Karácsony közeledtével talán érdemes beszélni egy kicsit arról, hogy mi igaz és mi nem az ünnep idején szokás szerint keringő oknyomozó és leleplező írásokból. Biztosan mindenki hallott már arról a manapság népszerű megközelítésről, miszerint a karácsonyt azért tűzték éppen december 25-ére, hogy ezzel ellensúlyozzák az ókori Rómában egykor népszerű fesztivált, a Szaturnáliát vagy esetleg a Sol Invictust, a legyőzhetetlen nap ünnepét. Az elmélet szerint a keresztények azt gondolták, hogy könnyebben megnyerhetik a pogányokat Jézusnak, ha átveszik, és keresztény köntösbe öltöztetik ünnepeiket.
Ez elég meggyőzően hangzik és bizonyára előfordult ilyen megközelítés is, de a valóság kicsit eltérő képet mutat. Ezek az elméletek akkor váltak népszerűvé, amikor a XVIII. században a vallások összehasonlítása divatossá vált. Megvizsgálva a korai kereszténységről rendelkezésre álló legrégebbi információkat azonban úgy tűnik, hogy a karácsonyt jóval ezeknek a pogány ünnepeknek az ókori Rómában történt elterjedése előtt is ünnepelték már, mégpedig a fentiektől egészen eltérő okból. Sőt, az is lehetséges, hogy Aurelianus éppen azért vezette be a legyőzhetetlen nap ünnepét és tűzte azt december 25-ére, hogy ezzel ellensúlyozza Jézus születésének azidőtájt elfogadott napját.
Egyiptomban, kevesebb, mint háromszáz évvel Jézus halála után, egyes keresztények tavasszal emlékeztek meg Jézus születéséről. A karácsony első említése Kr.u. 200 körülről származik, amikor a kereszténységre még nem volt jellemző, hogy más vallások hagyományait átvette volna. Épp ellenkezőleg. Miközben az akkori keresztények minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jó honpolgárok legyenek, nagyon figyeltek arra, hogy a pogány fesztiválokban és tevékenységekben ne vegyenek részt. Kr.u. 300 körül már nagyon sok keresztény december 25-én ünnepelte Jézus születését és száz éven belül a karácsony számos naptárban szerepelt. A keresztények azért preferálták a decembert, mert Jézus születésénél sokkal jobban érdekelte őket halála és feltámadása, hiszen ez áll az evangélium, az Örömhír középpontjában és születésének napját is ez alapján próbálták kiszámolni.
Andrew McGowen, a Bibliai Régészeti Társaság oldalán arról írt, hogy „i.sz. 200 körül Tertullianus leírja, miként jutott arra a következtetésre, hogy Jézus Nisan havának 14. napján született, ami a római naptárban március 25-nek felel meg.” Számításai szerint ez tehát Jézus keresztre feszítésének napja. A számítás innentől kezdve igen egyszerű. A dátumhoz kilenc hónapot hozzáadva december 25-éhez érünk, a korai keresztények pedig úgy gondolták, hogy az egyház prófétái és mártírjai a halálukkal megegyező naptári napon születtek. Ebből kiindulva, ha Jézus március 25-én halt meg, akkor ezen a napon fogant. (A jelen írás szempontjából másodlagos, hogy ennek mekkora lehet az igazság alapja, hiszen azt próbáljuk megvizsgálni, hogy mikor és miért kezdték a keresztények Jézus születésének napját december 25-én ünnepelni, nem pedig azt, hogy jól következtettek-e.)
Ettől függetlenül, a Bibliához szorosabban köthető módon, Lukács evangéliumának 1. fejezetéből tudjuk, hogy Zakariás, Keresztelő János apja, Abia rendjéből való pap volt. Egy bizonyos számítás ennek az információnak és a jeruzsálemi nagytemplom i.sz. 70-ben történt lerombolásával kapcsolatban fennmaradt, a papi rendekre vonatkozó információk alapján, több korai egyháztörténész úgy gondolta, hogy Zakariás szeptember vége és október eleje között tartózkodhatott a templomban. Későbbi korok történészei ezzel szemben úgy számolták, hogy szolgálatának ideje inkább júniusra eshetett. Lukácstól megtudjuk, hogy miután Zakariás elhagyta a templomot, felesége Erzsébet megfogant.
„Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. A hatodik hónapban pedig elküldetett Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.” (Lukács 1:25-27)
A korai egyház ez alapján úgy gondolta, hogy hat hónappal azután, hogy Zakariás elhagyta a templomot március lehetett és ez volt Jézus fogantatásának ideje. Kilenc hónapot előrehaladva pedig megszületett, ami eszerint decemberre esett. Figyelembe véve a Tertullianust övező tiszteletet, minden klappolt. A fennmaradt írásos bizonyítékok szerint a fent vázolt számítások és korai vélekedések alapján kialakult hagyományt az egyház jóval azelőtt elfogadta, hogy a Szaturnália vagy a Sol Invictus beolvasztása felmerült volna. Itt érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb tudós és történész szerint nem célravezető Jézus születését Zakariás templomi szolgálata alapján kiszámolni, mert nem igazán tudható, hogy ez pontosan mikorra esett, az eredmény így elég esetleges.
Végül pedig ne felejtsük el, hogy a helyzetet többféleképpen szemlélhetjük. Összpontosíthatunk arra, hogy a korai keresztények elszámolták magukat, vagy elgondolkozhatunk azon, hogy ők maguk meg voltak győződve arról, hogy igazuk van. Mindemellett pedig vegyük figyelembe, hogy általánosságban a születésnapok akkoriban nem voltak fontos események, és a korai századokban a keresztények nem is ünnepelték őket. Ugyanez volt a helyzet Krisztus születésével is. Nem arra fektették a hangsúlyt, hogy megszületett, hanem arra, hogy él.
Ami pedig a mát illeti, azt gondolom, hogy a lényeg nem változott. Jézus él. Ünnepelni pedig szabad, de nem kötelező.
„Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.” (Róma 14:5)
Erick Erickson cikkének felhasználásával
http://idokjelei.hu/2017/12/miert-december-25/