óta Isten
céljai ellen dolgozik, létérdeke, hogy megtartsa pozícióját, sőt, magát
Isten trónjára szeretné ültetni. Nem véletlenül kívánja minden erejével
és hatalmával meggátolni Istennek és az Ő népének munkáját. Más szóval,
Sátán is dolgozik a maga érdekében, elsősorban a saját célja érdekében,
hogy megakadályozza Isten népének munkáját, és a maga győzelmét
érvényesítse. Ez egy elkeseredetten ádáz küzdelem, hiszen a veszteség
mindkét fél számára az örök halált jelenti.
Ahogy
Isten, úgy Sátán sem dolgozik egyedül. Mondhatjuk azt is, hogy mindkét
fél bevonja a munkába a maga híveit, követőit. Ennek megfelelően az
ördög a bukott angyalai és démonai mellett felhasználja azokat az
embereket is, akik azonosulnak az ő szellemiségével, s akik imádják őt,
akik az ő ivadékai, vagyis az ördög fiai (1Móz. 3:15; Ján.8:44).
Ezeknek a megátalkodott embereknek megvan a maguk hierarchiája,
amelynek legmagasabb szintű szervezeti tömörülését bibliai szóval élve a
Sátán zsinagógájának nevezzük (Jel. 2:9;3:9). Az ő
jutalmuk az evilági dicsőség, a hatalom, a hírnév és gazdagság, a
velejáró fényűző élet, no és a leggonoszabb vágyak kielégítésének szinte
korlátlan lehetősége. A kárhozat megátalkodott fiainak uralmi elitje az
antiegyház funkcióját tölti be. Ők atyjuknak a kipróbált és jól bevált
eszközeit használják, ami a megtévesztés, az igazság meghamisítása, a
bűnbe húzás és a kegyetlen, horrorisztikus erőszak. Sátán munkája
szintén szervezett munka, egy diabolikus romboló munka. Ügynökei
beépülnek, majd átveszik azoknak az intézményeknek a irányítását,
amelyek feladata a normális társadalmi élet feltételeinek biztosítása
lenne, majd ezeket az intézményeket a maguk céljainak érdekében
használják fel. A jót rossznak nyilvánítják, a rosszat pedig jónak, s
jaj annak, aki szót emel ez ellen. Az igaz Isten imádatát hamis vallások
sorával, az okkultizmus terjesztésével, esetleg ateizmussal váltják
fel, hogy az Isten törvényein alapuló igazságos kormányzati rendszernek
esélye sem legyen fennmaradni, és a fizikai élethez nélkülözhetetlen
gazdasági rendszert megfelelően alkalmazni. A politikai, a gazdasági és a
kulturális élet vezetését megragadva aztán egyre közelebb hozzák uruk
megálmodott világát.
Ennek az ördögi
munkának három fő aspektusa van, a maga "specialistáival": a Sátánt
istenítő okkultizmus (egyféle sátáni papság); a politikai és gazdasági
aknamunkát végző illuminátusok és altársaságaik (uralmi struktúra);
valamint a pénz- és a bankvilág (uzsora hitel) mesterei. Ez ennek a
rendszernek (a Sátán zsinagógájának) az egymást kiegészítő és egymással
összefonódó "szentségtelen háromsága".
Frank
Jákob közeli viszonyban volt a Rothschildokkal és az illuminátus
renddel, aminek számunkra óriási jelentősége van. Ebből a kapcsolatból
jött létre ugyanis ez sátáni háromság, ahol az illuminátusok titkos,
világmegdöntő politikai ambíciói találkoztak Frank okkultista,
önistenítő és önmegváltó elméleteivel, amelyek sikerét a Rothschildok és
hasonszőrű bankárok hihetetlen anyagi forrásai tették lehetővé. Ez a
sátáni háromság egy háttérben működő világhatalommá lett, amelynek
trónjára az általuk várt következő "istenember", az antikrisztus fog
ülni.
Mennyire lehet a véletlen műve
az, hogy egy időben és egy geográfiai lokációhoz köthetően három olyan
rendkívül fontos esemény történt, amely megváltoztatta a világot? Nem
sokkal a "felvilágosodást" követően, e nagy történelmi fordulat
árnyékában három olyan esemény történt, amelyek aztán meghatározták
ennek az új korszaknak a további irányvonalát.
Hogy mi volt ez a három esemény?
1.
Jacob Frank feléleszti a kabbalizmust, vallássá teszi a nihilizmust, és
Európa szívébe telepíti át az okkultista, de politikai ambíciókat is
tápláló dönmeh filozófiát. A frankisták beépülnek a keresztény
felekezetekbe, s az aknamunka eredményeként a bűn nem csak tolerálhatóvá
válik, de gyakran erénnyé. Gomba módra szaporodnak az új teológia friss
termékei. A mesterséges "karizmatikus" megnyilvánulások és a cionizmus
felé elhajló felekezetek dogmatikája utat nyit a valós krisztusi tanok
elvetésének és az antikrisztusi eszmék befogadásának. Egyre aktívabbá
válik a törvénytiprás titkos munkája
(2Tessz. 2:7).(lásd még
A modern kereszténység tévtanításai című írást).
2.
A Rothschild ház létrehoz egy olyan uzsorakamatra épülő bank- és
hitelrendszert, ami aránylag rövid idő alatt szisztematikusan
eladósítja a nemzeteket, majd a felhalmozott tőkével a teljes gazdasági
kiszolgáltatottság állapotába sodorja őket. A bankok hatalma meghaladja a
kormányzatokét, amelyek így a bankok érdekeit nézik, nem a nemzetét. A
világ javainak kisajátítása azon célból történik, hogy azt majd
királyuknak, az antikrisztusnak a kezébe adják, aki újra elosztja azt,
és létrehoz egy rövid életű gazdasági aranykorszakot. Legalábbis
azoknak, akik felveszik annak a rendszernek a bélyegét, a kárhozat
pecsétjét.
3. Adam Weishaupt pedig
létrehozza az Illuminátus rendet, a maga világmegdöntő programjával. Az
illuminátusok gyorsan beépülnek a szabadkőműves páholyokba, majd e
szervezet vezetőségi vonalának eltérítésével szinte korlátlan politikai
hatalomra tesznek szert.
Lényegében e
három elem, vagy irányzat egyeztetett 1782-ben Wilhelmsbad-ban. A
titkos társaság, mint már említettük, a Nagy Francia Forradalommal
debütál, ami a sátáni rend modern programjának első nagy próbája volt.
Céljaik és eszközeik is ekkor váltak először igazán nyilvánvalóvá: a
vallás eltörlése, a politikai vagy ideológiai átnevelés, és az emberiség
megfélemlítése a legkegyetlenebb szisztematikus népirtások által. Az
azóta lezajlott történelem a bizonyíték arra, hogy ez a program egyre
nagyobb szinten válik valóra, illetve egyre erőteljesebben nyilvánul
meg. Hamarosan eljön annak az ideje, hogy akik szavukat merik emelni az
új világrend ellen, a világtársadalom ellenségeinek lesznek kikiáltva.
Az eljövendő "tisztító munka" eredményeként milliók pusztulnak majd el a
kimondhatatlan terrorban. Az üldözés elől csak azok menekülnek meg,
akik alávetik magukat az új sátáni világrendnek. "Ez a megpróbáltatás órája, ami eljön az egész földre" (Jel. 3:10).
Milyen
jelenségeket tarthatunk Sátán zsinagógája eddigi diadalainak? Az
erkölcs, a vallás, de még az alapvető emberi értékek is már ki lettek
szorítva a közéletből. Az aknamunka felüti fejét a kereszténységen belül
is: egyre-másra alakulnak meg az anyagi és evilági jólétre koncentráló
"karizmatikus" mozgalmak, amelyek teológiailag a politikai cionizmust
kiszolgáló lakájfelekezetekké válnak. Amennyiben a szellemi megtévesztés
nem jár teljes sikerrel, akkor színre lép a gazdasági nyomás, az
emberek megélhetésének ellehetetlenítése. Végül pedig, ahol sem az
elhitetés, sem a gazdasági nyomás nem jut eredményre, ott végső
megoldásként még kéznél van a karhatalmak általi brutális fizikai
erőszak eszköze.
Ez a hármas
megosztás egyben Sátán működési elvét is tükrözi, s e három sátáni
üzemmódot a Szentírás vázolja elénk. Sátán jelentése ellenség, ellenfél,
aki ennek a világnak az ura (Ján 12:31), sőt, istene (2Kor. 4:4). A Szentírás azonban alkalmanként még további jelzőkkel is utal erre a lényre, ezek: a kígyó, az ördög és a sárkány (Jel. 12:9).
Mi a jelentősége ezeknek a megnevezéseknek? Ez a három megnevezés
lényegében Sátán különböző operációs módszereire, azaz működési elveire
utal, amelyek által kezében tartja az egész világot. Ha megfelelő módon
és sikeresen ellen akarunk állni a nagy ellenfélnek, akkor ajánlatos
tisztában lennünk a módszereivel.
Amikor
Sátán a kígyó módozatban dolgozik, akkor a csábítást, a megtévesztést,
vagyis az elhitetést alkalmazza. Ez az első lépés ahhoz, hogy bűnbe
vezesse áldozatait. Ha a bűn által neki szolgálunk, ő válik urunkká. Ezt
tette Évával is az Édenkertben, ahol kígyóként jelent meg, és elhitette
vele, hogy Isten nem mondott neki igazat a tiltott fa gyümölcsének
fogyasztásával és halandóságukkal kapcsolatban (1Móz. 3:1-6). Sátánnak vannak "ivadékai" (1Móz. 3:15),
ők azok, akik szívükben neki szolgálnak, egyetértenek szellemiségével
és tudatosan követik, s együttesen ők teszik ki a "Sátán zsinagógáját". A
vallásokba azért épülnek be, hogy a hamis dogmatikák és gyakorlatok
által az igaz Isten követőit a valóságban Sátán követőivé tegyék (mint
pl. a modern frankisták).
Amikor
Sátán az ördög módozatban működik, akkor megkísérti az embert. Ezzel a
módszerrel a vágyaira hatva húzza be a bűnbe, majd az elkövetett bűnök
után azon nyomban meg is vádolja az elkövetőt Isten előtt. Nem véletlen a
bibliai szóhasználat Krisztus megkísértésének leírásakor:
Máté 4:1 Akkor a Szellem elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög.
Sátán
egymás után háromszor próbálkozott Jézus megkísértésével, ennek
leírásában mindhárom alkalommal vagy ördögként, vagy kísértőként van
megemlítve (Mát. 4:3-11). Amikor majd a világgazdaság egészében
az antikrisztus kezébe kerül (a Rothschildok és egyéb bankárok révén),
akkor a mindennapos, létért és megélhetésért folyatott küzdelem is
kísértéssé válik! A család és az önfenntartás ösztöneire hatva Sátán
megígéri mindazt, amit világa produkálni képes számunkra, de a tét az
örök élet vagy örök halál: vagy megalkuszunk és felvesszük a bélyegét,
vagy talán éhen halunk. Elképzelhetjük, milyen fokú szellemi próba elé
állítja ez a szenvedő hívőket.
Amikor
Sátán a sárkány üzemmódban működik, akkor kegyetlen erőszakot alkalmaz,
és a kezébe adott éppen aktuális, bestiális földi hatalom fegyveres
erői által kívánja megvalósítani akaratát. A mennyben angyalait viszi
támadásba, a földön pedig az általa uralt emberi hatalmak katonai és
karhatalmi ereje által harcol Isten terve és népe ellen. Nem véletlenül a
sárkány az, aki erőt vagy hatalmat ad a földi "fenevad" birodalmaknak (Jel. 13:4), amelyeket a maga céljai szerint vezet háborúkba. A Jelenések 12:4-ben a sárkány az, aki el kívánja pusztítani az asszony (aki itt Isten sivatagi egyházát, Izraelt szimbolizálja, 12:1-2,4 versek) megszületett fiát, Jézust (Jel. 12:4).
Azt pedig tudjuk, hogy a történelemben ezt ivadékain keresztül tette
meg, akik a kor fenevadjának (Rómának) a katonai erejét használták fel
erre. Ugyanez a rendszer évszázadokon át teljes hatalmával üldözte az
igaz keresztényeket, ahogyan megteszik majd a kor végén is, szintén a
politikai hatalom által.
De pontosan ezt a módszert használták az ördög fiai is (1Móz. 3:15; Ján. 8:44)
az első században, amikor a Messiást halálra adták. A zsidó népet
félrevezették az igaz vallás teljes kifordításával és elferdítésével (Mát. 15:9), majd a római fenevad civil hatalmát használták fel tényleges kivégzésére (Mát. 27:11-26; Luk. 23:13-24; Ján. 19:1-18).
Az Istenre és a törvényre hivatkozva istentelenül és törvénytelen módon
ölték meg az Isten Fiát, ahol a pénz, illetve nyereségvágy is szerepet
kapott, hiszen Júdás harminc ezüstért árulta el a Mestert, és a vallási
előljárók megvesztegetett hamis tanúkat használtak fel Krisztus
megvádolására (Mát. 26:59:60; Márk 14:55-57). Mivel Isten törvénye kíméletlen halálbüntetést rótt ki a hamis tanúkra (5Móz. 19:16-21),
az ilyen pénzen megvásárolt hamis tanúk eladták lelküket a gonosznak, a
pénzt, a gyarapodást Isten elé tették, s ez a kapzsi vagy megalkuvó
szellemiség sokakat magával ragad majd az utolsó időkben is, amikor
testvér testvért árul el.
Láthatjuk
tehát, hogy a Sátánra használt különböző megnevezéseknek milyen nagy
jelentősége van, hiszen fényt vetnek a gonoszság fejedelmének modus operandi-jára,
vagyis az elsődleges működési elveire és taktikáira. Ugyanakkor, amikor
bármely ember vagy hatalmi réteg ezen elvek szerint él és cselekszik,
azzal elárulja azt, hogy a Sátánt szolgálja. Sátán módszerei ezen a
téren soha nem változnak, mert kipróbált, hatékony és jól bevált
módszerek, amelyek segítségével sikeresen uralma alatt tarthatja az
egész világot (Jel. 12:9). E módszerek alkalmazásával kísérli
meg azt, hogy végül istenné tegye magát a Magasságos helyett, és
kárhozatba vigye az egész emberiséget.
Isten Egyházának nemcsak az a feladata, hogy ellenálljon a hitetésnek és jól kezelje az Isten titkait (1Kor. 4:1),
nemcsak az, hogy az igazságot hirdesse, és cselekedje, hanem fel kell
fedje a Sátán munkáját is, addig, amíg Isten lehetőséget ad erre, mert:
János 9:4 Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.
Sátán munkáját pedig a dicsőségben visszatérő Krisztus végül teljesen le fogja rombolni:
1János 3:7-8 7 Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. 8 Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét [munkáját] romba döntse.
A
Sátán zsinagógája éppen emiatt gyűlöli és támadja Krisztust és híveit
oly elkeseredett dühvel és megátalkodott szándékkal. Ez a gyűlölet
hamarosan olyan szellemi sötétséget hoz a földre, amelyben mi, igaz
hívők sem munkálkodhatunk tovább igazán. Ennek a háttérerőnek olyan
hatalma és befolyása van, hogy még az okkultizmus legnagyobb mesterei is
félve, óvatosan írnak róluk. Giuseppe Mazzini néhány évvel a halála
előtt a következő sorokat írta a forradalmi mozgalmak egyik
irányítójának, dr. Breidenstin-nek:
„A világ minden pontjára elérő testvéri szövetséget alkotunk. Minden igát le akarunk rázni. Mégis van egy láthatatlan, alig érzékelhető hatalom, amely ránk nehezedik. Honnan jön ez, hol van ez, senki sem tudja...
Vagy legalább is senki nem mondja meg. Ez a szövetség még számunkra, a
titkos társaságok veteránjai számára is áthatolhatatlan titok."
A
sátáni rend talán legnyilvánvalóbb "árulkodó jele" az általuk
létrehozott világállam uralmi struktúrája lesz. Ne feledjük, Isten
országát a szeretet vezérli, ahol az Atya és a Fiú az alárendeltjeikért
tesznek mindent. Munkásságuk az emberiség megváltásának, üdvösségre
hozásának munkája. Lényegében erre a szolgálói szeretetre utal Jézus
Krisztus jól ismert figyelmeztetése is: "Tudjátok, hogy a pogányok
fejedelmei uralkodnak azokon és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne
így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti
szolgátok." (Mát. 20:25.) Az Istent képviselő és Jézus
jegyesének mondott igaz egyházban a [hitben] erősek, vagyis a "nagyok"
áldozatosan, szeretettől vezetve szolgálják a gyengébbeket, kisebbeket.
Sátán világrendje ennek szöges ellentétét képviseli, ahol a kicsik, az
elesettek és a magukért harcolni nem képesek el vannak tiporva, és
minden terhet nekik kell elviselni, mindent nekik kell feláldozni az
elit jólétéért (Ennek több példája van, de emeljük csak ki az
adórendszert, ahol mindig a legkisebbeken csattan az ostor). Minden
sátáni eredetű gazdasági rend erre a felfogásra alapozódik. A szentek
egymás terhét hordozzák, a sátánfiak minden terhet a gyengékre
helyeznek, és kevélyen, könyörtelenül uralkodnak a kiszolgáltatott
kicsinyeken.
Egy azonban biztos: az
utolsó időben nem lesznek "kívülállók". Ez azt jelenti, hogy valamelyik
oldal mellett mindenkinek állást kell majd foglalnia, felvállalva annak
következményeit. Mégpedig olyan körülmények között, ahol még a passzív
ellenállást sem tűri meg a rendszer, s mindazokra, akik nem állnak
mellé, kínzás és halál vár. Nem véletlen, hogy aki befogad egy prófétát,
mert az próféta, vagy egy igazat, mert az igaz, az a próféták és igazak
jutalmát kapja. Aki pedig egy pohárnyi vizet ad a legkisebb hívőnek, az
szintén megkapja érte a maga jutalmát (Mát. 10:41-42), mert olyan állapotok lesznek, ahol ez szigorúan üldözendő, főben járó bűntettnek minősül.
2.4 A kereskedelemre épülő világgazdaság sátáni gyökerei
A
föld történetében az eddig bevezetett nagy gazdasági rendszerek
mindegyike sátáni volt. Egyedül Izrael kapta meg az Isten által
lefektetett gazdasági szisztémát (a jubileumi rendszert). Az egykori
angolszász magánjogi törvényekről és gazdasági rendszerről bizonyos
fokig szintén elmondható, hogy a bibliai rendszert követte. De ez kevés
kivétel. Ezékiel 28. fejezetében Sátán Tírus királyaként
nyilvánul meg, annak a Tírusnak, amely a kor legnagyobb kereskedelmi
hatalma volt. A sátáni gazdasági rend tehát egyfajta kereskedelmi és
bankrendszer, aminek mindig vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei.
Ezékiel 28:18-19 18 Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában
megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez
emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik
reád néznek. 19 Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!
Jelenések 18:11-13 11 A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi; 12
Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és
skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és
drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt; 13
És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat,
és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és
kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.
Ennek
a gazdasági rendszernek a nyertesei azok, akik követik a rendszer
gazdájának, Sátánnak az elveit, ők remek megélhetést találhatnak, és
nehezen adják fel ennek az életmódnak az előnyeit (Mát. 19:23; Mrk. 10:23).
A vesztesei azok, akik vagy nem vetik alá magukat, vagy pedig ki
kívánnak kerülni alóla. Ez nem egyszerű, mert a kor végére – amint azt a
fentebbi Jelenések 18:23 idézet is mutatja –, ez a rendszer
rabszolgává teszi az embert, nem csak testét, de lelkét is megkövetelve!
A hitelek által eladósodott embereknek nem sok választásuk marad, vagy
rabszolgákká lesznek (Péld. 22:7), vagy eladják lelküket és felveszik a fenevad bélyegét, hogy megélhessenek.
2.6 A megtévesztés áldozatai, vagy megátalkodott sátánisták?
Végül
pedig vizsgáljuk meg a fa gyümölcseit. Az összeesküvés-elméletekben
hívőket gyakran antiszemita, szélsőséges emberekként bélyegzik meg,
holott a témában szakértő zsidó kutatók pontosan ugyanazokat a
következtetéseket vonják le, mint "antiszemita" kutatótársaik. Végtére
is a mozaikokat csak egyféleképpen lehet kirakni, ahhoz, hogy a
jelenlegi világkép a maga valóságában táruljon elénk. A szabbateizmussal
foglalkozó zsidó kutatók (Rabbi Antelman, Gershom Scholem és Barry
Chamis) foglalják össze legtömörebben a lényeget, amikor rámutatnak,
hogy a szabbateizmus híveinek alapelve a Tóra parancsolatainak
megrontása volt! Mégpedig vallási, üdvösségi célból, oly módon, hogy a
valóságban Sátánt követik és magasztalják föl!
A
cionisták az egyetemes zsidóság szószólóiként és képviselőiként adják
elő magukat, s tetteik miatt gyakran az egész zsidóságnak kell viselnie a
világ ellenszenvét, és gyakran a fizikai üldöztetést. Világossá kell
tenni, hogy a cionizmusnak az égvilágon semmi köze nincs a bibliai
szövetséghez, sem annak vallásrendjéhez. Emiatt a cionizmus elsődleges
áldozatai maguk azok a zsidók, akik figyelmen kívül hagyták Isten
Jeremiás által átadott figyelmeztetését:
Jeremiás 29:8-9 8 Ezt mondja a Seregek JHVH-ja, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira! 9 Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben; nem küldtem őket - így szól JHVH.
A
megtévesztően hangzó zsidó-keresztény kultúrában a valós Tórát, a
Biblia törvényeit és tanításait sátáni tanokkal váltották föl, aminek
következményeit el kell viselniük:
Róma 2:9 Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt.
A Sátán zsinagógájának megvan a maga "törvénykönyve", amit Tóra Atzilut-nak neveznek. Az Atzilut jelentése "arisztokratikus", s ez a kifejezés nem véletlenül fordul elő oly gyakran a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvében:
Jegyzőkönyv 1:18 A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az
ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a
gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi
bölcseink határozzák meg.
Ez
hát valójában az illuminátusokkal szövetkező szabbateista
arisztokrácia, az ún. Black Nobility (Fekete Nemesség) "Tórája". Az
tény, hogy a frankisták java része az európai arisztokrácia részévé
vált, miközben a régi, a valós arisztokráciát megsemmisítették. Helyette
egy új, az egész világot irányító anti-típus arisztokráciát kreáltak
(lásd fenn). Ha utánanézünk, hogy a kommunizmus, majd a liberalizmus új
"arisztokráciáját" kik is képviselték és képviselik elsősorban, akkor
világossá válik előttünk sátán zsinagógájának kiléte. Ez a (a zsidó
kutatók által szabbateistáknak is nevezett) világias, okkultista ál-zsidó
arisztokrácia tartja kezében a pénzintézeteket, a világgazdaságot, a
kereskedelmet, valamint a szennyet és sátáni propagandát öklendező
médiát és szórakoztatóipart. Ők a valós bibliai judeo-keresztény
értékrend legádázabb ellenségei.
Rabbi Antelman könyvének 11. fejezetében sokkal sarkosabban fogalmaz, mint a legtöbb nem zsidó származású író:
A
szabbateista illuminátusok ágyékából sarjadt ki a Francia forradalom
terrorja, és az Anglia ellenes amerikai szabadkőműves lázadás. Igen,
köztudott, hogy az ifjú amerikai köztársaság alapítói nagyrészt a skót
rítusú szabadkőműves páholyok tagjaiból tevődtek ki.
Az
illuminátusok és szabbateisták ágyékából származó zsidók, Karl Marx és
Frederick Engel fektették le a kommunizmus gyökereit. A Rothschild,
frankista, szabbateista ágyékból került Jowe Astor és Jacob Schiff
Amerikába, hogy ott beszervezzék ügyükhöz a rablóbáró Rockefellert és
J.P. Morgant, lefektetve a globalizmus alapjait a Council on Foreign
Relations (CFR, a Külügyi Kapcsolatok Bizottsága) létrehozatala által.
