„Isten mindenekelőtt a Szűzanyát rendelte az ördög támadásai elleni védelemre”
„Mária az egyetlen teremtmény, aki a Sátánt teljesen le tudja győzni”

 

„Mária az egyetlen teremtmény, aki a Sátánt teljesen le tudja győzni, mert a bűnnek legapróbb foltja sem érintette őt soha” – „Az Atya terve az, hogy mindent Mária közbenjárására kapjunk meg” – e két mondatot Gabriele Amorth atya írta le azon tapasztalatok alapján, melyeket ördögűzései során szerzett.

Amorth atya könyvének „Mária, a Sátán ellenfele” címet viselő fejezetében azt is elmeséli, hogy az ördögűzéseik alatt a démonok egészen addig semmibe veszik igyekezetüket, amíg Mária közbe nem avatkozik. Onnantól kezdve a démonok azonban már nem szemtelenkednek, nem gyalázkodnak tovább, hanem panaszkodni, rettegni kezdenek. Ez a tapasztalat késztette őt arra, hogy ördögűzései során megkeresse, illetve megtudja a választ ezekre a kérdésekre: „Miért olyan hatalmas Mária az ördöggel szemben? Miért reszket tőle, és miért menekül a Gonosz a Szűz elől? Miért rémíti meg a démonokat annyira, ha Szűz Mária nevét mondják ki előttük?” A válasz, melyet a megszállottak szájából maguk a gonosz lelkek árultak el, így hangzott: „Mert ő az összes teremtmény között a legalázatosabb, és én a legdölyfösebb; ő minden teremtmény között a legengedelmesebb; … ő a legtisztább és én a legrondább.”
És végül e válaszok legfontosabbika: „Mária az egyetlen teremtmény, aki a Sátánt teljesen le tudja győzni, mert a bűnnek legapróbb foltja sem érintette őt soha.” Ez – mondhatnánk, hogy persze – olyan igazság, amit a katolikus keresztények mindig tudtak, attól a pillanattól kezdve, hogy Jézus a Golgotán e szavakat kiejtette: „Íme, a te fiad – Íme, a te anyád” (Jn 19,26-27).

A Mária-tisztelet olyan katolikus kincs, amit rajtunk kívül senki más nem birtokol, sőt fel sem fog, meg sem ért, következésképpen kiaknázni sem tudja. A katolikusok azt is mindig tudták, hogy Mária a legnagyobb szövetségesük és védelmük a gonosz mesterkedéseivel szemben, és ezért nem szűntek meg folyvást hozzá fohászkodni, imáikat mindig az ő közreműködésért mondott fohásszal elkezdeni és befejezni. A Mária-kegyhelyek beborították az egész katolikus világot, így az egyszerű népnek mindig megvolt a lehetősége, hogy elérhető közelségben járulhasson Isten Anyjához támaszért, közbenjárásért, vigaszért.

Hogy Mária a Sátán legyőzésében megkerülhetetlen személy, azt a Bibliából minden katolikus tudhatja: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé” (Ter 3,15), mondta a bűnbeesés után az Úr a kígyónak, azaz Sátánnak. Így tehát a Sátán a kezdetektől tudta, hogy a Boldogságos Szűz Mária lesz a legnagyobb ellensége a lelkek megkaparintásáért folytatott küzdelmében. Amorth atya könyvének előszavában P. Candido Amantini szavait tolmácsolja, aki ezt írta: „Ha Isten megengedi, hogy az embereket ördögi támadások érjék, akkor mindenféle hatásos segítségről is gondoskodik ez ellen. Ezért az Egyházat nagyhatású szentségi erőkkel látta el. De mindenekelőtt a Szűzanyát rendelte az ördög támadásai elleni védelemre; hiszen már a kezdetekkor ellenkezést vetett közéjük.”

