Így egy héttel karácsony előtt az ember óhatatlanul belebotlik az ünneppel kapcsolatos, kevésbé felemelő hírekbe.
Itt Magyarországon leginkább azért
szomorkodnak a megszólalók, mert az ünnep eredeti jelentését
beárnyékolják az emberekre ilyenkor rázúduló feladathegyek, az extra
kiadások, a tülekedés, a túlzott költekezés. A tengerentúlon vagy
Európa szekulárisabb országaiban pedig azért búslakodnak, mert a
karácsony immár egy politikailag nem korrekt eseménynek számít, amit
kimondani sem illik egy toleranciában jól képzett állampolgárnak.
Magyarországon ez a tendencia talán
azért sem érezhető még, mert a szocializmus alatt megszokottá vált
„kellemes ünnepeket” a kötelező orosz nyelvtanulással együtt szívesen
cseréltük másra, illetve nem a karácsony elleni támadásként, hanem
inkább régi berögzött szokásként tekintünk erre a köszöntésre.
Megmondom őszintén, hogy vegyes érzelmekkel fogadom az ilyen híreket.
Tegnap például arról olvastam, hogy egy
skóciai bevásárlóközpont betiltotta a betlehemeket, mire két fiatal
keresztény Józsefnek és Máriának öltözve, amolyan élő betlehemként sétált be a vásárlók közé,
akik leplezetlen örömmel fogadták a látvány, mire a bevásárlóközpont
feloldotta a tilalmat. Sajnos az ilyen hírek nemcsak az Egyesült
Államokban, de a brit szigeteken is elég gyakoriak karácsony táján, amin
azonban megakadt a szemem a hírt olvasva, hogy John Mallon, a József
szerepét alakító fiatal, igazi karácsonyi csodának nevezte a döntést.
És léptek akcióba a vegyes érzelmek.
Tényleg ott tartunk, hogy egy üzleti vállalkozás karácsonyi dekorációja
jelenti a csodát? Vagy esetleg én látom a helyzetet farizeusként és
inkább nekem is örülöm kellene, amiért nincs minden elveszve, és egy
betlehem is képes csodára? Végtére is, ha minden ment volna a szokásos
kerékvágásban és a bevásárlóközpont leporolja és kiállítja a raktárból
előszedett összeállítást, lehet, hogy a vásárlók ügyet sem vetettek
volna rá, így viszont eszükbe juttatták, hogy mit is ünneplünk
ilyenkor, illetve, hogy a vallás szabad gyakorlását nem vehetik
készpénznek.
Miközben tudom, hogy a más vallásúak
üldözése nem Istentől való, azt is tudom, hogy amikor a hitet nem adják
ingyen, amikor hitünk megvallása az állásunkba vagy akár az életünkbe
is kerülhet, a hit, emberi jog helyett felbecsülhetetlen kinccsé és
elveszíthetetlen ajándékká válik.
Szóval vegyes érzelmek ide vagy oda, azt hiszem, hogy az ilyen események felértékelik a mi kincsünket, hiszen „hasonló
a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor
egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és
megvásárolja azt.”Máté 13:45
Persze minden más kinccsel ellentétben, ennek a gyöngynek nem az
emberek véleménye vagy a kincs keresettsége adja az értékét, mégsem árt
tisztában lenni vele.
Lehet, hogy elsőre apró lépésnek, nem
pedig csodának tűnik, ez a két fiatal, komfortzónáját bizonyára
hátrahagyva, olyasmit tett, ami számukra csodát eredményezett, legyen
szó arról, hogy egy bevásárlóközpont hogyan ünnepli a karácsonyt, vagy
arról, hogy beszélhettek másokkal Jézus születéséről. Az igazi csodák
pedig az ilyen beszélgetésekből születnek.
http://idokjelei.hu/2018/12/bulvarhir-vagy-karacsonyi-csoda/
http://idokjelei.hu/2018/12/bulvarhir-vagy-karacsonyi-csoda/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése