Biztos mindenkivel előfordult már, hogy egy adott helyzetben kénytelen volt elgondolkozni, hogy amennyiben minden ember egyformán értékes, vajon nem kellene ugyanolyan értékesnek tartanunk minden eszmét vagy véleményt is. A jelen weboldal, de leginkább a hozzá tartozó Youtube csatorna komment szekciójában elég gyakori a vád, miszerint a kereszténység kirekesztő, amikor azt állítja, hogy Jézus az egyedüli Út.  De tényleg. Vajon nem kellene megszabadulni ettől a kirekesztő hozzáállástól? Nem lehet, hogy az egyet nem értés szüli ezt a sok erőszakot? Ezek őszinte aggodalmak, amikre érdemes odafigyelni, de vajon megalapozottak? A folyamat epizódjait napi szinten láthatjuk a hírekben, így érdemes megvizsgálni, hogy mi lehet a probléma forrása.
A vallás vagy hit – és a jelen esetben szinte mindegy, hogy melyik szót használjuk – mindent felfokoz. Hitbeli kérdésekben mindenki rendkívül elszánt tud lenni. Hevesebben vitázunk, hajthatatlanul ragaszkodunk az álláspontunkhoz és hajlamosak vagyunk, még ha nem is valljuk be magunknak, vagy nem tudatosan tesszük, alsóbbrendűnek vagy kicsit kevésbé méltónak tartani a más véleményen lévőket.
Állítólag egy alkalommal Gandhit valamilyen rasszista ürüggyel nem engedték belépni egy templomba, mire a történet szerint Gandhi az indiai filozófus, Bara Dada szavaival reagált:
„Jézus igazán csodálatos, de ti keresztények nem hasonlítotok Rá.”
A történetnek legalább egy tucat verziója létezik és bár nem tudni, hogy valóban így esett-e, érdemes elgondolkozni, hogy vajon hány alkalommal állítottunk akadályt mások és Jézus közé a hozzállásunkkal. Nyilván ezek az akadályok nem jelenthetnek igazi gátat egy igazi kereső és egy Igaz Isten között, de ez nem változtat saját felelősségünkön. Természetesen minden szomorú esetre ugyanannyi egekbe röpítő és szívmelengető ellenpéldát is fel tudok idézni és, ami engem illet, szeretek arra összpontosítani, hogy az utóbbiak számát gyarapítsam.
Amikor valami, jelen esetben a hit, annyi gonoszságra képes, az ember hajlamos zsigerből visszautasítani. Csakhogy ami annyi felfoghatatlan gonoszság forrása lehet, ugyanannyira a leghatalmasabb jó forrása is. Ebből pedig nem az következik, hogy a hit rossz, hanem az, hogy igencsak komoly hatalommal bíró valamiről van szó.
Az atom kettéhasításának képessége egyszerre hozott olcsó energiát és pusztítást. Vajon a pusztításról az atom tehet? Mire következtethetünk ebből a kereszténység történelmére vonatkozóan? Például arra, hogy számos rossz történt a kereszténység nevében. Csakhogy ez ugyanígy, sőt, hatványozottan igaz az ateizmusra is. A XX. századot szemlélve egyet megtanulhattunk: a vallás eltörlése nem megoldás. A XX. század tömeggyilkosai egytől egyig az ateista filozófiákhoz fordultak útmutatásért és önigazolásért. Nyilván egyetlen ateista sem akarná, hogy az ateizmust a legrosszabb ateista atrocitások alapján ítéljük meg, így elvárható, hogy az ateisták se tegyék ezt a kereszténységgel.
id-100224530De térjünk vissza az egyet nem értéshez.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyet nem értés a másik lekicsinyléséhez, extrém esetben pedig erőszakhoz vezethet. Mi lehet a megoldás, ha ezt el akarjuk kerülni? Értsünk egyet mindenkivel?
Egyre többen gondolják, hogy a pluralizmust követve (ami a Wikipédia szerint a modern társadalom alapja), vagyis minden ideológiával egyetértve, kizárhatjuk, hogy az egyet nem értés miatt összetűzésbe kerüljünk. Ez a megoldási kísérlet azonban már az első lépésnél elakad, ugyanis amint eldöntöttük, hogy mostantól kizárólag az egyetértés lehet a helyes út, azonnal kizártunk mindenkit, aki szerint nem helyes mindennel egyetérteni. Akármit teszünk, az egyet nem értést nem tudjuk eltörölni. Az egyet nem értés lehetősége nélkül nincs értelmes párbeszéd és nem létezhet szabad társadalom. A probléma tehát nem az egyet nem értéssel van, hanem azzal, hogy elvesztettük az értelmes és tisztelettartó egyet nem értés képességét. Ezt pedig csakis egy olyan világnézet birtokában szerezhetjük vissza, ami nem az egyetértéshez köti az ember értékét.
Ez a világnézet a kereszténység. Ugyanis csak akkor lehet minden ember egyformán értékes, ha minden ember rendelkezik ugyanazon megmásíthatatlan tulajdonsággal.
Ezt a tulajdonságot hiába keressük a naturalizmusban, hiszen az evolúció egy bizonyos skála mentén osztja az értékeket. Nem mindenki egyformán intelligens, nem mindenki egyformán egészséges vagy hasznos a társadalom számára, nem mindenki egyformán csinos vagy jóképű, gazdag vagy barátságos. Ráadásul hiába áll valaki jó helyen ezen a bizonyos skálán, az idő mindent megváltoztat. Aki ma egészséges, holnap már nem biztos, hogy az lesz. Mindenki öregszik, gyengül, az anyagi helyzetünk pedig szintén változik. Akárki akármit mond, erkölcsileg sem vagyunk következetesek. Fizikailag pedig hétévente minden atom lecserélődik a testünkben. Kik vagyunk, ha semmi sem állandó fizikai állapotunkban? A naturalista nézőpont szerint az emberi érték változó és mulandó.
Mi az tehát, ami minden emberre egyformán igaz és nem elveszíthető? Ez nem más, mint Isten szeretete. Isten szeretete az egyetlen dolog, ami sohasem változik és nem elveszíthető.
Nem a génjeink miatt vagyunk értékesek, hanem azért, mert már azelőtt szerettek bennünket, hogy a génjeink létrejöttek volna. Isten szemében nem a legéletképesebbek a legértékesebbek, hiszen Ő az életét adta a legértéktelenebbekért. Az ember értéke nem biológiai, intellektuális, anyagi, erkölcsi vagy esztétikai, hanem személyes. Olyan érték, amit egy minket személyesen szerető személyes Isten szeretete ad.
Szóval akármennyit aggódunk az egyet nem értés miatt, az egyet nem értés elkerülhetetlen. Egyet nem értés nélkül nem szólhatunk szabadon. Nem az egyet nem értést kell felszámolnunk, hanem meg kell tanulnunk úgy szeretni, hogy a másik becsmérlése nélkül tudjunk egyet nem érteni.
Ez egy olyan igazság, amit nem egy ateista filozófus volt kénytelen elismerni:
„Az egyetemes egyenlőség, amiből a szabadság eszményei, a kollektív szolidaritás, a független élet, az emancipáció, a személyes lelkiismeret, az emberi jogok és a demokrácia is megszületett, az igazságosság zsidó etikájának és a szeretet keresztény erkölcsének a közvetlen hagyatéka. Ennek a lényegében változatlan hagyatéknak, a folyamatos kritikák és átértelmezési kísérletek ellenére, nem létezik alternatívája.” (Jürgen Habermas)
Ravi Zacharias és Vince Vitale írásai alapján
http://idokjelei.hu/2017/06/egyet-nem-ertes