Mi a tudás kulcsa?
2004. március 2.
Isten
felkeni Övéit, hogy teljes misztikus egyesülésre indítsa őket. Mégis
hogy lehet az, én Istenem, hogy Te oly sok csodát és csodatettet viszel
végbe, mindaz meghaladja az emberi értelmet, a föld mégsem lobban
lángra?
Isten
saját Fényéből áradó ragyogással és dicsőséggel érkezik hozzánk
arkangyalai kíséretében, fenséges méltósággal ránk tekint, hogy szóljon
hozzánk. Ilyen káprázatos módon száll Ő le közénk - megrendítő látvány!
Amint
szólásra nyitja Ajkát, egy ragyogó fénysugár még jobban megvilágosítja
Szent Arcát. Lángoló szenvedéllyel felénk nyújtja karját, hogy
emlékeztessen minket, hatalmában áll nekünk adni az Örökségét,
ugyanakkor mindnyájunkat arra hív, hogy eljussunk szavakkal ki nem
fejezhető teljes isteni egyesülésre.
De ó, kimondhatatlan Szépség, Királyi Fenség, fülembe hasít a sötétségbe burkolódzó hitetlenek hangja!
Hitetlenségük ellenére Én mégis rajtuk tartom irgalmas tekintetemet.
Igen,
légy irgalmas azokhoz, akik megbántanak Téged, és akik hiúságba és
hasonló haszontalanságokba kapaszkodnak, mert ők a legmélyebb gödör
aljára süllyedtek.
Hitetlen sokaság! Káromoljátok Isten akaratát, és a káosz a ti lelki gyümölcsötök!
Gyertek, összegezzétek az életeteket, és lássátok, mi vár rátok: a lélek rothadása és a teljes halál… A bűn maga a halál!
Már
tizenkilenc éve írom le Szavaidat, Uram. Bár ismerted nyomorúságomat,
Istenem, mégis rám bíztad nemes Szeretet-ódádat, e Feltámadás-ódát, és
azóta majdnem élve nyelnek el a gyötrőink, ok nélkül rágalmaznak és
gyaláznak engem.
De
Én védelmet nyújtottam neked, és áldásaimmal jutalmaztalak… Énekelj
Nekem zsoltárokat és dicsőítő énekeket, hadd örvendezzen a Szívem! Az
ilyen apróság is édes illatú áldozatnak számít a szememben….
Mielőtt találkoztam Veled és törvényeddel, valamennyire már éreztem ítéletedet, amikor gúnyolódtam.
Te
mégis eljöttél hozzám, megkönyörültél rajtam és felemeltél… Belém
leheltél és meggyógyítottál. Ó, együtt érző Istenem! Nyisd ki néped
szemét! Olyan sokan vannak, akik nem látnak…
Ha
meginognak a hegyek és a hullámokba zuhannak, ha megolvadnak a sziklák,
mint a viasz Színem előtt, mindazoknak irgalmazni fogok, akik félnek
Engem…
Nagyszerű
látvány Téged látni, Uram! Fenségesen szép Neved felülmúlja az eget és a
földet, muzsika a fülemnek. Áldalak Téged, aki tanácsadóm, amikor meg
alszom, közbenjáróm Vagy.
Szavad beragyogja az egész földet, és bárhol, ahová elér, halottakat támaszt. Hatalmad örök Hatalom.
Ezernyi
drágakő alkotta palástodat, amikor megláttalak kilépni a felhők közül.
Mint Vőlegény, finoman lépdeltél lefelé a lépcsőn, majd előléptél, és
kitárt karokkal így szóltál hozzám:
„Lakóhelyem
vagy, mert megmentettelek. Tanítványom leszel az Én útmutatásaim
szerint. Megtanítalak arra az útra, amelyen járnod kell…
Új
éneket fogsz énekelni tiszteletemre, amivel meg fogod hiúsítani az
ellenségem gonosz terveit, aki kárt okoz Egyházamnak. Sohase félj, akkor
sem, ha nem hallod beszédemet vagy hangomat. Mindig Veled vagyok…
Lámpásod
leszek, megvilágítom lábaidat. Még ha lavinaként zúdulnának is rád a
támadóid, te akkor se félj, mert Én melletted vagyok! Felöveztelek
erőmmel, hogy győzedelmeskedj, hogy kiemeld Egyházamat a mocsárból, és
dicsőíts Engem.”
Akkor engedd meg, Uram, hogy még egyszer felkapaszkodjak Kerubodra, hogy Hozzád repüljek Istenem, a szelek szárnyán¹.
Hogy halljam Istenemnek hangját, felemeljem a Vőlegény fátylát, és
szemléljem az Ő édességét és istenségét! Mert akkor szemem előtt lesz
majd a Te Szereteted.
Lángra
gyúlt lelkem nem fogja már kérdezni szívemtől: ’Meddig rejti még el az
Arcát előled? Meddig várakoztat még, hogy a magasságokba vigyen,
fel az Ő Udvaraiba, ahol tanítást és tudást kapok, és ahol még
magasabbra juthatok? Ahol majd a további magasságokat elérve a megértés
még nagyobb fényében a magasztos Szeretet áthatolhatatlan lángjaiba,
magának a Fénynek mélységeibe hatolhatok.
Ott
bent a lelkem félelemmel telt tisztelettel fogja szemlélni a mindennél
Szépségesebbet, Aki sokkal fenségesebb, mint az összes angyal szépsége
együttvéve. Ott bent Isten megismerhetővé teszi magát az embernek.
Istenben
semmivé válik a külvilág, ivadéka egybeolvad Vele, csontja az Ő
csontja, húsa az Ő húsa lesz. A teljesség Királyi Jogara.
Én
mirhám, én nővérem, ne félj, mert veled vagyok, hogy leírjam
mondanivalómat. Mindig támaszod leszek, és segítségedre sietek, amikor
megkérdezik tőled az emberek: „Mi a tudás kulcsa?” Így válaszolj nekik:
„A kulcs a tudás világossága és a Szentlélek kegyelme, Aki tökéletesen
megismerteti veled a misztériumaimat és Engem. A tudás kulcsa a tiszta
Fény szétáradó ragyogása, mely megvilágosítja azokat, akik használják,
hogy a lehető legtökéletesebben ki tudják fejezni a mondanivalómat. „
Amint mondtad, a tudás kulcsa azt jelenti, hogy Magának a Fénynek a
mélységeibe hatolni…” Ezért örvendezz és légy boldog te, akit arra
hívtalak, hogy Királyi Udvaraimban beszélgess Velem, és mondanivalómat
leírd, ami feltárja előttetek misztériumaim rejtett titkait! Örvendezz,
mert keblemen tápláltalak isteni kegyelemmel. Kegyelmem terápiás
eszköz, mely meggyógyítja a lélek és a szellem gyengeségeit, és képessé
teszi arra, hogy Lábnyomaimat kövesse a szenvedés, az önmegtagadás, az
akaratomra való ráhagyatkozás és a szenvedélymentesség ösvényén. Benned
élve felvirágoztattalak, keblemen tápláltalak, és eggyé formáltalak
Magammal. Ne érezd hát magad többé bizonytalanságban! Veled vagyok!
Angyalom,
prófétává tettelek semmiségedből. Mondd meg azoknak, akik nem fogadnak
el téged vagy az Üzeneteimet, hogy az Ítélet Napján több irgalmat fogok
tanúsítani Szodoma és Gomorra iránt, mint elítélőiddel szemben. Ha
valaki azzal az arcátlan szándékkal megy oda hozzád, hogy megüssön, azt
Én azonnal elkapom. Ne törődj a kicsinyes emberekkel, ők szűklátókörűek,
de főleg az alázat hiányzik belőlük.
A
tudás és az aszkézis még nagyobb magasságaiba foglak vezetni, hogy
fejlődj. Szent ösvényekre foglak vezetni, hogy betekinthess
dicsőségembe. Bátorítani és erősíteni akarlak, és méltóvá akarlak tenni
Nagyságomhoz. Gyöngyöm, Én szülöttem, ó mit meg nem tennék érted!
Megáldalak. IC
