Krisztus halálához

Ahogy az emberi tevékenységeket szemléljük, a fizikailag végzett munka alapanyagait, eredményét, hatásait, magát a munkafolyamatot is kézzelfoghatónak, megfigyelhetőnek, áttekinthetőnek nevezhetjük. A szellemileg végzett munka, munkafolyamatok már nem ennyire egyértelműek vagy megfigyelhetőek. Sok esetben nehéz megállapítani, hogy ki és milyen erőbefektetéssel tanul, szervez, végez el műveleteket, talál ki összefüggéseket vagy levezetéseket, és ez milyen fáradtsággal jár. Mennyire nehéz könyvet írni, vállalatot vezetni (tényleges gazdasági tevékenységről beszélünk), tanítani, előadást tartani, integrálegyenlet-rendszereket megoldani. Nehéz mérni a szellemi munka teljesítményét, de van valamilyen kialakult gyakorlata, és a világ azon országaiban, ahol nem a kapcsolati tőke, a politikai alapállás vagy a származás a döntő, ott mérik is, és a megfelelő elismerésben részesítik a képzett és hatékony szakembereket, legyenek bár matematikusok, mérnökök vagy fizikusok, esetleg gazdasági elemzők, szociológusok. A világ lgetöbb pontján azonban, így Magyarországon is azt tapasztaljuk, hogy a fizikai vagy szellemi munka hatékonysága helyett a származás és a politikai (liberális) alapállás a döntő, a ténylegesen szakembernek nevezhető emberek kallódnak, és ezzel óriási anyagi veszteséget szenved el a magyar társadalom, de a rabszolgamunkát végeztető nyugati cégek is - mert amit megtermelhetnének a kallódó emberek, végül is nem termelik meg, és az emberi erőforrások egyszerűen elvesznek. A mai rendszer tehát eléggé pazarló, főleg a saját irányítóinak korlátoltsága miatt.

És mi a helyzet a prófétákkal, apostolokkal? A maguk korában őket ugyanúgy, sőt erősebben érte mellőzés, üldözés, erőszak, mint a mi korunk másképp gondolkodóit, aktivistáit. A próféták tevékenységére még csak nem is mondhatjuk azt, hogy valamilyen módon az emberek számára megfigyelhető vagy levezethető - elsősorban azért nem, mert nincs olyan széles népréteg, amelyik a tevékenységüket akár a múltban, akár ma ellenőrizni tudta volna. A próféták tevékenysége az emberek többsége számára láthatatlan és megfoghatatlan volt a múltban, és a jelenben is az maradt. A mennyei világon keresztül úgy és olyan mértékben hatottak erre a világra, amelyet emberi szavakkal leírni nem lehet. Maga a kinyilatkoztatás kinyomtatott szövege is egy emberek által felfogható változata, egy része annak az üzenetnek, amelyik eredeti formája és teljessége csak a mennyei világ tökéletesebb és teljesebb valóságában látszódik. A prófétai kinyilatkoztatásokra részben ugyanaz igaz, mint a szellemi munkások munkájára. Aki nem fogadja el, nem él vele, nem használja fel, az pazarol, tékozol: mindaz az érték, amelyik egy próféta tanácsának megfogadásakor létrejöhetett volna, nem jön létre, és még az is elveszik, ami eddig megvolt. Az evangéliumot már csak azért is érdemes forgatni, hogy az ember ne essen nyilvánvaló tévedésekbe, de ezen túl egy elég alapos útmutató a démonok (dzsinnek) elleni küzdelemhez. Az evangélium tényleges hatása, a kereszthalál áldozatvállalása, a megváltás műve messze túlmutat a láthatón és a felfoghatón. Emberek ezreinek, millióinak megtérését, lelki újjászületését eredményezte, ezzel az emberi civilizációnak adott egy új esélyt. Lerombolta a sötétség birodalmát (a korabeli cionista befolyást a világon), a tévelygéssel, félelemmel és bűnnel irányított, mindent elemésztő, liberális világuralmi rendszert.

Krisztus kereszthalála Krisztus tevékenységének egy emberi szemmel látható megnyilvánulása volt, bizonyítéka és látható jele annak, hogy valami nagy történik. Testileg meghalt, de akárcsak a mártírok, nem halhatott meg teljesen, az örökkévalóság szempontjából az átmeneti testi halálnak nincs jelentősége. A nagypéntek üzenetéhez tartozik, hogy mindenki meghal, még Krisztus is, a próféták és apostolok is, de az Isten igéretei beteljesülnek, és lesz feltámadás. Mindenki meghal (azokon kívül, akik élve ragadtattak el a mennybe), de mindenki fel is támad, és a következő világban vagy az örök tűz ítéletére, kárhozatra, vagy üdvösségre jut. Nincs más lehetőség, nincs újra és újra megszületés más testekben, nincs örökké ismétlődő teremtés-ciklusok sokasága, nincs örökké fennmaradó világegyetem, nincsenek istenek vagy istenekké váló emberek. Krisztus megölhető volt és a próféták is, de nincs sem gyilkosság, sem hazugság, sem semmilyen árulás, ami az Isten terveit meggátolhatná vagy feltartóztathatná, és az Isten kiválasztottait legyőzhetné. Nagypénteken a sötétség még azt gondolhatja, hogy győzhet, de megijed az elsötétedő naptól és a feltámadó szélvihartól, a világosság hiányától. Júdás árulásában nincs győzelem, csak kétségbeesés és az önmagára kimondott ítélet. Vasárnap pedig minden gyűlölködő láthatja majd, hogy a gonoszság minden hatalma, ennek a világnak minden hatalma nem ér semmit. Ahogy majd az ítélet napján, a feltámadáskor is láthatják, hogy hiábavaló volt minden sötét igyekezet, minden gonoszság: az ő idejük véget ért.

Tamási Attila