Amorth atya könyvének több helyén is felhívja a figyelmet a Máriához való fordulás fontosságára a Sátán elleni harcban: „A rózsafüzér, sőt minden más Szűz Máriához intézett ima erejét szinte tapintani lehet. … Úr intéz el mindent, és soha nem állít bennünket anélkül a megpróbáltatások elé, hogy ezek megoldásához ne adná meg nekünk a szükséges erőt. Jaj nekünk, ha gyávaságból visszavonulunk és kötelességünket nem teljesítjük. Birtokunkban van a szellem adománya, az eucharisztia, Isten Igéje, Jézus nevének ereje, a Szűzanya védelme, az angyalok és a szentek közbenjárása stb.”
Majd könyvét ezzel a fohásszal fejezi be: »Kérem a Boldogságos Szűz Máriát, Sátán ellenségét, aki a megváltás első bejelentése óta győzedelmeskedik a gonosz felett, hogy világosítson, védelmezzen és az örök bér elnyeréséig vívott földi harcban segítsen meg mindenkit. … Külön gyönyörűség e könyv végén őrá gondolni, akinek ellenséges viszonyát a démonnal szemben Isten maga akarta: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé.” (Ter 3,15) Mária az Immaculata, mert se áteredő, se másmilyen bűne nem volt, vagyis soha nem engedett a Sátán kísértésének. És mindenkoron Szűz, mert mindenkoron Istené, testével is, amelyből az Ige saját testét felvette. Gondoljuk egyszer végig az emberré válás jelentőségét a démon oldaláról: Neki, akinek nincs teste, mert tiszta szellem, és aki minden teremtmény elsőbbike akart maradni, fel kell ismernie, hogy Krisztus a teremtés középpontja, valóságos Isten és valóságos ember, és azt is, hogy a megtestesüléssel az ellene folyó harc kezdődött meg. Ezért próbálja meg az emberi testet minden eszközzel a bűn tárgyává tenni. … Ebből a szemszögből nézve ismerhető fel a Mária – a „mindenkoron szűz”, aki a Sátánt legyőzte, és aki Isten terveinek eszköze – szeplőtelen fogantatásáról szóló dogma fontossága.«


A józan ész azt diktálja, hogyha valaki veszélyben van, akkor minden rendelkezésére álló módon védekezzen, minél inkább fenyegetik létét, egzisztenciáját, annál jobban felfegyverezze magát, mindazzal, amivel csak tudja. Mivel veszély esetén egyedül ez a fajta viselkedés felel meg a természetnek, mióta ember él a földön ez minden időben így működött – kivéve a mi korunkat. Miként ezt egy neves közgazdász mondta, ma nem csak a politikában egyeduralkodó az abszurditás, de az élet ÖSSZES más területén is: a gazdaságban, a nevelésben, az oktatásban, a művészetekben, egyáltalán mindenben. E listán az első helyre mégis a vallást, jobban mondva a hivatalos katolikus egyházat kell tenni, hiszen – mint már több helyen szó volt róla – a romlás, sőt az abszurd magatartás mindig tőle indult ki. A világ csak azután és azon a téren kezdett el rohadni, ahol a rohadást ő indította el.

Amorth atya írta: Sátán »az emberi testet minden eszközzel a bűn tárgyává akarja tenni. … Ebből a szemszögből nézve ismerhető fel a Mária – a „mindenkoron szűz”, aki a Sátánt legyőzte, és aki Isten terveinek eszköze – szeplőtelen fogantatásáról szóló dogma fontossága.«
Michel Mottet „Et regnabunt cum Christo mille annis – És ezer évig uralkodtak Krisztussal (Jel 20,4) címmel 1992-ben írt tanulmányában a következőket írta e dogma kihirdetésével kapcsolatban (ez a rész nem szerepel a honlapra feltett magyar fordításban):
»Mindazok, akik veszik maguknak a fáradságot, hogy a Szentírást az elejétől, vagyis a Teremtéstől egészen a végéig, vagyis a Jelenések könyvének utolsó mondatáig elolvassák, megállapíthatják, hogy benne újra és újra azon végzetes következményekről van szó, melyeket az eredeti bűn idézett elő, nem csak az egyének összességére, hanem az egész teremtésre nézve – melyet Isten az emberek gondjára bízott –, mivel e bűn következtében lett a föld megátkozva. Egyúttal azonban azt is megállapíthatja, hogy Ádámnak és Évának Isten közvetlenül a bűnbeesés után megígért egy Megváltót, aki ezt az őskatasztrófát meg fogja szüntetni, azáltal, hogy mindent helyreállít, és egy adott időpontban az Ádámra, Évára és a földre kiszabott átkot feloldja.
Ez a Megváltó, mondja a Teremtés könyve, az asszony ivadéka lesz: lásd 1 Móz 3,15: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé…” Ez a Bibliában az egyetlen hely, ahol az „ivadék” (mag) szót egy nővel kapcsolatban használják: ez oly titok, amit Izajás jövendölt meg: „Ecce Virgo concipiet, et pariet filium” – „Íme egy szűz (a sértetlen szűz, kit én látok) méhében fogan, és fiat szül.” (Iz 7,14). És Isten Fiának megtestesülésével valósággá lesz, miként ezt Szent Lukács leírja. Szent Pál a zsidókhoz írt levelében (Zsid 9,11) közli velünk, hogy Isten Fiának e földön való első megjelenése „per amplius et perfectius Tabernaculum non manufactum, id est, non hujus creationis” – „nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át”, azaz nem e teremtésen keresztül történt. Mert Jézus a legszentebb Szűz „sátrán” keresztül jött erre a világra.
Tehát e mondatokkal az apostol az asszony Szeplőtelen Fogantatásának titkát fedte fel, amit Isten Mózes első könyvében jelentett be, hiszen a Megváltó szűzi anyja semmilyen körülmények között – még egy állítólagos „előjog” által sem – foganhat testi úton, mert ez Máriát a bűnös Éva utódai közé helyezné.
Isten nem teheti meg, hogy semmissé tegyen egy szabad cselekedetet, ami mihelyt megtörtént, örökre megmarad. Hogy ezt meg lehessen tenni, ahhoz Istennek meg kellene tagadnia a szabadság ajándékát, következésképpen saját magát is, ami lehetetlenség és abszurdum lenne. Ez a logikus és elkerülhetetlen összefüggés nem kerülte el IX. Pius figyelmét. Ezért tagadta a szabadságot, ami egyetlen útként szolgált arra, hogy a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját megváltoztassa és meghamisítsa, és ezzel a hivatalos aposztázia korát beharangozza (elindítsa).«
[Az utolsó mondatokat – a szöveg értelmezésének nehézsége miatt – az einsicht-aktuell.de weboldalon található német fordításban is leközlöm:
»Denn durch die „Hütte“ der Allerseligsten Jungfrau Maria ist Jesus in diese Welt gekommen. Der Apostel offenbart uns folglich das Geheimnnis der Unbefleckten Empfängnis der Frau, das in der Genesis angekündigt wird, da die jungfräuliche Mutter des Erlösers selbstverständlich unter keinen Umständen – auch nicht durch ein angebliches „Vorrecht“ – auf fleischlichem Wege gezeugt worden sein kann, denn das würde Sie unter Eva die Sünderin stellen. Gott hat nicht die Möglichkeit, eine freie Handlung rückgängig zu machen, die, sobald sie geschehen ist, für ewig Bestand hat. Um dies zu bewerkstelligen, müsste Er die Gabe der Freiheit leugnen und folglich auch Sich selbst verleugnen, was eine Unmöglichkeit und eine Absurdität darstellt. (Diese logische und unausweichliche Verknüpfung ist Pius IX. nicht entgangen. Deshalb hat er die Freiheit geleugnet, was der einzige Weg war, um das Dogma von der Unbefleckten Empfängnis abzuändern und zu verfälschen und somit die Ära der offiziellen APOSTASIE einzuläuten.)«]

