Akarok... - Simon Judit elmélkedése

rohanok ...
kapkodva veszem a levelgőt, zihálok
akarok ...
akarom a békét, akarom a boldogságot
akarom a jót
akarok ...
törtetek, nyomulok, nem hallok, nem látok, csak éppen
akarok
vágyom a szépet, vágyom a jót, vágyom a tökéletest sőt
akarom
ordítok, hogy csöndet, s ezer villódzással akarom a szelíd pirkadatot
akarok
verem a fejekbe hogy békét, ezer szóval mondom, hogy figyeld a másikat
akarok
akarok, akarok akarok,... de hogyan és mit is?!
erőszakkal gyöngédséget, háborúval békét
méltatalankodással elfogadást
körmondattal simát ...
... halál nélkül az életet
pedig szól egy hang
szelíden és csöndben
hagyd már, add fel azt a nagy akarást
csitulj, békülj, ernyesztd el izmaid
minden amit vágysz,
csak így juthat el hozzád
már mindenen látszik, már egy csepp hely sincsen
mit a megálj be ne terítsen
hova akarsz még menni, mit akarsz még tenni
add fel, tedd le, hagyd el, mondj le
légy szelíden erős
csöndesen derűs
háttérben fénylő
mindent megszentelő
add oda magad bátran az Életnek,
engedd hogy a tervek maguk szülessenek
tedd le a kardot, nem a te műfajod
vedd fel a köténykét, no és a mosolyod
sok a beteg, ki csak jó szót koldulna
vagy a kétkedő és kérő, ki csak épp lódulna
kezdő lökést , bátorítást várva,
maga indulna helyetted csatába
add nekik a szíved, és a szereteted
hiszen itt a földön csupán ez a dolgod
segíts nekem Isten, hgoy én is segítsek
zajban a csöndet éjben a mécsest
zűrben a békét, bajban a vígaszt
számolatlan én is oda adhassam
ne kérdezzem, miért, na akarjam tudni
kitől mitől hogyan hova mikor mit és miért
csak tegyem meg pusztán azt ami a dolgom
lenni ott és annak, úgy és ahogy kéri
megbékélt lélekkel, tiszta erős vággyal,
örömmel és bátran önmagam zálogán
a zálogot kiváltani egyetlen módon
önmagam adva legyen mindig módom
taníts látni mindig csak a tisztát
mi szennyes födje be imádság
mindent ami bánat fájdalom vagy vétek
taníts meg negem elhordoznom Téged
a sebeket szelíd kézzel kötni
a vétkeket, szelíd szóval födni
Örömöt hordozni, mindent békén tűrni
add Áldásod az életemre kérlek,
ne legyen a kétség ura a Létemnek
taníts meg szeretni, és mindent csak adni,
ne akarjak kapni s főleg ne aratni
legyél Te a napom ami életre kelt,
érlel és felemészt, miből új élet kel
Várom Uram gyógító erődet
adhassam tovább sebzettnek, gyengének
legyen most már elég a sok kérés és panasz
a tél után jöjjön most már tavasz
és ha virágba borult csupasz fázós lelkem
add nekem édes gyümölcsödet, ... kérem
szépet és táplálót, s ami majd lehullik
a levéllel együtt a földben elporlik,
legyen abból élet új és örökéltű
ami után nincs más csak örök tiszta derü
ez az amit kérek mos tmár csupán Tőled
csöndet, békét, békét .... békét
békességet ...
Simon Judit elmélkedése