"Atyának se hívjatok senkit a földön" - mondta Jézus. Miért hívjuk hát atyának a papokat, és Szentatyának a pápát?
call-no-man-father-620x330.jpg
Jézus valóban ezt mondta Máté evangéliumának 23. fejezete szerint, és a katolikusok, akik maradéktalanul elfogadják a Szentírás teljességének sugalmazottságát, mégis ősi idők óta atyáknak szólítják a papokat. Hogy milyen ősidőkre vezethető ez vissza, arra majd fontos lesz visszatérni, de előtte vegyünk egy alapvetőbb dolgot fontolóra.
Vajon Jézus szó szerint értette, amit mondott, és kivétel nélkül megtiltotta, hogy atyának, vagyis apának (a Biblia nem tesz különbséget az atya és az apa szavak között) szólítsunk bárkit is a földön? A kérdés, hogy Jézus szó szerint értette-e, nem tabu keresztények között. A dolgokat úgy szeretnénk érteni, ahogy Jézus értette őket, és ha Jézus egy példázattal akarta kifejezni tanítását, akkor a legjobb a példázatát megérteni, és nem leragadni a szó szerinti értelemnél.
Egy félreérthetetlen példa a példázatok helyes értelmezésre az, amikor Jézus azt mondja magáról János evangéliumában, hogy „Én vagyok az ajtó”. Nyilván nem a kilincset keresték rajta már az apostolok sem, hanem felfogták a példázat mélyebb értelmét.
Visszatérve az "Atyának se hívjatok senkit a földön" parancs szó szerinti értelmezéséhez, felmerül a probléma – a papok megszólításán túl -, hogy akkor a biológiai szülőnket nem szólíthatnánk apának, és a gyermekeink bennünket  sem apának.
A szövegkörnyezetet figyelembe véve kiderül, hogy nem csak apának nem szólíthatnánk senkit, ha szó szerint vesszük Jézus szavait, hanem mesternek és tanítónak sem. Viszont a szövegkörnyezet arra is rávilágít, hogy mi Jézus üzenetének a lényege:
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. (Mt 23.9-10)
Jézus az Atya, a Mennyei Atya egyedülálló atyaságára akarja felhívni a figyelmet, aki minden atyaság forrása. A szó szerinti értelmezés bizonyos értelemben a lényeg ellen hatna, hiszen ha biológiai apjukat sem hívnák apának az emberek, akkor előbb-utóbb elveszítenénk az atyaság fogalmát, így Isten atyaságának a fogalmát is. Pedig Isten épít a természetre, a természetes atyaságról alkotott képünkre, amikor kinyilatkoztatja saját természetfeletti atyaságát.
A Biblia azonban egyértelműen jóváhagyja a lelki vezetők lelki értelemben vett atyaságát is, és az atyaként való megszólításukat is. Ez szintén nem áll ellentmondásba Jézus szavaival a Máté evangéliumból, ha azokat a Mennyei Atya egyedülálló atyaságának a kiemeléseként értjük.
Az Apostolok Cselekedeteiben István vértanú így fordul a tömeghez: "Testvérek és atyák! Hallgassatok meg!" (ApCsel 7,2). Szent Pál magát nevezi leveleiben több helyen is atyának, és a híveket gyermekeinek.
Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Krisztus Jézusban. (1Kor 4.15).
Innen tudhatjuk, hogy Jézus nem az "atya" kifejezéssel akart leszámolni minden emberi kontextusban, hanem Isten atyaságát akarta a többi fölé emelni. Ami a papokat illeti, az evangélium hirdetése és a keresztség kiszolgáltatása, mely által új ember újjászületik a természetesből természetfeletti életre, atyai (szülői) jellegű tevékenységek, melyekre a papok rendelve vannak. Ezért nevezik hát a katolikusok atyának a papokat.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/02/28/_atyanak_se_hivjatok_senkit_a_foldon_miert_hivjuk_hat_atyanak_a_papokat?