Tény, hogy IX. Pius miután dogmának hirdette ki a már régóta biztosnak tartott tant arról, hogy Mária mentes az áteredő bűntől, az 1708-ban már általánosan előírt Szeplőtelen Fogantatás ünnepének címét és szövegét is megváltoztatta. A dogma kihirdetése 1854-ben volt, a Lourdes-i jelenés 1858-ban. Darwin 1859-ben adta ki „A fajok eredete” című művét, IX. Pius pedig ezt követően, 1863-ban (!) rendelt el új zsolozsmát és új misét e napra, és az ünnep addigi címét: «Conceptio B. M. V. immaculata», amit 1622-ben XV. Gergely adott neki, «Immaculata Conceptio»-ra változtatta. Ugyanakkor megtartotta másodosztályú ünnepnek, csak 1879-ben XIII. Leó emelte azt elsőosztályú ünneppé vigíliával. Az eredeti «Conceptio B. M. V. immaculata» cím, vagyis az ünnep eredeti neve ez: „A szeplőtelen Boldogságos Szűz Mária fogantatása” (ami azt jelenti, hogy Mária Isten terveiben már a kezdetektől fogva, tehát Isten gondolataiban is öröktől örökké szeplőtelen), míg a IX. Pius adta új címben nem Mária szeplőtelen, hanem „csak” a fogantatása: «Immaculata Conceptio», «szeplőtelen fogantatás».
Ami Mottet fent idézett állításából egészen biztosan helytálló, az az, hogy az általános aposztázia az 1850-es években lódult meg annyira, hogy mára – ezt ki lehet jelenteni – az egész emberiséget elérte: azok száma, akiket még katolikus hívőnek lehet nevezni, olyan csekéllyé vált, hogy számokban már szinte kifejezhetetlen. És az is vitathatatlan, hogy ugyanezen években emelkedett az evolúció tana tudományos rangra. És mivel egyfelől IX. Pius nem ítélte el az evolúciót, és terjedésének semmilyen gátat nem vetett, másfelől véletlenek nincsenek, jogosan feltételezhető, hogy a fent említett dátumoknak, illetve eseményeknek súlyos következményekkel járó közük van egymáshoz. (E gondolatmenet folytatását lásd ebben a cikkben: „Mi végre vagyunk a világon?”)
»Nem túlzás azt állítani, hogy az ősbűn után az evolúció hozta a második legnagyobb kárt az emberiségnek: Ez az őrült tan alapozta meg látszólag azok igazát, akik Istennek a létezését tagadták, vagy „csak” abban kételkedtek, hogy Isten irányítja a világot, a történéseket, hogy Ő szabja meg az ember célját és feladatát. Az a tény, hogy az evolúciós elméletet – amit nem Darwin talált ki, hanem már az ókorban is megvolt, csak akkor nem tudott tért nyerni – az egész nyugati világ ellenállás nélkül tudományosnak, bizonyítottnak, egyedül lehetségesnek elfogadta, csak úgy vált lehetségessé, hogy az Egyház nem ítélte el, nem utasította azonnal, egyértelműen és határozottan vissza. Sőt, nemcsak hogy nem utasította vissza, hanem még magáévá is tette! Ezzel lényegét tekintve igaznak ismerte el, hogy Isten nem igazi Isten, csak egy báb, hogy az ember előtt nincsenek akadályok abban, hogy maga irányítsa sorsát, jövőjét.«

IX. Pius tehát azzal, hogy megváltoztatta az ünnep nevét, az első volt, aki a katolikus egyházban Mária szeplőtelen nevét – úgymond – "elbagatellizálta". A következő ilyen irányú beavatkozás 1970-ben történt, amikor a Confiteor, azaz a közgyónás szövegét a liturgia ú. n. reformja során Montini alaposan megkurtította.

