A nantes-i gimnazista fiúk szoknyás felvonulása országos vihart
kavart, és tovább mélyítette az ellentétet, amely a melegházasság
tavalyi törvénybe iktatása óta élesen megosztja a francia közéletet. A
konzervatív szerző szerint a diákokat félrevezeti a „gender-ideológia”, s
ezért hiszik, hogy meg kell szüntetni a nemek közti különbséget.
„Az anyák feminizmusától eljutottunk az LGBT-feminizmusig” –
panaszolja Eugénie Bastié a Le Figaróban annak kapcsán, hogy Nantes-ban
május 16-án megrendezték „A Szoknya Napját”.
Megjegyzése pedig arra utal, hogy Isabel Adjani főszereplésével ezen a
címen vetítettek a mozikban egy filmet 2009-ben. Főhőse, egy tanárnő
sokat szenvedett a macsó kamaszok zaklatásaitól, és eszét vesztve túszul
ejtett egy osztályt, azt követelve a diákok szabadon bocsátása fejében,
hogy egy napra tegyék minden lánynak kötelezővé a szoknya viselését. A
kommandósok betörnek a terembe, agyonlövik, majd a temetésen minden
diáklány szoknyában jelenik meg. A rá következő évben egy feminista
szervezet arra szólította fel a nőket, hogy november 25-én viseljenek
szoknyát, és így tiltakozzanak a macsó erőszak ellen.
Ezekre az előzményekre gondoltak azok a nantes-i diákok, akik tavaly
hét iskolában hasonló céllal akciónapot hirdettek. Néhány tucat fiú
akkor szoknyát öltött egyetlen tanítási napra, és emellett vitákat,
előadásokat rendeztek a női egyenjogúságról az iskolákban, Akkor ez
semmilyen feltűnést nem keltett. Az idén már 27 középiskola csatlakozott
a kezdeményezéshez (a nantes-i tankerület több mint kétszáz
középiskolájából), s ezúttal országos vita kerekedett az ügyből. A
melegházasság törvénybe iktatása ellen szervezett mozgalom vezetői be
akarták tiltani az akciót, és különösen azt kifogásolták, hogy a
tankerület, a Nantes-i Akadémia honlapján megjelenhetett a felhívás,
amelyben a kezdeményező diákbizottság arra szólítja fel a fiúkat, hogy
vagy szoknyát, vagy egy jelvényt viselve tiltakozzanak a nők hátrányos
megkülönböztetése ellen. Ráadásul országszerte az a hír terjedt el, hogy
maga az Akadémia szólította fel a teljes tankerület diákságát, hogy
szoknyát viseljen május 16-án. Végül visszavonták a feljelentést, s
helyette ellentüntetést szerveztek. Ennek alighanem utcai összecsapás
lett volna a vége, ha a rendőrség közbe nem lép.
A Le Figaro cikkírója elismeri, hogy a nantes-i eset önmagában nem
különösebben jelentős, de úgy véli, hogy ugyanaz jelenik meg benne, amit
Conchita Wurst győzelme fejezett ki az Eurovízió dalfesztiválján. Az az
elképzelés, hogy az egyenlőtlenséggel szemben akkor lehet a
legeredményesebben küzdeni, ha elmossuk a nemek közötti különbséget.
Valamikor a feminizmus az anyák mozgalma volt, akik azt követelték,
hogy a nőknek a férfiakéval egyenlő jogai legyenek. Ezt a felfogást mára
felváltotta a „queer-mozgalmár” szemlélet, amely a nemi szerepeket
egyfajta kényszernek tekinti, mondván, hogy elvben az ember bármelyik
nemhez képes tartozni. Ezt a nézetet Bastié „post-Beauvoir”
feminizmusnak nevezi, arra célozva, hogy Simone de Beauvoir, aki a nemi
szerepeket társadalmi, nem természeti képződménynek tekintette, nem
gondolta volna, hogy a társadalmi nemek elméletéből egy befolyásos
irányzat a nemek közti különbség tagadásáig juthat el. Manapság a
mozgalmárok már a „heteropatriarchátus” lebontásán munkálkodnak, s ezt
karikírozva Bastié úgy fogalmaz, hogy szerintük „egy igazságosabb
világban a nők szakállat, a férfiak pedig szoknyát viselnek”. Márciusban
a párizsi Politikatudományi Egyetemen „queer hetet” rendeztek, a
legnagyobb pedagógus szakszervezet pedig, amelynek „ultramilitáns
dolgozataiból az államelnök is merített”, kifejezetten az LGBT
(leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális) szervezetek befolyása
alatt áll.
(metazin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése