Medjugorjei üzenetek 1993. április

1993. április 25.
„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy ébresszétek föl szíveteket a szeretetre. Menjetek ki a természetbe, szemléljétek, miként ébredezik a természet, és ez segíteni fog abban, hogy kitárjátok szíveteket a Teremtő Isten előtt. Azt kívánom, hogy ébresszétek föl a szeretetet családotokban, hogy a szeretet győzzön ott, ahol békétlenség és gyűlölet van. Amikor szeretet van a szívetekben, akkor imádság is. És ne feledjétek el, drága gyermekek, hogy veletek vagyok, és imáimmal segítelek, hogy Isten erőt adjon nektek a szeretetre. Anyai szeretetemmel szeretlek, és megáldalak benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

Stefano Gobbi atya által kapott üzenetek

Rubbio (Vicenza), 1993. április 10. Nagyszombat

Ott vagyok minden sír mellett

"Éljetek velem imában, csendben és várakozásban a sír mellett, ahol Fiam, Jézus halott teste pihen!
Szeretett fiaim! Mellettem éljetek Szeplõtelen Szívem fájdalmának e napján.
Ez az én új és lelki anyaságom napja.
Ez az egyetlen nap, amikor Fiam nélkül maradtam.
Ez az elsõ nap, amikor hivatva érzem magam arra, hogy Édesanyátok legyek, az Egyház és az egész emberiség Édesanyja. Mától kezdve, mint Édesanya, ott vagyok minden sír mellett, ahová bármely új gyermekemet helyezik.
A sír mellett vagyok, ahol milliószámra pihennek azok az ártatlan gyermekek, akik sohasem jöttek a világra, mivel megölték anyjuk méhében. Abban a sírban, ahova Fiam testét helyezték, összegyûjtve látom ezeket a megszámlálhatatlan sírokat. Bõséges könnyek hullanak az Édesanya arcáról, aki siratja összes gyermekét, akiket oly embertelen és kegyetlen módon öltek meg.

A sír mellett vagyok, ahol a gyûlölet, az erõszak, a háborúk áldozatai hevernek, és akiket közös sírgödörbe helyeznek az emberi szánalom bármilyen jele nélkül.
A sír mellett vagyok, ahol örök álmát alussza minden bûnös, szegény, beteg, peremre szorult, üldözött, elnyomott és eltiport gyermekem.
A sír mellett vagyok, amely összegyûjti papjaim, szerzeteseim és azok földi porhüvelyét, akik életüket Fiam, Jézus szolgálatára szentelték.
Szeretteim! Ma minden sír mellett veletek együtt akarok virrasztani a fájdalomban és az imában. E nagyszombattól kezdve, mindennap bõséges könnyek hullanak irgalmas anyai szemembõl, hogy sirassam minden új fiamat, akiket sírba helyeznek.
Mindegyik sír mellett azonban mindenekelõtt reménykedve és várakozva virrasztok. Mióta Fiam, Jézus halálon és poklon diadalmaskodva élve kijött a sírból, bizalommal várom a pillanatot, amikor majd minden gyermekem kijön sírjából, hogy mindörökre részesüljön a halhatatlan életben, amit Jézus számotokra halálával és feltámadásával nyert el"

FORRÁS: Máriás Papi Mozgalom. A papokhoz Szûzanyánk szeretett fiaihoz. Alfapack. kft.

Stefano Gobbi atya által kapott üzenetek

Rubbio (Vicenza), 1993. április 9. Nagypéntek

Jézus fájdalmas szenvedése megújul

"Legkedvesebb fiaim, gyertek velem a Kálváriára, hogy átéljétek Fiam, Jézus szenvedésének és halálának fájdalmas óráját.
Mekkora fáradsággal járja végig a Golgota felé vezetõ utat, megsebzett vállán hordozva keresztjének súlyát.
Milyen messze vannak diadalmának hangjai: "Hozsanna Dávid Fiának Áldott, aki jön az Úr nevében". A pálma és olajágak helyett ott vannak a római katonák lándzsái, a tömeg hozsannázása helyett a hóhérok ordítozásai és sértegetései, a gyermekek öröménekei helyett hûséges asszonyok sírása, a méltóságos és királyi menetelés helyett a kereszthordozás lassú haladása.
Nincs ott a tömeg, akit Jézus kenyérrel táplált, a betegek, akiket meggyógyított, a bûnösök, akiket jó útra térített, az apostolok, akiket tanúivá választott.

Ott van azonban Anyja a mellette álló szeretett Jánossal, aki mindannyiótokat képvisel, szeretett gyermekeim. Csókoljuk együtt sebeit, gyûjtsük össze vérét, zárjuk be mély sebhelyeit, simogassuk vértõl ázott haját; töröljük le leköpdösött és megvert arcát, tisztítsuk meg gyalázatokkal tetézett, meggyötört testét, igyuk a vért s a vizet, amely az Õ átszúrt Szívébõl tör elõ!
Éljük át lélekben mindörökre fájdalmas szenvedését! Fájdalmas szenvedése megújul ezekben az utolsó idõkben, amikor a nagy megpróbáltatás mindenki számára elérkezett. Megújul fájdalmas szenvedése az Egyház, mint az Õ misztikus teste részére. Az Egyház is hivatott belépni haláltusájának Getszemáni-kertjébe, õ is megismeri az árulás csókját, a tagadást és az elhagyatottságot övéi részérõl, neki is meg kell ízlelnie a kehely teljes keserûségét, õt is leköpdösik, megostorozzák és tövisekkel koronázzák, õ is megismeri az elítélést és sokak gyalázkodását, öt is keresztre feszítik és feláldozzák, hogy a Mennyei Atya terve beteljesedjék.
Legkedvesebb fiaim! Fájdalmas szenvedése megismétlõdik számotokra.

Ezért hívlak benneteket olyan régóta, hogy lépjetek be önfelajánlásotokkal Szeplõtelen Szívem Getszemáni-kertjébe, hogy átalakítsalak benneteket papi feláldoztatásotokra, hogy erõt adjak, hogy félelem nélkül haladjatok vértanúságtok kálváriája felé mellettem, fájdalmas Anyátok mellett, aki az alatt a kereszt alatt szült titeket, melyen Fiamat, Jézust megölték. A ti fájdalmas szenvedésetek ideje elérkezett.

Titeket is üldöznek és vernek majd, visszautasítanak és elítélnek, bebörtönöznek és megölnek. Ne engedjétek, hogy az aggodalom és a félelem hatalmába kerítsen benneteket! Én olyan közel vagyok hozzátok, mint amilyen közel álltam a kereszthez. Szeretteim, mellettetek vagyok a számotokra megújuló fájdalmas szenvedés idején. Ma a ti keresztetek alatt is ott állok, hogy véghezvigyem anyai feladatomat az új idõkben, melyek a ti fájdalmas szenvedéseitekbõl születnek."

FORRÁS: Máriás Papi Mozgalom. A papokhoz Szûzanyánk szeretett fiaihoz. Alfapack. kft.

manduriai Debóra által

1993. március 31. 16.00 – Otthon

Ma, ezen a gyönyörű, derűs napon, szokatlan módon enyhe fuvallat érkezik, és kinyitja szerény házam ajta­ját. Egy különös fényességbe burkolt, fehérbe öltözött embert látok közeledni. Ő azt mondja nekem:

J. „Vegyél elő papírt és tollat, és írd le a beszélgetésün­ket elejétől a végéig!”

D. „Ki vagy te?”

J „Nem ismersz fel?”

D. (Fájdalmaim voltak, a Szenvedést éltem át látha­tatlanul) „A fájdalom túl erős és elhomályosítja a látáso­mat... de... igen: Te vagy az én Uram! Én Uram, annyira kimerült vagyok... Segíts írnom! A nyomorúságos vállaim túlzottan nagy terhet cipelnek, nem bírják erővel.”

J. „Mitől félsz, leányom?”

D. „Uram, attól, hogy a lelkek számára nincs menek­vés!”

J. „Leányom, leányom ez a félelem nem alaptalan, hi­szen a valóságban sajnos találunk rá példát.”

D. „Mit csinálsz Uram, Mester? (Jézus abban a pilla­natban a földet nézve, fel-le sétált.)

J. „Ó, leányom... megérintem ezt az Atya és aztán a Szentséges Szűzanya által megáldott földet. Nagyon nagy keserűséget érzek a Szívemben, mert az Ő hívó szava a méltatlan szívekben még mindig viszonzás nélkül ma­rad.”

D. „Mindenható Uram, én is érzem ennek az emberi­ség gonosztettei által vérrel szennyezett és bánattal borí­tott földnek a fájdalmát.”

 J. „Édes leányom, Atyám hamarosan szabadon engedi seregeit. Ó! Olyan, mintha Palesztinában, azon a napszárított földön lennék.”

D. „Mit mondasz, Uram? Nem értem.”
J „Kérlek szépen, leányom, mondd meg az én kivá­lasztott népemnek, hogy hagyjanak Engem maguk között haladni.”
D. „Persze, Uram, megteszem.”
J. „Én a fájdalmadban mindig közel leszek hozzád.”
D. „Uram, magaddal fogsz vinni egy napon?”
J. „Bízzál Bennem, Én vagyok a Hű és az Igaz.⁵⁴ Csele­kedjenek és imádkozzanak sokat.”
D. „Mennyit, Uram?”
 J. „Leányom, mit gondolsz, milyen az én szomjúságom?”
D. „Csillapíthatatlan?”
J. „Igen, pontosan csillapíthatatlan, csillapíthatatlan. Jól van, akkor hát tudod, mit kell tenned és mondanod?”
D. „Mi az a fehér fény, Uram, amely onnan jön?” (Ő rám mosolyog)
J. „Azon az ajtón haladnak keresztül, akik Atyám Ki­rályságába jutnak.”
D. „Én is?”
J. „Leányom, szeretlek téged. Kiválasztottalak téged, és te leszel e föld számára a nyomorúságos eszköz.”
D. „Mester, az emberek nem hisznek!”
J. „Az nem érdekes, leányom. Majd meglátod, egy nap hinni fognak, és mindenki térdet fog hajtani Előttem és az Én Szentséges Anyám előtt.”
D. „Uram, különösen érzem magam.”
J. „Persze, hiszen épp most térsz vissza a saját idődbe.⁵⁵ Menj, kedvesem, és a szeretet legyen mindig reménysé­ged!”
D. „Uram, én mindig követni foglak Téged.”
 J. „Úgy legyen!”

A láthatatlan Passió után vérzett a bokám, a tenyerem és a kézfejem. A szenvedés nagyon gyötrelmes volt.

⁵⁴ Jel 3,14.

⁵⁵ Az idő itt úgy értendő, mint az eksztázis állapotából való kilépés pil­lanata.