A Confiteor eredeti latin szövege így szólt: „Confiteor Deo omnipotenti, beatae Mariae, semper virgini, beato Michaeli Archangelo, beato Ioanni Baptistae, sanctis Apostolis Petro et Paulo, omnibus sanctis et tibi, pater, quia peccavi nimis cogitatione, verbo et opere: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. – Ideo precor beatam Mariam, semper Virginem, beatum Michaelem Archangelum, beatum Ioannem Baptistam, sanctos Apostolos Petrum et Paulum, omnes sanctos et te, pater, orare pro me ad Dominum, Deum nostrum.”
Német fordításban: „Ich bekenne Gott dem Allmächtigen, der seligen, allzeit reinen Jungfrau Maria, dem heiligen Erzengel Michael, dem heiligen Johannes dem Täufer, den heiligen Aposteln Petrus und Paulus, allen Heiligen und dir, Vater, daß ich viel gesündigt habe in Gedanken, Worten und Werken durch meine Schuld, durch meine Schuld, durch meine übergroße Schuld. Darum bitte ich die selige, allzeit reine Jungfrau Maria, den heiligen Erzengel Michael, den heiligen Johannes den Täufer, die heiligen Apostel Petrus und Paulus, alle Heiligen und dich, Vater, für mich zu beten bei Gott, unsrem Herrn.“
(A kiemelt szövegek fordítása magyarra: „Gyónom… a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriának”, ezért „kérem a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát”)

A magyar szöveg az 1920-as Officium Divinum ( Szent István Társulat) szerint:
„Gyónom a mindenható Istennek, a mindenkoron szeplőtelen Szűz Máriának, Szent Mihály főangyalnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál apostoloknak, Isten minden szentjeinek, és neked, tisztelendő atya, mert fölötte vétkeztem gondolataimmal, szavaimmal és cselekedeteimmel. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. – Mégis kérem a mindenkoron szeplőtelen Szűz Máriát, Szent Mihály főangyalt, Keresztelő Szent Jánost, Szent Péter és Pál apostolokat, Istennek minden szentjeit, és téged, tisztelendő atya, hogy imádkozzál érettem a mi Urunknál, Istenünknél.”
A 13 évvel később, 1933-ban kiadott Szunyogh-Xavér misszálé (Szent István Társulat) – követve a IX. Pius által megkezdett csonkítást – már megfosztotta Máriát a szeplőtelen jelzőtől:
„Gyónom a mindenható Istennek, a boldogságos, mindenkor Szűz Máriának, Szent Mihály főangyalnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál apostoloknak, minden szenteknek, és neked, tisztelendő atya, hogy nagyot vétkeztem gondolattal, szóval és cselekedettel. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. – Kérem azért a boldogságos, mindenkor Szűz Máriát, Szent Mihály főangyalt, Keresztelő Szent Jánost, Szent Péter és Pál apostolokat, az összes szenteket, és téged, tisztelendő atya, hogy imádkozzál érettem a mi Urunkhoz, Istenünkhöz.”

Ezután a Montini-féle 1970-től hivatalos szövegek csak azt folytatták, amit IX. Pius és az 1933-as misszálék már elkezdtek:
Az új közgyónás szövege latinul: „Confiteor Deo omnipotenti, et vobis, fratres, quia peccavi nimis cogitatione, verbo, opere et omissione: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. – Ideo precor beatam Mariam, semper Virginem, omnes angelos et sanctos, et vos, fratres, orare pro me ad Dominum, Deum nostrum.”
Németül: „Ich bekenne Gott, dem Allmächtigen, und allen Brüdern und Schwestern, dass ich Gutes unterlassen und Böses getan habe: ich habe gesündigt in Gedanken, Worten und Werken: durch meine Schuld, durch meine Schuld, durch meine große Schuld. – Darum bitte ich die selige Jungfrau Maria, alle Engel und Heiligen und euch, Brüder und Schwestern, für mich zu beten bei Gott, unserem Herrn.
(Az új "gyónásból" tehát törölték a szentek neveit, és a Szűzanyát is csak a második részben említik: A második rész kiemelt szövege a német fordításban magyarul így hangzik: „kérem a boldogságos Szűz Máriát”)

A magyar fordítás azonban – csodák csodája – egészen mostanáig megtartotta a második részben a „mindenkor szeplőtelen” jelzőt: „Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.”

Korunk azonban ennyi katolikusságot sem tűrhetett tovább. Mert a mostani hivatalos egyház minél erősebben tombol a Sátán, minél több embert ránt le magához a pokolba, minél nagyobb a hadserege, minél súlyosabb a hitehagyás, annál inkább visszautasít minden katolikus segítséget, még Szűz Mária segítségét is!
Ezért aztán Pünkösdkor kezdetét vette a rombolás következő állomása Magyarországon is:
»A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2022-es téli rendes ülésén hozott döntése alapján Magyarország valamennyi egyházmegyéjében 2023 pünkösdjétől vezetik be hivatalosan a Római misekönyv új magyar nyelvű kiadását. … Az eredeti latin kiadáshoz igazodik a misekönyv magyar szövege. A bűnbánati részben a közgyónás is követi a latin eredetit, így „Kérem ezért a boldogságos mindenkor Szűz Máriát” részre módosul az imádság.«

Ne mondja senki, hogy ez a mondat jobban megfelel a latin eredetinek, és hogy semmi fontos változás nem történt, hiszen a szűz és szeplőtelen szavak egymás szinonimái. Hiszen „mindenkor szűz” bárki lehet, még egy gyilkos is, ha nem volt nemi kapcsolata soha senkivel. A szeplőtelen kifejezés ehelyütt nem a testi szüzességre, a testi épségre vonatkozik, hanem a lelki szüzességre. Arra, amit a démonok tudnak, csak a jó hosszú idő óta működő, magát katolikusnak nevező szekta tagjai nem tudnak: „Mária az egyetlen teremtmény (aki a Sátánt teljesen le tudja győzni), mert a bűnnek legapróbb foltja sem érintette őt soha.” Ezért mindenkor szeplőtelen!
Ezt tudták őseink is az egykor katolikus korokban, akik ezért a száraz latin szöveget (mint minden más imában, liturgikus és más szövegben is), helyesen értelmezték, és ennek megfelelően fordították le: „mindenkor szeplőtelen Szűz Mária” (arról nem is beszélve, hogy az évszázadok során ez a név: Szűz Mária a népnyelveken amúgy is összeforrt, egy névvé változott, hol egybeírva: Szűzmária, Szűzanya, hol különírva; fentebb láttuk, hogy nem csak a magyarok, de a németek is így fordították, mondták a Confiteort).
Ezen felül: Ha ez a szó: „szeplőtelen” annyira érdektelen, hogy eltörlése miatt nem kell semmi „rosszra” gondolni, akkor miért volt 1863-ban IX. Piusnak, 1970-ben Montininek, most 2023-ban pedig a „Magyar Katolikus Püspöki Konferencia” tagjainak olyan fontos, hogy „Magyarország valamennyi egyházmegyéjében 2023 pünkösdjétől” ezt a szót töröljék a Szűzanya jelzői közül a közgyónásban? Miért kellett ezt az ország összes templomában kihirdetni, a híveknek kötelezővé tenni?

A katolikus tanítás szerint az emberi lélekben nem lehet vákuum: ott vagy Isten, vagy a Gonosz lakozik. Amint a bűnök kiűzik Istent a lélekből, a Sátán démonai rögtön birtokukba veszik. Isten Anyját a legnagyobb vész pillanatában hivatalosan megfosztani az egyedül őt megillető „szeplőtelen” elnevezéstől, csakis démoni eredetű elgondolás lehet.

Amorth atya arról számolt be, hogy az ördögűzések alatt a démonok a legdurvább szavakkal káromolják Istent és Urunk Jézus Krisztust, de a Szűzanyáról nem ejtenek ki csúnya szót. A mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát csak úgy említik, hogy ő vagy az asszony. Urunk tehát nem engedi, hogy szent anyját bárki gyalázhassa. Ha a közgyónás új szövege nem is nevezhető gyalázkodásnak, azért mindenképpen csonkítást, Mária egyedülálló kiválóságának csorbítását jelenti. És vezetik be e szöveget olyan időben, amikor a katolikusoknak soha nem volt mértékben lenne szükségük a Szűzanya rendkívüli segítségére, az ő egyedülállóan hatásos védelmére a Gonosszal – és saját gyengeségünkkel – szemben!


Befejezésül még két idevágó hír:

1. A Fatima-i rózsafüzér ima
A „két Lucia” botrány mellé most egy újabb hamisításra is fény derült: ">„két Lucia” botrány mellé most egy újabb hamisításra is fény derült: Portugáliában felfedezték az „Ó, Jézusom” kezdetű imarész helyes és eredeti szövegét: Azt az imát, amire Miasszonyunk tanította meg a látnok gyermekeket, azt követően, hogy 1917. július 13-án bepillantást adott nekik a pokol gyötrelmeibe.
Már nem is meglepő, hogy az eredeti szöveg másképp hangzik, mint az elterjedt hivatalos változat: „Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.” – Ez az ima ugyanis azt a téves tant támasztja alá, miszerint minden ember megmenekül, a mennybe jut.

Az eredeti ima szövege azonban másképp szól:
Portugálul: „Ó meu Jézus, perdoai-nos, livrai-nos do pogo do inferno, levai as alminhas todas para o céu, princimente as que mais precisarem.” – (Ó, Jézusom, bocsáss meg nekünk, szabadíts meg minket a pokol tüzétől, minden kis lelket vigyél a mennybe, különösen azokat, kik a legjobban rászorulnak.)
Angolul: „Oh my Jesus, forgive us and spare us from the fires of hell and relieve the souls from the Purgatory, especially the most abandoned ones.” – „Ó, Jézusom, bocsáss meg nekünk, szabadíts meg minket a pokol tüzétől, szabadíts ki a lelkeket a tisztítótűzből, különösen az elhagyatottakat.”

Látszatra úgy tűnik, hogy az angol fordítás eltér a portugál eredetitől. Ez azonban nincs így: a portugál szövegben szereplő „alminhas” szó ugyanis nem csak kis lelkeket jelent, hanem a purgatórium lelkeit is; ezek a "kis lelkek".

2. Az Angyali Üdvözlet szövegének meghamisítása
Egy magyar tévécsatornán mostanában ismétlik a Don Matteo olasz tévésorozat részeit. Így a nézők naponta meghallgathatják a méltán népszerű főszereplő prédikációit, melyeket a gyilkosoknak tart minden rész végén, és ami így szól: Akármekkora nagy, sőt aljas szándékkal elkövetett bűnük dacára, és mindenféle katolikus érzületük, vallási gyakorlatuk, netán bűnvallomásuk hiánya ellenére „Jézus letérdel eléjük”, megbocsát nekik, mert annyira szereti őket. Sőt, a filmbeli pap odáig megy, hogy a szegény gazemberek megnyugtatására még az Üdvözlégy Mária-imát is megmásítja: a végéből kihagyja a „bűnösekért” szót, azaz így fejezi be: „Istennek szent Anyja! imádkozzál érettünk!” – Még jó, hogy a „bűnösökért” helyett nem tesz oda valami mást, mint például „érettünk, szentjeidért!” (Mostantól tehát a modernista tanítás szerint Mária nem szeplőtelen, és mi emberek nem vagyunk bűnösök.)

Egy ilyen filmsorozat többet árt a lelkek üdvösségének, mint a zsinati egyház több évtizede tartó hitellenes akciói; de legalábbis maximálisan alátámasztja annak tévtanításait. – És akkor még nem is szóltunk annak hatásáról, hogy a liturgia-reform kihagyta a keresztelésből az ördögűzést!


A mai napon feltett cikkek, melyek mind e témával, és a feltétlen Mária-tisztelet eltűnésének evilági következményeivel foglalkoznak:
– Egy exorcista újabb beszámolói
– Lehet-e elválni és újraházasodni?
– Az elmúlt száz év legnagyobb forradalma a nők forradalma

https://katolikus-honlap.hu/2301/maria.htm