Kisegyházak: kártérítést fizethet a magyar állam

A több éve húzódó kisegyházakat érintő per az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélete nyomán most úgy tűnik, végleg lezárul, amelyben a legnagyobb vesztes a magyar adófizető, köszönhetően a Fidesz rugalmatlan egyházpolitikájának.

A megközelítőleg 176 milliós kártérítés, amelyet a strasbourgi bíróság megítélt ugyan kevesebb mint amennyit az egyházak az egyeztetéseken követeltek, ám ez is elkerülhető lett volna, ha a kormány bármikor hallgatott volna az Alkotmánybíróságra.

Megszületett az ítélet

Még 2014 áprilisában hozta meg az Emberi Jogok Európai Bírósága azt az ítéletet, amely alapján a magyar egyházi törvény sérti a vallásszabadságot, ráadásul a kisebb egyházaknak jóval kevesebb jogot ad, mint a nagyoknak.

Tavalyelőtti ítéletében a strasbourgi testület megálapította: „A bíróság elismeri a magyar kormány legitim aggodalmait azzal a problémával összefüggésben, hogy Magyarországon korábban nagy számú egyház volt bejegyezve, amelyek közül néhány visszaélt az állami támogatással, de valódi vallási tevékenységet nem folytatott. Mindazonáltal a kormány nem bizonyította, hogy a vélt problémát ne lehetne kevésbé drasztikus eszközökkel megoldani, például igazságszolgáltatási ellenőrzéssel vagy a bizonyítottan visszaélő egyházak feloszlatásával”.

A bírák akkor úgy ítélték meg, hogy öt panaszos számára megfelelő és nem vagyoni jellegű kártérítést jelent az, hogy az EJEB megállapította: jogaik sérültek. Ám most is született egy ítélet, amely a további panaszosokat érinti, és vagyoni kár megtérítésére kötelezi az államot a korábbi döntésre hivatkozva.

Az államnak ezen a címen 60 ezer eurót kell fizetnie az ANKH Örök Élet Egyházának, 90 ezer eurót a Dharmaling Magyarország Buddhista Egyháznak, 140 ezer eurót a Mantra Magyarországi Buddhista Egyházának, 45 ezer eurót a Szangye Menlai Gedün, a Gyógyító Buddha Közössége Egyháznak, 60 ezer eurót az Univerzum Egyházának, 105 ezer eurót az Usui Szellemi Iskola Közösség Egyháznak és 40 ezer eurót a Út és Erény Közössége Egyháznak. Továbbá költségek és ráfordítások megtérítése címén 2000 euró illeti az ANKH Örök Élet Egyházát, a Dharmaling Magyarország Buddhista Egyházat, a Mantra Magyarországi Buddhista Egyházát, a Szangye Menlai Gedün, a Gyógyító Buddha Közössége Egyházat, az Univerzum Egyházát, az Usui Szellemi Iskola Közösség Egyházat és az Út és Erény Közössége Egyházat, 800 euró pedig közösen a Szim Shalom Egyházat és a Magyar Reform Zsidó Hitközségek Szövetsége Egyházat. Tehát összesen 176 millió forintról van szó.

Egyedül az Iványi Gábor vezetésével működő Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) esetében nem született még döntés.

Tárgyalósdi

Nem feltétlenül Strasbourgnak kellett volna megítélnie a kártérítések összegét, ugyanis ítéletében eredetileg az szerepelt, hogy a kárigény mértékéről a magyar államnak fél éven belül meg kell egyeznie az érintettekkel, és csak abban az esetben állapítja meg a bíróság az összeget, ha az érintetteknek nem sikerül megegyeznie. A kormányzat készült is az egyezkedésre, hiszen úgy ítélete meg, így majd nagyobb mozgástere marad.

Nem kevés összegről volt szó, az érintett 16 kisegyház összesen körülbelül 2 milliárd forintot követelt. Ez a pénz több összetevőből állt, vagyoni és nem vagyoni kárelemek megtérítését várták a kisegyházak. Ezek között szerepelt az egyházi státusz elvesztésével nem járó adókedvezmények köre, a kiesett állami támogatás, vagy a kiesett adó egy százalékok.

A kormány akkor úgy nyilatkozott, hogy figyelembe veszi a strasbourgi döntést, viszont nem akar kapkodni. Véleményük szerint méltányos ajánlatot tettek, de az adófizetők pénzét sem szerették volna elherdálni. Valószínűleg ezért történt, hogy a megegyezésre kitűzött határidő 2015. március 9-én lejárt, ám ekkorra még nem sikerült mindenkivel megállapodni, és ezután sem.

Az indoklás szerint azok, akik a hitéleti támogatások elmaradását sérelmezték, meg tudtak állapodni, ám voltak, akiknek a tárgyalások nem hoztak sikert, ugyanis a kormány úgy ítélte meg, hogy irreális igényeket fogalmaznak meg, és elutasította az egyezséget. A mostani döntés ezeknek az egyházaknak az ügyét zárta le. Kivéve persze Iványiék ügyét, akik ugyan megegyeztek a kormánnyal egy 1,2 milliárdos jóvátételről, ám szerették volna, ha a kimaradt egyházi pályázatokat is megtéríti az állam, így visszamentek az EJEB-hez, és most várnak, hogy mi lesz a további döntés.

A vitatott törvény

A törvényt többször próbálták átverni a parlamenten, ám az Alkotmánybíróság azt rendre alkotmányellenesnek találta, és megsemmisítette. Itt használta ki a Fidesz kétharmados helyzetét, és minden ellenkezés ellenére a leginkább vitatott szabályokat magába az Alaptörvénybe illesztették bele a hírhedt negyedik Alaptörvény-módosítással.

Ahogy már a strasbourgi közleményben is olvashattuk, az egyházügyi törvény eredeti célja az volt, hogy kezelje az állami források szabálytalan felhasználásával kapcsolatos problémákat, amelynek módja az lett volna, hogy csak az elismert egyházak számára biztosít támogatást.

Így az érintett kisegyházak elveszítették egyházi besorolásukat, noha egyesületként továbbra is szabadon folytathatták tevékenységüket. Viszont nem oktathattak hittant az iskolákban, nem gyűjthettek egy százalékot az adóból, és nem szervezhettek börtön- és kórházlátogatásokat. Források nélkül szociális támogatásokat sem oszthattak, és fennállt a veszélye, hogy működésképtelenné válnak.

Az Alkotmánybíróság újra közbelépett, és megállapította, hogy például alkotmányellenes az, hogy csak a bejegyzett egyházak jogosultak az adó egy százalékára, így 2013-ban új jogszabályt fogadtak el. Ennek értelmében a parlamenttől kell kérelmezniük elismert egyházként való regisztrációjukat, amennyiben a korábbi kedvezményes elbánásban szeretnének részesülni, és a pénzügyi támogatásokhoz ismét hozzá kívánnak jutni.

Ám hiába foltozgatták, ami alapból rossz, ilyen könnyen nem javítható az. A strasbourgi ítélet 2014-ben kimondta, hogy a magyar szabályozás sérti az európai emberi jogi egyezmény 9. cikkelyét - amely a gondolat-, lelkiismereti- és vallásszabadság kérdéskörét szabályozza -, valamint az egyezmény 11. cikkelyében, a gyülekezés és egyesülés szabadságával kapcsolatban foglaltakat.

A 2013-s változtatással kapcsolatban pedig arra tértek ki, hogy nem összeegyeztethető az állammal szemben támasztott vallási semlegesség követelményével, hogy a vallási közösségeknek a parlamenttől kell kérniük, hogy újra egyházi státust kaphassanak, és objektív indok nélkül más megítélés alá esnek az anyagi juttatások tekintetében, mint a bejegyzett egyházak.

Így a magyar államnak mind az Alaptörvényből, mind pedig az egyháztörvényből ki kellett volna küszöbölnie az európai emberi jogi egyezménnyel ellentétes szabályozást. Ugyan az igazságügyi tárcánál 2015-ben előkészítés alatt állt az egyházügyi törvény módosítása, amelyet a parlament elé vittek, ám azt több kritika is érte, többek között, hogy hiába kerülne át a bíróságokhoz az egyházi státusz megítélésének joga, attól még nem pártatlan szerv tenné azt. Így az ellenzék nem szavazta meg, jobb törvény híján pedig máig a jogsértő szabályozás van érvényben.

Így a Fidesz a Semjén Zsolt által benyújtott egyházi törvénnyel nemcsak a kisegyházakat károsította meg, hanem az alkotmányos rendet és a magyar adófizetőket is, hiszen a kártérítés összegét az államkasszából kell majd kifizetni.


TényTár