Mária szentséges nevének ünnepét a törökök felett 1683-ban Bécsnél aratott győzelem emlékére tette XI. Ince pápa az egész Egyház számára kötelezővé. A Sobieski által vezetett keresztény sereg Isten Anyjának zászlaja alatt indult augusztus 15-én a csatába. A döntő ütközetre szeptember 12-én került sor, amikor is a törökök megsemmisítő vereséget szenvedtek. A pápa még ugyanebben az évben e győzelem emlékére Mária nevenapjának ünnepét a Mária születése napja utáni vasárnapra helyezte, és az egész Egyház számára előírta. Szent X. Pius pápa az ünnepet a győzelem napjára, szeptember 12-ére helyezte át. [XI. Incéről, Avianói Márkról és az 1983-as hadjáratról a honlap következő cikkében van szó: Boldog XI. Ince pápa]
Az 1970-ben bevezetett új római kalendáriumból azzal az indoklással törölték Mária nevenapjának ünnepét, hogy ez a szeptember 8-i ünnep megduplázását jelenti.
A keresztény sereg győzelmében döntő szerep jutott Marco d’Aviano [Avianói Márk, (Carlo Domenico Cristofori); Aviano, 1631.– Bécs, 1699.] kapucinus barátnak [aki a budapesti XI. Ince pápa-szobor talapzatán mellékalakként szerepel], aki pápai legátusként tartózkodott a csapatnál Bécs körülzárásakor. A barát a keresztény seregnek a csatára való felkészítését szándékosan szeptember 8-ára, Mária születésének napjára tettette.
P. Thomas Jentzsch „Fatima és a félhold” című könyvében így idézi fel ezt az eseményt: „A keresztény hadsereg hatalmas seregszemléjének napja volt ez Isten Anyjának képe előtt, amit a Sobieski király sátra előtt díszesen felépített oltárra állítottak. A szentmise alatt a kereszténység ügyét ismételten a Mindenható oltalmára bízták.”
Ezután a legátus pápai áldásban részesítette a sereget, majd prédikációt mondott, amiről Sobieski levélben számolt be: „Megkérdezett bennünket, hogy bízunk-e Istenben, és a mi egyhangú válaszunkra, hogy teljes és egész bizalmunkat beléje vetettük, többször elismételtette velünk: Jézus Mária, Jézus Mária! De még ezzel sem elégedett meg, hanem bejárta a sereget, a harcosok sorai közé furakodott, egy kereszttel a kezében mindenkit bűnei mély megbánására igyekezett rávenni, és ezt követően az egyes századokat és zászlóaljakat még külön is megáldotta. Erejét felülmúlva fáradozott a lelkek megmentésén. Igyekezetét nagy siker koronázta. A Boldogságos Szűz születésnapjának ezen emlékezetes ünnepén a seregben mindenünnen felhangzott a kiáltás: »Vétkeztem, vétkeztem, vétkeztem, irgalom, o Uram!« Igen, még a tévhitűekben, a protestánsokban és másokban is felébredt mély áhítattal a bűnbánat aktusa, és nem szűntek meg Istenhez könyörögni bűneik bocsánatáért!”
A szeptember 12-i győzelmet mindenki csodának tekintette, ami csak a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának volt köszönhető, és ami Lepanto óta a kereszténység legnagyobb győzelme volt.
Hogy milyen hatalmas segítségre számíthatunk mi is életünkben a Boldogságos Szűz Mária és szent nevének tisztelete által, azt Clairvaux Szent Bernát fogalmazza meg számunkra:
„Ha a kísértések viharai tombolnak, szomorúság sziklái fenyegetnek, tekints a csillagra, hívd Máriát. Ha a gőg, a becsvágy, a rágalmazási vágy, az irigység hullámai ide-oda dobálnak, tekints fel a csillagra, hívd Máriát. Ha harag, kapzsiság, érzékiség lelked hajócskáját döngeti, tekints fel Máriára. Ha bűneid nagysága összezavar, lelkiismereted piszka megszégyenít, az ítélettől való félelem elrémít, és a szomorúság és a kétségbeesés mélyében való elmerülés fenyeget, gondolj Máriára. Veszélyekben, félelmekben, kétségekben gondolj Máriára, hívd Máriát, soha ne tűnjön el szádról és szívedből az ő neve.
Ha azonban közbenjárásának hatalmát akarod megtapasztalni, akkor kövesd szent életének példáját. Ha követed őt, nem tévedhetsz el, ha hozzá könyörögsz, nem kell kétségbe esned, ha rá gondolsz, nem tévedsz, ha ő tart téged, nem esel el, ha ő véd téged, nem kell semmitől félned, az ő vezetése alatt nem fáradsz el, az ő pártfogása alatt eléred célod, és így magadon tapasztalod meg, mennyire igaz, ami írva van: És a szűz neve volt Mária.”
„Detinet Filium, ne percutiat; detinet diabolum, ne noceat; detinet virtutes, ne fugiant; detinet merita, ne pereant; detinet gratias, ne effluant. – Visszatartja a fiát, hogy ne büntessen; megfogja az ördögöt, hogy ne tudjon ártani; megőrzi az erényeket, hogy ne tűnjenek el; megőrzi az érdemeket, hogy ne vesszenek el, megőrzi a kegyelmeket, hogy ne illanjanak el.”
Hívjuk hát gyakran és telve bizalommal az Isten-szülő nevét segítségül: „Jézus Mária, Jézus Mária, Jézus Mária József!”

[megj.: milyen borzalmas hallani, ahogy ezeket a neveket ma mindenütt felkiáltó szóként használják, valahányszor ezt halljuk, legalább magunkban kérjünk e nevek megszentségtelenítésért bocsánatot Istentől.]

forrás: www.antimodernist.org/am – 2014. szeptember 11.

http://katolikus-honlap.hu/1402/marianeve.htm