MÁRIÁS PAPI MOZGALOM
Genova, 2015. január 01.
Üdvözlégy Mária
Mária Isten Anyja
Máriás Papi Mozgalom Országos és Területi Felelőseinek
Szeretteim,
az újév kezdetén maradjunk lelkileg
egyesülve az imában, különösen a Cönákulumokéban, melyek segítenek
minket, hogy hűségesek maradjunk a Kék Könyvhöz, amely soha nem volt
annyira csodálatos módon időszerű, mint mostanában (lásd Lk 18,31):
„Azok számára, akik hallani és érteni akarnak, most már minden
nyilvánvalóvá lett”(1984. 12. 24.). „Minden ember szenvedéseinek
növekednie kell. Fogadjátok el a szenvedéseiteket, ahogy Édesanyátok is
elfogadta…: megéreztem, hogy ezt a sok szenvedést az Atya kéri tőlem…
Most tőletek is imát és szenvedést kérek, szeretett fiaim, mint
személyes közreműködéseteket, hogy méltó hajlékot készítsetek Jézusnak,
aki hamarosan visszatér dicsőségben… Szenvedjetek türelemmel és
bizalommal. Mindaz a szenvedés, amelyet tőletek az Úr rajtam keresztül
kér, hozzátartozik szeretetteljes tervéhez” (1984. 12. 24.).
A megszentelt élet ezen évében kérjük a
Szűzanyától, hogy „Vele és Általa jól éljük meg minden
kötelezettségünket, melyet keresztségünk és pappá szentelésünk révén
magunkra vállaltunk”.
Elmélkedés
Vesszük Szent II. János Pál 2000. május
13-án Fatimában tartott szentbeszédét, Jácinta és Ferenc boldoggá
avatása alkalmából: „Mennyi áldozat (volt) a második évezred elmúlt
utolsó századában!… A Fatimai Üzenet felhívás a megtérésre, az emberiségnek tett felhívás, hogy ne váljék a Sárkány játékszerévé”
(lásd Jel 12,3), mint ahogy az egész XX. században (megtörtént). De
Fatimánál, mondja a Szentatya, van egy másik „nagy apokaliptikus Jel”: „Az
isteni terv szerint, az Égből lejött erre a földre az Atya kiváltságos
kicsinyeinek a megkeresésére „egy napba öltözött Asszony” (Jel 12,1). Ő
beszél nekik az anya hangjával és szívével.” (Így is az „én
könyvem volt annak az eszköze, hogy égi Édesanyátok hangját, anyai
szabadító tervem megnyilatkoztatását és a felhívást sok szeretett
gyermekem szívébe, lelkébe eljuttassa.” 1984. jan. 21.).
Ettől a szentbeszédtől következik, hogy beszélhetünk
ezekről az időkről, mint apokaliptikus időkről (Jel 12). (Ez) nem az
utolsó illuminátusnak (felvilágosult szektásnak) a fantáziája, hanem megvan (hozzá) II. János Pál Pápa tekintélye.
A M.P.M. úgy mutatkozik, mint a Fatimai
Üzenet folytatása, úgy is, mint apokaliptikus üzenet: „Az utolsó
Fatimai jelenésem alkalmával bekövetkezett napcsoda csak prófétai jel
volt, figyelmeztetve benneteket, hogy tekintsetek mindnyájan a még lepecsételt könyvre” /Jelenések könyvére/, (1987. okt. 13.).
Ez a nyitja annak, amit hivatva vagyunk
megérteni „a Napba öltözött Asszonnyal” szembenálló első „apokaliptikus
vadállatot” (ami nem más, mint) a vörös sárkány; és a mi időnk számára
a marxista ateizmus (1989. május 14.). A Katolikus Egyház Katekizmusa
„téves messianizmusnak” nevezi (CCC 676), vagyis „téves Krisztusnak”
(lásd Mt 24,4). Agresszív formát öltött a világ meghódítására pontosan
négy napon belül a napcsoda után: Oroszországban 1917. október 17-én
elkezdődött a bolsevista forradalom. „Hetven éve történt, hogy Ellenfelem, a Sátán feljött közétek a mélységből, hogy egész rettenetes hatalmával megnyilatkozzék, mint a vörös Sárkány” (1987. október 13.).
Követve a Jelenések aktualizáló
olvasását, felfedezhetjük a párduchoz hasonló „vadállatban” a
gyakorlati ateizmust, mely újra akarja ismételni minden nemzet szintjén
„együtt összeesküdve”, az eredeti lázadás bűnét „Isten ellen és az ő
Krisztusa ellen”. Ez a lázadás egy humanizmus messianista formája alatt
mutatkozik, mely önmagát üdvözíti. CCC 675: „Az üldöztetések…
feltárják a „gonoszság misztériumát”, amely a vallási
félrevezetés alakjában húzódik meg, az emberek problémáira nyilvánvaló
megoldást kínál az igazságtól való elpártolásuk által. A
vallási félrevezetés csúcsán az Antikrisztus tevékenysége áll, vagyis
az álmessiásé, amelyben az ember önmagát dicsőíti, Isten helyére állva,
és a Messiás helyébe, aki testben jött el”. („Szeplőtelen Szívem különleges ajándéka erre az időre a Katolikus Egyház Katekizmusa, amit a Pápám úgy akart közzé tenni, mint végső és fénylő tanúságtételét” (1993. január 1.).
Ennek a téves humanizmusnak, ennek a
téves univerzális messianizmusnak a célja nem csak az, hogy tagadja az
Istent, hanem hogy káromolja is Őt. A Kék Könyv egyes részei így
világosan megnevezik ezt a „vadállatot”, melynek a nevét fölöslegessé
válik kimondani, ugyanúgy hiábavaló, sőt veszélyes egy mérges kígyó
testére taposni, ha (az illető) nincs abban az állapotban, hogy
széttiporja a fejét. Azonban hagyjuk bizalommal, hogy a Szűzanya tegye
meg, mert ez (az), amit Ő tenni fog „a végén”, amint írva van a Biblia
elsőtől (Ter 3,15) az utolsó (Jel 20,1-3) lapjáig. „Végül az én
Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni”.
Folytatva még, a Jel 13,11-ben olvasunk a
bárányhoz hasonló vadállatról: a „hamis próféta”, vagyis az
antikrisztus személyében jön („in persona”), aki sajnos „a mieink közül
származik” (1Jn 2,19), ami hasonló Júdás misztériumához. Átadja majd
az Egyházat az ellenségeinek egy csókkal, a szeretet egyik jelével az
(Egyház felé), hogy jobban elárulhassa Azt. „Tehát hányan hagyják el e
szegény fiaim közül ma is az Egyházat, vagy bírálják és támadják, vagy
egyenesen el is árulják, és kiszolgáltatják Ellenfelemnek! ’Júdás,
csókkal árulod el az emberfiát?’ ” (1978. március 19.).
Nem kell kísérteni az Istent, kérdezve:
„Uram, ki az?” (Jn 13,25). Jézus soha sem pontosította az apostolai
előtt, ki lenne az áruló. (Pontosítás) jelenti egy személynek az
elítélését. Engedelmeskedjünk bizalommal Égi Édesanyánknak. „A nyelvetek
oldódjon meg a jóság, a szeretet, az igazság szavaira… Értelmetek csak
a béke és az irgalmasság, a megértés és a mentés gondolataira nyíljék
meg, és soha ne ragadja el az ítélkezés és a bírálat, még kevésbé a
gonoszság és a kárhoztatás” (1981. március 4.). „Szeplőtelen Szívemben
alapozom meg belső kiegyensúlyozottságotokat, szeretett fiaim, mert ma
szükség van arra, hogy egyre körültekintőbbek és kiegyensúlyozottabbak
legyetek” (1979. március 25.).
Ezért Stefano (Gobbi) atya nem akarta,
hogy a Cönákulumokon osztogassanak vagy vitassanak más írásokat, vagy
üzeneteket a Kék Könyvön és az elmélkedésein kívül. Ez egy feltétele,
hogy Cönákulumokat tartsanak, (tehát) ezektől tartózkodni kell.
Jézus csak a szeretett tanítványnak, aki
a vállára borult, közölte, hogy kicsoda az áruló. az utolsó
pillanatban. Ez egy szörnyű titok… A Szűzanya nem mondja, hogy ki lesz
nyilatkoztatva, ki tudja, melyik misztikustól, és még kevésbé, hogy az
interneten, de mond valamit, ami felelőssé tesz mindenkit: „… magukból az Egyházban és a világban történő eseményekből válik nyilvánvalóvá”.
(1993. március 15.). Tehát azt az eseményekből kell felismernünk, a
szemeinken keresztül, melyek látnak, a füleken keresztül, melyek
hallanak, intelligenciánkon keresztül, mely megérti (azt). Így kellett
megfontolni „Krisztus tetteit” (lásd Mt 11.2-4 és 13,15); így kell
megfontolni az antikrisztus tetteit (2Tessz 2,9-12). A Szűzanya kér még
egy „tudatos” (1977. július 25.): „megfontolt és kiegyensúlyozott”
engedelmességet, a nélkül, hogy valamit is elvennénk az igazságból,
különben Jézus szemrehányást tehet: „Képmutatók! A föld és az ég
jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt?
Miért nem ítélitek meg magatok, mi a valóság?” (Lk 12,56-57).
Olvassuk 1978. február 10-ei (üzenetet):
„A sötétség leereszkedik majd az Egyházra, és még sűrűbb lesz, azt
követően, hogy égi Édesanyátok magához veszi első kedves fia, VI. Pál
lelkét, aki most végső áldozatát készül bemutatni a kereszten.” De volt
nekünk II. János Pál Pápánk, lásd 1979. jan. 1: „Éppen most, amikor a
Sátán azt képzelte, hogy győzött, miután Isten elfogadta VI. Pál Pápa
és I. János Pál Pápa áldozatát, elnyertem Istentől az Egyház számára
azt a Pápát, akit én készítettem fel, én neveltem.” Majd: „Amikor ez a
Pápa beteljesíti Jézustól rábízott feladatát, és Én leszállok az Égből,
hogy elfogadjam áldozatát, akkor benneteket az akkorra általánossá
váló hitehagyás sűrű sötétsége vesz körül. Csak az a kis maradék tart
ki hűségben, amely ezekben az években anyai meghívásomat elfogadva
engedi, hogy Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe zárjam.” (1991. május
13.).
Gobbi atya mondta a 2008-as
körlevelében: „Az Egyház ekkora drámai helyzete előtt találjuk
magunkat, hogy XVI. Benedek Pápa így írja le: ’Uram, minket az Egyház
ennyire piszkos öltözete és tekintete megrémít. De mi magunk vagyunk,
akik bepiszkítjuk. Mi magunk vagyunk, akik minduntalan elárulják, minden
nagy szavaink és nagy gesztusaink után. Légy irgalmas az Egyházad
iránt: a belseje iránt is, Ádám minduntalan elesik. Az eleséseinkkel
lerántunk téged a földre, és a Sátán kinevet, mivel
reménykedik, hogy többé nem bírsz felkelni ebből az elesésből,
reménykedik, hogy Te, mivel le lettél rántva a földre az Egyház elesése
által, legyőzötten maradsz a földön.” (Ratzinger Bíboros, most már XVI.
Benedek Pápa, Keresztút 9. állomása, 2005. március 25.).”
„Van egy másik rejtett tanács is, amely
mindennap bíráskodik és ítélkezik felette, gyakran azok alkotják,
akiket saját népéből ruházott fel hatalommal.” (1981. április 17.). Ez a
rejtett tekintély tanácsa diktátoros (lásd ApCsel 5,28). Az utolsó
idők apostolai látják, hogy „alattomosan de határozottan” meg van
tiltva, hogy beszéljenek a Hit egyes igazságairól, mivel (ezek az
igazságok) nem alkalmasak a mai idők mentalitásához. „A relativizmus
diktatúráját építik” mondta a későbbi XVI. Benedek a Konklávé
megkezdésének a szentbeszédében 2005. április 18-án: ”(Ha valaki) az
Egyház credo-ja szerinti tiszta hittel rendelkezik, (akkor azt az
illetőt) gyakran a fundamentalizmus címkéjével látják el. Míg a
relativizmus, (ami nem más, mint) engedni magunkat, hogy egy tanítás
bármilyen szele ide-oda dobáljon (Ef 4,14) (úgy) jelenik meg, mint
egyetlen magatartás a mai idők magaslatán”.
Boldog VI. Pál prófétailag előrelátta
ezt az időt: „A katolicizmuson belül (úgy) tűnik, hogy uralkodik egy
nem katolikus típusú gondolkodás, és megtörténhet, hogy ez a nem
katolikus gondolkodás a katolicizmus belsejében a legerősebbé válik. De
nem fogja soha az Egyház gondolkodását képviselni. Szükséges, hogy
megmaradjon egy kis nyáj, bármilyen kicsi is legyen.” („Gyakran imádkozzátok a hitvallást
(1968. június 29.), amelyet első kedves fiam, a már ide fölvett VI. Pál
Pápa állított össze, tekintetre e nehéz időkre.” 1986. dec. 3.).
(Magyar fordítása az Éneklő Egyház imakönyvben és a katolikus honlapon
található: Isten népének a hitvallása)
Az antikrisztusnak az igaz Krisztust
kell felváltania az Egyházban. Hol van „maga Krisztus, a mi Húsvétunk”
(CCC 1324), az Egyházban? Az Oltáriszentségben. Tehát a küzdelem most
az Oltáriszentség misztériumára összpontosul. 2Tessz 2,3-4-ben olvasni,
hogy „az antikrisztus mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és
szentnek nevezünk”, vagyis az Oltáriszentség fölé. Soha nem teszi ezt
világosan, hanem mindig alattomos kétértelműséggel, annyira hogy
sikerül az antikrisztusnak „eltörölnie az áldozatot” (Dán 12,11).
„Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise
nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak emléke, amit Jézus az
utolsó vacsorán végbevitt.” (1992. dec. 31.). (Ezt) a „történelem
Jézusát” lefokozzák a múltra, akit ez a rejtett tanács a „Hit
Krisztusának” nevez, de (ez) egy hamis Krisztus egy hamis Egyházban.
Szent II. János Pál Ecclesia de Eucharistia”
10. pontjában írja: „Olykor meglehetősen csonkán értelmezik az
Eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy
tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel
étkezéssel… Az Eucharisztia túlságosan nagy ajándék ahhoz, hogy megengedhetne leszűkített és kétértelmű értelmezéseket.”
Itt van minden apokaliptikus támadásnak a
gyújtópontja Isten ellen, Krisztusa ellen, az Ő Egyháza ellen. Nem
beszélve még (arról amit) „az egyre jobban terjedő fekete misék alatt,
az ördögi és szentségtörő kultuszban kell elszenvednie. Ennek tetőfokán
leírhatatlan és trágár cselekedetek történnek a legszentebb
Oltáriszentség ellen.” (1988. március 31.).
„Arra vagytok hivatva, hogy mindinkább az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus apostolaivá és új vértanúivá váljatok.”
(1978. július 13.). Az Egyházat rövidesen egy újabb, eddig még nem
ismert rettenetes üldözés fogja megrázni”. (1988. november 12.). „A
Sátán egyre nyíltabban készíti cselszövéseit Egyházamban.” (1975.
december 31.). „Látszólag minden nyugodt, és úgy tűnik, hogy minden jól
megy. Valóságban… ezek azok az idők, amelyeket megjövendöltem.
Bíborosok bíborosok ellen, püspökök püspökök ellen, papok papok ellen
támadnak, és Krisztus nyáját ragadozó farkasok tépik szét, akik
védtelen és szelíd bárányként lopakodnak be az Egyházba. Közülük néhány
még felelősségteljes helyet is betölt. Rajtuk keresztül sikerült a
Sátánnak oda behatolnia, és az Egyház csúcsán működnie.” (1986.
szeptember 6.). „Ez a megoszlás hamarosan nyílt, erős és kiterjedt
lesz, és akkor nektek kell az egyesítő köteléknek lennetek, hogy
összefogjátok azokat, akik a hit egységében akarnak maradni.” (1985.
július 5.). „Immár elérkezett az az idő, amelyet Zakariás próféta
megjövendölt.” (13,7-9) 1992. november 22. lásd 1995. március 11.).
„Az Egyház… készül a Golgota csúcsára,
hogy ott keresztre feszítsék és megvívja haláltusáját… Egyházunk
feltámadásának bizonyosságában várakozunk.” (Nagypéntek, 1982. április
9.). Ezt a CCC (Katolikus Egyház Katekizmusa) 677 is meghirdette: „Az
Egyház Isten országának dicsőségébe nem léphet be másképpen, mint az
utolsó húsvétján keresztül, amellyel követi Urát a halálban és a
feltámadásban.”
„E rettenetes megpróbáltatás véres
ostora alatt hogyan lesztek képesek elkerülni a pusztulást, a
csüggedést, hogy lesztek képesek megmaradni erősnek a hitben, és csak
Jézusban és Evangéliumában hinni? Szeplőtelen Szívem válik legerősebb
védelmezőtökké…” (1986. június 7.).
Az első dolog, amit tenni kell tehát a
bizalom: „Erre csak egyféleképpen válaszoljatok: ajánljátok fel nekem a
fájdalmat, amelyet elviseltek, és legyetek bizalommal, bizalommal,
bizalommal égi Édesanyátok iránt.” (1978. február 11.). „Mindenkor ez a
bizalom szolgált a Mindenhatónak arra, hogy minden korban megvalósítsa
tervét”. (1976. július 26.). Egyedül csak Szeplőtelen Szívemre
figyeljetek. Ide meneküljetek, itt melegedjetek fel, és itt erősödjetek
meg. Érezzétek itt magatokat biztonságban. Bízzátok magatokat teljesen
erre a Szívre fenntartás nélkül: csak akkor feleltek meg az üdvösség
nagy tervének.” (1976. március 15.).
A második (dolog, amit tenni kell),
hogy többet imádkozzatok: „Oly nehéz és veszélyes pillanatok
közelednek, hogy csak azok menekülhetnek meg, akik elfogadják
hívásomat, hogy mindig Velem imádkozzanak.” (1991. november 21.). „A
rózsafüzér alázatos és törékeny lánca alkotja azt az erős láncot,
amellyel mozgásképtelenné teszem a világ uralkodóját, Isten és az Ő
szolgáinak ellenségét… Lehetőséget adtok égi Édesanyátoknak, hogy
megkötözze a Sátánt, hogy így eleget tehessen küldetésének és
széttiporja a fejét, vagyis örökre legyőzze és bezárja őt a tűzzel és
kénkővel égő mélységbe.” (1992. okt. 7.). A Cönákulumok, főleg a
családi Cönákulumok (olyanok), mint „az éjben kigyúlt fáklyák, mint az
engesztelés megbízható pontjai, mint az olyan nagyon áhított és
nélkülözhetetlen menedék… hogy biztos lakhelyet nyújtsanak számotokra az immár a reátok váró nagy megpróbáltatásban.” (1990. január 1.).
A harmadik (dolog, amit tenni kell),
amint az elején mondottam, elfogadni türelemmel és bizalommal a
szenvedéseket, melyeket a Mennyei Atya küld, hogy megfelelhessünk a
Szeretet Isteni Tervének.
A mi reményünk természetfeletti. a
kereszt alatt álló Máriáé: „Azt szeretném, hogy… legyetek mind
mellettem, fájdalmas Édesanyátok mellett… hogy megtanítsalak
benneteket… hősiesen remélni, a látszat ellenére is.” (1988. ápr.2.).
„Egyházam számára ez nem a vég, teljes és csodálatos megújulása
készül.” (1975. okt. 18.). „Szeplőtelen Szívem diadalának az új tavasza
készül kibontakozni az Egyházban” (1979. márc. 9.). (Ez) a Könyv
befejezése (1997. dec. 31.).
A Kereszt látszólagos veresége az „Atya
szeretettervének” a részét képezi: „Ellenfelem egy napon úgy gondolja,
hogy teljes győzelmet aratott a világon, az Egyházon és a lelkeken.
Akkor lépek majd csak közbe – rettenetesen és győzelmesen – hogy annál
nagyobb legyen veresége, minél biztosabb lesz abban, hogy mindörökre
győzött.” (1975. okt. 18.).
„Ebben az időben a katolikus Egyházban
megmarad egy kis maradék, amely mindig hűséges lesz Krisztushoz, az
Evangéliumhoz és annak teljes igazságához. A kis maradék kicsi nyájat
(Lk 12,33) képez, amelyet Szeplőtelen Szívem mélyén mindentől
megőrzök.” (1988. jún. 11.).
Tetszik az Istennek, hogy így valósítsa
meg az Ő üdvözítő szeretet-tervét, Márián keresztül, (Mária)
Szeplőtelen Szívének szentelt kicsinyek gyengesége által.
Vele fogjuk énekelni örökre a Magnificatot az egyedüli Isten dicsőítésére.
Biztosítalak benneteket az imáimról és a testvéri áldásomról és sok imát és bizonyos híreket is várok részetekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése