Gondolatok a korona-intézkedésekről és az Istenben való bizalomról
Írta: Marian Eleganti OSB, 2009-től 2021-ig Chur/Svájc egyházmegye segédpüspöke

Vajon mit szól az Úr a templomok bezárásához, az egyházi élet általános megbénításához és ezzel a szentségek betiltásához, amit ma az egyháziak az egész világon elrendeltek, és amivel a híveket – köztük sok idős és haldokló embert – világszerte megfosztottak a szentségektől? Ilyesmi az Egyház kétezer éves történetében még soha nem fordult elő, még a legkeményebb háborús-, pestises időkben és súlyos üldöztetések alatt sem.

Mi történt volna, ha az Egyház éppen most intenzívebbé tette volna szentségi életét? Ehelyett, mint tudjuk, a szekuláris elvárások szerint viselkedett, melyek nem ismerik a hitet, és ennek megfelelően a szentségek betiltását, és a zarándokhelyek bezárását, elnéptelenítését rendelte el. [A cseh Jaroslav atya mesélte, hogy püspöke a korona-pánik kitörésekor azonnal elrendelte, hogy a korábbiaknál is több misét mutasson be.]

Mire kell tehát hitünknek és értelmünknek hivatkoznia: a saját óvintézkedéseinkre, melyek a remélt hatást nem érték, nem érhették el, és helyette rendkívül nagy károkat okoztak – vagy Isten természetfeletti segítségére?

Talán észszerű volt zsidók számára, hogy a sivatagban a Mózes által felállított rézkígyóra tekintsenek, hogy a tüzes kígyók halálos marásába ne haljanak bele – (v. ö. Szám 21,4-9: „…S az Úr így válaszolt Mózesnek: "Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!" Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt”)?
Netán észszerű volt elhinni, hogy öt árpakenyér és két hal egy óriási embertömeget táplálni tud, hogy hazaútjukon ne haljanak éhen – (v. ö. Jn 6,5-13)?
Vagy eszes dolog volt egy nőnek megérintenie Jézus köntösének szélét, hogy meggyógyuljon – (v. ö. Mt 9,20-22; „..Így gondolkodott magában: "Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok."…”)?
Okos dolog talán hinni abban, hogy a mindennapi szentmiseáldozatban a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változik, ami Isten INTERVENCIÓJÁT feltételezi itt és most?
Sőt, Márkus Evangéliumában (Mk 16,18) azt olvassuk, hogy a tanítványok „kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik”.
A bibliai példákat Jézus csodatetteiről még sokáig sorolhatnák. De azt is tudjuk, hogy Jézus sok csodatettének előfeltételeként az érintettek erős hitét dicsérte, azaz nevezte meg. (v. ö. Mt 9,22; Mk 10,52; Lk 8,48; 17,19; 7,50; 18,42)

Ez nem jelenti azt, hogy szándékosan kövessünk el veszélyes dolgokat [szándékosan tegyük ki magunkat veszélynek], ha más megoldás is létezik. Csak azt mutatja, hogy nem az Istenben való hit, hanem a szekuláris értelem az, ami egy bizonyos ponton túl oktalanul cselekszik.

Az elmúlt hónapokban az egész világ láthatta, hogy a katolikus egyház nagy része olyannyira szekulárisan gondolkodik és cselekszik, mintha nem hinne Isten erejében és jelenlétében, például a szentségi kontextusban. A világi oldal gúnyosan meg is jegyezte, hogy Istent („legfőbb áruját”) kevéssé „vetette latba” a válság legyőzéséhez.
Jézus Názáretben csak kevés csodát tudott tenni, mert ott nem találta meg a hitet, amit keresett, és amit természetfeletti működéséhez előfeltételként elvárt. Nem azt mondom, hogy oktalan módon hívjuk ki Istent, hogy a természet törvényeit hatályon kívül helyezze. De – mint ahogy ez az elmúlt hónapokban bebizonyosodott – a világszerte bevezetett korona-intézkedések észszerűtlenek, hatástalanok voltak, sőt súlyos veszteségekkel jártak, gazdaságokat tettek tönkre, egzisztenciákat semmisítettek meg.

Egy keresztény számára az Istenbe vetett bizalom, és Ő segítségére való hagyatkozás és az Ő védelme egyáltalán nem oktalanság. Bár mindenki maga dönt, hogy mit tart észszerűnek és mit nem, de a hívőknek döntésük megkönnyítésére a 90. zsoltár átelmélkedését ajánlom, ami ugyan a világ számára eléggé oktalanul hangzik, de egy hívő imádkozó szájából maga az igazság.

90. zsoltár – Dávidnak dicsérő éneke
Isten oltalma minden veszélytől megvédelmezi a benne bízókat
(ez a zsoltár a napi Completorium része)

Aki a Fölséges segítségében lakik, a menny Istenének oltalmában marad.
Megmondhatja az Úrnak: oltalmazóm vagy és segítségem, én Istenem, Ő benne bízom!
Valóban Ő megszabadított engem a vadászok tőréből és a súlyos veszélytől.
Vállaival megárnyékoz téged, és az Ő szárnyai alatt biztos vagy.
Pajzs gyanánt vesz körül téged az Ő igazsága, nem fogsz félni az éjjeli rémtől,
a nappal repülő nyíltól, a sötétben járó vésztől, és a déli gonosz támadásától.
Ezeren hullanak el oldalad mellől, és tízezeren jobbod felől, tehozzád pedig nem fog közeledni.
Hanem szemeiddel nézed, és a bűnösök díját meglátod.
Mert Te vagy, Uram, az én reményem! Ha a Fölségest választottad magadnak menedékül,
nem járul hozzád veszedelem; és csapás nem közeledik hajlékodhoz.
Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy megőrizzenek téged minden utadban;
Kezükben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat.
Áspison és baziliskuson fogsz járni, s sz oroszlánt és sárkányt tapodod.
Mivel hogy Bennem bízott, megszabadítom őt, oltalmazom őt, mert megismerte az én nevemet.
Hozzám kiált, és én meghallgatom őt, vele vagyok a szorongatásban;
megmentem őt és megdicsőítem őt. Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki az Én szabadításomat.



(forrás: www.katholisches.info – 2021. április 23. Szent György vértanú ünnepén)
http://katolikus-honlap.hu/2101/90zsoltar.htm