Jorge
Mario Bergoglio bíboros Argentínából származik, ami azért jelentős,
mert meghatározza egyben teológiai beállítottságát. Ha Argentína, akkor
Dél-Amerika. Ha pedig Dél-Amerika, akkor „felszabadítás-teológia”.
Ugyanis Dél-Amerikából indult el az a teológiai irányzat, miszerint
Jézus a rabszolgák példaképe, aki küzdött a szenvedés ellen, aki az
elnyomottak felszabadításáért jött a világba. Itt jön a tévedés, hiszen
Jézus nem politikai uralkodó, amint ezt többször ki is mondja: „Országom
nem e világból való.” Valamint, amikor királlyá akarják koronázni,
elmenekül a tömegből. Mindez a csodálatos kenyérszaporítás után
történik.
A felszabadítási teológia hirdetői azt vallották, hogy a marxizmust
kereszténnyé lehet alakítani. Nos, valójában az történt, hogy a
kereszténységet változtatták marxistává. A felszabadítási teológia egész
egyszerűen keresztény arculattal bíró marxizmus. Krisztus forradalmárrá
lett. Mária minden forradalmár anyja. Az Élet Kenyere többé nem a
szentségházban (a tabernákulumban) található. Az Élet Kenyere most az,
amit mi a gyárainkban állítunk elő.
Ha részt vennénk valamely bázisközösségnek – melyekből 600.000 van
Latin-Amerikában – egyik összejövetelén, láthatnánk, hogy ott lábbal
tiporják a keresztet. Azt mondják: „Jézus forradalmár volt. Azért ölték
meg, mert szembefordult a gazdagokkal.” Jézus minden olyan szavát
felhasználják, amely céljaikat szolgálja. „Vedd fel a harc keresztjét!”
Ez bizony marxizmus.
A feje tetejére állították az igazságot, mert Krisztus egyik alapvető tanítása szerint az Ő országa nem e világból való.
VI. Pál a maga módján ugyanezt a hibát követte el, amikor téves
meggondolásból kijelentette, hogy az Egyház most együtt kíván működni az
emberrel egy jobb világ megteremtésén. De nem ez az Egyház küldetése. A
marxisták nagyon ügyes húzással arra használták a felszabadítás
teológiáját, hogy Latin-Amerikában behatoljanak a keresztény kultúrába.
Nicaraguában a forradalmat a jezsuiták, a karmeliták, a dominikánusok és
a ferencesek is támogatták. Közép-Amerikában nehéz olyan papot találni,
aki papi minőségében és lelkipásztori tevékenységében ne lenne marxista
beállítottságú. Managuában a jezsuiták egy iskolát tartanak fenn,
amelyben a marxista taktikát oktatják.
Ez a háttér már elárulja, hogy a teológiában nem a katolikus, igaz hitet követi. A liturgiában is hasonló a háttere, hiszen aki gitáros, „lufis” novus ordo-t celebrál, attól jót nem várhatunk ezen a területen, de erről még később szó lesz.
Ez a háttér már elárulja, hogy a teológiában nem a katolikus, igaz hitet követi. A liturgiában is hasonló a háttere, hiszen aki gitáros, „lufis” novus ordo-t celebrál, attól jót nem várhatunk ezen a területen, de erről még később szó lesz.
Ferenc pápa megválasztásával a végjáték utolsó fejezete kezdődött el. Ferenc pápa működése fel fogja gyorsítani az egyház felbomlási folyamatát. Hamarosan következik majd Assisi IV., első útjai egyike vagy a Siratófalhoz, vagy legalábbis a római zsinagógába fog vezetni.
Már most rombolja az amúgy is elszegényített papi, püspöki öltözékeket
pléh mellkeresztekkel, sima papi ruhákkal, a pápai öltözet kötelező
elemeinek tudatos mellőzésével. Lehet, hogy Ferenc pápa az általa
olyannyira szeretett protestánsokhoz akarja külsőségekben is hasonítani a
Katolikus Egyházat, lassan már állandóan öltönyben, pulóverben lesznek a
papok.
A megválasztás utáni első mondat gyakorlatilag összefoglalta katolikusellenes mivoltát. Pontosan ez volt az első mondata: „Fratelli e sorelli! Buona sera!” Vagyis: „Fivéreim és nővéreim! Jó estét!” Ez egy világi vezetőtől várható el, de egy katolikus paptól, püspöktől, pápától? Mi ez, ha nem az Egyház elpusztításának egyik eszköze? Nem tudott ehelyett katolikus módon köszönni: „Dicsértessék a Jézus Krisztus”, még ha olasz nyelven is tette volna meg a latin helyett?
Szinte hallani lehet a középkori eretnekek forradalmi programját: az
Egyház túl gazdag, legyen szegénnyé és egyszerűvé, ne kerüljön sok
pénzébe a szegény népnek! Legyenek a papok olyanok, mint mi, az egyszerű
nép! S persze fordítva: legyünk mi, a nép a papság! Olyan pápánk van,
aki folytatni fogja elődei „áldásos” munkáját az Egyház
deszakralizálásában, csak még nagyobb lendülettel, újabb területeken.
Már a pápának a megválasztása után a Szent Péter téren elmondott beszéde is furcsa volt. Hangsúlyosan
és többször magát, mint Róma püspökét jellemezte, szó sem esett arról,
hogy ő az egyetemes világegyház legfőbb papja, pláne, hogy uralkodója. Ez
arra utal, hogy a pápai főhatalom leépítése, a kollegialitás zsinati
eszméjének erősítése, a püspöki konferenciák hatalmának növelése lesz.
Vagyis folytatódik a zsinat forradalmi programjának végrehajtása.
A pápa első pillanattól kezdve feltűnő alázatossága hamis alázatosságnak tűnik. Szinte magamutogató módon büszke rá, azt akarja, hogy ezért ünnepeljék őt. Valójában
nem magát alázza meg magatartásával, hanem az általa korábban viselt
egyházfejedelmi, bíborosi, most pedig pápai, uralkodói funkcióját,
vagyis az egész Egyházat. Nem ül a pápai trónra, hanem mint vele
egyenrangúként állva fogadja a bíborosok hűségesküjét megválasztása
után, nem a pápai autóval megy, hanem a bíborosok kisbuszára száll fel,
maga megy el személyesen kiegyenlíteni a szállása számláját. Az Egyház
kormányzására fordítsa a drága idejét, ne pedig arra, hogy saját magának
főz, és autó helyett metróval jár. Ha csak napi egy órát tölt
főzőcskével meg buszozással, azt attól a feladattól vonja el, amit más
nem tud helyette elvégezni: a házvezetőnője nem irányíthatja az
Egyházat, a sofőrje nem tudja helyette tanítani a híveket és szükség
szerint meginteni a renitens papokat. Az egész ezt sugallja:
„Kedves nép, ne aggódjatok, én is csak egy vagyok közületek, ez az egész pápai funkció nem egy nagy ügy. Úgy vegyétek, mintha egy gyár vezetője lennék, az is csak persze átmenetileg, ez nem egy életre szóló, hanem nyugdíjas állás.”
„Kedves nép, ne aggódjatok, én is csak egy vagyok közületek, ez az egész pápai funkció nem egy nagy ügy. Úgy vegyétek, mintha egy gyár vezetője lennék, az is csak persze átmenetileg, ez nem egy életre szóló, hanem nyugdíjas állás.”
Ahogy a Szent Péter bazilika erkélyén – mielőtt ő áldotta volna meg
annak rendje szerint a népet – az embereket kérte, hogy imádkozzanak
előbb érte, szinte azt kérte, „áldják meg őt”. Ez nem más, mint a hatalom isteni eredetét tagadó francia forradalom jelszava: „minden hatalom a népé!”
Mintha ezt mondta volna ezzel Ferenc pápa: „Nem én, a pápa közvetítem
Isten áldását rátok helytartói, uralkodói tisztemnél fogva, hanem Ti
áldotok meg engem, a Ti áldásotok nélkül semmit sem tehetek.”
Ez nem más, mint az Egyház „rendszerváltásának” újabb fejezete, a „demokratikus átalakítás” programja. Ezeknek a modernistáknak a demokrácia a mindene, a katolikus királyságoktól meg viszolyognak.
Ez nem más, mint az Egyház „rendszerváltásának” újabb fejezete, a „demokratikus átalakítás” programja. Ezeknek a modernistáknak a demokrácia a mindene, a katolikus királyságoktól meg viszolyognak.
Az új központi fogalom – ami persze eddig sem hiányzott az újegyházi szótárból – a „szociális igazságosság” lesz.
Számukra a földi javak igazságos elosztása fontosabb, mint a lelkek
üdvösség felé vezetése. Igaz, el is felejtettem, hogy a modernisták
szerint pokol nincs (vagy ha van is, akkor üres Hans Urs von Balthasar
szerint), és persze mindenki meg van váltva, és minden vallásban üdvözül
az ember! Akkor már tényleg csak a földi dolgainkat kell jobbítani. Tiszta marxizmus,
amely az e világi boldogulást keresi a túlvilági helyett. Nem véletlen a
pápai névválasztás, mert az utóbbi évtizedekben Isten szegénykéje
életéből csak a szegénységet, meg a zöld mozgalom jegyében a természet
szeretetét hangsúlyozták. Arról persze szándékosan elfeledkeznek, hogy
Szent Ferenc a keresztes hadakkal tartott Egyiptomba, ott egyedül átment
az ellenséges vonalakon, beszélt a szultánnal, hogy megtérítse. A
mostani pápák meg csókolgatják a Koránt, Mekka felé fordulva imádkoznak a
mecsetben, meg azt az istenkáromló hazugságot ismételgetik, hogy a
mohamedánok is ugyanazt az Istent imádják. Mintha nem olvasták volna a
Szentírást!
A B’nai B’rith és a rabbik boldogok, a
„lehető legjobb választás”-nak tartják Ferenc pápát. Ez nem meglepő,
hiszen együtt ünnepli velük a Hanukát, gyertyát gyújt a menórán,
valamint most is első teendői egyike volt levelet írni a római
főrabbinak. Hivatalos életrajzát a neve alapján egy zsidó ember írta meg
(Rubin), aki azt mondta a pápáról, hogy új stílust hoz majd, egy olyan egyházat, amely nem akarja ráerőltetni üzenetét egy társadalomra, mely gyakran nem is akarja meghallani... Ugyancsak ő mesélt arról, hogy Bergoglio bíboros nemcsak hajléktalanoknak, hanem prostituáltaknak is bemutatott misét.
A neo-katekumen út is repes az örömtől. Hát hogyne, hiszen olyan pápánk van immár, aki gyerekeknek lufis, bábos „misét” mutat be egy tenisz stadionban. Olyan
pápánk van, aki az első pillanattól kezdve elkezdte leépíteni a (még
megmaradt) hagyományos ruházkodási és liturgikus elemeket. A
neo-katekumenek liturgikus „újításai” nyilvánvalóan nagyobb megértésben
részesülnek majd az új pápa részéről, aki a XVI. Benedek által a pápai
ceremóniamester tisztébe kinevezett, a liturgia szempontjából
konzervatív Mons. Guido Marinit máris háttérbe szorította, és a
beiktatási miséjére „vendég-liturgikusként” ferenceseket kért fel.
Biztos, hogy nem csak azért, mert a ferences rend alapítójának nevét
vette fel.
A protestánsok szintén örvendenek.
Még szép, hiszen a pápa még bíborosként egy evangélikusokkal közös
konferencián letérdelt (!!!) protestáns lelkipásztorok előtt, hogy azok
„megáldják”!! Ezt a hithű katolikusok számára vérlázító „életképet”
mellékalakként a pápai ház prédikátora, Cantalamessa ferences atya
egészítette ki. Bergoglio bíboros meggyalázta, megalázta Isten egyetlen
igaz Egyházát, amikor annak egyik fejedelmeként eretnekek, tévtanítók
előtt borult térdre, hogy Isten áldását közvetítsék számára. Mintha az
Igaz Egyház erre nem lenne képes, ellenben eretnekek igen. S most ő lett
Krisztus földi helytartója… Ha csak ezt az egyetlen momentumot
ismernénk előéletéből, már akkor is tudnánk, mire számítsunk: semmi
jóra. Annál több ökumániára.
A muszlimok is elégedettek,
hiszen az ökumánia részeként velük is kiváló kapcsolatokat ápol Ferenc
pápa, akit barátjuknak tekintenek. Amikor 2005-ben XVI. Benedek
regensburgi beszédében véletlenül kimondta az igazat Mohamedről, és erre
óriási felzúdulás támadt a világon, Bergoglio bíboros nyíltan hangot
adott a pápai megnyilatkozással kapcsolatos ellenvéleményének, mint ami
veszélyezteti az iszlám világgal II. János Pál által gondosan kiépített
jó kapcsolatokat.
Hans Küng „nagyon örvendetes meglepetésként” értékelte a pápa megválasztását, és „rendkívüli megelégedettségét” hangoztatta. Ha ez az eretnek ezt mondja, az elég vérfagyasztó.
A szuper ökumenizmus persze tökéletesen egybevág az Új Világrend építőinek célkitűzésével, ahol az egyik alappillér az egységes világvallás.
Hans Küng „nagyon örvendetes meglepetésként” értékelte a pápa megválasztását, és „rendkívüli megelégedettségét” hangoztatta. Ha ez az eretnek ezt mondja, az elég vérfagyasztó.
A szuper ökumenizmus persze tökéletesen egybevág az Új Világrend építőinek célkitűzésével, ahol az egyik alappillér az egységes világvallás.
Nem is nagyon érdemeltünk más pápát. A II. Vatikáni Zsinat vetése egyre
inkább beérik, egyre több a konkoly a búzamezőn. Hogyan is tudna a 115
bíboros más pápát választani, mikor közülük csak néhány olyan akad, aki
egyáltalán már mutatott be tridenti rítusban szentmisét, ugyanakkor
legtöbbjüket már az új rítusban szentelték pappá, püspökké, és zsinati
szellemben képezték őket?
Ide illik egy Assisi Szent Ferenctől származó prófécia, ami különös figyelmet kap azáltal, hogy a pápa az ő nevét vette fel. Halála előtt Szent Ferenc a végidőkről jövendölt rendtársainak, s azt mondta: „Azokban a napokban Jézus Krisztus nem egy igazi pásztort küld nekik, hanem egy pusztítót”.
Ide illik egy Assisi Szent Ferenctől származó prófécia, ami különös figyelmet kap azáltal, hogy a pápa az ő nevét vette fel. Halála előtt Szent Ferenc a végidőkről jövendölt rendtársainak, s azt mondta: „Azokban a napokban Jézus Krisztus nem egy igazi pásztort küld nekik, hanem egy pusztítót”.
Ugyancsak érdekes egy másik, régi olasz prófécia, mely szerint „Amikor
ugyanazon éjszakán hal meg a fehér és a fekete pápa, akkor virrad fel a
keresztény nemzetek nagy fehér napja.” Most, hogy van egy fehér ruhás
nyugdíjas pápánk, valamint egy új jezsuita pápánk, ez a jövendölés
mintha értelmet nyerne. A jezsuiták rendfőnökét szokták fekete pápának
nevezni. Bergoglio bíboros ugyan csak az argentin jezsuiták vezetője
volt korábban, de most pápaként minden jezsuita számára ő lett a legfőbb
vezető, még ha nem is rendfőnökként. Az is lehet, hogy a „fekete” szín
arra utal, hogy hamarosan meg fog válni az őt a bíboros testvéreitől
megkülönböztető fehér reverendától is a nagy alázatossága nevében?
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy előírta a bíborosok számára, hogy az
első audienciáján ne vörös, hanem egyszerű fekete ruhában jelenjenek
meg.
Ha már az audienciát említettem, meg kell említeni azt is, hogy 2013.
Március 20-án Ferenc pápa a hitetleneknek, nem-katolikusoknak adott
audienciát. Továbbvezetve ezen lépését, vajon fog-e audienciát adni a tradícióban hűségesen kitartó katolikusoknak? Biztos,
hogy nem. Inkább megteszi ezt a hitetleneknek, nem-katolikusoknak,
prostituáltaknak, szabadkőműveseknek és mindenkinek, akiknek semmilyen
kapcsolatuk nincs a Katolikus Egyházzal. Ezzel Jézusnak egy másik
felhívása ellenére cselekszik Ferenc pápa, miszerint: „Gyöngyeiteket ne szórjátok a sertések közé, mert megfordulnak és titeket is felfalnak!”
Mindezek után már érthetővé válik, miért jelentetett meg XVI. Benedek a
saját FACEBOOK elérhetőségén egy képet, amely azt ábrázolja, hogy
villám csap be a Szent Péter – bazilikába. Ahogyan a II. Vatikáni
Zsinattal a sátán füstje beszivárgott az Egyházba, most villám csap be
az Egyház központjába: a Szent Péter – bazilikába.
Eddig is elegendő bizonyíték áll rendelkezésünkre, hogy megértsük
végre: Nem babra megy a játék. Ez véresen komoly időszak, amely a Hűség
Próbája.