Chamis véleménye szerint a CFR szándéka az amerikai alkotmány megdöntése
volt amellett, hogy az USA nemzeti diplomáciáját az illuminátusok
kezébe adja.
Ki kell hangsúlyozni:
az 1640 és1690 között létrejött messiási judaizmus (proto-cionizmus)
ágyékából származnak a keresztény világ hasonló mozgalmai is.
"A
frankista elit kör egy sor rendkívül tehetséges intellektuális
gondolkodót, teológust és írót mondhatott magáénak, azok mellett az
előkelő társadalmi csoportok mellett, akik igen nagy anyagi háttérrel
rendelkeztek. Ez utóbbiak nagyrészt olyan kereskedő bankárok voltak,
akik nagyon nagy befolyásra tettek szert a korabeli Európa legmagasabb
pénzügyi köreiben. A frankista elit névsora igen hosszadalmas listát
tesz ki, s ha valaki csupán néhány jelentősebb család történetét
vizsgálná meg alaposabban, az információk már akkor is köteteket
töltenének meg. Elég az hozzá, hogy mindannyian egy nagyon hasonló
embertípust jelenítenek meg: ragyogó elméjű, dúsgazdag embereket, akiket
szenvedélyes hatalomvágy irányít, akik gond nélkül asszimilálódnak (a
nem zsidók közé), hogy elpusztítsák a vallásokat, radikális felforgató
munkát végezzenek és titkos, kettős életet éljenek úgy, hogy ha kell,
vallásos zsidónak, katolikusnak vagy protestánsnak tüntetik fel magukat.
De a lényeg számukra a titkos, forradalmi radikalizmus." (Rabbi Marvin Antelman, To Eliminate the Opiate, 11. fej.)
"Ki
kell hangsúlyozni, hogy a 18. századtól kezdődően az illuminátusok,
frankisták és Jakobinusok erőteljesen beépültek a szabadkőműves
mozgalomba, amit nem a szabadkőművesek iránti tiszteletből, mint inkább
az irántuk érzett heves gyűlölettől vezetve tettek. Céljuk az volt, hogy
forradalmi eszméiket a szabadkőművesség leple alatt terjesszék, és
találkozóikat köztük rendezzék meg, ezzel kerülve el azt, hogy gyanút
keltsenek." (u.o.)
Végül pedig Antelman tömören leszögezi a frankisták fő célját, a sátánimádatot:
"Gershom Scholem a The Kabbalah and Its Symbolism című munkájában ezt írja: "Frank számára az anarchia általi pusztítás magát a teljes luciferi kisugárzást jelentette, az élet minden lényegét."
Pontosan ennek gyümölcseit látjuk beérni szerte a világban, így az USA-ban is, ahol a Patriot Act
bevezetése óta lényegében megszűntek az addigi, a történelemben szinte
páratlan szabadságjogok. A szemünk előtt formálódó világkormány
megalkotói rabságba viszik a föld lakóit. A tömegeket egyféle egyetemes
kollektivizmus elfogadására vezetik, míg maguk természetesen továbbra is
megmaradnak a világ elitjeiként, illetve arisztokráciájaként. A
kíméletlen illuminátus/frankista technikákat tükrözi a Cion Bölcseinek
Jegyzőkönyvei is:
Protokol 5.3 "Fokozatosan központosítani fogjuk a közigazgatást, hogy a társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk. Új törvények segítségével mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink politikai életének minden megnyilvánulását.
Ezek a törvények egymás után vissza fogják vonni mindazokat az
engedményeket és szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak, és
királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy
bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy
szóval szembehelyezkedik velünk."
Protokol 7.4
Másrészt intrikáinkkal össze fogjuk kuszálni mindazokat a szálakat,
melyeket politikai eszközökkel, gazdasági szerződések vagy
kölcsönügyletek segítségével valamennyi állam kormányzatában szőttünk.
Hogy ez sikerüljön nekünk, éles ésszel és nagy agyafúrtsággal kell
eljárnunk szóbeli tárgyalások és megegyezések során, ami viszont az
úgynevezett "hivatalos nyelvhasználat"-ot illeti, ellenkező taktikát
fogunk alkalmazni: magunkra fogjuk ölteni a tisztesség és engedékenység
álarcát. Ilyen módon a gójok népeinek kormányai - akiket arra
tanítottunk, hogy csak a külszínt nézzék, bármit is adunk tudtukra - továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk.
Jegyzőkönyv 8:1 "A gójok tisztviselői elolvasás nélkül írnak alá papírokat és vagy pénzéhségből, vagy becsvágyból szolgálnak.
Ha
ez nem igaz pl. azokra a magyar tisztviselőkre, akik nem is olyan régen
elolvasás nélkül írták alá pl. a Lisszaboni Szerződést, és a maguk
zsebeit tömik degeszre, akkor semmi nem igaz a Jegyzőkönyvekből.
Az
illuminátusok által kiképzett Marx megalkotta a Kommunista Kiáltványt,
ami lényegében az illuminátus célkitűzések átfogalmazása volt. Az alábbi
levelet Baruch Levy írta Marxnak, és jól tükrözi a luriánus kabbala
filozófiát, az abból származó diktatorikus világszocializmus cionista
verzióját, illetve a háttérhatalmi elit zsidó népnek szánt szerepét:
"A zsidó nép egésze lesz majd önmaga Messiása.
Azáltal valósítják meg a világuralmat, hogy eltörlik a nemzeteket,
felbontják a határokat, véget vetnek a monarchiáknak és létrehoznak egy
olyan világköztársaságot, amelyben a zsidók mindenhol élvezik majd annak
polgárjogi privilégiumait. Ebben az "új világrendben" minden vezető
Izrael gyermekeiből fog kikerülni, kivétel nélkül. A világköztársaságot
kitevő különböző népek kormányzatai könnyűszerrel a zsidók kezébe esnek.
Ekkor megvalósítható lesz az, hogy a zsidó vezetők megszüntessenek
minden magántulajdont, s minden anyagi forrás az állam tulajdona lesz.
Ezzel valósul meg a Talmud ígérete, miszerint amikor eljön a messiánikus
időszak, az egész világ vagyona a zsidók kezébe kerül" (La Revue de Paris, 754. old. 1928, Június 1)
Mennyiben
valósultak meg eddig a fenti idézet célkitűzései? Korunkat a "merész,
új világ" szállóige jellemzi, ahol az országhatárok megszűnnek és a
kontinensek nemzetei olyan gazdasági és katonai tömbökbe tömörülnek,
mint az EU, a NAFTA és a NATO. Emellett, számtalan olyan nemzetközi
szervezet létezik, amelyek lényegében fölötte állnak a nemzetek
szuverenitásának, mint a WTO (Kereskedelmi Világszervezet), az IMF
(Nemzetközi Valutaalap), és a World Bank (Világbank).
Mi
hajtja ezt a merész új világot? A már korábban elemzett istentelen
háromság: 1. A mindenható pénz. 2. A magánélet minden területébe
behatoló állami felügyelet, a "nagy testvér" mindent, mindenkor figyelő
szeme. 3. Az antikrisztusi szellemi erők, amelyek az első két pontban
megadottakat is irányítják céljaik megvalósításának érdekében. Az
egyetlen komoly akadály a kereszténység, ami felszámolásra van ítélve:
Jegyzőkönyv 17:4
Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s
így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy
akadályt jelenthet számunkra. A nem zsidó papságnak a világ népeire
gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a
lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el
bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának pillanatától.
Ehhez
természetesen Istennek is lesz némi szava. Az azonban bizonyos, hogy a
személyi szabadságjogok hamarosan legfeljebb csak emlékfoszlányokként
maradnak meg elménkben. Ettől még a szabadság fellegvára, az USA sem
mentes. A 9/11 merényletet követően a terrorizmusra hivatkozva az USA
minden államában kidolgozták a polgárok megfigyelésének mechanizmusát.
Ez a módszer hatékonynak bizonyult már a náci és kommunista uralmak
alatt is, és a világkormány magától értetődően él ezzel az eszközzel. Az
új világrend eltipor minden ellenállást, nem tűr semmi kritikát és
ellentmondást. Ennek előjeleit jól látni máris. A polgárok hamarosan
egymás megfigyelői és besúgói lesznek, még a családon belül is (Mát. 10:21-22, 24:10-11: Mk. 13:12-14). A titkosrendőrség mindent figyelő szeme mindenhol jelen van, munkatáborok épülnek a pusztákban.
Jegyzőkönyv 17:12
Tervünk értelmében az államnak végzendő önkéntes szolgálat elvéből
kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy
megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek
és besúgónak lenni, hanem érdem. Az alaptalan feljelentéseket
mindamellett kegyetlenül meg fogjuk büntetni, hogy ne harapódzzanak el a
visszaélések ezzel a joggal. ... Azokat, akik nem tesznek feljelentést
arról, amit politikai ügyekkel kapcsolatban láttak vagy hallottak,
szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás címén felelősségre vonni,
ha beigazolódik bűnösségük ebben a bűncselekményben.
A
közeljövő világát egy status-quo, a Pax [pseudo] Judaica uralja majd.
Az államvallás a "judaizmus" és az annak alárendelt "noahizmus" lesz,
amelynek jegyét homlokunkon és kezünk fején kell viselni a puszta
megélhetés érdekében
(Jel. 13:17; lásd még
A Noahita törvények című írást
).
Mindezek hátterében, a piramis csúcsán pedig a sátánimádó világelit
áll. A megtévesztés teljes és egyetemes, beleértve zsidót, keresztényt
egyaránt. Egyedül Isten igaz választottai maradnak éberek, akiknek
minden idők legnagyobb próbáját kell kiállni:
Jelenések 13:4-9 4
Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak.
Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: "Ki fogható a
vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?" 5 Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. 6 Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. 7 Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. 8 A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. 9 Akinek van füle, hallja meg!
Igen,
az egész világ magába foglalja a judaizmus és a kereszténység nevű
vallások követőit is. Akik pedig felveszik a fenevad bélyegét, a
kárhozatra veszik fel azt. A személyes érdek, a gyávaság és az
életösztönből fakadó megalkuvás nem elfogadható indok a felvételére,
mert az indoktól függetlenül mindazok, akik magukra veszik a fenevad
bélyegét, azért teszik, mert nincsenek benne az élet könyvében, vagyis
kárhozatra jutnak (Jel. 14:10-11). Ez a kor végének ítélete (Dán. 12:2; Mát. 25:32-46), amikor az Isten és Sátán elsőszülöttjei megkapják a maguk jutalmait:
Jelenések 21:7-8 7 A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. 8 A
gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és
paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak,
azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
A
politikai cionizmus ál-messiási ideológiája okkultista nézetekre épült,
amit nem az isteni gondviselésbe vetett bizalom vezet, hanem a Sátán
által befolyásolt emberi elmére és erőszakra épülő önmegváltás hamis
eszméje. Az ilyen emberek várt messiása és királya lesz az antikrisztus,
aki:
Dániel 11:38 A várak isteneit azonban tiszteletben tartja. Arannyal, ezüsttel, drágakővel és kincsekkel tisztel meg olyan istent, akinek ősei a hírét se hallották.
A
próféciák megjövendölték, hogy Izraelt és Júdát magával ragadja és
elsöpri az áradat, amikor az antikrisztus prédájává válik a
megpróbáltatás idején:
Mikeás 3:1-3 1 Azután így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? 2 Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. 3
Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját
összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét
a lábasban, 4 akkor majd kiáltanak JHVH-hoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.
Isten
igaz szellemi népe és Izrael választott maradéka "ismeri a jogot",
szereti és megtartja a jót. Tudja azt, milyen idők állnak előtte, és mi
vár a testi Izraelre a közeljövőben. Éppen ezért nem fog a politikai
korrektség, majd a fenevad bélyegének áldozatává válni, hirdetni fogja
az igazságot és hittel néz a kihívások elé:
2Péter 3:17 Szeretteim,
mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése
elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat.
János 10:1-4 1 "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. 2 Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. 3 Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. 4 Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját."
Jelenések 22:14-15 14 Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. 15
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok,
és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
Tartsuk
szem előtt a gyakran ismételt leckét: Sátán a nagy hamisító. Isten
végez egy munkát¸ a megváltás munkáját. Krisztus ennek a munkának
szentelte, és ezért odaadta életét (Ján. 4:34; 5:17; 14:10). A hívők nem csupán saját üdvösségükre lettek elhívva, hanem arra is, hogy részesei legyenek ennek a munkának (v.ö. Ap.Csel. 13:2).
E
kor végéig Sátán egyre sikeresebben végzi a maga munkáját, amíg az
Antikrisztus – habár egy rövid időre csupán - kezébe kaparintja a világ
fölötti hatalmat. Sátán eltökélt célja az, hogy az emberek önmaguktól, a
választás következményeinek teljes tudatában válasszák őt uruknak Isten
helyett. Amikor Krisztust, az egyház fejét megkísértette,
mondanivalójának lényege ez volt: 'Válassz engem, borulj le előttem, s
légy imádóm, s én adom meg neked mindazt, amit Isten neked ígért;
uralhatod a földet és a népeit, még megszenvedned sem kell érte, csak
válassz engem uradnak és kövess engem!' Krisztus eltávolította magától a
kísértőt, ÉS elszenvedte mindazt, amit felvállalt, amiért Isten minden
hatalmat és ítéletet az Ő kezébe helyezett az égen és a földön. Sátán
ezúttal Jézus Krisztus menyasszonyát, az egyházat fogja hasonlóképpen
megkísérteni. E célból ő és a neki elkötelezetten szolgáló "Sátán
zsinagógája" olyan körülményeket hoznak a földre, hogy csak a legerősebb
hittel rendelkező emberek lesznek képesek a helyes választásra,
felvállalva akár a kegyetlen mártírhalált is. Senki ne áltassa önmagát, a
cél Sátán istenné magasztalása, erről, s egyedül erről szól az ő
ügynökei által létrehozandó Új Világrend.
A
ördög azért alkotta meg a Sátán zsinagógájaként megnevezett szervezetet
olyannak, amilyen, mert ez a lehető leghatékonyabb eszköz a kezében a
végső világuralom megteremtéséhez. Általuk valósítja meg a luciferi
ideológia elterjesztését, valamint azt világméretű szociális
kataklizmát, ami az antikrisztus uralmának elfogadásához, s végül Sátán
imádatának kierőszakolásához vezet majd.
Egyedül az élő hit tarthatja meg az embert a pecsét felvételétől, s a velejáró kárhozattól, "csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lukács 18:8)
A sorozat befejező, III. része a Sátán magjai, a két vérvonal című írás lesz.