"Betiltották a karácsony és a húsvét,
mint ünnepi elnevezések használatát Asztúria, az észak-spanyolországi
tartomány iskoláiban. Asztúria szocialista kormányzatának oktatási
minisztere, Ana González Rodríguez szerint ugyanis ezek a keresztény
vallásra emlékeztető régi elnevezések sérthetik a nem keresztények
érzékenységét, így le kell őket cserélni. A karácsonyból ezért télünnep,
téli szünet; a húsvétból pedig második trimeszteri szünet lesz
mostantól.
Asztúria zászlaja a győzelem keresztjével, alfától omegáig
Mondhatjuk
ugyan, hogy ez egy távoli ország távoli tartományának közepes
fontosságú belügye. Az asztúriai sztori viszont egyszerűen hemzseg a
történelmi áthallásoktól és a mindenhol és minden korban aktuális
tanulságoktól. Európai történet ez, minden ízében. Jó messziről kezdjük a
mondandónkat.
Pelayótól a karácsonytalanító Ana González Rodríguezig
Asztúria.
A jobb középiskolákban tanult, történelmet kedvelő magyar olvasóknak is
derenghet, hogy mi volt ennek az észak-spanyolországi, hegyek és óceán
közé zárt kis tartománynak a legfontosabb történelmi szerepe. Asztúria
volt az egyetlen ibériai királyság a kora középkorban, amely a
legnyomorúságosabb időkben is ellen tudott állni a mórok és az általuk
képviselt iszlám terjedésének. De még hogy. Szinte a tolkieni Gyűrűk ura
elevenedett fel a valóságban. Miután 711-ben a mórok átkeltek
Gibraltárnál, döbbenetesen rövid idő alatt lerohanták az
Ibériai-félszigetet és a mai Franciaország déli részét, előbbiben több
száz évre berendezkedve. Ebben az időben Észak-, Kelet- és Dél-Európa is
még csak a kaotikus népvándorlás kései időszakát élte, s a mórok
betörésével komoly veszélybe került a gyenge lábakon álló keresztény
Európa. De még mielőtt 732-ben sor került volna a történészek többsége
szerint tényleg egész Európa sorsát eldöntő poitiers-i csatára a frankok
és a mórok között (ahol, ha Martell Károlyék veszítettek volna, nem
maradt volna egy ellenállásra képes keresztény sereg sem Európában);
Asztúria már rég túl volt a maga, igazi lovagkorba illő fordulópontján.
A
mór inváziót túlélt, az asztúriai hegyek közé bujdosott vizigót nemesek
egy csoportja 718-ban egy társuk, Pelayo mellé állt, hogy fellázadjanak
a muzulmánok uralma ellen. A mórok büntetőexpedíciót küldtek rájuk, de
Pelayo alig háromszáz főből álló serege visszavonult egy hegyek közötti
szűk völgybe, valahová a Picos de Europa (Európa-csúcs) alá. Mintha a
Helm-szurdok csatája elevenedett volna meg a völgyben, úgy sikerült a
hegyoldalakról rohamozva, Pelayo által vezetve legyőzniük az idegen
ellenséget. Ez volt a 722 nyarára datált covadongai csata. ami után a
leigázott keresztény falvak népe is fellázadt a mórok ellen, a maguk
erejével gyengítve az ellent. Ez alapozta meg az első független,
keresztény ibériai királyságot, Asztúriát.
Rég
volt, nagyon rég, de igaz volt. Azóta jóval több mint egy évezred telt
el, de Asztúria megőrizte saját születésének hagyományait. Ott van
rögtön a tartomány zászlaja (lásd nyitóképünket), kék alapon arany
keresztjével (mely keresztet a hagyomány szerint Pelayo viselt a
covadongai csatában). A kereszten pedig két betű lóg, az Alfa és az
Omega betűje, s ennek jelentését talán nem is kell megmagyarázni.
Asztúria címere ugyanezt a keresztet ábrázolja, körben a felirattal:
„HOC SIGNO TVETVR PIVS - HOC SIGNO VINCITVR INIMICVS” („Ez a jel a hívőt
védelmezi, ez a jel győzelmet hozott az ellenség fölött”). S az állam-
és tartományalapító Pelayóra is szobrokkal emlékeznek Asztúriában.
Civlizációs öngyűlölet a Picos de Europa alatt
A
szép hagyományok mellett ugyanakkor Asztúria megváltozott: a 19.
századtól bánya- és iparvidék lett, ahol hamar megerősödött a baloldali
gondolat. A spanyol polgárháborúban is a köztársaság pártján állt a
többség, és a Franco utáni évtizedekben is végig meghatározó maradt a
szocialista párt, a baloldali ideológia. Mint régi vágású iparvidék,
Asztúria ma meglehetősen válságos állapotban van, bár nem lóg ki a
jelenleg eléggé kilátástalan spanyolországi közállapotokból. Lesújtó
azonban a demográfiai helyzete: a legutóbbi adatok szerint 1,05 élve
születés jut Asztúriában egy nőre, de ez a szám az elmúlt években 0,86
környékén is járt – ami az egész, születések tekintetében rosszul álló
Európai Unió legrosszabb adatai közé tartozik.
Itt
érünk vissza történetünk kiindulópontjához, a karácsony és a húsvét
szavak baloldal általi betiltásához. Mi is a karácsony spanyolul?
Navidad. Honnan ered a szó? A latin „nativitas”, vagyis „születés”
szóból. És a húsvét spanyolul? Pascua de Resurrección, mondják, szépen
összekapcsolva a zsidó eredetű ünnepnevet az újjászületéssel. Ana
González Rudríguez és elvtársai szerint viszont ezek az elnevezések
sértik egyesek érzékenységét, ezért be kell tiltani őket. S ahogy a
hírekből kiderül: nem egyeztettek sem az iskolákkal, sem a szülői
szervezetekkel (akik most utólag tiltakoznak a döntés ellen), egyszerűen
megszavazták és kész. Dölyffel, dühvel, a haladás félreértett
gondolatától megrészegülve, mintha a betiltás maga nem sértené nagyon
sokak érzékenységét.
Születés,
újjászületés, ősi és még ősibb vallási és történelmi hagyományok... mi
ez a düh, amivel egy nagyszerű történelemmel bíró, de halódó, kihaló
vidék baloldali vezetői nekimennek a saját történelmüknek,
civilizációjuknak?
Ezen
kellene töprengeni Asztúria óriáshegyei, a Picos de Europa alatt, és
szerte mindenhol, a hagyományait veszni hagyó Európában."
Rajcsányi Gellért, mandiner blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése