Az Imádság Háza alakulása kapcsán döntöttünk úgy, hogy idén elmegyünk
a Johannes Hartl féle MEHR konferenciára Augsburgba. Ő az, aki már 5-6
éve csinálja jelenleg 15-öd magával az Imádság házát Augsburgban,
miközben adományokból élnek és miközben Augsburgban, ahogy írtam,
megszűnt a prostitúció, az abortusz és csökken a bűnözés - Tobish Bori, a
Cor et Lumen Christi tagja beszámolója:
Hartl 35 éves, 4 gyereke van és teológiai doktorátusa, fantasztikus
figura és azzal, hogy ilyen fiatal, a MEHR és maga a Gebetshaus is főleg
a fiatalokat tudja megszólítani, ami fantasztikus.
Mielőtt leírnám kissé részletesebben, hogy mi mindenről volt szó,
hadd osszam meg veletek azt a bennem egyre inkább összeálló képet, amit
az idők jeleinek is nevezhetünk és ami bennem, mint kis puzzle darabok,
egyre inkább nagy egésszé állnak össze.
Mi körülbelül 15-20 éve vagyunk a Megújulásban. Láttuk a kezdeti
tüzet és láttuk azt lassan kihunyni. Vártuk a csodákat és jeleket,
vártuk az ígéretek teljesedését, "Akik hisznek, azokat ezek a jelek
fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat
vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig
betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”-de ezek nem jöttek.
Vagy ha jöttek, hát a hírük csak Indiából, Afrikából a távol keletről,
hogy micsoda ébredések vannak, elsősorban a pünkösdista és egyéb
szabadegyházak által. És akkor azt kérdeztük az Úrtól, Uram, miért nem
Európa? Azt mondtad, ahol túlárad a bűn, ott túlárad a kegyelem, és
kevés bűnösebb földrészt tudok elképzelni, mint a modern nyugati világ,
ahol az ember Isten játszik és a New Age isteneit imádja és legyilkolja a
meg sem születetteket. És Uram, és miért nem a katolikus egyház, ami a
Te igaz menyasszonyod?
És aztán először is 2008-ban felbukkant Damian Stayne, akinek ugyanez
volt a problémája és aki megoldást talált rá Istentől a közösségével
együtt. Egy katolikus közösséggel együtt, akik szintén adományokból
élnek és szolgálnak Istenben.
A következő jel számomra Reinhard Bonnke a –szerintem- ma élő
legnagyobb evangelizátor pár évvel ezelőtti prófétikus álma. Ez a Bonnke
az, akinek szolgálata által sokak gyógyulnak és térnek meg, sőt még egy
halott is feltámadt egyszer. Az ő egyik előadásában beszámol arról,
hogy volt egy álma, melyben 2 hang beszélgetett egymással, és arról
beszélnek, hogy Európa megújul és Németországban fiatalok az Urat fogják
az utcán hangosan dicsőíteni és hirdetni és egész Európa megújul (X
évvel Augsburg előtt álmodta ezt!) és ő, Reinhard Bonnke a maga
szerénynek nem nevezhető szolgálatával csupán „előfutár” azokhoz képest,
akik ezután jönnek majd, férfiak és nők százai, akik az Urat
szolgálják.
Ekkor már kezdtem azt érezni, hogy itt valami történik! Teljes
szívemből vágytam arra, hogy történjen, hogy ott legyünk és lássuk és
Isten használjon minket is. Elég volt nekem a „majd eljön az idő” meg a
„kellő időben”, amikor is szintén egy BOnnke előadásban azt hallgattam:
Istennél mindig MA van, MOST van itt az idő és MOST van itt a perc.
És ezzel egybecsengett Damian Stayne cikke, aki szintén leírta
2009-ben, hogy az utóbbi időben mind a saját, mind a mások szolgálatában
egy erőteljes váltást lát. Hogy valami történik! Hogy valami egészen
újnak a kezdetén vagyunk!
És ezek után érkezett meg a betlehemi tanácskozásról szóló beszámoló
Mary Healytől , mely azt mondja, Isten megújítja, erővel tölti el a
katolikus karizmatikus megújulást, valami újat kezd. (Honlapunkon ezek az írások is olvashatók.)
Közben itthon válaszul a diákrelax és egyáltalán a New Age guruk
előretörésére, többen úgy érezték, valamit tenni kell! Imában az Úr elé
vitték az ügyet és a válasz az volt rá: Imáság, imádság, imádság, eljött
az idő, hogy létrejöjjön az Imádság Háza Magyarországon is! Eljött a
kései esők ideje. Eljött az idő, hogy az elfojtott pünkösd teljesen
virágba boruljon! Eljött az ideje, hogy Európa megtérjen! Eljött az
aratás ideje!
Augsburgban az első tanítás a szamariai asszonyról szólt. De
elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és
igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Isten
igazi imádókat keres magának! Nem az imádatot magát, mert arra nincs
szüksége, hanem igazi imádókat, olyanokat, akik álarcok nélkül, a maguk
sebzettségével szeretik Istent. Istent nem az álarcaink érdeklik, Őt mi
érdekeljük, akik vagyunk, minden szégyenletes bukásunkkal együtt.
Gondold el, hogy elkövetsz valami olyasmit, amitől jelenleg rettegsz
csak rágondolni is, ami másnap megjelenik a bulvársajtóban, ami miatt az
emberek az utcán mutogatnak rád-ez az a pont, amikor Jézus odalép
hozzád és elfogad és szeret a bukásoddal együtt. Merjünk tehát egészek
lenni, ne csak a szépet mutogassuk Istennek, hanem azt is adjuk oda,
amit a szívünk mélyén szégyenkezve, titkolva rejtegetünk.
Amikor Ádám bűnbe esett, elrejtőzött Isten tekintete elől. Azóta is
az ember rejtegeti szégyenét Isten előtt és ahelyett, hogy Isten szerető
tekintete alatt lenne, mások tekintete alá helyezi magát. És magára sem
tekint úgy, ahogy Isten szeretné: szeretettel, elfogadással és örömmel,
hanem utálkozva, szégyenkezve, vádaskodva. Eredmény? Nem hisszük el,
hogy Isten mindenestül szeret minket. Kettős személyiségünk lesz, egy
vasárnapi keresztény, meg egy hétköznapi. Beteg lesz a testünk. Nem
leszünk szabadok, nem élünk Isten fiainak szabadságában. Nem imádjuk
Istent, hanem elrejtezünk előle.
Miért azt mondja Isten, hogy menj a kamrádba és ott imádkozzál?
Azért, hogy kivond magad mások tekintete alól és csak Isten tekintete
alatt légy. Hogy ne legyen módod egyéni teljesítményeket produkálni,
csupán Isten szerető tekintete alatt időzni.Beszélt arról is Hartl, hogy
világszerte hány Imádás Háza van már, ahol éjjel nappal dicsőítik
Istent és ennek milyen fantasztikus hatása van. (A puzzle újabb
darabkája! Ébredés, az ima, mint tömjén füstje folyamatosan száll fel
most már a Földről az Úr trónusa elé-és ez nem marad meddő! Hiszen Isten
az, ki ezt az egészet cselekszi, amúgy is, mi csak válaszolunk a m
meghívásra)
Eljött egy orvos és tanúságot tett róla, hogy mióta folyamatosan
dicsőíti Istent, amit úgy ért el, hogy vett egy ébresztőórát, ami 3
percenkét rácsöngött, bárhol volt, boltban, rendelőben, -eleinte nem
győzte elmagyarázni a pénztárosnak fizetés közben, a rendőrnek, az óvó
néninek, hogy most miért csörgött rá a vekkere- hogy akkor most
dicsőítse az Urat, hogy azóta csodák történnek körülötte. Azóta a
betegei csodás módon gyógyulnak.
Beszélt Hartl arról is, hogy ragyognunk kell itt a világban, igen, a
gyengeségeinkkel együtt. Hogy a természetfelettiben kell élnünk, hogy
gyakorolnunk kell a Lélekben való életet, és harcolnunk kell! Hogy a
természetes képességeinket át kell járni a Léleknek, mert anélkül meddő
minden cselekedet. A Lélekben kell imádkoznunk, melyet hitben kell
elkezdenünk, kell dicsőíteni, rendszeres imaéletet élni. És végül, hogy
kezdjük el!
Ne várjunk arra, aki nem jön, azzal kezdjük el, akiben ugyanaz a vágy él!
Fantasztikus előadást tartott Gabrielle Kuby a Gender
Mainstreaming-ről. Elmondta az egésznek az ördögien ravasz rejtett
felépítését, hogyan próbálják már kisgyermek kortól formálni ebbe az
irányba az emberpalántákat de beszámolt arról is, hol s hogyan mennyien
érzik egyre többen ebben a hazugságot és hol, s hogyan mozdulnak meg, s
tiltakoznak ez ellen leginkább a fiatalok.
Említette Magyarországot is, hogy bár a nyugati sajtóhírek alapján
Magyarországban fasizmus van, de ennek épp az ellenkezője igaz,
említette az alkotmányunkat (házasság csak férfi és nő közt lehetséges
stb), hogy nem csoda, hogy a nyugat nekimegy az országunknak, álhíreket,
hamisságot terjesztve rólunk, de felsorolt egyébként még rengeteg
országot, ahol ilyen-olyan formába elindultak a tiltakozások, csak nem
tudunk róla, mert erről bezzeg nem ad hírt a sajtó, Hogy például a téli
olimpiára Szocsiba azért nem megy el egy csomó EU-s nagyágyú, mert
Oroszország sem engedi a homoszexuális házasságot és ez
diszkriminációnak számít.
Összességében megint csak azt lehetett érezni, az emberek kezdenek
felébredni. Abszolút reménykeltő volt! Mindig volt hosszas ima és
dicsőítés, összességében időben több mint előadás. Volt egymásért ima,
de a legerőteljesebb ima Európáért volt, az ott jelenlevő országokért.
Ez valami egészen döbbenetes ima volt, és azt hiszem, ilyen erős
dicsőítést még soha sehol nem tapasztaltam. Szinte megremegett a föld,
ahol álltunk. (egy blikket egy ilyen dicsőítésből megnézhetsz itt:
– ez a dicsőítés úgy néz ki, hogy a Szentírásból a dicsőítés vezető
kiválaszt egy Igét és azt kezdik el spontán énekelni, ahogy a Lélek
vezeti ebbe bele az énekest és egymás után csatlakoznak a zenészek-
olyan, mint a Lélekben való éneklés, hiszen nagy tere van a
sponatenitásnak)
Azt lehetett érezi, igen, itt van az idő, elindult az ébredés itt is
végre, amire már annyira vártunk és aminek annyira a részesei akartunk
lenni! Isten megújítja a Föld színét, újat cselekszik, amit el sem
tudunk képzelni! Hálás vagyok Istennek, hogy láthatom mindezt, hálás
vagyok Neki, hogy ott lehetünk az újonnan születő dolgok bölcsőjénél,
hálás vagyok, hogy MA van végre!
(Tobish Bori)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése