Bocsa József: Krisztus király vasárnapja – szövetség a szentekkel

Krisztus Király vasárnapja elsőolvasmányban arról van szó, hogy Saul halála után Izrael összes törzse elment Dávidhoz Hebronba, és ott Dávid szövetséget kötött velük. Dávid Krisztusnak, mint királynak is az előképe. Minden bizonnyal ezért is szerepel ez az olvasmány Krisztus Király vasárnapján.

A szövetségkötés a Szentírás alapgondolatai között szerepel. Isten szövetséget kötött Noéval, Mózessel, Ábrahámmal. A Szentírás két részre oszlik, az Ószövetségre és a z Újszövetségre. Jézusban új szövetséget kötött Isten az emberiséggel. Minden szentmise – az egyéb tartalmak mellett – ennek a szövetségkötésnek a megújítása is.

Az Istenről való kinyilatkoztatás, az üdvösség örömhíre fokozatosan bontakozott ki a Szentírásban. A kinyilatkoztatás teljessége Jézus Krisztusban történt. De erre a Jézusban adott alap-kinyilatkoztatásra való rálátás az Egyház kétezer éves története folyamán is változott. A kinyilatkoztatás lényege nem változik. Vagyis az Ószövetségben a Tízparancs és, ahogyan azt Jézus beteljesítette, és ahogyan létrehozta az Egyházat és annak szentségi rendjét – ezek lényege nem változik. A keresztség ugyanaz, amikor egy csecsemőveszi fel vagy egy felnőtt. A keresztségnek a megélése azonban változik, bontakozik az ember ismereteivel, tapasztalataival. Ugyanígy a szentmise és a többi szentség személyes megélése is. A szentmise az Újszövetség áldozata. Kétezer év elteltével, és a paruziához, Jézus második, dicsőséges eljöveteléhez közeledve még élesebben látjuk azt, ami megvolt az Egyház két ezeréves hagyományában is. Sok szentnek – köztük a mi Szent Gellértünknek is – volt olyan látomása, hogy a szentmisén ott van az egész Mennyország, nemcsak Jézus, hanem az Atya és a Fiú is, az üdvözült szent emberek és a szent angyalok is. És Isten szerepet szánt nekik a mi üdvözítésünkben is, a földi egyház küzdelmeiben is.

A szentek egységének a Hiszekegyben megvallott igazsága alapján, mi a még földön élőkeresztények számíthatunk a diadalmas egyház, az üdvözült szent emberek és angyalok segítségére is. Harcban, háborúban döntőfontosságú, hogy csak egyedül kell megküzdenünk az ellenséggel, vagy pedig vannak szövetségeseink is. A mennyország angyalaiban és szentjeiben hatalmas szövetségeseink vannak. Ennek a szövetségnek a tudatában kell élnünk. Minden szentmise nemcsak a Jézussal való szövetségkötés megújítása, hanem a Mennyország szentjeivel való szövetség megújítása is.

A szent angyalokkal való szövetségkötésről már elmélkedtünk, ezt ünnepélyesen is megkötöttük, illetve megújítottuk. http://engesztelok.hu/kiengesztelodesi-talalkozok/2013-10-26-11-27-22

Krisztus Király vasárnapján a Szent Anna-réten az értünk megfeszített Üdvözítővel és az üdvözült szentekkel való szövetségkötés állt a szentmise középpontjában. http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/2013-11-25-08-47-01

Amikor Jézus halála után „alászállt a poklokra”, akkor ott a pokol tornácán várakozó ősatyákat, ószövetségi igazakat „szentté avatta”, vagyis bevezette a Mennyországba, üdvözítette őket. Tehát őket is a szentek között tudhatjuk. Örök példaképek ők, és a mai emberiség üdvözítésében is fontos szerepük van. Jézus megdicsőülésekor a Tábor-hegyén Mózes és Illés jelent. Mindkettőjük személye az Isten törvényeihez való hűség megtestesítője. Isten Mózes által adta a Tízparancsot és kötötte meg a választott néppel a szövetséget. Illés az Isten törvényeihez való egyértelmű, következetes ragaszkodásnak a lánglelkűképviselője, akit végül Isten tüzes szekéren ragadott el a földről, és Jézus korában is az ővisszajövetelét várták. KeresztelőJánosról mondta Jézus, hogy Illés szellemében tevékenykedett. Az ószövetség nagy alakjai közül Ábrahám a hitben, a hit útján való járásban volt a példakép számunkra. A hit a legnagyobb kincs a mi világunkban is. Hit nélkül nem tudjuk végig járni utunkat, nem juthatunk a Mennyországba.

Minden ószövetségi és újszövetségi szent valamiben kimagaslott földi élete során. Azokat az erényeket, amelyeket különleges módon, hősi fokban megélt és gyakorolt képes közvetíteni számunkra is. Ezért különlegesen fontos a velük való kapcsolat, a velük való szövetség. Ők mindnyájan a Jézusban meglévőerényeket élték meg – egyik ezt, a másik azt nagyobb mértékben. Ők mindnyájan Krisztus testének a tagjai, és nekünk is, akik az Őtitokzatos testének ugyancsak tagjai vagyunk, közvetíteni akarják ezeket az erényeket, táplálni akarnak az életük fáján megtermett gyümölcsökkel, kezünkbe akarják adni azokat a fegyvereket, amelyeket ők olyan eredményesen forgattak. És minket védve, velünk együtt harcolva mindvégig mellettünk állnak a ránk váró ádáz küzdelmekben is. Létkérdés, hogy ennek tudatában legyünk, és szüntelenül hozzájuk is forduljunk. Csak így tudunk helytállni az utolsó idők küzdelmeiben, amelyek ránk várnak, és amelyekben már benne vagyunk.

Ők Krisztus testének a tagjai. És amikor megújítjuk a megfeszített, értünk a kereszten függő Jézussal való egységünket a szentmisében, akkor ennek ők is tanúi. Megjelölnek minket Jézus vérével. És az oly sok sátáni jelképet hordozó világunkban három ujjukat összetéve mutatják nekünk a Szentháromsággal való egység útját és fontosságát.

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/2013-11-26-10-41-48