2013. július 8., hétfő

A demokrácia rejtett szellemiségéről



Baljós jelek látszanak kirajzolódni az Istentől elszakadt ember földi térképének különböző területein. Mikor a valódi tudás és a hit helyét a téveszméken alapuló tudatlanság és a szekták veszik át, egyúttal minden egyre sötétebbé válik. Sötét elvek mérgezik meg a fény világát, hogy aztán a sátáni törekvések elérjék végcéljukat. E győzelem azonban - a gonosz hamis természetéből adódóan - a pillanatnyiságra és a lényegtelenségre kárhoztatott. A földalatti erők megpróbálják ugyan véglegesen és teljesen magukhoz ragadni a kezdeményezés szentségét, de a sötét erők sorsát előre megírta az, akinek a helyébe lépni merészelnek.
A szabadkőműves demokratizmus volt az az irányzat, mely a politika világában megkezdte elterjeszteni azt a degenerált elgondolást, miszerint a magasabb rendező elvet megjelenítő méltóságok tekintélye megkérdőjelezhető. Társadalmi szerződésekkel, népfelség elvével és hasonlókkal álltak elő a modernitás képviselői. „Döntsön a nép!” - hangzott és hangzik a jelszó; de nem éppen a tömegeknek tiltják meg, hogy valós információkhoz jussanak? Kézenfekvő a válasz. Az tartja magát a legnagyobb demokratának, aki a legnagyobb népellenség. A világfelforgatás eredményeként pedig a tekintélyelvűség hangsúlyozói válnak a legnagyobb demokratává. Hiszen aki elveszíti a kapcsolatot Istennel, annak értelmetlen lesz az élete. Honnan is ered a megkérdőjelezés művészete? Onnan, ahol azt gondolják, hogy politikai küzdelemmel érhető el a végcél. Valójában csak részcélok érhetők el, azok is megmaradnak a földi világ szűk területén belül.
A szekuláris, kapitalista demokrácia életveszélyes berendezkedés. Megöli és egyben megteremti az embert. Az égi eredetű ember háttérbe szorul, s érkezik helyére a föld alatt rejtőző sötét erők emberszerű hordozója. A polgári értelmiség rémuralmának és az álvallások burjánzásának kora komoly kihívás elé állítják a fény talpon maradt szolgáit. Voltaképpen nem marad más lehetőség, mint az, hogy a fényt még valamilyen szinten hordozni képes erőket maga alá rendezze egy uralmi gépezet. Előfordult ugyan, hogy egy ilyen struktúra megbukott, mert az emberi minőségtelenség nem képes a magasabb méltóságot mindennél - főleg saját életénél - többre tartani, de nincs más út a gonosz legyőzéséhez. Olykor a bukás tisztulás, a kudarc pedig ténylegesen egy részcél megvalósulása.
A demokrácia rejtett szellemisége saját alapvetéseiből ered; az átláthatóság követelése hozza el a láthatatlan erők uralmát. A politika az ember egyik legkomolyabb, felnőttek számára elérhető játéka. Szembetűnő a szavazás komolytalansága, hiszen a gyermekkor játékaira emlékeztet, mikor gyermekek szavaztak meg játékszabályokat. Komoly ember nem lehet demokrata, mert nem hiszi el, hogy szavazófülkékben dőlnek el a világ kérdései, valamint tudja, hogy mennyire manipulálható a rendszer; s legfőképp a megkérdőjelezhetetlen, maga fölött álló értékek híve. Mindhalálig.
Vári Gergő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése