A figyelmeztetés víziója A figyelmeztetés látomása vagy a lelkiismeret megvilágosodása

Megjegyzés: Ezt három nap alatt kapta Jennifer három részben (2003. szeptember 12-én és 2003. december 24-25-én). Lelki vezetője megkérte Jennifert, hogy állítsa össze őket egy látomássá, amelyet itt mutatunk be:



Jézus Jennifernek : "Gyermekem, az eljövendő figyelmeztetés látomásának vagy tanúja".

Az ég sötét, és úgy tűnik, mintha éjszaka lenne, de a szívem azt súgja, hogy valamikor délután van. Látom, hogy az ég megnyílik, és hosszú, elnyújtott mennydörgést hallok. Amikor felnézek, látom a kereszten vérző Jézust, és az emberek térdre esnek.

Jézus ekkor azt mondja nekem: "Úgy fogják látni a lelküket, ahogy én látom". Olyan tisztán látom a sebeket Jézuson, majd Jézus azt mondja: "Látni fogják minden egyes sebet, amit Hozzáadtak Legszentebb Szívemhez".

Balra látom a Boldogságos Szűzanyát sírni, majd Jézus ismét szól hozzám és azt mondja: "Készüljetek, készüljetek most, mert az idő hamarosan közeledik. Gyermekem, imádkozz a sok lélekért, akik önző és bűnös életmódjuk miatt fognak elpusztulni".

Ahogy felnézek, látom, hogy vércseppek hullanak le Jézusról és csapódnak a földbe. Emberek millióit látom minden országból származó nemzetekből. Sokan zavartnak tűnnek, ahogy felnéznek az ég felé. Jézus azt mondja,

"A világosságot keresik, mert nem a sötétség ideje kellene, hogy legyen, mégis a bűn sötétsége borítja be ezt a földet, és az egyetlen világosság az lesz, amivel én jövök, mert az emberiség nem veszi észre az ébredést, ami hamarosan megadatik neki. Ez lesz a legnagyobb megtisztulás a teremtés kezdete óta."

Látom, hogy az emberek sírnak és némelyek szörnyű sikolyokat hallatnak, amikor látják a kereszten vérző Jézust. Jézus azt mondja: "Nem a sebeim látványa okozza a szenvedésüket, hanem a lélek mélysége, amely tudja, hogy ő helyezte oda őket. Nem a vérző sebeim látványa okozza a szenvedésüket; hanem a tudat, hogy az ember elutasítása miatt véreznek a sebeim."

"Gyermekem, oly sokan fognak elpusztulni, mert lelkük oly távol került Tőlem, mégis Én, Jézus, vagyok az, aki megmutatom irgalmasságom nagy mélységét."

"Gyermekem, látod, hogy a föld reszket, mert ahogy közeledik a megvilágosodás megtisztulásának eme órája, az oroszlán dühe az Én népem között fog ólálkodni. A kísértés megsokszorozódik, mert sok áldozatot keres. Ez lesz a legnagyobb szellemi csata, amit az ember valaha is átélt. Gyermekem, mondd meg népemnek, hogy ma azt kérem, hogy figyeljenek szavaimra, mert a keleti jel hamarosan fel fog emelkedni. Mondd meg népemnek, hogy ez az az óra, mert én vagyok Jézus, és minden az én akaratom szerint fog történni."

Ahogy felnézek, továbbra is Jézust látom, amint vérzik a kereszten. Továbbra is látom a Boldogságos Anyát, amint balra sír. A kereszt ragyogó fehér és megvilágított az égen, úgy tűnik, mintha lebegne. Ahogy az ég megnyílik, látom, hogy fényes fény ereszkedik a keresztre, és ebben a fényben látom, hogy a feltámadt Jézus fehérben megjelenik, felnéz az ég felé, felemeli a kezeit, majd lenéz a földre, és a kereszt jelét teszi, megáldva népét.

WordsfromJesus.com

Medjugorjei üzenetek 2003. december

2003. december 25.
„Drága gyermekek! Ma, Fiammal, Jézussal a karjaimban, újra megáldalak benneteket, és elhozom hozzátok Őt, aki a Béke Királya, hogy nektek ajándékozza békéjét. Veletek vagyok, és szeretlek benneteket, gyermekeim. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Molnár V. József - Karácsony

A volt faluban minden esztendőben karácsony éjfélén Krisztus újra megszületett. „Meghallották a hírt az erdőben a vadak! A fák az erdőben egymásnak hajladoztak, köszöngettek, még ami görbe fa volt az erdőben, az is kinyújtotta a derekát, mert megszületett a Kisjézus… Hogy a csillagok milyen szépek voltak!” – mondta Gari Margit mezőkövesdi parasztasszony Fél Edit néprajzkutatónak a régi karácsonyokra emlékezve.

„A hajdanvolt ember hitte, hogy a Mindenség valamennyi teremtménye Isten akaratából létezik, s velük, általuk is üzen az Úr. Üzen a késő őszön haldokló Nappal, s a halálra készülő mezővel, fákkal, a kora téli, Karácsonyt előző fagyos-fehér tisztulattal; és az ember is tette dolgát, alkata, s szerepe szerint együtt a többi létezővel. Miután szeptember végén Úr Szent Mihály megmérte tetteit – farsangolt Katalinig.

Énekes lármás kedvvel tobzódott; zavartas, űzte teste vágyát – közben csak a Mindenszentek, s a Halottak napja intette csöndre… András muzsikát záró napja után az éjszaka, a szorongató sötétség nagyon hosszúra nyúlik, de Isten fehér abroszt terít a tájra, tiszta, illatos gyolcsát adja a hónak; s a régi ember lelkét beletakargatta. Miképpen megóvta a hó az őszön sarjadt alig-életű vetést, aképpen óvta a vágytalanná tisztult embereket is; és őrizte őket minden hajnalon az adventi áhitat. Jóval napkelte előtt gyerekek csengették végig a falut, s a templomba ment mindenki, aki csak járni tudott. Az „aranyosmiséken” az ő leheletük tette meleggé a kőhideg templomot, mint a hajdani Karácsony éjen Betlehemben a barmok lehelete az istállót, amelynek jászlában a testet-lelket pusztító sötétség kellős közepén világra született Jézusban a Mindent teremtő és igazító Isten. A templom meleg csöndjében várták meg a napfölkeltét. Szent Miklós napján maskarás gyóntató menet járta a tollfosztókat és a fonóházakat. Gyóntatták a legények a lányokat, s akiben pirosan égett még a test öröme, azt aléltra táncoltatták a maskara-ördögök, kezük közül angyalnak öltözött szabadította ki a „vágytalant”.

Lucakor cserépbe búzát vetettek. Némely faluban az asszonyok nyála táplálta a földet, amelyben a Karácsonyt előző legsötétebb tizenkét napon megfogant az élet, sarjadni kezdett a búza. A búza, amely minden nyáron magába rejti a Napot („mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap” – kántálták a hajdani gyerekek), és Jézus képét hordja. Az aratásra készülő nyári határban, „Isten terített asztalán”, július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az érett búzatáblákban az első három vágást a templomban megáldott sarlóval, asszony végezte, s kötötte kévébe a sárarany csudát, s öltöztette szalaggal, virággal „Jézusát” – e Jézus kévét Karácsony éjszaka kibontották: a karácsonyi asztal alatt belőle készítettek Jézusnak ágyat. Fény-Krisztus ágyát, lelkük Megváltót váró szalmaágyát a minden hajnali áhitattal együtt, betlehemesek és a karácsonyböjti kántálók igazították. Jézus szobájukban, bennük született meg minden Karácsonyon. „Begyütt Jézus a házamba, házam közepibe’ megálla” – imádkozták éjféli mise után a karácsonyi asztal körül, amely alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, s amelynek advent csöndjében szőtt ünnepi abroszán, a kék szalaggal ékesített lucabúza közepén gyertya égett…

A régiek Karácsony napján „megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra – bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük – s hálával mindenki csak Neki tartozott.”

Fiala Ferenc: Hunynak a fények

Advent idején várjuk a karácsonyt és emlékezünk a régi karácsonyokra. Ki hol s mikor kapta az első benyomásokat a szeretet nagy ünnepéről, kiben hogyan és mikért maradtak meg a régen elsuhant gyermekkor első képei, hangulatai.

Utazzunk vissza az időben. Aki falun élt, az még hosszú idők múltán is ott tapossa a templomba vezető hol havas, hol sáros falusi utcákat, s az éjféli misén, ő is ott fújja a birkabunda- és tömjénszagú nedves templomban a kis Jézus születéséről szóló öreg énekeket. A kisvárosok szenvedélytelen életében külön színt jelentettek az ünnepek, mert mozgást, izgalmat és olyan hangulatot hoztak magukkal, ami rövid pár napra kizökkentette őket a mindennapok szürke unalmának monoton hangulatából. A kihalt utcák benépesedtek s a templomból jövet a lefüggönyzött ablakok mögött egy fiatal lány Chopin keringőket zongorázott, mintha azzal akarná ébren tartani a gyertyagyújtás előtti percek ünnepi hangulatát. A szomszéd szobában az összegyűlt férfirokonok ősi magyar szokás szerint tarokkoztak és már halványodott az égen a fiastyúk, amikor búcsút vettek a vendégek a vendéglátó családtól.

Pestbudán már a kora délutáni órákban misztikus csend ült az utcákra. Leálltak a villamosok, s csak egy-két — karácsonyfát az utolsó percben vásárló — ember sietett a néptelen utcákon, mert karácsonyfa nélkül nem volt karácsony. A régi képek megmaradtak bennünk, s úgy cipeljük azokat a múlt emlékeit őrző agysejtjeinkben, mint örökre lelkünkhöz nőtt valamit. Legalább is így hisszük.

Azóta azonban sok minden megváltozott és sok minden dolgot átértékelt a száguldó idő. Háborúk dúltak felettünk és új impériumok ültek a régiek romjaira. Az otthoni karácsonyokból Tél apó ünnepe lett és a betlehemi csillag helyett vörös csillag rőtül az elárvult karácsonyfákon. Az új világ félelmetes realizmusa lassan megöli a karácsony misztériumát és a nagy áruházmolochok reklámhadjárata a kettős könyvvitel tartozik-követel rovatába kényszerítette be a krisztusi szeretet legnagyobb ünnepét. A Megváltó-várásból áruházi tülekedés, két könyökkel való törtetés és a „csak azért is megmutatom“ lélektelen ajándékozási hisztéria lett.

Ortega y Gasset, a nagy spanyol filozófus mutatott rá először a nagy üzleti vállalkozások és reklámok tömegátformáló erejére, mely alól senki sem lehet kivétel. Mi magyarok sem, pedig talán a világ legindividuálisabb népe vagyunk. Szép lassan, ahogy múltak az évek úgy hasonultunk hozzá a bennünket körülvevő népek szokásaihoz, életformájához s emigrációs életünk második generációja már sok mindent megtagad, ami egyszer a mi számunkra úgy hozzátartozott életünkhöz, mint a mindennapi kenyér vagy a karácsony ünnepe. Valamelyik költő írta egyszer, hogy a karácsony magyar ünnep, mert talán sehol a világon nem kapcsolta úgy össze a lelkeket a zöld fenyőfákon égő apró gyertyácskák melege, mint nálunk.

Később nemcsak technikai újítás, hanem a lélek mély hangulatát megölő valami volt, amikor a karácsonyi illatot árasztó viaszgyertyácskák helyett már csak hideget sugárzó villanykörtékkel modernizáltuk az apró fényeket. A fény megmaradt, de a gyertyák intim melegséget árasztó vibráló kisugárzása megszűnt.

Áruházi reklámfa lett a karácsonyfából, ami már nem a szívünkön, hanem materialista korunk neonfényes, vasbetonos, rideg alapjain állott. Jó! Ne legyünk maradiak. Ne utasítsuk vissza meglódult világunk benzingőzös, tülekedő, gazdasági és szociális krízisekben vergődő muszáj-eredményeit, de még így is vallhatjuk, hogy életünk nem ma és nem tegnapelőtt, hanem akkor kezdődött, amikor az ember rájött az igazságra, hogy nemcsak húsból és csontból, hanem lélekből is vagyunk. Amikor eszével először tudatosította az Isten fogalmát, amit mi nevezhetünk „első lökésnek“, vagy „ismeretlen törvénynek“, elismerve, hogy fölöttünk álló valami. Csak neve változott, de nem a lényege.

Ennek az ősi hívásnak, az embertárs iránti szeretetnek egyik anakronisztikus formája — talán egyik legszebb hagyatéka, a mindjobban hunyófényű karácsony. Pogány korba visszanyúló szokás, amit Krisztus fényével magasztosítottak azzá, ami ma már csak nagyon kevéssé az: a szeretet ünnepévé. És minél jobban hunynak a fények, annál kevesebbet jelent ez a szó: Ember.

Ember, aki mindig gyilkolta egymást, háborút viselt és hódított. Oktalan zsarnokok pusztították Isten képmását. Kínpadra feszítették és meggyalázták, de nem emelték törvénnyé a gyilkolást, sőt a szemérmük utolsó sugarával legalább letagadták gaztetteiket és nemes célok csalfa ábrázatával kendőzték a rosszat.

És ma? Keresztény kultúránkat végképp elnyeléssel fenyegető civilizációnk holdatjáró, rakétás, kompjuteres világában állami szolgálatban álló, hideg józan agyak kiszámították, hogy nincsen semmi baj, mert ha az atomháború el is pusztítja az emberiség háromnegyed részét, azért a megmaradtak új életet kezdhetnek radioaktív sugaraktól elrákosodott lényükkel.

Alig öt évtizede, hogy amikor az óceán vizein elsüllyedt a Titanic és vagy kétezer embert rántott magával a hullámsírba, — évekig gyászolta a világ a szomorú eseményt. És ma? Lezuhan egy repülőgép, elpusztul pár száz ember: rövid újsághír. — Vietnámban a Kissinger—Ge Duc-féle Nobel-díjjal kitüntetett békeakció óta több mint százezer ember gyilkolta le egymást: kissé hosszabb elmélkedés a sokkal több elmélkedést kívánó német-angol futballmeccs előtt. Valahogyan úgy látszik, meghalt az Ember és mechanizált civilizációnkat már nem is olajjal és szénnel, de magával az Emberrel etetik. Az emberrel, akinek felmagasztosult, Istenné lett ideálja ott nyugszik a betlehemi istálló jászlában, hogy majd 33 évvel később mégegyszer felfeszíttesse magát az emberiségért, amely rövid két ezredév alatt könnyelműen eltékozolta az általa ajándékozott isteni fényt.

Dicsőség a magasságban Istennek! 

(betiltva.com)

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Aki a Fényben él, az részévé válik a Fénynek

2003. december 12-15.

Kedvesem, érezd magad szabadnak arra, hogy hozzám gyere. Ő[1] vakmerő, és folyamatosan szítja a tüzet. Úgy látszik, hogy mindig közömbös vagyok? Az ő útjai fellázítanak Engem… most leányom ígérd meg Nekem, hogy időt szentelsz arra, hogy az érdekemben cselekedj, és tisztelj Engem. Szeress Engem, és maradj Fényemben! Közel vagyunk hozzád, és veled vagyunk, vezetünk téged.

Én vagyok a Fény, és aki a Fényben él, az részévé válik a Fénynek… Bennem nyoma sincs a sötétségnek, sem az árnyéknak. A kegyelem az Én részem, és a fény is. Mikor a kegyelem csökken abban, aki folyamatosan támad Engem, akkor a neki adott fény csökken, és fokozatosan el is halványul… ha valaki megmarad a kegyelmemben, az a Fényemben marad, ami növeli a bölcsességét a lelki valóságban és gazdagságban, mivel egy erőteljes átalakulás megy végbe benne a Fény által, mely egyre magasabbra emeli őt, és elmélyül Bennem. A te Istened neveli őt, felüdíti, tűzbe hozza, és ahogyan a tűz felemeli a szalmaszálat, úgy emelem fel őt a szentség magasságába. De azok, akik kiesnek a kegyelemből, kiesnek a látókörömből, és az aztán a vég! Mély homályba süllyednek, a sötétség fátyla takarja őket…

Mindnyájan meghívást kaptatok, hogy Fényemben járjatok, és lángoljatok. Amilyen kegyelem a Fény, olyanok az erények, melyek a Fényben vannak. Ezeket azok fogadják el, akik Bennem laknak, a Fényemben élnek a bensőséges kapcsolatunk által. Ezek[2] felüdítenek téged, hogy fénnyé válj, belenövekedj a jámborságba, hogy igazán Rám hasonlíts, istenivé[3] alakulj, és átalakítsd az elmédet, a lelkedet és a szívedet, hogy a dicsőségemet sugározzák. Mert benned lesz a Fenségesség Maga[4], a Királyságom és a Trónom. És mindenki, aki lát téged, Engem fog érzékelni, látni, nem téged. Tehát egyek leszünk. Fényem, Kegyelmem és Erényeim a te önmegtagadásod által sugározni fognak benned, olyan mértékben elárasztják lelkedet, hogy a szellemed tudatában lesz az Én istenségemnek. Amint egyszer már elmagyaráztam neked, mikor a menyasszony, aki belép a nász-szobába, felfedheti a vőlegénye fátylát, és felfedezheti az ő Istenségét a fátyol alatt. Tehát ez olyan, mint amikor a kegyelem által a lelkedet a Fényem mélységébe bevonom, kegyeskedtem megláttatni veled Szent Arckifejezésemet, mely egy félelmetes tekintetet.

Ha kiesik valaki a kegyelemből, és az Én Fényemből, a lélekben olyan sötétség támad, hogy nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, és ez akadálya lesz a kegyelemnek, és hacsak nem vezeti ki valaki[5], ez a lélek sötétségben marad. Ahhoz, hogy a lélek visszaszerezze a kegyelmet és a Fényt, szüntelenül törekednie kell rá. Ez egy nehéz lelki felemelkedés, de nem lehetetlen. Vassula, Én és te így fogjuk folytatni a munkát az Egyházam javára. Fáj a Lelkem mindaz miatt, amit Magam körül látok[6]. Dolgozz Velem, gyönyörködöm semmiségedben. Ne feledd, én vagyok a Kegyelem Végtelen Tengere. ÉN veled vagyok. IC

 

---

[1] ez az a pap volt, aki 1985 óta elégedetlen volt az Úrral, annak ellenére, hogy az Úr kegyelme megpróbálta őt egyenesbe hozni. El kell határolódnunk tőle…

[2] az erények

[3] az isteni részesedés: a Magasságbeli fogadott fiai és leányai

[4] Isten

[5] egy lelki vezető

[6] Jézus Krisztus szomorú a világ miatt, az Egyház (az emberek) állapota miatt, és egyes egyházi emberek helytelen viselkedése és hűtlensége miatt is

http://ichtys.hu/index.php/113-2003-december-12-15

Medjugorjei üzenetek 2003. november

2003. november 25.
„Drága gyermekek! Arra hívlak benneteket, hogy ez az idő még erősebben buzdítson benneteket az imádságra. Gyermekeim, ebben az időszakban imádkozzatok azért, hogy Jézus minden szívben megszülessen, különösen azok szívében, akik nem ismerik Őt. Legyetek szeretet, öröm és béke ebben a békétlen világban. Veletek vagyok, és Isten előtt közbenjárok mindegyikőtökért. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Medjugorjei üzenetek 2003. október

2003. október 25.
„Drága gyermekek! Újra arra hívlak benneteket, hogy szenteljétek magatokat szívemnek és Jézus Szívének. Gyermekeim, szeretnélek a megtérés és a szentség útjára vezetni benneteket. Csak így vezethetünk általatok minél több lelket az üdvösség útjára. Ne késlekedjetek gyermekeim, hanem mondjátok teljes szívvel: ’Szeretnék segíteni Jézusnak és Máriának, hogy minél több testvérünk megismerhesse a szentség útját.’ Így, Jézus barátaiként elégedettséget fogtok érezni. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Medjugorjei üzenetek 2003. szeptember

2003. szeptember 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy közeledjetek a szívemhez. Csak így fogjátok megérteni jelenlétem ajándékát közöttetek. Gyermekeim, szeretnélek Fiam, Jézus Szívéhez vezetni benneteket. Ti azonban ellenkeztek, és nem akarjátok megnyitni szíveteket az imádságban. Újra kérlek benneteket gyermekeim, ne legyetek süketek, hanem értsétek meg üzeneteimet, amelyek az üdvösségetekért vannak. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Jézus üzenete Jennifer által - AZ ELKÖVETKEZŐ FIGYELMEZTETÉS...

2003. szeptember 12.

Reggel 6 óra.

"Gyermekem, az eljövendő figyelmeztetés látomásának vagy tanúja".

Az ég sötét, és úgy tűnik, mintha éjszaka lenne, de a szívem azt súgja, hogy valamikor délután van. Látom, hogy az ég megnyílik, és hosszú, elnyújtott mennydörgést hallok. Amikor felnézek, látom a kereszten vérző Jézust, és az emberek térdre esnek.

Jézus ekkor azt mondja nekem: "Úgy fogják látni a lelküket, ahogy én látom". Olyan tisztán látom a sebeket Jézuson, majd Jézus azt mondja: "Látni fogják minden egyes sebet, amit hozzáadtak Legszentebb Szívemhez".

Balra látom a Boldogságos Szűzanyát sírni, majd Jézus ismét szól hozzám és azt mondja: "Készüljetek, készüljetek most, mert az idő hamarosan közeledik. Gyermekem, imádkozz a sok lélekért, akik önző és bűnös életmódjuk miatt fognak elpusztulni".

Ahogy felnézek, látom, hogy vércseppek hullanak le Jézusról és csapódnak a földbe. Emberek millióit látom minden országból származó nemzetekből. Sokan zavartnak tűnnek, ahogy felnéznek az ég felé. Jézus azt mondja,

"A világosságot keresik, mert nem a sötétség ideje kellene, hogy legyen, mégis a bűn sötétsége borítja be ezt a földet, és az egyetlen világosság az lesz, amivel én jövök, mert az emberiség nem veszi észre az ébredést, ami hamarosan megadatik neki. Ez lesz a legnagyobb megtisztulás a teremtés kezdete óta."

Látom, hogy az emberek sírnak és némelyek szörnyű sikolyokat hallatnak, amikor látják a kereszten vérző Jézust. Jézus azt mondja: "Nem a sebeim látványa okozza a szenvedésüket, hanem a lélek mélysége, amely tudja, hogy ő helyezte oda őket. Nem a vérző sebeim látványa okozza a szenvedésüket; hanem a tudat, hogy az ember elutasítása miatt véreznek a sebeim."

"Gyermekem, oly sokan fognak elpusztulni, mert lelkük oly távol került Tőlem, mégis Én, Jézus, vagyok az, aki megmutatom irgalmasságom nagy mélységét."

"Gyermekem, látod, hogy a föld reszket, mert ahogy közeledik a megvilágosodás megtisztulásának eme órája, az oroszlán dühe az Én népem között fog ólálkodni. A kísértés megsokszorozódik, mert sok áldozatot keres. Ez lesz a legnagyobb szellemi csata, amit az ember valaha is átélt. Gyermekem, mondd meg népemnek, hogy ma azt kérem, hogy figyeljenek szavaimra, mert a keleti jel hamarosan fel fog emelkedni. Mondd meg népemnek, hogy ez az az óra, mert én vagyok Jézus, és minden az én akaratom szerint fog történni."

Ahogy felnézek, továbbra is Jézust látom, amint vérzik a kereszten. Továbbra is látom a Boldogságos Anyát, amint balra sír. A kereszt ragyogó fehér és megvilágított az égen, úgy tűnik, mintha lebegne. Ahogy az ég megnyílik, látom, hogy fényes fény ereszkedik a keresztre, és ebben a fényben látom, hogy a feltámadt Jézus fehérben megjelenik, felnéz az ég felé, felemeli a kezeit, majd lenéz a földre, és a kereszt jelét teszi, megáldva népét.

https://wordsfromjesus.com/

Medjugorjei üzenetek 2003. augusztus

2003. augusztus 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy teljes szívetekből adjatok hálát Istennek minden kegyelemért, amit a természetben található jelek és színek által adott nektek. Isten szeretne közelebb vonni benneteket magához és arra buzdítani, hogy adjatok Neki hálát és dicsőséget. Ezért ismét arra hívlak benneteket, gyermekeim, hogy imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, és ne feledjétek: veletek vagyok. Isten előtt közbenjárok mindegyikőtökért, amíg az örömötök teljessé nem lesz Őbenne. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Medjugorjei üzenetek 2003. július

2003. július 25.
„Drága gyermekek! Ma is az imádságra hívlak benneteket. Gyermekeim, imádkozzatok mindaddig, míg az imádság örömmé nem válik számotokra. Csak így talál közületek mindenki békét a szívében és csak így lesz megelégedett a lelketek. Szükségét érzitek majd annak, hogy tanúságot tegyetek másoknak arról a szeretetről, amit a szívetekben és az életetekben megtapasztaltok. Veletek vagyok, és Isten előtt közbenjárok értetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Medjugorjei üzenetek 2003. június

2003. június 25.
„Drága gyermekek! Nagy örömmel hívlak benneteket ma is arra, hogy üzeneteim szerint éljetek. Veletek vagyok és köszönöm, hogy életre váltottátok, amit mondok. Arra hívlak benneteket, hogy új lelkesedéssel és örömmel még jobban elevenítsétek fel üzeneteimet. Az imádságotok pedig mindennapos legyen. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Jóslat az Athos hegyről

Joseph atya jövendölése az Athos-hegyi Vatopedi kolostorból. Az atya 2009 nyarán hunyt el és híres volt a látomásairól. A következőket jósolta 2001-ben (a jóslat néhány hónappal a halála előtt jelent meg az interneten):

[i][i]Hamarosan (az atya nem mondott dátumot), Görögország és Törökország egymás ellen háborúzik. Az atya szavai szerint, ez a háború az Amerikát és Európát hatalmukban tartó „zsidó kőművesek” műve, akik Törökországot Görögország ellen uszítják. A görögök elkeseredetten harcolnak, de a török hadsereg elfoglalja majdnem egész Görögországot. Nagyon sok görög hal meg a háborúban, valamint sok orosz és szerb keresztény is, akik önkéntesen Görögország segítségére siettek. Eleinte, Amerika és a többi NATO tagállamok nem avatkoznak be katonailag a háborúba, de Törökországot pártolják. Amikor már mindenki azt gondolja, hogy Görögországnak vége van, Oroszország nukleáris támadást indít Törökország ellen. „Sötétség” borul a Balkánokra és a Közel-Keletre. Ekkor, Amerika és az Európai Unió harcba szállnak Oroszország és Görögország ellen, a maradék török erőkkel együtt. A háború szörnyű, „lángoló emberek” hullanak az égből. A NATO elveszíti a háborút. Amerika hatalma „szétdurran, mint egy lufi”. Oroszország elfoglalja Konstantinápolyt, amit a béketárgyalások során Görögországnak itél. A görögök először nem fogadják el, de aztán visszafoglalják, hatszáz évvel miután elhagyták. Ekkorra, a török lakosság egy harmada elpusztult a háborúban, egy harmada az orthodox keresztény vallásra tért, a többiek pedig eltávoztak „a sivatagok felé”. Az örmények visszakapják hajdani területüket, a kurdok pedig független államot alapítanak. Világszerte Amerika felszámolja katonai bázisait, ezután pedig sok határ megváltozik nem kevés kisebb háborúk árán.[/i][/i]

Persze, most éppen Szíriát fenyegeti Törökország, nem pedig Görögországot, de ha mondjuk egy kompromisszumképtelen iszlamista kormány kerülne Törökország élére, az könnyen konfliktusba keveredhetne Görögországgal is (amit eddig sikerült elkerülni a török kormányoknak) a ciprusi kérdés miatt...

JÉZUS SZÍVE RÓZSAFÜZÉR

Jézus Szent Szívének tiszteletének kiemelkedő napja minden hónap első pénteke. Aki az első pénteket rendszeresen megtartja, annak külön ígéreteket tett Jézus. Alacoque Szent Margiton keresztül. Ehhez kilenc egymást követő első pénteken kell jó gyónás után szentmisén részt venni és szentáldozáshoz járulni.Ragadjuk meg Jézus és Mária felénk nyúló segítő kezét. Mentsük szeretteinket is! Tartsuk meg a kilenc első pénteket Jézus Szíve, és a kilenc első szombatot Szűz Mária Szíve tiszteletére. Tartsunk bűnbánatot, végezzünk jó gyónást,, áldozzunk mindkét napon. Így kéri az Úr és a Szűzanya Fatimában. Ez a két szív tiszteletére van. Sok kegyelmet nyerünk magunk és mindazok számára, akikért felajánljuk.

Hagyományos rózsafüzéren imádkozható.

Bevezetés: Hiszekegy...

Nagy(önálló) szemre: Jézus Szentséges Szíve, a szeretet folytonosan égő áldozata, engedd, hogy egyesüljek veled!

Három kis szemre(3-szor): Jézus Szentséges Szíve, bízom benned!

Tized (5-ször): Jézus szentséges Szíve...Ima (10-szer)...Dicséret...

Nagy (önálló) szemre: Jézus Szentséges Szíve, a szeretet folytonosan égő áldozata, engedd, hogy egyesüljek Veled!

Kis szemekre: ima 10-szer:

1.tized imája: Jézus Szentséges szíve, hiszem , hogy szeretsz engem!

2.tized imája: Jézus Szentséges Szíve add, hogy mindig jobban szeresselek téged!

3.tized imája: Szelíd és alázatos Szívű Jézus alakítsd szívünket Szívedhez hasonlóvá!

4.tized imája: Jézus isteni Szíve, térítsd meg a bűnösöket, mentsd meg a haldoklókat, szabadítsd meg a tisztítótűzben szenvedő lelkeket!

5.tized imája: Jézus Szentséges Szíve jöjjön el a Te országod!

Dicséret, áldás, dicsőség Jézus isteni Szívének!

Befejezés: Jézus Szentséges Szíve szándékára: Miatyánk ...(3-szor)

Jézusom! A Te Szentséges Szíved és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve oltalmába ajánlom magamat, családomat és az egész világot. Kérlek add kegyelmedet, hogy ezen felajánlás tudatában éljem napjaimat ezután. Amen.

Medjugorjei üzenetek 2003. május

2003. május 25.
„Drága gyermekek! Ma is az imádságra hívlak benneteket. Újítsátok meg személyes imátokat, és különösen arra kérjétek a Szentlelket, hogy segítsen nektek szívből imádkozni. Közbenjárok értetek, gyermekeim, és a megtérésre hívlak mindnyájatokat. Ha ti megtértek, körülöttetek is mindenki megújul és öröm lesz számukra az imádság. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

A Szentlélek Litániája. ( 10 ígérettel)

Ez a litánia úgy fog terjedni, mint a lavina. Aki ezt a litániát továbbadja másoknak, része lesz az imáikban. E litániát a Szentlélek szándékára ajánljuk fel és kérjük segítségét, magunk és családunk, vagy valami más szándékra.

+ Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké. Amen.

Minden kérés után mondjuk: Légy magasztalva és dicsőítve.

1.      Szentlélek Úr Isten, jóra való sugallatod előzze meg tetteinket és kísérje azokat a Te segítséged kegyelme, hogy minden munkálkodásunk  Veled kezdődjék.

2.      Szentlélek Úr Isten, szállj le fenséged trónjáról és készíts helyet a Te szolgád szívében.

3.      Szentlélek Úr Isten, akit az Atya és a Fiú tisztel, segíts állandóan az Isten jelenlétében élnem.

4.      Szentlélek Úr Isten, akit az Atya és Fiú tisztel, taníts meg az Atya Isten akarata szerint élnem.

5.      Szentlélek Úr Isten, aki az Isten Fia szívében székelsz, taníts meg megismerni és szeretni Téged.

6.      Szentlélek Úr Isten, aki az Atya dicsőségéről gondoskodik, taníts meg Isten bizalmában odaadóan élnem.

7.      Szentlélek Úr Isten, a tűznyelvek jele, gyújtsd szívemben a szeretet lángját.

8.      Szentlélek Úr Isten, titkos fehér galamb, taníts meg szeretni a Szentírást.

9.      Szentlélek Úr Isten, akinek se arca, se neve nincsen, taníts meg helyesen imádkozni.

10.    Szentlélek Úr Isten, aki a próféták ajkával szólsz, taníts meg nyugodtan, kiegyensúlyozottan élni.

11.    Szentlélek Úr Isten, szeretet lángoló tűzhelye, taníts meg okosan és türelmesen élni.

12.    Szentlélek Úr Isten, minden mennyei és földi javak birtoklója, taníts meg szerényen és alázatosan élni.

13.    Szentlélek Úr Isten, kinek kincsei mérhetetlenek, taníts meg megérteni a szenvedés értékét.

14.    Szentlélek Úr Isten, kinek kincsei megbecsülhetetlenek, taníts meg helyesen kihasználni a drága időt.

15.    Szentlélek Úr Isten, meg nem szűnő szeretet, oltalmazz a gőgtől és a szeretetlenségtől.

16.    Szentlélek Úr Isten, taníts meg ellenállni a haszontalan gondolatoknak és a felesleges képzelődéseknek.

17.    Szentlélek Úr Isten, a kegyelmek osztogatója, taníts meg mellőzni a felesleges beszédet és tevékenységet.

18.    Szentlélek Úr Isten, akinek teljességéből mindannyian merítettünk, taníts meg hallgatni és a kellő időben szólni.

19.    Szentlélek Úr Isten, örök szeretet, taníts meg jó példát mutatni másoknak.

20.    Szentlélek Úr Isten, végtelen jóság, adj kitartást a jóban.

21.    Szentlélek Úr Isten, édes tanító, taníts meg helyesen bánni az emberekkel.

22.    Szentlélek Úr Isten, lelkek kedves tanítója, taníts meg, hogy ne ítélkezzem senki felett, és a sérelmeket ne emlegessem.

23.    Szentlélek Úr Isten, fény mely a lelkeket boldoggá teszi, taníts meg meglátni mások szükségleteit, és a jócselekedeteket nem elhanyagolni.

24.    Szentlélek Úr Isten, nyomorultak atyja, add megismernem saját hibáimat.

25.    Szentlélek Úr Isten, aki csodákat művelsz a lelkekben, vezess éberséggel a tökéletességre.

26.    Szentlélek Úr Isten, aki ismeri a világegyetem jövőjét, segíts megszabadulni a sátán és a test rabszolgaságából.

27.    Szentlélek Úr Isten, aki előtt nincs titok, segíts elmenekülnöm a sátán ármányai elől.

28.    Szentlélek Úr Isten, aki ismeri az én jövőmet, a Te védelmed alá helyezem magamat, családomat, testvéreimet, barátaimat, jótevőimet és minden embert az egész világon.

29.    Szentlélek Úr Isten, taníts Isten dicséretére és dicsőségére, az emberiség üdvösségére és Szűz Mária örömére élni, hogy mint gyümölcsöző hasznos szolga, jó halállal haljak meg.

30.    Szentlélek Úr Isten, légy lelkem lelke, siess kegyelmeddel segítségemre. Segíts, hogy mindenben Reád hagyatkozzam, nevedben dolgozzak és Veled imádkozzak. Amen.

Reggeli imádság
Örök Atya, felajánlom Neked az emberiség minden szenvedését, minden emberi munkát, imádságot, s mindazt ami az egész napomat betölti. Egybekapcsolom a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésével és a Szentlélek szeretetének erejével a Szeplőtelen Szűz Mária által az Isten dicsőségére, hogy Téged az emberek keressenek, megtaláljanak, szeressenek és a lelkek üdvösségére kitartóan imádkozzanak. Amen.
A Szentlélek 10 ígérete

Ez a litánia úgy fog terjedni, mint a lavina. Aki ezt a litániát továbbadja másoknak, része lesz az imáikban. E litániát a Szentlélek szándékára ajánljuk fel és kérjük segítségét, magunk és családunk, vagy valami más szándékra.

Az Atya ígéretei azoknak, akik legalább háromszor egy héten fogják imádkozni ezt az imát:

1.      Kiszabadítalak az ellenséged kezéből látható módon.
2.      Eltávolítom az akadályokat, amelyek tökéletességed útjában állnak.
3.      Még egy angyalt adok melléd, hogy sugallat által megóvjon a bűn kelepcéjétől.
4.      Kitartasz az erények útján.
5.      Jól megismered fogyatékosságaidat.
6.      Erőt kapsz, hogy megszabadulj a bűnös szokásaidtól.
7.      Megerősítem benned a hitet, reményt és szeretetet.
8.      Megszabadítlak anyagi gondjaidtól.
9.      Megadom, hogy családod kölcsönös szeretetben és egyetértésben éljen.
10.    Aki segíteni akar családjának, felebarátjának, ismerősének rossz szokásainak elhagyásában, fél évig minden nap imádkozza el ezt a litániát.

Medjugorjei üzenetek 2003. április

2003. április 25.
„Drága gyermekek! Ma is arra hívlak benneteket, hogy nyíljatok meg az imádságra. Az elmúlt nagyböjt alatt megértettétek, hogy milyen kicsik vagytok és hogy mennyire kicsi a hitetek. Gyermekeim, ma újra döntsetek Isten mellett, hogy bennetek és általatok változtassa meg az emberek szívét, de a ti szíveteket is. Legyetek a Föltámadt Jézus örömteli hordozói ebben a békétlen világban, amely vágyakozik Istenre és mindarra, ami Tőle származik. Veletek vagyok gyermekeim, és különleges szeretettel szeretlek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Pázmány Péter: Az imádságról

Az megromlott és számtalan nyomorúságok-alá vettetett emberi gyarlóságnak egyéb nyavalyái-között, két közönséges fogyatkozása vagyon: egyik: az elmének késedelmes tompasága; nem-csak az isteni és mennyei dolgokban, de a maga hasznára és szükségére nézendőkben-is. Ebből következik, hogy sokan úgy járnak, mint a Laodicaae-béli püspök, ki azt ítilte, hogy jól vagyon dolga; dicsekedett, hogy semmi nélkül nem szűkös: maga, Isten itíleti-szerént, nyavalyás, szegény, vak és mezítelen volt. Második fogyatkozás: az elégtelenség vagy erőtlenség; mely mi-bennünk oly nagy, hogy, bár tudnók-is, mi hasznos és mi-nélkül szűkölködünk, annak megszerzésére tehetségünk nem érkezik. Azért mongya Szent Pál: Velle adjacet mini: perficere autem bonum, non invenio; hogy láttya és kivánnya a jót: de nem talál erőt magában, mellyel azt elérhesse. 

A mi édes orvosunk, ki Meny-országból a végre jöve, ut mederetur contritis corde; hogy romlott természetünket orvosolná és gyógyítaná, azzal vígasztal bennünket a mái Evangéliomban; hogy annak a két rendbéli nyavalyának orvosságát találta. Elsőben azért; fogadással köti magát, hogy tudatlanságunkat világos tanításával elvészi. Mert, ha annak-előtte homályos példákban szólott, Jam non in proverbiis loquar; ez-után immár elhadgya az árnyékozó hasonlatosságokat és setét példákat; elszaggattya az Isten titkait fedező superlátot: és palam, nyilvány taníttya a mennyei titkokat: úgy, hogy, Replebitur terra scientia Domini, sicut aquae maris operientes; az isteni tudománnak bévsége, mint egy feneketlen tenger ellepi és bétölti az egész földet. Másodszor; erőtlenségünknek orvoslására, az imádságot rendeli. És nem-csak ínt és parancsol, hanem úgy tetczik, ugyan utánnunk jár és kér, hogy, ha miben megfogyatkozunk; ha mi-nélkül szűkölködünk, kérjük az Atyátúl és helye lészen kérésünknek. Mert a Felséges Isten nem ollyan, mint Assverus, kinek csak udvarába sem bocsátották, a kik szűrben és rongyos köntösben vóltak; hanem mindeneket, minden üdőben eleibe bocsát; és audiénciát adván, a mire szükségünk vagyon, azt nem nagy költséggel, vagy fáratsággal, hanem kéréssel és könyörgéssel megnyerhettyük ő-tőlle; mivel ugyan assecurál és bizonyossá tészen Christus, hogy valamit ő nevében kérünk az Atyátúl, megadgya nékünk: Ut gaudium nostrum sit plenum; hogy minden jókkal tellyesedvén, teli örömünk és fogyatkozás-nélkül-való elégségünk légyen. 

Mivel azért Christus a mái Evangeliomban parancsolattyával-is, de fő-képpen ígért jóknak reménségével izgat az imádkozásra: az Anyaszentegyház-is, a következendő három könyörgő napokon, közönséges imádságival templomokat és úczákat szentel. Én-is, a jelen-való órában, csak az imádságrúl szóllok. És, mint-hogy kedvünk s kivánságunk akármire-is, akkor gerjedez, mikor annak méltóságos hasznait jól megértyük: hogy az imádságnak felséges-vóltát értvén, azt nagyra böcsüllyük; abban örömest, gyakran és szorgalmatoson foglallyuk magunkat; elsőben megmagyarázom: mely böcsülletes, hasznos és szükséges az imádkozás. Másodszor: módgyát és formáját mutatom, mint kel rendelnünk imádságainkat, ha azt akarjuk, hogy meghallgattassunk. Nagy és életünk minden napjaira, minden dolgaink folyásira szükséges tudományt adok előtökbe. Kérlek, egyéb gondolkodásokat kirekesztvén elmétekből füleiteket és szűveteket nyissátok-fel tanításomra. 

Az írás-magyarázó doktorok azt mongyák; hogy az üdvösség nyerésére rendelt eszközökben, ollyan az imádság, mint emberben a kéz: melyrűl azt írja Aristótes, hogy, est instrumentum instrumentorum; minden eszközök eszköze. Az ácsok, kovácsok, ötvösök és egyéb műves-emberek munkájához sok külömböző szerszámok kivántatnak, melyeket ember kézzel szokott megcsinálni. Ennek-felette: a kéz fárad és munkálkodik az egész testért: óltalmaz és takargat minden tagokat. Ha valamely részünk megsebesedik, ha megmocskosodik: a kéz béköti, gyógyíttya, mosogattya és tisztogattya. Egy szóval: semmi haszonravaló eszközt nem csinálhatni kéz-nélkül: a kéz pedig mindent megkészíthet: és nem-csak egyéb részeknek, de magának-is minden szükségét megszerezheti a kéz.

Illyen az imádság. Mert e nélkül, üdvösséges munkákat végbe nem vihetünk, ezzel minden fogyatkozásinkat megorvosolhattyuk, minden rútságunkat megtisztíthattyuk. Azért írja Arany-szájú Szent János, hogy, ha oly embert lát, ki az imádkozás gyakorlásában nem gyönyörködik: ottan által-érti, hogy annak lelkében semmi tekélletes jóság nincsen. Ha pedig (ugy-mond) valakit látok a ki telhetetlen az imádkozásban: künnyen elhiszem, hogy abban sok jó vagyon. Mert Qui conservat legem, multiplicat orationem, valaki Isten akarattyán jár, megsokasittya imádságit. És, a mint Szent Ágoston írja: Vere novit recte vivere, qui rec te novit orare; csak az tud jól élni, a ki jól tud imádkozni. Mert az Istennel-való gyakor beszélgetés, mely az imádság-által vagyon, meg-világosíttya az ember lelkét, mint a Moyses orczáját: a világi hiuságokat megútáltattya: mennyei dolgok kivánságára gerjeszt: És egy szóval; Veniunt omnia bona pariter cum illa; minden isteni áldások eggyüt-adatnak vélle. 

Erre-nézve, Isten ő-maga egybe-köti az imádság és isteni kegyelem lelkét, mikor azt mongya: Effundam Spiritum gratiae, et precum, kiöntöm a kegyelem és az imádkozás lelkét, mint-ha azt mondaná; hogy eggyütt-jár a kegyelem és imádkozás: mert az imádság csatorna, mellyen reánk szivárkoznak minden áldások. Azt írja Szent Ágoston, hogy valakirűl Isten az imádságban-való buzgóságot el nem vészi, attúl irgalmasságát meg nem vonsza: Quod concessurus est, si differt, non aufert. Cum videris non a te amotam deprecationem tuam, securus esto, quia non est a te amota misericordia ejus. Azért, más jelét nem adá Isten Ananiás-nak, hogy Szent Pál, választott edény és Christus dücsősségének terjesztésére rendeltetett; hanem, hogy, Ecce orat; imádkozásban foglalta magát: jelentvén, hogy örök bóldogságra választott ember, a ki gyakorollya az imádkozást. 

Némely Szent Atyák, hasonlittyák az imádkozást a gyomorhoz, vagy ételhez, italhoz. Mert, miképpen, ha a gyomor megbomlik, ha étellel, itallal ember nem tápláltatik, elerőtlenedik, elszakaszkodik, meghal belé; ha pedig a gyomor helyén vagyon, megújúlnak, megvastagodnak, erejekben maradnak minden részeink: azon formán, ha a mi lelkünk imádkozással vastagodik, gyors és vidám minden üdvösséges munkákra: de ha az imádkozásban megfogyatkozunk, szárazon és erőtlenűl maradunk minden jóra. 

Sokan azt írják; hogy az imádság, ollyan, mint egy közönséges orvosság, mely minden lelki nyavalyát meggyógyít. Az orvosok külömböző betegségnek külömböző orvosságot rendelnek: és gyakran egy orvosság nem lévén elég, sok italokkal orvosolnak egy betegséget: de a lelki nyavalyákra-nézve az imádság elégséges orvosság: mert minden bűnöket megtisztít: minden áldásokat megszerez: minden kísértetek-ellen győzedelmet vészen; melyre-nézve, arra tanítaná Christus Apostolit, hogy, ha kísértetbe nem akarnak esni, imádkozzanak. Szent Jakab arra int: hogy ha szomoruságban vagyunk, imádkozzunk: ha vígan vagyunk, Istent dicsírjük. Egy szóval: mint a Manná-ban, minden gyönyörüséget, minden kedves ízt találtak a sidók: úgy az imádkozásban, minden jó találtatik. Hogy pedig mi nem érezzük ezt a csudálatos gyönyörüséget az imádkozásban, oka az, mert meg nem kóstollyuk: Gustate, et videte: kóstollyátok és akkor érzitek ízit: mert ez oly dolog, mellyet senki nem tud, hanem csak, a kinek adatik. 

Arany-szájú Szent János azt írja, hogy az imádság ollyan, mint a sovány és száraz kertben a forrás: melyből ha nem öntöztetnek, kiasznak a vetemények: újulnak pedig, zöldellenek, virágoznak és gyümölcsöznek, ha abból öntöztetnek. Elhervadnak és asznak akármely nagy jóságok az emberek lelkéből, ha imádsággal nem öntöztetnek. Jól tudta ezt Dániel; és azért, mikor Dárius király, életvesztés-alat parancsolta vólna hogy harmincz napig senki ne imádkozzék: inkáb választá, hogy megölessék, hogy-sem az imádkozástúl megszünnyék. 

Ezek mind igazak, és efféle hasonlatosságok elégségesen mutattyák az imádságnak böcsülletes hasznait: de nékem úgy tetczik, hogy felségesb és dücsősségesb méltósága az imádságnak három dologból ismértetik: 

Először abból, hogy a hívek könyörgését Isten ő-maga áldozatnak, az-az, isteni tiszteletek-közöt legméltóságosb cselekedetnek nevezi. Mert a mi ajakink tulkait, Hostiam, Sacrificium laudis, dicsiretek áldozattyának híja. És, nem e földön füstölgő áldozattyának, hanem oly áldozatnak, mellyet a mennyei Angyalok arany-edényekbe szednek, Meny-országba visznek és kedves szagok illatozásával Isten széki-eleibe bocsátnak. Mivel a mennyei dolgok felségét a mi szavainkkal vóltaképpen ki nem mondhattyuk: ezekkel a mi földünki szókkal, árnyék- és példa-által, jelenti a Szent Írás az imádság drága-vóltát: melynek felszedésére mennyei angyalok jőnek, és nem cserép- vagy fa-edénybe, hanem arany temjényezőbe szedik: felszedvén, nem hadgyák a földön, hanem Isten országába viszik; mint ám Rafaël mondá, hogy ő vitte a Tóbiás imádságát Istenhez: Meny-országba-is nem egyebüvé, hanem az áldozatok tulajdon helyére, az oltárra, még pedig arany-oltárra tészik: hogy onnan, Sicut incensum in conspectu Dei, drága-illatú szag gyanánt, Isten székihez jusson, és az Istent, Szent Angyalival egyetemben, gyönyörködtesse. Ennél felségesb igékkel és csudálatosb hasonlatosságokkal ki nem mutathatta a Szent Lélek a hívek könyörgésének böcsületességét. 

Vaj ha testi szemeiddel látnád, keresztyén ember, mint forgolódnak az Angyalok körűlled, mikor könyörgesz; minémű böcsüllettel szedegetik fohászkodásaidat és köny-húllatásidat, mely örömmel viszik Isten eleibe! Vaj, ha értenéd, mely kedves illat Isten-előt az aítatos könyörgés: bizonnyal hiszem, hogy annak gyakorlását minden világi jóknál fellyeb böcsüllenéd.

Tudgyátok-e miért akarta és rendelte Isten, hogy miképpen szántás-vetés-által ád kenyeret; a műves-emberek fáratsága-után ád hajlékot: azon-képpen az imádság-által segítcse gyarlóságunkat; gazdagítcsa szegénységünket; tellyesítcse mennyei áldomásival lelkünket? Nem azért bizony, mint-ha nem tudná szükségünket; mert az ő szemei-előt nyilván vannak mindenek; sem azért, hogy kérésünkre megváltoztassa szándékát, és szűve megesvén rajtunk, megadgya a mit nem akart adni; mert az Isten akarattya és tanácsa semmi könyörgéssel nem változik: és annál egyebet sem ád senkinek, a mit öröktűl-fogva nékünk rendelt nem külömben hanem könyörgés-által adgya, oka nem egyéb, hanem, hogy az imádság őmagában nagy isteni tisztelet, nagy méltóságos dolog és a ki Istent segítségül hija, az tiszteli őtet: Invoca me, et honorificabis me, mert a ki Istennek könyörög, az ő nagy hatalmát, adakozó jó-voltát könyörűlő irgalmasságát vallya: reménségét ő-benne veti. És miképpen tisztességének tartya Isten, mikor ő-tőlle valamit kérünk, úgy boszszúságnak és gyalázatnak itíli, ha őtet elhagyván, mástúl várunk segítséget: mint Illyés-által megjelenté Ochoziás királynak. 

Másodszor: abból ismertetik az imádság méltósága; hogy az Isten fia emberi testbe öltözvén nem-csak maga lén mester az imádkozás formájának tanítására mivel egyéb elégtelenek vóltak arra; nem-csak czikkelyenként előnkbe adá a Mi-Atyánk rendiben, mint kel imádkozásunkban Istentűl kérnünk; nem csak szép intésivel és parancsolatival édesite az imádkozásra, hanem ő-maga, földön jártában, gyakor imádkozásban foglalta magát. Keresztelése-után, minek-előtte predikállani kezdene, a pusztába méne, ott negyven napig bőjtöle és imádkozék. Mikor tizen-két Apostolt akara választani a Tanítványok-közzűl, egész étszaka imádkozék. Menyíszer olvassuk a Szent Evangeliumban, hogy, Abiit in desertum locum, ibique orabat; pusztába ment és ott imádkozott? Hányszor mongyák az Evangelisták, Ascendit in montem, ut oraret; hogy hegyekre ment imádkozni? Vallyon nem Szent Lukács szava-e az, hogy, Erat pernoctans in oratione Dei; étszakállott az imádkozásban? Szenvedését imádságon kezdé, mikor a kertben leborúla és három ízben könyörge. Életét imádságon végezé; mert ama szókkal-eggyüt adá-ki lelkét: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Mikor halottakat támasztott; mikor ördögöket űzött, mikor betegeket gyógyított imádsággal kezdett csuda-tételihez. Ételét háladáson kezdette; étel-után, Hymno dicto, isteni dícsíreteket mondott. És, ha az Istennel-való beszélgetés által, Moyses orczájának tekinteti fényességbe öltözék: Christus Urunknak-is szent színe dücsősséges fényességgel ékesítteték, mikor imádkoznék a Tábor hegyén. Egy szóval; megtellyesitette Christus a mit mondott: Oporter semper orare; hogy szükség mindenkor imádkozni; és minden üdőben, szűnetlen imádkozott. Mert, noha a mi példánkra, hol a hegyekre, hol a pusztákba ment imádkozni: de minthogy az ő lelke megállapodott vala a jóban, semmi egyéb gondolat, vagy munka akadékot nem szerezhetett elméjében: tétova sem ragadhatta gondolattyát. Azért, egyéb dolga-között-is, szűnetlen minden üdőben imádkozott: annyira, hogy mikor testi érzékenségi álommal lenyomattak-is, azt mondotta: Ego dormio, et cor meum vigilat; noha aluszom, de szivem ébren vagyon és Istenre vigyáz. Ezek pedig a Christus imádkozási sok köny-húllatásokkal, nagy fohászkodásokkal vóltak elegyítve, mint Szent Pál írja. 

Mit gondoltok keresztyének; vallyon miért foglalta Christus tellyes életét imádkozásban? Talám szüksége vólt valamire; és azt magátúl meg nem szerezhetvén, mástúl kérte, mint mí? Hová tészük tehát amaz igazságot; hogy az égen és földön minden hatalom Christusnak adatott? Mindeneket maga erejével cselekedhetett Christus; de az imádkozás oly felséges isteni tisztelet, hogy, ha semmit az-által nem nyernénk-is, méltó vólna magónkat szűnetlen abban foglalnunk; miképpen a mennyei Szentek, Die ac nocte requiem non habentes; éjet-napot, fáradatlanúl isteni dícséretben töltenek. Oh ki nagy dolog ez, mellyet az Isten fia és a mennyei Szentek, szűnetlen gyakorlanak! 

Harmadszor: az imádság ereje és méltósága abból tetczik-ki; hogy nem halandó és gyarló embert-győz-meg, hanem Istent magát hatalmas erejével úgy hozzánk hajtya, hogy akaratunk-szerént cselekszik mindeneket. Mikor Jákob szarándokságából haza tére, virratta-felé küzködni kezde vélle egy angyal: és azt megragadván, addig el nem bocsátá, míg áldást nem vén tőlle. Az áldás pedig az lén; hogy, akit eléb Jákob-nak, az-az csalárdnak híttak, Israël-nek, az-az, Praevalens Deo, Isten-ellen győzedelmesnek nevezé. Magyarázván Oseas próféta, micsoda küzködéssel nyert Jákob Isten-ellen győzedelmet, azt írja: Flevit et rogavit eum: hogy sírással, könyörgéssel jutott a diadalomhoz. 

Ez az imádságnak felséges ereje és méltóságos hatalma, hogy a nagyhatalmú Istent meggyőzi és megtartóztattya. Hallyad minémü szókkal jelenti ezt ő-maga a Felséges Isten: ki, mikor elúnakodott vólna a sidó népnek sok tétovázó engedetlenségén, Moyses-nek így szólla: Dimitte me, ut irascatur furor meus, et deleam eos; bocsás-el engem Moyses, had roncsam-el ezt a népet- Moyses autem orabat; Moyses pedig, úgymond a Szent Írás, imádkozik vala. Elő-hozván Szent Dávid ezt a dolgot azt mongya; hogy, mint a szállott vár törésén szokott bérohanni az ellenség, úgy indúlt vólt Isten a sidó nép romlására: de, Stetit in confractione in conspectu ejus; Moyses a törésre állott; könyörgésével megtartóztatta Istent: Placatusque est Dominus; és megengedte az Úr a sokaságnak. 

Másutt azt olvassuk; hogy, midőn a sidóság felzendűlt vólna, futva szalada Moyses Aaron-nal eggyüt, az Isten sátorába. Megharaguvék Isten és azt mondá: Delebo eos; elrontom őket. A Szent Írás utánna veti; hogy Aaron proferens servitutis suae scutum orationem, restitit irae ragadá Aaron az imádság paíssát és ellene-álla az Isten haragjának. Ezzel ismertetvén, hogy oly país az imádság, mely az Isten kezéből bocsátott nyilakat megtartóztattya; és, amint Isten ő-maga mongya, Interponit sepem: Opponit murum: Tenet Deum: aki buzgó szűvel könyörög, gyepet, sőt kő-falt, vét Isten-eleibe és megtartóztattya az ő haragját.

A mint másutt előhozzuk, sokat okoskodtak a Darius király komornyiki, hogy feltalálnák, micsoda erősebb a földön? De ha ebben a tanácskozásban szóm vólna, úgy tetczik, bátorsággal azt mondanám; hogy minden teremtett hatalmasságnál erősseb az imádság: mely Istent magát meggyőzi: felgerjedett haragját megenyhíti: és azt cselekszi, hogy Isten enged embernek és az ő akarattyán jár. 

Kemény mondások vólnának ezek, ha a Szent Irásban nem találtatnának. De, mikor Josue megállatá a napot könyörgésével, azt mongya a Szent Irás: Obediente Domino voci hominis, hogy azért lett ez, mert az ember szavának engedett Isten, a ki: Voluntatem timentium se faciet; híveinek akarattyán jár, azoknak könyörgését meghalgatván. Azért az imádság, néminemű-képpen mindenhatóvá tészi embert az égen, és földön. Mert oly Privilegiumot adott Isten a módgyával rendelt imádságnak, hogy Omnia quaecumquae orantes petitis, accipietis, et evenient vobis: semmit Isten meg nem tagad néki. Illyés Proféta imádságával az egeket bétette, hogy három esztendeig és hat hónapig esőt ne adnának. Viszontag, mintha az egek kulcsaival bírna, imádkozásával felnyitotta Josue könyörgésével a nap keréket megkötötte, hogy ne fordúlna. Ezechias király imádsága tíz órával hátráb voná a nap forgását. Moyses imádsággal győzé Amaleket. Jósafat könyörgéssel vőn hatalmat az Ammonitá-kon. Vallyon Babyloniá-ban nem kötéjé-meg a tüzet a három Szent Ifiak könyörgése? Vallyon, a tenger habjait és a sebes vizek folyásit nem száraztá-e ki a Moyses és Josue imádsága? Vallyon, az oroszlányok torkát nem fogá-e bé a Dániel esedezése? Mivel gyógyúla ki betegségéből Ezechias király, ha nem imádsággal? mert, a bőlcs mondása-szerént, nem pénzért, mint a testi orvosok, hanem imádságért orvosollya Isten a betegeket? Mi szabadítá ki Szent Pétert az erős tömlöczből, Jónást a czet-hal gyomrából és a tenger fenekéből, hanem az imádság? Az imádság lévé győzedelmessé az Israel fiait Amalek-ellen: Juditot Holofernes-ellen: Ezechiast Sennacherib-ellen. Az imádság szerze kedves magzatot magtalan Anná-nak. Az imádság készíté az Apostolokot, hogy a Szent Lelket elvennék. Egy szóval; oly ereje vagyon az imádságnak, hogy a felhőket, sőt az egeket által-hattya: és viszsza nem tér, hanem Istentűl megnyeri a miért bocsáttatott. Ha adós vagy Istennek: könyörögj és megbocsáttatik; Debitum dimisi tibi, quoniam rogasti me. Ha szomoruságban vagy: hijd segítségűl Istent és szabadúlást találsz: Invoca me in die tribulationis, eruam te. Ha tudatlan vagy: kérj bőlcseséget Istentűl, és megadatik: Si quis indiget sapienta, postulet a Deo, et dabiturei. Ha az ördögi kisértetektűl tartasz: Orate ut non intretis in tentationem; imádkozzál és megszabadúlsz tőlle. Egy szóval: igazán írja Szent Bernárd; hogy az isteni Felség nagy-vólta úgy felmagasztallya kedves szolgáit, hogy Fiunt Omnipotentes mindhatók lésznek: nem-csak azért, hogy Isten segítségével minden üdvösséges jókat cselekedhetnek, hanem, hogy könyörgésekkel mindent megnyerhetnek. 

Tudgy jól a pokol-béli ellenség, hogy az imádság minden nyavalyáink orvossága, minden jók forrása. És miképpen Holofernes. Betuliá-nak megvételét abban helyheztette, hogy a mely forrás a városba szolgált, azt elvegye: úgy az ördög, minden mesterségét és tehetségét arra fordíttya, hogy az imádkozástúl elvonnyon. Azért, mikor a harangszóval Szentegyházba hivatunk, úgy tetczik, mintha az ördögök mind oda idéztetnének; oly sok és alkalmatlan gondolatokkal ostromolnak imádságainkban: oly dolgokat jutatnak akkor eszünkbe, mellyek azon-kívül elménkbe sem ötlenének. Ez az oka, hogy az Anyaszentegyház minden óránként-való imádsági elein, azon kéri Istent: Deus in adjutorium meum intende: Domine, ad adjuvandum me festina; hogy késedelem-nélkűl nyújcson segítséget, mellyel győzedelmet vehessen az imádság-háborgató ellenségén. 

Ha ennyi sok és böcsülletes méltóságit, ily kimagyarázhatatlan nagy hasznait értvén az imádságnak, még sem gerjed szívünk ennek gyakorlására négy lábú barmoknál oktalambak vagyunk. De abban áll a mesterség, hogy tudgyuk és ércsük módgyát ennek a foganatos imádkozásnak. Mert, a Szent Jakab mondása-szerént, sokat kérünk Istentűl, és meg nem nyerjük, mert nem jól kérjük Habacuc Proféta is, a sidók képében azon panaszolkodik; hogy sokat kiáltanak, könyörögnek, de meg nem halgattatnak: mivel Isten imádságnak sem tartya, ha kérés nem úgy bocsáttatik hozzá, mint ő kivánnya. Innen vagyon, hogy noha az Apostolok, sok ideig tanúltak vala a Christus iskolájában; sokszor sokat kértek vala tőlle, még-is, a mái Evangéliomban azt mondgya nékik: Hactenus non petistis quidquam, hogy eddig semmit nem kértek: mert nem úgy kérték a mint kivántatott. Ebből megtetczik, mely balgatag bizakodással vitatták a Massalianusok, hogy a keresztség sem szükséges, csak imádkozzunk: mivel Isten ígérte, hogy valamit kérünk, megadgya. De eszekbe kellett vólna venni, hogy az illyen ígéretek oly ok-alatt lettek; ha azt cselekeszünk, a mit Isten parancsol: ha ollyat és úgy kérünk tőlle, a mint akarattyát kinyilatkoztatta. 

Ha meg akarjuk tanúlni, mint kel imádkoznunk, Istenhez kel fohászkodnunk: Domine, doce nos orare. Quid oremus sicut oportet nescimus: Uram, tanícs minket az imádkozásra: mert nem tudgyuk a mint kívántatik, mit kell tőlled kérnünk. Miképpen a járást kisded-korúnkban, nem egyéb oktatásból tudgyuk, hanem járásból; úgy az imádkozást, gyakor imádkozással tanúllyuk. Mindazáltal, a lelki tanítók, sok szép oktatásokat adnak az illendő imádkozásrúl. 

Némellyek feljegyzik a külső dolgokat, mellyek illendő-képpen kívántatnak a könyörgéshez. 

Először: azt taníttyák; hogy az imádkozásra helyt kel választani. Ez pedig, közönségesen a templom, mert Isten a templomot imádságházának nevezi: Domus mea domus orationis vocabitur. Annak-okáért nem-csak Anna Profetissa, nem-csak a Fariseus és Publicanus, nem-csak a Candaces királyné szolgája, hanem Szent Péter és a töb Apostolok templom-ba mentek imádkozni, sőt, a kik templom-ba nem mehettek, orczájokkal a templom-felé fordúltak s úgy imádkoztak. Mert az Isten, kivált-képpen való ígéretet adott arrúl, hogy az imádság házában meghalgattya és vígasztallya a híveit: Laetificabo eos in domo orationis mease. Ugyan-is a templom-ban vagyon Christus, a kegyelemszékiben, a Szent Oltáron: ot vannak az Angyalok: ot a hívek aítatossága, az Anyaszentegyház szertartása és könyörgése gerjeszti és izgatytya embert a buzgóságra: és az Isten szolgáinak eggyütvaló könyörgése hathatósbá és Isten-előt foganatosbá tészi az imádságot. 

Másodszor: azt kivánnyák; hogy üdőt válaszszunk az imádkozáshoz; és intenek, hogy főképpen reggel, a nap első sengéjét, fordítcsuk az imádkozásra. Mert Szent Dávid sok helyen írja; hogy megelőzte a nap felkelését könyörgésével. Isten ő-maga arra felel; hogy az ki ő-hozzá reggel folyamik, megtalállya őtet: és a ki reggel kél Istenéhez, mingyárt felébred ahoz az Isten. Erre-nézve, ugyan parancsollya Jeremiás mindeneknek, hogy idején kellyenek az Isten szolgálattyára. Noha a Manna tűzben meg nem olvadott; de mihelt verő-fény érte, elfolyt. Azért a Mannát csak reggel, nap-kelet-előt szedték: Ut doceret praevenire diem ad orandum: hogy ezzel, a nap-kelet-előt-való imádkozásra taníttatnánk. 

Harmadszor: azt tanácsollyák: hogy, mikor imádkozni akarunk, mint szűkölködő kúldúsok; mint királytúl kegyelemkérő vétkes rabok, alázatosságunk jeleit mutassuk testünk külső állapattyával. Salamon az Ó Testamentomban, két térdére álván és kezét kiterjesztvén imádkozott Dániel-rűl és Michaeas-rúl olvassuk, hogy térden-álva esedeztek Istennek. Szent István, Szent Péter és Szent Pál, sőt őmaga Christus térdre estek, úgy imádkoztak. Az Ó Testamentomban, Szent Dávid és Judit aszszony; az Uj Testamentomban a három Szent Királyok, és ő-maga Christus, arczúl borúltak a földre, könyörgésekben; mint szinte a mennyei Vének-is. Mért, ha sokszor földreborúlunk a világi királyok-előt, noha ezekben csak morsácskája vagyon az isteni hatalomnak: mentűl illendőb, hogy Isten-előt földig megalázza ember magát? 

Ezek mind jók és dícsíretes dolgok: de azért, nem ál ezekben az imádságnak tekélletessége. 

Mert, elsőben tudgyuk: hogy Christus sokszor hegyeken és pusztákban imádkozott: Jákob a mezőben; Judit és Szent Péter, a háznak felső részében könyörgöttek: a jó lator a kereszt-fán; Dániel az oroszlányok közöt; Jónás, a czet-hal gyomrában imádkoztak; és meghallgatta Isten őket. Christus Urunk is azt taníttya, hogy az imádkozás bizonyos helyhez nem kapcsoltatott, sőt azt tanácsollya hogy titkos kamarába mennyen ember és ot könyörögjön. Szent Pál pedig azt kivánnya, hogy In omni loco, minden helyen imádkozzunk: az-az, mikor a műves-ember varrogat, vagy farag; mikor a szakács főz, vagy mosogat; mikor az aszszony fon vagy egyéb kézi-munkát mivel, akkor-is imádkozzék: az-az, mikor munkájához akar kezdeni, emellye szemét Istenhez, a ki jelen vagyon: és szüvének belső indúlattyával kérjen segítséget attúl, a ki-nélkül semmit sem mívelhet. Munkája-között-is, gyakran azont cselekedgye. Így, Orantes omni tempore in spiritu: minden üdőben lélekkel imádkozik ember. Egy szóval: Semper, sine intermissione: minden helyen, minden üdőben, kellemetes és szükséges az imádkozás. És azt mondatik, imádkozni mindenkor, a ki mennél gyakrabban szenvedi az emberi gyarlóság minden dolgai-között Istenéhez emeli szívét, dícsírvén, hálákat adván, kérvén őtet. 

Az üdőt a mi illeti; Isaák estve-felé imádkozott. Szent Dávid, Vespere, et mane, et meridie: Septies in die: estve, reggel, dellyest: nap-estig hétszer, könyörgött Istennek. Christus Urunk setét étszakának csendesz idején imádkozott sokszor. 

Végezetre: Moyses fen-álva; Isaák sétálva; Ezechias beteg ágyában; a jó lator a kereszt-fán fügve imádkoztak; és meghalgatta őket Isten. 

Hogy azért imádságunk Isten-előt kedves, foganatos légyen, úgy tetczik, fő-képpen négy dolog kívántatik hozzá. 

ELŐSZÖR: a Bölcs tanácsát kövessük: Ante orationem, praepara animam tuam; et noli esse quasi homo qui tentat DEUM: és az imádság-előt, úgy készítcsük lelkünket, hogy ne láttassunk imádságunkat csúfolni Istent: mint a kik Christus-előt térdet hajtottak, de szájokkal pökdösték, kezekkel pofázták őtet. Ez a készület abban ál, hogy, miképpen Moyses levetette saruját, mikor a csipke-bokorhoz akart közelgetni; miképpen az Ó Testamentom papjai megmosták lábokat, mikor a Isten oltárához járultak imádkozni: úgy mí, ha lelkünket halálos bűnnel mocskoltuk abból kitisztúllyunk; és, töredelmes szűvel siratván esetünket, jobbúlásra igyekezzünk. Mert, a ki tudgya, hogy halálos bűnben vagyon, és nincs szándéka, hogy abból kitisztúllyon: annak imádsága nem foganatos Isten-előt; Non est speciosa laus in ore peccatoris. És, a mint sokszor mongya a Szent Irás; akár-mennyit imádkozzunk, meg nem halgat Isten, ha ragadománnyal, ártatlan vérrel és egyéb gonoszsággal mocskosok vagyunk. 

Jól értette ezt Szent Dávid; és azért éneklette: Inquitatem si aspexi in corde meo, non exaudiet Dominus; hogy, ha szívében gonoszságot látott, ottan tudta, hogy meg nem halgattya Isten. Mert, egy az; hogy csak arra felel Isten fogadásával, hogy, ha ő-benne maradunk (az-az, ördög tagjai nem lészünk,) megadgya, a mit kérünk: Si manseritis in me, quodcumque volueritis, petetis, et fiet vobis. Quidquid petierimus, accipiemus; quoniam mandata ejus custodimus, eu quae sunt placita coram eo, facimus. Más az; hogy, a mint Zachariás-rúl olvassuk a ki Isten szavát és parancsolattyát megveti: érdeme-szerént arra méltó, hogy Isten se adgyon helyt az ő kivánságának. Azért mondgya a Bőlcs: Qui declinat aures suas ne audiat legem, oratio ejus erit execrabilis; hogy valaki elfordíttya fülét az Isten törvényétűl, annak imádsága gyülőlséges. Jeremiás Proféta-is, okát azt adgya, miért nincs sokszor foganattya könyörgésünknek: Nos inique egimus, idcirco tu inexorabilis es; mert vétkeinkkel haragra indítottuk az Istent: és, Oppossuimus nubem, ne transeat oratio; bűneink temérdek felhőjét közbe-vetettük, hogy égbe ne hasson könyörgésünk. Innen vagyon, hogy az Ó Törvényben erőssen parancsolta Isten; hogy, mikor a pap imádkozni akar, megmosgyék: megmosódván, drága ruhákba öltözzék és tükörbe nézve úgy ékesítcse magát, hogy mocsok ne találtassék benne. Az Új Testamentomban pedig, azt parancsolta Christus; hogy, mikor imádsághoz kezdünk, mindennek megbocsássunk, ha azt akarjuk hogy Isten megbocsásson nékünk. Mert, akkor lehetünk tellyes bizodalommal, hogy Istentűl meghalgattatunk. Si cor nostrum non reprehenderit nos; ha semmi nem vádollya szívünket. Ugyan-is, az Ur Isten, Voluntatem timentium se faciet, et deprecationem eorum exaudiet; azoknak akarattyán jár és azok könyörgését halgattya, kik őtet félik. A kik pedig a Szentegyházban imádkoznak és onnan kimenvén részegeskednek, feslettül élnek, csalárdsággal kereskednek: Oratio eorum fiet, in peccatum; azok imádsága haragra indíttya Istent. 

Mikor azért imádsághoz akarunk kezdeni: elsőben, alázatosan vádollyuk Isten-előt háládatlanságunkat: bocsánatot kérjünk és jobbúlást igérjünk. Mert, noha Deus peccatores non exaudit; Isten a bűnösöket meg nem halgattya, a kik tudniillik, bűnben-való szándékban maradnak: de, Humilium semper placet deprecatio; a maga-megalázók és bűnökből kitérni igyekezők imádsága kedves ő-előtte. Et non exaudiet superbiam malorum; a gonoszok kevélységét pedig, akár-mint kiálcsanak, sem halgattya. Innen vólt a régi szentekben ama dícsíretes szokás; hogy mikor Istentűl valamit akartak nyerni, imádságok kezdetin vallást tettek, hogy ők Isten-előt csak porok és hamvak. 

MÁSODSZOR: szükség, hogy az imádság idején, egyéb gondolatokat kirekesszünk: és nagy figyelmetességgel, nagy isteni félelemmel, abban foglallyuk elménket, a mit kérünk nyelvünkel. Hogy azért ne láttassunk Istent csúfolni: az imádság-előt, lelkünket úgy készítcsük, a mint kívántatik. És, mint Ábrahám, áldozni indúlván, szolgáit hátra hagyá, úgy mí, ne csak a világi hiuságokat, hanem egyéb hasznos, vagy szükséges dolgokat-is, kirekeszszünk elménkből. Azt írja Szent Ágoston: Quando legis, DEUS tibi loquitur: quando oras, cum DEO loqueris. Si interpellas judicem ut te audiat; et subito cum ad eum loqueris, dimittas eum, et incipias fabulari cum amico tuo: quando te tolerat? hogy mikor olvasunk, Isten szól nékünk: mikor imádkozunk, Istennek szóllunk. Ha azért, a ki súllyos igyében, fejedelmének vagy bírájának akár könyörögni, egyéb gondokat és gondolatokat félretészen, tétova nem szemlél, másokhoz nem szól, hanem arra figyelmez, a mit kel mondani: nem illik, hogy egyebet gondollyunk imádságunk idején, hanem csak azt, hogy Istennel szóllunk. Christus Urunkrúl olvassuk, hogy szemét felemelte az égre, mikor imádkozott: tanítván ezzel, hogy gondolatunkat, akaratunkat, kívánságinkat a földi dolgoktúl el kel szakasztani és az égbe kel fordítani elménket, mikor imádkozunk. Semmi gondolat, semmi külső érzékenség indúlattya és mutatása csak egy szempillantásig-is, el nem vonhatta a Christus lelkét az Isten látásátúl. De, hogy a mí fogyatkozásinkat példájával tanítaná, éjjel és pusztában szokott vala imádkozni: hogy a külső tekíntetek és nappali zörgések másra ne fordítanák gondolattyát.

Mikor azért imádságunkhoz akarunk kezdeni: eszünkbe jusson legelőször; hogy Isten-eleibe megyünk: Istenünk és az ő angyali szemei reánk néznek. Cogitemus circum spectionem DEI; meggondollyuk, hogy a mí Urunk láttya, mit mívelünk. Miképpen azért Moyses, noha testi szemeivel nem látta az Istent, de hitivel szemlélte, mint jelen-lévőt: úgy mí, keresztyén hitünk tanitásából, meggondolván, hogy vóltaképpen jelen vagyon a mí Istenünk és reánk vigyáz; Szent Dávid-dal azt kiálcsuk: Semper in conspectu ejus, oratio et meditatio cordis mei; Istennek szeme-előt imádkozom; és, mint-ha testi szemeimmel látnám jelen-létét, úgy böcsüllöm Teremtőmet. Ha az Isten tekíntetire a föld megindúl: ha az Angyalok meghorgadnak ő-előtte; ha Tóbiás, három órá-ig földre borúlt, mikor hallotta, hogy mennyei Angyal vólt előtte: gondold-meg keresztyén ember, mely igen kívántatik, hogy a mí Istenünk szemei-előt, nagy böcsülettel és tisztelettel térdre essünk, sőt leborúllyunk; és, mint éhező kúldus a gazdag-előt; mint a halálra-itílt ember, birája-előt, nagy alázatosan azt kiálcsuk: Loquar ad Dominum meum, cum sim pulvis et cinis; noha por és hamu vagyok, de szóllok az én Uramnak. Mendicus sum, et pauper; Uram, én igen szegény kúldus vagyok; segícs engem. Sana me Domine, quoniam infirmus sum; igen nyomorúlt beteg vagyok, gyógyícs-meg-engem. Ut jumentum sum apud te; ostoba vagyok, mint a barom; oktas engem. Ego sum puer parvulus, ignorans egressum et introitum meum: tudatlan gyermek vagyok, nem tudván, mit mivellyek. Dabis ergo servo tuo cor docile, ut possit discernere inter bonum et malum; ezért, Te adgy Uram értelmet, hogy a jót megválaszszam a gonosztúl: Te adgy erőt, hogy életemet kedved-szerént rendelhessem.

Annak-utánna, eszünkbe jutassuk; hogy a mí Istenünk nem a nyelvnek gyors pergésére, hanem értelmünk és szívünk buzgóságára figyelmez az imádkozásban. Jaj, ki sokan vannak, a kik Populus hic labiis me honorat, cor autem eorum longe est a me; ajakokkal dícsírik Istent, de szivök távúl jár tőlle: a kik ízit nem érzik az imádságnak, mint rágás-nélkül elnyelt falatoknak! Menyin vannak kikrűl igazán mondhattyuk Szent Dáviddal: Ore suo benedicebant, corde maledicebant; hogy pereg ajakok, forog nyelvek, és szájokkal dícsírik Istent, de boszszontyák szívökkel, mely tellyes gonosz vágyódásokkal? Vallyon, nem minnyájan mondhattyuk-e: Cor meum dereliquit me: cogitationes meae dissipatae sunt; hogy elbújdosik szívünk, eloszol gondolatunk, mikor imádkozik nyelvünk? Vallyon nem méltán azt modhattya-e Isten nékünk, a mit Ádám-nak: Ubi es Adam? Hol vagy? hol jár eszed és gondolatod? hová jutott nyughatatlan elméd? mely távúl vagy attúl, a mihez készültél? Imádkozni kezdettél és elméd a ládában forog; könyörögni akartál és fajtalan gondolatokba gázoltál.

Mit csudállyunk tehát, hogy sokszor könyörgésünket eleibe nem bocsáttya és meg nem halgattya Isten; ha, a Szent Pál mondása-szerént, csak nyelvünk párája és szele a mí imádságunk, de elménk üressen marad: az-az, nem imdákozunk, hanem szelet fújunk? Mert, miképpen a test, lélek-nélkül, nem ember: úgy a nyelvel-való kérés, figyelmetesség-nélkül nem imádság. Mivel azért, Oratio, est mentis devotio: id est, conversio in Deum, per pium et humilem affectum; az imádság elménknek Istenhez emelése, alázatos és aítatos akarattal: nyilván kitetczik, mikor elménk másut nyargal és világi dolgokba merűl, akár-mint forgassuk nyelvünket, nem imádkozunk: hanem Istent csúfollyuk és bölcstelenséggel illettyük, nyelvűnkel néki szólván, szívünkel ördöggel és világgal végezvén, Vae terram ingredienti duabus, viis; jaj azoknak, kik illyen két úton járnak. 

Nem így, keresztyén ember, nem így cselekedgyél, ha imádságid hasznát akarod venni. Meggondold, hogy Istennel szóllasz: lelked üdvösségére nézendő dolgokrúl szóllasz; mellyeket magadtúl meg nem szerezhetsz és Istentűl sem nyerhetsz külömben, hanem imádkozással. Azért, gondolatodat Istenre fordítcsad; azokra a szókra és dolgokra figyelmez, mellyeket Istennek mondasz. És, ha az emberi gyarlóság-miat, akaratod-ellen, másra fordúl elméd: cseleked azt, a mit Ábrahám: kinek áldozattyát, mikor a legyek esnék: abigebat, elkergette, és eljárt dolgában. E mellett, fohászkodgyál Istenedhez; és kérjed, hogy, Dispersiones Israelis congreget, elszélledett gondolatidat szedgye-egybe. És, miképpen a régi Szentek béfedték szemeket, mikor imádkoztak, hogy látásokkal tétova ne vonatnék gondolattyok: te-is távoztas minden tétovázásra-indító dolgokat; és igyekezzél, hogy Sursum corda, igazán magasságban légyen szíved. Ha kedved-ellen, emberi gyarlóságból, mégis imide amoda futamik gondolatod: ne törődgyél rajta; Mert Istent azzal meg nem bántod. Sőt, a mint Szent Dávid jelenti, az Isten, Cognovit figmentum nostrum; látván a mí fogyatkozásinkat, úgy szánakodik rajtunk, mint az atya fián. A kinek gyenge-okosságu és fél-eszű fia vagyon, nem haragszik; hanem szánakodik rajta, mikor láttya, hogy helyesen kezdvén szóllani, hirtelen bolondságba üti szavát. 

HARMADSZOR: kívántatik a jó könyörgéshez az álhatatosság. Mert az igaz embernek, Assidua, szűnetlen-való imádságát mongya Szent Jakab foganatosnak. Nagy bizodalommal kel az isteni kegyelemszéki-eleibe járúlnunk: tudván, hogy a kik Istenben bíznak, meg nem szégyenűlnek. Azért, a ki bizonytalan és haboz, semmit nem nyér Istentűl. De azért, ha Isten az ő bölcsességének titkos tanácsából, hirtelen meg nem adgya, a mit kérünk: arra tanít az Isten Fia, hogy meg ne szűnnyünk, hanem annál szorgalmatosban kérjük Istent. Mert, ha az emberek sokat cselekesznek únalmas kérésekre, sokkal inkáb az Isten könyörűl rajtunk, ha meg nem szűnünk az imádkozástúl: Si moram fecerit, exspecta illium; quia veniens veniet. Christus Urunk, nem elégedék azzal, hogy egyszer könyörge a kertben: hanem másodszor és harmadszor-is, Eundem sermonem, ugyan-azon könyörgést ujítá. Moyses, egy ütéssel nem hoza vizet a kő-sziklából; Eliseus, az Illyés palástyával egyszer illetvén a Jordán vizét, két-felé nem válék: azért másodszor-is illeté és akkor útat ada. 

Nem azért hallasztya Isten a mit kérünk, hogy meg nem akarná adni; hanem, hogy buzgób imádságra gerjedgyünk; hogy az Isten ajándékát, mennél töb kérésekkel nyerjünk, annál inkáb böcsüllyük, őrizzük; hogy valamit jobbat vegyünk ő-tőlle. 

Sokszor nem tudgyuk, micsoda hasznos nékünk; és ollyat kérünk, a mi ártalmúnkra és veszedelműnkre vólna. Egészséget, értéket, békeséget, tisztességet kívánunk-e? Talám azok-által örök veszedelemre jutnánk. Male ergo usurus eo quod vult accipere, Deo potius, miserante non accipit. Proinde, si hoc ab ipso petitur, unde homo laedatur exauditus; magis metuendum est, ne quod posset non dare propitius, det iratus. Propitius DEUS, cum male amamus, negat quod amamus; iratus autem dat amanti, quod male amat; azért, irgalmasság, ha nem adgya, harag, ha megengedi, a mit kívánunk, mikor láttya, hogy abból ártalmunk következik: mert a doktor-is, hogy az egésséget helyre állassa a beteg kivánságára a fülét bédugja. A sidók húst kérének a pusztában; királyt kérének Samuel-által: mind a két dologban kedveket tőlté Isten; de haragjában és a sidók büntetésére. Nem így bánik Isten azokkal, kiken könyörűl: hanem, a mint az atya kedves fiatskájának, ha kenyeret kér, örömest ád; de ha kést kér, megkoczantja körmét; és hogy magát meg ne sércse, kést nem ád kezébe. Mit mívele Jósef, az ő attyafiaival? Búzát kérének tőlle: ő pedig durius loqueba tur; dérrel dúrral keménységgel felele; mindazáltal nem csak azt a mit kértek, hanem annál többet ada nékik: mert a búzás sákokba tette a búza árrát-is. Ved eszedbe, mint bánék Isten Szent Pál-lal. Háromszor könyörge Szent Pál, és nagy buzgósággal könyörge, hogy testének esztenezésitűl megmenekednék. Meghalgatá Isten könyörgését: de nem azt adá, a mit kére, hanem annál jobbat: hogy az én hatalmas jó-vóltom és a te igaz tekélletességed inkább megtessék (ugy-mond), elégséges malasztot adok, mellyel meggyőzzed ezt az esztenezést. 

NEGYEDSZER, és utólszor: az üdvösséges imdákozáshoz szükséges; hogy valamit kérünk, Christus nevében kérjük. Sok-képpen és mind igazán magyarázzák a Szent Doktorok, mi légyen a Christus nevében kérni. Először: azt mongyák; hogy, mint-ha Christus követ vólnának, ő képében és ő nevével kel az Atyátúl kérnünk, a mit meg karunk nyerni: miképpen olvassuk, hogy Jákob nevével kérének Jósef-tűl bocsánatot az ő báttyai. Ugyan-is nem mí, hanem Spiritu postulat pro nobis; a Christus lelke imádkozik mí-bennünk, mikor Istent Atyánknak kiáltyuk. Innen vagyon, hogy Isten a hívek könyörgését nem úgy böcsülli, mint magok szavát, hanem, a mint illik az böcsülleni, a kinek követségét viselik. Másodszor: Szent Ágoston írja hogy csak azt kérjük az Üdvözítő nevében, a mi üdvösségre viszen Quidquid aliud petitur: nihil petitur: non quia nulla omnino res est, sed qui in tantae rei comparatione, quidquid aliud concupiscitur, nihil est; valami ezen-kívül kérünk, semmi ehez-képest: azért, semmit kér, a ki mást kér. Az igaz könyörgés tehát nem a test indúlatiból és kivánságiból származik, hanem az Üdvözítőnek üdvösségre vezérlő izgatásából: és oly dolgokra terjed, mellyek üdvösségünkre szolgálnak. Harmadszor: azt kérjük igazán Christus nevében, a mit Christusért és az ő érdeme nagy-vóltáért kérünk. Az Ó Testamentomban, Dávid-ért, Ábrahám-ért és a töb régi Szent Atyákért, olvassuk, hogy Isten jól cselekedett maradékokkal: és a kik aítatosan imádkoztak, gyakran emlékeztették Istent Ábrahám-ra, Isaák-ra, Jákob-ra. Mintha azt mondották vólna: Uram, a te kedves szolgád Ábrahám maradéki vagyunk; azért ha a mí gonoszságunk haragra indít téged, Atyánk hívsége inditcson kegyelemre. Méltatlanok vagyunk, hogy meghalgas: de fordítcsad kegyes szemeidet a mí eleinkre; és azoknak tekélletes szolgálattyáért, mutasd mí-hozzánk-is kegyelmességedet. Az Új Testamentomban az Anyaszentegyház minden imádságit Christuson végezi: ő-érette, ő-általa kér mennyei áldásokat. A mí részünkrűl semmit egyebet nem említ, hanem gyarlóságot és fogyatkozást: csak Christust veti okúl, hogy megengedgyen nékűnk és megálgyon minket az Atya. Azért, minden imádságit azon végezi az Anyaszentegyház: Per Christum Dominum nostrum; a mí Urunk JÉSUS Christus-által. Mint-ha azt mondaná: Ur Isten, valamit kérünk, nem mí érdemünkért, hanem Christusért, és Christus-általa enged nékünk. Ha Ábrahám-nak Isaák-nak, Dávid-nak hivségeért, sok jókkal látogattad szolgáidat: ne nézd a mí érdemetlen-vóltunkat: Respice in faciem Christi tui; tekícs a Christus JÉSUS-ra: Per ipsum offerimus Hostiam laudis, fructum labiorum; Ő-általa kűlcsük elődbe könyörgésünket: az ő érdeméből várjuk kegyelmességedet, mert tudgyuk, hogy nem-adatott más név az Ég-alat, mely-által üdvösséget nyerhessünk.

Meghallátok keresztyének, mely böcsülletes, szükséges, üdvösséges az imádkozás. Megtanúlátok, mint kel imádságtokat rendelni, ha azt akarjátok, hogy Isten-előt foganatos légyen. Nagy szükségünk vagyon az imádságra: mert annyi veszedelmek-, annyi esetek-alá vagyunk vettetve, menyi hajunk szála nincsen: számtalan az ellenség körűllünk, mely mindenkor taszigál a gonoszra és szent igyekezetünknek csalárd lábot vét, hogy megkedvetlenítcsen és megejcsen. Egyéb óltalmunk és segétségünk, az irígy ördögnek nyughatatlansági-ellen nincsen az Istennél. Egyéb mód nem adatott, mellyel Isten segítségét nyerhessük, hanem az imádság: Hoc solum habemus residui. A mi kegyelmes Istenünk pedig, oly irgalmas, hogy nem egy hétben egyszer, hanem minden üdőben, minden órában audienciát ád és eleibe bocsáttya könyörgésünket. 

Az emberek, akár-mely nagy értékűk légyenek-is, annyiban megfogyatkoznak, a menyit másnak adnak: és annál kevesebb marad magoknak, mennél többet adnak egyebeknek. Innen vagyon, hogy kedvetlenek azokhoz, kik gyakran és sokat kérnek. De a nagy Isten, soha meg nem únatkozik a sok kérőkön: mivel az ő gazdagsága végetlen és el nem fogyhat: a mit másnak ád, attúl magát meg nem fosztya. Határozatlan irgalmassága-is: azért, Dat omnibus a ffluenter, et non improperat, mindeneknek bévségesen ád és senkit nem pirongat kérékenségekért; sőt, kér minket, hogy kérjünk valamit tőlle. Boldog Isten! mit mivelnének a világ kúldusi, ha utánnok járnának a világ gazdagi; és azon szorgalmaztatnák, hogy kérjenek valamit és megadatik? Vallyon, nem járnának-e mindenkor a gazdagok-után? nem esedeznének-e éjjel nappal? Sokszor üressen bocsáttyuk a szegényeket; sokszor kedvetlen tekíntettel, vagy kemény szókkal szomoríttyuk őket, még-is utánnunk futnak. Nékünk oly bév-kezű Urunk vagyon, hogy miképpen az ő Fia tellyességgel minden Vérét váltságunkért adta: úgy ő-maga, minden kincsét nékünk ígérte, csak kérjük tőlle. Szükségünk-is töbre, és nagyobra vagyon, hogy-sem a világi kúldúsoknak: mindazonáltal restek és késedelmesek vagyunk a kérésre. 

Nem így, atyámfiai, nem így cselekedgyünk ennek-utánna. Látod-e, mely alázatosan kér téged a szegény; mely nagy tűréssel várakozik, vagy kapud-előt, vagy a szentegyház ajtaja-előt? Látod-e mint fút oda, a hol pénzt osztogatnak? Azt mivellyük mí-is. Ihon az egész világon, a keresztyénség ezekben a szent Rogaciók-ban egybe-fút és Isten-eleibe bocsáttya könyörgését. Kapcsollyuk-egybe könyörgésünket az egész keresztyénség imádkozásával; kiálcsuk az Istenünknek: Cum quibus, et nostras voces ut admitti jubeas, de-precamur: Uram, a te sok igaz szolgáid könyörgésével-eggyütt, sőt a te Szent Fiad könyörgésinek eggyességében, bocsásd az én sovány imádságomat-is színed-eleibe: és segícs reá, hogy e földön-éltemben, az imádkozást gyakorollyam, mellyet az örök bóldogságban szűnetlen és fáradhatatlan kel mívelnem. Amen. 

(Magyar Elektronikus Könyvtár)