Az abortusz-lobby tagjai és hívei szerint egyedül a „nőknek van joguk”, hogy az abortuszról beszéljenek, és eldöntsék, hogy akarnak-e gyereket vagy sem. Véleményük szerint a nők önrendelkezési jogáról nem lehet vitát folytatni, az mindig érvényben van. Ez a hamis posztulátum ebben az egoista szlogenben csúcsosodik ki: „A hasam az enyém”, aminek milliónyi ártatlan magzat biztos halála a következménye.
Az ausztrál szenátusban a zöldek elnökhelyettese, Larissa Waters, aki a fenti ideológia élharcosa, verbálisan ment neki Barry O’Sullivan szenátornak, a liberális-konzervatív párt tagjának, aki 2014 óta Queensland államot képviseli, mert az a szenátusban vitázni akart az abortuszról. „O’Sullivan szenátor rá akarja tenni kezeit és rózsafüzéreit a petefészkemre és azon 10 ezer nő petefészkére, akik Queensland államban évente elhajtatják magzatukat” – vetette oda dühtől tajtékozva Larissa Waters a szenátornak. Később ugyan visszavonta kijelentésének vallást érintő részét, de azt nem, hogy csak a nőknek van joguk, hogy az abortuszról beszéljenek.
De vajon mi rosszat tett O’Sullivan, ami Waterst ennyire felháborította, azt a nőt, aki elsőként szoptatta lányát nyilvánosan az ausztrál parlamentben, miközben gyermekek millióinak a legyilkolását a nők abszolút jogaként védelmezi? A szenátor bűntette ez volt: azt indítványozta, hogy hivatalosan tiltsák meg, hogy az abortusz-lobby tagjai az évente március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén megrendezésre kerülő „A meg-nem-született gyermekek ünnepét” megzavarhassák. Bírálta az abortusz-lobby tagjainak képmutatását, akik még a magzatok élethez való jogáért küzdők felvonulását sem bírják elviselni, és ezért mindig ellentüntetéssel zavarják azt meg, miközben azonnal ügyészért kiáltanak, ha az életvédők az abortusz-klinikák előtt nőket szólítanak meg, hogy lebeszéljék őket az abortuszról.
Larissa Waters támadásait a négygyermekes szenátor egy idő után megelégelte: „Elegem van abból, hogy valahányszor valaki kérdést mer feltenni a stabil értékekkel kapcsolatban, a fanatikus baloldali kollégák dühkitöréssel válaszolnak”, jelentette ki, és ezúttal eredeti módon reagált: A szenátus november 14-i ülésének kezdetén magához ragadta a szót, és az elnöknek és kollégáinak bejelentette, hogy ezen a reggelen „nőnek” érzi magát, és mint ilyen, „abszolút joga van, hogy az abortuszról értekezzen, anélkül, hogy megint megtámadják”.
Ezt követően elmondta beszédét, melyben bepanaszolta, hogy vallási meggyőződése miatt állandóan zaklatásoknak van kitéve, ráadásul olyanok részéről, akiknek vele együtt az ország és a jogrend legmagasabb politikai képviselőinek kellene lenniük. Leszögezte, hogy tévedés azt mondani, hogy a hit és az értelem kölcsönösen kizárják egymást, és ezt számos példával igazolta. Kijelentette, hogy meg van róla győződve, hogy az ausztrálok többségének a véleményét képviseli, „akik azonban egyre hallgatagabbak lesznek”. A félelem klímája uralkodik, az emberek „félnek attól, hogy a nagyhangú kisebbség megtámadja őket”. A megfélemlítés e légkörét mélységesen vissza kell utasítani, mondta a szenátor.
Ráadásul e személyek, akik azt a „hamis szabadságideált” képviselik, miszerint „az önrendelkezés nevében” a nők, és csakis ők, az urak a magzatok élete és halála felett, egyúttal minden más véleményt démonizálni és cenzúrázni akarnak.
[Nem sokkal O’Sullivan szenátor gender-ideológiát kigúnyoló felszólalása előtt, egy 50 feletti európai férfi azzal kereste fel a közhivatalt, hogy személyi igazolványába írják be, hogy 34 éves, mert ő jelenleg annyinak érzi magát, de a munkaadók az irataiban szereplő születései dátuma miatt diszkriminálják őt, és nem adnak neki olyan munkát, mint amit ő szeretne. Portugáliában is megszavazta a parlament, hogy bárkinek bármikor és bármilyen sokszor joga van nemét az igazolványaiban megváltoztattatnia, ha úgy érzi, hogy az adott pillanatban nem nő, hanem férfi, vagy nem férfi, hanem nő. – Nem hiszem, hogy valaha is létezett olyan ember, aki legmerészebb rémálmaiban el tudta volna képzelni a mai közállapotokat.]

(forrás: www.katholisches.info – 2018. november 23.)
http://katolikus-honlap.hu/1801/johir.htm