A Szűzanya 1933. január 15-én jelent meg a Belgium déli részén található kis faluban, Banneux-ban. A mintegy 325 lakosú kis falu ma már kis várossá, és híres zarándokhellyé vált.
A Beco család 7 gyermeke közül Mariette volt a legidősebb (szül. 1921. március 25-én). Nem voltak vallásosak, de a Szűzanya sok mindent megváltoztatott életükben.
ELSŐ JELENÉS
1933. január 15. Vasárnap.
Sötétség és kemény hideg volt ezen az áldott vasárnapon, az esti órákban. A Beco család együtt volt. Várták, a reggel eltávozott tízéves Gyulát. Mariette az ablakon át kémlelődött. Egy hirtelenül felvillanó fénysugárra lett figyelmes. Először azt gondolta, hogy a szobában égő lámpa fényének tükrözését látja az ablakon. Ezért a lámpát átvitte egy másik szobába. Visszatérve az ablakhoz, a fénysugár nem tűnt el. Látható volt. Mariette, ekkor már nyugtalan volt. Édesanyját hívta. Így szólt:
"Édesanyám! Egy szépséges Hölgyet látok a fénysugárban”
Az édesanya nem vette komolyan Mariette szavát! Mégis kitekintett az ablakon. Meglátta a fényt. Megijedt! Felkiáltott: "Biztos, hogy boszorkány!"
Mariette imádkozni kezdett. Majd kinézett az ablakon. Tisztán látta a csodálatos fényt és benne egy "Szépséges, Bájos Hölgyet!". Figyelte, és úgy vette észre, hogy kedvesen, szívélyesen integet, és hívja! Azonnal ki akart menni a kertbe, de édesanyja nem engedte. Bezárta a kijáró ajtót. Mariette, sírva visszatért, az ablakhoz rohant, de a csodálatos fénysugarat és benne a "Bájos Hölgyet" már nem látta. Eltávozott, és a fényesség is megszűnt.
MÁSODIK JELENÉS
1933. január 18. Szerda, este 19 órakor.
A hideg és hóval borított kertben Mariette térdelve, kezét összekulcsolva imádkozott. Várta a "Bájos Hölgy" megjelenését! Édesapja pedig izgalommal járt a kertben, hogy elűzze a boszorkányt! De, sehol sem találta. Mariette elhagyva a kertet, kiment az útra, ahová a Hölgy hívta! Letérdelt a fagyos talajra, imádkozott és várakozott. Az út mellett árok volt. Itt egy kis tócsát talált, melyet egy parányi vízforrás táplált. Mariette ismét térdre omlott, és íme, hirtelenül ott állott a "Bájos Hölgy"! Kedvesen köszöntötte Mariette-t, majd így szólt:
"Mártsd kezedet a vízbe!"
Mariette készségesen megtette. Kezét a vízbe mártotta. Megismételte a Bájos Hölgy szavait! Aki így szólt Mariette-hez:
„Ez a forrás nekem van fenntartva. Az enyém! Jó éjt, viszont látásra!”
És eltávozott! Mariette imádkozott tovább, és örvendezve, boldogan tért vissza, szegényes otthonába!
HARMADIK JELENÉS
1933. január 19. Csütörtök. Este 19 órakor.
Kellemetlen, csípős, hideg téli este volt. Mariette egy régi kabáttal takarta be fejét, hogy védekezzen a hideg ellen. A kertbe sietett. A kis ösvénynél letérdelt, és imádkozott. Ezen az estén hatan kísérték el a találkozás helyére. Imádkozva várták a "Bájos Hölgyet”! Ő pedig jött, és mosolygott.
Mariette azonnal megszólította. Kérdezte:
„Ki Ön, szépséges Úrnőm?"
Az égi jelenés így válaszolt:
„A szegények Szüze vagyok!”
Óh, a szegények Szüze - ismételte Mariette a "Bájos Úrnő" szavát. A Szépséges Úrnő intésére Mariette elindult, és a forráshoz mentek. A forrásnál Mariette tovább kérdezősködött: "Szépséges Úrnőm! Tegnap azt mondotta, hogy e forrás nekem van fenntartva, az enyém."
A Szépséges Úrnő mosolygott.
Mariette magára mutatva, ugyanis azt gondolta gyermeki naivitással, hogy a forrás csak neki van fenntartva, az Övé. Az égi Szűz ekkor így szólt:
"Ez a forrás minden nemzeté. A betegek enyhítésére!"
Óh, minden nemzeté, a betegek enyhítésére - ismételgette az Úrnő szavait. - Köszönöm. Köszönöm! Az Úrnő pedig ezeket mondotta:
„Imádkozni fogok érted! Viszontlátásra!"
És eltűnt! Mariette nézte a "Szépséges Úrnőt!", és sírt. Ismételgette az elhangzottakat. De nem tudta megérteni: "Hogy minden nemzet.. Azt sem, hogy a "Betegek enyhítésére!" A jelenés után, kísérőivel együtt, haza felé indult. Találkozott édesatyjával, és arra kérte, magyarázza meg, mit jelent az, hogy "Minden nemzet" és mit jelent az, hogy enyhíteni a betegeket"
Édesapja mindezeket megmagyarázta, Mariette pedig tele volt örömmel. Beszélt a találkozásról!
NEGYEDIK JELENÉS
1933. január 20. Péntek, este 19 órakor.
Mariette az egész napot ágyban töltötte. Egész éjszakán rosszul, nyugtalanul aludt. Reggel hat óra előtt felocsúdott, felkelt és felöltözött. Este, szokott időben, eltávozott, hogy találkozzon azokkal, akik megígérték, hogy elkísérik. Imádkozott mindaddig, amíg el nem érték a jelenés helyét. Rövid várakozás után a Szépséges Hölgy megjelent. Mariette örvendezett, amikor meglátta az Úrnőt. Felsóhajtott és gyermeki szívének szeretethangján így szólt: „Szépséges Úrnőm. Mit óhajtana ön?”
A válasz így hangzott:
"Egy kis kápolnát szeretnék!"
S kitárta kezét, jobbjával megáldotta Mariette-t. Eltávozott! Mariette hirtelen rosszul lett. Elájult! Kísérői karolták fel, és vitték otthonába. Mariette, rövid időn belül visszanyerte Öntudatát. De a találkozásról keveset mondott!
A JELENÉS SZÜNETEL
A Szűzanya jelenése 1933. január hó 21-től február hó 11-ig szünetelt.
Mindez súlyos megpróbáltatást jelentett Mariette számára. A falu népét is hatalmába kerítette a közöny, a gyanúsítás és vádaskodás! Mariette azonban hűséges maradt! Mindennap, a szokott időben, imádkozott a kertben, nem számított a nagy hó, a kemény hideg. Elment a kis forráshoz is, imádkozott. Sokszor öt, hat rózsafüzért is elmondott. Egyedül, de mindig fáradhatatlan buzgósággal.
ÖTÖDIK JELENÉS
1933. február 11. Este 19 órakor.
Mariette reménye és hűséges várakozása beteljesült. A "Szépséges Úrnő" 1933. február 11-én, szombati napon ismét megjelent! Mariette már az út melletti forrásnál volt. Térdre omolva imádkozott. Kezét megmosta a forrás vizében, és keresztet vetett magára! Az égi jelenés a következőket mondotta, a forrásnál:
„Jövök enyhíteni a szenvedést! Viszontlátásra!”
Mariette hirtelen felállt és sírva, sietett vissza otthonukba! Mivel egy kifejezést "enyhíteni" nem értette, az édesatyjától magyarázatot kért, hogy mit jelent: "Szenvedést enyhíteni!"
HATODIK JELENÉS
1933. február 15. Szerda, este 19 órakor.
Három nap telt el a jelenéstől. A kíváncsiskodók elmaradtak. Csak három személy kísérte Mariette-t a forráshoz! A "Bájos Hölgy" most is kedvesen, szeretettel üdvözölte Mariette-t. Ő pedig örvendezve beszélgetett az Úrnővel. A társalgás folyamán megmondotta, hogy Louis- Marie Jamin káplán úr azt kérte: "Azzal bízott meg, hogy jelet kérjek!"
A Szűz így válaszolt:
„Higgyetek bennem, és én is hinni fogok nektek! Imádkozzatok sokat! Viszontlátásra!”
És egy titkot bízott Mariette-re. Eltávozott!
HETEDIK JELENÉS
1933. február 20. Hétfő este, 19 órakor.
Havazás és hideg téli este volt. Mindez nem zavarta Mariette-t. A havazás és hideg ellenére is letérdelt, és imádkozott. Nyolcan érkeztek hozzá a kertbe, hogy a jelenés helyére elkísérjék! Elhagyva a kertet, az úton kétszer is letérdelt, majd a forrásnál ismételten, s a rózsafüzért imádkozta! A "Szépséges Úrnő" most kis időt töltött el, és ennyit mondott:
"Kedves gyermekem, sokat imádkozzál!"
Mariette teljesítette a Szűz kérését. Hosszan, kitartóan végezte imáját: a rózsafüzért. Édesatyja ezen az éjszakán, még 22 óra 30 perckor is az ágy mellett találta, amint imáját végezte!
NYOLCADIK (UTOLSÓ) JELENÉS
1933. március 2-án. Csütörtök, este 19 órakor.
Mariette már a tizedik napja várta, hogy a "Bájos Hölgy" megjelenjen. Március 2-án, borongós, esős idő volt. Ezért szobájában maradt. Imádkozott. Este, esernyőt véve magához, elindult, hogy találkozzon Szépséges Úrnőjével. Találkozott. Az Úrnő megjelent. Most is mosolyogva, szeretettel köszöntötte, és beszél kezdett:
"Kedves Gyermekem! Én a Megváltó édesanyja, Istenanya vagyok! Imádkozzatok sokat! Isten veled, Isten veled!"
Kezét felemelte, és megáldotta Mariette-t, majd fényben eltávozott! Mariette sírt, zokogott. Hullatta könnyeit. Megsejtette, talán tudta is, hogy itt e földön már nem láthatja a Szűzanyát, Megváltó Édesanyját, az Istenanyát! Visszatérve a szülői házba elmondott mindent, de zokogása nem szűnt meg, mert lelkében ott sajgott a búcsúzás szava:
"Isten veled! Isten veled!"
A jelenések helyén Jamin atya kis kápolnát építtetett, melyet 1933. augusztus 15-én a Szűzanya mennybevételének ünnepén, Kerkhofs püspök áldott meg. Az ünnepi szentmisén mintegy 60 000 zarándok vett részt.
A főpásztor 1949 augusztus 22-én hivatalosan is kihirdette a Szűzanya jelenések valódiságát s így Banneux egyházilag elismert és engedélyezett búcsújáró hely lett.
Jamin atya egy imatársulatot is létre hozott, mely 1955-re már 2 milliós tagsággal bírt.
Az út melletti gyógyforrásnál a következő felirat olvasható:
„Egyetlen forrás Jézus Krisztus, akit a Szűzanya adott nekünk!”
IRODALOM: József, Balassay: A Szűzanya banneux-i jelenése. Balassay kiadó. Budapest, 2001.
A Beco család 7 gyermeke közül Mariette volt a legidősebb (szül. 1921. március 25-én). Nem voltak vallásosak, de a Szűzanya sok mindent megváltoztatott életükben.
ELSŐ JELENÉS
1933. január 15. Vasárnap.
Sötétség és kemény hideg volt ezen az áldott vasárnapon, az esti órákban. A Beco család együtt volt. Várták, a reggel eltávozott tízéves Gyulát. Mariette az ablakon át kémlelődött. Egy hirtelenül felvillanó fénysugárra lett figyelmes. Először azt gondolta, hogy a szobában égő lámpa fényének tükrözését látja az ablakon. Ezért a lámpát átvitte egy másik szobába. Visszatérve az ablakhoz, a fénysugár nem tűnt el. Látható volt. Mariette, ekkor már nyugtalan volt. Édesanyját hívta. Így szólt:
"Édesanyám! Egy szépséges Hölgyet látok a fénysugárban”
Az édesanya nem vette komolyan Mariette szavát! Mégis kitekintett az ablakon. Meglátta a fényt. Megijedt! Felkiáltott: "Biztos, hogy boszorkány!"
Mariette imádkozni kezdett. Majd kinézett az ablakon. Tisztán látta a csodálatos fényt és benne egy "Szépséges, Bájos Hölgyet!". Figyelte, és úgy vette észre, hogy kedvesen, szívélyesen integet, és hívja! Azonnal ki akart menni a kertbe, de édesanyja nem engedte. Bezárta a kijáró ajtót. Mariette, sírva visszatért, az ablakhoz rohant, de a csodálatos fénysugarat és benne a "Bájos Hölgyet" már nem látta. Eltávozott, és a fényesség is megszűnt.
MÁSODIK JELENÉS
1933. január 18. Szerda, este 19 órakor.
A hideg és hóval borított kertben Mariette térdelve, kezét összekulcsolva imádkozott. Várta a "Bájos Hölgy" megjelenését! Édesapja pedig izgalommal járt a kertben, hogy elűzze a boszorkányt! De, sehol sem találta. Mariette elhagyva a kertet, kiment az útra, ahová a Hölgy hívta! Letérdelt a fagyos talajra, imádkozott és várakozott. Az út mellett árok volt. Itt egy kis tócsát talált, melyet egy parányi vízforrás táplált. Mariette ismét térdre omlott, és íme, hirtelenül ott állott a "Bájos Hölgy"! Kedvesen köszöntötte Mariette-t, majd így szólt:
"Mártsd kezedet a vízbe!"
Mariette készségesen megtette. Kezét a vízbe mártotta. Megismételte a Bájos Hölgy szavait! Aki így szólt Mariette-hez:
„Ez a forrás nekem van fenntartva. Az enyém! Jó éjt, viszont látásra!”
És eltávozott! Mariette imádkozott tovább, és örvendezve, boldogan tért vissza, szegényes otthonába!
HARMADIK JELENÉS
1933. január 19. Csütörtök. Este 19 órakor.
Kellemetlen, csípős, hideg téli este volt. Mariette egy régi kabáttal takarta be fejét, hogy védekezzen a hideg ellen. A kertbe sietett. A kis ösvénynél letérdelt, és imádkozott. Ezen az estén hatan kísérték el a találkozás helyére. Imádkozva várták a "Bájos Hölgyet”! Ő pedig jött, és mosolygott.
Mariette azonnal megszólította. Kérdezte:
„Ki Ön, szépséges Úrnőm?"
Az égi jelenés így válaszolt:
„A szegények Szüze vagyok!”
Óh, a szegények Szüze - ismételte Mariette a "Bájos Úrnő" szavát. A Szépséges Úrnő intésére Mariette elindult, és a forráshoz mentek. A forrásnál Mariette tovább kérdezősködött: "Szépséges Úrnőm! Tegnap azt mondotta, hogy e forrás nekem van fenntartva, az enyém."
A Szépséges Úrnő mosolygott.
Mariette magára mutatva, ugyanis azt gondolta gyermeki naivitással, hogy a forrás csak neki van fenntartva, az Övé. Az égi Szűz ekkor így szólt:
"Ez a forrás minden nemzeté. A betegek enyhítésére!"
Óh, minden nemzeté, a betegek enyhítésére - ismételgette az Úrnő szavait. - Köszönöm. Köszönöm! Az Úrnő pedig ezeket mondotta:
„Imádkozni fogok érted! Viszontlátásra!"
És eltűnt! Mariette nézte a "Szépséges Úrnőt!", és sírt. Ismételgette az elhangzottakat. De nem tudta megérteni: "Hogy minden nemzet.. Azt sem, hogy a "Betegek enyhítésére!" A jelenés után, kísérőivel együtt, haza felé indult. Találkozott édesatyjával, és arra kérte, magyarázza meg, mit jelent az, hogy "Minden nemzet" és mit jelent az, hogy enyhíteni a betegeket"
Édesapja mindezeket megmagyarázta, Mariette pedig tele volt örömmel. Beszélt a találkozásról!
NEGYEDIK JELENÉS
1933. január 20. Péntek, este 19 órakor.
Mariette az egész napot ágyban töltötte. Egész éjszakán rosszul, nyugtalanul aludt. Reggel hat óra előtt felocsúdott, felkelt és felöltözött. Este, szokott időben, eltávozott, hogy találkozzon azokkal, akik megígérték, hogy elkísérik. Imádkozott mindaddig, amíg el nem érték a jelenés helyét. Rövid várakozás után a Szépséges Hölgy megjelent. Mariette örvendezett, amikor meglátta az Úrnőt. Felsóhajtott és gyermeki szívének szeretethangján így szólt: „Szépséges Úrnőm. Mit óhajtana ön?”
A válasz így hangzott:
"Egy kis kápolnát szeretnék!"
S kitárta kezét, jobbjával megáldotta Mariette-t. Eltávozott! Mariette hirtelen rosszul lett. Elájult! Kísérői karolták fel, és vitték otthonába. Mariette, rövid időn belül visszanyerte Öntudatát. De a találkozásról keveset mondott!
A JELENÉS SZÜNETEL
A Szűzanya jelenése 1933. január hó 21-től február hó 11-ig szünetelt.
Mindez súlyos megpróbáltatást jelentett Mariette számára. A falu népét is hatalmába kerítette a közöny, a gyanúsítás és vádaskodás! Mariette azonban hűséges maradt! Mindennap, a szokott időben, imádkozott a kertben, nem számított a nagy hó, a kemény hideg. Elment a kis forráshoz is, imádkozott. Sokszor öt, hat rózsafüzért is elmondott. Egyedül, de mindig fáradhatatlan buzgósággal.
ÖTÖDIK JELENÉS
1933. február 11. Este 19 órakor.
Mariette reménye és hűséges várakozása beteljesült. A "Szépséges Úrnő" 1933. február 11-én, szombati napon ismét megjelent! Mariette már az út melletti forrásnál volt. Térdre omolva imádkozott. Kezét megmosta a forrás vizében, és keresztet vetett magára! Az égi jelenés a következőket mondotta, a forrásnál:
„Jövök enyhíteni a szenvedést! Viszontlátásra!”
Mariette hirtelen felállt és sírva, sietett vissza otthonukba! Mivel egy kifejezést "enyhíteni" nem értette, az édesatyjától magyarázatot kért, hogy mit jelent: "Szenvedést enyhíteni!"
HATODIK JELENÉS
1933. február 15. Szerda, este 19 órakor.
Három nap telt el a jelenéstől. A kíváncsiskodók elmaradtak. Csak három személy kísérte Mariette-t a forráshoz! A "Bájos Hölgy" most is kedvesen, szeretettel üdvözölte Mariette-t. Ő pedig örvendezve beszélgetett az Úrnővel. A társalgás folyamán megmondotta, hogy Louis- Marie Jamin káplán úr azt kérte: "Azzal bízott meg, hogy jelet kérjek!"
A Szűz így válaszolt:
„Higgyetek bennem, és én is hinni fogok nektek! Imádkozzatok sokat! Viszontlátásra!”
És egy titkot bízott Mariette-re. Eltávozott!
HETEDIK JELENÉS
1933. február 20. Hétfő este, 19 órakor.
Havazás és hideg téli este volt. Mindez nem zavarta Mariette-t. A havazás és hideg ellenére is letérdelt, és imádkozott. Nyolcan érkeztek hozzá a kertbe, hogy a jelenés helyére elkísérjék! Elhagyva a kertet, az úton kétszer is letérdelt, majd a forrásnál ismételten, s a rózsafüzért imádkozta! A "Szépséges Úrnő" most kis időt töltött el, és ennyit mondott:
"Kedves gyermekem, sokat imádkozzál!"
Mariette teljesítette a Szűz kérését. Hosszan, kitartóan végezte imáját: a rózsafüzért. Édesatyja ezen az éjszakán, még 22 óra 30 perckor is az ágy mellett találta, amint imáját végezte!
NYOLCADIK (UTOLSÓ) JELENÉS
1933. március 2-án. Csütörtök, este 19 órakor.
Mariette már a tizedik napja várta, hogy a "Bájos Hölgy" megjelenjen. Március 2-án, borongós, esős idő volt. Ezért szobájában maradt. Imádkozott. Este, esernyőt véve magához, elindult, hogy találkozzon Szépséges Úrnőjével. Találkozott. Az Úrnő megjelent. Most is mosolyogva, szeretettel köszöntötte, és beszél kezdett:
"Kedves Gyermekem! Én a Megváltó édesanyja, Istenanya vagyok! Imádkozzatok sokat! Isten veled, Isten veled!"
Kezét felemelte, és megáldotta Mariette-t, majd fényben eltávozott! Mariette sírt, zokogott. Hullatta könnyeit. Megsejtette, talán tudta is, hogy itt e földön már nem láthatja a Szűzanyát, Megváltó Édesanyját, az Istenanyát! Visszatérve a szülői házba elmondott mindent, de zokogása nem szűnt meg, mert lelkében ott sajgott a búcsúzás szava:
"Isten veled! Isten veled!"
A jelenések helyén Jamin atya kis kápolnát építtetett, melyet 1933. augusztus 15-én a Szűzanya mennybevételének ünnepén, Kerkhofs püspök áldott meg. Az ünnepi szentmisén mintegy 60 000 zarándok vett részt.
A főpásztor 1949 augusztus 22-én hivatalosan is kihirdette a Szűzanya jelenések valódiságát s így Banneux egyházilag elismert és engedélyezett búcsújáró hely lett.
Jamin atya egy imatársulatot is létre hozott, mely 1955-re már 2 milliós tagsággal bírt.
Az út melletti gyógyforrásnál a következő felirat olvasható:
„Egyetlen forrás Jézus Krisztus, akit a Szűzanya adott nekünk!”
IRODALOM: József, Balassay: A Szűzanya banneux-i jelenése. Balassay kiadó. Budapest, 2001.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése