„Jobb lett volna nekik az igazságosság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól.” (2Pét 2,21)

Müller bíboros egy rövid interjúban eretnekségnek nevezte James Martin eSJé szodomita propagandáját. Ez elég konkrét, egyházjogilag értelmezhető vád egy olyan viselkedésre, amelytől sokan természetes undorral visszahőkölnek, de amelyről mégsem mernének ilyen sarkosan fogalmazni, és amelyet mások emberjogi kérdésnek vélnek, végképp nem értve, hogy mi köze van ennek a hithez? Mert hát a szerelem, az szerelem… Miért eretnekség tehát a „katolikus” egyháziak szodomita propagandája, ha eretnekség?

Az eretnekség egyike a hitetlenség három formájának, amelyet hagyományosan megkülönböztet az Egyház. Ez a három forma az eretnekség, a hitehagyás és a skizma. Ezek közül objektíve az eretnekség és a hitehagyás a hitetlenség legsúlyosabb megnyilvánulásai, mert valami olyannak az elutasítását jelentik, amit a hittel már megkaptunk. A Kánonjogi Kódex meghatározása szerint “az eretnekség valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a keresztség felvétele után való makacs tagadása vagy a róla való makacs kételkedés” (751. kánon).

Fontos különbséget tenni a formális eretnekség és a materiális eretnekség között. A formális eretnekség egy hittétellel szembeni vétkes ellenállást jelent; mint ilyen, makacs elutasítása valaminek, ami isteni és katolikus hittel elfogadandó igazság. Az eretnekség szoros értelemben véve az ilyen formális eretnekséget jelenti. A tágabb értelemben vett eretnekség, a materiális eretnekség abban áll, hogy egy hitbeli kérdésben tévedünk, vagy tudatlanságból tagadunk egy hitbeli tételt. Ez csak akkor válik formális eretnekséggé, így a hit erénye elleni bűnné, ha valakit tájékoztatnak a tévedéséről, és mégis kitart a makacsságában. Az eretnekség formálissá válik akkor is, ha az illető tudhatott volna az igazságról, vagy tudnia kellett volna róla. (Ez utóbbi miatt a leküzdhetetlen tudatlanság esete valószínűleg sosem állhat fenn egy teológiai képzésben részesült pap esetében.)

A formális eretnekség minden cselekedete azzal jár, hogy az ebben vétkező teljesen elveszíti a hit erényét. Azzal ugyanis, hogy az eretnek megtagadja a hit egy cikkelyét vagy tantételét, a saját értelmét, a saját ítélőképességét teszi meg a döntés kritériumává; önmagát teszi meg döntőbírónak. Ezért még a meg nem tagadott hittételek esetében sem lehet már a hit természetfeletti erényéről beszélni nála, hiszen ezeket pusztán azért tartotta meg, mert a saját emberi értelme által még elfogadhatónak ítélte. Más szóval, a hitetlenségben az ember szándékosan úgy dönt, hogy nem veti alá az értelmét Istennek, az Egyháznak és az egyetlen igaz hitnek, ahogyan azt a Szentírás, a szenthagyomány és a tanítóhivatal révén megismerhette.

Aquinói Szent Tamás emiatt mondta, hogy „a hitetlenség, amennyiben bűn (azaz nem materiális eretnekségről van szó), a gőgből ered, amely miatt az ember nem hajlandó értelmét a hit szabályainak és az Atyák józan értelmezésének alávetni“

A hitetlenség bűnének súlyossága nagy, mert véglegesen elválasztja az embert attól, hogy Isten vezesse. Eltekintve a többi teológiai erénnyel (azaz a reménnyel és a szeretettel) közvetlenül ellentétes bűntől, a hitetlenség a legnagyobb bűn, mert teljesen elválasztja az embert Istentől, és meghamisítja magát az Istenről alkotott elképzelését.

Isten teremtésben és kinyilatkoztatásban adott akarata a szexualitás megélését egyedül a házasságon belülre szánta, ezért minden házasságon kívüli szexuális cselekedet súlyos bűn. A természet elleni szexuális cselekedetek pedig olyan perverziók, amelyek egyúttal a természet rendjében megnyilvánuló isteni akarat elutasítását is jelentik, ezért égbekiáltó bűnök. Ennek tagadása a kinyilatkozatott isteni akarat elleni lázadás, tehát Müller bíboros joggal nevezi az ilyen bűnök normalitását hirdető cselekedeteket eretnekségnek.

Az eretnekségek végső oka tehát a gőg. Nehezen lehetne véletlennek nevezni, hogy a szodomita propaganda a “pride”, azaz a gőg fogalmában látta megfelelőnek összefoglalni mibenlétét és kifejezni törekvéseit.

https://invocabo.wordpress.com/2022/06/28/a-propaganda-eretneksege/