Mózes öt könyve

Megszenvedett, hányatott élet munkája volt: Jean-Francois Champollion, aki a háromnyelvű Rozetta Kő segítségével megfejtette az óegyiptomi hieroglifák olvasatát, már zsenge korban ugyanolyan koraérettnek bizonyult, mint a Renaissance-ban Pico della Mirandola - ki is, legendája szerint már hatéves korában gagyogott latinul, görögül. Champollion ezt megtetézte azzal, hogy tizenhét éves korára a la¬tinon/görögön kívül megtanult angolul, olaszul, spanyolul, arabul, héberül, arámul, szírül és (ami a legfontosabb:) koptul. 1

A szót magát Egyiptom és Etiópia monofizita kereszténységével asszociáljuk, de valójában oly liturgikus nyelvemlék, amely Ó-Egyiptom beszélt élő nyelvéből fennmaradt; azt a rontott görög írást, amivel papiruszra vetették, Champollion folyékonyan olvasta, s különben is, minden alkalmat megragadott, hogy a kopt egyház Franciaországba vetődő papjaitól »nyelvleckéket« zsarolva, felfrissítse tudását.

Az óegyiptomi nyelv e kései leánynyelve segítette hozzá, hogy rátaláljon a »demotikus« óegyiptomi ideo- ill. piktogrammok kulcsára. Az élő kopt nyelv révén annyira beleélte magát Ó-Egyiptom elképzelt eszmevilágába, hogy már kamaszkorában elkottyantotta azt az ominózus, a maga korában hallatlan blaszfémiának számító kérdést, miszerint »ha Mózesre, a csecsemőre az "egyiptomi királylány" rálelt a vízen úszó zsomborkaskában s a gyermek attól kezdvl az Udvarban, előkelő egyiptomiak között élt/nevelkedett/forgolódott és minden bizonnyal "elegyiptomiasodott", akkor ugyan miért héberül és miért nem egyiptomi nyelven írta a maga ÖT KÖNYVÉT, ahogy az természetes és logikus lett volna ... ?! »

Ami már előtte is, sokaknak szöget ütött a fejébe
1697-ben, Edinburgh-ban, Thomas Aikenhed egyetemi hallgatót huszadik életévében »ateizmus« vádjával perbe fogták és felakasztották. A vád: kétségbe vonta Mózes ószövetségi »szerzőségét« és társai füle hallatára hangoztatta, hogy »pendelyes korától fogva az egyiptomiak közt nevelkedvén és nyilván elegyiptomiasodva, Mózes nem írhatta a PENTATEUCH-ot; s hogy MÓZES ÖT KÖNYVÉNEK igazi szerzője alighanem a héber Ezra/Ezsdrás lehetett«.2

Mihelyt Európában a zsidókeresztény teokráciájának bealkonyult, a Felvilágosodás századában ez az elmélet közszájon forgott; már-már a valláskritika ritornellójává vált a »Három Imposztorok« paradigmája - arról, hogy Júdaizmus, Kereszténység és Iszlám: imposztorok hármas hamissága. Hogy Ezsdrás lett-légyen MÓZES ÖT KÖNYVÉNEK igazi szerzője - így tudta/hirdette Hobbes, Spinoza és a feledésbe merült De La Peyrere Izsák is; utóbbi volt az, aki PREADAMITA (Ádám Előttiek) címú, 1655-ben kiadott könyvében a gondolatot elsőnek pendítette meg.

Ha ez a maga korában az újdonság erejével hatott (és »megfertőzte« Hobbes-t, aki Párizsban időzésekor Peyrere 1642-ben keletkezett könyvével találkozhatott), nyilván csupán azért, mert nem tartották számon jóval korábbi előfordulásait. Maga Porphüriosz, Plotinosz »íródeákja« a harmadik, Nagy Szent Bazil a negyedik, a spanyol Tostatus a tizenötödik században már előhozakodott vele: valamennyien Ezsdrásnak tulajdonították a PENTATEUCH-ot.

Így hát sem az »istentagadóként« kivégzett Aikenhead Tamás skót diák, sem a francia Champollion nem volt sem az első, sem az egyetlen, akinek megakadt a szeme MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVÉBEN Básán királyán, az Óriás Ogon, akinek »ágya vaságy, nemde Rabbátban, az Ammon Fiainál van-é? Kilenc sing a hosszassága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerént« (a Törvény Summája [DEUTERONOMIUM] 3:11). Rabbat = »Egyiptom«; Ammon Fiai = az egyiptomiak.

1 l. Lesley & Roy Adkins, THE KEYS OF EcyPT, HarperCollins, London 2000
2 l. Noel Malcolm, ASPECTS OF HOBBES. Oxford University Press 2003

Határ Győző: 2984, Magyar Napló, 2007, 105-106. old.